Kelet-Magyarország, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-24 / 302. szám

RW. fccíw%cr 91. 1SLBT-MAOTARORSZJW t. Emlékezés Szamuely Tiborra ^SZAMil klY TIBOR még Bem volt 29 éves, amikor ▼égeszakadt fiatal életének” — ezzel a mondattal vezette be negyvenperces dokumen­tumműsorát csütörtök dél­után a Kossuth rádió. Azután Kun Bélát idézte: „Ne a rangját nézzük... tényleges történelmi szerepét nézzük, amit betöltött a magyar'pro­letárdiktatúra négy és fél hónapja alatt.. Szamuely Tibor, ez a bá­tor, saját biztonságát soha­sem féltő, elveiben, tettei­ben mindig szilárdan követ­kezetes forradalmár a Nyír­ség szülötte volt Most, ami­kor a polgári forradalom és a dicsőséges Magyar Tanács- köztársaság megszületésének félévszázados jubileumát ül­jük, jóleső kötelességünk em­lékezni rá, s felidézni rövid, de annál gazdagabb életút­jának néhány fontosabb állo­mását. A rádió adásában — amelyet a kora délutáni idő­pont ellenére is sokan hall­gattak Szamuely Tibor sző­kébb hazájában. — apró tör­téneteket elevenítettek fel. De ezekben a látszólag periféri­kus eseményekben benne volt hazánk egész korabeli törté­nelme, népének minden har­ca és keserve. Mert Szamuely Tibor szin­te gyerekkorától ott volt a forradalom áramlatában. 1890 december 27-én szü­letett. Nyíregyházán. Itt járt Iskolába, majd nézeteiért a Kossuth gimnázium harma­dik évfolyamát kellett itt­hagynia. Ezután a nagvkállói gimnázium a következő állo­más. Erről Szamuely Tibor diáktársa, barátja és harcos­társa, Somogyi Sándor agro- nómus emlékezik. Ö volt az, aki Szamuely megbízásából később Nyíregyházán és kör­nyékén terjesztette a Kom­munisták Magyarországi Pártia akkor még illegális lapját, a Vörös Újságot. Győrből a felsőkereskedel­mi iskolából a következő jel­lemzést írták a diák Pza- muelyről: „Különösen a hu­mán tárgyak iránt és a test­nevelés iránt érdeklődött.. Nem véletlenül lett éppen újságíró. Nem szakmának, hanem hivatásnak tekintette ezt a pályát. Tizenkilenc éves korában Nyíregyházán a Szabolcsi Hírlap munkatársa lett. A legelső emlékezetes írása már döbbenetes. Mint minden ifjú hírlapíró, ő is bírósági tudósítóként kez­dett. De már itt is túlnőtt a többieken. Egy ifjúmunkás öngyilkosságáról ír, drámai erővel a Népszavának, s le­leplezi kora társadalmának minden hazugságát, életkép­telenségét Talán ez volt az a pilla­nat, amikor kommunista új­ságíróvá érett. EGY ÉV MÚLVA — ép­i pen Nyíregyháza akkori elit­je, de közvetlen környezete sem viselhette el ezt a lázon­gó, zsurnalisztát — már Nagyváradon van. A „pece- parti Párizsban” — ahogy Ady akkoriban ezt a várost nevezte. Szamuely kímélet­len kritikával veszi bonckés alá az itteni állapotokat, bí­rálja Tisza Istvánt, Ferenc József magyar királyi minisz­terelnököt. A haladó szelle­mű nagyváradi Naplónál dolgozik — Ady Endre egy­kori lapjánál és a nagy for­radalmár költő nyomdokain. Dr. Franyó Sándor — aki ott kollégája volt — most így emlékezik róla: „Aztán a Szabadság című laphoz ment, amelyben Tiborc jelzéssel írt cikkeket. Onnan Fiumébe ment a Fiumei Tengerpart című laphoz. Nagy művelt­ségű ember volt, beutazta Európát, nyelveket tanult, anyagot gyűjtött. .” Felkészült a forradalom «agy eseményeire. Budapesten azon törte a fejét, hogyan juthatna be egy olyan laphoz, ahol megismer­né a klerikalizmus machiná­cióit. Mint barátjának el­mondta, ő nem akar csak tu­dósító maradni, ö publicis­ta akar lenni. Nagy újságírói program ez minden időben. Kitört az elsó világhábo­rú és Szamuely Tibornak is fel kellett ölteni a monarchia mundérját 1915-ben fogság­ba került. Több hadifogoly- ‘ táborban volt. A táborban egy éjjel rátörtek a reakciós tisztek és megkínozták, el­törték két oldalbordáját. De 1918 már Moszkvában talál­ja. Szervezője és munkatár­sa a Szociális Forradalom cí­mű, a magyar hadifoglyok között terjesztett újságnak. Részt vesz a párt hadifogoly bizottságában. Kun Béla 1918 ószén pártmegbizatással Svájcba küldi. Amikor haza­jött, Kelen Jolánnal és más elvtársakkal a Visegrádi ut­cában szerkeszti a Vörös Új­ságot. A szemtanúk jól em­lékszenek rá: az Andrássy úton az Újságírók Egyesüle­tének székhazában Kun Bé­lával, Vágó Bélával, Szántó Jenővel és másokkal éjsza­kákba nyúló beszélgetésen alakították az újság arcula­tát és az ország népének jö­vőjét. Rengeteg munkája mellett szakított arra is időt, hogy el­jöjjön Nyíregyházára, ö volt az 1919 január 5. nagygyűlés előadója. Szamuely Tibor előadásán már zsúfolva volt a nyíregy- házi színház. Százak és szá­zak hallgatták az „Imperialis­ta diktatúra, vagy proletár- diktatúra” című előadását. Sajben András nyíregyházi veterán ezt mondja erről: „Egy Nyíregyháza melletti uradalomban mint kis kocsis dolgoztam. A színházba nagygyűlést hirdettek, én is elmentem. A beszédből az úri világ szenvedélyes gyűlö­lete lepett meg... A beszéd tetszett, Szamuely Tibor em­lítette a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom történel­mi jelentőségét és orosz se­gítséget is helyezett kilátás­ba. Akkoriban én még nem politizáltam, egyedül az úr­gyűlölet volt bennem. De örökké nyomot hagyott ben­nem az a beszéd. Ott hallot­tuk először az imperializmus szót... Meglepett Szamuely Tibor merészsége, az, hogy olyan körülmények között is annyira kiáll az eszméért...” Olyan körülmények kö­zött .. BENCS KAIMAN POL­GÁRMESTER és Kiss Sándor rendőrfőkapitány nem tud­ták megakadályozni a gyű­lést. De letelefonáltak a bel­ügyminiszternek, mit csinál­janak. A miniszter azt vála­szolta, hogy ha nincs elegen­dő karhatalmuk a megaka­dályozására, a szociáldemok­rata párt tagjai tüntetéssel zavarják meg a gyűlést. De azok a szociáldemokraták, akik ott voltak. Szamuely Ti­bor hatása alá kérőitek. Este a belügyminiszter felhívta a polgármestert és azt az uta­sítást adta. hogy Szamuelyt okvetlenül tegyék ártalmat­lanná.. A polgármester még megkérdezte: „Tehát elren­deli miniszter úr Szamuely Tibor letartóztatását”? A vá­lasz a következő volt: „Ért­sen meg polgármester úr bennünket... Szamuely Ti­bor ártalmatlanná tétessék és helyezzen bennünket megmá­síthatatlan tények elé.” A polgármester azornal közölte a parancsot az ott tartózkodó Kiss Sándor rendőrfőkapi­tánnyal. Erről Barzó János, a szemtanú nyilatkozott: „A gyűlés végén mentünk ha­zafelé. Előttünk a Szamuely- testvérek, akikre sok lövést adtak. A merénylők Tibort akarták agyonlőni...” De a golyók — egy Prok nevű nyíregyházi ügyvéd fia volt a bérenc — nem Sza­muely Tibort érték, mert . ő ekkor már úton volt Buda­pest felé. Amikor 1919 február 20-án a KMP vezetőit Budapesten bebörtönözték. Szamuely Ti­bor Kun Béla utasítására il­legalitásba ment: vezette a pártot és a Vörös Újságot Később az ellenforradalom támadásainak visszaverésére a párt a keleti frontra küld­te. Szamuely Tiborral Püs­pökladányban találkozott Andrej Deszkocs, az első in­ternacionalista ezred orosz— lengyel zászlóaljának egyko­ri harcosa: „Zászlóaljunkat Püspökladány körzetébe irá­nyították. Éjjel érkeztünk erre a vasútállomásra. Csak­nem kaotikus rendetlenség uralkodott itt. Csúf idő volt, szakadt a hideg eső, erős északnyugati szél fújt Az állomáson ellenforradalmi ügynökök ólálkodtak. Ez kö­rülbelül 1919 április dereka táján történt. Három teljes napon át nem kaptunk élel­miszert, sem rumot, sem ci­garettát. A kishitűek zúgo­lódtak. mérgelődtek. Harmad­nap, délután öt óra felé hí­re ment, hogy az állomáson megjelent valamilyen erélyes népbiztos, aki vezető beosz­tású elvtársak csoportjával érkezett Budapestről... Sza­muely elvtárs viseltes kato­naköpenyben és elázott csiz­mában volt. Arca kék volt, akárcsak a miénk. Aligha­nem szintén a hidegtől és az éhségtől. Szamuely elvtárs előbb a 3. századparancsnok­hoz lépett oda, tíz-tizenöt percig beszélgetett vele, majd pedig sorjában odajött hoz­zánk és a többi vöröskatona csoportokhoz. A zűrzavar miatt elégedetlen, agyonfá­zott és éhes katonák nyer­sen, barátságtalanul, sőt egyesek durván felelgettek neki. Szamuely elvtárs nyu­godtan, komolyan, néha kis­sé elmosolyodva hallgatta őket. Látnivaló volt, hogy a nyers szavaktól nem sértő­dött meg, hogy a vöröskato­nák őszintén és nyersen elő­adott panaszait támogatja. Mosolyát bátorító szavak váltották fel... Eleinte a vöröskatonák azt hitték — Szamuely ejvtárs nevét a püspökladányi találkozásig sok harcos nem ismerte — hogy megint csak egy nép­biztos beszél velük, hogy en­nek a beszélgetésnek semmi haszna nem lesz, mert há­rom napon át nagvönis sok ilyen beszélgetés folyt le a népbiztosokkal. De egy vagv másfél óra múlva köpenyt, takarót, fehérneműt, lőszert s utána jó ebédet, cigarettát, rumot kaptunk. A mi ezre- dünk és más ezredek harci egységei ismét képesek lettek arra. hogy fegyverrel szaba­dítsák fel Magyarország le- igázott dolgozó népét... A tanácskozás alatt alkalmam nyílt személyesen beszélget­ni ezzel az emberrel, akit — a vele való találkozás ée beszélgetés után — minden vöröskatona ieazt leninista — kommunistának nevezett.” SZAMUELY EL VT ARS sokszor megjelent a front­szakaszon. Körülötte jégeső­ként kopogtak a géppuska és pusfeagolyók, robbantak a gránátok. Aki ismerte őt, mint a Lentn-fiúk parancsnokát, aki látta ezt a bőrruhás oszta­got, az megtanulta becsülni, vagy félni a forradalmi ren­det. Egy kapuvári esetre emlékeznek: nagytőzsdés,ká­véháztulajdonos és egy posta­főnök vezette ott az ellenfor­radalmat. De odakeveredet! közéjük egy paraszt is. Mi­kor megérkeztek a Lenin- fiúk. Szamuely Tibor letar­tóztatta és kihallgatta az el­lenforradalmárokat. Megnéz­te a parasztember tenyerét és azt mondta neki: „Te fél­revezetett paraszt vagy!” — és elkergette. Ember volt. Hiába szórta rá Horthy negyedszázada az aljas rá­galmakat. Kun Béla később azt írta róla: „A szennyes ellenforradalmi rágalmak özöne áradt Tibor felé... Nem vettük észre. hogy... ez a burzsoázia osztályharcá­nak eszköze és módszere volt...” Mikor a tanácskormány lemondott, utolsó ülésén Szamuely Tibor volt egyedül ellene a lemondásnak. Le­ft OSSZ tanító volt Farkas László Ünnep! asztalt terítenek Paposon A tsz fCagronómusát meghívta disznótorra Juhász István brigádvezető. Amikor ment az utcán ketten megál­lították, lépjen be már hoz­zájuk is, ők is disznót vágtak. Majd visszafelé — mondta az agronómus. És mint a disznó­torokon szokás zsíros falatok után koccintás következik, az agronómus úgy gondolta a kertek alatt megy vissza, mert nem bírna ki még egy vacsorát, vele a koccintgatást Rosszul számított Alig ha­ladt pár kerten keresztül, megállították: „Jókor jön ag­ronómus elvtárs, éppen disz­nót vágtunk”. A szíves invi­tálásnak nem lehetett ellent mondani. Paposon most naponta minden második udvaron disznót vágnak. Nincs csa­lád, ahol karácsonyig egy­két disznót meg ne perzsel­nének. A széken egy 67 éves asz­szony ül. Özvegy Nagy Berta­lanná egy húsz évvel koráb­bi decemberre, karácsony­ra emlékezik. »Adj egy kis földet...** — Szegények voltunk mind­annyian, az egész falu. Az én férjem hadirokkant volt, kisbíró a faluban és még 42- ben maghalt. 1945-ig nap­számba jártunk, 60—80 fillé­rekért. A gróf Haller Ferenc­nek volt itt birtoka. Még koráidban fogtunk földet harmadába. Keserves volt Emlékszem rá, 39-ben a fér­jem azt mondta Havenont Józsefnek: „Adj egy kis föl­det harmadába”. Az meg úgy felelt, jaj elmúlt már az a világ Berti, hogy harmadá­ba, negyedébe úgy adok. özvegy Nagy Bertalanná szavainak különös jelentősé­ge van. Nemcsak azért, mert özvegyen hét gyereket nevelt és a szegények között is a legszegényebb vc^t, inkább azért, mert egyik élharcosa volt annak a mozgalomnak, amely gazdaggá tette, a mai falut — A szovjettel példázott Hornyák János, meg azzal, hogyha egy ember fel akar emelni egy nagy darab fát, akkor beleszakad. Ha sokan emelik, meg se kottyan. ígért traktort is, de főképpen azt, hogy jobb világ lesz a szegé­nyekre. Megalakult a tsz. Tizenhá­rom emberrel az úgynevezett Szűcs-tagban 64 hold földön két rossz lóval. De ahogy Hornyák János ígérte 49 nya­rán a tarlót már traktor szántotta. Illés András akkor brigádvezető volt, .életében akkor látott először traktort és ballagott a barázdában, nézte hogyan dolgozik, mi­ként hasítja a földet. Ma is derülnek rajta az emberek, hogy hogy megjárta akkor Illés András. A traktor" nyergében ülő Szondi Gusz­táv látva, hogy a brigádveze­tő mennyire elmerül a baráz­dák nézésébe, hirtelen leállí­totta a gépet, Illés András pedig átesett az ekén, így nézte meg közelebbről is jó-e a szántás minősége. A paposi Esze Tamás iro­dájában ott ül Nagy László is, aki 1950-ben volt az elnök. Azt mondja a nincstelenek­nek 1949-ben volt az első iga­zi karácsonya. A közös nem okozott csalódást, tele lett mindenkinek a kamrája. 1968-at írunk. A húsz év krónikája sokkal több, mint ahogy itt papírra lehet írni, mint amennyit szavakban el lehet mondani. Tény, hogy 18 boldog karácsonyt értek meg, s a mostani, a tizenki­lencedik azóta, hogy tizen­hármán közös gazdaságot alapítottak. Nagy Bertalan jóslata igaz lett, annak kellett lennie. De nemcsak Nagy Bertalan, mások is nyilvání­tottak a közössel kapcsolato­san véleményt. Volt aki azt mondta mit akartok szeren­csétlenek, a nagy közösködés- ben még ruhátok se lesz. A paposi Esze Tamás Tsz- nek most Hornyák József az elnöke ö a legilletékesebb, hogy elmondja: — 1960-ban az egész köz­ség belépett a tsz-be. 1200 holdon gazdálkodunk. Olya» a határ, hogy a föld 1,5—3 aranykorona értékű. Futóho­mok. Hogy a homok el na vándoroljon, 50 kilométer akácfasorunk van. Mégis most sokan azt mondják: jobba* meg kellett volna győzni ben­nünket akkor 1948-ban, hogy a tsz-be lépjünk. Ennek egyetlen magyarázata van, hogy 1960-ban 17 forintot ért egy munkaegység, tavaly már 60 forintot és idén sem lesz kevesebb, mint az elmúlt év­ben. Cseréptetős házak Papos virágzó, fejlődő köz­ség. 1945 előtt a 220 ház 8® százaléka szalmatetős, rogya­dozó épület volt. Ma a názak 70 százaléka új pala, vagy cseréptetős. A régi szalmate­tős házakban jobbára nincs­telen szegények, cselédeit, gyerekek éltek. Ezeknek a gyerekeknek saját módszeré­vel Farkas László akkori ta­nító úgy magyarázta 1919-et, a kommunizmust „Nézzetek a görbebotomra, a magyar társadalom olyan, mint ez a bot. A bot görbéje az úri osztály, attól lefele a bot va­salásáig a középparasztok, * szegényparasztság pedig ez a parányi rész, ami a bot vasa­lása. Hát ezek akartak urak lenni. Véssétek a fejetekbe ilyen soha nem lesz.” És ha akadt gyerek, aki mégis mást gondolt, vagy kíváncsisko­dott, annál a bot másként vált szemléltető eszközzé. Ez ■ tanító mondta még azt: „Elég ha a paraszt csak annyit tud, hogy a iobb csizmát ne húzz* a ballábára. Rossz tanító volt Fark» László. Ha élne, ha látni, hogy milyen most a község; hogy hogyan élnek az embe­rek és terítenek ünnepi Ka­táit, vajon mit szólna. Sere* Emi 10 év alatt 800 pedagóguslakás Szabolcsban — December volt, kará­csony előtt amikor már ösz- szejártunk és azt vitattuk, hogy alakítsunk tsz-t Én csak jobbat reméltem tőle. Igaz a faluban nem jó szem­mel néztek ránk sokan, de- hát meg kellett váltani ma­gunkat. Kaptunk mi földet amikor juttattak, de ha egy holdat felszántottunk, azért 6—7 napszámot kellett adni viszonzásul. És mi termett, semmi. Akkor decemberben meg karácsonykor is jó volt ha tésztalevest tudtam főzni a gyerekeknek. Hogy milyen volt az a tésztaleves? Olyan, semmilyen leves. Sok víz. Húsz éve tizenhármán Paposon 1948 decemberé­ben alakult a tsz. Tizenhár­mán léptek be. Nagy Berta­lanná, Barát Sándor, Nagy László, Angyal Gyula, Hor­nyák József, Angyal Árpád- né, Kovács György, Illés And­rás, F. Kiss János, V. Illés István, Varga Gedeonné, Bí­ró Mária, Kósa Imré- né. A legfőbb szervező Hornyák János, az akkori községi párttitkár volt. Hogy mivel érvelt Hornyák János, arra Illés András így em­lékezik vissza. A kedvezményes pedagógus lakásépítési akció keretében — állami kölcsön felhaszná­lásával — 140 nevelő épített új családi házat az idén Sza- bolcs-Szaimár megyében. Már ez is tükrözi, hogy a tíz év­vel ezelőtt indult akció Sza­bolcsban nagy visszhangra talált. Különösen megnőtt az érdeklődés 1966-ban, amikor a kölcsön összegét 140 000 fo­rintra emelték fel. Azóta 344 nevelő használta ki ezt a le­hetőséget, a tíz év alatt pe­dig összesen 544 pedagógus­lakás épült a megyében. Csu­pán Mátészalkán 31 nevelő, a pedagógusoknak több mint egyharmada épített új ott­hont. Itt a tanács a telkeket egy helyen alakította ki, s néhány év alatt „pedagógus utca” épült fel. Hasonló a helyzet Kisvárdán, Vásáros- naményban és a megye több más nagyobb községében. Ez idő alatt a Művelődés- ügyi Minisztérium és a helyi tanácsok is sokat tettek azért hogy minél több pedagógus­nak oldják meg lakásgondját. Hozzávetőlegesen 14 millió forintért 150 lakást vásárol­tak, és községfejlesztési alap­ból és más helyi erőforrásból több mint százat építettek nevelők részére. Ez azt je­lenti, hogy együttesen az el­múlt tíz évben mintegy 80# pedagóguscsalád lakásproblé­mája oldódott meg Szabolcs­ban. Tekintve, hogy közöttük igen sok a pedagógus házas­pár, az utóbbi évtizedben * megye nevelőinek kb. egy­ötöde költözött új, illetv* megfelelő lakásba. E nagysikerű lakásépítés! akció minden bizonnyal ked­vezően érezteti majd hatását az oktató-nevelő munkában is, mert feltételezhető, hogy azok a pedagógusok, akik részt vettek ebben, tartósan a megyében szándékoznak dol­gozni. A lakásépítési akció még két évig tart, s előzetes szá­mítások szerint újabb 300 pedagóguscsalád épít új ott­hont a megyében. ninhez akart eljutni, hogy jelentse ami történt. Győrön át próbált eljutni Ausztriába, majd Oroszor­szágba. Szarvas Ernő nyír­egyházi veterán akkor fiatal vörösőrként szolgált Győr­ben: „Egy délután megérke­zett Szamuely elvtárs és rövid ideig beszélgetett ve- , lem. Azt mondta, hogy a Ta­nácsköztársaság most meg­bukott. De mondjam meg minden vöröskatonának, min­den munkásnak, hogy * fegyvert ne adjuk le. Mert akié a fegyver, azé a hata­lom. . Aztán sötét este nekivágott a határnak és elvtársai töb­bé nem látták élve. Halálá­nak körülményei máig is tisztázatlanok. Még sírhelyet sem kapott. A temetőn kívül hántolták el titokban öt tölgyfa szomszédságában. FELESÉGE, Szilágyi Jolán halála előtt néhány órával látta őt: „Utoljára láttam szép fekete szemét, fekete haját, sápadt, hosszúkás ar­cát. Akkor azt mondta, el kell jutnia Leninhez, újra kell harcolni a proletárdik­tatúráért, amint lehetséges. Sietnie kell...” Huszonkilenc éves volt ak­kor. Nagyszerű harcos élet ve­szett el. De a tanulsága, hogy másokért küzdeni as egyedül igazi emberi cél — a miénk. K. A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom