Kelet-Magyarország, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-01 / 282. szám
RfcLB 1 - /MjTAKUKÖäAö VASA KN API MFL.LEKLET T986. ieeemSe? f f Kép szöveg nélkül — Ne nézz olyan bambán, nem látod, hozzád beszélek! Mit csináltál azzal az ötszáz forinttal, amit még a múlt hónapban adtam neked?«. Sohasem tagadtam, nagyon rossz tanuló voltam. Gimnáziumi pályafutásomból alig emlékszem másra, mint hármasra. Lusta diák voltam, nem voltak nagy ambícióim. Csak semmi feltűnés! — ez volt az elvem — maradjunk meg a szolid elégségeseknél. Azt viszont nagyon is tudtam, hogy mennyit kell tanulnom a hármashoz. Csodálatos ösztönöm volt e tekintetben csak két ízben tévedtem nyolc év alatt. Egyszer megbuktam latinból, egyszer kettest kaptam fizikából. Az év végére azonban mindkettőt kijavítottam hármasra. De miként lett hetedikben majdnem jelesem történelemből, és nem sokkal utóbb, hogy álltam bukásra belőle?.... Abban az évben új történelemtanárt avattunk. A régit nyugdíjazták. Az új tanár tiszteletére az első leckét bevágtam, különben is az volt a tervem, hogy megjavulok, és színjelesen végzek. Hát szóval bevágtam a pún háborúkat, és mit tesz isten az új tanár kiszólított. Óriásit produkáltam. Az osztály meg volt döbbenve és Lá- póczy — így hívták az új tanárt — elismerően bólintott: ez igen! Akkora jelest írt be, hogy még a Czira is látta az utolsó pádból. Ettől a naptól fogva nagy ember voltam Lápóczy szemében. Amikor megtudta, hogy egyébként igen közepes tanuló vagyok, még jobban megkedvelt. Nyilvánvaló lett előtte, hogy a történelem életem célja s nem tartozom a minden tárgyat egyformán magoló eminensek közé. Nem a jeles bizonyítvány lebeg a szemem előtt, hanem a történelemtudás. Ki sem hívott többé felelni. Bizonyára úgy érezte, hogy a pún háborúkról tartott beszámolóm után sértés lenne, ha feleltetne. Ha magyarázott, időnként bizalmasan felém bólintott, mint aki azt mondja: „Persze, Szvoboda, maga ezt nagyon jól tudja, de hát a többiek, ugye...” Nyugodtan ültem a jelesemen szeptembertől májusig. A pún háborúkkal nagyobb sikerem volt, mint magának Hannibálnak. Évközben pedig megtanultam alkalmazkodni a jelesemhez. Lápóczy magyarázatai közben szorgalmasan és fölényesen bólintgattam, olykor-olykor fontoskodó kérdéseket tettem fel, amelyek senkit sem érdekeitek, legkevésbé éppen engem. Az év végére már magam is elhittem, hogy tudor vagyok. Máig is rejtély előttem, hogyan jutott eszébe Lápóczi. nak hat nappal a bizonyítTabi László: Majdnem jeles ványkiosztás előtt újra kiszólítani engem, a kiváló historikust. Talán megtudott valamit a múltamról, talán élvezni akarta legjobb diákjának tudását — mindegy. Kiszólított. Egy betűt sem tudtam. Meg sem szólaltam. Feszengtem, egyik lábamról a másikra álltam és hallgattam. Lesújtó percek voltak, Lápóczy hol letette a cvikkerét, hot felvette. Alaposan megnézett, én vagyok-e az csakugyan. Fájdalom, én voltam. Nem értette a dolgot és jobban megviselte az ügy, mint engem. — Leülhet, Szvoboda... — mondta fásultan és én a helyemre vonultam. A következő órán már az év végi osztályzatokról beszélt. Amikor a nevemhez ért szólt: Hát, Szvoboda.« magával igazán nem tudom, hogy mit csináljak... Jelesre állt a legutóbbi óráig... Fejlehajtva álltam a helyemen. Ű szomorúan folytatta: — Nézze, Szvoboda, én nem merek ítélni a legutóbbi felelete alapján... Talán indiszponált volt.. Vagy valami családi Ügy- Kettest kellene adnom, de szeretnék magának jelest adni. Szeretném, ha kiköszörülné a csorbát« Jöjjön ki, Szvoboda! Síri csend az osztályban. Nem akartam hinni a fülemnek. Erre a tragikus fordulatra nem számítottam A legszivesebben odaálltam volna Lápóczy elé és azt mondtam volna: — Most már mindegy, tanár úr kérem... Majd jövőre kijavítom, van még egy évem. Hagyjuk ezt a csorbát, tanár úr, amúgy kikö- szörületlenül.« De hát ezt mégsem mond' hattam. ügy mentem ki a katedra elé, mint egy temetési ló. És úgy is feleltem. A fiági örökösödésről kérdezett én, szerencsétlen, még azt sem tudtam, hogy mi az a fiág. Azt. mondják, olyan vörös volt a fejem, mint egy paradicsom, ahogyan ott álltam. El is hiszem. Roppant kínos volt. Lápóczy most már dühös lett, mert becsapottnak érezte magát. — Leülhet — mondta keményen. És megcsóválta a fejét. Én nem törődtem az egészszel. Adjon kettest, vagy hármast, bánom is én. Sőt jobb ha hármast ad. Éppen az az egy kettesem legyen? Elcsúfítja a színhármasomat. Ha színhármast viszek haza, atyám mukkot sem szól. Ellenben, ha van egy kettesem, felpofoz, amiért nem tudok többet szerezni. Szép meleg május volt, kit érdekelt a történelem? Lápóczyt. A legközelebbi órán ugyanis megint lapozgatott a noteszában, s egyszerre csak azt mondta: — Itt van ez a Szvoboda... Rejtélyes, hogy mi van magával Szvoboda... Álljon fel, ha magával beszélek! Felemelkedtem és sajnálkozó mozdulatot tettem: — Tanár úr kérem, ugyanis a múlt héten meg voltam hülve és nem tudtam készülni rendesen... Lázam is volt, de azért nem akartam hiányozni az iskolából... Látszott Lápóczyn, hogy szívesen elhiszi, amit mondok. így szólt: — Egészen tanácstalan vagyok magával... Jöjjön ki Szvoboda... Nem akartam hinni a fülemnek. Hát lehetséges az a huszadik században, hogy harmadszor feleltetnek egy diákot egymás után? Úgy látszik, lehetséges. Kivánszorogtam és vártam a kérdést, amelyről már eleve tudtam, hogy nehéz lesz. — Beszéljen valamit Mária Terézia reformjáról. Ugyan kérem. Mit beszélhetnek komoly férfiak ilye« női ügyekről? Nem beszéltem Mária Terézia reformjai- róL Tudtam, volt egy Mária Teréziánk, hallottam, hogy különböző reformokat csinált, de hogy mit, hol és mikor, azt nem tudtam. Az osztály beleröhögött a padokba. Szegény Lápóczy most már látta, hogy kígvót melengetett a keblén. Kinézett az ablakon, s úgv éreztem, hogy belül sír. Nagyon, nagyon csalódott bennem. Nemrégen még nem tudta, hogy jelest adjon-e vagy kettest, majd később nem tudta, hogy kettest adjon-e vagy hármast, most már ott tartott, hogy a hármas és a négyes között habozott. És ez most már az utolsó óránk volt, döntenie kellett: Felém fordult: — Mondja, mit csináljak magával, Szvoboda? Megbuktassam ? Ez volt az első kérdés, amire felelni tudtam volna. De pirulva hallgattam. Talán mégsem fog megbuktatni... — erre gondoltam. És akkor Lápóczy felvette a cvikkerit és újra felém fordult: — Hát még egy utolsó kérdés... Beszéljen nekünk variamit a oún háborúkról... Óriásit produkáltam ismét. Lápóczy megkönnyebül- ten küldött helyre és csak annyit mondott: — No látja, Szvoboda... Abban az évben kettest kaptam történelemből Szegény Lápóczy nem hagyta veszni az illúziót. Én azóta tudom, hogy az ember ne legyen polihisztor. Egy valamit tudjon, de azt tökéi»» tesen. Fájdalom, azóta sem kér^ dezték tőlem a pún háborúkat. KERESZTREJTVÉNY Vörösmarty Mihály születésének 168. évfordulóján egyik olyan verséből Idézünk, melyben a szegények érdemét hangoztatja. Beküldendő sorrendben: vizsz. t, függ. 1. és 14. VÍZSZINTES: IS. Tíz németül. IS. Zenei kifejezés; halkan. 15. Német zeneszerző (1685—1750.). 16. A Tonga- szigetek egyike a Csendes- óceánban. 17. Romlott gyümölcs. IS. Portugál folyócska, a Dueró- ba ömlik. 20. GT. 21. Romániai folyó, első kockában kétjegyű mássalhangzó. 22. EEL. 23. Határozott névelő. — 24. Ésszel fél- fog. 2« Visszaragyogó 1 29. Község Jugoszláviában a Tisza partján. 30. Ibsen mű címe. 32. Kötve ellentéte. S3. Nyakba való névelővel. 34. Vissza: nyelvtani fogalom. 36. Szélámyék, szélmentes oldal a hajózásban. 37. Roham, németül. 38. Azonos mássalhangzók. 39. Széptevés. 40. Bankjegyek, értékpapírok árfolyamának felemelése. 43. Varró- eszközök. 45. Fosztóképzó. 48. Tiszta, németül. 49. „Rongyember” de nem madárijesztő. 51. Vissza: kelet-ázsiai teherhordó. 52. Menetrendi rövidítés. 53. Pajzsmirigy túltengés. 55. AGA. 56. Szám végek! (első kockában kétjegyű mássalhangzó). 57. Újságban van. 58. Rúd betűi keverve 59. ...Army 60. Rövidített zenei kifejezés. 62. Cimírőgép (M=MM). 65. Sz-szel az elején üdítő Ital. 66. Mezőgazdasági esz közök. 68. Naptól védő „gomba”. 69. Lopó betűi keverve. FÜGGŐLEGES: 2. Az atom elemi részecskéje. 3. EHA. 4 Egymást követő betűk. 5. Az őgörög mitológiában a nap istene. 6. Tárgyi kérdősző. 7. Izmainak összekötője. 8. Venezuela északi foka. 9. öböl egyik fele. 10. Katlan első része. 11. Dél-amerikai köztársaság (+’) 17. Folyó spanyolul. 18. Üdítő Ital. 25. Attrakcióban van! 27. YLL. 28. Latin köszöntés. 29. Hegycsúcs Indiában. 31. Ritka férfinév. 33. Éktelen rossz kiMikes György: Nyomozás vánságal! 35. Finn város: Jelenlegi neve Turku. 37. Ezt is tesznek az ételekbe. 41. Holland fizikus (Franz 1888.). 42. Külügyminiszterünk volt (Endre). 43. A hét vezér egyike. 44. Fürdőalkalmatosság. 46. Visszaáll! 47. Madárjósok az ókori Rómában. 49. Sziget az amerikai öt tő egyikében. 50. Medve teszi (—’). 53. Pest környéki egyesített község első neve. 54. WDA. 61. Fogadási összeg. 63. RRD. 64. MYL. 65 Gyilkolja. 67. Egymást követő betűk. 69. PZ. A megfejtéseket december 9-lg kell beküldeni. Csak levelezőlapon beküldött megfejtéseket fogadunk élt November 17-i rejtvénypályá • zatunk megfejtése: Gázokkal töltött, olyan léggömböt szerkesztett, amely a levegőbe emelkedett. Nyertesek: Kántor Gusztávné, Máté Jőzeefné, Mostyák András és Uhrin Mária nyíregyházi, Bari István kemecsel, Sipos Istvánná kisvárdai, özv. Vlda Sándorné mátészalkai, Fülöp Já- nosné nyírbátori, Oláh Mária baktalórántházl, Kardos István nyírbogát! kedves rejtvényfej- tőink. A könyvsorsjegyeket postán elküldtük. Egy barátom mesélte: — Néhány hónappal ezelőtt felfedeztem a vállalatunknál egy sikkasztást Arra is rájöttem, hogy kik a sikkasztok. Saját szakálamra azonnal elkezdtem a nyomozást — A sikkasztók után? — kérdeztem sajnálkozva. — Dehogy a sikkasztók után. Saját magam után. Követtem nyomaimat egészen hazáig, aztán körülnéztem otthonomban: nem folytatok- e fényűző életet, nem ren- deztem-e orgiát saját lakásomban, nem tartok-e háremet, és a többi. A nyomozás megnyugtatott, ezekkel a vádakkal nem illethetnek engem; szolidan lakom, a vacsorára kikészített egy tál spenót tükörtojással mégsem nevezhető orgiának, háremet sem találtam, csak a feleségem stoppolta szomor- kodva a gyerekek zokniját... — Egy szót sem értek! Miért nem a tettesek után nyomoztál? — Megőrültél?! Azok után már nem kellétt nyomozni. A sikkasztók már megvoltak, a bizonyítékok is megvoltak, bármelyik pillanatban leleplezhettem volna őket, de még nem voltak bizonyítékaim az én becsületességemről. A sikkasztók leleplezésére ott voltak a hamis számlák, de arról nem volt írás a kezemben, hogy én nem állítottam ki hamis számlákat. Érted már? — Nem értem — feleltem csüggedten —, de azért csak mesélj tovább. — A nyomozást nagy buzgalommal folytattam magam után. Átnéztem az életrajzaimat és egy talpig becsületes ember képe bontakozott ki előttem. Aztán keresztkérdéseket tettem fel a feleségemnek: vajon mi rendezett családi életet élünk-e? A feleségem azt vallotta, ha nem szórnám el állandóan a cigaretta hamuját, akkor rendezettnek lehetne nevezni.« — Mi lett a sikkasztókkal? — türelmetlenkedtem. — Nem tudom miért érdekelnek téged ennyire a sikkasztók... Ez a nyomozásnak csak egy felderített mellékága. A felderítetlen főág és vagyok: a le’eplező. Tudd meg, hogy nem a leleplezett alibije fontos, hanem a leleplező jé. S itt jön a bökkenő: nem tudtam igazolni, hogy a hamis számlák kiállításakor hol tartózkodtam. Képzeld magad az én helyemben! Az ügy egyre izgalmasabbá vált, különösen akkor, amikor a sikkasztók rájöttek, hogy én mindent tudok róluk. Rögtön fegyelmit kértem magam ellen. — Magad ellen? — döbbentem. meg. — Noná! A fegyelmi bizottság kiderítette rólam, hogy becsületes ember vagyok, kitűnő munkaerő, végezetül kezet csókoltak nekem és megajándékoztak egy ólomkristály vázával.« Ez megnyugtatott... A következő sakkhúzásom az volt, hogy egy ködös, őszi délelőt- tön áthelyeztettem magam egy másik vállalathoz^ alacsonyabb munkakörbe, kisebb fizetéssel. Ezzel kiszedtem ellenfeleim pisztolyából a töltényeket és amikor befolyásukat felhasználva át akartak helyeztetni engem — csütörtököt mondtak. Én akkor már rég az új helyen voltam. Meg kellett szakadnom a röhögéstől... A sik- kasztólcnak látniok kellett, hogy kemény ellenfélre akadtak bennem. Ezekután tíz darab névtelen levelet írtam új vállalatom igazgatójának, mindenfélével megrágalmaztam magam, többek között azzal is, hogy a nagyanyám választófejedelem volt. Az igazgató behívatott magához és tudtomra adta, hogy tizenegy darab névtelen levél érkezett be ellenem, de 6 gyűlöli a névtelen leveleket és a szemem előtt összetépte mind. Remélem figyeltél: tizenegy darab névtelen levelet tépett össze, tehát a sikkasztóké is köztük volt. Ezt az ütést is szerencsésen kivédtem... — Könyörgöm, azt áruld el már vég”" mi lett a sikkasztókkal? Leleplezted őket? — Az utolsó pillanatban — válaszolta a barátom. — Már fel akartak jelenteni közérdekű bejelentés elmulasztása miatt... Barátkozás Kép szöveg nélkül Kép szöveg nélkül
