Kelet-Magyarország, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-21 / 299. szám
WC8 december V KELET-MAGYARORSZÁG MELLÉKLB1** I. »Ma! Húszévesek az állami gazdaságok ÚJFEHÉRTÓ A gazdaság egyik hagyomány os feladata a vetőmagtermelés. Novák Gábor párttitkár az ár patisztítást ellenőrzi. A gép mellett — pufajkában —■ Markovits István. öt megyére kiterjedően 1949 február 22-én alakult meg az Állami Gazdaságok Nemzeti Vállalat, szerencsi központtal. Borsodban. Aba- újbán, Zemplénben. Szabolcsban és Szatmárban kerültek tulajdonába gazdátlan földek. Háromezer hold. elaprózva kis parcellákban Ózdtől Fehérgyarmatig. Üj- fehértótól Barabásig. Első igazgatóját Szendi Lászlónak hívták. Ö lett az új megyebeosztás szerinti szabolcs- szatmári részleg első vezetője is. majd 1952 után a szomszédos Hajdúba került. De 1960-ban már ismét itt találkozhattunk vele. új szatmári termelőszövetkezeteket patronált. És most, 20 év után ismét itt beszélgetünk vele, a kiindulás egyik pontján. Mert 1962 óta ő az igazgatója az Üjfehértói Állami Gazdaságnak. Az itt következő krónikát tehát az ő emlékezete is segíti. ellenőrzi. A korszerű mezőgazdaság mintabázisait létrehozni, ez volt és maradt a feladat. De hogyan lehetett ezt ilyen körülmények között elkezdeni? Korszerű nagyüzem szétszórt kisparcellákon? Szabolcs és Szatmár amúgy is az ellentmondások hazája volt mindig, itt volt legtékozlóbb a dzsentri, legföldrablóbb a bérlő. Itt kivilágos kivirrad- tibbak voltak az úri-murik, mint máshol, nem gondozták, inkább fosztogatták csak az amúgysem gazdag földet. És Űjfehértó? A reménytelenséggel határos vállalkozás. Aki itt virágzó életet akart teremteni, annak apostolnak kellett lennie! Itt kezdett gazdálkodni 1950-ben, az első önállóan kikerekített területen Veress Sándor, az első igazgató. Hősies küzdelmét, kudarcait ma is csodálkozással vegyes tisztelettel emlegetik ennek a harcnak a közkatonái. Mert ilyenek is vannak. írjuk le Kovács József és Márkus Miklós, Palcsu János, Frühwirth Gábor, Gál Gyula nevét, akik húsz esztendeje, az első naptól szinte megszakítás nélkül a mai napig ennek a gazdasági egységnek a sikeréért ' áldozták munkájukat, életüket. És csatlakozzék hozzájuk Nagy Géza neve, aki most vonul nyugdíjba. És a 67 éves Krisztián Ferencé, akit sok szeretettel kellett kérni, hogy végre nyugdíjba készülődjön. Valamennyien e húsz év szemtanúi és harcostársai. Hogy mi történt itt, azt ők tudják a legjobban elmondani. Ez a föld csalóka. Ki módosított, ki szegényedett rajta. Furcsa, de így van: a mai Üjfehértói Állami Gazdaság területén az első években gombamódra szaporodtak a kis tanyák. Közben nőtt az állami gazdaság földterülete. Az első időkben megkapták a Nagy- szegegyháza körüli 1563 holdat, a mai Kovács tanyát, tizenegy kilométerre Űjfe- hértóról, a dorogi úton. Itt volt még Alsósima a nyíregyházi határban (35 kilométer Üjfehértótól) és a ka- b&tanyai ezer hold, Hajdú megye, most már nem tartózd ide, — kár — aztán jött Kismicske, — almáskert — hét kilométerre Geszteréd felé, (ez viszont azelőtt tartozott máshová)., a Pozsgai kert — ez a változatosság kedvéért délre van, a debre ceni országúton. A szélrózsa négy tája. Hol idetartozott hol nem. Persze nem elsősorban a földek története ez, hanem az embereké. Akik nem tud tál: megélni kis marokny' „szrdarájukon”: jöttek, földjükkel együtt — szövetkezet nem volt — és összefogással akartak boldogulni. Ez a történet elsősorban a régiéi.é: Kertész Sándor gépkocsi vez-töé Orbán Mihályé Papp Sándor traktorosé Papp Lajos kertészé, Pocsai Imre traktorosé, Rák János 9®vénytermesztési csoportve zetőé, Seres Antal traktorosé, Soős János gépkocsivezetőé. Szabó Péter Jugoszláviából ittrekedt „hadifogolyé” és társaiké. Szalóki György traktorosé. Szalóki Sándor gépkocsivezetőé. Szilágyi István növénytermesztőé. Szilágyi János traktorosé Simicskó János tehenészé. Aranyos Károlyé. Balogh Miklós munkaügyisé. Bodnárik János traktorosé. Balogh János fogatosé. Dán- kő József állattenyésztőé, Királv József fogatosé. Dobos János - kertész szakmunkásé. Fábián Sándor kertészé. Gvurecskó Sándor traktorosé. Harangi András növénygondozóé. Jámbor István takarmányosé. Kovács András tehenészé; Kálva Mihály fogatosé, és Kecskeméti János ácsé. akik családjukkal egvütt az ötvenes évek legeleién, a kezdet kezdetén csatlakoztak ehhez a közösséghez és kitartottak mind e mai napig. Tanultak és tanítottak. Hittek a sikerben. Idehozták kis tanyájukat Is. Lezsarolt, nagyrészt homokos talajon kezdtek gazdálkodni, ahol a búza esetleg közepes termést adott — s ma ugyanitt 22 mázsát ad. A felsorolhatatlanul sok egykori kis tanya valamelyikén küzdöttek egyedül s nem sikerült. Együttesen, itt viszont igen. S az eredmény: ma az egykori Kovács tanya — egyébként a gazdaság 1. számú üzemegysége — higanygőzlámpás közvilágítással van felszerelve —holott Üjfehértón még nincsen egyetlen higanygőzlámpa sem. A szolgálati lakásokban vízvezeték, öntözőcsap a kiskertben — ez is csak a „tanyán.” Természetesen ez csak úgy volt lehetséges, ha a „tanyák összefogtak.” Lebontották őket ott, ahol szétszórtan álltak és újjáépítették az otthonokat szebben a központokban. Mintha a tanyák is megindultak volna a földeken, hogy összegyülekezzenek. A lebontott régi lakások tulajdonosai tízezer forintot kaptak segítségül a gazdaságtól az üj otthon megépítésére. így tűntek el az egykori kis tanyácskák, helyet adva, — ha némi késéssel is — a korszerű mezőgazdálkodásnak. Mindez az állandó mozgásnak csak az egyik tünete volt. Változtatták a területet a ' tagosítások és átszervezések is. Ilyen, mindig változó területen kovácsolták össze ezt a nagyüzemet első igazgatói: Varjú Márton, Szép Dezső. Gu- üev Sándor, Tatai László és Németh János. Mint minden állami gazdaság, az újfehértói is kapott külön feladatokat. Elsőnek mindjárt a búzavetőmag-termesztést. Azt kellett igazolni, hogy itt, a Nyírség földjén is lehet jobb minőségű és nagyobb terméshozamú búzát termeszteni. A szovjet búzafajták segítettek a legtöbbet. Már 1963-ban kiszántották az utolsó bánkúti búza tarlóját is. Az elmúlt. 1967-es esztendőben jóval húsz mázsán felül arattak Bezosztájából. A gazdaság nyereségének több. mint >gyharrnadái az őszi búza hozta. Aztán az almatelepítés. Akkor, a kezdetén, az alma- lermesztés talpfaállítása is gigászi feladat volt. A 269 toldás almáskert az elmúlt gazdasági évben is jelentős részét hozta a gazdaság eredményeinek (Tegyük hozzá, hogy idén ez nem .így ala kult.) Egy kis mezőgazdasági történelem még mondatokban: 1963: a mély mű velős tudatos alkalmazása. (Itt, ahol sohasem lehet biztosan tudni, mikor forgat fel az eke futóhomokot!) De jön a talajjavítás is. vele párhuzamosan! És a siker nem marad el. Még mindig 1963: a korszerű nagyüzemi lucernatermesztés nagy indítása. Sikerült! (Hildebrandt-fajta.) Ugyanakkor létesült egy új üzemág, mely ugyan most nem nagyon jövedelmező, de nagyon hasznos lehet az új mechanizmusban: a lepárlóüzem és a vele kapcsolatos kertimag-illóolaj-termelés. Szabolcs-Szatmár megyében egyedül Üjfehértón párolnak petrezselyem illóolajat, mely a konzervgyártás fontos segédanyaga. A kertimag- termesztés kis parcellákon indult, de ma már kialakították nagyüzemi, korszerű egységeit. Az 1962-es esztendőben valami nagy dolog kezdődik a gazdaságban. Az új igazgató — tulajdonképpen a régi gazda, aki hazatért — 14 milliós új beruházásba kezd, megalapozza a megye legkorszerűbb szarvasmarha- tenyésztő bázisát. Lényege, hogy az úgynevezett „tejelő” magyarbarna fajtát helyezték előtérbe, amely nagyobb tej és tej- zsírszázalékot produkál. Az exportőrök fanyalogva nézik az új fajta sovány farát. Nekik a nagy csontú, nagy fenekű magyartarka tetszik. A fejőgépek mellől nézve azonban az új fajta hasznos. És nagyon nevezetes dolog még, hogy — néhány más gazdasággal együtt — Üjfehértón kezdték meg az „olasz módon hizlalt” fehér húsú borjú exportálását Az első borjakat — 45—50 kilós, kéthetes állatokat — 1968. szebtember 10-én állították hizlalásba. Magyarországon eddig — ha ugyan ettünk borjúhúst — ezeket az állatokat 70—80 kilóra hizlaltuk fel- Az új olasz tápszerrel 170—220 kilóra sikerült őket felhizlalni. Mást nem is kapnak, csak egy madártej- szerű, illatos folyadékot, meghatározott mennyiségben. És ezzel 90 nap alatt elérik és túlhaladják a két mázsát. Fehér húsú hizlalás az eljárás neve. Csiszár Márta, a gazdaság főállattenyésztője a főhőse ennek a vállalkozásnak. Kedves, szolid lány, hangos szavát soha nem hallani, mégis mindenld követi utasításait. Az egész gazdaságban mindenki őt szereti a legjobban. Udvart, istállók oldalát teleültette virággal, rózsákkal. Folyosók, szobák tele dísznövénnyel gondoskodó keze nyomán. • Természetesen meg kell említeni a „vezérkeri főnököt”, Csorba László! főagro- nómust, aki 1966- január 15 óta adja kiváló szakértelmét minden közös munkához. És még sok hasonló, áldozatkészen dolgozó ember van itt. Véletlenszerű példaként hadd említsünk csak egyet: Simicskó Józsefet, a kitűnő állatdondozót. Elnéztük, amikor etet egy borját. Mintha egy gyereket reggeliztetne. Az egész állattenyésztésre az nyomja rá a bélyegét, hogy itt a jószág a szeretettől is hízik. Kint, árnyas fák alatti karámokban pihenik ki az étkezés „fáradalmait”. A pici borjak infravörös lámpák alatt sütkéreznek Elnéztük egy félóra óta „élő” kisborjú első próbálkozásait, hogy lábra- álljon. Nevettünk, amikor először a hátsó lábaival sikerült- Szurkoltunk néki, hogy a melső lábai is kiegyenesedjenek. Ilyen légkörben beszélgetni Simicskó Józseffel élmény és érthetővé teszi a gazdaság állattenyésztési sikereit, Simicskó József, ha el- lés van, nem megy haza, inkább behozza felesége a vacsoráját. Igaz: minden élve maradó állatért prémiumot kap. így megy aztán a fizetése négyezer forint felé. Boldog a munkájával. Orvosa, bábája, tanítója növendékállatainak. örömmel újságolja, hogy az állattenyésztés egyik legnagyobb szenzációja a trágyakihordás gépesítése. Amióta fejőgép van, ismét húszévesnek érzi magát. (Próbáljon csak valaki 15 tehenet megfejni, majd megérti!) Hat gyereket nevelt fel itt- Most költözik új lakásba. Már megvan a pénz a televízióra, mosógépre. Vett egy kis telket, szép nyárikonyhát húzott fel rá. Nevetve mutatja a borjakat, melyeket a spanyolok narancson akarnak meghízlalni. És a nődolgozók? Valami nagyon fontosat találtunk itt, talán az országban is kevés párja akad. Miközben évek óta vitázunk arról, hogy a nők egyenlő munkáért egyenlő bért kapjanak a férfiakkal, az üjfehértói Állami Gazdaság nődolgozói — bérelszámoló listákkal igazoljuk — azonos munkán többet keresnek átlagban a férfiaknál. Amikor erről faggattuk őket, nevetve vontak vállat: — Lehet, hogy szorgalmasabbak vagyunk. És itt ismét szólni kell a csendes, de nagyon alapos Csiszár Mártáról, aki voltaképpen üzemgazdásznak érkezett ide és minden nagy hírverés nélkül megvalósította minden idők eddig legmerészebb teljesítménybérezését. Az állami gazdaságokban általános a teljesítménybér. De nagyon tanulságos, ha az újfehértói tehenészet 800 ezer forintos nyeresége mellé leírjuk azt is, hogy 4,8 százalékos zsírtartalom felett minden liter tejért 35 fillért kapnak, alatta 30-at, egy él- vemaradó borjú után 150 forintot, az itatásos borjúneve- lésben elért minden kiló súlygyarapodásért 1,60-at, s ha nincs elhullás, személyenként és havonként 100 forintotígy érdemes dolgozni. így van aztán, hogy az állattenyésztők havi átlagkeresete 2600 forint. Az egész gazdaság dolgozóinak havi átlagbére 1588 forint. A gazdaság munkabérben 1962-ben 4 941 000 forintot fizetett ki, 1967-ben már 8 457 000 forintot. Egy évi termelési érték 28 és fél millió. Egy évi nyeresége legutóbb négy és fél millió volt. (Pedig mennyi ráfizetéses feladatot „örökölt” az ó-mechanizmustól!) És egy félmilliónál jóval több nyereséget is kifizet évente dolgozóinak. Maga az a tény, hogy Szabolcs-Szatmár megye legnagyobb — és talán legelmaradottabb — falujában egy ilyen korszerű módszerekkel dolgozó gazdaság: egység működik, húzóerőt gyakorol környezetére, elsősorban Űjfehértó községre, de az egész nyíregyházi járásra is. Embereket is adott a gazdaság. A termelőszövetkezetek megszervezésének és megerősítésének korszakában jelenlegi igazgatója szatmári termelőszövetkezeteket patronált- Innen került ki szakemberként Tatai László Nyír- bogdányba főagronómusnak, László József Tiszanagyfalu- ba főagronómusnak, Rezes Lajos a kertimagok szakembere, Hajdúhadházra agrármérnöknek. A gazdaság nemcsak azzal járul hozzá a Szocialista társadalom felépítéséhez, hogy főbb, mint 200 embernek ad kenyeret — nem is vékony szeletet — és több, mint további kétszáznak az év egy részében munkát. A fokozott követelmények, fokozott szakértelmet is kívánnak. Jelenleg 3 egyetemet végzett szakemberük van — az állatorvos, a főagronómus és a főállatte- nyésztő. — Ezenkívül három további felsőfokú technikumot végzett További két szakember a közeljövőben válik főiskolás végzettségűvé. Ezenkívül még három technikus. Mind a négy üzemegység vezetője technikus- Tehenészeikkel elvégeztették az állattenyésztő szakmunkásiskolát és állandó továbbképzésben részesítik őket Traktorosaikkal két alkalommal kihelyezett osztályokban elvégeztették a középfokú trak- torostanfolyamot (Számuk már negyven felett van.) A kihelyezett gyümölcs-kertész- munkásképző iskolán 16-an végeznek. Évente legalább két alkalommal szélesebb körű, alapos tapasztalatcserét tartanak a közel 14 000 lakosú nagy község számos mezőgazdasági szakemberének és az iskolák padagógusainak. Ha számba vesszük, hogy az újfehértói gimnázium épp az elmúlt években szakosodott gyümölcs-kertész képzésre, külön örülni lehet, hogy az iskolák közül a leginkább érdekelt gimnáziummal legszorosabb a kapcsolatuk; A diákok kijárnak almát szedni a gazdaságba. A gazdaság részt vett a gimnazisták kollégiumának építésében- Ha az iskolának szüksége van rá, segítik fuvarral, szakmunkással, apróbb munkák elvégzésével. A gazdaság sportkörének népszerű labdarúgócsapata van, mely éléken részt vesz a nagyközség életében. Az ő kezdeményezésükre rendeznek évente községi bajnokságokat. Csendes, de eredményes munkát végez KlSZ-szerve’- zetük. Legalább kéthetenként rendeznek a gazdaság központi telkén a klubhelyiségükben zenés estét. Saját zenekaruk is van, televíziójuk. A sok harcban edzett párt- szervezetnek jelenleg 55 tag- ,ja van, és ha szükséges, baráti, munkatársi, elvi befolyásuk alatt tartják valamennyi dolgozót. A párttitkár, Novák Gábor elvtárs 21 éve állami gazdasági dolgozó, mert már 1948-ban a Hortobágyi ÁG- ban dolgozott. (Ez a második munkahelye.) Néhány elenyésző kivételtől eltekintve csaknem minden dolgozó szakszervezeti tag. Az utóbbi évtizedben tís százalék alá szorult az évi munkásvándorlás- („Vándormadarak”.) Az igazgatói alap az elmúlt évben 168 707 forint volt. Ebből 8151 forint volt szükséges a sport és kultúra céljaira, a többit csaknem egészében prémiumokra, jutalmakra, célfeladatok honorálására költötték. Jubileumi ünnepre készülnek itt, a húszmázsás búzatáblákon, a higanygőzlámpákkal világított tanyaközpontokban, ahol Űjfehértó legtöbb vízvezetékes lakása áll. Az új állattenyésztő telepen, melynek célszerű kiépítését fiatal építészeknek mutogatják tapasztalatcserén, az állattenyésztés szerelmesei készülnek az ünnepre. Mind a 290, kiknek ez a föld ad kenyeret s már évek óta vajat is rá bőven, s a további 296, akik idejárnak a munkaerőben gazdag újfehértói tanyavilágból. Ünnepel az egész, 3732 holdnyi, szétdarabolt, mégis egységes kis világ, melyet emberek akarata lódított meg, jóval gyorsabban, mint a Nyírség környező tízezer holdjait Például Tóth Sándor fogatos és B. Tóth József traktoros, akik húsz éve, S. Tóth János, aki 19 éve, Zöldi Mihály, aki 18 és Szilágyi Miklós borjász és Torna József, Jugoszláviából ittrekedt munkás, akik 17 éve hű részesei mindannak, ami itt történik. Húsz éve küzdöttek s most látnivaló, hogy harcuk nem volt hiábavaló. Csiszár Márta főállattenyésztő egy párnapos borját etet
