Kelet-Magyarország, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-24 / 276. szám
*1. dWRrf RITLEt-MAGYAftaRSZÄO T9W». november W* A Központi Bizottság ünnepi ülése (Folytatás az 1. oldalról) vagy foldatodj ék a harc a kizsákmányoló osztályok ellen, a nagybirtok elkobzásáért, a bankok, a gyárak, a bányák köztulajdonba vételéért; be kell-e érni egy polgári köztársasággal, s a nép elégedjen meg a jövő szép ígéreteivel, vagy meg kell teremteni a szocialista köztársaságot. A kommunista párt választ adott a történelmi kérdésre. Megindította és kibontakoztatta a harcot a proletár forradalomért, a Szovjet-Oroszországgal szövetséges Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásáért. A párt megalakulását követő hónapokban a harc kiéleződött. A koalíciós polgá» ri-szociáldemokrata kormányzat idején a forradalmi tömegekkel szemben mind nyíltabb burzsoá diktatúra érvényesült. 1919 februárjában nagyszabású kommunistaellenes provokáció zajlott le. és rendőri hajsza indult. Üldözték a szovjetbarát megnyilvánulásokat. A forradalmi folyamatot azonban már nem voltak képesek feltartóztatni. Négy hónappal a kommunista párt megalakulása után eljött 1919. március 21- » ének történelmi napja, az a nap, amelyen győzött a proletárforradalom, kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot. A történelemben ritkán adódik, hogy egy párt közvetlen forradalmi célja ilyen rövid idő alatt valóra váljon. — Négy hónap múlva megünnepeljük a Tanácsköztársaság kikiáltásának félévszázados jubileumát. Méltatni fogjuk létrejöttének, társadalomátalakító munkájának és forradalmi honvédő háborújának, küzdelmének nagy hazai, nemzetközi és történelmi jelentőségét. A Magyar Tanácsköztársaságot 1919 augusztusában a hazai ellenforradalmárok által behívott külső imperialista erők, az antant csapatok fegyveres beavatkozásával és túlerejével leverték. Visszaállították a kapitalista-földesúri rendet, s a fehérterror rémuralmával, negyed- százados kegyelten elnyomással álltak bosszút, amiért a magvar proletariátus kezébe vette a hatalmat, 'segítette a szomszéd országok proletariátusának harcát és megzavarta az imperialisták szovietellenes hadjáratát. A Tanácsköztársaságnak még az emlékét is igyekeztek befeketíteni. De a Magyar Tanácsköztársaság a történelem fényében tisztán áll. Pártunk, munkásosztályunk, népünk büszke lehet első munkás-paraszt államunkra, s arra, hogy ma megvalósul az, amiért elődeink 50 évvel ezelőtt síkraszálltak. A forradalom tapasztalatai Az első magyar szocialista forradalom tapasztalatai a magyar és a nemzetközi munkásosztály maradandó eszmei fegyverévé váltak. A Magyar Tanácsköztársaság bebizonyította, hogy a proletárforradalom, a proletár- diktatúra nem speciálisan „orosz jelenség”, hanem követhető és követendő példa • más országok munkássága számára. A magyar példa már akkor bizonyította, hogy egy ország munkásosztályának győzelme csak, a marxista—leninista elmélettel fel- fegyverzett,' az osztállyal, a tömegekkel összeforrott párt. a forradalmi élcsapat vezetésével vívható ki. A proletárdiktatúra bukása után. az ellenforradalom felülkerekedésével a mun kásság politikai egységr megbomlott. De élt tovább a- eevség gondolata. Évtizede' teltek el addig, amíg a kommunisták és a baloldali ’szó ciáldemokraták a burzsoáziá val, a reakcióval, a fasizmussal szemben harcolva, a jobboldali szociáldemokraták, a peyeristák bomlasztó tevékenysége ellen küzdve 194R-ban újból egyesítetté! erőiket, helyre' othatták r. munkásosztály egységét, is mét megteremthették egységes forradalmi pártját. Ennek köszönhető, hogy ma, a marxizmus—leninizmus alapján egyefsült, egységes párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt vezeti népünk harcát és emlékezhet meg saját ünnepeként az 1918-as kommunista pártalapításról. Tisztelt Központi Bizottság! Kedves elvtársak! A Tanácsköztársaság leverése után a brutális elnyomatás, a féktelen terror negyedszázados, sötét korszaka nehezedett pártunkra, népünkre. Mártírok és hősök sírjai jelzik pártunk történelmi útját. Sokan estek gl, áldozták életüket a kommunizmusért, a nép szabadságáért 1919-ben Szamuely Tibor, Korvin Ottó, László Jenő, Kerekes Árpád és sokan mások; 1932-ben Sallai Imre és Fürst Sándor. A spanyol polgárháborúban sok harcostársával együtt Zalka Máté, Zsinkó Vilmos és Sebes György esett el. A második világháború éveiben Rózsa Ferenc, Schönherz Zoltán, Kilián György, Kulich Gyula, Ságvári Endre, Pataki István és a párt, a haza sok más hű fia halt hősi halált. 1956-ban, amikor ismét fegyvert kellett fogni a munkáshatalom és a szocializmus védelmében, az elesettek között Mező Imrét, Kalamár Józsefet, Kállai Évát, Biksza Miklóst, Sziklai Sándort, Asztalos Jánost veszítettük el. Szomorúan emlékezünk azokra az elvtársainkra — Rajk Lászlóra, Szőnyi Tiborra, Szalai Andrásra. Riesz Istvánra, Pálffy Györgyre, Sólyom Lászlóra és sokan másokra — akik életükben az eszme, a munkásosztály hű harcosai voltak és a személyi kultusznak estek áldozatul. Jelölt és jeltelen sírok százaiban, ezreiben nyugszanak azok a kommunisták, harcostársaink, akiknek azért kellett meghalniok, mert haladó eszméket hirdetve küzdöttek a szocializmusért, a munkásosztály, a nép szabadságáért Az áldozat nem volt hiábavaló, 'mert él a párt, győzött az eszme, győzött a nép: szabad földön épül a szocialista Magyar- ország! Az illegalitásban A párt soha nem adta fel a küzdelmet: dacolva minden elnyomással és üldöztetéssel, a legnehezebb időkben, a legsúlyosabb körülmények között is folytathatta harcát Elmondhatjuk, hogy a párt 50 éves fennállásának egész időszaka alatt az elnyomatás és a szabadság viszonyai között, békében és háborúban, mindig, mindenhol és minden körül- ' mények között szakadatlanul harcolt a dolgozók mindennapi érdekeiért és hirdette a kommunizmus eszméit A Horthy-korszak 25 évén át a párt illegalitásban dolgozott. A munka folytonosságát a párt tagjainak önzetlensége, hősies áldozatkészsége biztosította. Az illegális kommunista párt vezette a harcot, szervezte a proletariátust, a szegényparasztság, az értelmiség legöntudatosabb képviselőit. A huszas évek közepén létrehozta a legális Magyarországi Szocialista Munkáspártot, a féllegális szak- szervezeti ellenzéket, s a szociáldemokrata párt szervezeteiben es főleg a szak- szervezetben dolgozva, a baloldali szociáldemokratákkal együtt a tömegsztrájkok egész :orát szervezte meg. Űj lendületet adott a .arcnak a kommunista inter- lacionálé VII. kongresszusa iyomán hazánkban is megerősödő munkásegység, és kibontakozó népfrontmozgalom a fasizmussal és a háború fenyegető veszélyével szemben. Az antifasiszta mozgalomhoz a forradalmi munkásokon, a baloldali elemeken kívül olyan hazafiak is csatlakoztak, akik. más világné- zetűek voltak, de megértették, hogy ha nem cselekszünk, a fasizmus és rabló háborúja pusztulásba sodorja, végveszélybe dönti nemzetünket. A kommunista párt kezdeményezte, vezette a történelmi emlékbizottságot, az 1942. március 15-i háborúellenes tömegtüntetést, a hazafias erőket összefogó magyar frontot, a Gömbösszobor felrobbantását, az illegális fegyveres akciókat, a partizáncsoportok harcait. Az emigrációban élő magyar kommunisták a Szovjetunióban a hadsereg soraiban, Európa majd minden országának ellenállási szervezeteiben, a francia, a belga, a szlovák, a jugoszláv partizánok soraiban küzdöttek a fasiszták ellen, a népek szabadságáért A második világháború idején is a kommunista párt volt a vezető ereje a nemzet legjobbjait átfogó küzdelemnek, amelynek célja a háborúból való kilépés, a független, szabad és demokratikus Magyarország megteremtése volt. Ezt a harcot népünk saját erejével nem tud- fa győzelemre vinni. A szabadságot a szovjet hadsereg hozta el Kedves elvtársak! A magyar népnek a szar badságot a Szovjetunió hadserege, annak hősi és áldozatos harca hozta el. Megverte és kiűzte hazánkból a végsőkig ellenálló Hitler-fasiszta megszállókat és a velük élet- re-halálra szövetkezett Hor- thy-fasiszta magyar rekació erőit. Magyarország felszabadult, visszanyerte szuve- rénitását, s népünk előtt megnyílt a társadalmi haladás lehetősége. A felszabadulás időpontjában a negyedszázados illegalitásba kényszerített kommunista párt volt az egyetlen szervezett érő, amely azonnal talpraállt, programot adott, az ország újjáépítésére és az egész magyar társadalom forradalmi átalakítására. A kommunisták vezetésével, a nép áldozatos munkája nyomán eltűntek a háborús romok, s lett magyar újjászületés. A. háborús vereség kábulatából magához tért reakció elleni további harcot a kommunista—szociáldemokrata egységbizottságok, a baloldali blokk, a magyar nemzeti függetlenségi front keretében tömörült, s a harcban össze- kovácsolódott baloldali erők vívták. A reakció elleni, a munkáshatalom kivívásáért folytatott harcban jött létre ismét a magyar munkásosztály politikai egysége, forradalmi, marxista—leninista pártja. 1948-at joggal nevezzük a fordulat évének, mert pártunk vezetésével, a dolgozó tömegek támogatásával másodszor is győzött hazánkban a munkásosztály. Köztulajdonba kerültek a döntő termelési eszközök, megkezdődött a szocializmus építése. A munkásosztály hatalmának, a népi demokratikus rendszer győzelmének kivívását követő évek a lendületes szocialista építés évei voltak. A munka korszakos eredményeket hozott. Az ország iparosodott, lendületesen fejlődő szocialista országgá vált. Ezeket az eredményeket népünk a párt vezetésével érte el. Ugyanezen idő alatt, a párt vezetésében komplv hibák is 'elentkeztek, majd hatalmasodtak el, s növekvő mértékben eltorzították szocialista viszonyainkat. Ezek a súlyos hibák 1953-tól nyílt politikai váltságot okoztak, s végül is a revizionista áram- 1 at. az osztályellenség. a nemzetközi imperializmus bekapcsolódása és aktív tevékenysége nyomán az 1956 októberi ellenforradalmi felkelésbe torkolltak. Súlyos veszélybe került munkásosztályunk hatalma, rendszerünk, népünk minden szocialista vívmánya. A párt újjászerveződött Kedves elvtársak! Az 1956. őszi súlyos helyzetben ismét a magyar kommunisták, újjászerveződött pártunk mutatták meg a kivezető utat. Pártunk gyökeresen szakítva az előző vezetés hibáival, megszüntetve a torzulásokat, a munkás- osztályra, A népre támaszkodva, a Szovjetunió, a szocialista országok, a nemzetközi kommunista mozgalom támogatását élvezve vezette és vitte győzelemre a harcot. Helyreállt és megerősödött hazánkban a munkás- osztály hatalma, a Magyar Népköztársaság törvényes, szocialista rendje, és rövid időn belül megteremtődött a szocializmus további építésének minden szükséges feltétele. Fejlődésünk immár 12 éve töretlen. Azóta végbement a mezőgazdaság szocialista átszervezése, befejeződött a szocialista társadalom alapjainak lerakása és a szocialista társadalom teljes felépítésének szakaszába léptünk. Ipari termelésünk 1957 óta két és félszeresére növekedett; létrejött, megszilárdult, s termelését — ugyancsak az 1957. évihez képest — . mintegy negyedével növelte a szocialista mező- gazdaság. Növekedett és bővült a magyar tudomány munkájának bázisa és hatékonysága. Fejlődött közoktatásunk minden fokon és területen, mérhető eredmények vannak a kultúra területén. Növekedett társadalmunk szocialista közgondolkodása és egysége. Ez kifejeződik különösen abban, hogy népünk elfogadta a párt IX. kongresszusának előremutató nagy célkitűzéseit, támogatja azokat és eredményesen dolgozik valóra váltásukon. Párunk mindenkor a helyzet reális értékelésére törekszik. Közállapotainkat nem kívánjuk idealizálni, mégis állíthatjuk, hogy a párt politikája bevált. Állíthatjuk, hogy helyesen döntött sorrendben most már három, a VII., a VIII. és a IX. pártkongresszus, amikor pártunk fő irányvonalán nem változtatott, azt megerősítette. Ez megfelel a tömegek óhajának, mert ha van ma Magyarországon egy, a nép legszélesebb körét átfogó egyetemes kívánság, az éppen az, hogy a párt haladjon tovább következetesen azon az úton, amelyen az elmúlt évtizedben járt. S kijelenthetjük, hogy továbbra is azon az úton fog járni! Visszatértünk a leninizmusboz Kedves elvtársak! Ma, amikor pártunk 50 évvel ezelőtti megalapítására emlékezünk mi kommunisták, s velünk együtt az egész ország, egyben a történelmi út tapasztalatait és tanulságait is összegezzük, s ezt is csak teljes nyíltsággal tehetjük. Amikor mai egészséges közállapotainkról szólunk, nem tehetjük meg. hogy ne vessünk legalább egy pillantást a párt, az ország 12 évvel ezelőtti helyzetére: hogy ne mutassunk rá világosan arra, milyen úton és módon sikerült gyökeresen megváltoztatni 'hazánkban a helyzetet. Tizenkét évvel ezelőtt pártunk sem eszmeileg, sem politikailag, sem szervezetileg nem volt egységes és ütőképes. A tömegekben nagy volt az eszmei zavar; az országban aranchikus viszonyok uralkodtak. De az országban akkor is százezer számra voltak az eszméhez, a munkásosztályhoz hú kommunisták, a szocializmushoz, a rendszerhez hű, becsületes munkások, parasztok, értelmiségiek, akik felismerték a súlyos helyzetet, a párt vezetésével összefogtak, tömörültek és nekiláttak a nehéz és nagy feladatok megoldásához A párt nem talált ki elvileg semmi újat, egyszerűen visszatért a leninizmus forrásaihoz és azokból merített. A pártéletben helyreállítottuk a lenini normákat, a kollektív vezetést, a demokratikus centralizmust. A párt és a munkásosztály, a párt és a tömegek között helyreállítottuk a Lenin által megkövetelt viszonyt, a kölcsönös bizalmat, a mindennapi, eleven kapcsolatokat. Az ideológia, a politika, a gazdaság, a kultúra alapvető kérdéseinek lenini megközelítését választotta pártunk. Betartotta azt a szabályt, hogy minden kérdés eldöntéséhez sokoldalú vizsgálat, mérlegelés szükséges. A tömegek meggyőzéséhez figyelmesség, állhatatosság és végtelen türelem kell, de ez nem lehet uszálypolitika — mert az elveket illetően alku nincs. A legjobb politika az elvi politika! A párt kétfrentos harcot hirdetett meg, és folytat mi"d a mai rop-"'». Égviriejű- leg harcéit a d«—' -’s és a szektarianizmus, az ál- baloldaliság, valamint a re- vizonizmus, a jobboldaliság, a reakciós osztályellenség, az. ellenforradalmi elemek ellen. Ezt a harcot sohasem fogtuk fel primitíven, úgy, hogy gépiesen ütünk egyet jobbra, egyet balra. Irányát és súlypontját mindig a helyzet pontos megítélése dönti el. Egy adott időpontban, egy adott pártban, és nemzetközileg is, egyszer a jobboldali, máskor a szektás veszély lehet nagyobb. A párt feladata a helyzetet felismerni. Az internacionalizmus próbaköve Tapasztalatunk megerősíti, hogy mindig az az elhajlás válik idővel fő veszéllyé, amelyik ellen nem folyik megalkuvás nélküli harc. Pártunknak azt a felismerését is fontosnak tartjuk, hogy sem a dogmatizmus, szektás elhajlás ellen nem lehet eredményesen harcolni revizionista pozícióból; sem a revizionista irányzat ellen nem lehet sikerrel harcolni szektás alapról. Tapasztalataink szerint csak a marxista—leninista elvek talaján lehet eredményesen harcolni mindenféle, akár jobb, akár baloldali elhajlás ellen. Tíz-tizenkét évvel ezelőtt mindkét elhajlással szemben fel kellett vennünk a küzdelmet. ^Igy harcolunk azóta is, így fogunk harcolni ezután is. Ezért nevezzük eszmei harcunkat kétfrontosnak. Kedves elvtársak! A kommunista és munkáspártok ereje eszméjük igazságában, nemzetközi összefogásukban, a proletár internacionalizmusban van. Mi az internacionalizmus próbakövének tekintettük mindig, s tekintjük ma is a világ első munkás-paraszt államához, a szocailizmushoz, a kommunizmus úttörőjéhez, a Szovjetunióhoz való viszonyt. Az elmúlt két évtizedben pártunk sokat foglalkozott a szocializmus építésének tör, vényszerúségeivel, azok helyes értelmezésével, és alkalmazásával. A szocialista társadalom felépítése elengedhetetlen feltételének tartjuk, s ezért pártunk kötelességének tekintjük, hogy a magyar viszonyokra helyesen alkalmazzuk a szocializmus építésének általános, közös, nemzetközi törvényszerűségeit. Ugyanígy alapvető követelménynek tartjuk, hogy a szocialista építés általános elveit hazánk történelmi múltjából, országunk adottságaiból fakadó sajátos nemzeti formák és keretek között, s azok figyelembe vételével alkalmazzuk. Ügy ítéljük meg, hogy a szocialista építés általános elveinek és a nemzeti sajáJ (.osságoknak szembeállítása antimarxista. Bármelyik mellőzése, elhanyagolása megzavarja és végső fokon, lehetetlenné teszi a szocialista társadalom felépítését. A történelmi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a nemzeti és nemzetközi érdekeket össze lehet és kell egyeztetni. Semmiféle vélt, vagy valóságos nemzeti érdeket nem lehet a nemzetközi érdek rovására érvényesíteni. Ha a szocialista közösség általános érdekeit megsértjük, annak a nemzeti érdek is csak kárát látja. A továbbiakban a párt első titkára a párt harcának néhány főbb kérdését, s a velük kapcsolatos állásfoglalásait említette meg. Pártunk általános politikájának kidolgozásában sokat merítettünk a Szovjetunió Kommunista Pártja történelmi jelentőségű XX. kongresszusának megállapításaiból, amelyek az egyes nagy jelentőségű tételeken túlmenően a kommunista világmozgalom minden pártját a marxizmus—leninizmus elméletének önálló alkalmazására, a szocialista gyakorlat fejlesztésére ösztönözték és ösztönzik. Ugyancsak jelentős szerepe volt pártunk politikájának kialakításában a kommunista és. munkáspártok 1957-es 1960-as értekezletén elfogadott megállapításoknak, amelyek megfogalmazásában pártünk is részt vett. Harc a különböző nézetek ellen Az utóbbi években széles körű vita alakult ki a pártok között a kommunista mozgalom és különösen a szocialista társadalom építésének néhány fontos kérdésében. A vitában opportunista, a marxizmus—leninizmussal ellentétes jobb- és „baloldali” nézetek is jelentkeztek, közöttük több olyan, amely éppen az 1956-ban Magyarországon fellépett revizionista irányzat állásfoglalásaiban nyert megfogalmazást. Ezeket a nézeteket — különösen a csehszlovák események kapcsán — újabban ismét felelevenítet, ték. Szó van ezekben a legkülönbözőbb dolgokról. Elsősorban a párt szerepéről, a törvényességről, a hatalom megosztásáról, a szabadságról, a sajtószabadságról, a humanizmusról, a demokráciáról és sok minden másról; mindezekről szocialistaellenes, kommunistaellenes éllel, gyakran szovjetellenes, a szó. cialista országok, a kommunista és munkáspártok egységét bomlasztó nacionalizmussal átszőve. Pártunk ezekkel és hasonló nézetekkel harcolva, és a szó; ban forgó kérdésekkel érdemben foglalkozva, megfe. lelő következtetésekre jutott Véleményünk szerint a szocializmus eredményes építéséhez szükség van: szilárd munkáshatalomra; a marxista—leninista párt vezető szerepére; a pártban a demokratikus centralizmus elvének érvényesítésére; a termelési eszközök köztulajdonára; a szocialista állam szervező szerepére; szocialista tervgazdaságra; szocialista közoktatásra, kultúrára; szocialista köz- gondolkodásra; a többi szocialista országgal való internacionalista együttműködésre. Mindezt a feltételt mi meg nem alkuvó eszmei és politikai harcban meg is teremtettük. Pártunk szilárdan ragaszkodva a marxizmus—leninizmus, az internacionalizmus elveihez, a leghatározottabban elutasította és elutasítja a nacionalizmus, a szov- jetellenenesség minden vállfáját, jelentkezzenek azok a kínai vezetők vagy bárki más részéről. Határozottan elutasít minden olyan nézetet, "mely a munkásosztály ha(Folytatás a 3. oldalon)
