Kelet-Magyarország, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-01 / 282. szám
Ä «life! irwwT■WAdY'A'T?rmP7*ß »rr**' f*rr *?f 1968 deeemfset f. Csikós Balázs: HŰSÉGGEL - 50 EVEN ÁT Magyar Ferenc útja Csaptól a Körte utcáig AZ OSZTRÁK—MAGVAK MONARCHIÁBAN az elnuu adottságnak, a nyomornak olyan széles skálája volt amilyen Európában még egv országban sem. Egy osztrák földműves és egy dunántúli paraszt között ég és föld volt. a különbség. Pedig a dunántúli földművelőkre úgy tekintettek az alföldiek, mint egy elérendő életszintre. És ebben a nyomorhierarchiában még a szabolcsi paraszt is „úrnak” számított a rutén cselédhez, vagy erdei favágóhoz képest. Ruszinszkó a gyarmat Magyarország gyarmata volt. A földet, az erdőt, a folyókat, mindent a Schön- born grófok birtokoltak ezen a tájon. A rutén és magyar lakosság szalmatetős faházakban egy fedél alatt lakott az állatokkal. Egész falvak teljes írástudatlanságban éltek, hiszen minden négy községre jutott egy-egy elemi iskola. Az állati sorsból — valamivel feljebb — a múlt század végi vasútépítkezések emeltek ki néhány száz embert, akik továbbra is ottmaradhattak pályamunkásnak. Ezen a vidéken, Ung vármegyében tengődött Magyar Ferenc pályamunkás tiz élő gyermekével. A kegyetlen munka a talpfa- és sin- emelgetés, a napi tizennégy- 6rás krampácsolás a legerősebb embert is hamar elnyűtt». Magyar Ferenc alig múlt ötvenéves, amikor 1904-ben elhunyt. A gyerekek közül egy-kettő dolgozott, a többi még apró volt. A zabkenyeret és a krumplit csak kérni tudta, de a megkeresésben az özvegyen maradt asszonynak semmit nem segített a 7—8 kisebb gyerek. Ebben az időben Csapon élt a család. Arra kényszeredtek, hogy már gyerek fővel munkával segítsenek a család megélhetésén. Az 1899-ben született Ferenc sokféle munkát megpróbált, amíg 1914-ben az édesapja helyére, a vasúthoz krampá- csoló pályamunkásnak bejutott. Nehéz kenyérkereset volt ez az alig tizenöt éves gyereknek, de még máig is meghatottan beszél róla milyen öröme volt, amikor az első krajcárokat hazavitte özvegy édesanyjának. EGYRE TÖBBEN dolgoztak a családból, de a nyomor nem enyhült. A munkabíró férfiak az első világháború lövészárkaiban véreztek. Hadiüzem lett a vasút is. Nemhogy munkanélküliek lettek volna az ott dolgozók, de el sem hagyhatták helyüket. Tizennégy-tizenhat órát szolgáltak naponta. 1915 végén már jegyre adták a kenyeret, szappant, zárolták a burgonyát és megkezdődtek a rekvirálások. A rekvirálás kiterjedt az élelmiszertől az állatokig, a fémtárgyaktól a cipőig szinte mindenre. A rekvirálást a csendőrök végezték az otthonmaradt felmentett módosabbakkal. Előbb vitték el a szegény ember egyetlen tehénkéjét, vagy malacát, mint a gazdagabb csirkéjét. Egyre sűrűbb lett a hadikölcsönkivetés is. Ha lehet egyáltalán életnek nevezni azt a nyomorúságos tengődést, ami a szegényeknek jutott osztályrészül, akkor azt mondhatjuk: az élet napról napra romlott Az első világháborúban —• amikor gépkocsik és repülőgépek mégcsak mutatóban voltak — minden szállítás, ez egész ország vérkeringése a vasútra szorult. A fiatal Magyar Ferenc sok mindent látott, tapasztalt a keleti íront fő vonala mellett a csapi állomáson. Hogy még többet lásson és értsen abból, ami ott zajlik, abban sokat segített neki Vérzsák Mátyás vízvezetéklakatos, a család egyik ismerőse. Vérzsák szociáldemokrata volt. Jól Ismerte a Magyar család nehéz helyzetét, látta fogé- fegoyságukat, megbízhatóságukat a /mozgalomba való beszervezésre. Ferenc gyakran megfordult Vérzsákoknál. Eleinte könyveket adtak neki, mindenféle regényt, majd később olyanokat is mint Gorkij Anya és más hasonlókat. Egy év múlva már olyan olvasmányai voltak, amit csak dugva lehetett tanulmányozni. Ezekben a könyvekben, brosúrákban mindig arról olvasott, hogy az emberek túlnyomó többsége nehéz munkát végez és embertelen nyomorban él. Akik henyélnek ős parancsolnak, azok szabják meg kinek mennyi legyen az éhbére, ők a jog, az élet-halál urai is. Minden brosúrában benne volt az is, hogy ez nem isten rendelése, ezen lehet változtatni. Ilyen rosz- szá ezt a világot az emberek teszik. Ha a munkások és parasztok összefognak, meg lehet fordítani a helyzetet, a hatalom és a maguk termelte vagyon is az övéké lehet. Ezek a dolgok nagyon érdekelték a fiatal munkást. Elképzelte, hogy a tíztagú családja mindennap jól fog lakni és az édesanyjuknak nem kell az otthon munkája mellett az urakra hajnalokig mosni, takarítani. KÉSŐBB, 1917-BEN már kisebb munkával is megbízták a fiatal fogékony fiút. Vérzsák Mátyás felesége a Kassáról, Lembergből és Ungvárról kapott iratokból röplapokat sokszorosított Az ezekből készült titkos csomagokat kellett neki a megjelölt helyekre, vonatokra eljuttatni. 1917 novemberében ilyen feliratú röplapokat hordott: „Katonák, ne lőjje- tek ismeretlen testvéreitekre, elvtársaitokra', ök is szegények. Fordítsátok a fegyvert az urak ellen!” „Magyarok! vegyetek példát orosz testvéreitektől, fegyverezzétek le a tiszteket! Menjetek haza csa- ládaitokhoz!” Az egyik este nagy szél fújt Rengetegen tolongtak a csapi állomáson a sínek között. Frontra menő katonák, kórházakból érkező sebesültek. hozzátartozók és mindenféle nép. Magyar Ferenc gondolt egyet: milyen jó lenne ezeknek az embereknek a nála lévő röplapból adni. Nem sokáig gondolkozott, inge alá nyúlt és néhány marék röplapot feldobott a levegőbe, hadd vigye a szél az emberek közé. Nagy riadalom és kapkodás lett A katonai parancsnokság és a csendőrség riadót rendelt el. Keresték a tettest, de a rosz- szul világított állomáson neki sikerült a tömeg között úgy elvegyülni, hogy nem akadtak rá. Az eset után több napig erős készültség volt az állomáson. A csendőrök nem akadtak rá, de Ver- zsákéktól nagyon kikapott az önkényeskedéséért. Egy ideig nem is hagyták dolgozni. Elmondták neki, hogy néhány nappal az eset előtt Krakkóban egy papot azért akasztottak fel, mert egyetlen röplapot találtak nála. <5 pedig százszámra szórta a tömeg közé. Magyar Ferenc sokáig azt hitte, hogy ezt csak ők Csapon esiná.iák, elszigetelten. Később, ahovv egyre jobban bevonták a munkába, akkor látta micsoda nagy szervezetnek lett <5 a tagja. Ez újabb ösztönzést adott neki. Ekkor már összeismertették egy Kassai nevű mozdonyfűtővel és Palotai József cipésszel. 1918 tavaszán már őt is többször meghívták az Ungvár melletti nevickei erdőbe találkozóra. Tagja lett a szociáldemokrata pártnak, ősszel Ő is szervezte a pártot. A T1ZENNYOLCAS ŐSZIRÓZSÁS forradalom nem sok változást hozott a munkásságnak. Igaz Szabolcsban és Ung megyében a nemzeti tanács helyett sok községben néptanácsot alakítottak, de az ügyeket a régi tisztviselők intézték. A vagyonosok továbbra is jól éltek, a szegények pedig nyomorogtak Az Oroszországból hazaérkező hadifoglyok egyre azt mondták az embereknek, ez nem igazi forradalom, a bolsevikok nem így csinálták tizenhét őszén. 1919 elején az alakuló kommunista pártok magját mindenütt a volt orosz hadifoglyok alkották. Ahogy erősödött a Kommunisták Magyarországi Pártja, úgy erősödött az agitáció a szovjet módszer mellett. Nagy politikai zűrzavar, gyűlések, letartóztatások, szabadonbocsátások közepette érkezett el március 21-e. A budapesti események híre még aznap lejutott Csapra is. Egyesült a kommunista és a szociáldemokrata párt. Magyar Ferenc is a kommunista párt tagja lett. Erős kommunista direktórium alakult Csapon, de mire igazán munkához foghattak volna, április második felében már fegyvert kellett fogni a proletárhatalorn védelmére. Délről, Szatmár felől a román burzsoá csapatok közeledtek, északról pedig a csehek indultak meg a fiatal tanácsállam leverésére. Április 20-a körül a csapi vörösőrség megerősítésére munkások érkeztek á sátoraljaújhelyi vagongyárbóL Felszólították a csapi állomás munkásait is, aki altar önként beállhat a Vörös Hadseregbe. Másnap reggel Magyar Ferenc már nem kram- pácsoló csákányt, hanem fegyvert vételezett a raktárból. A fronton járt vöröskatonák megtanították a puska kezelésére és ezzel meg is történt a kiképzése. Nem volt idő, sem szükség a tisz- . telgés és a díszmenet tanulására, hiszen április huszon- hetedikén már fegyver ropogott a csapi vasúti töltések mentén. Három napig álltak ellent a túlerővel lévő, jól szervezett és fegyverzett cseh nacionalista hadsereggel szemben. Magyar Ferencnek két bátyja és egy öccse harcolt Csapnál az ellenforradalmi cseh csapatok ellen, ök mind a hárman el tudtak vonulni a Miskolc felé hátráló Vörös Hadsereggel, de Ferencnek erre már nem volt ideje. Ö ottrekedt Csapon. A diadalittas csehek, nem sokat törődtek a szökevényekkel. Területfoglaló, saját pozícióikat megerősítő munkájuk foglalta le őket. Nem akartak még nagyobb gyűlöletet maguk ellen, a későbbi hatalmuk megszilárdítása érdekében bizonyos lojalitással viselkedtek. így Magyar Ferenc megmaradhatott vasúti pályamunkásnak. A mozgalmi munka a tanácshatalom bukása után nehezen indult újra. Először a szociáldemokrata pártot szervezték meg. 1924-ig Magyar Ferenc is ennek volt a tagja. Majd 1924-ben a cseh kormány engedélyezte a legális kommunista párt szervezését Kárpátalján is. Az újjáalakuló kommunista nártot olyan elvtársak szervezték, akik nemrég tértek haza a Szovjetunióból, ahol végig harcolták a fehérekkel, az intervenciósokkal vívott nehéz csatákat így lett Csapon is Balázsi József volt szovjet vöröskatona a párt újraszervezője. Magyar Ferenc az elsők között jelentkezett át a kommunista pártba. Pártmunkát a szakszervezetben végzett területi bizalmiként dolgozott. Sokszor járt mozgalmi ügyekben Ungvárra, Kassára és Pozsonyba. Többször volt kongresszuson Prágában is. Jól ismerte Klemenf Gottwaldot és több vezető cseh kommunistát. Vörös Csapnak nevezték a kis határmenti községet. Az 1927-es községi képviselőt es tületí választásokon 13 választott küldöttje volt a kommunista pártnak a csapi helyi hatalmi szervben. BENESÉK UGYAN engedélyezték a kommunista párt legális működését, de ahol lehetett csorbították jogukat, különféle koholt vádakkal üldözték őket. Amikor jól megszilárdították a polgári demokratikus államhatalmukat, jól működött már az erőszakszervezet, az állami bürokrácia, elkezdték vizsgálni ki milyen kommunista, mit tett 1919-ben. Az állami hivatalokból elbocsátották a „veszélyesebb” kommunistákat. Aliiktól nagyon féltek, azok még munkásként sem dolgozhattak állami vállalatnál. Magyar Ferencet sem tartották megbízhatónak pályamunkáéi beosztásban, menesztették a vasúttól. A Magyar család alkalmi munkából, feles bérletből éldegélt a harmincas évedben. A mozgalmi munkát azonban nem hagyták abba, elekor már feleségével együtt dolgozott, aki szintén párttag. Mint szakszervezeti bizalmi szervezte a gyűjtést a munkanélküliek támogatására. Lakásán éjjelente sok vándorló munkás kapott ingyen szállást. 1936-ban Csap környékén szabályozták a Tiszát A ruszin és magyar kubikosokat szinte éhbérért dolgoztatták. Amikor már lehetetlenné vált a sorsuk sztrájkba léptek. A vízügyi társulat ki akarta éheztetni őket Már-már úgy látszott, hogy a társaság győz a munkások felett, többen újra akarták kezdeni a kubiko- lást Ekkor a csapi kommunisták a sztrájkolok segítésére siettek. Magyar Ferenc 130 kiló búzát vitt a malomba és ennek a lisztjét meg egy hízott disznót küldött a sztráj kólók támogatósára. Üjabb két hétig bírták a gyűjtésből a sztrájkot és végül a társulat engedett, mert a munka sürgős volt. Máskor a beregszászi téglagyári munkások megmozdulását támogatták. Felvonulásokon a csapi kommunisták is részt vettek. Magyarországgal is volt kapcsolatuk. Záhonyból több embernek volt kettős birtoka. Ennek megművelésére a főbb munkák idején három napra átmehettek. Ilyenkor cserélték ki tapasztalataikat, ekkor adták át a brosúrákat, röplapokat magyarországi terjesztésre. Egy Mészáros nevű záhonyi lakossal személyes ismeretségbe is került. 1938-ban, amikor Horthyék egyre nyíltabban követelték a határok revízióját Mészáros azt mondta: Nem bánom én mi lesz a határokkal, de ne mi menjünk, hanem a maguk rendszere jöjjön hozzánk, mert Csehországban lehet szava az egyszerű embernek is. Akkor, a Horthy-fasiszta diktatúrához képest a cseh polgári demokrácia fejlettebb államformát jelentett AMIKOR HORTHYÉK bevonultak Kárpátaljára Magyar Ferenc újra jelentkezett a vasúthoz. Mivel az elfoglalt területekre az anyaországból sok vasútast kivittek, itthon szükség volt a pótlásra. Másrészt az állandó katonai behívások is fogyasztották a férfi lakosságot. Magyar Ferenc így került Szegedre a vasúthoz. Ahogy megismerkedett a környezetével bekapcsolódott a mozgalmi munkába. A politikai rendőrség 1943-ban letartóztatta és a szegedi 43-as laktanyába vitte. Ebben a kaszárnyában kínozták a politikai foglyokat. Egy hétig csak ütötték, mire a kihallgatásra vitték fele fogát kiverték. Egy tanácsos elé került, aki négyszemközt azt mondta neki, szabadon engedi, de most hagyjon fel az agitálással, tegyen lakatot a szájára. Néhány hétig dolgozott is nyugodtan. Vigyázott mindenre, még a Népszavát is mással vetette meg magának, nehogy az is bűn legyen. Egyszer üzen érte az állomásfőnök, ki a pályára, azonnal hagyja abba a munkát és menjen az irodába. Ott ismerősökre talált, ugyanazok a politikai rendőrök voltak a várakozók, akik először letartóztatták. Most is ez lett a sorsa, újra a 43-as laktanyába került Máig sem érti a dolgot, a kihallgatásnál a tanácsos megintcsak megmentette az internálástól. Pedig ekkor már utána nyomoztak Csapon és Ungváron is, biztosra vette, hogy internálni fogják. Újra azt mondta neki négyszemközt, most hallgasson, nem az az idő van, amikor jártathatja a száját. Fein szabadulás után többször is kereste a rendőrségen a tanácsost, de a nevét sem tudta, a háború vihara valahová elvitte azt az embert aki kétszer is megmentette. 1944 októberében, amikor Szeged felszabadult, az elsők között jelentkezett a pártba. A Komócsin testvérekkel együtt szervezték a kommunista pártot. Ezek sem voltak könnyű idők. Nem voltak függetlenített funkcionáriusok, sem párthelyiség, autóról még álmodni sem mertek. A pártszervezést munka után végezték. Sokszor annyira az éjszakába feledkeztek, hogy már a kijárási tilalom idején kellett hazaosonniuk a fal mentén, pedig már nem voltak illegalitásban. A megfeszített, kitartó munkára azonban a pártok versenyében szükség volt. Mert a nem dolgozó urak, ügyvédek, kis és nagypolgárok ráértek nappal is szervezni a maguk pártját. Az áldozatos munkának a nehéz Szegeden is meglett a gyümölcse. Már negyvennégy őszén a kommunisták gyűjtötték az első tábla üvegeket az iskolák ablakaira, asszonyaik sikálták a padlót, hogy megkezdődhessen a tanítás. Megalakították a demokratikus vasutas asszonyok egyesületét, gyűjtöttek az árváknak, segítették az özvegyeket. Felesége, Magyarné, az egyik vezetője lett a szegedi nőmozgalomnak. Nehéz, rengeteg munkával,- de egyre szebb lett az élet. 1949-ben a nyíregyházi állomásra helyezték Magyar Ferencet. Itt is folytatta a mozgalmi munkáját Pártvezetőségi tag, majd párttitkár lett. Többször akarták pártiskolára küldeni, de hol a kora, hol pedig a sürgős munkája miatt mindig kimaradt. Az élete egyik nagy próbatétele volt még 1956. az ellenforradalom ideje. Mint párttitkár, november negyediké után szervezte a pártot, a munkát, minden percben győzködött, vitázott a zavaros nézetekkel, munkára hívta a sztrájkolni akarókat. Egyik este azt mondta neki az állomásfőnök, nézze már meg a kocsirendezőket, mert ott nem akar menni a munka. November közepe volt, újra valami sztrájkféléről beszél-» gettek. Magyar Ferenc, ahogy ment a sínek között a rendező felé, a sötétben az egyik vagon mögül valaki kiugrott és leütötte. Az ütés okozta sérülésből hamarosan felgyógyult. Még egy évet dolgozott a vasútnál és 1957-ben nyugdíjba vonult. A HÁROMELEMES PROLETÁR egy fél évszázadot as első vonalban töltött és mindig tudta hol a helye. Nem jutott neki bársonyszék, még íróasztal sem, nem is vágyott erre. Egy ő a sok közül, ha nem is névtelenül, de mindig a tömegek sűrűjében, társadalmi munkában, kommunista öntudatból dolgozott és még ma is szívesen segít, ha igénylik munkáját. Nyíregyházán a Körte utca 9. szám alatt tölti nyugdíjas éveit. Ha nem a régi zaklatott tempóban is, de még alig múlt el nap, hogy élete párjával — aki szintén nyugdíjas — ne tennének valamit a társadalomért. Felesége a fel- szabadulás óta társadalmi munkása a nőtanácsnak, 14 éve népi ülnök a megyei bíróságon. Naponta nyílik a kiskapu, keresik Magyar nénit, ha valaki nem kapja a gyerektartást, ha valakit szociális otthonba kell helyezni. Nem tanult jogász ő, de akár egy ügyvédhez, úgy járnak hozzá tanácsért és ahol lehet, segít is. Magyar Ferenc ritkán hazalátogat szülőközségébe, Csapra, ahol fiatal, harcos éveit töltötte. Nagy megelégedéssel beszél az ottani fejlődésről. Annak külön örült hogy a volt régi harcostársai közül nem egyet kitüntettek az elmúlt években a tizenki- lences Magyar Tanácsköztársaságért végzett tevékenységükért. Ilyenek — akikkel együtt harcolt — Cékusz Imre és Erdős József. A harmincas években együtt támogatták a munkanélkülieket, a sztrájkolókat. Sajnos, két vele harcoló testvérét már nem találta Csapon. Egyiket Horthyék Ungváron kínoztak fél- holtra, amikor kiszabadult, rövidesen belehalt a sebeibe: A másik testvérét pedig a Gestapo vitte el és többet elő sem került. Népi államunk a harcos kommunista múltat kitüntetésekkel is elismerte. 1959- ben, a Tanácsköztársaság 4®. évfordulóján megkapta a „Tanácsköztársaság emlékérmet”, majd amikor Moszkvából igazolták a csapi tevékenységét, 1967-ben az El nőid Tanács a „Szocialista hazáért érdemrend” kitüntetést adományozta neki.
