Kelet-Magyarország, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-20 / 272. szám

* <*aaä

”mSE.W-HSÄ’<5TÄROSS25Äftf

W6Í. november Wi

Külpolitikai

0 Vége a saigoni szabotázsnak ?

0 Pártplénum Pozsonyban 0 Idegen injekciók a francia franknak 0 Államcsíny Maliban

MINDENKI TUDTA, hogy Johnson által a választások finisében bejelentett, a VDK bombázásának megszüntetéserői szóló döntése csak az első lépés a vietnami béke felé vezető, még nyilvánvalóan nehéz úton. Az első nehézség hamarosan be is következett: a saigoni rezsim vonakodott elküldeni megbízottait Párizsba és ezzel értékes időt vesztettek a tárgyalni kész felek. Úgy tűnik, ez az akadály a közeljövőben eltűnhet a tanácskozások (ltjából: az AFP jól értesült saigoni körökre hivatkozva közölte, hogy „dél-vietnami és amerikai szakértők megállapodásra jutottak egy olyan formula kidolgozásában, amelv lehetővé tenné Saigon részvételét a párizsi megbeszéléseken. A francia hírügynökség még azt is tudni véli, hogy a saigoni küldöttség vezetője Ky marsall. Thieu elnök helvettese — és elkeseredett ellensége — lesz, minden jel arra mutat tehát, hogy a dél-vietnami bábrezsim nem sokáig állhatott ellen annak a nemzetközi felháborodásnak, amelyet az olv nehezen megindult tárgyalások cinikus szabotálásával kiváltott.

POZSONYBAN MEGKEZDŐDÖTT a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának kétnapos tanácskozása. A beszámolót dr. Gustav Husak első titkár tartotta az elnökségnek az elmúli időszakban végzett munkájáról és a további feladatokról. A további napirenden a CSKP minap véget ért plénumáról szóló tájékoztatás, valamint a föderációs törvénv- nvel kapcsolatos tennivalók kidolgozása szerepel. A meg- figvelők nem utolsó sorban ezért hangsűlvozzák, hogv a poz.sonvi ülésszak távolról sem eevszerüen a prágai nlé- n”m folvtatása és emlékeztetnek arra a pozitív szerepre, amelyet a Szlovák KP a kibontakozásban vállalt.

TOVÁBBRA IS SÚLYOS BETEG A FRANCIA FRANK.

Ennek a mondatnak a jegyében végezte tranzakcióit a legutóbbi órákban is a nyugati pénzpiac. Murville francia kormányfő nagy érdeklődéssel várt tévébeszédében elismerte ugyan a probléma súlyosságát, de a megoldást tekintve csak általánosságokat hangoztatott. („Franciaország a kibontakozáshoz megkap minden támogatást”, stb.) A saitó nagy része bírálja a miniszterelnöki expozét, amiért az „semmiféle perspektívát nem nyújt”. Az Humanité. a kommunista párt lapja rámutat: lehet,

hogy Murville homályos utalása' azt jelentik, Párizs ! megkapta Bonn és Washington anyagi támogatását. De mi lesz ennek az ára? — teszi fel az aggodalmas kérdést a lap vezércikke.

EGY AFRIKAI VONATKOZÁSÚ JELENTÉS: az

AFP Abidjanból, az elefántcsontparti fővárosból gyorshírben közölte, hogy a hadsereg Maliban megdöntötte Modibo Keita elnök hatalmát.

A hatalomra jutott, magát „Felszabadítási katonai bizottságnak” nevező szervezet — a híradások szerint — magához ragadott minden politikai és közigazgatási hatalmat. A puccsista csoport vezetője Moussa Traure őrnagy.

A legújabb katonai közlemény arról ad hírt, hogy a délutáni óráktól hajnalig az ország egész területén kijárási tilalmat léptettek életbe. Diplomáciai úton Párizsba érkezett jelentések szerint Modibo Keitát katonák tartják őrizetben. Bamakóval, Mali fővárosával ideiglenesen megszakadt mindenféle távközlési kapcsolat.

A francia fővárosban — mint az AFP hírügynökség beszámol róla — a katonai államcsíny híre a meglepetés erejével hatott. Francia politikai körökben hangoztatják, hogy „a volt államelnök bölcs és mérsékelt politikával elkerülte a szélsőségeket”. Francia—mali pénzügyi megállapodások óta a mali

frank ismét konvertibilissá vált. Mali és a többi független afrikai ország között nem merült fel semmiféle vitás kérdés; az 1963. júniusában bekövetkezett megbékélés óta jók voltak Mali kapcsolatai Szenegállal, legközelebbi szomszédjával, amely 1960. augusztusában vált ki a Mali államszövetségből.

Semlegességi és el nem kötelezettségi politikájának fenntartása érdekében Modibo Keita sohasem volt hajlandó csatlakozni az Cicámhoz, az afrikai—malgas

együttműködési szervezethez, s elutasította az európai gazdasági közösséggel való társulást is. Közeledett a szocialista országokhoz.

Belpolitikai téren Modibo Keita elnök „a mali szocializmust” hirdette, s ezért mindenekelőtt meg kellett küzdenie némelv tuareg törzs szembenállásával.

Az AFP tudósítója szerint a bamakói eseményeket megelőzően több ezer fiatal vonult az utcákra — a pekingi „vörösgárdisfák” módszereit utánozva —, s követelte „az opportunisták eltávolítását és a szocialista út diadalát”. A francia hírügynökség lehetségesnek tartja, hogy a katonaság arra -hivatkozva lépett akcióba, hogy Modibo Keita „túl sok engedményt tett a. forradalmi ifjúságnak”.

MET.JNA MERCOURI IS TÜNTET. Melina Mercouri, a világhírű görög színésznő is cs .llakozott az Athénban halálra ítélt Panagulisz élete megmentéséért indított mozgalomhoz. Képünkön- görögök egy csoportja hálózsákokkal rendezkedett be a londoni görög nagykövetség előtt, és addig nem mennek el. míg meg nem változtatják a Panagulisz elleni ítéletet. Hétfőn a tűnte'ők éhségsztrájkba kezdtek. Melina Mercouri mellett Sta ais Panagulisz, az elítélt 21 éves testvére ül, aki fivére képét tartja a kezében.

(Telefoto — AP—MTI—KS)

(Folytatás az 1. oldalról.)

olyan hőstett, amely tíz esztendővel ezelőtt egyenesen elképzelhetetlen volt.

A milánói Corriere Della Sera azt emeli ki, hogy a Szonda—6 nem a tengerre, hanem a szárazföldre szállt le és ez most először történt meg egy űrállomással, amely második kozmikus sebességgel tért vissza a Föld légkörébe. Az új leszállási rendszer megnyithatja az utat a Szovjetunió számára az ember Hold körüli repüléséhez — írja a lap.

— Nemcsak kiemelkedő technikai sikerről van szó —, írja a római Paesc Sera —, hanem olyan eseményről is, amel; döntő jelentőségű lehet a Holdra utazó űrhajósok visszatérése szempontjából.

Kaminski, a Bochumi (NSZK) Űrkutatási Intézet igazgatója nyilatkozatot adott a TASZSZ tudósítójának. Kijelentette, hogy a „Szovjetunió grandiózus sikerei az űrkutatásban elismerést és lelkesedést váltanak ki a szakemberekben’. Kaminski t megkérte a TASZSZ tudósílóját, hogy továbbítsa sze- rencsekívánatait a szovjet tudósoknak. „Az önök hazája büszke lehet erre a sikerre” ,— így nyilatkozott Oslander, a bonni obszervatórium igazgatója. Oslander rámutatott, véleménye szer'nt a Szovjetunió képes arra, hogy űrhajót küldjön a Holdra és visz- szajuttassa azt a Földre. „Az Egyesült Államok még nem végzett hasonló kísérletet, és ebben a tekintetben a Szovjetunió kétségtelenül az élen jár.”

