Kelet-Magyarország, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-06 / 286. szám

1 «Wat trUTH'T VttfíYAT?^n«!7<S Külpolitikai összefoglaló Újabb amerikai támadások a VI)Sí ellen TASZäZ'kommeiDtär a salgoiú hnxavonóról Jarring—Riad talúlíkozó Szaporodnak a VDK elleni — a bombázások megszünte­tésével kapcsolatos amerikai Ígéret durva megszegésének számító — támadások. Négy amerikai repülőgép bombázta Quang Binh tartomány több lakott települését és a Ne Jer. sey nevű hadihajó, továbbra is lüvi a demilitarizált övezet északi, tehát a VDK-hoz tar­tozó, területét. Az ilyen ak­ciók nyilvánvalóan nem könnyítik meg a párizsi tár­gyalások érdembeni megin­dulását. amelyet washingtoni —saigoni részről amúgy:* ci­nikus halogató taktika kés­leltet. A saigoni rezsim hosz- szú huzavona után végre be­jelentette, hogy „amennyi­ben a delegáció összetételét a felsőház is jóváhagyja” kül­döttsége szombaton megérke­zik a francia fővárosba. Afo- nvin, a TASZSZ hanoi tudó­sítója elemzi a Thleu-féle magatartás igazi okát. A sai­goni vezetőség súlyos válsá­got él át. A dél-vietnami vá­rosokban egyre erőteljeseb­ben követelik a kormány tá­vozását Szinte biztosra vehe­tő. hogy a Párizsba induló saigoni küldöttségnek nincs és nem is lehet olyan politi­kai poggyásza, amellyel a DNFF rendelkezik — állapít­ja meg a TASZSZ tudósítója. A rendkívül kiélezett kö­zel-keleti helyzetben nem mutatkozik javulás. A Jordá­niái—izraeli tűzsziineti vonal mentén szinte vibrál a fe­szültség a legutóbbi izraeli támadássorozat nyomán. Nem meglepő, hogy Mahmud Riad, az Egyesült Arab Köztársa­ság külügyminisztere azt a drámai kijelentést tette a Kairóban tárgyaló ENSZ- megbízottnak, Gunnar Jar­ring svéd diplomatának, hogy az izraeli akciók következté­ben „a Biztonsági Tanács ál­tal kijelölt tűzszüneti vonal gyakorlatilag megszűnt létez­ni.” Scranton, Nixon megvá­lasztott elnök közel-keleti különmegbízottja ugyancsak folytatja megbeszéléseit és útjának második állomásán, Beirutban Helou köztársasági elnökkel tárgyalt. Seraniont — akit sokan Rusk utódjának tartanak — újságírók meg­kérdezték, az ói amerikai ve­zetés hajlandó lesz-e nyomást gyakorolni Tel Avivra a Biz­tonsági Tanács határozatának teljesítése érdekében. Scran­ton azt felelte „szeretné” ha a határozat megvalósulna, de hangsúlyozta azt a vélemé­nyét, hogy az új amerikai kabinet ..aligha hoz azonnali alapvető változást” ebben a kérdésben és általában: Wa­shington külpolitikájában. A Scrantcnnak feltett kér­dés a közel-keleti rendezés kulcsa. Minden attól függ, Washington hajlandó-e arra késztetni izraeli szövetségesét, hogy engedeimeskedíék an­nak a világszervezeti határo­zatnak, amely egyértelműen a megszállt arab területek kiürítését követeli. Eddig az Egvesült Államok — enyhén szólva — semmi jelét nem adta ilyen szándékán k. Az csak az elkövetkező hetek­ben, sőt talán hónapokban derül ki. van-e Nixonnak va­lamilyen közel-keleti rende­zési terve. Egyelőre — mutat­nak rá a megfigyelők — nincs ok ann?,r a feltételezé­sére. hogv az úi elnök vonal- vezetése éppen ebben a kér­désben lényegesen eltér előd­je politikájától. Scranton nyilatkozata ugyancsak ezt a tételt támasztja alá. TSSZSZ-nyliaifcozal Anglia dél-rhodesiai politikájáról A TASZSZ nyilatkozatának bevezető részében megálla­pítja, hogy a Szovjetunió kö­vetkezetesen fellép olyan ha­tékony intézkedések meghoza­taláért, amelyek a fajgyűlölő dél-rhodesiai rezsim eltávolí­tására irányulnak. Az angol kormány valamennyi korábbi ígéretét megszegve, olyan ál­láspontot foglal el, amelynek révén közvetlenül részt vesz Zimbabwe népe szabadságá­nak elnyomásában. A szovjet hírügynökség ez­után utal Wilson angol mi­niszterelnök és Smith gibral- tári, majd egy hónappal ké­sőbb Thomson brit tárcanél­küli miniszter Salisbury-ben megtartott tárgyalásaira és hangsúlyozza: a tárgyalások­ról közzétett dokumentumok egyértelműen arról tanúskod- j nak, hogy céljuk a fajgyűlölő j fehér kisebbség hatalmának I legalizálása a négymilliós őslakosság érdekeinek kárá­ra. Tulajdonképpen annak a politikának a betetőzéséről van szó, amelyet Anglia folytatott az utóbbi három évben a Smith-rezsim irányá­ba. A TASZSZ a továbbiakban emlékeztet Wilson miniszter- elnök 1965. novemberében elhangzott parlamenti beszé­dére, amelyben „lázadásnak” minősítette a Smith-rezsim létrejöttét és kijelentette, hogy Anglia nem lesz hajlan­dó tárgyalni a „lázadó kor­mánnyal”. Mindezek ellenére az angol kormány ténylege­sen állandó kapcsolatot tart fei\n a Smith-rezsimmel és minden tevékenysége arra irányul, hogy megakadályoz­za e rendszer felszámolását célzó hatékony intézkedések elfogadását. Az ESZ, az Afri­kai Egységszervezet és szá­mos nemzetközösségi ország követelése ellenére, az angol kormány nem volt hajlandó a törvénytelen rendszer lik­vidáláséra irányuló intézke­déseket hozni. Az angol ural­kodó körök, szövetségeseik­kel együtt, a Biztonsági Ta­ni s határozata ellenére is folytattak kereskedelmet Dél-Rhodesiával — a Dél-af­rikai Köztársaság és Portugá­lia közvetítésével. A szovjet hírügynökség ez­után megállapítja: jelenleg Bél-Rhodesiában egyre in­kább megerősödik a fajgyűlö­lő rendőrállam. A fehér ki­sebbség fajgyűlölő rendszere a terror és a dél-rhodesiai hazafiak fizikai megsemmi­sítésénél- politikáját folytatja. Dél-Rhödesiában az apartheid és a faji megkülönböztetés rendszere honosodik meg, dél-afrikai mintára. Ennél­fogva teljesen érthető, hogv azámos afrikai állam kormá­nya, valamint a dél-afrikai népek nemzeti felszabadító mozgalmainak vezetői mély- ges nyugtalanságuknak adnak hangot a kialakult helyzet kapcsán. Teljes jog­gal úgy tekintenek az angol kormány és a Smith-rezsim között készülő megegyezés­re, mint az imperia­lista és kolonialista erők ama törekvésére, hogy az afrikai kontinens déli részén faj­gyűlölő államok tömbjét hoz­zák létre az afrikai nemzeti felszabadító mozgalmak fé- kentartására. A nyilatkozat befejező ré­szében a TASZSZ hangsú­lyozza: a Szovjetunió nem ismeri el a fajgyűlölő dél- rhodesiai rezsimet, nem tart Rómát és környékét csü­törtökön megbénította mint­egy másfél millió munkás szerda este megkezdődött 24 órás tiltakozó sztrájkja. Nem jelentek meg a lapok, a gyári és mezőgazdasági mun­kások otthon maradtak, a vasúti forgalom leállt, az is­kolákat bezárták. Szardínia szigetén a diákok pedig megszállták a cagliari egyetem vegyészeti fakultá­sát. Milánóban és Torinóban a diákok utcai felvonulásokat rendeztek. A három nagy szakszerve­zeti központ szerdán több olasz városban rendezett munkabeszüntetéseket és fel- vanulásokat az avolai inci­Amrr.an (MTI): Az UPI jelentése szerint a jordániaiak csütörtökön reggel, aggodalommal várták, hogy nem jelennek-e meg ismét városaik és falvaik felett az izraeli vadászbombázók. A jordániai—izraeli tűzszüneti vonal mentén rendkívül nagy a feszültség és a négynapos tüzérségi párbaj, valamint az izraeli bombatámadások kö­vetkeztében 24 jordánlai vesztette életét, 39-en meg­sebesültek. Különösen sokat szenvedett Irbid, Jordánia második legnagyobb városa. Kfar Assad városka csaknem teljesen rombadőlt a keddi bombázások következtében. fenn vele semmiféle kapcso­latot és a jövőben sem te­szi ezt, bármilyen cégér alá rejtőzzön is az. A Szovjet­unió teljes mértékben támo­gatja az afrikai országokat a dél-rhodesiai kérdésben, megértéssel és együttérzéssel viszonyul azokhoz a lépések­hez, amelyeket küiön-külöh, vagy az ENSZ-en, illetve az Afrikai Egységszervezeten belül együttesen tesznek az afrikai népek érdekeinek vé­delmében. Minden szabadság­szerető ország, amelynek drá­gák a népek szabadságának és biztonságának érdekei, kö teles minden támogatást meg­adni Zimbabwe népének sza­badságáért, függetlenségéért folyó igazságos harcához. Megbénult Róma Syugla’asiság Eorűánláiian densek elleni tiltakozásul. E tüntetéseken sok diák is részt vett. összecsapásokra került sor a rendőrök és a tüntetők között Firenzében, — ahol négy rendőr megsebesült. Nápolyban a tüntetők áttörték a prefektúra épületét körülve­vő rendőrkordont és bezúz­ták az épület első emeletének ablakait. Mindkét részről töb­ben megsebesültek. Legalább tíz olasz város egyetemét megszállták a diákok. Rumor kijelölt miniszter- elnök folytatja tájékozódó jel­legű tanácskozásait. Politikai körökben szerdán este kije­lentették, nem valószínű, hogy Rumor egy hétnél vagy tíz napnál hamarabb meg tudja alakítani kormányát. Husszein király különbi­zottságot létesített az újjá­építés irányítására. Jordániái katonai szóvivők szerint szerdán az ország északi részében levő katonai állások ellen intézett kétórás támadás közben lelőttek egy Super Mystere típusú izraeli vadászbombázót és több más gépet megrongáltak. A bag­dadi rádió szerint a Jordá­niában állomásozó iraki csa­patok, amelyek ellen a szer­dai légitámadás elsősorban irányult, hét izraeli repülő­gépet semmisítettek, illetve rongáltak meg. Egyébként a behatolt repülőgépek Amman fölé is berepültek, de nem bombázták a fővárost Földes Pál: 23. — Lajos, ti ne kezdjétek a lövöldözést! Csak akkor lője­tek, ha előbb rátok lőttek! — Feri, Feri! Mindig jobb kezdeni és nem várni, míg az ellenség kezd... támadni. Bár a földosztást is megkezdtük volna! ügy Istenigazában Ak­kor most többen lennénk vé­deni a földet, harcolni, és legyőzni! Feri! a kettős el­lenséget’ Bár a mi nagybir­tokosaink meg a bojárok egykutyák. Lakatos megrázta Bársony vállait... úgy ölelés helyett. A hadügyi népbiztossá» még mindig számol a székely különítménnyel Parancsnokságuk feladja Mátészalkát A hadügyi népbiztosság április 21-én a Vörös Hadse­reg átszervezésére irányelve­ket hoz nyilvánosságra. „Május 5-ig a Vörös Had­seregben a hadműveleti kar­hatalmi ügyek elválasztan- dók a szervezésh-közigazga- tási ügyektől. Éspedig a Vö­rös Hadsereg hadosztálypa­rancsnokságai, a székely kü­lönítmény, a tengerészdan­dár és a 39. ddr. parságok csakis mint hadműveleti, karhatalmi szervek működ­nek. A hadsereg mögötti or­szágrészekben a szervezési munkát a területi parságok végzik. Ä karhatalmak elvileg te­rületileg rendeltetnek ki, és­pedig... g. ) Az 5. hovédparság Sza­bolcs vármegye területére h. ) A székely különítmény parság Szatmár vármegye te­rületére, i) A 39. dandár — 6. h.o. parság Hajdu-Bihar megyék­re. A legfelsőbb hadvezető­ség, a hadügyi népbiztosság tehát április 21-én, a székely tiszteknek szatmári és nagy­károlyi ellenforradalmi cse­lekményei után is számol — még május 5-i perspektívá­val — a székely különítmény­nyel mint önálló katonai erő­vel, Szatmár vármegye vé­delmezőjével, karhatalmával, mely ugyanaznap /Mátészal­kát megszállta, és ott is nye­regbe ültette gyakorlatilag, a régi ellenforradalmi közigaz­gatást. A román támadással szembeni védelem megszer­vezésére együtt a tanács­szervekkel, a fegyverben lévő vörösőrökkel, azok mozgósí­tásával ezekre a gyakorlati védelmi intézkedésekre a székely tiszti ellenforradal­már összeesküvők éppen úgy nem gondoltak Mátészalkán sem, mint ahogy nem akar­ták Nagykárolyban vagy Szatmáron sem. Jellemző azonban, hogy Mátészalkán nyílt ellenforradalmi fellé­pésre nem szánták el magu­kat. Itt Nyíregyháza közelé­ben várták Smuts tábornok­tól tárgyalásra való meghí­vásukat Az ellenforradalmár szé­kely tisztek a katonailag, taktikailag előnyös kocsordi Krasma-hidnál csak azzal a szándékkal hagyták harcolni a becsületes, jó hazafi székely katonákat, mert várták, hogy a Nyíregyházára Ígérkezett Smuts tábornoktól végre kap­nak üzenetet, elismerést De hiába húzták az időt. Smuts nem jelent meg, és nőtt a ro­mánok katonai nyomása. A „Kraszna-hídnál vívott hő­sies harcban”, mint ahogv ezt az „ellenállást” később a Horthy-fasiszta kormányzat még emlékkővel is glorifikál- ta,— a székely ellenforradal­mi tisztek visszavonulást fúj­tak. A várost a székely pa­rancsnokság már 22-én dél­után kiürítette, és alkonyai­kor a csapatok is elvonultak Nyírbátor, Nagykálló, Deme- cser irányába. Ott maradt azonban Je­szenszky, Gosztonyi meg Ve­res, volt albíró. A székely parancsnokság megjelenése­kor ők is előbújtak, állandó­an ott lebzseltek a tisztek körül, „várták a fejleménye­ket”. ők is várták Smuts-ot. De mindig világosabb és vi­lágosabb. — sötétebb és söté- tebb lett előttük, hiszen rá­juk esteledett. — hogy a ro­mánokkal kell megelégedni..., hogy a románok előtt kell megalázkodni. Lövöldözve száguldanak a Kossuth-ut.cán úgy már este 10-kor, az utolsó székelv lo- vascsanatok. Egy rainyi lovas utóvéd még a templom előtt áll Az összeesküvő székely őrnagy búcsúzik Molnár lel­késztől, Jeszenszky főszolga­bírótól, és búcsú közben a sötétből elősomfordál Gosz­tonyi bíró, és Veres albíró is. Az őrnagy lóra száll, és még lóhátról Jeszenszkyhez for­dul. — Főszolgabíró úr! Tartsa fel hosszabb beszéddel a Ci- nevégen a román királyi csa­patokat. — Most nem oláh­okról beszél. — Mi Deme- csernél gyülekezünk. Remél­jük ott megtaláljuk Smuts tábornokot. — Elvágtatnak. Jeszenszky fehér törülkö­zőket köt a botja végére. — Én megyein Ki jön ve­lem a románok elé? — Én megyek — mondja Gosztonyi — Tisztelendő uram! Kérek egy botot, meg egy törölközőt! — Adok mindjárt — mond­ja Molnár plébános, odaadja botját, és nagy fehér zseb­kendőjét köti rá. — Tessék, menjenek csak ketten, így hivatalosabb. A főszolgabíró és főbíró uram. Ekkor már többen állnak ott a sötétben a plébánia előtt. Az alig 500 lépésre fekvő Franz vendéglőnél éppen csak hogy elhaladtak, lódo­bogás, lövöldözés hallatszik a Cinevég sötétjében. Je­szenszky és Gosztonyi visz- szafelé hátrál, a Kranz kocs­mája bejáratáig. A szegleten, a köves úton megállnak. Pár pillanat, és három román lo­vas érkezik, most már nem vágtában, hanem lépésben az utcaszeglet felé. Jeszenszky. Gosztonyi a sötétben lenge­tik fehér zászlóikat, de a ro­mán lovasok inkább az út közepén álló alakok miatt álltak meg. Majd reájuk vi­lágítanak, és látják fehér zászlóikat. Az egyik román katona ló­hátról magyarul kiált: — Kik maguk? A mátészalkai főszolgabíró és községi főbíró vagyunk. — válaszol Jeszenszky. A román lovasok várnak. Így múlik el néhány perc. Újra lódobogás, és szekerek zörgése hallik. Nemsokára újabb 15 román lovas, és mö­göttük egy könnyű futókocsi jelenik meg. A kocsiról tiszt száll le. Az őrmester jelent. Kézilámpa fényénél a román tiszt láthatóan hetykén áll Jeszenszky elé. Jeszenszky beszédbe kezd. — Tiszt úr! A magyar köz- igazgatás nevében a községet átadom a királyi román had­sereg védelmébe, mely meg­tisztítja járásunkat történel­mi szégyenünktől, a bolseviz- mustóL Lakatos Lajos hősi halála A kraszna felől éles, hosz- szabb gépfegyversorozat hallatszik. Nagy megrökö­nyödés a katonák között, a román tiszt dühösen ordít és magyarul tör ki: — Disznók! Nem hallja? Hisz itt még vannak bolse­11 óra lehetett, amikor be­értünk Kisvárdára. A főut­cán, a sárga bolt és a patika között egy vörösőr század, kb. 150—160 ember, sorako­zott fel Kovács aktiv főhad­nagy parancsnoksága alatt. Egy autóról Pogány József — mellette állott Szamuely László — tartott lelkesítő be­visták! — a gépfegyversoro-' zat és kézipuskalövések to­vább hallatszanak. A tiszt toporzékol, és románul az őr­mesterhez fordul. — Űrmester! 10 emberrel gyalog, futólépésben behatol­ni a Krasznáig. A gépfegy­ver tűzfészkének ott kell lenni. — Arra... — balfeié mutat — ott tanyának kell lenni, ott nem lehetnek vörösök? főszolgabíró úr? kérdi a ro­mán parancsnok. Jeszenszky most már biztosabbnak érzi magát és visszakérdez. — Olt a fellegvárban? A főhadnagy egészen meg­rökönyödött, ijedt arcot vág. — Fellegvár? ! Jeszenszky megnyugtatja. — Nem vár az, főhadnagy úr! Csak úgy hívják, tény­leg kis tanyaié!e csupán. 3- G parasztházból áll az egész. Kisparasztok meg napszámos emberek lakják. Hát persze vörösök ott is lehetnek. De mind itt van ezen a papíron felírva, ahány csak, nagyszá­jú, bitang, vörös, bolsevik! volt nálunk. Kihúzza zsebéből és átad­ja úgyanazt a papírost, me­lyet a székelyeknek is áta­dott. Köbben gyűlnek a szeke­rek és román katonák. Már állnak vagy százan. A sötét­ben több lámpa világit, a fő­hadnagy nyugtalanul topog, A Kraszna felől román ka­tonák, szuronyok között hoz­zák Lakatost. Biztos lépések­kel, szomorúan lépked. A szeme könnyen szokj a meg a megvilágított utcarészt, és körülnéz. A román őrmester izgatottan jelenti. — Főhadnagy ur. a Krasz­na felől szaladt oda balra 8 házak felé ez az ember. A földeken, a fasortól nem messze fogtuk meg. — Embert?! Büdös vörös bolseVikit'! — ordít-.a főhad­nagy — főszolga bíró úr is­meri?! Jeszenszky közelebb lép 8 főhadnagyhoz és halkan mondja: — Véresszájú földosztő, paraszt bolsevik]. Főhadnagy toporzékolni kezd, revolvert ránt. Hado­nászik. — Földosztó bolseviki?! így néznek hát ki ezek a földosztó vörös bitangok, akik a birtokainkra törnek!? — Birtokainkra ?! — hör­dül fel Lakatos. — Maga is földbirtokos csemete? — és szinte megszállottan ordít — Vesszenek a földbirtokosok! Földosztást! Földosztást! Ro­mán katonák, itt miénk a föld! Otthon nálatok is le­gyen a tietek! A főhadnagy revolverével tuszkolja vissza a katonákat, kik Lakatost szuronyaik kö­zött tartják. A sötétbe akar­ja őket visszanyomni. Közben egy másik román tiszt odaáll a főhadnagy mellé. A főhad­nagy románul ordít: — Hadnagy úr! Menjen velük. Vissza a Krasznához. Ezt a büdös kommunista bol- sevikit onnan hozták. — Re­volverével int a hadnagy fe­lé, a gesztusa mutatja ... le­lőni! A hadnagy megérti a parancsot, most a két tiszt együtt tuszkolja a katonákat á sötét útra. Lakatos eszeve­szetten ordít: — A paraszté a föld! A ti­étek a föld! A miénk a föld! Éljenek a bolsevikiek! A föld ... — és a sötétből egv éles lövés hallatszik. Még hallani Lakatos gyöngülő hangját .... föld ... — még egy lövés.,, a román katonák is megder- medten állanak.... szádét a vörösőrökhöz, wt összegyűlt néphez Nyíregyházáról jöttek Po­gány és Szamuely és a kis- várdai vörösőröket Vásáros- namény felé irányították, hogy a Mátészalka felől elő­renyomuló románokat állít­sák meg. (Folytatjuk) Nyíregyháza környékén szerveződik, erősödik az eHenáOás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom