Kelet-Magyarország, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-13 / 266. szám

1. oft*» trsr/rr -m agv arorszao V968. november tj. Külpolitikai összefoglaló Saigon fél a békétől Nixon első tapogatózásai Eden almája Hadgyakorlat és tűzharc Kedden este, amidőn e kül­politikai helyzetképet összeál­lítjuk, még nem tudjuk, hogy szerdán, mire e sorok az ol­vasókhoz kerülnek, mi lesz Párizsban. Szerda ugyanis a VDK—USA tárgyalások nap­ja az Avenue Kiéberen lévő palotában. Egyelőre azonban ügy fest a helyzet, hogy mi­ként a múlt szerdán, úgy ezen a szerdán is elmarad a ta­nácskozás. Saigon dühödten obstruáló magatartása miatt. Három küldöttség áll ké­szenlétben a tárgyalások foly­tatására: a VDK-é, a DNFE-é és az Egyesült Államoké. A saigoni rezsim azonban még mindig köti az ebet a karó­hoz: úgy kíván csak tárgya­lóasztalhoz ülni, ha a VDK és a DNFF közös delegációt alkot. Ez lehetetlen követelés, alighanem Thieuék maguk is tisztában vannak vele, tíe makacsul próbálkoznak időhúzással. Ugyanis — mi­ként Majevszkij a Pravdában rámutat — „Saigon urai ret­tenetesen félnek attól, hogy Vietnamban béke lesz: a nép­ellenes rendszer csak az ame­rikai szuronyokra támaszko­dik és a békés rendezés lété­ben fenyegeti”. Johnson, elnökségének hát­ralévő két hónapja alatt, még jobb belátásra bírhatja sai­goni védenceit. Ha nem, ak­kor a január 20-án hivatalba lepő új elnökre, Nixonra vár e feladat. Érthető, hogy Nixon már most is a világ­közvélemény figyelmének kö­zéppontjában áll. Számos vi­láglap kedvezően fogadta Nixonnak azt a bejelenté­sét, hogy nem megy Saigon­ba, s azt is. hogy valószínűleg koalíciós kormányt alakít, amelyben a demokrata pártialt is tárcához jutnak. Igaz, ez utóbbira — s lényegében az előbbire is — bizonyos mér­tékig a helyzet kényszeríti a republikánus elnököt, tekin­tettel arra, hogy a kongresz- szusban változatlanul a de­mokrata párté a többség. Azonkívül Nixonban sok a realitás iránti érzék, felmé­ri tehát, hogy csupán mini­mális többséggel nyerte el az elnöki széket, s tudja, amit Johnson önmagáról nem is­mert fel: hogy kevéssé nép­szerű a széles tömegek köré­ben. Ezek a tények biztatnak némi reménnyel arra vonat­kozóan, hogy Nixon csak­ugyan kevésbé hallgat majd a Pentagon héjáira, is inkább valamiféle békés megoldásra törekszik majd Vietnamban. Az is pozitív jel, hogy az új elnök állítólag nem kíván új embert kinevezni az USA je­lenlegi moszkvai nagykövete, WASHINGTON: Az Amerikai Űrhajózási Hivatal, a NASA kedden saj­tókonferencián jelentette be, hogy engedélyezi az Apol­lo—8 űrhajó Hold-kerülő út­ját. Az űrhajó felbocsátása valószínűleg december 21-én történik. Az Apollo—8 ka­binjában hárman — Borman repülőezredes, Andres repü­lőőrnagy és Lovell tengerész­kapitány — tesznek legalább hatnapos űrutazást. A három űrpilóta már több mint egy hónapja végzi előkészületeit. A maximális program elő­Llewellyn Thompson helyé­be, vagyis nem óhajtja a kapcsolatok romlását a Szov­jetunióval. E kedvező jelek mellett sem feledkezhetünk meg a negatívumokról. Brüsszel­ben most folyik a NATO köz­gyűlése, s az Egyesült Álla­mok, európai szövetségesei­nek előzetes megdolgozása során már elérte, hogy azok 15—25 százalékkal növeljék a katonai kiadásaikat. Egy­idejűleg folyik az Éden al­mája fedőnevű légi- és ten­gerészeti hadgyakorlat is, miként ezt a NATO nápolyi főhadiszállásán hírül adták. Hadgyakorlat zajlott le a Földközi-tenger egy másik, neuralgikus övezetében is, a Szuezi-csatorna mentén. Az EAK fegyveres erőinek had­gyakorlatát maga Nasszer el­nök is megszemlélte. Szüksé­ges is a harci készültség eb­ben a térségben, hiszen szin­te nem múlik el nap fegy­verdörgés nélkül. Kedden is újabb lövöldözésre került sor a Jordán folyó mentén izrae­li és jordániai erők között irányozza, hogy az űrhajó tíz­szer kerülje meg a Holdat, majd térjen vissza a Föld­re. Az űrhajó parancsnoka Borman ezredes lesz. Az Apolló—8-at a Kennedy- fokon levő támaszpontról rö­pítik Satum—B típusú ra­kétával Föld körüli pályára. Miután az űrhajó kétszer megkerülte a Földet, a Hold felé folytatja útját és ezt legalább tízszer megkerüli. Ez az űrutazás előkészítője lenne a későbbi Holdra való leszállásnak. Bejelentenék az Apollo—8 Hold körüli útját Bpcisoycv beszéde {folytatás as 1. oldalról) A tapasztalat azt bizonyítja — hangoztatta Leonyid Brezs­nyev —, hogy a jelenlegi vi­szonyok között a szocialista rendszer egyik vagy másik országban való győzelme csak akkor tekinthető véglegesnek, és a kapitalizmus visszaállítá­sa csak akkor kizárt, ha a kommunista párt a társadalom vezető ereje, a társadalmi élet minden területén határo­zott. marxista—leninista poli­tikát folytat, ha szakadatlanul erősíti az ország védelmi ké­pességét, a forradalmi viv- mányok védelmét, ha megőrzi éberségét és a népet az osz­tályellenséggel szemben éber­ségre, a burzsoá ideológiával szemben kérlelhetetlenségre neveli, ha híven betartja a szocialista Internacionaliz­mus elveit, ha erősíti egysé­gét és testvéri szolidaritását a többi szocialista országgal. Határozottan kijelenthet­jük, hogy a Lengyel Egyesült Munkáspárt politikája jó pél­da az elvi marxista—leninista politikára, a szocialista in­ternacionalizmushoz való hű­ségre A jelenlegi helyzet mind- annyiunktól magas fokú éberséget követel meg a nemzetközi porondon fellé­pő osztályellenséggel szem­ben. Ezért olvan nagy jelentősé­gű a testvéri országok katonai ereiének szilárdítására és tö­kéletesítésére irányuló tevé­kenység. amellyel a Varsói Szerződés tagállamai a NATO háborús előkészületeire vála­szolnak. Azok, akik hajlamo­sak arra, hogy elfelejtsék a történelmi tanulságokat és szerelnék újra átrajzolni Eu­rópa térképét, nem árt tud- niok. hogy Lengyelország, az NDK. Csehszlovákia és a Var­sói Szerződéshez tartozó min­den ország határai szilárdak és sérthetetlenek. Azt taná­csoljuk mindazoknak, akik hajlamosak az idegen hatá­rok megsértésére, hogy ezt a figyelmeztetést jól jegyez­zék meg. A tudományos-műszaki for­radalom vívmányai között — folytatta az SZKP főtitkára — a szocialista közösség gaz­dasági együttműködése, to­vábbfejlesztésének feladatai megkövetelik, hogy nyomaté­kosan foglalkozzunk országa­ink gazdasági kapcsolatainak bővítésével és tökéletesítésé­vel. Erről méltóan szólt Go- mulka elvtárs beszámolója. Ezeket az időszerű kérdéseket a közeljövőben meg kell tár­gyalni a KGST-tagországok párt- és kormányfőinek érte­kezletén. A különböző körülmények között tevékenykedő kommu­nista pártok különböző mó­don kezelhetik egyik vagy másik problémájukat — mon­dotta Brezsnyev. — Helyte­len lenne azonban, ha nem figyelnénk fel az egyes kér­désekben jelentkező nézetel­térésekre. Véleményünk sze­rint a nézetkülönbségek né­melyike csak ideiglenes jel­legű és olyan mértékben tű­nik majd el, ahogyan az ese­mények menete a vitás kérdé­sek lényegét megvilágítja. Más rézeteltérések valószí­nűleg tartósabbak lesznek, de úgy gondoljuk, hogy ezek­nek nem szabad akadályozni­uk a közös ellenség ellen, kö­zös céljainkért folytatott kö­zös harcunkat. A legfőbb az, hogy az egyes kérdésekben mutatkozó nézeteltérések ellenére a kommunista és munkáspártok keresik a nemzetközi kapcso­latok fejlesztésének útjait és módjait, s a marxizmus—le- ninizmus elvei alapján so­raik egységének szilárdításá­ra törekszenek. Mi mindig hasznosnak tartottuk az elv­társi eszmecserét és készek vagyunk a testvérpártok kö­zött felmerült problémák őszinte megvitatására. Meg vagyunk győződve arról, hogy éppen kapcsolataink és együttműködésünk útján ol­dódnak majd meg a felmerü­lő kérdések a nemzetközi kommunista mozgalom egy­sége érdekében. S ez termé­szetes is, mert közös eszme! alapra — a marxizmus—leninizmusra — építünk, közös az ellen­ségünk — az imperializ­mus — és közös a célunk — a kommunizmus győzelme. Ilyen megvilágításban kö­zelítjük meg a kommunista- és munkáspártok új nemzet­közi értekezletének az előké­születeit is. Pártunk nagyra értékeli a kommunista pár­tok képviselői nemzetközi ér­tekezletének a szerepét és más testvérpártokkal együtt síkraszáll az új értekezlet összehívásáért a nem távoli jövőben. Az SZKP minden tőle telhetőt elkövet az érte­kezlet sikeres előkészítése és lebonyolítása érdekében. A jelenlegi helyzet megkö­veteli a testvérpártok össze­fogását és azt, hogy fokozzák támadásukat az imperializ­mus ellen. A kommunisták számára ma újúlt erővel hangzik mozgalmunk halha­tatlan jelszava: világ prole­tárjai egyesüljetek! Pártunk nagyra értékeli a lengyel kommunisták hozzá­járulását a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság né­pei barátságának megszilár­dításához. Mindaz, amit ezen a terü­leten elértünk, a pártjaink és népeink közti bizalom eredménye és a szocialista internacionalizmus elvei gyakorlati alkalmazásnak az eredménye. A Szovjetunió kommunistái a Lengyel Egyesült Munkás­párt húszéves jubileumának és a Lengyel Kommunista Párt megalakítása 50. évfor­dulójának küszöbén tiszta szívből újabb sikereket kí­vánnak önöknek és újabb nagy győzelmeket a szocialis­ta Lengyelország építésében — fejezte be beszédét Leo­nyid Brezsnyev. 3. Mert álmodozók is vol­tak ezek a mátészalkai szer­vezők, de egyben gyakorlati realisták is. Jellemző, hogy nem is arról vitatkoztunk tulajdonképpen, hogy mit mondjon majd megnyitó be­szédében holnapután, novem­ber harmadikán, a polgári is­kola nagy tornatermébe ösz- szehívandó első népgyűlésen Szomorú elvtárs, mint a leg­hosszabb munkásmozgalmi múltú szocialista, ha­nem, hogy mikor sike­rül a legtöbb embert a népgyűlésre mozgósítani. Ügy döntöttünk, hogy dél­előtt, a misék befejezése után várható a legtöbb nép­gyűlési résztvevő. Döntően fontosnak tartottuk, hogy a gyűlésre hívó piros plakáto­kat nemcsak a város főutcái­ra, hanem a dolgozók lakta külső utcatájakra: a Cine- végre, Nagyvégre, az Öpályi útra, a Gyár utcára, a gyárte­lep körül, az Újvárosba, a közraktár felé haladó útvona­laltra ragasszuk ki. így a szervező bizottság egyhangú határozata alapján már no­vember másodikón, szomba­ton reggel, tehát hazaérkezé­sünk másnapján, széles, sza­lagszerű vörös falragaszok hívták fel Mátészalka lakos­ságát, hogy vasárnap délelőtt tizenegy órára népgyűlésen jelenjen meg a tornacsarnok­ban, ahol a szociáldemokrata párt helyi szervezetének megalakításáról és a nemze­ti tanácsról lesz szó. „Üj világ kezdődik!’* „Ti is ott legyetek!” — voltak a népgyűlés jelszavai. A betűk nagyok voltak, a szöveg rö­vid. De a népgyűlés arra a kérdésre, hogy megtette-e Mátészalka dolgozó népe első lépését történelmi fejlődésé­nek, az őszirózsás forrada­lomban feltáruló, új szaka­szában? — határozott választ adott. Néppyulés a tornacsarnokban Alig múlt el fél tizenegy és máris zsúfolásig megtelt a tornacsarnok. Főleg vasárna­pi ruhában és vegyes öltözék­ben, — félig katona, félig ci­vil ruhában — jelent meg többségük, de szép számban megjelentek iparos, hivatal­nok külsejű emberek is. A kétszázötven-hároisszáz fős tömegre az a legjellemzőbb, hogy mindenki ismer min- denkii, de az elmúlt háborús évek viszontagságaiban kiala­kult barátságok, sorsközössé­gek szerint kisebb-nagyobb beszélgető szigetek, csoportok álltak össze. így a vegyes öl­tözetű katonák csoportja La­katos Lajost veszi körül, akit mintha kicserélték volna, úgy virít egészséges, ápolt férfi­arca. Nagy hanggal viszi a szót. Egy másik csoportban Bartos Mihály doktor szikár alakja emelkedik ki. Mintha őt is körülvennék ünnepibe öltözött, csizmás, hosszúpipás gazdaemberek, és értelmiségi, hivatalnok kinézésű, jólöltö­zött „úriemberek”. Megjelen­tek az iparos kör illusztris tag­jai is. Dobi Lajos elnök, Ko­máromi és Képes kovácsmes­terek és még többen. Egymás­ra dobott nyolc-tíz ugródesz­kából és rugalmas ugrószo- nyegből rögtönöztek furcsa pódiumot. Kiss-Roós Endre éppen most ugrik le a „szó­noki emelvényről”, melyről körülnézett az összegyűlt tö­megen, és jókedvően állapít­ja meg: — Már dugig van a terem! — Csupa paraszt! Milyen szociáldemokrata párt lesz ebből?! — jegyezte meg ke- resnyésen Szomorú László. — Ne nyavalyogjon már Szomorú szaki, minálunk a lánggyárban is sok még a szervezetlen munkás. Azokkal kell megcsinálni a pártot akik eljöttek és itt vannak, — jelentette ki határozottan Kozma és a többiek helyesel­ték. — Kezdd el bátran, Szomo­rú elvtárs! — mondta Szent­lélek! és már hóna alá nyúlva fel is segítette az ugródeszkák tetejére az öreg szakit, aki meglepően bátor hangon kezdte. — Tisztelt népgyűlés, ked­ves elvtársak! Üdvözlöm a megjelenteket, a helyi szo­ciáldemokrata pártot előké­szítő, szervező bizottság ne­vében. Engem talán legtöbben ismernek, én hoztam Máté­szalkára a cserépkályhák di­vatját. — Jókedvű helyeslés hangzott fel több oldalról. Természetes hangjával, régi szakszervezeti rutinjával megtalálta a kontaktust a hallgatósággal. — Azt azon­ban kevesen tudják, hogy hu­szonkét éve szervezett mun­kás vagyok — büszkén hang­zanak szavai. — Több elv­társammal, Vágó, Kiss-Roós gyártelepi tisztviselőkkel, Kozma Ignác, Kovács István mátészalkai születésű itthon tartózkodó pesti munkások­kal, Szentléleki asztalosse­géddel és Földes Pál diákkal, mi vagyunk a helyi pártszer­vezet megalakulását előké­szítő bizottság. Csatlakoztak még hozzánk az éjjel hazaér­kezett, szintén szálkái szüle­tésű pesti szabósegédek, szer­vezett munkások, Feldmann Berti és Németh Elek. így hát nem heten vagyunk a gono­szok — mondja régi rutinnal ravaszkodva, ami nagy de­rültséget vált ki, — hanem kilenc főre nőtt a szervező­bizottság. Remélem a párttag­ság is ilyen tempóban, napról napra nőni fog. — Ügy, mint a cserépkály­hák, azok is gyorsan szapo­rodtak! — kiáltja be egy hang élcelődve. Remek a gyűlés hangulata. Szomorú szaki úgy érzi, hogy. győzött, ezért gyor­san be is akarja fejezni, anél­kül, hogy a megbeszélt politi­kai programot,. az őszirózsás forradalmat csak meg is em­lítette volna. így folytatja: — Mint ahogy én tanultam, huszonöt évvel ezelőtt, elhoz­tam magammal a munkásosz­tály nagy tanítójának, Marx­nak a „Bér, ár, profit” című könyvét — felmutatja a köny­vet. — Fel akartam ebből ol­vasni, hogy magyarázza Marx világosan a proli kizsákmá­nyolását. Most azonban azt hiszem, hogy mindnyájan érezzük, mennyire igaz, amit Ady úgy mondott: „Szegény embert ág is húzza, néhány úr kötötte millió jobbágyát gúzsba.” Sem Marxnak, sem a vers­idézetnek nem volt sikere, meg sem tapsolták. így Szo­morú elhatározta, hogy gyor­san be is fejezi. — Azt javallom a népgyű­lésnek, hogy alakítsuk meg a Magyar Szociáldemokrata Párt mátészalkai helyi szer­vezetét és válasszuk meg az ideiglenes vezetőséget. Aki javaslatommal egyetért, emelje fel a kezét! A többség éljenez és fel­emeli a kezét. De nem min­denki. Az iparosköriek közül csak néhányan, a Bartos kö­rüli kisgazdák, hivatalnokok közül alig-alig, és ez zavarba hozta Szomorút, nem tudta, mit csináljon. — Ne féljen! Jól van ez' Nyissa meg a vitát! Szóljon hozzá, aki akar — súgtuk mi, a szervező bizottság tagjai. Szomorú megértette és gyor­san összeszedte magát. — Jól van, no. A nagy többség javaslatunkat elfo­gadta, de nálunk demokrácia van, szóljon hozzá aki akar, tessék! Fellélegeztünk és már első­nek jelentkezett is Bartos ügyvéd. — Az őszirózsás Károlyi­forradalom három nappal ez­előtt Pesten megvalósította apáink, a negyvennyolcas függetlenségi szabadságharc célját, a független Magyaror­szágot, és hiszem, hogy rövi­desen megteremti a magyar köztársaságot — általános lel­kes éljenzés a teremben. — De nem mindenki gondolko­zik egyformán, Pesten is több párt van képviselve a nemze­ti tanácsban. A pártok majd összeülnek és demokratiku­san, a többség akarata szerint elhatározzák, hogy ez a mi új, szabad, független hazánk, a magyar köztársaság milyen legyen ? — Kié legyen? Kié le­gyen?!! — süvít Lakatos La­jos éles hangja a teremben. Óriási tapsorkánt ébreszt. Ügy látszott, Bartosnak Sem jött meg még a régi rutinja, mert zavartan elhallgat és a népgyűlés Lakatos szavaira figyel. — A 48-as függetlenség na­gyon szép jelszó volt régen, most azonban nekünk, annyi háborús nyomorúság után nem szép jelszó, hanem kéz­zelfogható valami kell. Min­den parasztnak az egész vilá­gon egy vágya van: a föld! Földet akarunk mi, kisemmi­zett. magyar földnélküli Já­nosok, itt Mátészalkán és kör­nyékén is. — Ügy van, úgy van, föl­det akarunk, földet! *_ zeng, viharzik az egész terem. Szomorú úgy érzi, hogy ez a vihar lesöpri az emelvény­ről, le is akar mászni, de Koz­ma visszatartja, sőt felugrik hozzá és karjával maga mel­lé öleli. Éles, csengő hangjá­val sikerül a lelkesedés zsiva­ját túlkiabálnia. — A parasztok és munká­sok egyet akarnak) Üj vilá­got akarunk, fogjunk össze! Szervezzük meg a partot! — a pesti munkás férfias kiállá­sa nyilvánvalóan tetszik a tö­megnek, elhal a lárma, és Kozma szinte hadarva foly­tatja: — A helyi szociáldemokra­ta pártszervezet elnökének ajánlom a huszonkét éve szervezett munkást, Szomorú elvtársat! — általános éljen­zés mellett emelkednek a kezek a levegőbe, a messze túlnyomó többség elfogadta. Kozma gyorsan, rutinosan meg is állapítja: — Tehát elfogadva. Tit­kárnak ajánlom Kiss... — de szavát elnyomják, szinte kórusban kiáltják: — Bársony Feri! Bársony Feri! Titkár legyen Bársony Feri — zengi szinte az egész terem. Ebben a hangulatban Koz­ma is zavarba jön, de gyor­san lehajlik hozzánk, a pó­dium körül álló szervező bi­zottsághoz, és mi bátorítjuk: — Legyen Bársony! Isme­red, paraszthentes, nagyon becsületes, — mindenki sze­reti! — Kozma bólint és karjaival integet, mire a lár­ma is lecsillapodik egy ke­veset, és jókedvűen kiáltja: — Jól van elvtársak! Párt­titkárnak a népgyűlés Bár­sony Ferencet választotta meg. Óriási lelkesedés tör ki, mintha kifejezni akarnák, hogy értik: valami új történt itt! Megvalósul amit akarnaki íme az új világ! Elérhetjük amit akarunk. Ezt fejezi ki a népgyűlés öröme... — Bársony elvtárs, jöjjön fel ide hozzánk, az emel­vényre — hívja az új titkárt Kozma. A tömegből, úgy a terem közepe tájáról, elindult egy negyven év körüli, szökés, pi­rospozsgás, élettől csak­úgy duzzadó arcú mosoly­gós, tényleg első látás­ra megnyerő, csizmás, ün­neplőbe öltözött parasztem­ber, félhosszú pipaszárrai & szájában. Fiatalosan lép fel az ugródeszkás emelvényre, Kozma és Szomorú férfiasán kezet ráznak Bársonnyal, és hangosan ismételgeti mindig bizakodóbb és örömtelibb hangon. — Köszönöm, köszönöm a bizalmat! A tömeg megelégedetten csendesedik le és Kozma már folytatja is: — Segédtitkárnak javas­lom a gyártelepi Kiss-Roóz Endrét, régi szociáldemokra­ta párttagot! — élénk taps követte a bejelentést, főleg a pódium körül. Többen Lakatos nevét is kiáltják. Kozma most már nem jön zavarba, hanem jó­kedvűen integet, csendet kér az élénk, aktív hallgatóság­tól, Meg sem várja a teljes csendet és máris közli a ha­tározatot: (Folytatjuk) Földes Pál:

Next

/
Oldalképek
Tartalom