Kelet-Magyarország, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-01 / 282. szám
Remények és lehetőségek A kisvárdai vár Városkép Az építészet neves krónikása, Granasztói Pál írja könyvében, hogy kevés dolog adja meg olyan nyilvánosan, maradandóan, szembetűnően egy nép, egy ország, egy korszak rangját, mint épületei, városai, városképe. Törekvéseink legfőbb célja, hogy a mi korunk minden eddiginél rangosabb alkotásokat testálhasson az eljövendő századokra. Ezt a célt szolgálják azok a városrendezési tervek, amelyekről a napokban tanácskozott a Magyar Urbanisztikai Társaság, az Építőművészek Szövetsége és az Építőipari Tudományos Egyesület. Igen örvendetes a vidéki városok — elsősorban a megyei székhelyek — erőteljes, céltudatos fejlesztése. Mint az országos jelentésekből kitűnik: a megyeszékhelyek többségében — így Nyíregyházin is — már felépültek a modern nagyvárosokra jellemző toronyházak, tágas terek, korszerű üzletek, éttermek, bisztrók, egészség- ügyi és kulturális intézmények, egyszóval az olyan létesítmények, amelyek korábban csak a fővárosban voltak. Vidéki városaink tehát jó értelemben vett riválisai lettek egymásnak — és bizonyos tekintetben Budapestnek is. Ebben a nemes vetélkedésben különösen szembetűnik Salgótarján és a vasi főváros, Szombathely korszerű fejlesztése. Érdemes közelebbről is szemügyre venni, hogy milyen elvek, koncepciók érvényesülnek az említett városok új arculatának kialakításában. Általános jelenség, hogy az ipari kultúra térhódítása nyomán mindinkább kialakul a népesség növekedésének feltartóztathatatlan folyamata, s ez egyúttal megszabja a fejlesztés fő irányát is. Ennek a folyamatnak a társadalmi, közgazda- sági összefüggéseit szüntelenül nyomon kell követni, hogy alapos, átgondolt tervek készülhessenek. A város- rendezésben a salgótarjáni és szombathelyi vezetők különös tekintettel ügyelnek a hagyományokra és a sajátosságokra. Mindkét város fejlesztésének sajátos vonása, hogy az új lakónegyedek építésével párhuzamosan az elmúlt években nagyszabású rekonstrukciós munka is folyt. A városrendezés alakulását döntően befolyásolhatja egy- egy jelentősebb létesítmény helyének gondos kijelölése, a létesítmény tervezésének, építésének ösztönző hatása. Hasonló céltudatosságot sürgetett a szóban forgó tanácskozás más városok harmonikus fejlődésének érdekében is. Egyebek között megállapították a szakemberek, hogy a hazai urbanizáció elodázhatatlan feladatává vált a régi városok rekonstrukciója. Ez különösen bonyolult feladat, mert egyszerre kell gondoskodni a városközpont átépítéséről és műemléki jellegének védelméről, megőrzéséről. Ma még hiányoznak a rekonstrukciót segítő szabályok, rendeletek és meghatározott pénzügyi források. A Magyar Urbanisztikai Társaság szakértői bizottságot hívott létre, amely részletesen elemzi és feldolgozza a legsürgetőbb tennivalókat hogy azután javaslatot terjeszthessen a kormány elé városaink további fejlesztéséről. (K) A középiskolák IV. osztályaiban rövidesen megkezdődnek az 1969—70-es egyetemi tanévre a jelentkezések. A Művelődésügyi Minisztérium és a tanácsok művelődési osztályai az előzetes felmérések alapján a közelmúltban tárgyaltak a továbbtanulás lehetőségeiről. Általános tapasztalat: még a gyenge eredményt elért tanulók fele is, továbbtanulási vágyakat, szándékokat hordoz, holott köztudomású: számos egyetemre — bölcsész, jogi, orvosi —, tavaly helyhiány miatt még a maximális húsz pontot elérők egy részét sem tudták felvenni. Az idei tanévben például Budapesten előreláthatóan 13 ezer — országosan pedig 52 ezer — fiú és lány fejezi be középiskolai tanulmányait és érettségizik. A felmérések szerint a végzős diákok közül Budapesten és a nagyobb vidéki városokban — Pécs, Szeged, Miskolc, Győr, Debrecen, Szolnok, Székesfehérvár — valamivel több, mint 25 ezer fiatal — ebből 6 ezer fővárosi — szeretne valamelyik egyetemen vagy főiskolán továbbtanulni. A szándék és elképzelés tehát nyolc hónappal az érettségi előtt világos. Am ugyanilyen világos az is, hogy a társadalom értelmiségi igénye meghatározott Az ország összes egyetemére és főiskolájára — mindössze 6700 — a felsőfokú technikumokba pedig 4500 — első éves kerülhet be. A legtöbb helyet 2201-et — a különb ző műszaki egyetemek, míg a legkevesebbet — országosan 258-at — a jogi egyetemek kínálják. Az összes érettségizők egynegyede Budapesten fejezi be tanulmányait, viszont ha minden budapesti egyetemre jelentkező fiúnak és lánynak sikerülne valamelyik egyetemre, vagy főiskolára bejutnia, akkor csak fővárosi fiatalok töltenék be az országos keretszám úgyszólván minden férőhelyét Különösen 18 éves korban érzékeny a csalódott lélek, és bizony az adott realitások miatt nagyon sokan már felnőtt életük első pillanataiban kisebb-nagyobb belső válsággal, az elképzelések és a lehetőség rideg konfliktusával kényszerülnek szembenézni. A statisztikák sok évi átlaga azt bizonyítja, hogy például országosan minden ötödik érettségiző fiatal bejuthat valamelyik felsőoktatási Már a belépése figyelemre méltó volt minap délután annak az ezüstös hajú nyugdíjas tisztviselőnek, aki a Szibériai mesék című köny- j vet kereste a nyíregyházi antikváriumban. — Ha az nincs; — mondotta — Abody Béla: „Sau- lus-Paulus”-át kérném. Vagy van valami Tamási Áronkönyv? ÉS ÄLLT, kalapját kezében tartva, illedelmesen, mosolyogva. Németh Zol- tánnén, az antikvárium vezetőjén is azt kellett megfigyelni, hogy nem üzletasz- szonyként fogadja a „kedves vevőt”, hanem valami háziasszonyi kedvességgel. Az ezüstös hajú nyugdíjas ugyanis törzsvendége a nyolc hónapja, idén március 25-én megnyílt antikváriumnak és minden „vedég” kedves, de a „törzsvendégek” a legkedvesebbek. Míg a nyugdíjas a polcokon kutat újabb zsákmány után és Kerecseny Györgyné izgatottan keresi Sipkay Barna Hajnali hinta című könyvét egy másik vendégnek, megtudjuk, hogy a vállalat óvatosan merészkedett egy antikvárium nyitásába intézetbe. így talán kévést tűnik reménytelennek a fiatalok helyzete. Azonba mint ahogy az egyik gimnázium IV-es tanulói a minap erre válaszolták: csak a látszat bíztató, mert valójában olyan ez, mint a minden második sorsjegy nyer mottója; hiszen vehet valaki akár 10 sorsjegyet is, mégsem biztos, hogy egyet is kihúznak számai közül, bár általában igaz, hogy minden második nyer. Ez a nagy számok törvénye. És igazsága különösen vonatkozik a' vidéken érettségiző és továbbtanuló fiatalokra. mert a vidék 75 százalékos egyetemi férőhely lehetőséget vizsgáljuk, ennek nagyobb részét a felsőoktatási intézményekkel rendelkező és iparilag fejlettebb nagyobb vidéki városok középiskoláiban végzett fiatalok foglalják el. Megeshet, hogy egyes megrohant szakokra olyan fiatalokat sem vesznek fel, akiket más egyetemeken — ha érdeklődés szerint oda jelentkeztek volna — elsők között vennének fel. Mindenekelőtt vonatkozik ez a bölcsészkarokra, amelyekre országosan a tavalyi előfelvételizetekkel együtt élig 350 elsőéves iratkozhat be. Sokan kifogásolják: nem túlzott-e ilyen erős korlátozásokat alkalmazni? A kérdezőknek kérdéssel lehet válaszolni, melyik jobb: elhelyezkedni nem tudó 24—25 éves állástalan diplomásoknak lenni, vagy 18 éves korban úgy módosítani az érdeklődést és pályaválasztást, hogy az mind az egyén, mind pedig a társadalom egésze számára hasznos és kielégítő legyen? Anélkül, hogy az életről vallott elveiben bárki megalkuvásra kényszerülne, a társadalmi munkamegosztásba való beleilleszkedés tekintetében ma még igen gyakran elkerülhetetlen bizonyos fokú kompromisszum. Annál is inkább szükségszerű ez, mert hiszen szerte az országban évek óta hiány van magas képzettségű szakmunkásokban, és ide még most is kevesebb a jelentkezés, mint amennyit ezek a szakmák fel tudnának venni. Aki pedig a szakmai képest tés megszerzése után is ragaszkodik eredetileg elképzelt hivatásához, az a szocia- Gsta oktatási rendszer lehetőségeivel élve később is megszerezheti az ahhoz szükséges diplomát (Sz.) „Szabolcsban”, mível itt még nem volt eddig ilyen intézmény. De meglepődötten észlelte, hogy a tervezett forgalom kétszeresét is felülmúlták az első nyolc hónap alatt. . FALUSI HÁZASPÁR jön, bukósisakkal karján. Nekiesnek a polcoknak és mohón nyitogatják a köteteket A mozdulatuk, mintha kincset tartanának a kezükben. Gyöngéden teszik vissza. Halkan pusmognak valamit a fehér hajú nyugdíjassal. Az első zsákmány az asztalra kerül: Móra Aranykopor- sórja. Az ezüst hajú nyugdíjas közben odajön a vezetőhöz és halkan kérdi, nincs-e latin szótár. Egy van, félretették egy múzeumnak. Ha lemond róla a múzeum, megkaphatja. Előjegyzésbe veszik. Az ezüst hajú illedelmesen visz- szamegy a polchoz böngészni. ötvenes, erélyes lépésű férfi lép be. — Megvan örösi Pál Zoltán: Méhek között című könyve? — kérdi. Határtalan az öröme, amikor a kezébe adják. Tíz éve keresi, mondja. És harminc éve méhész. Megtudjuk, hogy Félezer évvel ezelőtt kapott városjogot Kisvárda. Ez év decemberében emlékeznek ünnepségsorozat keretében lokálpatrióták, történészek, s neves szakemberek erre az alkalomra. Vára már 1468 előtt is állt. Szerepet játszott a törökök elleni védekezésben, a kurucok, egyik erőssége volt. Dicső történelmi múltunk egy darabkája, s bár elég későn gondoltak rá a vár megmaradt részeinek megmentésére, felújítására, napjainkban annál nagyobb erővel, serénykedéssel végzik. Ma- kay László, a Kisvárdai Bessenyei Gimnázium történelemtanára, a vár patrónu- sa volt az első, aki ez ügyben eljárt a Műemlékvédelmi Felügyelőségnél. így költöttek csaknem kétmillió forintot e történelmi emlékmű megmentésére. Egyik toronyszámyát restaurálták, a falakat helyreállították. A régi, két bástya helyét téglafallal megjelölve építették meg. Három termében állandó kiállítás van. Évente általában •mär kétezer méh csípés érte, de ez gyógyította meg a reumáját ÍZESEN BESZÉL. A néhány böngésző vendég fél füllel odafigyel. Ö fél szájjal nekik is mesél. Ügy gondolom, ez az egész semmilyen más üzlethelyiségben nem történhetnék meg, csak egy antikváriumban. Közben szó esik a méhtenyésztésen kívül orvosokról, adomák hangzanak el. Mintha csak erről jutna eszébe, ezüstös hajú barátom — már barát — odajön és kérdi, hol talál egy Lőrincze-könyvet. Megmutatják. Dédelgetve veszi a kezébe. — A fiamnak megvan — mondja — de én azt szeretem, ha nekem is megvan. A boltvezetőnő sok érdekes történetet tud könyv- imádókról. A családjában egy kisfiú most kezdi olvasni tizenegyedszer az Egri csillagokat. Jár ide egy nyíregyházi idős néni, ő ritkaságokat gyűjt. Fiatal lány nyit be izgatottan: — Be tudnák venni a kirakatból Loftán: Doolittle utazásai című könyvét? Ez volt gyermekkorom legkedvesebb könyve és kölcsön^ tízezren látogatják meg a várat, nézik végig a kiállításokat. Sok közöttük a diák, akik megismerkednek Kisvárda történelmével, a várral, s fejlődésével. Amióta a városiasodé Kisvárda vezetői több gondot fordítanak a vár környékének kiépítésére, egyre többen látogatják. Csak dicsérni lehet, hogy e festői környezetben létesítette a tanács hétmilliós költséggel, a már sokat keresett vérfürdőt, melyet két kút 52 fokos vize lát el, s a 600 köbméteres medencéje mellé a nyáron egy 300 köbméteres gyermek- medencét is építettek. Ezeket azonban csak nyáron lehet használni. Kisvárdának nincs közfürdője. így a következő lépés az, hogy a várstrand területén tisztasági fürdőt építsenek. Igaz ez még terv, s a járási székhely közművesítésétől függ, melyet jövőre kezdenek. Prospektust is vásárolhat a látogató, melyben megismerkedhet a vár történetével, de levelezőlap még nincs. Pedig sokan keresik. adtam egy osztálytársnőmnek, elveszett. Azóta sem találom. Most megláttam a kirakatban. Jaj, de izgatott vagyok. És már 6 is életét meséli, mintha régi ismerősök között volna. A beszélgetést ismét az ezüstös hajú zavarja meg. Kós Károly Varjúnemzetség című könyvét kérdezi. Papa nyit be diáklányával, az apa helyet foglal, a lány válogat Jókait és Vemét Ajándékvásárlás. Fiatal házaspár jön tréfás évődéssel. A férjnek megbízása volt hogy a kirakatban meglátott „Választékos konyha” című szakácskönyvet megvegye. Elmulasztotta. A könyvet közben eladták. Most büntetésből minden ittlévő szakácskönyvből köteles venni egy példányt Mert az volt az igazi. Háromhetes házasok; .. az egEsz törzsgarda ismeri a bolt leggyakoribb vendégét egy nyíregyházi városgazdálkodási dolgozót mondjuk ki nyíltan, utcaseprőt Hetenként háromszor jön. Mesekönyvet vásárol, amit 5 olvas fel a gyerekeinek. Mind iskolás már, de ő ragaszkodik a felolvasáshoz. Most már én is böngészek. (Sokba fog nekem kerülni ez az írás.) Rakom, lapozom, simogatom a könyveket A sarokban egy halom káar+s Vincze Péter felvételt A vár alatt húsz méter hosz- szúságban alagut-pince; húzódik, melyben jelenleg kiállításra váró tái'gyakat tárolnak. A tanács vezetőinek az elképzelése szerint itt a közeljövőben várpresszót rendeznek be, s vasveretes bútorokkal rendezik be. Jövőre tovább rendezik a- vár környékét, s a vár udvarát úgy alakítják ki, hogy az alkalmas legyen szabadtéri előadások megrendezésére is. Tervezik a vár díszkivilágítását hazánk felszabadulnak 25. évfordulójára. Jövőre a vár környékén különböző sportpályákat létesítenek. A Vár utcában új parkot létesítenek. melyben helyet kap az ifjúsági KRESZ-park, játszótér és pihenőpark is. A vár lesz Kisvárda sport, egészségügyi és kulturális centruma a jövőben. így szerepel a távlati tervben is. S a Kisvárdát kedvelő és szerető emberek, lakói mindent megtesznek azért, hogy » várdai vár vonzó legyen hazai és külföldi látogatóknak egyaránt. (F. K.) re bukkanok, bennük cédula. A boltiak megmagyarázzák, hogy ez a kirakati utánpótlás, hiszen naponta kifosztják a kirakatot. Reggel, nyitáskor egy csomó cédulát találnak a redőny alatt! ezt és ezt a könyvet, ennek és ennek tegyék félre a kirakatból. A legtöbb cédula hétfőn van. És akkor bejön a bolt kettes számú ügyfele, Morausa- ki Pálné, a kertészeti vállalat szakmunkása. Hetenként kétszer jön. Feri unokájánál hosszú lista: ezeket a könyveket keresik. Tagjai a megyei könyvtárnak, de amit onnan kölcsönözve elolvastak és tetszett, azt igyekeznek itt megvenni. Morauszki néninek már negyven könyve van. „A könyv mondja — a barátom, a gyógyszerem és a nevelőm.” Ezúttal, — ha jól láttam — Hemmingway: Búcsú a fegyverektől című könyvét vitték el. Most a Bűn és bün- hődést olvasta, fárasztó volt, de csak azért, mert kicsik voltak a betűk. HAZAFELE A VILLAMOSON találkoztam az ezüst hajúval. Barátságosan köszönt, hóna alatt boldog zsákmányával. Kezet sem fogtunk, be sem mutatkoztunk egymásnak. De ott voltunk. Es ettől barátok tettünk. Gtesdalyt tfagy Miáa Böngészés az antikváriumban
