Kelet-Magyarország, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-24 / 302. szám
OTTTT-WAGYARORSTAO 1968 december M A szó ifjúsági vezetőké Meggyőzéssel? a szó fegyverével Első gondolatom az volt, vajon meg tudom-e oldani az- új feladatot. Addig hozzá voltam szokva, törvény írja elő, hogyan, mit kell tennem. S ha nem tudtam dönteni, megnéztem a jogszabályt, aszerint cselekedtem. És egyik napról a másikra: nem rendelkezések írják elő, hogyan döntsék... Azt tudtam, nehéz pártmunkásnak lenni. Az embernek a szó, a meggyőzés lehet a fegyvere. És az eredmények nem órák, napok, hetek kérdései. Hónapok, sokszor évek múltán bizonyosodik be: így kellett dönteni, ez volt a helyes. De az egyszerű emberek, különösen a fiatalok nem mindig türelmesek. Mindjárt az eredményeket szeretnék látni. Pedig a gyorsan elért eredményekről gyakran kiderül, csak látszateredmények voltak... Az ifjúsági mozgalom nem volt ismeretlen előttem. Amikor bevonultam, a budapesti forradalmi ezred sorállományának egyetlen párttagja voltam. S párttagjelölt már akkor KISZ-vezetői munkámért lettem. Ám azt. hogy milyen is az Igazi KISZ-élet, először a honvédségnél tudtam meg. Igazi ..mélyvíz” volt az számomra. Kéthetes újoncként katonák között KlSZ-titkár- nak lenni: erre nem is gondolhattam volna. Meg. az az Igazság, hogy egy bevonuló újonc sok mindent csinálna, de az biztos, hogy kz első napokon nem az ifjúsági munka jut az eszébe, A közmondás itt is érvényes: minden kezdet nehéz. Leszerelésem előtt ezred KISZ-titkár voltam. Nemcsak a katonaság, az ifjúsági mozgalom is nagyon sok tapasztalatot adott nekem. Amikor leszereltem, újra tanácstitkárként dolgoztam. Másfél évig.. Rengeteget foglalkoztam az emberek ügyes- bajos dolgaival. Ismertem a faluban mindenkit, tudtam Gyakran találkoztam az utcán Lacival. Rendszerint kisebb öccsével sietett valahová. Nemrég boldogan újságolta. hogy már van segítsége. megnőtt az öcsi. Azt nem is kellett mondania, mihez kell a segítség, látmrn, láthattam magam is. Esténként körbejárták a kocsmákat, s valahol fölfedezték édesapjukat Aztán ketten — kél oldalról támogatva — szépen hazakisérték. Most Laciék elköltöztek a környékről, nem sokkal karácsony előtt. Bútoruk szinte semmi sem maradt ruha is alig — egy kétkerekű talyi- gán el tudták vinni összes holmijukat. Mikor elköszöntünk Lacival egymástól, öregesen megjegyezte: — Nem tudom, milyen karácsonya . lesz szegénynek. Ezt az apjára értette, s arra, hogy az édesanyja elválik tőle. * Karácsonykor Is biztosan összeakadok Böbével. Ö mesz- sze él, túl a Dunán is, csak nyáron, meg karácsony táján szokta meglátogatni az édesapját Szülei elváltak, azután mindketten újra megházasodtak. Böbe rajongásig szereti az apját és viszont. Ketten nagyon jól megértik egymást. Csak a mostohaanyjával van egy kis baj. azt is, kinek ml a sérelme, ki, mikor és miért örül. Ügy éreztem, szeretnek az emberek. Innen, a tanácsi apparátusból kerültem a járáshoz. KISZ-titkárnak. Hamar kiderült: kevés az addigi tapasztalat. Más egy községben az ifjúságot szervezni, programot adni a fiataloknak. Sajátos a honvédségnél, és egészen más egy járás, harminchat község kétezer KlSZ-tagjának, négy és fél ezer fiataljának szervezeti életet teremteni. Ügy, hogy ez ne csak felszínes legyen, hanem tanítsunk meg mélyebben szemlélni, összefüggéseiben látni sokmindent. Segítsük megérteni pártunk politikáját. De ne úgy, hogy a tanítás kisiskolásnak lássák. Es közben ne felejtsük, hogy akikkel együtt dolgozunk — fiatalok, ha úgy tetszik: tizenévesek.« A mi járásunk ifjúsága nagyon fiatal. A KISZ-tagok hetven százaléka nincs még húszéves és ez nem könnyíti a munkát. Talán ebben az esztendőben sikerült először elérni, hogy titkáraink töb- sége tapasztaltabb, mozgalmi munkában járatosabb fiatal legyen. Azóta kevesebb a változás. így van ez a függetlenített apparátusban is: együtt öt éve dolgozunk. Nagy öröm számunkra, ha be tudunk vonni a mozgalomba főiskolát, egyetemet végzett fiatalokat. Néhány hónap alatt annyit segíthetnek,. amelyhez nekünk esetleg évek kellettek volna. Az egyetem, a másutt szerzett tapasztalat nagyon hasznos lehet. Ez korábban egyáltalán nem volt természetes. Éveken át alig volt egy-két végzett mezőgazdász, pedagógus vagy orvos, aki bekapcsolódott az ifjúsági szervezet munkájába. Talán úgy érezték, kiöregedtek, nem tudnának eredményesen dolgozni, pedig nagyon hiányoztak. Most változott a helyzet. Az öröm hazai öröm. A két Született ugyanis Böbének egy mostoha testvérkéje (akit Böbe azért édesként szeret), és a mama úgy látja, hogy ha Böbe hazalátogat, a háttérbe kerül ő is, meg a kicsi is. Ebben van valami igazság. De az apa mit tehet? Ö hiába szereti a lányát, a bíróság az anyjának ítélte. Most akarja pótolni, amit máskor elmulaszt, a felhalmozódott szeretetét most, ilyenkor akarja kiönteni lányára. — Lehet, hogy abból is baj kerekedhet, ha valaki szereti a lányát? — kérdezte legutóbb kamaszosan Böbe, amikor keserű szájízzel utazott vissza. Most vajon hogyan sikerül a karácsony, ami Böbének is a szeretet ünnepe? * — Nekem semmit sem jelentett a karácsony, még tán si- várabb volt a hétköznapoknál — mondta R. nemrég, mikor leültünk beszélgetni. — Ti elutaztatok, üres maradt a kollégium, jóformán szólni sem tudtam senkihez. R.-rel együtt voltunk kollégisták a nyíregyházi Petőfiben. Állami gondozott volt, örökké komoly, csaknem nyíregyházi felsőfokú intéz ményből — a Tanárképző Főiskoláról és a Felsőfokú Mező gazdasági Technikumból hozzánk kerülő szakemberek csaknem mindenütt maguk keresik meg a KISZ-eseket. Ez tükre az ottani KISZ- munkának. Látatlanban is elismeréssel adózunk érte. Személyesen még nem köszöntük meg, de nekünk felbecsülhetetlen az ő eredményük. Persze, rengeteg idő kell. Motorral járok, de éppen az a probléma, hogy amikor esik, hó van már nem lehet menni. Pedig a tsz-fiatalok- nak éppen ilyenkor van ideje a mozgalmi munkára. És az esték. Vár otthon a feleségem — kétéves a fiam, két hónapos a lányom. De várnak két-három, néha még több községben is. Mindenütt azt szeretnék, ha a járási titkár venne részt a taggyűlésen. a klubesten. Vagy mindig személyesen ő oldaná meg a gondjaikat. ' Néha úgy érzi az ember, nem megy tovább... Mert vannak kudarcok is. De erőt kell találni az újrakezdéshez. És még jobban, szívós abban dolgozni. Hogy eredményesebben működjünk együtt a pártvezetőkkel, a tanács- és tsz-elnökökkel, hogy minél több fiatalt nyerjünk meg a mozgalomnak, a párt céljainak. Amikor Nagyszekeresen — most is ott lakom — mint tanácstitkárt búcsúztattak 1964- ben, valaki megjegyezte; „Igen, a járáshoz mégy, járási ember leszel, ott könnyebb lesz neked”. Akkor nem vitatkoztam. Most már tudom, ez a nehezebb. Sokkal™ Károly László, a fehérgyarmati járási KISZ-bizottság titkára mondta el ezeket. Vallomás a fiatalokról, a KISZ-ről. Portréja a mai ifjúsági vezető arcképe. Marik Sándor mord — tisztelte mindegyikünk... Hogy miért nem jelentett semmit a karácsony, az állami gondozottaknál nem is kérdés. Kaptak, ilyenkor ajándékot, meg szerették őket. az intézetben — de ez mégsem lehetett az igazi. — Tudod mit tapasztaltam? — kérdezte most. — Lassanként én is készülök a karácsonyra. A feleségem, meg a gyerek... Tudod, hogy már mindent beszél? Igen, most már R-nek ts van családja. És továbbra is megbecsült ember, tanár Nagykállóban. * Károllyal bírósági folyosókon szoktam találkozni. Hét éve lehetett, amikor az apja a tárgyalás után hazáig, Nagyhalászig verte. Mert rábizonyították az óralopást, s az apa úgy érezte, hogy ezzel folt esett az ő becsületén is. A többi hat rendes gyerek, de ez a Károly... Azután Károly a következő ősszel asszonyai várta a tárgyalást, majd őszenként egyre szaporodó gyereksereggel, akik közül egy mindig karonülő volt. Károly egyszer félrehívott. — Nem vagyok ám én olyan rossz, mint amilyennek Karácsonyuk nem tipázus Városszéli honalapítók Honfoglalás utca. Kifejezőbb elnevezést talán nem is lehetett volna adni ennek a két közzel határolt, elsősorban fiatal házasokkal benépesülő településnek A hajdani kertek alját ma már széles utca szeli ketté. Csaknem kétszázan találtak itt barátságos, meleg otthonra Váe,y és valósás; Az utca és az ötvenkét lakás még késő dálután is kihalt. A szülők dolgoznak. „Lámpagyujtás” után érkeznek haza Találomra vágok neki az ismeretlennek™ Az egyik lakásban idősebb asszony fogad. A cserépkályhában vígan pattog a szén, barátságos meleg árad szét a szobában. özvegy Szálkái Sándorné két gyerekét, Istvánt és Ilonát várja haza a munkából. — A lakás a lányomé, Itt dolgozik a vízügynél. Szolgálati lakásban laktunk, de hogy a férjem meghalt már nem illetett meg bennünket. Igaz nem háborgattak érte, de mégis jobbnak láttuk építeni. Férjemnek is ez volt a vágya™ A szomszédos ház emeleti lakásában már ég a villany. Herpai Gábor még egyedül van otthon. Első teendője meleget csinálni a hazatérőknek; a feleségének és óvodás kislányának. lás két rangidős intézője. A szomszéd most is nyomtatványokat hozott, amelyeket szét kell osztani a lakóknak. — A gázt akarjuk bevezetni a lakásokba minél előbb — mondja. — Jövő télen már gázzal fogunk fűteni — magyarázza a házigazda. — Azért is igyekezünk összegyűjteni minél előbb a nyilatkozatokat, mert még van szabad kapacitása a gázszolgáltatónak. Tervek; rajzok, iratok kerülnek az asztalra. A Honfoglalás utcán a lakások építése ugyanis még nem fejeződött be. A most kezdődő harmadik ütemben újabb tizenegy épület készül, összesen negyvennégy lakással. — Ötnek már az alapjait rakják, de szeptemberre mindet átadják. És kapunk még egy kis ABC-boltot is, itt épül fel az útkereszteződésben — mutat a térképre Be- décs András. — Sokat szaladgáltunk ezekért a lakásokért — folytatja Gaál Zoltán — de megérte. Így legalább jobban tudjuk majd becsülni. Zoli, a bennszülött A honfoglalás krónikájába feltétlenül beletartozik, hogy az utca első lakója a Gaál család. — Júniusban költöztünk be. Egy hétig nagyon unalmas volt, mert csak ketten voltunk — magyarázza. — Ügy ültünk itt a ház lépcsőjén a feleségemmmel, mint két idegen, aki valami ismeretlen helyre téved. Aztán jöttek az újabb lakók, s augusztus hetedikén megérkezett Zoli, az első „bennszülött”. Ezt a kivételes helyzetet — legalábbis a beszélgetés időpontjáig — egymaga élvezi. Az apa büszke a fiára, aki megérkezésünkkor — a mama jóvoltából — éppen szokásos napi fürdetéshez ..készülődött”. Alig egy órával előtte a nyíregyházi rádiónak adott „interjút”. ★ A szobában a legújabb típusú. nagyképernyős tévékészülék. Raita színes telefon- készülék. Piros színben, tetszetős formában. — Nemrég kaptuk meg. Nyolcónknak vezették be az utcában — mutat a színes telefonkészülékre az idősebb Gaál. Majd húsz családnak van már televíziója az utcában. Az új utca alapjait már lerakták. Jövőre bitumenezik. Este még elkel kinn a zseblámpa, mert még nincs köz- világítás. Tavasszal olyan kandelábereket építenek, mint a Stadion utcában. Kell a játszótér is, amit terveztek, mert erősen gyarapszik a gyerekhad. Óvodára és bölcsődére is szükség lesz. Tóth Árpád — Szüleimnél laktunk, egy udvari melléképületben, pici szobában és még kisebb konyhában, ötéves házasoi vagyunk nagy merészség volt nekivágni. Elképzelheti, hogy nem a cukrászdába hordtuk a keresetünket Restellkedve árulja el, hogy közben többször is munkahelyet cserélt, csak azért, mert az új helyen több fizetést adtak. Most karosszérialakatos tíz forint kilencvenes órabérrel az autószerviznél. Felesége fodrász, havi ezer forintot keres. Tervek a jövőre Bedécséknél, a Honfoglalás utca 14-ben is a férj, András érkezik haza elsőnek csetlő-botló kislányával, Máriával, később Bandi, az óvódás fiú, aztán a felesége. Közben látogató is jön, Gaál Zoltán, a szomszédos épületből. Együtt a honfogla gondolni tetszik. Nem csinálok én nagy balhét. Igaza lehetett, mert hat hónapnál többet egyszer sem szabtak ki rá De hát akkor miért? — Mert télen hideg van. Ott meg ruhát adnak, enni. És tavaszra s—.badulok. Károly aztán ismerte a törvényeket. Mindig olyan ügyet csinált, hogy tavaszra szabaduljon. De a karácsony? — Hát nem szeretne egyszer a gyerekekkel együtt ülni a fenyő alatt? Nem szereti maga a gyerekeket? Bizonygatja, hogy szereti. De a munkát annyira nem állhatja... Majd az asszony átvészeli a telet. * Furcsa karácsonyok. Furcsák, mert a normálistól eltérőek, nem tipikusak, de vannak, ilyenek is vannak, a sok békés családi ünnep mellett. Hogyan ünnepied a karácsonyt, megmondom, ki vagy — így is lehetne fordítani az ismert szólást. S ezekben a sorsokban a karácsony jellemzi is az életuta- kat. A főszereplők, a felnőttek életét. Csak hát nem ők, hanem a gyerekek szenvedik meg az útjaik görbéit. Kun István Értekeitek a hármas évforduló megyei pályázatára érkezett müveket A magyar nép története kiemelkedő eseményeinek 50. évfordulója alkalmából ez év áprilisában a megyei tanács vb. művelődésügyi osztálya és a Hazafias Népfront megyei elnöksége képzőművészeti, irodalmi és honismereti pályázatot hirdetett. A pályázatok értékelése megtörtént. A képzőművészeti pályázatra érkezett 18 pályaművet a Képző- és Iparművészeti Lektorátus értékelte. 10 000 forintos, felemelt első dijat kapott az „Emlékezzünk a hősökre” jeligével beérkezett „Virradat”, „Szervezkedők” és a „Harcos napokban” című művek szerzője: Pál Gyula, Nyíregyháza, Tanítóképző Intézet A második díjra alkalmas mű nem volt. 2000 forintos harmadik díjat kapott az „Ünnep” jeligével beérkezett „Falusi veterán köszöntése” című mű szerzője: Berecz András, Nyíregyháza, Tanítóképző Intézet. Az irodalmi pályázatra 6 szerző 9 pályaműve érkezett be. A bíráló bizottság az alábbi döntést hozta: 1500 forintos első díjat kapott „Az unoka jogán” jeligével érkezett „A vöröstintás napló’ című pályamunka. Szerzője: Csellényi Gyöngyi középiskolai tanár, Nyíregyháza Kölcsey Ferenc Gimnázium. A két második díjat — megfelelő mű hiányában — a bíráló bizottság nem adta ki. A három harmadik díj egyikét 500 forintot a „Tisza” jeligével beküldött „Csizmadia-legenda” című pályamű kapta. Szerzője: Udud István általános iskolai tanár, Cégény- dányád. Több harmadik díjra érdemes pályamű nem volt. A bizottság dicséretben részesíti az „Önvallomás. Elmondja Szőlősy Béla vöröskatona, hősi halott” című pályaművet. Szerzője: Oláh Judit általános iskolai tanuló, Nyírtura. A honismereti pályázat eredménye: A pályázat ifjúsági kategóriájában az első díjat és a 800 forintos jutalmat az 1365. sz. II. Rákóczi Ferenc Úttörőcsapat kapta „A Tanácsköztársaság előzménye és lefolyása Nyírmada községben" című pályamunkájáért (A csapat munkáját Ferenczt 1st* ván igazgató és Baksa Gábor tanár irányította.) A második és a harmadik díjat a bizottság nem adta ki, ehelyett pénzjutalmat kaptak a következő pályázók: A vásárosnaményi gimnázium és szakközépiskola honismereti szakköre, a Zrínyi Ilona Gimnázium honismereti szakköre (Nyíregyháza). Juhász Zsuzsanna IV. c. osztályos tanuló, Nyíregyháza Zrínyi Ilona Gimnázium, Balogh Magdolna IV. c. osztályos tanuló, Nyíregyháza, Zrínyi Ilona Gimnázium, Nagy Irén III. c. osztályos tanuló, Nyíregyháza Zrínyi Ilona Gimnázium. A felnőtt kategóriában a bizottság az L és IL dijat nem adta ki. Felemelt III. díjat és 80« forintos jutalmat kapott Horváth Sándor középiskolai tanár, (Nyíregyháza, Zrínyi Ilona Gimnázium). Szabolcs- Szatmár a forradalmak előtt című pályamunkájáért. Negyedik díjat, azaz 40« forintot kapott Gyarmati Zsiamond középiskolai tanár (Vásárosnamény) A vásárosnaményi termelőszövetkezet gazdálkodásának története című pályamunkájáért és dr. Simon Istvánná tanítónő (Baktalórántháza) „Baktaló- rántháza község monográfiája” című munkájáért. A bizottság a következők munkáiét pénzjutalomban részesítette: Csertő Kálmán iskolaigazgató, Nyíregyháza Felsősima, Nyíri László nyugalmazott tanító Baktalórántháza, Aranyi István általános iskolai tanár Ilk, Fábián Dániel iskolaigazgató Nyírtura. A honismereti pályázat pályadíjait a megyei múzeum kiosztotta. A képzőművészeti pályázat pályadíjait a nyertesek a Képzőművészeti Alaptól kapják meg. Az irodalmi pályázat pályadíjait a megyei tanács vb. művelődési osztálya a napokban adja át a nyerteseknek. Adám Imr* főelőadó