Kelet-Magyarország, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-24 / 276. szám

1918 nqpemtter ÍL rBLCT-OTÄGTARORSZÄO 8. OHM A Központi Bizottság ünnepi ülése (Folytatás a 2. oldalról) talmát, a párt vezető szere­pét, a Szocialista állam szer­vező szerepét támadja vagy kérdésessé teszi. Szövetségi politikánk Központi Bizottságunk ideológiánk és politikánk ezen alapkérdéseiben soha nem hagyott kétséget és nem tűrt kétértelműséget, nyíltan hirdette álláspontját és gya­korlatában megfelelő megol­dást keresett és talált ezekre a kérdésekre. A hatalom ná­lunk: munkáshatalom. Az ál­lam fő politikai alapja a munkás-paraszt szövetség. A hazafias népfrontmozgalom keretében szövetségi politi­kát folytatunk, amely társa­dalmilag átfogja az összes dolgozó osztályokat és réte­geket, politikailag pedig a kommunisták és pártonkívü. liek szövetségét valósítja meg a szocialista társadalom fel­építésének céljával. Meggyő­ződésünk szerint hazánkban kialakulóban van a szocialis­ta nemzeti egység, amelynek erősítésére törekszünk. A szocialista társadalom lé­nyegénél fogva a legmaga­sabb rendű, a leghumánusabb és legdeiríbkratikusabb rend­szer mindazon rendszerek kö­zül, amelyeket az emberiség eddig történelme során meg­ismerhetett. Tehát, nem új jelzőket kell a szocializmus fogalmához ragasztani, ha­nem szocialista rendszerünk alapvető intézményeit és vo­násait kell. továbbfejleszte­nünk. Mi a szocialista de­mokratizmust fejlesztjük, amelynek legfőbb vonása a dolgozó ember cselekvő rész­vétele a közügyek intézésé­ben. A szocialista törvényessé­get betartjuk és betartatjuk. Értelmezésünk szerint ez azt jelenti, hogy bűn nélküli em­bert nem lehet büntetni, bűn viszont nem maradhat bün­tetlenül. A törvénytisztelő állampolgárt a törvény védi, a törvényt megszegő embert pedig a törvények előírásai­nak megfelelően felelősségre vonják és megbüntetik. Nálupk politikai nézeteiért senkit nem üldöznek, aki azonban politikai természetű, de törvénybe ütköző, rend­szer elleni bűncselekményt követ el, azt szigorúan meg­büntetik, mert a nép legfon­tosabb vívmánya a szocialis­ta társadalmi rend, és az ■érthetetlen. A sajtó, a rádió, a televí­zió fontos tömegkommuniká­ciós eszköz, amely segítheti és segíti is világnézetünk propagálását, szocialista cél­jaink népszerűsítését, a köz­vélemény formálását. Ugyan­akkor hatalmi eszköz is, amelynek megvannak az ésszerű és szükségszerű kor­látái. Nálunk nincs cenzú­ra, de a sajtó útján elköve­tett háborús uszítást, a más népek elleni gyűlöletkeltést, a faji és a felekezeti uszí­tást, a rendszer elleni han­gulatkeltést a törvény tiltja és bünteti. Nem szabad el­felejteni, hogy Magyarorszá­gon 1956 őszén a hatalom­ért vívott egyik véres csata éppen a rádió épületénél, an­nak birtoklásáért folyt. Pártunk harca az említett kérdésekben számunkra ilyen tapasztalatokkal szolgált Hasznosítottuk és nem fe­lejtjük el azokat. Pártunk népünk harcának, munkájá­nak eredményeit, szocialista vívmányainkat nagyra érté­keljük, gyarapítjuk, óvjuk mindenekelőtt a szilárd nép­hatalmat és azt senki ked­véért kockára nem tesszük Célunk a kommunizmus Kedves elvtársak! Pártunknak mindenkut feladata volt síkraszállni a dolgozók napi érdekeiért, so­hasem téveszt-e szem elől a munkásosztály égső célját, r szocialista, a kommunisí- társadalom megteremtését. Hazánkban ma nincsenek ki­zsákmányoló osztályok, meg­szűnt az embernek ember általi kizsákmányolása. Még van különbség a munkás, a * szövetkezeti paraszt, az ér­telmiség és a kispolgárság között, bár az alapvető ér­dekek közösek. A mi célunk az értelmes, békés élet, a kommunizmus, az osztály nélküli társadalom. Az imént a szocialista épí­tés nagy eredményeiről, an­nak töretlen menetéről szól­tam. Gondolom kell, és jo­gunk van szólni a munka eredményeiről ugyanúgy, ahogy kötelességünk beszélni munkánk gyengéiről is. A szocialista építőmunka ered­ményei valóban nagyok, ha a múlthoz, vagy az egykori mélyponthoz, ahhoz mérjük azokat, ahonnan elindul­tunk. De nem kielégítőek a lehetőségeinkhez mérten, még kevésbé népünk növek­vő és jogos igényeihez, fel­emelő végső céljainkhoz ké­pest. így indokolt igény van a bürokratikus kinövések fel­számolására, a rugalmasabb ügyintézésre, a dolgozók gaz­dasági, kultúrál' . helyzetének további javítására, szociális problémáinak gyorsabb meg­oldására. A szocialista tudat fejlődése nyomán ma már maguk a tömegek sürgetik a magasabb, szocialista erköl­csi követelmények határo­zottabb érvényesítését, a tár­sadalomellenes önzés és ma­gatartás bírálatát és leküz­dését, a gyorsabb szocialista fejlődést. Mindez természe­tesen nemcsak a szubjektív elhatározások meghozatalát, hanem az objektív feltételek megteremtését is sürgeti. A párt vezető szerepéről A párt vezető szerepéből következik az a kötelezett­ség hogy társadalmunk fej­lődésének fő kérdéseit idő­ben vesse fel, és az új hely­zet új követelményeinek megfelelő megoldásukat dol­gozza ki. Pártunk kezdemé­nyezése nyomán társadal­munk most több nagy kérdést tart napirenden, így a szo­cialista demokratizmus el­mélyítésének, kiszélesítésé­nek feladatait; népgazdasá­gunk műszaki, technikai színvonalának emelését, a tudomány, a közoktatás, a kultúra aktuális kérdéseit, a dolgozók életkörülményeinek további javítását. Az egész társadalmat érintő kérdések mindegyike külön figyelmet, megoldásuk kellő erőfeszítést kíván, mindegyikkel megfe­lelően kell foglalkozni. Lenin annakidején felhívta a figyelmet arra, hogy min­dig van egy kulcskérdés és annak helyes megoldásától függ számtalan más kérdés megoldása, az adott időpont-' ban az egész fejlődés. Az elmúlt évtizedben ilyen kulcskérdés volt nálunk a munkásosztály hatalmának megvédése és megszilárdítá­sa, majd azt követően a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezése. E két nagy feladat helye’s megoldása segítette a maga idejében társadalmunk összes fontos problémájának megoldását és nagy lendüle­tet adott hazánk szocialista fejlődésének általában. Most minden más feladat jobb megoldásának döntő láncszeme a gazdasági mun­ka hatékonyságának javítá­sa, a gazdasági vezetés re­formjának megvaló'sítása. Reformunk lényege: a szo­cialista népgazdaság tervsze­rű fejlesztése az irányítás rugalmasabbá tételével és jelentős decentralizálásával, továbbá a szocialista rend­szer gazdasági törvényeinek hatékonyabb érvényesítése a ejlődés érdekében. A re- orm bevezetésének első esz- endeje — ez most már el­mondható — bebizonyította annak alapvető helyességét. A továbbiakban ki kell bon­takoztatni jobban a gazdasági helyzetünkben! meglévő, ed­dig nem hasznosított lehető­ségeket. Feladatainkat a IX. kongresszus szabja meg A IX. kongresszus a társa­dalmi tevékenység összes döntő területén kijelölte azo­kat a feladatokat, amelyek megoldásával közelebb ju­tunk a dolgozók napi érde­keinek megfelelőbb szintek­hez, egyben távolabbi cé-. lünkhöz, a szocialista társa­dalom teljes felépítéséhez i's. Mély meggyőződésünk, hogy ha a párt és a nép olyan egységben és céltudatosan dolgozik, mint eddig tette, akkor rendelkezünk mind­azokkal a feltételekkel, ame­lyek hazai feladataink ered­ményes megoldásához kelle­nek. Teljes felelősséggel állít­hatjuk: a feladatokat meg­oldjuk, rendelkezünk a szük­séges feltételekkel, minde­nekelőtt hazánkban erős a munkáshatalom, van pár­tunk, nagyszerű munkásosz­tályunk, szocializmu's útjára lépett parasztságunk, a nép ügyét becsülettel szolgáló ér­telmiségünk. Tisztelt Központi Bizott­ság! Kedves elvtársak! Pártunk, kormányunk nemzetközi tevékenysége összhangban van belpoliti­kánkkal. Mi a nemzetközi sí­kon is a reakció ellen és a haladásért harcolunk. A né­pek békéjére törő imperializ­mussal szemben világszerte növekszik az elégedetlenség. A föld minden tájárr kibon­takozó és erősödő antiimpe- rialista tömegmozgalmak jelzik, hogy a népek kezdik megelégelni az imperialis­ták zsarnokságát és szívósan, hősiesen harcolnak szabadsá­gukért, függetlenségükért, demokratikus jogaikért a békéért. Az ily módon szo­rongatott imperializmus min­dent elkövet pozícióinak megtartására. Imperialista támadások érik a szocialista világot, a gyarmati iga alól nemrégiben felszabadult né­peket, országokat és általá­ban a haladás erőit. A je­lenlegi nemzetközi helyzet a világ minden térségében a forradalmi erők fokozott éberségét, a haladás, a bélié híveinek összefogását köve­teli meg. Nekünk ez volt ed­dig is az elvi álláspontunk, ez most is, és ehhez ragasz­kodunk a jövőben is. A békés egymás mellett élés A kommunista vílágmozga- lom, azon belül pártunk kül­detése, hogy a néptömegeket mozgósítva küzdjön a társa­dalmi haladásért, egy újabb világháború megakadályo­zásáért, a szilárd és tartós békéért. Ebből következik a békés egymás mellett élés elve és politikája. Ezért a * különböző társadalmi rend­szerű országok viszonylatá­ban változatlanul a békés egymás mellett élés hívei va­gyunk. A békés egymás mellett élés azonban csak az egyen­jogú kapcsolatokon nyugod­hat és feltételezi a bel- ügyekbe való be nem avat­kozást, az agressziótól, a szocialista rend ellen irányu­ló aknamunkától való tar­tózkodást. Az imperialisták­nak le kell mondaniok ar­ról, hogy akár erőszakkal, akár bomlasztással egyetlen országot is letérítsenek a szo­cializmus útjáról. Külpolitikánkban szövet­ségeseinkkel szoros egység­ben lépünk fel és járunk el minden nagy és közös érde­kű ügyben. A történelem be­bizonyította, hogy a szoci­alizmus útjára lépett magyar népnek első, igaz és ősziríte barátja a Szovjetunió, amely­hez meg nem bontható ba­rátság és testvériség fűzi or­szágunkat A Varsói Szerző­dés tagállama vagyunk és a szerződés szervezetének fenn­tartását hatékonyságának növelését szorgalmazzuk mindaddig, ameddig fennáll az agresszív NATO-tömb. Szociálisa építésünket segíti a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsa, amelyre tá­maszkodva a szocialista or­szágok gazdasági együttmű­ködésének magasabb szintre emelésére törekszünk, ide­értve az ésszerű integrációs megoldásokat is. Valamennyi szocialista or­szággal és a nemzetközi kom­munista mozgalom minden pártjával együttműködésre és egységre törekszünk. Az utóbbi években egyes szoci­alista országok, valamint kommunista- és munkáspár­tok viszonylatában keletke­zett nézeteltérések és viták, nézetünk szerint nem zárják ki annak lehetőségét, hogy sok kérdésben együttmű­ködjünk és akcióegységre lépjünk közös ellenségünkkel, a nemzetközi imperializmus­sal szemben. Mi, kiindulva az alapve­tően közös érdekekből, azok­ban a viszonylatokban is, ahol nézeteltérések vannak, ezek elvtársi rendezésére tö­rekszünk, és a kapcsolatok, a két- és többoldalú találko­zók, az eszmecserék hívei vagyunk. A Magyar Szocialista Munkáspárt kezdettől fogva támogatta a kommunista- és munkáspártok újabb nemzet­közi találkozójának összehí­vását. Az Előkészítő Bizott­ság éppen e héten tartotta meg eredményesen zárult soros ülését Budapesten. Ezt a tényt és az állásfoglaláso­kat örömmel üdvözöljük, és úgy véljük, hogy újabb nagy lépést tettünk előre. A nem­zetközi találkozó közeli össze­hívására a helyzet valóban megérett, a feltételek adot­tak. Büszkén tekinthetünk vissza Tisztelt Központi Bizott­ság! Kedves elvtársak! Pártunk 50 éves harcos út­ját nagy győzelmek, s időn­ként bekövetkezett balsike­rek jelzik, de az egész utat figyelembe véve büszkén te­kinthetünk az alapítástól el­telt 50 esztendőre. A párt a zászlót mindig tisztán és ma­gasan tartotta Mi, magyar kommunisták mindig azt vallottuk pár­tunkról, hogy eszköz, fegy­ver a munkásosztály, a ma­gyar nép szolgálatában, de ahhoz, hogy a párt az osz­tályharc b;ui soha ki nem csorbuló fegyverré váljék és az is maradjon, ahhoz min­dig kellettek olyan emberek, akik önzetlenül és áldozatké­szen, akár életük árán is szolgálták a párt ügyét. A munkásosztály, a nép sorai­ban mindig voltak ilyen em­berek, s ahogy voltak, úgy vannak és mindig is lesznek, amíg harcolni kell a népért, a békéért, a szocializmusért. Ma, a párt megalakulásá­nak 50. évfordulóján, tisz­telettel gondolunk az alapí­tókra, azokra az elvtársakra, akik létrehozták a pártot, győzelemre vitték a dicső Magyar Tanácsköztársaságot, azokra, akik az ellenforrada­lom 25 éve alatt, az illega­litásban megtartották a pár­tot, azokra, akik a felsza­baduláskor s azt követően harcoltak a hatalomért, dol­goztak az ország újjáépítésé­ért. Megbecsüléssel gondolunk azokra, akik ma dolgoznak a pártban, akik lerakták a szocialista társadalom alap­jait, s tovább építik azt. Gondolunk ma azclra a barátainkra is, akik nem tagjai a pártnak, de a párt szavát követve, mint jó szö­vetségeseink, velünk együtt dolgoznak a szocialista tár­sadalom teljes felépítésén, szolgálják a munkásosztály, a nép, a szocialista haza szent ügyét Szeretettel gondolunk a fiatal kommunistákra, ha­zánk ifjúságára, a jövendő, a szocialista Magyarország letéteményeseire, azokra, akik holnap viszik tovább a zászlót! Érdemes volt küzdeni Kedves elvtársak! A Központi Bizottság tag­jai között és ' itt ezt/] az ülésen a pártnak sok vete­rán harcosa van jelen. Ta­núsíthatják, érdemes volt küzdeni! Magasan leng a zászló, amelyet ötven évvel ezelőtt bontottak ki, amely nehéz és küzdelmes harcok­ban győzelemre lezette a munkásosztályt. Pártunkban megvolt és biz­ton hisszük, a jövőben is meg­lesz a képesség történelmi küldetésének méltó betölté­sére. Pártunk megalapításá­nak 50. évfordulóján ünne­pélyesen kijelentjük, hogy a magyar munkásosztály, dol­gozó népünk, és a nemzet­közi kommunista és mun­kásmozgalom harcosai ezután is számíthatnak a magyar kommunistákra, a Magyar Szocialista Munkáspártra. Pártunk szoros egységben ha­lad ezután is nemzetközi osztálytestvéreinkkel és to­vább vezeti népünket a szo­cialista Magyarorazág meg­teremtésének útján, a népek reménysége, a kommuniz­mus ragyogó távlatai felé. Éljen a magyar munkás- osztály és marxista—leninis­ta, forradalmi pártja! Éljen a szocializmust építő magyar nép! Éljen a kommunista vi­lágmozgalom, a proletár nem­zetköziség! Kádár János beszéde után hosszan zúgott az- ütemes taps, majd az elnöklő Biszku Béla Hevesi Gyulának, a párt régi harcosának, a Köz­ponti Bizottság tagjának adta meg a szót. * Hevesi Gyula elvtárs felszólalása Tisztelt - Központi Bizott­ság! Kedves elvtársak, elvtárs­nők! * Mély megilletődéssel élek azzal a számomra rendkívül megtisztelő lehetőséggel, hogy néhány gondolattal visszaemlékezéssel magam is hozzájárulhatok pártunk fél évszázad előtti megalakítá­sának, a hozzá fűződő har­coknak méltó megünneplé­séhez. 1917 decemberében, még a Nagy Októberi Szocialista Forradalom közvetlen hatá­sának lázában, ' néhányan azok közül, akik már régeb­ben megkísérelték a hábo­rúval szembeni ellenállás különböző formáit, úgy vél­tük, most már nem szorít­kozhatunk csupán szóbeli agitációra, röpiratok terjesz­tésére, plakátok éjszakai ki­ragasztására, hanem szükség lenne egy elméleti folyóirat­ra is, amely elősegítené a mozgalomban felmerülő problémáink tisztázását és egyben ki is szélesíthetné kezdeményezéseinek hatósu­garát. Az „1917” című lap kiadását terveztük, de az akkori körülmények között nem juthattunk tovább az előfizetőket gyűjtő program sokszorosításánál. Csak egy évvel később, az őszirózsás forradalom után adhattuk ki a lapot „Intemacionale” rímmel. „1917! Ez a szám: az orosz forradalom történelmi dátu­ma, az emberiség legna­gyobb gondolata. Ebből a gondolatból sarjad és ebbe a gondolatba olvad be lapunk programja. Mindent le aka­runk rombolni, ami a tudo­mányban és az irodalomban útjában áll 1917 gondolatá­nak. Fejlesztjük, kiszélesít­jük, tovább építjük 1917 megkezdett művét akik nem törődünk vele, hogy hol le­szünk, és mi lesz velünk a házfödés nagy ünnepén.” Könnyek fojtogatták tor­kát, amikor így folytatta: — És most fél évszázad viharai, harcai és munkái után — mégis itt lehettek önökkel, ezen a nagy ünne­pen. (Taps.) És itt van a „ház” is; a felszabadult, a szocialista Magyarország nagyszerű építménye. Szi­lárd alapzatot építettünk ki az akkor lerakott alapkő kö­rül és biztonságos a tető is felettünk, amelyet a legutób­bi 12 évben ellenállóvá, ta­lán eléggé „vízhatlanná” is tettünk az időnként ránk zú­dított ellenséges burzsoá ide­ológiai záporok ellen. (Taps.) Tudjuk, minden területen kell még dolgoznunk, és dol­gozunk is, hogy lakályosab­bá tegyük házunkat, köny- nyebbé és boldogabbá lakói­nak életét. Ügy gondolom, nemcsak a magam, hanem itt jelenlévő — sajnos már kis számú — „kortársam” nevében is be­szélek, amikor megköszönöm azt a mélységes megbecsü­lést, amely a veteránok iránt megnyilvánul. (Taps). Tisztelt elvtársak! Minde­nekelőtt emlékezem Kun Bélára és a vele együtt Oroszországból hazatért for­radalmár harcostársaira, akik magukkal hozták azt, ami ed­digi mozgalmainkból legin­kább hiányzott: a pártról szóló lenini tanítást. Tény, hogy bár 1917 októ­bere után helyes jelszavakat tudtunk kiadni, amelyekre a tömegek lelkesen reagáltak, de amikor meg is mozdultak és „feltámadott a tenger”, akkor — kellő szervezettség híján — éppen egyes különö­sen jelentős esetekben nem tudtunk a kitűzött célhoz el­jutni. Ezért nem is a párt szükségességéről, hanem in­kább létrejöttének időpontjá­ról volt köztünk vita. Kun Béláé és az alakuló ülésen részt vett baloldali szociáldemokraták és a forra­dalmi szocialistáké, a volt hadifoglyoké az érdem, hogy ezeknek az aggályoknak el­lenére a párt azonnali meg­alapítása mellett döntöttek. Az események további mene­te a kétkedőket is igen ha­mar meggyőzte, hogy a dön­tés helyes volt. Kedves elvtársak! Szeret­nék még röviden szólni a$- rófc hogyan kapcsolódat* pártunk akkori harca és ké­sőbb szocialista építő mun­kája Szovjet-Oroszországhoz, a szovjet néphez. Harcun­kat az október^, szocialista forradalom közvetlen szü­löttének tekintettük; a for­radalom győzelmét, a szo­cializmus történelmi meg­alapozását hazánkban nem tudtuk elképzelni a szovjet néphez fűződő testvéri egy­ség és barátság nélküL Le­nin, a kommunista párt és a szovjet nép együttérzése, tőle telhető támogatása volt akkor harcaink egyik leg­nagyobb erőforrása. Sajnos- a belső ellenforradalmárok­kal és a 14 ország imperia­lista intervenciójával életre- halálra küzdő szovjet népnek akkor még nem lehetett olyan ereje, hogy fegyverrel is segítsen a ránk támadó óriási kapitalista túlerő el­leni harcunkban/' Szeretnénk megemlékezni a haladó értelmiség szerepé­ről. Ez a szerep nemcsak úgy értendő, hogy volt né­hány haladó szellemű értel­miségi, aki kezdeményezett, vagy csatlakozott a mozga­lomhoz. A mozgalomnak ma­gának is éppen az volt egyik fő célja, hogy haladóvá tegye (Folytatás a 1 oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom