Kelet-Magyarország, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-10 / 264. szám

V 1968. november 10. IPELFT-MAGYARCmSEAO - VASÁRNAÉT MELLÉKLET T. oVftf Cseres Tibor: SÁRIKA, A TANÍTÓNŐ Gerő fános; Felismerés M ár arra is gondolt, hogy apróhirdetésre válaszol. De annál sokkal büszkébb volt. Március elején, egy hajnali órán fel kellett ébrednie. Ki­ment csak úgy hálóingben a csupasz-gyepes iskolaudvarra —- fojtogatni kezdte az enyhe szellő, amely a csillagos ég­ből áradt alá, s leándervirág meg szegfűszeg illatú volt. Menekült be a házba. A haj­nal továbbra is fullasztó ma­radt. A vásott lépcső, az ajtó, a küszöb, minden olyan szo­morú volt a derengésben. Valami zaj szállt érre? Vala­ki motoz a ház körül? Igen, egy kutyát kéne beszerezni mégis' Legszívesebben leült volna a küszöbre, de mene­külnie kellett be a szobába. Bent a márciusszag meg­szűnt. a tűiéimetlenség azon­ban maradt. Fél négy volt, hé­tig még akár két verset is ál­hatóit volna, ha tud. Csak egyszer hunyta le, talán tíz percre a szemét. Amikor az órája után nyúlt, már fél nyolc volt s hallotta is a tan­terembe érkező első gyerme­keket. A homok jól elbírta a ke­rékpárt Délben beszaladt a faluba, kolléganőjéhez és ba­rátnőjéhez, bizonyos Csornák Rozikához. I) ozika nem lepődött meg és nem is le­gyintett. — Én is felébredtem ma éjjel — de nekem nem ez az idei a első. Én már megszok­tam, Sárikám, szívem. Ez a március szabályos. Hidegebb években az április vége hozza meg. ötvenkilencben, emlé­kezhetsz, milyen korán zöl­dült, már február végén he- vüléseim voltak. Sári nem értette. — Te szegény — kacagott Rozika — te gyermek! Ez azt jelenti, hogy ezentúl már te is közénk tartozol! — Dehát te már ötvenkét éves vagy! — Na és? Te is megvagy már negyvenegy! Sári még nem volt ennyi, de most nem vitatkozott. Megharagudjon? Míg a bicik­li vitte, egész úton ezen töp­rengett. meg kellett volna-e haragudnia. A gyerekeknek írásbelit adott, hogy egész délután hallgathasson. Mert Rozika kiméletlensége meg­riasztotta. A következő hétre két nap szabadságot kért az igazgató­tól. hogy Pestre utazhasson cipövásárlás végett. Ez fur­csán hangzott. Az igazgató csak ennyit mert szólni: — különleges cipő lesz az! Az estivel indult s már megvolt a teljes szövege, amint a gyorsvonatra át­szállt. Szégyellte azonban, táskájába rejtette s csak Pest alatt vette elő egyszer, hogy ellenőrizze. De nem kellett azon egy betűt sem változtat­ni. Homlokára húzta kalapját — ezt Is Pest tiszteletére vi­selte! iy | era kellett várnia j\ semmit a kiadóhiva­talban. Az ablakocs­kán beadta a papírost: „H r uinckilene éves, szép­nek mondott vidéki taní­tónő sógornőm számára, aki 18—20 éve özvegy, tudtán kí­vül ezúton keressük hozzá il­lő férfi társaságát. Leveleket: „Nyári esküvő" jeligére kér­jük a kiadóba.” A szőke tisztviselőnő kö­zömbös arccal olvasta végig a szöveget Ceruzája hegyével vonalat pöttj intett minden szó alá, hogv forintra számít­sa át a segélykiáltást. Odaír­ta: 120 Ft. Csupán másodszo­ri olvasásra mosolyodott el egy csipetnyit, annál a ket­tős. bizonytalan évszámnál. — Hadifogságban halt meg és nem tudjuk pontosan ugyanis — Százhúsz, tessék a pénz­tárhoz Nem haragudott a fiatal szőkére, de az ősz hajú pénz­tárosnőt szívesebben kérdez­te •— Mikor lehet értejönni? — Két-három hét múlva. Van aki mindennap bejön érte. Van, aki egyszerre vi­szi el. Én olyan leszek, gondolta Sári — aki egyszer jön — s kalapját lebontotta fejéről mindjárt az épület előtt. S aztán már nem volt kedve járműre ülni, gyalog támoly- gott sógornőjéhez, születeti Szalóki Zsokéhoz, akinek a férje vállalati jogász, kisleá­nyuk Cicu pedig tizenkét éves. Cicu örült legjobban s igazán, mert nagyon szerette a rokonokat. S a gyermekek tizenkét esztendős korukig sok rokont szeretnének látni maguk körül. — Cipőt akarok vásárolni — előzte meg Zsóka kérdését. — Valami egészen különlege­set, amilyen még nem volt nekem, amilyet csak Pesten kapni! Ebédre hazajött a sógor is, ő is örült, majdnem annyira, mint Cicu. Hevesen kezet csókolt. Csak késve mondta Sári, hogy „nem szabad”, s lefelé is csak késve kezdte nyomni kezét. De akkor már a sógor csókjai rajta voltak. E béd alatt Károlyról beszélgettek, Szalóki Károlyról, mint aki csak rövid külföldi úton tölti valahol a2 Időt, s nem a föld­ben. Ebéd után a sógor elkö­szönt, Zsóka pedig vállalta, hogy segít a cipőkeresésben. Idejével maga rendelkezett a Buksi kötőgép jóvoltából. Al­kalmas cipőt azonban estig nem találtak. Vacsoránál megint Károly került szóba, hogy milyen ételeket szeretett. Aztán, hogy Sárika nem fél-e a tanyasi is­kolában. Hogyan állja meg annak a sok éhes férfinek az ostromát. — Huszonöt kilo­méteres körzetben nincsen olyan egzisztencia, aki enge- met esélyesen meg merne környékezni. — Kacagott, majd sóhajtott az özvegy. — Évről évre előfordul ugyan fiatalabb kolléga, de azok en- gemet néninek tisztelnek. Harmincon felüli orvosban, állatorvosban ritka a nőtlen. Tavaly került egy özvegy ag- ronómus, de csak egy-két hó­napig zsizsegtek körülötte. Egy élelmes nőszemély meg­kaparintotta. Zsóka nem vette észre, hogy panasz ez, s nem a boldogult Károly vé­delme. Délelőtt folytatták a cipő­vadászatot. Féltíz tájban vá­ratlanul ráleltek a nemes vadra. Hús színű pár volt. egészen extra, úgyszólván egyedi gyártmány. Sem ki­sebb. sem nagyobb nem volt belőle Zsóka szomorúságára, mert egy számmal kisebb lá­ba lévén, ebben kotyogott a lába. Hóna alatt Ä Cipődo­bozzal Sárika szárnvat ka­pott. Még a déli vonattal el­utazott. Csak másnap hajnal­ban ért haza. r buszról a kö- vesútnál sz.állt le, onnan még hét kilométer, gyalog, a ke­rékpár híján. Nem feküdt le. felpróbálta a cipőt: — Iste- -oi-o hm fogom ezt viselni! Jöttek is nemsokára a gye­rekek. Nem vettok észre semmit, pedig az új cipőben tanított. A várakozás megfeszí­tette ideiét, azt a né­hány hetet. Olvkor o7.t gondolta, valami okból '-ihagvlák a hirdetést. Április régén kanta meg azt a lap­számot amelybon végre ben­ne volt a .Harminckilenc ’■vés szépnek mondott”. sTinHiért a rím alatt: Házas- sée F,zt tó Selnnh tartotta. Csőmé''' tto7ii-a rnóiito ele­jén borult ki Mmtökot hív­tak ki é-*n ő meg azt kiván- ta. barátn*io kísérte be A fe­hér autó ' l’pmorrc-^pS^tt a dü'őúton °ái-u-’ór* az icVolp­ndvarra Tprt—"■ óZ'1V felvtak a könnvei- — v- nín P?ÍVS7faT' J^orroo I fi P+éV7f t>rfn>c-y i^TÓta TT'fjprnj Tud** TTnt?<S**nf r‘Serd6r6r^r‘c<',aT* VoH vnlpm*- !<or ■n<»orv’"'7’'a’"'^'or' S ff^^ócrn] kérte Rozikát. Hogy képzeli. Meg is bántődott Kovács őr­mester. Eltűnt a faluból, s nem is jelentkezett azóta. Azt mondta az ideggyógyá­szat orvosa: — Hölgyem, ne kívánja, hogy a falakon belül engedjem. Búcsúzzék barát­nőjétől! ... Csak másnap kapott vona­tot. Ügy elgyötörte az út, ma­ga is csaknem odajutott... hova? A várakozás, a levelek reménye azonban erőt adott. Május második felében ismét két nap szabadot kért. „Má­jusban, Sárika kedves! Ha a megyénél megtudják, a fene­kemre vernek!” — sopánko­dott az igazgatója. Sá azonban vitte a cipődobozt. A pályaudvarról egyenest a kiadóba sietett. Pirulás nélkül mutatta a személyi igazolvá­nyát. Huszonnyolc levelet számoltak eléje. Megköszönte. — Zsókám, mégsem tudom használni ezt a cipőt — állí­tott be a sógornőiéhez. — Node két hónap múlva nem veszik vissza, hiába van meg a cédula! ] gy is lett, nem vették vissza, de Sárikán nem látszott bosszan­kodás. Cicu boldog volt. „Jaj, ha velünk lakhatnál, Sárika né­ni!” Mivel nem engedett ke­zet csókolni, a sógor atvásan kétoldalt hozzádörgölte jogász arcát. Az ebéd alatt megint Károly került elő. milyen fess karpaszományos volt. Az esti vonattal már utazott is vissza Sárika. Hasztalan marasztalták: — Dehiszen a második éj­jel nem alszol! — Párnáson szundíthat az ember! — mondta. Párnásra spekulált, hogy majd magában — olvashat. Négynél kevesebben sehol sem ültek a fülkében. De jobb is, legalább szendergésében annyival tovább őrizhette a tervezgetést. Délre került ágyba. Alig látott a fáradság­tól. Éjjel felébredt, felkelt, elő­vette a leveleket. Kilencben fénykép is volt. Visszariadt tőlük, ezeknek az írását el sem olvasta. S amelyikben nem lapult fénykép! Hát mit gondoltok, ti szánandók és érdeksóvárok. Ápolónő va­gyok én, vagy világcsúfja, vagy nincs elég gyerekem ne­kem itt az udvaron? Mennyim van az OTP-nél? Stricik! Al­jasak. Némelyik papírról az alkohol szaga bűzlött. A konyha kövén elégette az eg^sz ajánlathalmazt. Amint a hamut összeseperte, meg­bánta tettét. Mivel nem ellen­őrizhette emlékezetét, úgv tet­szett, vagy kettő is akadt köz­tük. olyan, akiben némi fér­fias szemérem, sőt büszkeség is látszott. Az egyik még mentegette is magát, hogy... Na, végre!... Alig várta a reggelt, kerék­párra kapott s be a faluba. Fél óra alatt tette meg a hat kilométert. Csak Rozika ajta­ja előtt tért észhez hát kinek panaszkodjon, ha ő nincs itt. az egyetlen. Vég'ctntta bicik­lijét a főutcán s házról házra mormolta magának: itt sincs senki, itt Sincs senki. Ismert minden házat. Házasságuk el­ső két hetét itt töltötték Ka­rdival. Az a bizonyos ház most következett. A falu vécé előtt a tizedik De megöreged­tek az ablakok!... Ruhástól feküdt az ágyba. Éjfélkor felriadt. Semmi álom nem jött a szemére. Megnéz­te magát a tükörben. Levélbe tette panaszát, s másnap el­küldte Pestre. Negyednap jött a válasz: „Ez így nem mehet tovább, fel kell jönnöd Pestre. Leg­alább Cicunak legyen egy ál­landó rokona”. A sógor is odajegyez- te nevét s még a neve alá: talán segíteni is tudnék az áthelye­zésnél. Ceruzával háromszor is aláhúzta szavait. E szavak ezáltal ajánlattá váltak. Fe­nyegető megkörnyékezéssé. Talán segíteni is tudnék — ez negyedszer is alá volt húz­va. Piros ceruzával. E2erkilenszázharminchét- ben, tízéves koromban, volt nekem egy kutyám. Közönsé­ges, mindennapi neve volt: Hektor. Egy tavaszi napon, amikor éppen az ártézi kút­ra mentem, akkor került hoz­zám a kis, ökölnyi jószág A kútnál, a lefolyó vizében három, Velem egyidős fiú az­zal szórakozott, hogy kita­pasztalja, mennyi ideig bír­ja víz alatt a csepp, fehér szőrű kutya. Persze, nem so­káig bírta. Nyüszített, kapá- lódzott és itta a vizet. Amikor odaérkeztem és lát­tam, mit csinálnak, nem tud­tam szólni sem, csak kiszá­radt a torkom, és néztem ré­mülten, mint egy eszelős. Olyan érzésem volt, mintha engem fojtogattak volna oda a vízbe. Görcs állt minden ízembe. Csak azt tudtam, hogy én is megfulladok, ha nem történik azonnal valami. — Látod, milyen szívós! — mondta az egyik és rátette a lábát a kutyára, úgy hogy a kicsi jószág feje belefúró­dott a víz alatt a pocsolyába. Amikor a fiú hozzám szólt, egy szempillantás alatt el­szállt belőlem a merevség, feloldódott a görcs. Olyan rekedt, ismeretlen hangon or­dítottam fel, amitől én ma­gam is megrémültem. Meg­forgattam hirtelen a kanná­kat a kezemben, és nekiro­hantam a kutya kínzóinak. Vagy a kiáltástól, vagy el­torzult arcomtól azután any- nyira megrettentek, hogy nem mertek ellenállni. Fu­tásnak eredtek. Kiszabadítottam a meggyö­tört kis jószágot, kiszedtem szájából a sarat, melenget­tem. A két kannát a karom­ra fűztem, és sírva vittem ha­za a kutyát. De a sírás any- nyira erőt vett rajtam, mint még ezelőtt sohasem. Egész testem rázkódott a zokogás­tól, csak akkor emberéltem meg magam, amikor a ka­punkon befordultam. Anyám éppen mosott, vár­ta a vizet a konyhában. Amint megpillantotta az üres kan­nákat meg a kutyát, nagy csendesen, ahogy csak ő tu­dott szólni, megkérdezte: — Hát a víz, kisfiam? Nem szóltam semmit, le­hettem a kutyát egy száraz ruhára, és kifordultam a konyhából hang nélkül. Szaladva mentem a kútig meg vissza, s amikorra haza­értem, anyám már egy ke­rek, ócska kis kosarat kerí­tett, s a száraz rongyokkal bélelt fészekből hálásan pis­logott rám a megmentettem Lehet, csak én láttam úgy de könnyes volt a kutya sze me. Attól kezdve elmaradhatat- lanok voltunk egymástól. Mi nél nagyobb lett, annál in­kább ragaszkodott hozzám, iskolából jövet, már az épü­let előtt várt, körülugrált. megnyalta a kezemet és jött mellettem egy lépés távol­ságban. Egyszer Debrecenbe utaz­tam nagyanyámékhoz, és egy nappal később jöttem haza. mint ígértem. Hektor mégis 'megérezte jövetelem, ott vári az állomáson. Anyámék mondták, a vonat érkezése előtt egy negyedórával a ku­tya megugrott, és futott egye­nesen az állomás irányába. Nem tanítottam Hektort egyáltalán. Nem parancsol­tam rá, hogy adjon pacsit vagy feküdjön le. De ha mondtam neki valamit, ab­ban a pillanatban megértette és cselekedett. — Hektor, merre van anyám? — kérdeztem tőle, ha nem találtunk otthon, is­kolából jövet senkit. Olyan­kor Hektor vakkantgatott, boldog volt, hogy szívességet tehet és elvezetett a tizedik szomszédba is anyám után. Mondtam, nem oktattam én semmire, mégis többet tudott Hektor sok mindenről, mint én. Volt egy szokása, amiről még én sem tudtam leszok­tatni. A kéregető cigányokat, a főjegyzőt meg az állator­vost mindig megugatta. Má­sokra nem haragudott, de azokra aztán komolyan. Ha nem húzódtak biztos helyre idejében, letépte róluk a ru­hát is. Fogalmam sincs, hon­nan vette ezt a szokását, de tény, magam sem bírtam ve­le ilyenkor. Egészen kivetkő­zött barátságos formájából, és legfeljebb annyira hallga­tott a szavamra, hogv nem ugrott egyenesen a torkuk­nak. Igen ám, de ez nagy hiba volt, mért mi abban az idő­ben a Hangya épületben lak­tunk, s oda bizony nagyon sokszor betért a főjegyző úr meg az állatorvos is egy-egy kupica pálinkára, ök záróra Után is gyakran jöttek, ami­kor a rolló már le volt húz­va Ilyen esetben az udvar felől kellett kerülni az üzlet­vezető lakásáig. így esett meg azután az a szerencsétlen do­log, hogv a lódoktor, az ud­varon befelé jövet, mámoros fejjel a szundikáló kutyába botlott. Hektor, amint meg­érezte a szagát, egyet vak- kantott és elkapta a csukló­ját. Másnap a HANGYA igaz­gatósági elnöke — aki ismer­te Hektor minden jó tulaj­donságát, és kedvelte is a maga módján — kiadta az utasítást apámnak: — A kutyát el kell zavarni a háztól! Akkor én mit éreztem, mit nem, azt nem lehet elmonda­ni. Mindenesetre hétfőn, ami­kor Nagy József bácsi jelen'- kezett a kutyáért, hogy el­vigye a tanyájára, bementem a kamrába, megkerestem a lúgos üveget —- amiből anyám a vízbe szokott tölteni mo­sásnál — és megittam az • üveg tartalmát... Nem voltam sokáig beteg, mert szerencsére akkor csak szappanos vizet töltött anyám az üvegbe. De így is nyom­tam az ágyat pár napig. Enni nem ettem semmit. Elhatároztam: ha a lúg nem használt, éhen veszítem hit­vány testemet. így kínoztam magamat is, meg anyámat is, aki ismert és tudta, hogy nem játszom a szavakkal. Nem nyeltem le egy fala­tot sem, csak néztem az ágy­ból a tejet, amit velem szemben egy kis sámlira tet­tek le, hátha meggondo­lom a dolgot, ott van. lelkem csendességére igvak belőle. Bámultam a szobában elő­re, túl láttam a falakon, túl a falun, ki a Nagy Jó­zsef bácsi tanyájáig. Elébem képzeltem Hektort, amint ő éppen így emészti magát utánam, és rágja a láncát, hogy hozzám szabaduljon Ki akartam ugrani az ágy­ból, szaladni a tanyára De lassan, minél többet rágtam magam, megértettem, tehe­tetlen vagyok. Rossz volt a felismerés, jobban fájt n tes­ti fájdalomnál is. Azért nem könnyeztem, és nem zokog­tam. Férfiasán viseltem el a csapást. Akkor fogadtam meg na felnövök vagy nagyon t z- dag leszek, vagy megvált áz­tatom azt az egész igazság­talan, könyörtelen világot. Montar er Ősz Siófokon Külön leges könyvek Különleges értékű hungari- cumokkal gazdagodott az or­szágos Széchenyi könyvtár gyűjteménye. Az egyik új szerzemény a magyarországi származású Ibrahim Mütefer- rika isztambuli nyomdász ki­adványaként 1730-ban jelent meg: Egyiptom kétkötetes történetének második köny­ve. Ibrahim Müteferrika an­nakidején Rodostóban II Rá­kóczi Ferenc tolmácsa volt, majd a török hatóságok en­gedélyét megszervezve, nyom­dát alapított. A központi antikvárium útján került a könyvtárba egy szászhalombattai pedagó­gustól az utóbbi évek talán legjelentősebb új szerzemé­nyű régi magyar könyve Egy rongált fatáblás kötésű vas­tag kötetről van szó amely három XVI. század! megvár nyelvű nyomtatványt tartal­maz. A legérdekesc zöt- tük Decsi Gáspár „Az utolsó ülőben egynéhány regnáló bűnökről való prédikációk, tudni illik, első az bűnről, má­sodik az részegségről har­madik az paráznaságról. ne­gyedik az táncról” • .mű munkájának 1582-ben Deb­recenben megjelent első ki­adása.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom