Kelet-Magyarország, 1969. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-12 / 9. szám

Január T2. KFT FT MAGVARORSFAÖ . ». oldal Az ezeréves barátság dokumentumai Hunyadi és Kossuth nyomában Bulgáriában Bulgáriai utam során szin­té lépten-nyomon találkoz­tam a több mint egy évezred­re visszanyúló magyar—bol­gár kapcsolatokkal, és ta­pasztaltam, hogy a bolgárok miként őrzik ennek a barát­ságnak emlékeit. Múzeumok történelmi dokumentumai, írások, szájhagyományok szá­molnak be arról, hogy a nyu­gat télé vándorló magyarok thár 839-ben, a Duna deltá­jához érve. szövetséget kötöt­tek Preszian bolgár kán álla­mával. A honfoglalást köve­tően is szoros maradt az érintkezés a két nép között, és ezek emlékét őrzik a ma­gyar nyelvben mindmáig fennmaradt szláv szavak. S hegy egy évezredet ugorjunk, a XIX. század elején, Budán adták ki az első bolgár nyom­tatott könyveket. Beszéltek nekem egy Mária nevű Ar- pádházból származó magyar királylányról is, aki a XIII. Században Annamária néven a bolgár uralkodó hitvese volt. Szófiában, a Nyevszkij székesegyház csodálatos szép­ségű, Világhíres ikongyűjte­ménye — kincsei között bol­gár kísérőim büszkén mutat­ták a Nagy-Szentmiklósról származó kegytárgyakat, a Magyar Nemzeti Múzeum ajándékát. Zuhogó esőben indultunk el Várnából. Nem messze a várostól megcsodáltuk a kő- érrlő oszlopait. Messziről úgy tűnt. hogy valami régi osz­lopcsarnok vagy palota rom­jai előtt állunk. Közelebb ér­ve azonban az oszlopokon nem fedezhetők fel emberi kéz nyomai. A csodálatos képződményeket a természet Alkotta. Ä néphit szerint megkövesedett erdőmarad­vány. a tudósok azonban megállapították, hogy csepp­kőn- áradványok. amel yekről a szél és a víz eltávolította a málékony anyagokat, és csak- a kőoszlopok állják az idők Viharát. Az út mellett magas kőke­rítéssel körülvett, ápolt park­ban találjuk az 1444-es nagy Várnai csata ..Fegyverbarát­ság" emlékmúzeumát. A dí­szes, kovácsolt vaskapun beléptünk, és előttünk I. Ulászló király mauzóleuma. Á király a Várnai ütközetben lelte halálát. Továbbhaladva a dís^fenvőkkel határolt, gon­dozott úton a törökök elleni, több mint fél évezredes csa­tában részt vett népek kőbe vésett címerei sorakoznak. Bulgária és Magyarország cí­merei mellett ott látjuk a lengyel, a román, a jugoszláv és a csehszlovák címert. A múzeum egvik termében jrioc+MáPuk a vá-nai ütközet nagy hadvezére. Hunyadi Já­nos gyuisrfehérvérl síriának mását Korabeli okmánvok. fegyverek, metszetek, szob­A sumenl ház, ahol egykor Kossuth Ma — emlékmúzeum. menedéket kapott rok tanúskodnak a közös harc emlékeiről. S ott látjuk a falon az MSZMP Hajdú megyei bi­zottsága és a Debreceni Vá­rosi Tanács tíz évvel ezelőtt ajándékozott márványtáblá­ját, amely magyar nyelven emlékezik meg arrói, hogy testvéri népeink hogvan har­coltak együtt a közös ellen­séggel. Egy órai autóút után Sumen- be, az élénk forgalmú város­ba érkezünk. A hegyoldalba épült kacskaringós utcák egyikében Kossuth Lajos em­lékmúzeuma. A magyar sza­badságharc vezetője, a vilá­gosi fegyverletétel után, né­hány ezer honvéd kíséreté­ben bolgár földön talált elő­ször menedéket és Sumenben a vendégszerető Dimitraki Hadzsi Panov házában szállt meg 1849 november 21-től 1850 február 16-ig. A házat, ahol Kossuth Lajos lakott, a bolgár nép múzeupuak ren­dezte be és szeretettel őrzi azokat az emlékeket, amelyek Kossuth ott-tártózkedésára emlékeztetnek és azokat, ame­lyeket később küldtek ha­zánkból és más országokból Kossuth Lajos életéről. Az emeletes, fátomácos udvar­ház első emeletén lakot' Kossuth ott látjuk a bútoro kát és használati tárgyaka* amelyek őt szolgálták. Mr gyár és bo’gár nyelvű szőve gek igazítják útba a múzeur látogatóit. A vitrinekben el sárgult úiságek. a Pesti Hír lap 1841-ből. Kossuth Bíriar ja 1848 október 8-1 száma és a Debrecenben k’adn1 Néo Barátja 1849 február 8-! pé'dénya, Kossuth Lajo- cikkeivel. Az emigráló ké­sőbbi éveiből Kos<juth kézi­ratos úicóaninak néhány szá­ma, amelvet magyarok szá­mára szerkesztett. Az aszta­lon a tintatartó, amelyet Kossuth használt, néhány személyes haszná1 ati tárgy, pipa. pohár, bögre, levéltáros sorakoznak a vitrinekben Ott látjuk felesége jegy ken­dői ét és húga, Kossuth Zsu- zsánna emléktárgyait. A fa­lon képek és szobrok örökí­tik meg Kossuth Lajost. Az épület földszintjén Kossuth egykori házigazdájának be­rendezett lakrészét láthatjuk amely a kor bulgáriai lakás- kultúrájáról tanúskodik. A múzeum gondnoka, aki nagy szeretettel kalauzolt vé­gig e történelmi emlékhelyen megmutatta még, hogy az ud­var másik felében már ké­szen áll az oszlopos épülei hoev az évente idelátogató több mint 17 ezer bel és kül­földi számára múzeumot ren­dezzenek be a má"vaf név fHebbkori történetiről. 1849- től naplá'nklg. A múzeum berendezését a Magvált Had- tfirtéheti Intézet Vá11rüta. Becsűt Intünk a KcáSuth emlékeit őrző Bemennnk. léé' indulunk tovább, a bolgár; állam ősi fővárosa. a Janlúr f elvó völgyében fekvő Tire eve felé. (G.) Agárdy Gábor a Magyar Népköztársaság érdemes művésze Az elmúlt színházi évad­ban havonta ötvenkét elő­adásban lépett színpadra. Ez legalább kétszerese az átla­gos színészi teljesítménynek. Agárdy Gábor ugyanis nem egy, haném két színháznak tagja. A Nemzeti Színház előadásai után átrobog a Mikroszkóp színpadra, ahol színésztársaival egvütt egé­szen más világot kell meg­teremtenie. Humoros szerepeket meg­formálni — mondja Agárdy Gábor —. a megfelelő hang­vételt eltalálni, rendkívül ne­héz feladat. Természetesen a Nemzeti Színház klasszikus darabjai is nagy igényt tá­masztanak a színésszel szem­ben. Mindent összevetve na­gyon kifárasztott az elmúlt év. El is határoztam, hogv semmi munkát nem vállalok nyárra, de a sors és a közön­ség másként ítélt fe’őlem. Váratlanul felhívtak telefo­non és közölték, hogy a KISZ közvéleménykuiátést hirde­tett az Egri csillagok című film szerepeinek kiosztására és huszonkilencezer szavazat­tal engem „hoztak be” első­ként, hogy eljátsszam Sárköz1 cigányt. — Bizonyára jólesett ez a népszerűség? — Az ilyesminek mindenki örül. Pe meg kell mondanom, nem csupán a siker foka tesz' emlékezeteséé a szerepeimet. Játszottam például a Bunde Maroje című népi komédiá­ban, amely megbukott, ne kém mégis egyik legkedve­sebb alakításom. A siker fon­tos része, de méf's csak egy része ennek a pályának. Oz 1 gazi életelem maga a színház a játék. Jászom, mióta csak meg­vagyok, — teszi hozzá kicsi' elgondolkodva . Szegedcr lakott a Családunk, s én nerr lehettem több het-nyolc éves­nél, amikor bétopnant egy szomszéd, a szegedi sz'nhá” taeia. mondván, hogy gver- fnekézThészt keresnek. így kezdődött s a szegedi szín KáZnál töltött évek után 'mmár nem gyermek, hanem ifjú színészként több mint egy évtizeden át vándor tár­sulatokkal jártam az orszá­got. — Manapság ritkán jutok vidékre. Néha lemegyünk Székesfehérvárra a Nemzeti Színház társulatával, a kö­zönség zsúfolásig megtölt! a hatalmas köszínházat. Az ünnepi filmbemutatókon pe­dig, ahol beszélgetésre is nyí­lik lehetőség, kiderül, hogy milyen tudatos a művészet élvezete. Egerben, de másutt is évek múltán emlékeztek a helybeliek például a Svejk színpadi változatában nyúj­tott alakításomra, Kátz tábo­ri lelkészre. — Nem találta különösnek, hogy még filmankéton is inkább színpadi szerepelt emlegették? — Nem. talán azért, mert magamnak is sokkal nagyobb élményt nyűit a színház. So­kat filmeztem, de csak egy maradt igazán feledhetetlen emlék: a Szegénylegények. A színház őszinte szereteti csendül ki minden szavából. Értőként beszél egy berlini díszlettervről, (ő maga is fest, maga készíti például maszktanulmányait) Peter Weiss Vizsgálatának ham­burgi és amerikai előadásri- ról, a Hochhüt Helytartója körüli vitákról. Lánya, Agár­dy Ilcna is színésznő lett. — Olyan pálya ez. ahol te­hetség híján enat’eg nagyon boldogtalan lehet az emb^r. Nekem mindig örömet adott a játék, és ennél is többet, igazi boldogságot a tavaly nyert kitüntetés- a Magvar Népköztársaság érdemes mű­vészének címe. Zilahi Judit Tíz jubileumi bőiét Tízféle jubileumi kiadvány készül a Kossuth Könyvki­adónál a Tanácsköztársaság közelgő 50. évfordulójára. Leninnek a magyar tanács­kormányhoz intézett leveleit, táviratait és beszédeinek a magyarországi proletárdikta­túrával kapcsolatos részleteit tartalmazza „A Magyar Ta­nácsköztársaságról ” címmel men1elerŐ gyűjtemény, amely a miniatűr kötetek sorát gaz­dagítja. A Tanácsköztársaság Idejéből való plakátok gyűj­teményét a’bum nagyságú formában adják ki: a 48 mű­vészi plakát-reprodukciót Bíró Mihály, Vértes Marcell, Nemes-Lampérth József. Uitz Béla és más jeles kor- társművészek készítették 1918—1919-ben. Pintér István: Ki volt Horthy Miklós? Ki volt? Hát ki ne tudná? Ki ne ismerné az őfőmáltó- ságú... Csakhogy: ki volt va­lójában Horthy? Honnét jött, miféle ambíciókat dédelgetett magában, miként a'aku't éle­te, mielőtt a budai Várba köl­tözött, kik voltak tanítói, pél­daképei? A dokumentum-kö­teteivel is közismertté vált újságíró ismét olyan témát dolgozott fel. mely széles kö­rű érdeklődésre tarthat szá­mot. Nemcsak a föntebb emlí­tett kérdésekre ad választ, hanem Horthy egész életét felöleli, betekint a kulisszák mögé — a vadászatoktól a Szívbéli ügyekig —, megkere­si e jellegzetes figura csele­kedetéinek mozgató rugóit. Nagy lélegzetű, három és félszáz oldalas riport egy em­berről, aki megtestesítője volt egy kornak — ez Pintér könyvé. Szerencsésen ötvözi a politikatörténetet a személyi intimitásokkal, a dokumentu­mokat a szórakoztató stílus­sal. Az ötvenkét esztendőser. kormányzói székbe ült majd­nem ismeretlen férfi, aki addig kivénhedt hadihajókor parancsnokolhatott csak, egy­szeriben egy ország ura lett s az is maradt huszonöt évet át. A szerző e negyedszázad fókuszában vizsgálja az ala­kot, s mond róla. a tények erejével ítéletet. (Zrínyi Ka­tonai Kiadó) <m) A proletárdiktatúra törté­netének első átfogó, minden fontos katonai, diplomáciai, államszervezési részletre ki­terjedő tudományos feldolgo­zását adják közre Hajdú Ti­bor tollából: „A magyaror­szági Tanácsköztársaság” címmel. Hetés Tibor munkája a „A magyarországi forradal­mak krónikája”, amely az 1918—1919-es események ve­zető politikusainak írásait beszédeit, visszaemlékezése­it valamint a külföldi kor- társpolitikusok megnyilat­kozásait tartalmazza. Mün- nlch Ferencnek a Magyar Ta­nácsköztársaságról szóló könyve anyagát felesége gyűjtötte össze és Liptai' Er­vin hadtörténész előszavával rendezték sajtó alá. Érdekes fejezete lesz & gyűjtemény­nek a pro1 etár osztályhadse­regről szóló tanulmány, ame­lyet Münnich Ferenc 1921- ben írt Berlinben. „Internacionalisták a Ta­nácsköztársaságért” címmel Kővágó László arról számol be, hogy az orosz, cseh és szlovák. osztrák. dél«’’év olasz és más nemzetiségű f ••adaimárok mikárJ r a Magvar Tané-«-’- >: ir-z - segítségére 1919. március 21. után. „A legendás 133 nco” mottóval képes album készül á T^nácskö-társa'*» esemé­nyeiről — főként d'ákok ré­szére. olcsó kiadásban. Nép­szerű tö-Mnelmi sorozatéi a Kossuth Köhvvkiádó a Ta­nácsköztársaság pónöiztosai- erk 19’n-as necé-ől szóló könyvvel gazdagítja. ezek történtek’ Egy pajtát. Vagy tanyát, ahol...? A párttitkár elkomorult: — Nagy a sár — mondta —, még a szekér is megsüly- lyedne... És hát nem is sze­retik a népek... Nem szere­tik. ha ezt bolygatják... Rossz emlék, ma már Orgoványra nem ez a jellemző... Van itt egy özvegyasszohy a faluban, »kinek az urát elevenen ás­ták el, oda elmehetnénk, de... Gondolja meg... Mit monda­nánk neki, miért jöttünk? A tanyák meg, ahol ezek tör­téntek, mind nagygazdáké voltak... Éppen azon gondol­kodom, hogy ezeket az ünne­pi taggyűlésen nem hozom föl.. Nem szeretik az em­berek... Borzalmas volt... Gondolja el... Megásatták a gödröt és a szélén fejszével verték agyon az embereket... A Francia Kiss Mihály neve Itt... És élt... Gondolja csak tneg azok után, amik itt 1919 nov. -bér 19-ről 20-ra virra­dóra történtek, azok után itt az emberek 1945-ben ki mer­ték osztani a földet... Gon­dolja meg... Az alsójárási iskola, ahol a tanyai emb- -ftkel az olvasás hasznosságát kellett megvitat­nunk. tele volt árnyakkal. Hosszú terem, három sor pad, T _rkó olaj. alma és bakancsszag. Közvetlenül az utolsó ablak mellett dobogó, a dobogón asztal, asztalon petróleumlámpa. A kályha mellett öten-hatan ültek. — Még gyülekeznek... Ad­dig talán átmehetnénk a Va­dász-csárdába... Nincs mesz- sze — mondta a tanácselnök. A tanyavilágban a távol­ságnak más a fogalmi értéke, mint a városokban. A vadász­csárda olyanszerű volt, mint a földművesszövetkezeti ital­boltok szerte az országban. Egy nagyobb terem söntés* sei, egy kisebb a rendezvé­nyek számára. A kisebb te­remben ezen a napon mind­össze néhány szék volt, más nem. — Itt csinálják a vadász­vacsorákat — mondta az el­nök, majd a sarokba pillan­tott és újra megszólalt: — Később biztosan beállítják a kályhát Visszamentünk a söntésbe. Hirtelen úgy éreztem, mint­ha leejtettem volna valamit. A padlóra pillantottam, de sefhmit sem láttam. A sőn- téspult mögött idős. barázdált arcú férfi állt, a söntés előti egy vadászkutya hevert. — Sándor bácsi, bemuta­tom az elvtársat... A köny­vekről tart előadást — mond­ta az elnök, s közben vala­mennyien a SŐntéspultra tá­maszkodtunk. A sofőr, a he­lyi vezetők, s talán még va­laki... Kezet nyújtottam a kocsmárosnak és bemutatkoz­tam. Kérges, elnézően szorító keze volt: — Hajma Sándor — mond­ta. — Hajma...? — kérdeztem és néztem az arcát. — Mit kéí? — nézett rám vissza. — Pálinkát.., Hajma...? — Cseresznye, szilva, ve­gyes gyümölcs­Vegyes gyümölcsöt kértem. Az einök cseresznyét. Valaki sört... Hajma Sándor azt mondta, hogy a vegyesgyü­mölcs a legjobb. Leültünk a söntés előtt az első asztal mel­lé, s a kutya közelebb jött hozzánk... — Az öné...? — kérdeztem, aztán lehajtottam a pálinká­mat — Igen, nagyon jó kutya. — Maga is vadászik? — Szenvedélyesen — mondta és megtöltötte a po­haramat. amit közben átnyúj­tottam neki. A háttérben megjelent egy alacsony öreg­asszony. Hajma Sándor fele­sége. A söntéspult túlsó sar­kán állt. és engem nézett Talán egy ajtó lehetett mö­götte. Úgy tűnik... Tévedhe­tek is Rokonszenves asz- szonynak látszott, és félt va­lamitől... Ha ima Sándor is félt valamitől, és a tanácsel­nök is... Mindenki. Attól féltek, hogy megkérdem Haj­ma Sándortól, mint már ány­nyian, annyiszor, hogy mi­ként történt az apjával az a szörnyűség 1919. novemberé­ben... — Sándor bácsi nagy va- dász.Halász, vadász, ma­darász? És az fmsz kocsmá- rosa — mondta az elnök. — Én is halászom... Aha­lak az igen... — mondtam. Van itt valami tó? — Két jó nagy tó van Rt... Főleg ponty, compó, csuka. Kárász is akad.. — Compó az igazi... Az adja az ízt.. Voltak nekem kisszerszámos barátaim a Dráván... — mondtam, s ekkor már tudtam, hogy nem kérdem meg. Semmit sem kérdezek... Csak ülök, beszél­getek vele a halászatról, és megiszom a pálinkámat. Azt hiszem. Hajma Sándor is tudta már. hogy nem kérde­zősködöm... — Mi Is kisszerszámmal dolgozunk... Most ugyan, ép­pen szétmentünk. Nem va­ló mindenki halásznak... Aki türelmetlen ha nem fogunk, az jobb is ha máshoz kezd... Az igazi halász akkor mutat­kozik meg ha nincs fogás... Amikor újra kell indulni... Várni.. Megérezni a haíjá- rást...-* Igaz... — mondtam » Ki is előfordul, hogy július­ban semmi sincs... — Elő — mondta Hajmé Sándor. — Van úgy, elülnek a halak. Megittam a második pálin­kámat is. aztán felálltam. Kint utóiért bennünket az öregasszony: —■ At akarna menni a Sán­dor, csak átőtözik — mond­ta. — Megvárjuk? —• Nem köll várni, odaér 6 Sándor — mondta az öreg­asszony. Ném mentem föl a dobogó­ra. Megálltam az ablak mel­lett, így a lámpa éppen meg­világította az arcomat Az iskolában ekkor már legalább tizennyolcán ültek. A köny­vekről beszéltem. Arról, hogy a betű, a szó út embertől emberig, sok mindent meg­tudhatunk a világról és egy­másról is Arról, hogy a szép emberséget adó gondolatok­nak olvasással elébe mehe­tünk. Néha nyílt az ajtó, de a gyér lámpavilágnál a terem végéig nem láttam el. így azt sem tudtam, hogy az ajtó nyikordulása érkező, vagy távozó embereket jelzett. Jobb arcomra hűvös levegő párál­lott a sötét ablakokról. Kinl a kunsági éjszaka dermedt árnyat jártak. Az arcom, a a bent ülőké, talán két-három- száz méterre is látszott.., »A könyv nemcsak szón* koztat, nemcsak a szépség felé kalauzunk, de a mun­kánkban Is segít” — mond­tam és néztem a tanyai em­berek arcát... Azok meg az én arcomat nézték... „A szakkönyvekből megtudja az ember, hogy melyik talajra milyen alany való, vagy megtudja, hogy bizonyos év­ben ez vagy az a dátum mi­lyen napra esett... Például megtudható, hogy 1919 no­vember lfl-ről 20-ra milyen nap virradt?” Az alma- és bakancsszagú iskola utolsó padjaiban meg­szólalt egy mély férfihang: — Csütörtök... Nagy csend maradt a nyo­mában. Az emberek mozdu­latlanul ültek a helyükön. Megborzongott a hátam, ügy éreztem, hogy Francia Kiss Mihály kint áll a fák alatt és benéz az cblakon. Aztán vá­ratlanul nevek jutottak eszembe, Vértse Gábor, Kó- sa László, Nemes Gusztáv, majd egy tanya neve: „Bel- sőnyír 138” ...Aztán a diny- nyék... A dinnyék is szép pi­rosak belülről, mint a vér... Meghajtottam magamat, és tétován odább léptem. Köze­lebb a félhomályban üldögélő tanyai emberekhez.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom