Kelet-Magyarország, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-29 / 304. szám

* oMa! KELET -M AG Y ARORSZ AO 1968. december 2#. Brezsnyev beszéde Minszkben Egy hét a világpolitikában Moszkva, (MTI): Szombat délelőtt zászló­díszt öltött a Belorusz főváros, ünnepi ülést tartottak a Be­lorusz Kommunista Párt és a, Belorusz Szovjet Szocialis­ta Köztársaság megalakulásá­nak 50. évfordulója alkalmá­ból. Az ünnepi ülés díszelnök­ségében helyet foglalt Leo- nyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának fő­titkára, valamint több magas rangú párt- és állami veze­tő. Az ülésen P]otr Maserov, az SZKP Központi Bizottsá­ga Politikai Bizottságának póttagja, a Belorusz Kommu­nista Párt Központi Bizott­ságának első titkára mondott ünnepi beszédet. Ezt követő­en Leonyiö Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelső Taná­csának elnöksége és a szovjet kormány nevében üdvözölte kettős ünnepén a belorusz népet. Rámutatott, hogy a belorusz párt a tizenhárom és fél millió kommunistát számláló SZKP igen fontos osztaga. Az ideológiai munka fon­tosságáról szólva Brezsnyev egyebek között hangoztatta: „Ma, amikor közeledik Lenin 100. születésnapja, különlege­sen érezzük és tapasztaljuk a lenini eszméknek a világ- történelemre. s az országunk népeire gyakorolt hatását. A szovjet emberek Lenintől ta­nulnak meg kibékithetetlen- nek lenni a szocializmus el­lenségeivel, a dolgozó nép ellenségeivel szemben; tőit tanulják meg nem alkuvást a burzsoá ideológiával, a kis­polgári elméletek mindenfaj ta megnyilatkozásával szem­ben. Napjainkban a Szovjet unióban folyó kommunista építőmunka, a szocialista vi­lágrendszer és a forradalmi világfolyamat fejlődése, a szocializmus és a kapitaliz­mus közötti küzdelem ki­éleződése — mindez állandó an úiabb és újabb kérdése­ket állít előtérbe. Ilyen kér­dés annak szükségessége is hogy népgazdaságunkban jobban megismerjük és al­kalmazzuk a szocializmus törvényszerűségeit mélyebben kell tanulmányozni a testvé ri országokban folyó szocia lista építés tapasztalatait, le kell leplezni a jelenkori re vizionizmus — mind a jobbol­dali. mind a baloldali revizi onizmus — elméletét és gya­korlatát — hangsúlyozta az SZKP Központi Bizottságának főtitkára. A párt egész politikai és gazdasági tevékenységének fő célja a szovjet emberek jóié ténck állandó növelése — mondotta ezután Brezsnyev. — Az SZKP XXIII. kong­resszusán elfogadott határo­zatok végrehajtásának jegyé­ben növekedtek a könnyű-és élelmiszeripar, az egészség- védelem, a közoktatás fej­lesztésére fordított összegek. Jelentősen megnőtt a köz­szükségleti cikk gyártása. A munkások és alkalmazottak évi átlagbére már 1969-ben eléri az 1970-re tervezett szintet — hangsúlyozta, hogy a szovjet emberek életének megjavítására tett intézkedé­sek a dolgozók eredményes és hatékony munkájának kö­vetkeztében válnak lehetővé. Az SZKP Központi Bizott­ságának főtitkára ünnepélye­sen átadta vendéglátóinak a az októberi forradalom ér­demrendet, amellyel az 50. évforduló alkalmából a Szov­jetunió Legfelső Tanácsánál elnöksége tüntette ki a Belo­rusz Köztársaságot. Min.szí; városa a háború éveiben ta nusított hősi helytállásáért, a békés építőmunkában eléri sikereiért és 900 éves fennál­lása alkalmából Lenin-rendei kapott. Leonyid Brezsnyev végű felolvasta az SZKP Központi Bizottságának, a Legfelső Ta nács elnökségének és a Szov­jetunió minisztertanácsának a Belorusz Köztársaság párt­jához és népéhez intézett üd­vözletét (Folytatás az 1. oldalról) útja új, fontos lapot nyit a világűr ember által törté­nő meghódításában. BUDAPEST: Losonczl Pál, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának el­nöke táviratban üdvözölte Lydnon B. Johnsont az Amerikai Egyesült Államok elnökét az Apollo—8 Hold körüli útja alkalmából. A távirat egyúttal köszönti az űrhajó személyzetét is. PÁRIZS: A szombati fran­cia lapok a legnagyobb elis­merés hangján írnak a bátor Súlyos hadműveletek Dél-Vietnamban Saigon, (MTI): A dél-vietnami hadszínte­reken a DNFF taktikai és stratégiai fölényének jegyé­ben ismét fellángoltak a har­cok. A felszabadítási népi fegyveres erők a fővárostól 50 kilométernyire északra el­terülő An Loc tőszomszédsá­gában lecsaptak az első ame­rikai gyalogos hadosztály egyik őrszázadára. Az akció­nak — mint az AFP katonai szakírójának megállapításá­ból kivehető — fontos stra­tégiai jelentősége van. Egy­értelműen bizonyítja ugyan­is, hogy a kambodzsai ha­tárvidéken összevont felsza­badítási alakulatoknak sike­rült átkarolniok az úgyneve­zett első amerikai védelmi vonalat, s nagy lépést tettek előre Saigon felé. A DNFF harcoló alakulatai­nak tüzérsége változatlanul képes hatékony támadásokat végrehajtani megerősített vá­rosok, közlekedési útvonalak, őrállomások és parancsnoki harcálláspontok ellen. Erre utal, hogy súlyos tűzcsapások érték Can Tho városát, a Me­kong deltavidékének székhe­lyét. Az amerikai tengerészgya­logos hadtest katonái szom­baton kiürítették a kulcsfon­tosságú Camp Carrollt, a de- militarizált övezettől délre kiépített hadi támas-pont­rend szer egyik legfontosabb láncszemét, a már korábban elhagyott Khe Sanh és a Dong Ha-i óriás támaszpont között űrhajósok teljesítményéről. A Figaro a teljesítményt fő címében „Diadalmas siker­nek” nevezi. A legszebb le­genda elevenedett meg- előt­tünk — állapítja meg a lap. A Combat fő címe óriási lépésnek minősíti az űruta­zást, hangsúlyozza azonban hogy hazdrd dolog lenne máris felmérni, mik lesznek a rendkívüli teljesítmény következményei. Az Huma- nité szerint az űrrepülés legmerészebb és legvíjsz '- lyesebb utazása, amelynek minden szakaszát aggoda­lommal figyelte az egész vi­lág, ragyogó sikerrel ért vé­get 10. Boldog, szelíd, álomszerű idillt sugallt a Szenthárom- sáfe tér fenn a Várban. Ájta- tos orgonaszó andalgott elő a Mátyás templom nyitott ka­pujából, nagykockás abroszo­kat teregetett a pincér a Bal­ta vendéglő szabadtéri aszta­laira, pohos rendőr sétált a Pét zügyminisztérium palotá­ja előtt és vidám együgyüség- gel bámulta a léptei zajától tovarebbenő madarakat. Bu­da, a - feledékeny természetű aggastyán csak mosolyogni tudott, mint az obsitos Wört- temberg-huszár, ha vasárnap dél vitt kinyalja magát, s a tói | táncoltatja unokáit. Eü' » s pihegve, kimelegedve, de az öröm könnyűségétől mégis frissen ballagott ke­resztül a téren. Nem bánta meg. hogy elhagyva az egy- fogatú bérkocsit, gyalog ka­paszkodott fel idáig az alagút szá‘átcl a Jezsuita-lépcsőn. Ho- a Várhegy tetején időzött, mindig megkísértette az érzelmesség. Nem akart mást. csak itt lenni. Élvezni az évszázadok hallgatag öle­lését. Most azonban nem sze­gődhettek nyomába az illú- aiók. Álmodozás helyett a józan kötelesség hozta Ide a Jezsuita-lépcső meredek so­rán. Olyannyira eleven kép­zelete most nem varázsolta a jelenbe Mátyás koronázási menetét, Szulimán tarkakaí- tános janicsárjait, Savóval Jenő ércmeilényű vitézeit. Múltakat kedvelő gondolata ezúttal csupán az ősapát, né­hai Ráczkevei Eötvös Jánost idézte fel, Budavár első ma­gyar városbiráját, akit 1408- ban, megválasztása után há- ' rom nappal legyilkoltak fél­tékenységből a német polgá­rok. Alig pillantott szét, máris meglátta a Ruszwurm cuk­rászda előtt Kozma Sándor királyi főállamügyészt. Izga­tottan sietett feléje. Két nap­pal korábban, amikor tana­kodtak. hogy hol találkozza­nak legközelebb, őrömmel vá­lasztották a csendes Várat. Bajosan ismerhették fel az akvárium életű budaiak a vidéki gazdálkodónak látszó Kozmában a magyar igazság­szolgáltatás egyik nagyhatal­mú vezetőjét, de különben sem firtatták a sétálgatok ki­létét. Kupec, vagy miniszter, írnok, vagv főherceg, nekik teljesen egvre ment. csupán az volt a fontos, hogy foszló és könnyű legyen a tejjel da­gasztott kenyér a haboskávé mellé a Ruszwurmban, s ne mutatkozzanak hangos része­gek a Balta vendéglő tájékán. — Te is gyalog jöttél? nyújtotta kezét nevetve a rö­vid, sörte szakállú főállam- ügyész. Szerette volna tudni Eöt­vös, a jó hír sugárzik-e Koz­ma nevetéséből, vagy pedig a kudarc rejtőzik mögötte. — Itt még a fiakkeres ló csattogása is vétek. Ajánla­nám, ballagjunk egyet a Vár­sétány felé.' — Rendben van, pajtás, csak a nap süssön ránk, az a fontos. A nagy gondok örökös mérlegelése nem pusztította ki a Vajdából azt a képessé­get, hogy örvendeni tudjon az apró hangulatok értékének. Ajándék volt számára, ha együtt időzhetett valamelyik kebelbarátjával, osztozva a magukban hordott közös él­ményeken anélkül, hogy er­ről akár egy szót is szóltak volna. Kozma Sándort épp­úgy a Dunántúl nevelte, mint őt, egyformán értették a ieánykedvességű tájak szép­ségét. szavuk járását ugyan­azok az ízek fűszerezték, S majdnem pontosan tudták a Saigon kntyaqzorítóHan — Kairói tárgyalások A Pueblo legénysége „kezelés alatt“ — Újabb lépés a világűr meghódításában PÁRIZSBAN SZÜNE­TELNEK a Vietnammal kap­csolatos tárgyalások. Ky Sai­gonba, Vance pedig Wa­shingtonba utazott jelentés- tételre. Elutazása előtt a saigoni rezsim alelnöke el­ső hallásra meglepő nyi­latkozatot tett. Megállapítot­ta: realitásnak kell tekinte­ni a DNFF-et, tárgyalni kell vele, de nem Párizsban, ha­nem Dél-Vietnamban. Ez a nyilatkozat nem a tárgyalá­sok kibontakozását, meg­könnyítését segíti, hanem újabb manőver, részint azért, hogy a négyes megbe­széléseket hátráltassa, más­részt, hogy a senkit sem képviselő bábkormányt el­ismertesse. A DNFF párizsi küldöttségének vezetője le­leplezte és elutasította az ilyen tanácskozások lehető­ségét. Dél-Vietnamban az ameri­kaiak és a bábrendszer had­serege nem fogadta el a DNFF háromnapos tűzszü- neti felhívását, hanem csu­pán 24 órás fegyvemyugvás- ra adott parancsot, de ez idő alatt is több incidensre ke­rült sor. Az ünnepek után amerikai repülőgépek elő­ször használtak négy és fél tonnás óriásbombákat, mint állították nem a lakosság el­len, hanem, hogy a dzsun­gelben helikopterek számára leszálló teret készítsenek elő. Karácsony este a szigorú gyülekezési tilalom ellenére Saigonban katolikus és bud- hista hívők tömege rende­zett kormányellenes tünte­tést — tűzszünetet és békét követelve. A kormányzatnak tehát nemcsak a partizánok offenzívájával, hanem a la­kosság tüntetésével is szá­molnia kell. A KÖZEL-KELETI HELYZET rendezéséről, a szovjet—egyiptomi kapcsola­tok fejlesztéséről tanácsko­zott Gromiko külügyminisz­ter Nasszer elnökkel és Mah­mud Riad külügyminiszter­rel december 21 és 24 kö­zötti kairói látogatása alkal­mával. A júniusi háború után másfél évvel a tűzszü- neti vonalakon gyakoriak az összetűzések és mindeddig nem hoztak eredményt Jar­ring közvetítési próbálkozó sai. _ Emögött elsősorban a- húzódik meg, hogy az izrae!' kormány nem teljesíti a Biz tonsági Tanács 1967. novem bér 22-i határozatát, amelv visszavonulásra szólít fel a másikról, milyen háttérbő’ mozdulnak elő a gondolatok, a tréfák, a panaszok. Nem kellett csűrni-csavarni a be­szédet, ahogy a politikusok között szokás, hanem egyene sen, rokoni szomszédok mód­jára tanakodhattak: Eötvös e jó szokás szerint mindjárt a tárgyra tért: — Boldoeultál az öreggel? Az öreg Tisza Kálmán mi­niszterelnök volt, egyik kö­zeli bizalmasa pedig éppen Kozma Sándor A királyi fő- államügyész vidáman hunyor­gott a nao felé. sörte szakálla vörösen fénylett. — Egészen megrémült. Se- hogy nem értette, hogvan titkolhatták előtte az affért Még tegnapelőtt éjszaka in­tézkedett. Kemény utasítást adott a rendőrségnek, hogv r párbait tüzön-vizen át aka­dályozzák meg. — Ejnye Sándor, engem meg nem hagyott aludni a- aggodalom — bosszankodot* a Vajda, de nagy megkonv- nyebbüléssel szívta degeszre magát az illatos levegőből. — Mégis, mi történt egyáltalán? — A legsúlyosabb feltételé pisztolypérbajra készült Wahrman és Istóczy. Marton- vásár határában már szemben álltak egymással ingujjra vetkőzve, amikor rajtuk ütött a rendőrség. Úgy elkergették őket segédestőí-mindenestől mint a rossz kamaszokat. Hi­szen komédia is. ha az ember jól belegondol. — Elég szomorú komédia — dörmögte rekedten Eötvös. (Folytatjuk) megszállt területekről. Eskol miniszterelnök néhány nappal ezelőtt kijelentette: országa nem hajlandó elfo­gadni a háború előtti állapo­tot Jeruzsálem bekebelezé­se után most a gazai övezet, Jorjdánia nyugati része és a megszállt szíriai terület an- nektálására törekszik. A kairói tárgyalásokról ki­adott közös közlemény meg­állapítja, hogy a béke meg­valósítása a térségben meg­követeli a Biztonsági Tanács határozatának teljesítését: a megszálló csapatok kivoná­sát A szovjet kormány ki­fejezésre juttatta, teljes mér­tékben támogatja az EAK és a többi arab ország igaz­ságos harcát, amelyet az ag­resszió következményeinek felszámolásáért folytatnak. 'A NÉPI KOREA szabadon bocsátotta a Pueblo amerikai kémhajó 82 főnyi legénységét. Előzőleg az Egyesült Államok elismerte: a hajó kémkedés céljából behatolt a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság felségvizeire, ezért bo­csánatot kért, s kötelezettsé­get vállalt, hogy a jövőben nem történik hasonló eset, Az okmányt amerikai részről Woodvard tábornok írta alá. A kémhajó legénysége még amerikai földre sem lépett. Woodward tábornok,’ majd Husk külügyminiszter megta­gadták a néhány órával előb­bi nyilatkozatot. Ezzel az amerikai kormányzat olyan hazugság útvesztőjébe keve­redett, amelyhez csak a Szov­jetunió felett lelőtt U—2-es repülőgép és pilótája, Po­wers esete hasonlítható. 1968 szeptemberében a Pueblo ka­pitánya beismerte, hogy • a hajó, elfogásáig tizenhétszer hatolt be a népi Korea felség­vizeire. Annak idején McNa mara hadügyminiszter korá­ban — szintén „nem zárta (Folytatás az 1. oldalról) — Szélesíteni kell orszá­gaink pénzügyi együttműkö­dését is, növelni kell a hitel szerepét. Arra gondolunk, hogy bizonyos idő múlva olyan konvertibilis valutával kell rendelkeznünk, amely elősegíti a kereskedelmi for­galom növekedését, a műsza­ki fejlődést, s jobban ösztön­zi az ipart a piac úi szükség­leteinek figyelembe vételére. — Hallani olyan vélemé­nyeket, a nemzetközi sajtó­ban találkozunk olyan állás- foglalásokkal, amelyek sze­rint a szorosabb gazdasági együttműködés sérti a nem­zetek szuverénitását. Nekünk, magyaroknak ebben a kérdés­ben más a véleményünk. Mi a szorosabb gazdasági össze­fogástól nem féltjük államunk szuverénitását. A mi vélemé­nyünk az, hogy éppen a nem­zeti és a nemzetközi érdekek összhangjának teljes megte­remtésével biztosítható a gyorsabb fejlődés — és ez nem áll ellentétben az or­szágok szuverenitásával. A szocializmus építésének har­madik évtizedében vagyunk, leraktuk az alapokat, hatal­mas fejlődés következett be a termelőerőkben. De most új szükségletek jelentkeznek, s a nemzeti határok mögé elzárkózva nem lehet kielégí­teni, különösen nem a ki­sebb szocialista országokban. Államaink különböző fejlett­ségi fokon állnak, más és más gazdasági, nemzeti adott­ságokkal rendelkeznek, má­sok és mások a szükségleteik. Mindezt figyelembe kell ven­ni, — de nem szabad szem elől téveszteni a közös ügyet. Az önerőre támaszkodás nem jelent megoldást. A kérdé­seket közösen, internaciona­lista módon kell megoldani. A mi pártunk és kormányunk ezen az állásponton van, ilyen irányban készítette el javas­latait és juttatta el a KGST- államok pártjai Központi Bi­zottságához. ki”, hogy a hajó a KNDIS felségvizeire „tévedt” Rendkívüli karácsonyi ajándék — ez volt az általá­nos reagálás az Egyesült Ál­lamokban a Pueblo legénysé­gének szabadon bocsátása után. Nos, ,az amerikai ható­ságok gondoskodtak arról is, hogy az örömbe üröm is ve­gyüljön. A tengerészeket egy katonai kórházban beható vizsgálatnak vetik alá: a kémelhárítás tisztjei. Ügy látszik, ennek a kezelésnek tudható be, hogy most már a tengerészek is, fittyet hányva a hajónapló adatainak, eddi­gi beismeréseiknek, otthon azt mondják, ami a hivatalos szöveg: tagadnak. Ha a Pueblo bűnjelként nem ma­radt volna a népi Koreában, ennyi erővel azt is letagad­hatnák, hogy ilyen kémkedé­si akció létezik. SZERENCSÉSEN ÉRTEK FÖLDET 147 órás űrutazás után péntek délután az ame­rikai Apolló—8 asztronautái. Ember vezette űrhajó először kerülte meg a Holdat, s ők azok, akik személyes élmé­nyek alapján számolhattak be, milyen a szomszédos égi­test túlsó arca. Borman, Lovell és Anders útját hat napon át kísérte iz­gatott figyelemmel a világ. Vállalkozásuk sikerét a tudo­mány jelentős győzelemként értékeli. Az űrhajó vezérlésé­ben fontos szerep jutott a fedélzetén lévő bátor embe­reknek, akiknek komoly ve­szélyekkel kellett szembe­nézni ők. Az első szovjet szputnyik, majd ezt követően Gagarin űrrepülése jelentette a világ­űr meghódításának kezdetet. Az Apolló—8 programja ezen az úton jelent újabb si­kert a világűr tanulmányo­zásában. i M. S. — A Minisztertanács el­nökhelyettese ezután utalt a Barátság olajvezetékre és a nemzetközi villamosenergia­rendszerre, mint a szoros gazdasági együttműködés eredményes példáira, majd a nemzetközi gazdasági együttműködési bankról szólt Apró Antal befejezésül ar­ról szólt, hogy a nálunk be­vezetett új gazdasági mecha­nizmus mennyiben befolyá­solja együttműködésünket a KGST-országokkal. — Uj gazdasági mechaniz­musunk — mondotta — jel­legénél, céljánál fogva előse­gíti a nemzetközi kapcsolalok bővülését. A nemzetközi együttműködésből adódó le­hetőségeket a jövőben éppen az új mechanizmus révén, jobban ki akarjuk használni. Szeretném aláhúzni, hogy a szorosabb gazdasági szövet­ség létrehozása államaink kö­zött, a gazdasági integráció kialakítása végül is nem je­lenthet elzárkózást a világ­ban kialakult munkamegosz­tástól. A nemzetközi munkameg­osztásba — a szocialista pia­cón és a szocialista államok­kal folytatott együttműködé­sünkön túl — fokozottabban be akarunk kapcsolódni. Azt akarjuk, hogy a KGST olyan nyílt szervezet legyen, amely­nek tevékenységébe mind több állam, amely érdekelt­ségét bejelenti, bekapcsolód­hasson. Úgy gondolom, hogy ezek a törekvések elősegítik népeink alapvető érdekeinek érvényesülését, elősegítik a szocializmus gyorsabb, ered­ményesebb építését. — A KGST XXII. tanács­ülésén az említett gondolatok jesvében vetjük fel problé­máinkat és támogatjuk a kö­zös ügyet. Még egyszer sze­retném aláhúzni, hogv mind­ezért közös erőfeszítést kell tennünk. Az államok közös erőfeszítésére van szükség, hogy gazdasági szövetségünk tovább feilődiék, s ezt csak internacionalista módon bls- tosíthatjuk. Elkészül! az új flpo'lé-^rograiii Apró Antal nyilatkozata Regény Eötvös Károlyról Gerencsér Miklós:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom