Kelet-Magyarország, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-10 / 264. szám

« «Maf IHXKT-MAG YÄROTISZ A<5 IS(58. november !#.' "* - •■ 1 ■> Egy úi rendelet nyomán Hol és mit reggelizhet a KEDVES VENDÉG ? , Több tízezer ember indul munkába reggel fél hat és nyolc óra között a megye- székhelyen. Ki, hol és mit regfélizik? Ez utóbbi igény kielégíté­sére október l-töl belkeres­kedelmi miniszteri rendelet is kötelezi a vendéglátó he­lyeket. Hatóságilag rendelték el, hogv a cukrászdában, esz­presszókban, bisztrókban ,.állandóan” kötelesek reggeli, illetve Uzsonnaitaíokat érté­kesíteni... s erről a vendége­ket tájékoztatni. Kötelező minimum a tej, tejeskávé, vaev kakaó, tea...” Pénteken kora reggel tu- catnvi nyíregyházi vendéglá­tóhelyre — köztük a rende­letben említett kategóriájú szórakozóhelyekre — nyitot­tunk be „reggelizni”. „Később lesz hurka“ Gasztronómiai kőrútunk első állomása, a Bocskai ut­cai „Dominó” presszó bíztató 5 lőrét után nyújtott csaló­dást. Portáljában szerény kis típusfelirat — amilyet egyébként, csaknem minde­nütt megtaláltunk — hirdeti: Reggeli, uzsonna, tej, tejes­kávé, tea állandóan kapható. A „reggeli” szó itt most elég groteszküt hat, különösen, ha égy másik kis táblácska szö­vegét is elolvassuk: Nyitva 11 és 02 között. Ebben a presszóban tehát nem regge­lizhet a T. vendég... Maradjunk a keleti város­részben .Tóltelret-fienr—tej~£s teaárusításra kötelezett hely, mégis nézzünk be a Bocskai és a Család Utca sarkán lévő italboltba. — Reggelizni? Azt most még nem lehet! Majd később lesz friss hurka. (Idő: 7 óra 15 perc) „Bori, sört, pálinkát! “ Italbolt, Család utca — Pa- zonyi út sarok. A csapos-üz­letvezető meghökkent vála­sza : — Kinek kell itt reggeli? Egyébként majd 9-kor ka­pok hurkát, kolbászt, lán- gost, pogácsát. De akkor már be is zárok... Ismét egy, a rendeletben megnevezett kategóriák kö­zül: „Estike” eszpresszó a Dó­zsa György utcán. Az asztaloknál hat-nyolc vendég, előttük stampedlik és féldecik. A hűtőpult sötét odújából hurka, fasírozott és rántott halszeletek kínálják önmagukat, de csak önmagu­kat. — Mit lehet utána inni? — Amit csak a vendég parancsol. Bort, sört, pálin­kát;.. — feleli a pincér, s amikor a tejről kávéról, te­áról érdeklődünk, válasza csupán ennyi: — Hát az nincs! (Két hónapja egyébként árusítottak itt palackos tejet, de abbahagyták). Forgalmas városrészben egyedüli vendéglátó hely a „Nyíri Fészek” kisvendéglő. Mit ajánl reggelire a felszol­gálónő? — Fasirozottat. — Utána? — Sört, bort... — Más nincs? — Nincs. — Tea? — No igen, azt éppen csináltathatok, de csak cu­korral, citromunk nincs. Déli Alközpont, „Hangu­lat” presszó. Az ablakban itt is kint van a kisméretű tí­pusfelhívás a reggeli és úzsonnaitáiukról, de ilyen­kor reggeli időben földig hú­zott rács felesel itt is a „reg- gélí” kifejezéssel. Ahol rendelet nélkül is re na van! Az Utasellátó éttermében — bár itt a belker miniszteri rendelet nem írja elő — hat-hét féle reggeli étel mel­lé tejet, tejeskávét és citro­most teát kínál a pincér. Ha­sonló bő választékot kínál a Petőfi utcai bisztró. Van ele­gendő tej, tejtermék. — Reggel 6-kor nyitunk, de 6 óra 5 perckor már mindent tudunk adni. A jól ellátott Déli után az Északi Alközpont, négyezer nyíregyházi lakóhelye az előbbi kontrasztját nyújtot­ta. Itt nincs, se bisztró, se pavilon, a „Mini” presszó csak délután 3-kor nyit... A külső városrészek után a központban próbáltunk reg­geli után nézni. „Anna” presszó. Az üzletvezető: — Igen, van mindig egy liter tejünk, hátha valaki kér, de tíz napja, amióta be­vezettük, még senki sem kér­te. Inkább nem hirdetik. A már többször látott táblácska itt sem hiányzik ugyan, de csak a helyiség belsejében. Az utcán semmi sem tájékoz­tatja a munkába sietőket er­ről az új szolgáltatásról. A Beloiannisz téri bisztró­ban kapható mindenfajta tej­termék, s igénylik is azokat, hiszen reggelente helyet is nehéz kapni az asztaloknál, pultoknál. Végül az önmagát nem reklámozó „Rózsika” presszóba és a ’’Szabolcs” éttermbe nyitottunk be. Az előbbiben túrósbéleshez tejet és tejeskávét, az utóbbiban többféle meleg ételhez cit­romos teát kínálnak. Tanulság és tanács Egy hasznos, dé csendesen közzétett új szolgáltatás bő­víti a presszók, cukrászdák, bisztrók választékát. Az alko­holnál, a hurka-kolbász va­csoráknál jól bevált „hangos reklám” módszerei az egész­séges táplálkozás, a tej, tej­termékek propagálása érde­kében ' megtennék hatásu­kat. Marik—Szilágyi Enyhék-e az ítéletek ? Válaszol dr. Kovács Pál, a megyei bíróság elnökhelyettese November 3-i számunkban Bolti bevétel — zsebre cím­mel cikket írtunk arról, hogy milyen háttere van egy — ez esetben a baktalórántházi — ffnsz-nél a közös vagyont dézsmáló bűntetteknek. A cikknek azonban vannak más irányú kihatásai is, ezért úgy gondoltuk, nem érdektelen, ha más oldalról is megvilá­gítjuk a vizsgált problémát. Ezért fordultunk dr. Kovács Pálhoz, a nyíregyházi megyei bíróság elnökhelyetteséhez, hogy véleményt kérjünk tőle néhány kérdésre. — A cikk nyilatkozójának véleménye szerint nem tarta­nak a bolti sikkasztok a bí­róságtól, mert enyhék az íté­letek. Véleménye szerint ho­gyan áll ez a kérdés? — Szerintem azok a bolt­vezetők tartanak a bíróság­tól, akik bűncselekményt kö­vettek el. A bíróságoknak az a törekvésük, hogy megfelelő védelemben részesítsék a társadalmi tulajdont. Elem­zésünk szerint az ítéletek lé­nyegesen szigorúbbak lettek 1964 óta. Tavaly 15,8 száza­lékkal több elkövetővel szem­ben szabtak ki szabadság- vesztést, mint akkor, és a felfüggesztések aránya is csökkent. A bűnözés grafi­konja 1965-ben érte el a leg­magasabb pontot a társadal­mi tulajdont sértő bűntettek­nél. azóta azonban itt a leg­nagyobb mértékű a csökke­nés (27 százalék). Tehát a bírói ítéletek — véleményem szerint — általában nem enyhék, bár esetileg ilyenek előfordulnak. — Nem azért van ez, mert nem fedték fel a bűntette­ket? — Nem, mert a felderítés hatékonysága is javult. Így is a társadalmi tulajdon el­len követik el a legtöbb bűn­tettet. S még az eltérések — a társadalmi bíróságokhoz vagy fegyelmi útra — sem befolyásolhatták a csökkenést ennyire. — Tekintve a gyakorisá­got, nem lehetne-e a bűn­tetteket még kiemeltebben kezelni és súlyosabban bün­tetni ? — A törvénykönyv szigo­rúbb büntetéseket ír elő a társadalmi tulajdont sértő cselekményekre, mint a sze­mélyi tulajdonban okozott kárra. A kiemelt, fokozott ér­tékelést a törvényhozó szab­ta meg. A való helyzet azon­ban még lemaradt a tör­vénytől, amely itt előremu­tató. A társadalmi tulajdon tisztelete ma még sokaknál nem lelkiismereti kérdés. Ha valaki ezreket sikkaszt, az még megtévedt ember — mondják, de ha ellopja a szomszéd tyúkját, akkor tol­vaj vagy zsivány. Tehát az erkölcs fejlődése nem érte el a kívánt szintet, még nem si­került olyan társadalmi lég­kört kialakítani, amely er­kölcsileg is elítélné a károsí- tókat, s így tényezője lehet­ne a megelőzésnek. — Mennyi kárt okozott a legutóbbi statisztika szerint a bűnözés a kereskedelemben ? Milyen a megoszlás a szekto­rok között? — Tavaly, az fmsz-eknél összesen 532 ezer forint kár keletkezett bűncselekmények miatt, nyolcszor annyi, mint az állami kereskedelemben. Ezzel a számmal az fmsz-ek másodikak a mezőgazdaság után, de megelőzve például a közlekedést, ahol egy-egy balesetből is óriási károk ke­letkezhetnek. E kárnak csak kis részét okozzák kívülálló személyek — például betö­rők, — a zömét azok viszik el, akik ott dolgoznak. Tehát az értékkezelők. — Milyen tapasztalatai vannak a bűnözés megelőzé­sére az fmsz-i kereskedelem­ben tett intézkedésekre? Elegendőek-e ezek? Milye­nekre lenne szükség? — Elsősorban az, hogy — az fmsz-eknél — a munka­helyi ellenőrzés gyakran te­hetetlen, sőt, néha bűnösen hanyag. Sokszor nem tudnak magyarázatot adni, hogy mi­ből adódik a boltos leltárhiá­nya (ez önmagában nem bűn­tett). Pedig annak mindig oka van. Az ellenőrzés kam­pányszerű, számítanak is rá. Ä lap megírta — az illetékes válaszol A Kelét-Magyarország ok­tóber 8-i számában „Buszü­gyek” > címmel megjelent cikkben foglaltakat megvizs­gáltuk. A szóvá tett kisebb járatkéséseket elismerjük, előfordultak, azonban ki nem maradtak járatok. Az Északi Alközpont közle­kedése vállalatunknak is sok problémát okoz. Csúcsforgal­mi időszakban az autóbuszok száma — maximális kihasz­nálás mellett is — csak nagy nehézségek árán tudja a for­galmat lebonyolítani. Reggel fél 7 és fél 8 között abba az irányba hét járat közlekedik. A forgalom ellenőrzése alkal­mával megállapítottuk, hogy az utazók nagy része csak a 7 óra utáni járatokat veszi igénybe, így előfordulhat, hogy csuklósbusz közleked­tetése esetén is marad le utas, vagy a megállókba a nagy tö­megű felszállás miatt késve érkezik a járat. Amennyiben előfordult hogy az autóbuszon nem volt menetirányt jelző tábla, az a járatszemélyzet feledékenysé- géből adódhatott, ezért intéz­kedtünk, hogy a táblákat min­den esetben használják. A MÁV állomás, és az SZTK autóbusszal történő összekapcsolására a nyíregy­házi helyi járatok forgalmá­nak átszervezésével egyidő- ben sor kerül. 5. sz. AKÖV Nyíregyháza „Utasok a lépcsőn” címmel jelent meg a nyíregyházi vil­lamosjáratok zsúfoltságát bí­ráló panasz a lapban. Ezzel kapcsolatban közöljük, hogy a kisvasút fejlesztésére már nincs mód, mivel az új nyom­vonal felépítése után, amely legkésőbb 1969. decemberére' várható, a villamosjáratok Nyíregyházán megszűnnek, a közúti forgalmat kizárólag autóbusszal bonyolítják le. A jelenlegi kocsiparkunk igen elhasználódott állapot­ban van, és a gyakori meghi­básodás okozza a zsúfoltságot, így sajnálattal kell közölni, hogy a fenti okok miatt a zsú­foltság megszüntetését nem ígérhetjük. MÄV Igazgatóság Debrecen * A lap október 17-i számá­nak Fórum rovatában közöl­ték az Ojszőlő utcai óvodába járó gyerekek szüleinek pa­nasz..:, hogy az óvoda nehe­zen megközelíthető. Emiatt vállalatunkat marasztalták el. Ezt a problémát már vizs­gáltuk a helyszínen is. Meg­állapítottuk, hogy a körbeke­rítés indokolt volt, de ezt nem mi, hanem az építő vállalat végezte. Az említett gond végérvényesen csak akkor szűnik meg, ha megépül a fő közlekedési út, amely az óvo­da nyugati oldalát érinti majd. Ugyancsak a vállalatunkat érintő észrevétel jelent meg a lap október 25-i számában „Fátlan utcák” címmel. Vál­lalatunk ötéves ütemezés­ben készítette el immár másodízben a város fásítási programját. Ez a szükséges­ség sorrendjében tartalmazta a fásításra kerülő utcákat, fi­gyelembe véve azt is, hogy milyen fafaj illik leginkább az utcaképbe. A Zrínyi Hona utcára vo­natkozóan már korábban megállapodtunk a tanáccsal abban, hogy a szűk járda és a villamossínpálya miatt nem fásítunk. Ellapsúlyozésul kő­vázákat helyeztünk el. Eze­ket a fagy beálltával öntözni nem lehet a szétfagyás veszé­lye miatt, ezért nem ültettük be kétnyári virágokkal. Saj­nos, a mi tapasztalatunk is az, hogy ezeket akkor is szemét­kosárnak tekintik, ha be van ültetve virágokkal. Ezúttal is kérjük a város lakosságát, hogy kímélje a városban el­ültetett virágokat, és fákat. Nyíregyházi Kertészeti Vállalat NÉNI 1UDOMÁNVA JOLÁN Egy távoli tiszaháti kis­községben él egy bizonyos Tudományos Jolán néni ne­vezetű asszonyság. Nevét egyrészről annak köszönheti, hogy tanult mestersége a szemmel verés és a bájitalle- párlás, másrészt pedig an­nak, hogy olthatatlan tudás­szomjától vezettetve, min­denről igyekszik tudomást szerezni, ami kicsiny falujá­ban vagy a nagyvilágban megesik. Szerzett ismereteit sosem rejti véka alá, sőt, igyekszik minél szélesebb körben terjeszteni. Ezt a mes­terséget olyan magas színvo­nalon űzi, hogy senki sem merné őt közönséges falusi hírharangnak nevezni, ha­nem illő tisztelettel falukró­nikásnak, vagy falurádiónak titulálják. Azt a csupa öreg­Az adminisztráció hiányos, bizonytalan. Először ezt kel­lene egyszerűsíteni, hogy ne évek múltán jöjjenek rá egy- egy sikkasztó cselekményeire. Ezenkívül is nagyon sok a tennivaló. Az ellenőrzés szak- szerűségét és ütőképességét kell fokozni tisztakezű em­berekkel. Több váratlan, szú­rópróbaszerű leltárt kellene tartani (alig van ilyen), ezen­kívül alaposan szemmel tar­tani az értékkezelők élet­módját, költekezését. — Elhangzott egy ilyen ki­tétel a cikkben: Érdemes lopni. Mi a véleménye erről? — Tudom, hogy van ilyen vélekedés máshol is. Egy lenini elvből indulok ki: a büntetés korántsem azáltal megelőző, hogy szigorú, ha­nem ha elkerülhetetlen. Ma­gyarán fel kell deríteni a bűntetteket. Ez a visszatartó, ez szünteti meg az ingado­zók, a megtévedésre hajlamo­sak kísértését. Ha nincs ala­pos felderítés, az szinte ösz­tönzést jelent! A felderítés azonban nem a bíróság fel­adata, és nem csak a rendőr­ségé, hanem mindazoké, akiket érint. A közösségé, akiknek a zsebéből kivették a pénzt. Ezen túl a nyereség- részesedéseknél ők is lapo­sabb borítékot kapnak, ha nem vigyáztak eléggé a sik- kasztókra. Ez — úgy gondo- 'om, — sokaknak megváltoz­tatja mostani elnéző véle­ményét e „megtévedésekről”, és sokat segítenek majd a sikkasztok és tolvajok elleni harcban, mert ebben csakis bírói ítéletekkel nem lehet jelentős eredményt elérni. Kun István asszonyból álló társaságot pe­dig, amely minden délután a Jolán néni lakásán ülésezik, az „Ismeretterjesztő Társu­lat helyi fiókja”,. vagy a „Kiváncsiak Klubja” néven emlegetik. Jolán néni hírszerzési lele­ményessége egyenesen bámu­latos. Gyakran alkalmazott módszere, hogy famulusát, Plócás Erzsit elbújtatja bok­rokban, szénakazlakban, s a legkülönbözőbb helyeken, hogy onnan lessen ki családi intimitásokat, egyebeket. Ha néha rajtakapják őket a leskelődésen és patáliát csap­nak emiatt, Jolán néni, kellő tudományossággal megma­gyarázza, hogy Erzsi tulaj­donképpen egy rejtett kame­ra, amelynek alkalmazása ma már az egész világon elter­jedt, s aki ez ellen tiltakozik, csak a sajnálatos tudatlansá­gát árulja el vele. Jolán néni legeslegfőbb tu­dománya azonban a szívát­ültetés. Számos ilyen műté­tet hajtott már végre Piócás Erzsi segédletével. A minap is például, gya­nútlanul sétálgat az utcán a kis Virágos Zsuzsika, arról ábrándozgatva, milyen is lesz majd az, ha ő Garas Péter félesége lesz. Maga elé idézi a fiú mindig mosolygó arcát, mókás kis bajuszát — és et­től jóleső melegséggel telik meg a kicsi szíve, amely, ér­zi, soha nem lehet másé, csak a Petié... Elekor hirtelen elé toppan Piócás Erzsi: — Jaj, lelkem Zsuzsikám, gyere be már egy percre Jo­lán nénédhez, valami nagyon fontosat akar neked monda­ni. Jolán néni eddigre már előkészítette a diólikört a mézes pogácsát, a kávéfőzőt, szóval az operáció összes kel­lékeit. Szíveskedve fogadja a lányt, duruzsol neki erről, ar­ról, kisvártatva pedig rátér a lényegre: Hallom, hogy a Garas-fiú udvarol neked. Mokány kö- ' lyök a Peti, jóképű, jókötésű, jó dolgos... Nem hiába bom­lanak érte a lányok! Zsuzsikának mennyei zene­ként hatnak a kedvesét di­csérő szavak, egészen elan- dalodik tőlük. Piócás Erzsi látja, hogy kezd kábulni a páciens, itt az ideje hát, hogy bedobja az „injekciós tűt”: — Csak ő is ne bomlana annyira a lányokért! Tegnap késő este Kosaras Piroskát kísérgette az utcán... Tegnap­előtt éjfél tájban meg Kegye* Juci ablaka alatt találtam.» Azt mondják, a szomszéd fa­luban is van valakije, sűrűn átjár hozzá... Zsuzsika felszisszen, mint akinél csontot ér a tű. Jolán néni rögvest megkezdi az operációt: — Hanem hallod, az a szegény Forintos Pali nagyon veszkődik utánad. Nagyon jó- ravaló fiú az! Az egész család szorgalmas, iparkodó, tehetős. Láthattad* milyen gyönyörű piros Pan­nóniát vett az anyja Palinak, nincs még egy olyan á falu­ban! Azt mondják, autót is vesznek Forintosék, csak előbb az építkezést befeje­zik. Mert építkeznek is ám: új házat Palinak! — De a fiú mindenütt azt hangoztatja, hogy abba a házba ő vagy Virágos Zsu­zsikát viszi asszonynak, vagy senkit! — tódítja meg Erzsi. — Televíziójuk is van, mo­sógépük, porszívójuk... — A fiúnak meg táskará­diója, lemezjátszója... Azt mondják, meghozatta hozzá Pestről a Szörényi Levente összes lemezeit... És így tovább, jó két órán keresztül, hol Jolán néni, hol Erzsi áradozik a fiúról. Szegény Zsuzsika mikor kiszabadul a karmaik közül és kitámolyog az utcá­ra, érzi, hogy a szíve teljé­sen ki van cserélve. És ez az új szív senki másért nem eped, csak Forintos Paliért.. Jolán néni pedig átsza- lasztja Erzsit Forintosékhoz az üzenettel: sikerült a mű­tét, jöhet a tiszteletdíjként kialkudott választási ma­lac. Aztán fáradtan, de a jól végzett munka tudatával, leül a tévé mellé. A képer­nyőn épp arról számolnak be, hogy Japánban, vagy a csuda tudja hol, megint si­kerrel hajtottak végre szív- átültetést. A föld egy másik zugában pedig ismét meg­halt egy újszíves. Jolán né­ni keserűen felsóhajt: lám, 5 hány ilyen műtétet végre­hajtott már, az Ő páciensei valamennyien élnek azóta is, és őróla mégsem emléke­zik meg soha a tévé, a rá­dió vagy az újság. Hiába, no, hálátlan a vi­lág! Radványi Barna

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom