Kelet-Magyarország, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-24 / 302. szám
« atm Vwrrr MAGYARORRíAíl december 24. Szakonyl Károlyt KÄLMUS Pillantás a város kasszájába Négyszáz „kellene" és a fedezet Gyors ütemben gyarapodnak az új létesítmények, ‘de mennyi minden kellene még szűkebb hazánk székhelyén, Nyíregyházán! Lakás, bölcsőde, óvoda, út, járda, villany: az igények a kérések legtöbbjében szereplő kérdések. Csakhogy miből lehet megvalósítani mindezt?. Egyáltalán: mire telik és mire nem jut a „város kasszájából?” Szabó Ferencet, a városi tanács vb. elnökhelyettesét kértük fel a megválaszolásra. Milypn bevételi forrásai vannak a városnak? — Az új gazdaságirányítás bevezetése előtt a város saját bevételi forrása eléegé szerény volt: évenként általában 8—10 milliót tett ki a lakosság befizetése, a szövetkezetek és az állam hozzájárulása a községfejlesztéshez, amit esetenként még takarékpénztári hitellel bővíthettünk. Csak a példa- kedvéért: a legutóbbi választások alkalmával mintegy 400 olyan közérdekű javaslat hangzott el, ami reális probléma megoldását sürgeti. Csakhogy a megvalósításukhoz 150 millió forintnyi saját forrás szükséges. Látható tehát, hogy a városi tanács igen nehéz helyzetben látott a gondok felszámolásához. Tudni kell persze, hogy 1968 előtt a nagyobb városi beruházások — lakás, iskolák, stb. — megyei hatáskörbe tartoznak. Az új mechanizmus ezen is változtatott, most már valóban a város gazdájának érezheti magát a tanács, önállóbban határozhatja meg a legsürgősebb tennivalókat, jobban figyelemmel lehet a sajátos körülményekre, rugalmasabban intézkedhet A hatáskör átszállása tehát új pénzforrásokat is jelent? — Az idén már több, mint 130 millió forint felett rendelkezett a városi tanács. Igaz, ennek túlnyomó része előre meghatározott céllal került városi hatáskörbe s éppen ezért a kimondottan saját források nem növekedtek, de az új gazdálkodás A tanya huszonegy ház, négy, talán öt kilométerre Nyíregyházától, a Tiszavaa- vári út szélén. Szabadságbokor. A havas, sáros földúton gyerekek poroszkálnak, haza a salamonbokori iskolából. A kislányok fején gyapjú sapka, hátukon aktatáska, lábukon belül szőrmézett divat- csizma. Rajtuk szép és elegáns télikabátok. Mennek a huszonegy kisajtót nyitni, mára vége a tanításnak. A házak fele olyan maradt, mint amilyen volt régen, ötven, vagy száz esztendeje: vert falú, nádtetős, földdel tapasztott szoba, konyha. A másik fele már olyan, mint bárhol másutt az új: cserepes, sátortetős, vályog, vagy tégla falú, s padlós, vagy parirtás Kovács Mihály bácsi itt született, s itt élt le hatvannyolc esztendőt családjával a Svábbokorban. (Hogy ki és miért nevezte el így, azt nem tulja. Sváb itt sohasem élt, csak tirpák.) — Vagy tizenöt éve kapta a bokor az új nevét, a mait. A házat — apjától örökölte — nemrég tatarozták, a nád helyére cserép került A kemence már korábban kiment a szobából, mert nőttek a gyerekek és ők kérték. tegyék ki, nem divat az már. — Mire is — mondj* a gazda. — Máma jó világa van az asszonynépnek, nem kell már itt sütni a kenyeret. Csak, mikor fiatalok voltunk. Kovács néni megtoldja, »tekedvező előnyöket is ad. Most már mi . bonyolítjuk például a lakásépítési program megvalósítását, de ezen- belül a valós igényeknek megfelelően mérlegelhetünk: hova és milyen típusú lakások épüljenek. így már gyorsabban lehet eltüntetni, beépíteni a városközpont foghíjas részeit, komplex tervezéssel kapcsolni tudjuk egymáshoz a különböző létesítményeket. Ügy értsük: enyhülhet a lakásgond ? — Ezt így túl merész dolog volna állítani. De hadd mondjam el: éppen az önállóság nyomán most már a vállalatokat is sikerül bekapcsolni a lakáshiány némi csökkentésébe. Az elmúlt időszakban köze] száz lakás a vállalatok saját forrásaiból valósult meg, úgy, hogy ezek költsége már nem tér- helte a várost. Ilyen szempontból nagyobb lehetőség nyílik a rászoruló sorbanál- lók helyzetének javítására. Örülünk annak is, hogy a megyei építőipari vállalat most már úgy építi meg a felvonulási épületeit. hogy azt később lakás céliára lehessen felhasználni. Tervünk, hogy tovább ösztönözzük a vállalatokat dolgozóik lakásszükségletének kielégítésére: ez jelentős tehertételt vesz le a város válláról. Hasonlóan előbbre szeretnénk lépni a lakossági hozzájárulásban a- villanyhálózat bővítésénél. különösen a külterületi településeken: így hamarabb megvalósulhatnak a kérések. Még mindig a káoszáról: mennyi tartozása van a városnak? — Éltünk a hitelfelvétel új lehetőségével: a víz- és úthálózat bővítésére 5, ház- . helykialakításra 2 millió hitelt vettünk fel s a korábbi hasonló célokra igénvbe vett kölesön összege 3 milliót tesz ki. Persze, ezeket vissza is kell fizetni, az évi törlesztés mintegy 3 millió forint Ebből is látható, mennyire meg kell gondolni minden forint felhasználását. Ezért is örülünk a fokozódó társadalkor szőtt, font reggelig Is. Pedig nem voltak a legszegényebbek, hétholdas gazdák. Megvolt a mindennapi, de a gyerekeknek kellett a ruha. Hat gyerek volt. Egy kicsiny szobában laktak. A szülők, a gyerekek és az öreg szülő. A ' gazda azt mondja, milyen kicsik az ablakok, meg gerendás a meny- nyezet, mégis megnőtt minden gyerek, akár a szálfák. Most már csak egy van itthon, a János, huszonnégy esztendős. — Mennek innen a fiatalok. Ki hova, dolgozni. Mert munka az van már bőven. Valamikor Bencs polgármester mindig bújkált, mert meg akarták verni, hogy nem adott se munkát, se kenyeret. Most van a konzervgyár, a gumigyár, a vasút, az üvegtechnika — van munka és van minden. És ha már egyszer elmennek dolgozni a legények, nem jönnek vissza szívesen ide, ahol még nincs villany. Azt mondják, ha nincs villany, nincs semmi.-Ha lenne? — Vennék rögtön ' televíziót, rádiót, rposógépet.. Csak könnyebb lenne, meg szórakoznánk. — És így? — Jönnek a hosszú esték, összejövünk a házaknál kis hurka-kolbászra, poharazásra, beszélgetésre. Beszélgetünk, malmozunk. mi munkavégzésnek, amely az idén már közelíteni fogja a kétmilliót. A szerény lehetőségei. mellett mit sikerült megvalósítani az idén? — A saját forrásokból több ezer ember vízellátását oldottuk meg az újonnan épített,- mintegy 3 kilométeres vezeték mentén. Útépítésekre is jelentős összeget költöttünk. A külterületen 10, a központi részen pedig 6 kilométerrel bővítettük a villanyhálózatot. Sóstón elkészült a harmadik termálkút. És a jelentősebb munkák jórészt célcsoportos forrásból: több, mint 270 lakás, új iskola a Kert közben, óvoda a Déli Alközpontban, bölcsőde a Vé- csey közben, négy műhelyterem a Kossuth szakközép- iskolánál, gázfűtés megvalósítása. háromszáz lakásban Elkezdődött a déli ipari övezet közművesítése, a tisztasági fürdő építésének előkészítése, útépítés a KlSZ-lakó- telepen, és így tovább. Mi várható jövőre? — Folytatódik évi 300—300 bekötéssel a gázprogram teljesítése. Várhatóan átadjuk rendeltetésének a 16 tantermes új szakközépiskolát a Krúdy utcán és hozzálátunk a 216 fős középiskolai diákotthon építéséhez, étterem és presszó készítéséhez a körúton. összesen 23 kilométernyi új villanyhálózat épül meg, folytatódik a Ságvári telepen a vízvezetéképítés, több belvárosi utcában javítjuk a vízellátást. És természetesen folytatódik a közfürdő, erős ütemet vesz a szálloda építése, a megvalósulás stádiumába lép a postabővítés, melynek nyomán lehetőség nyílik a távközlési üzem kapacitásának növelésére, új lakások bekapcsolására is a következő években. Ahogy anyagi lehetőségeink engedik, szorgalmazzuk továbbra is a lakásépítést a városban. Ezek csak a fontosabb közelebbi, távolabbi tervek, .amire az anyagi források kellő fedezetet szolgálnak. A. 9. — Már nem fonnak, szőnek? — Minek és kinek? Akkor drága volt a ruha. Ahová a városba hordtunk tejet, azok adtak rongyot pokrócnak.. És felébe is szőttünk, pokrócot, zsákot De most van szőnyeg és nem drága. — Miről beszélgetnek? — Megetetjük a jószágot, ülünk, van ilyenkor időnk és szóba kerül minden. Hogy mikor vágjuk a disznót, mit szerezzünk be hozzá. Kiknek küldjünk kóstolót Meg, hogy hol dolgoznak a gyerekek, hogy megy a soruk. És arról is, milyen volt régen. — Milyen volt? — Nehéz volt Annyi pénze nem volt a népnek, mint most Aki egészséges, az jól megél. Akkor meg kijártunk három-négy osztályt és mehettünk kapálni, amíg láttunk. Mert errefelé a gazda arra volt büszke, ha befogott őt szép lovat és végighajtott a városon. Meg, hogy minél több földje volt Hogy mit evett, meg. hogyan lakott, az már nem volt fontos. — Mi volt itt az étrend? — Szerdán és szombaton galuska. Túrós, mákos, krumplis. Csak úgy doboltak a máktörők. Csütörtökön pa- szujleves. Máskor? Kemény- magleves, pergeltleves, sava- hyúkrumpli, töltött káposzta, kőttes kalács. — Ét milyen most? A pince csapóajtaja tárva volt, apa odalent- ről rendelkezett: — Még egy csatos üveget! Hallod? Egy csatosatl... Anya a hurkát sütötte, de nyitva kellett hagynia a kamra ajtaját, mert apa minduntalan felkiáltott valamit a pincéből. Tisztára öblögetett üvegekbe fejtette le odalenn a bort az ünnepi nyitott hordóból. Anyának éppen elég dolga akadt a konyhában, de nem maradhatott nyugton. — Nem lennél olyan szíves? — szólt ingerülten a fiának. Kálmus, mintha nem Is hallotta volna, beletemetkezett a Verne könyvbe a hok- kedlin. — Kálmus! A füleden ülsz? Nem lennél olyan szíves?... — Mit? — nézett fel a fiú. — Emma! — türelmetlenkedett apa a pincében. — Egy csatosat! — Egy csatosat — mondta anya Kálmusnak. — Láthatod, hogy nem érek rá. —' Mit csináljak a csatos- sal? — Vidd le apádnak a pincébe. De fintorok nélkül, igen! Kálmus lecsúszott a hok- kedliről, hóna alá csapta a Vemét, és becsoszogott a kamrába. Csörömpölt, zör- gött. — Nem találom.» — Ott lesz a polcon. — Kapom már végre azt a csatos üveget? — harsogta az apa. É s anya kintről: — Kálmus, mozogj már! — Jó, jó™ — Ne mondd nekem mindig ezt a jó-jó-t — mérgelődött anya a sercegő hurkák fölött. — Megtaláltad? Kálmus a könyvvel, megát üveggel lekúszott a pincébe. Apa a pókhálós bolthajtás alatt görnyedt, vékony gu- micsövön szippantotta a bort a palackokba. — Tessék! — nyújtotta a lépcső aljáról Kálmus az üveget. — Mindjárt menned kéül — mondta apa. — Nekem? — Te jó isten? Mosakodj meg egy kicsit és vegyél fel rendes ruhát Csak nem így akarsz átmenni Bereczkiék- hez? — Ss aztán ott majd asstt mondjak nekik? —- Ne kezd már megint, Jő? — De mit mondjak nekik? — Már elmagyaráztam. Kellemes ünnepeket kívánsz. — Hát voR ötvenegy kacsánk, most már több a sült kacsa. Vágunk, együnk, igyunk. Szoktunk vasárnapra tortát venni, meg készítünk porlóst, vajjal, tejfellel. Meg csinálunk zserbót, az a divat a tanyán. — Itt még nagy úr a föld? — Eléggé. Ugyan arra nem gyújt senki, de olyan még most is van — pedig egyes típusú szövetkezetben vagyunk — aki örüL ha elszánt egy kicsit a mezsgyéből. Azzal nem törődik, hogy emiatt pokol az élete. — És milyen az idei termés? — Kiváló. Pedig Itt volt a nagy szárazság. De jobb, mint mikor eső volt. A műtrágya sokat használt — Műtrágyáznak? — Igen. Nem hittem el, mikor huszonhatban jött két tanár ide előadást tartani, csak nevettünk, minek a műtrágya? Most még a Jánosi dűlőben is — az egy sivatag — attól lett elsőosztályú a tengeri. És néhány éve valaki mondta, hogy Szovjetunióban nem kapálnak, s mégis szép kukorica terem. Az nem létezik, mondtam. Kapa nélkül nem megy. Most láttam, hogy létezik. Az állami gazdaság tábláján. — A magukén is lehetne... — Hát igen. De nekünk ez Is Jó. Mégiscsak jó, hogy ta Rendesen meghajolsz, érted? És Bereczkinének érthetően kezitcsókolomot köszönsz, nem pedig a fogad között makogod azt a kszcsóklom-ot, ahogy szoktad. És megmondod, hogy édesapád... nem: a szüleid küldik ezt a kis semmiséget... — Akkor azt mondják, minek hcztam. — Mit minek hoztál? — Apa bedugaszolta az egyik üveget; a csatosból kicsöpög- tette az utolsó vízcseppeket is, és megszívta a gumicsövet. — Mit beszélsz? Hogy mit minek hoztál? — Semmi. — Kálmus! Ne und magad, nekem ne und magad már megint! — Nem unom magam. — Nahát! — A csatos nyakánál habzott a bor. Apa elcsippentette a gumicsövet, magasra emelte, óvatosan kivette a hordóból. Bezárta az üveget, letörölgette. — Köszönsz nekik... — Jaj, ezt már tudom! — Nahát! És illedelmesen átadod. A szüleim küldik ezt a kis semmiséget a doktor úréknak... — Nem mondom azt, hogy semmiséget. — Hát akkor mondj mást — Mit? — Na, látod?! Nem tudod mit kell mondani, de kritizálod az embert! — Apa nem mert kiegyenesedni, nehogy beverje a fejét a bolthajtásba. A sapkája már úgyis tele volt pókhálóval. — És csak akkor ülsz le egy percre, ha marasztalnak, ha kínálnak.» Süteményből csak egy falatot... És ha kérdeznek a tanulmányaid felől_ — örülnek, ha elmarhatják a piát, nem fognak sokat kérdezősködni. A pa dühösen tekintett fel: — Ezt a beszédet nem tűröm! Érted?! És Bereczkiéknél is Illedelmesen beszélj. Ne hozz rám szégyent Tudják, hogy rendes család vagyunk.» — Tomi mesélte, hogy Be- reczki nagy piás. — Tomi! Ki az a Tomi? — Ott lakik a házukban. — Ne hallgass te a Tomira. Rám hallgass! — Te is mondtad? ■— Én?! Mit mondtam én?! Na. halljam csak, mit mondtam én? — Anyának. — Azt mondtam, hogy Be- reezki doktor úr iszik? — Apa a pincelépesőhöz ugrott. — Emma! Hallod?! Emma!». •dvaromba Jön a termés. — Jóval többet kell így dolgozni, gépek nélküL És-a szövetkezeteknél már sokkal könnyebb az embereknek. — Igen, mondták, lehet, hogy így igaz... — Akkor több jutna az űj házra, berendezésre... — Lehet, hogy így van. De Jut így is. Már nagyon várjuk a villanyt Azután veszünk, ami kell. És elszórakoznánk, meg tanulnánk. Mert tanulni kell, az nagyon jó dolog. Mi nem tanulhattunk. Nem is tudtunk sokat. Tizenhétben hozták az orosz foglyokat, s ment a nép megnézni, milyen emberek lehetnek azok? Csak akkor láttuk, olyanok, mint mink. Most meg az unokáknál a térkép és egyből rámutatnak akármelyik országra. Akkor azt sem tudta 'az ember, hogy van ilyen ország. Az új cserépkályhában duruzsolva ég a szén. Bevilágítja az apró ablakoktól sötét szobát A lámpa tartóban áll. Meggyújtanák, de nincs a boltokban tizenegyes üveg. — Hej, milyen jó annak, aki csak megnyom egy gombot és már világosságot teremt — mondja a háziasz- szony. De a felsőtagozatos unokák már városi iskolába járnak, a Ságvári telepre és a tanárképző elit gyakorló iskolájába. És, kollégiumban lakhatnak, hideg-meleg vízzel, közpc&ti fűtéssel. Ök már tudják, sőt érzik, hogy tovább változik az élet Kálmus odább húzódott: — Nem azt mondtad. Mást mondtál Azt mondtad anyának: nehogy elfelejtsünk ajándékot küldeni annak a hülye Eereczkinek is, mert a végén még nem intézi el az építési engedélyt. Apa felháborodásában megfeledkezett a bolthajtásról, sziszegve tapogatta a fejét. Elöntötte a méreg: — Én ezt a szót, hogy hülye, soha nem is használom! Ez a te szavad! Ezeket te cipeled haza az iskolából.» Emma! Emma, hallod?!.» Anya megjelent a pincelejárónál. — Mit akartok? — Hallod, mit mond a fiad? Hogy én... Bereczkire.» hogy én Bereczkit lehülyéz- tem. — Igen, na és? — Mit? Hogy ént! Te 9a ezt mondod? — Jaj, nem érek rá, odaég a hurka! Ha feljössz, hozd magaddal a céklát Vagy küldd fel KálmussaL Kálmus megkerülte apát; — Na, melyik az a bor? — Öltözz át, addigra becsomagolom. — Apa sértődötten rakosgatta az üvegeket. Kis megcímzett cédulák sarkát szorította sorra a dugók alá: dr. Bereczki, Fóti igazgató, Gerendásék.» — Nem tudjátok ti az illemet! Méghogy én Bereczkit! Micsoda kellemetlen», noég gondolni ls._ Kálmus felmászott a grádS, csökön, Anya a tűzna állt, pirosán, kapkodta kesét a fröcsögő zsír előL — Át kell öltöznöm -» mondta Kálmus. — Jó, hogy nem kell előtt# felmennem fodrászhoz is. — Na, csitt, csitt! — figysé- meztette anya. Mire felöltözött, apa már selyem papírba csomagolta a palackokat. — Mutasd csak »<»■ gad! — állt eléje — Hadd nézzem a frizurádat És hogy van megkötve ez a nyakkendő? Tizenöt éves vagy, kicsit adhatnál magadra— Na, jé Vigyázz, ne koccanjon a kerítésnek a szatyor. Csönget» kijönnek, megmondod ki vagy, bemutatkozol érthetően! Ne felejts el meghajolni kicsit Csak egy kicsit igy» érted? — Apa megragadta a vállát előre rántotta. —Nem ennyire! Finoman! Kellemes ünnepeket kíván», és asá mondod, hogy a szüleim küldik a kedves doktor úréknalfc tisztelettel, ezt a kis semmiséget™ Kálmus area megrándtdto — Röhejes! Apa alig értette, — Ml tOi hejes? — Ez az egész. Ez az égé» olyan röhejes.™ Apa nem talált szavakat; — Hát ez.» ez!... Emma! Hallod? Ez neki röhejes! Egy rendes úri modor neki röhejes! Anya háttal áTR, hajlongott a tűznél: — Menj, Kálmus, siess! Fogadj szót apádnak. — Én nem tudom, mire tanítanak titeket az iskolában — méltatlankodik apa. — El se tudom képzelni! Jó! Hát akkor csináld, ahogy akarod! Akkor csináld a te modorodban! Ne törődj vele, hogy mit szólnak hozzá Bereczkiék, Ne törődj vele, hogy levonják a konzerven- ciákat... Mit érdekel téged, mi? Téged csak a te vacak- ságaid érdekelnek! A gitár, a mozi, meg a™ — Kálmus! — szólt anya. — Menj már! Nem érsz vigasza vacsorára! —■ Megyek — dünnyögte Kálmus lehajtott fejjel. — Mégy — bólogatott lemondóan apa. — Minden teher, amit én kérek. Amit én mondok, az röhejes!... Kálmus fogta a szatyrod indult. — Kszcsóklom™ A pa utána kiáltott: — Rendesen köszönj ott? Ne így! — Kálmus eltűnt a sötét udvaron. Apa betette a konyhaajtót. — Jaj, nem tudom, mi lesz belőle! Semmi tekintélyű sztélét, semmi társadalmi érzék.» — Majd felnő... — mondta békítőleg anya. — Majd felni és megtanulja. Este a bokortanyán K. J.
