Kelet-Magyarország, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-13 / 266. szám
1. oft*» trsr/rr -m agv arorszao V968. november tj. Külpolitikai összefoglaló Saigon fél a békétől Nixon első tapogatózásai Eden almája Hadgyakorlat és tűzharc Kedden este, amidőn e külpolitikai helyzetképet összeállítjuk, még nem tudjuk, hogy szerdán, mire e sorok az olvasókhoz kerülnek, mi lesz Párizsban. Szerda ugyanis a VDK—USA tárgyalások napja az Avenue Kiéberen lévő palotában. Egyelőre azonban ügy fest a helyzet, hogy miként a múlt szerdán, úgy ezen a szerdán is elmarad a tanácskozás. Saigon dühödten obstruáló magatartása miatt. Három küldöttség áll készenlétben a tárgyalások folytatására: a VDK-é, a DNFE-é és az Egyesült Államoké. A saigoni rezsim azonban még mindig köti az ebet a karóhoz: úgy kíván csak tárgyalóasztalhoz ülni, ha a VDK és a DNFF közös delegációt alkot. Ez lehetetlen követelés, alighanem Thieuék maguk is tisztában vannak vele, tíe makacsul próbálkoznak időhúzással. Ugyanis — miként Majevszkij a Pravdában rámutat — „Saigon urai rettenetesen félnek attól, hogy Vietnamban béke lesz: a népellenes rendszer csak az amerikai szuronyokra támaszkodik és a békés rendezés létében fenyegeti”. Johnson, elnökségének hátralévő két hónapja alatt, még jobb belátásra bírhatja saigoni védenceit. Ha nem, akkor a január 20-án hivatalba lepő új elnökre, Nixonra vár e feladat. Érthető, hogy Nixon már most is a világközvélemény figyelmének középpontjában áll. Számos világlap kedvezően fogadta Nixonnak azt a bejelentését, hogy nem megy Saigonba, s azt is. hogy valószínűleg koalíciós kormányt alakít, amelyben a demokrata pártialt is tárcához jutnak. Igaz, ez utóbbira — s lényegében az előbbire is — bizonyos mértékig a helyzet kényszeríti a republikánus elnököt, tekintettel arra, hogy a kongresz- szusban változatlanul a demokrata párté a többség. Azonkívül Nixonban sok a realitás iránti érzék, felméri tehát, hogy csupán minimális többséggel nyerte el az elnöki széket, s tudja, amit Johnson önmagáról nem ismert fel: hogy kevéssé népszerű a széles tömegek körében. Ezek a tények biztatnak némi reménnyel arra vonatkozóan, hogy Nixon csakugyan kevésbé hallgat majd a Pentagon héjáira, is inkább valamiféle békés megoldásra törekszik majd Vietnamban. Az is pozitív jel, hogy az új elnök állítólag nem kíván új embert kinevezni az USA jelenlegi moszkvai nagykövete, WASHINGTON: Az Amerikai Űrhajózási Hivatal, a NASA kedden sajtókonferencián jelentette be, hogy engedélyezi az Apollo—8 űrhajó Hold-kerülő útját. Az űrhajó felbocsátása valószínűleg december 21-én történik. Az Apollo—8 kabinjában hárman — Borman repülőezredes, Andres repülőőrnagy és Lovell tengerészkapitány — tesznek legalább hatnapos űrutazást. A három űrpilóta már több mint egy hónapja végzi előkészületeit. A maximális program előLlewellyn Thompson helyébe, vagyis nem óhajtja a kapcsolatok romlását a Szovjetunióval. E kedvező jelek mellett sem feledkezhetünk meg a negatívumokról. Brüsszelben most folyik a NATO közgyűlése, s az Egyesült Államok, európai szövetségeseinek előzetes megdolgozása során már elérte, hogy azok 15—25 százalékkal növeljék a katonai kiadásaikat. Egyidejűleg folyik az Éden almája fedőnevű légi- és tengerészeti hadgyakorlat is, miként ezt a NATO nápolyi főhadiszállásán hírül adták. Hadgyakorlat zajlott le a Földközi-tenger egy másik, neuralgikus övezetében is, a Szuezi-csatorna mentén. Az EAK fegyveres erőinek hadgyakorlatát maga Nasszer elnök is megszemlélte. Szükséges is a harci készültség ebben a térségben, hiszen szinte nem múlik el nap fegyverdörgés nélkül. Kedden is újabb lövöldözésre került sor a Jordán folyó mentén izraeli és jordániai erők között irányozza, hogy az űrhajó tízszer kerülje meg a Holdat, majd térjen vissza a Földre. Az űrhajó parancsnoka Borman ezredes lesz. Az Apolló—8-at a Kennedy- fokon levő támaszpontról röpítik Satum—B típusú rakétával Föld körüli pályára. Miután az űrhajó kétszer megkerülte a Földet, a Hold felé folytatja útját és ezt legalább tízszer megkerüli. Ez az űrutazás előkészítője lenne a későbbi Holdra való leszállásnak. Bejelentenék az Apollo—8 Hold körüli útját Bpcisoycv beszéde {folytatás as 1. oldalról) A tapasztalat azt bizonyítja — hangoztatta Leonyid Brezsnyev —, hogy a jelenlegi viszonyok között a szocialista rendszer egyik vagy másik országban való győzelme csak akkor tekinthető véglegesnek, és a kapitalizmus visszaállítása csak akkor kizárt, ha a kommunista párt a társadalom vezető ereje, a társadalmi élet minden területén határozott. marxista—leninista politikát folytat, ha szakadatlanul erősíti az ország védelmi képességét, a forradalmi viv- mányok védelmét, ha megőrzi éberségét és a népet az osztályellenséggel szemben éberségre, a burzsoá ideológiával szemben kérlelhetetlenségre neveli, ha híven betartja a szocialista Internacionalizmus elveit, ha erősíti egységét és testvéri szolidaritását a többi szocialista országgal. Határozottan kijelenthetjük, hogy a Lengyel Egyesült Munkáspárt politikája jó példa az elvi marxista—leninista politikára, a szocialista internacionalizmushoz való hűségre A jelenlegi helyzet mind- annyiunktól magas fokú éberséget követel meg a nemzetközi porondon fellépő osztályellenséggel szemben. Ezért olvan nagy jelentőségű a testvéri országok katonai ereiének szilárdítására és tökéletesítésére irányuló tevékenység. amellyel a Varsói Szerződés tagállamai a NATO háborús előkészületeire válaszolnak. Azok, akik hajlamosak arra, hogy elfelejtsék a történelmi tanulságokat és szerelnék újra átrajzolni Európa térképét, nem árt tud- niok. hogy Lengyelország, az NDK. Csehszlovákia és a Varsói Szerződéshez tartozó minden ország határai szilárdak és sérthetetlenek. Azt tanácsoljuk mindazoknak, akik hajlamosak az idegen határok megsértésére, hogy ezt a figyelmeztetést jól jegyezzék meg. A tudományos-műszaki forradalom vívmányai között — folytatta az SZKP főtitkára — a szocialista közösség gazdasági együttműködése, továbbfejlesztésének feladatai megkövetelik, hogy nyomatékosan foglalkozzunk országaink gazdasági kapcsolatainak bővítésével és tökéletesítésével. Erről méltóan szólt Go- mulka elvtárs beszámolója. Ezeket az időszerű kérdéseket a közeljövőben meg kell tárgyalni a KGST-tagországok párt- és kormányfőinek értekezletén. A különböző körülmények között tevékenykedő kommunista pártok különböző módon kezelhetik egyik vagy másik problémájukat — mondotta Brezsnyev. — Helytelen lenne azonban, ha nem figyelnénk fel az egyes kérdésekben jelentkező nézeteltérésekre. Véleményünk szerint a nézetkülönbségek némelyike csak ideiglenes jellegű és olyan mértékben tűnik majd el, ahogyan az események menete a vitás kérdések lényegét megvilágítja. Más rézeteltérések valószínűleg tartósabbak lesznek, de úgy gondoljuk, hogy ezeknek nem szabad akadályozniuk a közös ellenség ellen, közös céljainkért folytatott közös harcunkat. A legfőbb az, hogy az egyes kérdésekben mutatkozó nézeteltérések ellenére a kommunista és munkáspártok keresik a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésének útjait és módjait, s a marxizmus—le- ninizmus elvei alapján soraik egységének szilárdítására törekszenek. Mi mindig hasznosnak tartottuk az elvtársi eszmecserét és készek vagyunk a testvérpártok között felmerült problémák őszinte megvitatására. Meg vagyunk győződve arról, hogy éppen kapcsolataink és együttműködésünk útján oldódnak majd meg a felmerülő kérdések a nemzetközi kommunista mozgalom egysége érdekében. S ez természetes is, mert közös eszme! alapra — a marxizmus—leninizmusra — építünk, közös az ellenségünk — az imperializmus — és közös a célunk — a kommunizmus győzelme. Ilyen megvilágításban közelítjük meg a kommunista- és munkáspártok új nemzetközi értekezletének az előkészületeit is. Pártunk nagyra értékeli a kommunista pártok képviselői nemzetközi értekezletének a szerepét és más testvérpártokkal együtt síkraszáll az új értekezlet összehívásáért a nem távoli jövőben. Az SZKP minden tőle telhetőt elkövet az értekezlet sikeres előkészítése és lebonyolítása érdekében. A jelenlegi helyzet megköveteli a testvérpártok összefogását és azt, hogy fokozzák támadásukat az imperializmus ellen. A kommunisták számára ma újúlt erővel hangzik mozgalmunk halhatatlan jelszava: világ proletárjai egyesüljetek! Pártunk nagyra értékeli a lengyel kommunisták hozzájárulását a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság népei barátságának megszilárdításához. Mindaz, amit ezen a területen elértünk, a pártjaink és népeink közti bizalom eredménye és a szocialista internacionalizmus elvei gyakorlati alkalmazásnak az eredménye. A Szovjetunió kommunistái a Lengyel Egyesült Munkáspárt húszéves jubileumának és a Lengyel Kommunista Párt megalakítása 50. évfordulójának küszöbén tiszta szívből újabb sikereket kívánnak önöknek és újabb nagy győzelmeket a szocialista Lengyelország építésében — fejezte be beszédét Leonyid Brezsnyev. 3. Mert álmodozók is voltak ezek a mátészalkai szervezők, de egyben gyakorlati realisták is. Jellemző, hogy nem is arról vitatkoztunk tulajdonképpen, hogy mit mondjon majd megnyitó beszédében holnapután, november harmadikán, a polgári iskola nagy tornatermébe ösz- szehívandó első népgyűlésen Szomorú elvtárs, mint a leghosszabb munkásmozgalmi múltú szocialista, hanem, hogy mikor sikerül a legtöbb embert a népgyűlésre mozgósítani. Ügy döntöttünk, hogy délelőtt, a misék befejezése után várható a legtöbb népgyűlési résztvevő. Döntően fontosnak tartottuk, hogy a gyűlésre hívó piros plakátokat nemcsak a város főutcáira, hanem a dolgozók lakta külső utcatájakra: a Cine- végre, Nagyvégre, az Öpályi útra, a Gyár utcára, a gyártelep körül, az Újvárosba, a közraktár felé haladó útvonalaltra ragasszuk ki. így a szervező bizottság egyhangú határozata alapján már november másodikón, szombaton reggel, tehát hazaérkezésünk másnapján, széles, szalagszerű vörös falragaszok hívták fel Mátészalka lakosságát, hogy vasárnap délelőtt tizenegy órára népgyűlésen jelenjen meg a tornacsarnokban, ahol a szociáldemokrata párt helyi szervezetének megalakításáról és a nemzeti tanácsról lesz szó. „Üj világ kezdődik!’* „Ti is ott legyetek!” — voltak a népgyűlés jelszavai. A betűk nagyok voltak, a szöveg rövid. De a népgyűlés arra a kérdésre, hogy megtette-e Mátészalka dolgozó népe első lépését történelmi fejlődésének, az őszirózsás forradalomban feltáruló, új szakaszában? — határozott választ adott. Néppyulés a tornacsarnokban Alig múlt el fél tizenegy és máris zsúfolásig megtelt a tornacsarnok. Főleg vasárnapi ruhában és vegyes öltözékben, — félig katona, félig civil ruhában — jelent meg többségük, de szép számban megjelentek iparos, hivatalnok külsejű emberek is. A kétszázötven-hároisszáz fős tömegre az a legjellemzőbb, hogy mindenki ismer min- denkii, de az elmúlt háborús évek viszontagságaiban kialakult barátságok, sorsközösségek szerint kisebb-nagyobb beszélgető szigetek, csoportok álltak össze. így a vegyes öltözetű katonák csoportja Lakatos Lajost veszi körül, akit mintha kicserélték volna, úgy virít egészséges, ápolt férfiarca. Nagy hanggal viszi a szót. Egy másik csoportban Bartos Mihály doktor szikár alakja emelkedik ki. Mintha őt is körülvennék ünnepibe öltözött, csizmás, hosszúpipás gazdaemberek, és értelmiségi, hivatalnok kinézésű, jólöltözött „úriemberek”. Megjelentek az iparos kör illusztris tagjai is. Dobi Lajos elnök, Komáromi és Képes kovácsmesterek és még többen. Egymásra dobott nyolc-tíz ugródeszkából és rugalmas ugrószo- nyegből rögtönöztek furcsa pódiumot. Kiss-Roós Endre éppen most ugrik le a „szónoki emelvényről”, melyről körülnézett az összegyűlt tömegen, és jókedvően állapítja meg: — Már dugig van a terem! — Csupa paraszt! Milyen szociáldemokrata párt lesz ebből?! — jegyezte meg ke- resnyésen Szomorú László. — Ne nyavalyogjon már Szomorú szaki, minálunk a lánggyárban is sok még a szervezetlen munkás. Azokkal kell megcsinálni a pártot akik eljöttek és itt vannak, — jelentette ki határozottan Kozma és a többiek helyeselték. — Kezdd el bátran, Szomorú elvtárs! — mondta Szentlélek! és már hóna alá nyúlva fel is segítette az ugródeszkák tetejére az öreg szakit, aki meglepően bátor hangon kezdte. — Tisztelt népgyűlés, kedves elvtársak! Üdvözlöm a megjelenteket, a helyi szociáldemokrata pártot előkészítő, szervező bizottság nevében. Engem talán legtöbben ismernek, én hoztam Mátészalkára a cserépkályhák divatját. — Jókedvű helyeslés hangzott fel több oldalról. Természetes hangjával, régi szakszervezeti rutinjával megtalálta a kontaktust a hallgatósággal. — Azt azonban kevesen tudják, hogy huszonkét éve szervezett munkás vagyok — büszkén hangzanak szavai. — Több elvtársammal, Vágó, Kiss-Roós gyártelepi tisztviselőkkel, Kozma Ignác, Kovács István mátészalkai születésű itthon tartózkodó pesti munkásokkal, Szentléleki asztalossegéddel és Földes Pál diákkal, mi vagyunk a helyi pártszervezet megalakulását előkészítő bizottság. Csatlakoztak még hozzánk az éjjel hazaérkezett, szintén szálkái születésű pesti szabósegédek, szervezett munkások, Feldmann Berti és Németh Elek. így hát nem heten vagyunk a gonoszok — mondja régi rutinnal ravaszkodva, ami nagy derültséget vált ki, — hanem kilenc főre nőtt a szervezőbizottság. Remélem a párttagság is ilyen tempóban, napról napra nőni fog. — Ügy, mint a cserépkályhák, azok is gyorsan szaporodtak! — kiáltja be egy hang élcelődve. Remek a gyűlés hangulata. Szomorú szaki úgy érzi, hogy. győzött, ezért gyorsan be is akarja fejezni, anélkül, hogy a megbeszélt politikai programot,. az őszirózsás forradalmat csak meg is említette volna. így folytatja: — Mint ahogy én tanultam, huszonöt évvel ezelőtt, elhoztam magammal a munkásosztály nagy tanítójának, Marxnak a „Bér, ár, profit” című könyvét — felmutatja a könyvet. — Fel akartam ebből olvasni, hogy magyarázza Marx világosan a proli kizsákmányolását. Most azonban azt hiszem, hogy mindnyájan érezzük, mennyire igaz, amit Ady úgy mondott: „Szegény embert ág is húzza, néhány úr kötötte millió jobbágyát gúzsba.” Sem Marxnak, sem a versidézetnek nem volt sikere, meg sem tapsolták. így Szomorú elhatározta, hogy gyorsan be is fejezi. — Azt javallom a népgyűlésnek, hogy alakítsuk meg a Magyar Szociáldemokrata Párt mátészalkai helyi szervezetét és válasszuk meg az ideiglenes vezetőséget. Aki javaslatommal egyetért, emelje fel a kezét! A többség éljenez és felemeli a kezét. De nem mindenki. Az iparosköriek közül csak néhányan, a Bartos körüli kisgazdák, hivatalnokok közül alig-alig, és ez zavarba hozta Szomorút, nem tudta, mit csináljon. — Ne féljen! Jól van ez' Nyissa meg a vitát! Szóljon hozzá, aki akar — súgtuk mi, a szervező bizottság tagjai. Szomorú megértette és gyorsan összeszedte magát. — Jól van, no. A nagy többség javaslatunkat elfogadta, de nálunk demokrácia van, szóljon hozzá aki akar, tessék! Fellélegeztünk és már elsőnek jelentkezett is Bartos ügyvéd. — Az őszirózsás Károlyiforradalom három nappal ezelőtt Pesten megvalósította apáink, a negyvennyolcas függetlenségi szabadságharc célját, a független Magyarországot, és hiszem, hogy rövidesen megteremti a magyar köztársaságot — általános lelkes éljenzés a teremben. — De nem mindenki gondolkozik egyformán, Pesten is több párt van képviselve a nemzeti tanácsban. A pártok majd összeülnek és demokratikusan, a többség akarata szerint elhatározzák, hogy ez a mi új, szabad, független hazánk, a magyar köztársaság milyen legyen ? — Kié legyen? Kié legyen?!! — süvít Lakatos Lajos éles hangja a teremben. Óriási tapsorkánt ébreszt. Ügy látszott, Bartosnak Sem jött meg még a régi rutinja, mert zavartan elhallgat és a népgyűlés Lakatos szavaira figyel. — A 48-as függetlenség nagyon szép jelszó volt régen, most azonban nekünk, annyi háborús nyomorúság után nem szép jelszó, hanem kézzelfogható valami kell. Minden parasztnak az egész világon egy vágya van: a föld! Földet akarunk mi, kisemmizett. magyar földnélküli Jánosok, itt Mátészalkán és környékén is. — Ügy van, úgy van, földet akarunk, földet! *_ zeng, viharzik az egész terem. Szomorú úgy érzi, hogy ez a vihar lesöpri az emelvényről, le is akar mászni, de Kozma visszatartja, sőt felugrik hozzá és karjával maga mellé öleli. Éles, csengő hangjával sikerül a lelkesedés zsivaját túlkiabálnia. — A parasztok és munkások egyet akarnak) Üj világot akarunk, fogjunk össze! Szervezzük meg a partot! — a pesti munkás férfias kiállása nyilvánvalóan tetszik a tömegnek, elhal a lárma, és Kozma szinte hadarva folytatja: — A helyi szociáldemokrata pártszervezet elnökének ajánlom a huszonkét éve szervezett munkást, Szomorú elvtársat! — általános éljenzés mellett emelkednek a kezek a levegőbe, a messze túlnyomó többség elfogadta. Kozma gyorsan, rutinosan meg is állapítja: — Tehát elfogadva. Titkárnak ajánlom Kiss... — de szavát elnyomják, szinte kórusban kiáltják: — Bársony Feri! Bársony Feri! Titkár legyen Bársony Feri — zengi szinte az egész terem. Ebben a hangulatban Kozma is zavarba jön, de gyorsan lehajlik hozzánk, a pódium körül álló szervező bizottsághoz, és mi bátorítjuk: — Legyen Bársony! Ismered, paraszthentes, nagyon becsületes, — mindenki szereti! — Kozma bólint és karjaival integet, mire a lárma is lecsillapodik egy keveset, és jókedvűen kiáltja: — Jól van elvtársak! Párttitkárnak a népgyűlés Bársony Ferencet választotta meg. Óriási lelkesedés tör ki, mintha kifejezni akarnák, hogy értik: valami új történt itt! Megvalósul amit akarnaki íme az új világ! Elérhetjük amit akarunk. Ezt fejezi ki a népgyűlés öröme... — Bársony elvtárs, jöjjön fel ide hozzánk, az emelvényre — hívja az új titkárt Kozma. A tömegből, úgy a terem közepe tájáról, elindult egy negyven év körüli, szökés, pirospozsgás, élettől csakúgy duzzadó arcú mosolygós, tényleg első látásra megnyerő, csizmás, ünneplőbe öltözött parasztember, félhosszú pipaszárrai & szájában. Fiatalosan lép fel az ugródeszkás emelvényre, Kozma és Szomorú férfiasán kezet ráznak Bársonnyal, és hangosan ismételgeti mindig bizakodóbb és örömtelibb hangon. — Köszönöm, köszönöm a bizalmat! A tömeg megelégedetten csendesedik le és Kozma már folytatja is: — Segédtitkárnak javaslom a gyártelepi Kiss-Roóz Endrét, régi szociáldemokrata párttagot! — élénk taps követte a bejelentést, főleg a pódium körül. Többen Lakatos nevét is kiáltják. Kozma most már nem jön zavarba, hanem jókedvűen integet, csendet kér az élénk, aktív hallgatóságtól, Meg sem várja a teljes csendet és máris közli a határozatot: (Folytatjuk) Földes Pál:
