Kelet-Magyarország, 1969. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-12 / 9. szám
f oTÍp* IrétUPf MÄ'ÄYARÖRSZÄG — VASÁRNAPI 'XfEf’T.EKLE? ÍSÜ9. Január Jf. Dávid József: MAJD HOLNAP... menjek haza. Jól pihenjem ki magam, mert a kormánykitüntetést szárazon úgysem úszom , meg, s holnap szükség lesz az erőnlétre. Csak ámul tam, s otthon valóban nem tudtam semmit csinálni. Soha nem vártam olyan türelmetlenül haza a férjem, mint akkor este. — Fáradt volt, mint mindig. Nem akartam ajtóstól rohanni, hát megvártam, amíg asztalhoz ül, s akkor csak mondom Előbb, mintha nem értette volna. Aztán leteszi a kanalat, s végignéz. Megijedtem. Furcsa, csúfon- dáros volt a tekintete. Aztán mosolyra húzódott a szája, s tovább evett. — Hát nein • is Örülsz neki? — Eltolta magától a tányért, s csak annyit szólt: de — Furcsa vagy, — Fáradt vagyok — mondta, de mikor bontottam neki ■ágyat, észrevettem, hogy oldalvást figyel, ügy figyel, mustrál, mint ahogy a férfiak szokták a nőket. — Mi lelt? — Semmi. — Ha... akarod, nem megyek fel holnap Pestre. D e nem is tudom miért mondtam. Éreztem, hogy valami mente* getődzés ván a hangomban Mintha félnék valamitől, mintha titkolnom, . takargatnom kellene valamit, — Menj csak — mondta később, már az ágyban. Miért ne mennél? Ha egyszer kitüntetnek. Biztosan megér- demled... Szerettem volna sikítani, mert éreztem, hogy a szavai torkon ragadnak. Micsoda furcsa helyzet. De miért? Arra még gondolni sem lehet. hogy... hogy irigyli. Tőlem? De meg mástól sem. Imrében soha sem volt irigység, rosszindulat, idegenekkel szemben sem. Hajnalban jött a kocsi, s én kiszóltam: nem megyek! De- hát ez nem olyan egyszerű. Csakugyan nem tehettem ilj7et. Imre papucsban, pizsamában tipródott köztünk, amíg elkészültem. Hátbaveregették, hangoskodtak. Talán egy kicsit pálinkáztak is. s többször elmondták, hogy így, meg úgy legyen rám büszke, mert még nem is tudja, hogy milyen nagyszerű felesége van. De ez, csak olaj volt a tűzre. ami késő éjjel löbbantíei, amikor Pestről hazaértünk. Életemben én most voltam élőszőr a Parlamentben. És én ott megfeledkeztem mindenről. Előbb valami kellemes zsibbadtság fogott el, aztán mintha a csillárok fénvp Ipmnctn wilnn rólam a sok-sok év fáradalmait, majc. kibújtam a bőrömből. Talán az ital is segített, mert nem szoktam, de hát mit tehettem amikor egy-egy miniszter nyújtotta felém a poharat koccintanom kellett. Amiko! a Parlamentből kijöttünk már forgott velem a világ... De hát nem úgy van az, Tercsi — mondták a kísérőim, akik vártak, s már nem is tudom, hová robogtak ve lem. Hazafelé kétszer is megálltunk. S bizony én sírtam, meg daloltam is a kocsiban és még akkor sem ébredtem fel a kábulatból, amikor hazaértem. A férjem várt. — Te úristen! Az nem is ö volt. Azt hittem, jégverembe hulltam, vagy egy lángoló katlanba? Az asztalon üvegek, s tm- re mint egy felbőszült állat, csak fújt, forgatta szemeit, s dőlt belőle az italszag. — Gratulálok — nyögte, & ijesztően vigyorgott. — Mi történt? Mi van veled? — kérdeztem volna, de a rémülettől csak álltam. Éreztem, hogy menekülnöm kellene a gyerekek szobájába. De miért? — Aztán — tápászkodik fel az asztaltól — miért... kinek köszönhet., .hetjük... ezt a... Akkor már sejtettem, hogy mi baja, öleltem volna magamhoz, meg.., de ellökött, s újra kérdezte: kinek... kinek köszönhetjük... te cafat!... — örült vagy Imre, Imre! Térj észre! — Kinek? — kapta el a karomat. — Ennek — próbáltam a másik kezemmel szabadulni, s az orra előtt hadonászva üvöltöttem: a kezeimnek. Ennek köszönhetem a kitüntetést.., már,nem.emléky m; r „ * ;■;.*■. * j; A... gvergkék, fogták Je, s mért ok soha nem látták így — persze még én sem — nagyon megijedtek, s hívták a mentőket. A gyomormosás után, amikor magához tért, s rádöbbent mit csinált, kidobta magát a második emeletről. Tegnap szedték le róla a gipszet. Talán két-három hét múlva már itthon lesz. Ma délután bent jártam nála, s először kérdeztem: miért tette. * megtelt a szeme könnyel ]V1 Sokáig nem tudott szólni, csak a kezem simogatta. A kezem, amit el akart tömi. Intett a szemével, hogy majd egyszer... elmondja. Talán holnap. De nem is talán, mert egyszer már arra is rá kell érni, hogy szeressük egymást... A zt mondtuk, hogy ha a ház rendben lesz, s a gyerekeket szárnyukra bocsátjuk, majd szeretjük egymást. , « \ Nevettünk ezen, ae nem sokáig, mert időnk a munka után csak arra volt, hogy egy kicsit összeszedjük magunkat. aludjunk, s erőt gyújtsunk a holnapra. Nekem nem hiányzott a szerelem, A férjemnek... Talán. Különösen, ha egy kis szesz volt benne. De az nagyon. nagyon ritkán esett, mert nem ivott. Józansága miatt barátja sem akadt. Igaz. arra sem lett volna idő. ö, az idő! Húsz év úgy elszaladt feledünk. hogy észre sem vettük a nagyfiam — aki most fog érettségizni — mondta egyszer a nyáron: Anya, te őszülsz! Vasárnap volt. Valahogy7 Ggy kicsit az asztalnál felejtettük magunkat. Imre. a férjem megnézett. Emlék-, szem. Én meg őt figy’élgettem egy kicsit, s mintha megszédültem volna, kapaszkodóért, a munka után kaptam. Mert nekünk ünnepeink sem voltak. Egyedül talán csak a karácsony. Szinte res- telltük akkor is azt a nagy lustálkodást., de Imre azt mondta: ez a mienk. Ennyi nekünk is kijár a békesség ünnepén. Hát igen... Múltak a2 évek, s mi soha nem üdültünk, nem jártunk vikendre, kirándulásra. A szabadságunk alatt is dolgoztunk. Házat építettünk. S zép, családi házat, aminek az építéséhez 60 ezret rakosgattunk Össze. Hatvanöt meg az OTP adott. Még van 25 ezer forint adósságunk. Mégis azt mondták, köny- fiyű nekünk: a férjeimjjszta- tos, de a házitalt,;esa)í.,ft kas?; művesek . Mm csak addig, -amíg- á falai, rak; tűk. A többi munkát mind Jtnre csinálta amellett, hogy az üzemében dolgozott és állandóan maszek munkákat is vállalt Ha mindent összeszámolnánk. a ház máris többet ér, mint 200 ezer forint, pedig még nincs kész, s beiül csak egy szoba van korszerűen berendezve. Dekát közben nőttek a gyerekek. Tavaly már Erzsiként is középiskolába ment. Jövőre Sa- hyika is elvégzi áz általánost. Ruha, cipő, élelem, tanszerek. Szóval gond, gond.., min-. tlen napra megvolt. Amit lehetett nekem is meg kellett fogni. Bent a gyárban, ahol én voltam a Jő túíórás, egyszer azt mondta a művezetőm: Teri, maga csúnyán rá fog fázni erre a túlfeszített munkára, mert gondolom. ha innen hazamegy sem tartja ölben a kezét. Én meg évődtem vele: talán sajnálja? Ö meg: nekem nyolc. Sőt, még pénzt is jelent. Kevesebb a gépállásom. Nagyobb a premcsi. A maga boszorkányügyes ujjai nélkül sok szövőgép állna itt. Sodrónő voltam a nagy szövődében. Volt olyan hónap. hogy többet kerestem, mint a mester. Kellett a pénz. Azért otthon egyre kevesebb munka várt.. Erzsi kém, meg a nagyobbik fiam Imi, szépen rendbe rakták a lakást. Persze mosni, vasalni, főzni akkor is kellett. Meg ott volt a szép nagy kert, ahol minden megtermett. Örülhettünk volna. De most már hogyan? Mert örülni- ennek, meg mindennek, amiért gürcöltünk már csak akkor tudunk, tudnánk, ha áférjem... Talán majd holnap. A mikor hivattak a párt- irodára, megijedtem. Mi bajt Követtem el? Nem voltam én raporton húsz év alatt a művezető irodájában sem. Vaskó elvtárs mosolygott s mondta, hogy holnap, a szebbik ruhám vegyem fel. mert jön értem hajnalban a vállalat kocsija és megyünk Pestre, a Parlamentbe Kitüntetnek. Szólni is alig tudtam. Kitüntetnek? Engem? Miért? — Csak — nevetett Vaskó, t intézkedett, hogy máris Tőkey Péter: HALPUCOLÖ Új kiadvány Hazánk tájföldrajza Öt kötetben Egyedülálló, nagy tudományos és társadalmi jelentőségű új sorozatot indított él az Akadémiai Kiadó. Hazánk természetföl dra j zi viszonyai, ról, a népgazdaság számára hasznosítható adottságokról, a legújabb kutatások eredményeire támaszkodva nyújt alapvető értékelést, korszerű tájföldrajzot a magyar geográfia és rokontudományai regi adósságot törlesztő sorozati A szerzők az ország tájföldrajzát nagy tájakba bontva természetföldrajzi táj- értékelést végeznek. ,.A du-- nai Alföld” című sorozatindító kötet az egész Alföld természeti, földrajzi jellemzésével, a gazdasági adottságok értékelését tartalmazza. Az Alföld öt Duna melléki középtája a Duna menti síkság, Duna-Tisza közi hátság, Bácskai hátság, Mezőföld. Dráva menti síkság felszínének, éghajlatának, vizeinek, természetes növény és állatvilágának. valamint talajainak elemzését nyújtja. A mű tudományos és gyakorlati jelentőségét emeli a* a tény. hogy ilyen mélységben elsőként tárja fel és értékeli társadalmunk természeti földrajzi környezetét. Hasznos kézikönyv is lesz a földrajz és társadalomtudományók művelőinek, tervezőknek, pedagógusoknak nélkülözhetetlen adattára és a földrajz iránt érdeklődőknek gazdag ismeretanyagot bemutató tárháza. Csanády János: ÉiféliJalu .törtedé íme sn fajfosa Fürkészi az ember a esendet, amely az éjféli néma falut ütögeti a toronyból az óra kondulásaival; süt a hold ebben a tétova, tél-eleji éjben, felhőtakart nap után óriás egy-szeme a főidre figyel. Elragadta valami rabló saéí, északról délre rohanva, a karácsonyi meddő, rongyköpenyeg felhőket az égről: lehettek volna habos dunnák és vánkosok is. a didergő mezőkre leszállva tiszta fehéren. A kékfátyolos fényben most halvány pára remeg a föld lehellete, hogy önön arcára visszacsapódjon, mint amikor deres reggelen haragod megdermedni nem enged, — s társad káromkodása parázsként hűli vissza fejedre. Mint aki örül, hogy békében hagyjak. nyugosznak. a házak, a kutya nem agat, bevackolódik a szalmába; lapui Hajnalban majd szimatolva kel föl böllérkés sikolyám s odaver ódik nyugtalanul a sűrűbe, les a koncra. Hol kertek alatt sötét vizekbe merül el a fény» a széles földek egymásnak dőlve melegednek, alusznak. Félelmes óriások, pusztától pusztáig ér a hátuk, s felhördülnek álmukban, ha egy kései vontató dübörög; Fürkészi a% ember a esendet, — áll a karácsonyi éjben a falu Hajnalodáskor az ünnep tovalép, dér hull lába nyomán, felsóhajtanak ébredő házak s vetések kinn a szabadban, újévre meleg takarót várnak, tiszta havat remélnek? Bertha Bulcsu: A csütörtökre virradó hajnal A messzeségben gőzölgő tanyák... Vert falú ház, kereszt, ben pajta, akól... Akácfaárnyak, sötétlő nyárfatomyok... A meszelt tűzfalak és a nyárfák jól látszottak az útról... A téli alkonyat palaszürke éget vont föléjük... Elmosódtak, aztán újabbak tűntek elő a fagyott mezőségek mélyén... Az újság kiesett a kezemből. A papír zizzenő neszére összerezzentem. A sofőr rámpillantott, aztán figyelme visszatért a keskeny úthoz, mely egyre bizonytalanabbá vált a szürkületben. Előhúztam a meghívómat és beleolvastam: „...Orgovány Alsójárás...” „Orgovány... Űrgovány.. — keringett bennem a szó. A sofőrhöz fordultam: — Mohdja. ez az Orgovány Alsójárás... Ez az az Orgovány? — Egy Orgovány van — mondta és mereven nézte az utat. Összehajtottam a levelet, s néhány pillanatig a könyvekre gondoltam, 'szépségükre és hasznosságukra, mintha máris előttem üldögélnének a tanyai emberek, s várnák, hogy mit mondok a betűről, az olvasás szükségéről... Emlékezetemben könyvcímek után kutattam, mintha egyetlen cím varázslatán múlna min den, a mutatvány gyorsaságán és nem a tartalmán. Cím helyett egy név jutott eszembe. Halkan ismételgettem: „Jasznaja Poljana... Jaszna- ja Poljana...” Talán a tanyák ablakán kialvó fények, és a dértől fehérlő akácfaárnyak idézték Lev Tolsztoj szellemét, szakállát, de csak a szellemét és a szakállát... Néma árny maradt, gyorsan tovatűnt, El nyelte a kunsági este. A kukoricások szélén magyar árnyak ólálkodtak, arc nélkül, test nélkül... Bámultam az árnyakat, aztán tűnődve megszólaltam: — Ezt a Francia Kiss Mihályt. ezt mostanában végezték ki... Nem...? — Mostanában... 1957-béri. vagy 58-ban... — mondta a sofőr. — Azt a másikat, u tisztet, azt... — Héjjas Ivánt?... Nem tudom. Öt éve kerültem Kecskemétre. Akkor szereltem le... Azt mondják az valami földbirtokos volt... Tartalékos főhadnagy. A Prónay különítménytől kapta a parancsokat, ha igaz... — És ez a Francia Kiss Mihály ez...? — Szabadszállás határában rejtezkedett, álnéven... Diny, nyés lett... Ismeri ezt nem?... Dinnyét termelt, és kínt lakott egy csőszkunyhóban... Néha még a piacokra is el- merészkedett... Aztán egy este elgyütt Orgoványra. Talán kiváncsi lehetett, vagy mi...? Ez okozta a vesztét... ügy mesélik, hogy benézett az egyik ablakon... Késő este volt, a szobában égett a villany... Az asszony7 összerezzent, és odakapta a fejét az ?blakra... Látta az arcát. Mindjárt szólt is a férjének: „Te a Francia Kiss Mihály benézett az ablakon... Tisztán megismertem...” Az ember nem akarta hinni, de a beszéd megindult róla... Elég hamar elfogták... Mondom, ott lakott egy csőszkunyhóban a dinnyefődek között... Kivégezték... — Azok, itt vannak eltemetve ? — Van a határban egy emlékmű... Hogy aztán hol mennyi van belőlük?... Azt beszélik, hogy a kecskeméti fogházból harminchat emberi hurcoltak el. és kocsikon vitték a tanyákra... De van aki hatvankettőt mond, mások meg százhúszat... A tanya- világból is szedtek hozzájuk, meg a faluból is..'.. Olyan is volt, hogy nem ásták el felég mélyen ükét, és a kutyák feldúlták a sírt... Nem lehet pontosan tudni, az emberek nem szeretnek róla beszélni... Némán • bámultam az út mentén vastagodó sötétséget- Arra gondoltam, hogy a tanyák messze esnek egymástól, nagyon messze... A faluban égtek a villanyok. Felpillantottam a házakra. Sok volt az új ház, de úgy tűnt, hogy nem laknak mindben. Az egyik utcatáblán zománcba öntött név csillogott: „Hajma József utca”. — Őt is? — kérdeztem a sofőrt Igen, direktóriumi tag volt. A fiai itt élnek a közelben. A párttitkár barátságosan fogadott. — Megszerveztük kérem... En ugyan nem tüdők elmenni, mert éppen a beszámolómat írom... Az ünnepi taggyűlésre készülünk, a párt megalakulásának ötvenéves jubileumát ünnepeljük itt is... Elővettem a megyei újságot és rámutattam egy apróhirdetésre: „Kilencholdas szőlőbe kisegítő munkaerőt keresek...” — Azt hittem itt mindenki tsz-tag... — Ez... A csoportba lépett be. nem a tsz-be... Van ilyen. Nézze, ez a kilenc hold itt nem olyan nagy dolog... A Dúlta és a Tisza között Vagyunk... Ha magas a talajvíz szintje, mindent kilúgoz, hä alacsohy, a napfény égeti el a termést. Akinek terem, áz éjjel-nappal dolgozik... Ez pedig, éppen egy vöröskatona... Makacs ember... Együtt volt lefogva a Francia Kiss Mihállyal... — Mindegyik másért, nem? — Igen. a Francia Kiss Mihály, akkor vizsgálati fogságban volt, de kérvényt írt a Hörthynak és kiengedték. •— Mondja, nem lehetne megnézni a helyszínt, ahol
