Kelet-Magyarország, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-10 / 264. szám
(S) igifKf.» ’.«TT ‘»h nuvoinürf IW# 'tt**f-WT<5YXWÖt»*JW 8. »»a! Mi az életcél, a korszerűség, a boldogság? Fiatalok fiatalokról és felnőttekről Valaki azt mondta: baj van az ifjúsággal. Csak a beat, a divat érdekli, nemigen tud lelkesedni, s aligha tudná megfogalmazni életcélját, az igazi boldogságot. Harmincnégy tizenhét—tizennyolc éves válaszolt írásban a problémakör négy kérdésére, a nyíregyházi Zrínyi gimnázium IV. d. osztályából. íme a kérdések és a válaszok. »Ml A VELEMENYE A MAI IFJÚSÁGRÓL ÉS HOVA SOROLNA MAGAT? KIT tart KORSZERŰ EMBERNEK?” — A mai ifjúságprobléma egyszerűen nincs. Csak a körülmények változtak, s ez jelentkezik gondolkodásunkban, érzésvilágunkban. Meg mérem kockáztatni, hogy annyit feltétlenül tanulunk, dolgozunk, mint apáink, csak jobb körülmények között. — Azon, hogy beatnemze- dék vagyunk, a technika századában nem lehet csodálkozni. — A mai ifjúság egy merőben új társadalmi rendszer első generációja. Ebből következik újszerűsége, ami szokatlan, idegen a felnőtteknek. — Vannak, akik szeretik a beatzenét, a hosszú hajat, de ettől még komolyan veszik az életet. Es vannak hanyag, szemtelen és komolytalan rövid hajúak is. — Ha nincs is meg a szigorú, igen sokszor ostoba és álerkölcs, azért mi becsületes és tisztességes emberek vagyunk. — A mai fiatalságnak sok mindent megadnak. De ez szükséges is, mert mind a munkahelyeken, mind az iskolákban jóval magasabbak a követe1 menyek, mint bármikor ezelőtt. — Általában rossz véleménnyel vannak rólunk, mert csak a huligánokat nézik. Pedig a ki mit tudok ifjúsága is a miénk. — Sok idősebb már elfelejtette, hogy egykor ő is ugyanúgy fiatal volt, mint most mi. — Én a nyári szünetben pihenhettem, szórakozhattam volna, szüleimnek nem hiányzott a pénz. Mégis elmentem az építőtáborba, s utána egy hónapra dolgozni. És nem én vagyok az egyedüli, aki így töltötte a szünidőt. — Nemcsak a miniszoknya és a gitár a jellemünk. Mi is teszünk valamit és a nap nekünk sem több háromszor nyolc óránál. Hogyan vélekednek a korszerű emberről? — Mindenben olyan rtiint kora és kortársai... — Legfontosabb tulajdonságai szerintem: materialista világnézet, aktív közéleti tevékenység, cselekedeteiben következetesség az irodalom, zene, természet szeretete, állandó és kimeríthetetlen tudásszomj. .. Arra a kérdésre, hogyan látja szülei hétköznapjait, a válaszolók őszinte és kritikus mondatokat írtak. Válaszaik jól tükrözik: a szülők többsége nem él helyesen még a lehetőségekkel sem, s a legtöbb helyen laza a család kapcsolata. Idézzünk néhány véleménytöredéket. „Nem járnak séhova, mert arra nem telik az idejükből, s nincs is kedvük, ha a munkából hazajönnek... Mindenki végzi a munkáját, arra nincs lehetőség, hogy megbeszéljünk egy-egy dolgot... Nemcsak rózsásnak nem találom, de elfogadhatónak sem. Ezen feltétlenül változtatni kell... A munkahelyen felidegesítik őket, sokszor hozzánk sincs semmi türelmük... Majdnem azt mondhatom, hogy nem is látom. Szüleim hétköznapjairól annyit tudok csak, hogy rengeteg munkából áll. . Ha nekünk valami problémánk akad, lesni kell az alkalmat, hogy apu mikor nem haragszik meg, ha szólunk hozzá, s anyu is mindig fáradt és ingerült... Csak kevés az olyan válasz, mint a következők: „.. .Egyszerű emberek, de de megértik a problémáinkat. .. Elég sokat dolgoznak, de azért nem tespednek bele a munkába, mindig megpróbálnak valami újat vinni az életünkbe... Kitartásban példaképeim lehetnek...” — MILYEN CSALÁDI ÉS TÁRSADALMI KÖRÜLMÉNYEKET SZERETNE SAJAT MAGANAK HARMINCÉVES KORARA? „Mindenképpen értelmes életet akarok, s az ehhez vezető út nem megfoghatatlan számomra. Tudom, ehhez az akaraterőmet kell fejlesztenem, mert a mostani kevés. .. Kevés az önbizalmam, s azt látom, hogy az emberek bizony önzők. Ezért sem foglalkozom komolyan azzal a problémával, mi lesz velem. .. övónő leszek, ha sikerül — csak rajtam áll — szeretnék egy állást, lehetőleg falun... Szeretnék egy kétszobás lakást, lehetőleg városban... Még csak 12 év múlva leszek harmincéves. Az alatt társadalmunk tökéletesedik, több lesz a szociális kedvezmény a dolgozóknak, a családoknak. S nekem is jobb lesz, mint a szüleimnek most... Szeretnék tanári pályára kerülni, nem elsődleges szempontom lenne, hogy városban Ügy érzem — legalábbis még most — hogy falun is meg tudnám teremteni magunknak a kulturált környezetet. Lenne erőm hozzá. .. Szeretnék egy szakmát, s olyan munkakört, ahol megbecsülnek és elismernek, ha jól dolgozom. Ha ilyen munkatársak közé kerülök, nagyon becsületes munkát fogok végezni...” „MI A VELEMENYE, KI A BOLDOG ÉS KI LEHET AZ A MI TÁRSADALMUNKBAN?” „Azt mondják, a boldogsághoz nem kell pénz. Kell! De nem az a legfontosabb. Nem az tesz engem boldoggá, ha vehetek magamnak egy jó cipőt... A kiegyensúlyozott élet, hogy az ember a munkájában is megtalálja a szépet... Szerintem az a boldog ember, akinek mindig van valami, amiért harcolnia, küzdenie érdemes. Akinek minden könnyen sikerül, nem lehet boldog... Szerintem társadalmunkban mindenki boldog lehet, ez nem attól függ, hogy mennyi a fizetése, van-e kocsija... Ha nem csinál magának minden kis problémából nagy ügyet, boldog lehet...” Ügy érzem, ha egy írás keretében nem is jutott minden válaszra hely, ez a kép is mutatja: ifjúságunk megfontolt, komoly és életerős. Véleménye pedig elgondolkodtató. Kopka János Fortuna kegyeltjei l_L Kovács Jánost, a beteges szívű tsz-nyugdíjast Nagykál- lóban a régi faluszéli házban, a Budai Nagy Antal utca 20 alatt kerestem. Újságolták, hogy mióta rámosolygott a szerencse az idős házaspár elköltözött a homokos, sár- tengerből a Széchenyi út 28- ba. , Öreg korukra új házat vetlek. Itt pihenik hátralévő idejüket. Éjjeliőr az öreg a tsz-ben. A nappal neki az éjszaka, a pihenési idő. Ágyból kelt fel. Felesége segítgette rá a kabátot. — Most is jól jönne egy olyan négyes találat, mint tavaly — mondja. 1967. február 15-én nyert 176 622 forintot a lottón. — öt évig raktam, míg besikerült. Sokszor tízzel-tizenöttel jászot- tunk. Akkor bizony nagyon jól jött, mert beteg voltam. Két szelvénnyel jászottunk Egyik a feleségemé volt, a más'k az enyém. — Most is azokkal a számokkal játszunk, amivel nyertünk — így a felesége. — A férjem számai nyertek. — Soha nem felejtem el: 19, 29, 39, 54 és a 64 — árulja el az öreg. — Ez volt a Fortuna sorozat. Ezt a házat vették meg 75 ezerért, amelyben most laknak. Csak ketten vannak. Amikor nem volt pénze, elkerülték a rokonok. Mikor megtudták, hogy nyert a két öreg, mindjárt kedvesebbek lettek hozzájuk, s megszállták őket, mint a virágot a méhek. — Egyik rokonunknak, Tóth Lajosnénak tízezer forintot ajándékoztunk. ö megérdemelte, mert amikor mi szükségét éreztük, segített. Egy másik rokonnak mi adtunk, mert megláttam, hogy a férje beteg, kórházban volt éppen, s másnap bevittem a 4200 forintot. De olyan kisebb összegeket legalább tizenöt-húsz rokonnak adtunk. Kinek csak úgy ajándékba, vagy majd megadjákra —, magyarázza Kovács János. Az idős házaspár kicserélte újra a régi bútorokat, s életükben először most lett fürdőszobájuk is. Beruház- kodtak. Vett egy telket is a ház mellett, hogy legyen hol kertészkedni. Jókor kopogtatott Fortuna Kovács bácsiéknál. Éppen akkor, amikor nyugdíjazták a Zöld Mező Tsz-ben. — Nem akartam én még, de eltiltott az orvos a munkától. Most 400 forintot kapok havonta, meg a háztáji föld jár. Már azt hittem meg sem maradok. Csütörtökön még benn voltam a kórházban, s pénteken jött a nyeremény. De a munka ösztöne csak nem hagyta nyugodtan. — Vágó bácsi, a tanyagazda többször eljött, vállalja el az éjjeli őrséget, ilyen ember kell oda mint én. Feleségem nem akarta engedni. November elsejével csak beálltam újra, mert a lelkemre beszéltek. Sok, drága érték van ott Bőven akad dolog. Éjszakánként háromszor- négyszer forgatom ki a trágyát 135 szarvasmarha alól hogy bele ne feküdjenek. Este ötre megy, s reggel hatig van szolgálatban. Ilyenkor még kerékpárral három kilométerre ki a tanyára, télen meg gyalogosan. Éppen elég már hatvan év felett. — Nem lenne szabad, de mit csináljak. Megszoktam a munNyíregyháza, Arany János utca Elek Emil felvétel© Jó hírek Szatmárból Vége az almaszüretnek — Rekord kukorica, cukorrépa — A fordulat éve A jó hír gyorsan jár. Találkozik vele az utas a vonaton, autóbuszon. Kiszivárog az irodák párnázott ajtóin, mesélik őket tévénéző társaságokban. Aki évek óta kérdezgeti Szatmár embereit, tudja, hogy ennyi jó hír talán sohasem volt még. Máté Ferenc sonkádi főagronómus az autóbuszon meséli, hogy 250 mázsás cukorrépatermésük lesz és hat éve először nem lesz mérleghiányos a termelőszövetkezet. Mika Pál a kölesei kukoricatáblákat megnézni hívja a riportert. Ilyen nincs a környéken mondja, a jövő héten kezdődő kukoricatörésnél harmincöt mázsás átlagot várnak. A tiszabecsiek már rég befejezték a vetést, el is felejtették. November 7-re mindent elvetnek a fehér- gyarmati járásban. Hét termelőszövetkezetből indultak vasárnap autók almával Kazincbarcikára, Budapestre, a Dunántúlra: saját értékesítésben 1—2 forinttal többért adják el kilóját Mi történt itt? Az embereken is múlt A szakemberek megegyeznek abban, hogy az állami segítség új rendszere — 26 termelőszövetkezet kap árkiegészítést, körülbelül 13 milliót — nyugodt termelési feltételeket teremtett. Elmaradt a sokféleképpen érthető ..gyenge” tsz kifejezés, helyette a „hátrányos helyzetben lévő” sokkal pontosabban fejezi ki a rossz földek, a távoli vasútállomás hátrányát, amihez hozzáigazították a felvásárlási árakat. Használt a termelőszövetkezeti törvény, az új alapszabályok, mindenki igyekszik teljesíteni az előírt munkanapokat. De nagyon sok múlt a vezetőkön és szakembereken, — és megbecsülésükön is. A vezetés megerősödött. Két példa: a panyolai térmelő- szövetkezet évekig a környék legrosszabbul működő mezőgazdasági nagyüzeme volt. Rossz volt a munkafegyelem, rosszak voltak a termések, nagy volt a mérlegkát. Sokszor hallom, amint mondják: minek csinálja Kovács bácsi, nincs maga ráutalva. Ez igaz, de rám van utalva a közös! E két öreg két lottószelvénnyel most is játszik. De életelomük most is a munka. I 2. Szerencsével búcsúztatták az óévet, s vidáman köszöntötték az újat két éve Molnár Ferencéknél Nyíregyházán egy tömeglakásban. Pontosan 1966 december 31-én kopogtatott be Fortuna a kis suszter mesterékhez. — Jókor jött — emlékezik Molnár Ferenc a Nyíregyháza Rózsa utcai kis műhelyben. — Tömeglakásban éltünk már tizennyolcadik esztendeje a Víz utcában. Én beteg voltam. Epehólyaggyulladással feküdtem. Már be akartak utalni a klinikára Debrecenbe. Lassan gyógyúlgattam, és bejártam a műhelybe. Egyik este hazamentem, és megcsináltam ötven szelvényre a számokat, de nem volt pénzünk csak tízre Csütörtökre összekerestem javítgatással, foltozással any- nyit, hogy megvettem mind az ötvenet. így lett meg a négyes találatunk. — De ez sem volt egyszerű. Nem is tudtuk, hogy négyesünk van. Néhány kettes volt, ezt kiváltottuk, s egyik alkalommal jön fel a műhelybe a feleségem, s kérdezi tőlem az egyik számot, hogy azt meg- játszottuk-e? Mondom igen. Akkor tudtuk meg, hogy nagy összeget nyertünk — magyarázza. Csaknem kétszázezer forintot. Amikor a keresésre jelentkezett a megyei OTP-nél, nem akartak neki hinni. Jói ismerték, hiszen bizománybán már évek óta árusítja a kis műhelyben a totó-lottó szelvényeket. — Most úgy jöttem, mint Fortuna kegyeltje — mondta. Ház után nézett feleségével, így kerültek új lakásba a Krúdy Gyula utca 6-ba. Szépen berendezték, s még ajándékozásra is jutotta pénzből. Huszonnyolc esztendeje javítgatja a Rózsa utca környékén lakók lábbelijét. Tiszteséggel, becsülettel. Nem tud meglenni munka nélkül 6 sem. — Reggel fél héttől estig dolgozgatok itt, aztán megyek haza. A nyereményből otthonunk lett, de a mindennapit itt keresem meg Éppen úgy mint huszonnyolc évvel ezelőtt. Fortuna olyan emberekhez kopogtatott e két esetben, ahol idős emberek hátralévő idejét könnyítette meg, tette emberibbé. 1 • .F. K. hiány. Másfél éve új elnök, Juhász Imre állattenyésztési felügyelő vette át a kormánykereket az elnöki poszton és azóta megfordult a helyzet: gyors, egyenletes fejlődés mutatkozik. Vagy itt van Nábrád. Kitűnő adottságai és nagy gyümölcsöse ellenére régebben „hullámzó” volt a siker. Amióta jó szakemberek jöttek, építkezések kezdődtek, melléküzemágakat létesítenek. A bátor kezdeményezések, a merész útkeresés máris sok sikert hozott. Nábrádról ma úgy beszélnek az emberek, mint egy olyan termelőszövetkezetről, ahol mintaszerűen megértették az új mechanizmus kínálta előnyöket és maradéktalanul ki is használják azokat Egyre több a képzett szakember is. A járás tavaly 11 főiskolai végzettségű szakembert fogadott gyakornoknak. Igaz elment belőle kettő, de jött helyette négy év közben. Az eredmény 13. Idén már 16 új szakember érkezett tíz főiskolás és hat technikus. Jövőre még több kell. Új módszerek A gondos vezetők és a több szakember magával hozza a helyes módszerek elterjedését. A kölesei 35 mázsás kukoricának — és a 18 mázsás rizsnek, ami a mostani évben szintén jónak számít — az is magyarázata, hogy rendszeresen vegyszereznek repülőgépről. Tavaly előtt még csak két faluban, Csa- holcon és Jánkmajtison volt garantált bérezés. Tavaly újabb kettő csatlakozott hozzájuk. Idén kilenc. A számuk tehát már 13-ra emelkedett. S hogy ez mit' jelent, arra jó példa a fehérgyarmati Győzhetetlen Brigád esete. Tavaly, az áttéréskor még csak 37 forintot tudott garantálni. Egy év után, idén, már majd a dupláját: 64-et. A határszéli falvak világában, a kis települések apró helységeiben, ahol negyvenezer ember él majd ugyanennyi községben, jó a közérzet, a munkakedv és a fegyelem. Jó termésátlagokat takarítottak be majdnem mindenhol és bizakodással néznek a mérlegbeszámolók elé. Kölesén szeszfőzde épül. Fehérgyarmaton új bisztrót létesítettek a kisariak. A tavalyi 16 televíziós készülék helyett a határszéli tizenegy falu lakosai idén 66-ot vásároltak. Mindenki megegyezik abban, hogy ez nem szerencsés év volt. Hanem ezután így is lesz mindig. (gnz)