Moszkva, (MTI):

Vaclav Vales csehszlovák külkereskedelmi miniszter hétfőn Moszkvába érkezett, hogy Nyikolaj Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszterrel részt vegyen a két ország kereskedelmi tárgyalásainak befejező részén és aláírja az 1969. évi szovjet— csehszlovák árucsereforgalmi és fizetési jegyzőkönyvi megállapodást.

Az előzetes adatok szerint várható, hogy a Szovjetunió és Csehszlovákia kölcsönös áruszállításainak volumene

1969-ben, — az előző évihez viszonyítva — 10 százalékkal nő és értéke meghaladja a 2 milliárd rubelt.

9.

Lakatos bátyánk mondta el nekem pontosan a történteket és hozzátette, hogy legszívesebben hangosan felnevetett volna. Tudta, hogy van ott fegyver, géppuska, csak eddig nem akarta tudni, hogy pontosan mennyi? Nem akarta felfedni, hogy tudja, mert Jeszenszky ék és bandájuk

rátehették volna a kezüket és akkor hogy tudta volna megvédeni a fegyvereket? Azért költöztette a nemzetőröket a csendőrlaktanyába Lakatos, hogy így állandóan a fegyvereken tarthassák a síremüket. Ameddig fel nem fedik, addig úgy néz ki a dolog, mint ahogy eredetileg valójában volt is, hogy a csendőrök rejtették el. És Lakatosnak volt forradalmi türelme kivárni a megfelelő pillanatot. Volt forradalmi előrelátása, hogy eljön még a forradalmi pillanat, amikor a fegyverek méltó, munkás-paraszt kezekbe kerülnek. És ime eljött a történelmi pillanat. A mátészalkai munkás-paraszt hatalom biztonságosan felfegyverkezhet. Lakatos meg van elégedve. És mi, a pártszervezet is meg voltunk elégedve.

Közben Komlós a parancsnok asztalához ült és megtervezte, megszervezte a városba befutó utak őrzésének szolgálati rendjét. És azután együtt indultak el a vörösőrökkel a pincékbe, a fegyverek összegyűjtésére és elszállítására.

A proletárdiktatúra átveszi a hatalmat a városházán

— Dolgoznunk kell, eiv- társak! Mindenki részt vehet, de csak csendben! — harsogja túl Vágó erélyes hangja a feltörni készülő morajt. — Szentlélek! Anti! A posta, telefon, állandó ellenőrzése biztosítva?

— A postán minden rendben! A fegyvereknek is csinálunk helyet. Többen önkéntesen segítenek — válaszolt fegyelmezetten Szentlé- leki Anti.

— Jól van, akkor kézbevesszük a városházát! Főbírónak, a munkástanács elnökének Bársony Ferenc elv- társat jelöljük! Egyetértenek az elvtársak? —Óriási lelkesedés, éljenzés tört ki a zsúfolt teremben. Vágó egy pillanatig hagyja a demokrácia tobzódását.

— Gosztonyi nem basás- kodik többé — kiáltásokat, de gyorsan leinti, és azonnal helyre áll a csend.

— Főszolgabíró? No, ilyen nem lesz, nincsenek többé szolgák, kizsákmányoltak, nem kellenek azok féken tartására szolgabírók sem. De kell járási tanácselnök, mind a huszonnyolc falu, az egész járás ügyeinek egységes intézésére. Ezt vállalja, a holnap összeülő ideiglenes járási küldöttek ülésén Bar- tos elvtárs.

— Vállalom, pártmegbiza- tásként! — válaszol komolyan, hangosan Bartos, majd elmosolyodik a felcsendülő tapsra.

— Akkor Bársony tanácselnök, Kozma és Földes elvtársak négy fegyveres vörösőrrel induljanak a városházára. a hatalom székhelyét elfoglalni, kézbe venni a hatalmat.

— Értettük! — kiált hangosan Kozma.

Bársonnyal, Kozmával egymást átölelve indulunk az újra kitört lelkes viharban.

— Rúgjátok ki Jeszensz- kyt! Csak úgy guruljon a lépcsőn! Törje ki a nyakát! Agyon kéne verni! Gosztonyi val együtt! — zajlik utánunk.

Közvetlenül a városháza

kapualjában, a fegyveres csoport Jeszenszky főszolgabíróba ütközik. Szemébe húzott vadászkalapban, félhosszú prémes bekecsben, csizmásán, szorosan a falhoz lapulva, szinte ki akart somfordálni a kapualjból.

Hirtelen visszahőköl az utcáról beforduló fegyveresek előtt.

— Jő reggelt, Jeszenszky uram! Hova olyan sietve? — szólítja meg erélyesen Kozma Náci.

Jeszenszky főszolgabíró behúzott nyakkal, némi gondolkozás után válaszol: —

Beteg vagyok, hazamegyek.

— Beteg a főszolgabíró úr? No, ne mondja?! — folytatja gúnyosan Kozma.

Jeszenszky ingerült lesz.

— Mit akarnak tőlem?

Közvetlenül Jeszenszky elé

álltam és nyugodt hangon kijelentettem:

•— Bársony Ferenc, mint az ideiglenes munkástanács elnöke átveszi a városházát, a község főbírói tisztségét. Tessék ezt itt azonnal, helyben tudomásul venni.

Jeszenszky elfordult tőlem, az utca felé néz. Kezeit bekecse zsebeiben tartja. Rövid csend után gúnyos, rezignált hangon megszólal:

— Felőlem csináljanak amit akarnak — és menni akar.

Két fegyveres vörösőr ösztönösen közvetlenül elébe ugrik.

— No. ilyen gyorsan nem megy — mondja erélyes, csúfolódó hangon Kozma, de gyorsan haragosan éles hangra csap át.

— Még itt a kapualjban se tárgyaljon velünk zsebre- dugott kézzel! Mehetünk fel a hivatalba,, vagy fel, fel... még magasabbra!...

Nyugodt hangon léptem közbe:

— Adja át jószerével az összes főszolgabírói kulcsokat.

Jeszenszky, mintha végignézett volna egy pillanatra az előtte álló fegyvereseken, ránt magán egyet, bekecsét felszakítja és nadrágzsebéből kivesz egy bőrszíjon lógó kulcscsomót. Legombolja és anélkül, hogy ránk nézne, odatartja felénk. Kivettem kezéből a kulcsokat.

— Házkulcsaim is rajta vannak — mondja haragos megvetéssel

— Annái gyorsabban találjuk meg majd otthon, ha hiányzik itt valami — paprikázik vissza Kozma.

Közben átnézem a főszolgabíró kulcsait és most már én is erélyesebben szólók Jeszenszkyre:

— A páncélszekrénykulcsok nincsenek a kulcscsomón! Adja át azonnal az összes páncélszekrénykulcsokat is — közben átadom a kulcscsomót Bársonynak. — Fiát kényelmetlen ügylet ez itt, a kapualjban, ez igaz, de ne akarjon belőlünk kasszafúrókat csinálni, Mi nem vagyunk betörők. Mi mindent elveszünk magától, ami a hatalmát jelentette. Annak vége! Érti? Vége!

Jeszenszky hátat fordít nekem és bosszúsan, idegesen az óraláncáról legombol egy kis karikát, melyen két lapos kulcs függ. Bársonynak nyújtja.

— Maga tisztességes, felnőtt ember. Értsen meg, beteg vagyok! — mondja, mintha csak Bársonynak beszélne.

— Nem hisszük, de nem is sértődünk meg. — És én is kezdek haragosabb lenni. Kozma is dühbe gurul.

— Engedjétek haza! Engedjétek haza, feküdjön az ágyba, törje ki a nyavalya!

— kiáltja. — De ha nem stimmel valami a kulcsokkal vörösőrök rángatják ki magát az ágyból! Jól jegyezze meg magának! Magán lesz a szemünk! Rajta lesz a kezünk is, ha kell... „magán”,

— folytatja tovább Kozma és nyomta meg gúnyosan a „magán” szót mindannyiszor, ahányszor csak kimondta, pedig sokszor használja, megvetése, utálata kifejezéseként. Jeszenszky mindannyiszor pofonnak érezte, látszott rajta. A fegyveresek Kozma szavaira utat nyitnak és a „nagyságos főszolgabíró úr” nyakát még jobban behúzva, gyorsan elódalog.

Két vörösőr a városháza kapujában marad. A csoport

felmegy a lépcsőn, az új épíl»' let hátsó emeletére,

A lépcsőházból belépünk a

városháza első emeleti nagy tanácstermébe. Ott áll kabátban, kalapban a terem köze» pén Gosztonyi főbíró. A szekrények, asztalok, fiókok tár* va-nyitva. A földön papir- kötegek szétszórva, mint a szemétdombon. Bársony is kijön a sodrából.

— Mit művel itt, Gosztonyi!? — kiáltja és szinte neki akar ugrani Gosztonvinak. Gosztonyi főbíró, mint egy kakas áll szemben Bársonnyal.

— Szemétdombot csinálok a proletároknak — mondja támadólag.

Kozma közéjük ugrik, én pedig megfosom Bársony le- hanyatló kezét.

— Ne piszkolja be a kezét, Feri bátyám!

Két fegyveres közrefogja

Gosztonyit.

— Adja elő azonnal a kulcsokat, pecséteket! — szól erélyesen Gosztonyira Kozma.

Gosztonyi most már csendesebben, de csökönyös hangon válaszol:

— A pecsétek ott vannak az asztalfiókomban, a kulcsokat belöktem valamelyik fiókba — merev mozdulattal a kihúzott fiókokra mutat. — A páncélszekrényben benn« van a kulcs. Pénz nincs benne, nem maradt a fegyveres bandának — gúnyolódik szemtelenül Gosztonyi.

— Gazember maga! Azért csinálta ezt a szemétdombot, hogy ne jöhessünk rá, hogy mennyit lopott! — torkolja le Kozma.

Közben az egyik vörösőr megtalálja a fiókban a kulcscsomót. Én pedig a pecséteket a bírói asztal fiókjában.

— Hát így minden megvan — mondom Kozma felé.

— Vegye nyakába a lábát és tűnjön innen, mert úgy rúgom fenékbe, hogy a nyakát töri, ha a lépcsőn legurul! — kiált Gosztonyira Kozma.

Gosztonyi Kozma elől a lépcsőház ajtaja felé hátrál majd futni kezd, le a lépcsőn. Kozma képletesen utána rúg.

Még a lábamat sem pisz- kítom be ezzel a disznó, tolvaj, csibész nagygazdával.

Én pedig megölelem Bársonyt.

— Üljön le a bírói székbe,

Feri bácsi! Igazán megérdemli.

így vette kezébe a fegyvereket, a városházát, a hatalmat Mátészalkán a párt, a dolgozó nép és még alig volt délelőtt tíz óra.

A munkáehatalom gazdasági intézkedései

Míg mi a városházát, a helyi államhatalmat vettük kezünkbe, addig a párthelyi* ségben a proletárdiktatúra helyi gazdasági alapjainak biztosításáról intézkedtek. Roóz Bandi, Dóri Sanyi, Kovács Pista még aznap délelőtti elbeszélése alapján a párthelyiségben így jótszód- tak le az események.

Vágónak sikerült túlkiabálni, rendberázni a tanácsterem még mindig zsibogó népét. Majd Kiss-Roózho* fordult.

— Kiss Bandi! Nézz ki a

gyártelepre. Erőmű, malom, szeszgyár, ola j gyá r minden menjen rendben. Legfontosabb a villanyszolgáltatás Ebben Mátészalka mindig első volt az országban. Most mutassuk meg, hogy a proletárdiktatúra alatt folyamatosan biztosítjuk a villanyvilágítást és még több villanyt is adunk a város nak.

— Minden rendben lesa.

Felhúzzák a vörös zászlót a gyárkéményre és a kapukra. Két vörösőr jöjjön velem — mondja Kiss Bandi nyugodt biztonsággal és indul.

(Folytatjuk)

Földes Pál:

Külföldi lapok a Szonda—6 útiéról