Kelet-Magyarország, 1968. október (25. évfolyam, 227-256. szám)
1968-10-13 / 241. szám
0MB. efcfc&e-r tS. rtt.w-wmrtonönf&Aa m&rm&ftr t oléat Festők és modellek KiáíHéás Nyírbátoriján a Bitkori István mróeuHfckaa A festő számtalan megnyilvánulási formát választhat, hogy bebizonyítsa mű- vésai meggyőződését, csillogtassa technikai tudását s a fantáziáját megragadó témát stílusának jegyeivel közvetítse. Téma- választását jelentősen befolyásolja alkata, rátermettsége, politikai meggyőződése, intelligenciája, előadásmódját pedig felkészültsége. Érdeklődésének középpontjában minden időben elsősorban az ember állt. A fiziognómiai sajátosságok ezernyi variáns változatosságával kínálták a megjelenítés lehetőségeit. önarckép, vagy portré, csoportkép vagy genrejelent esek úgy válik hitelessé, ha az ember — hús-vér figura — siet a festő segítségére s könnyíti meg számára a célt, hogy a benne kialakuló kép megfelelő formában ölthes- sen testet. A kiválasztott modell nélkülözhetetlen segítőtárs a művész számára, lelki indítékot ad az alkotás munkájához. A festő számára mindig elérhető emberábrázolási lehetőség saját arca, ahogyan a tükörben a leplezetlen vonások a figyelő szem számára beszédesekké válnak, önarcképek sora bizonyítja XX. századi festészetünkben, a művészek mily biztos kézzel tapintják ki arcuk karakterisztikus felépítésén keresztül lelki vívódásainak, az érzelmek hullámzásának árapályát. Kiállításunkon nem egy remekmű akad e témakörben: Cigány Dezső szigorú arcmása, Ámos Imre múltba néző, mégis az akkori jelen félelmetes vihar- előttjét sugárzó mágikus erejű műve, az irizáló fénnyel áthatott Derkovits Rézkarco- lója, mely a fárasztó művészi munka hitvallása. Szi- gethy István művészetét a hazai közönség alig ismeri (általában igyekeztünk több olyan festő alkotásaiból is Válogatni, akjknek munkásságát kevéssé ismeri közönségünk) pedig évről évre külföldön szép sikerrel szerepel életművének válogatott emlékanyaga. A Kettős arckép •élettársával ábrázolja őt. Misztikus felfogás jellemzi, az élettelen tárgyak, a környezet megelevenedik, értelmet nyer egyéni felfogásában. Medveczky Jenő a római iskola novecentista eredményeire teljes beleéléssel rezopáló művész, önarcképében a szabatos naturalista felfogás az uralkodó. Guláesy befeléforduló lélekkel, látnoki szemekkel ábrámentem, gondolni se szerettem az úgynevezett szerelemre... Hisz mondom, művésznő, a felszabadulás után újra egészségügyi dolgozó leltem és különben is, ismeretségben maradtunk a professzor úrral, ö tanácsolta nekem most. hogy ő már majdnem nyolcvanéves, de minden reggel tornázik pár percet, próbáljam meg. Megpróbáltam és nagyon jólesik. Azóta ha a tévében táncolást, olyan balettfélét látok, mindig figyelek, mert nagyon jó mozdulatokat lehet tanulni A tornát? Világos, meztelenül. Hát persze, ha ezt valaki látná, ne tessék nevetni, mert fáj a derekam tőle. Néha olyan jót nevetek, mikor tükröződik a szekrény politúros ajtajában az alakom. Nem vagyok kövér, hetvenhat kiló vagyok már valami hat éve. Az ér magas termetemhez nem sok különben se fontos. Teiszi* tudni, nagyon szép asszonytól hallottam én. hogy negyven után dönteni kell. nofr. va~- termet. Hát nekem már nagyon mindegy, egyikkel se kívánok már hódítani. Tessék elgondolni, múltkor azt álmodtam, nem jár nekem nyugdíj, mert idő előtt abbahagytam a munkát. Milyen iga? és milyen jó. hogv felébredtem és hangosan nevethettem Mert az igaz, se öreg, se rokkant nem vagyok, Megkeresem az ötszázat, amennyit a nyugdíjasokzolja önmagát, s a közeledő tragikus vég elvérzetével festi Fényes Adolf minden idők egyik legmegindítóbb búcsúját: öreg festő téli tájban. Festészetünk történetében gyakran előfordul, hogy művésztársak számolnak be egy- egy ábrázolással egymásról. Kemstok Károly a Nyolcak művészcsoport vezéralakja Czóbel Béláról az új, modern művészi célkitűzések jegyében vázol fel hiteles, képzetet keltő vallomást. Benk- hardt Ágost HollósyFól a visszaemlékezések melegíti tüzében nemes veretű, valóban nagybányai hagyományokat őrző felfogásban emlékezik. Az ugyancsak nagybányai Boldizsár István a tanítvány gyengédségével fest a szeretett mesterről Iványi Grünwaldról impresszinisz- tikus, hangulatos portrét. A bensőséges emberi kapcsolatok megnyilatkozása a művész életében a családdal függ össze. Elismert tény, hogy a leplezetlenül őszinte, magas mesterségbeli tudás kiteljesedésével készült művek gyakran a család és a legintimebb környezet közreműködésével jönnek létre. Szép sorozatot mutat be jelentős műveket e témakörben. Csók István: Züzü beteg, Vörös Géza: Felesége arcképe, Márffy Ödön: Csinszka, Aba Novák Vilmos: Kató beteg, Kákay Szabó György: Leányfej, Rudnay Gyula: Csipke- kendős nő, Bernáth Aurél: Marili beteg — mind megannyi a legbensőségesebb kapcsolatok lelki vonásaival gazdagított alkotás. A jórészt a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában lévő és néhány magángyűjtő önzetlen kölcsönzéséből a kiállításra került művek között a legtöbb a modell fontosságára hívja fel a figyelmet. Az emberi test formáit, az izmok elhelyezkedését, a mozdulatokat kutató, ecsettel és írónnal feltáró érzékletes tanulmányokat elengedhetetlenül fontosnak tekintik a művészek. A ruhátlan test. a maga feltárt igazságaival eszméltető tanulságokat hordoz. A kiállítás, mely október 13-án nyílik meg Nyírbátorban, széles skálájú felfogásban, különböző modell- ábrázolások találhatók. A XX. századi magyar festmények és rajzok szemlélése közben a forrongó stílustö- rekvések követésének is tanúi lehetünk. Telepy Katalin, a Nemzeti Galéria tudományos főmunkatársa. nak engedélyeznek és — az tudjon róla más, annál jóval többet. Mire költőm? Csakis az unokáimra. Magamra? Nem sokat. Hát például: minden szerdán kora délelőtt már végzek, tizenkettőkor elmegyek a Rác-fürdőbe. Jól megáztatom, aztán megmasszírozta torn magam. ötkor elmegyek a nagyobbik fiamhoz, ott laknak a fürdő közelében. Akkor jönnek haza a gyerekek, óvodából. iskolából — menyem szegény legalább azon az egy napon kicsit kifújhatja magát én főzök vacsorát. Gondolja csak el, művésznő kérem, három gyerekkel súlyosbodott második műszak! Nagyon sajnálom szegénykét, bizonv neki is nehéz a sorsa. Mindig ideges, tudja művésznő, azt hiszem, nemcsak én, ő is örül amikor becsukja mögöttem az ajtót. Mindig van nálam olvasnivaló, észre se veszem, visz a Villamos. Otthon aztán üldögélek még egy kicsit a televíziós képernyő előtt, azután lefekszem a tiszta fehér, habos ágyamba Férjhez? Újra? Én? Hát ha a szputnyikon jönne egy arkangyal elém, akkor se kéne. Nem hiányzik nekem cseppet sem. van nekem anélkül is éppen elég gondom. Dehogy panaszkodom! Míg könyökkel nyitom ki a gyermekek ajtaját, nem érdemelném meg az őszi napsugarat ha panaszkodnám. Emlékezések egy irodalmi tárlaton A kiállítás anyaga néhány tárlóban elfér. Alig lehet több mint 40 kötet. Az idegen talán fitymálva nézné, vagy nézi, mert parádésabb bemutatókhoz szokott. Nekünk szabolcsiaknak azonban nem igen hiányoznak a látványos külsőségek, legfeljebb abból az igen gazdag kritikai anyagból szeretnénk többet látni, ami az elmúlt években megjelent Szabolcs- Szatmár felszabadulás utáni irodalmáról. Mert az elmúlt két évtizedben íróvá lett szabolcsiakat mutatja be a kiállítás. A fiatalok — a megyei könyvtár, az Idegenforgalmi Hivatal, s a Kelet-Ma- gyarország szerkesztőségének KISZ-tagjai — hálás feladatra vállalkoztak. Már tervük magában hordta a sikert, hiszen a felszabadulás utáni Szabolcs író, költő reprezentánsai szinte valamennyien személyes ismerősei a nyíregyháziaknak, a város közönségének. És ez néha bizony többet jelent mintha „csupán” érettségi tételként találkoztunk volna velük. Engedtessék meg, hogy most ne arról szóljunk, hogy az új magyar irodalomban milyen helyet foglalnak el a kiállított kötetek, — egyébként nem egy ott van a legjobbak között — hanem a személyes élmények között tallózva villantsunk fel néhány portrét. A rövid, frappáns irodalmi életrajzokat csak futólag olvassa az ember, mert mindig előtolakodik valami távolabbi vagy közelebbi emlék. Sipkav Barnára — aki annyi türelemmel és fegyelemmel javítgatta kéziratainkat a szerkesztőségben, miközben el kellett hallgattatnia szeretett hőseit, akik számára csak éjszaka jutott idő — még 1954-ből őrzöm az első emlékeket író-olvasó találkozót szerveztünk Vásárosnaményban, s vártunk valakit a pestiek közül. Az sztris vendég helyett „esi Sipkay érkezett. Nem akart a megrendelt konflisba ülni, a közönségtől szinte bocsánatot kért, s novelláját csak gépelt papírról olvashatta. Még hosszú évekig kellett várnia, hogy megjelenjen az első kötete. Ha időközben kedvét vesztette, Veres Péter levelével vigasztalta magát: a prózaíró negyvenéves kora előtt nem alkothat igazán maradandót. Sipkay alig élt többet, mint negyven esztendő. Nyolc kötetét számolok meg a tárlóban. Milyen kevés, de van közöttük, amit még nem ismerek... „Apám naponta elküld bennünket csikket szedni. Ha nem szedünk egy-egy gyufásdobozzal, akkor megver... Utálom a csikkeket...” A berkeszi tanítói lakásban mondta mikrofonba Ratkó József — gyerekkorára emlékezve ezt a két mondatot. Mikor lehetett? 61-ben, vagy 62-ben. Akkor rendezgette az első kötetébe gyűjtött verseket. A munkájáról nem sokat beszélt, a gyerekeiről annál inkább! Nem tudom emlékszik-e? a Néplap mutatta be az olvasóknak, még az ötvenes években A neve alá ezt is odaírták: Építőipari Technikum. Utálta ezt az iskolát. Fel is panaszolta Margócsy tanár úrnak — s aztán a Kossuthba került. A tárlóban már itt a második kötete : „Fegyvertelenül.” Utaztunk Galambos Lajossal Pestről Nyíregyháza felé. Valaki odakeveredett és szidta a kiadókat. Ha nincs személyes kapcsolat, őrizheti az ember évekig a kéziratát. Új könyv: Hajnal Pákozdon Lehet-e úgy megrajzolni egy történelmi freskót, hogy a hatalmas képen ne halványodjanak el az egyes emberek? Lehet-e hűnek maradni a történelmi valósághoz, s ugyanakkor szabadjára engedni az írói fantáziát? Lehet-e hős nélkül kibontani több, mint négyszáz oldalon át egy igen izgalmas történetet? Földes Mihály könyvének elolvasása után mindhárom kérdésre felelhetünk: igen. Igaz, a szerzőnek „kezére játszott a téma”. 1848 legforróbb hónapját, a szeptembert választotta regénye kezdőpontjául. Azt a szeptembert, mely talpra állította és egységbe kovácsolta a nemzeti ellenállást, félretolta az útból az egyezkedni kívánókat, döntésre kénysze- rítette a tétovázókat, s végleg szakított a bécsi udvarral. Azt a szeptembert, melynek első felében Jellasics seregeinek betörését, a másodikban azonban már a Pákozd—Sukorónál győztes magyar hadak újjongását, legyezhették fel a krónikások. Ez a témája Földes Mihály regényének Való és költött alakok sokasága vív eszmei és igazi csatát. Való és köh tött események drámája bomlik ki az olvasó szeme előtt, ott szikrázik a történelmi légkör keménysége. Szeptember elsején a kap- roncai várban a horvát bán tart haditanácsot, s szeptember 28-án este, a sukorói templomban megszületik az a döntés, melynek következménye Jellasics csúfos veresége. A két dátum közé alakok és események sorából épít a szerző maradandó él, ményláncolatot. Úgy tyd szólni nagy sorskérdésekröl, mint például a fölkelt nép háborújáról, hogy soha nem téved az általánosságok mezejére, S Úgy tudja megrajzolni alakjait, hogy nagy számuk ellenére is egyéni arcuk van. A Hajnal Pákozdon nemcsak az eseményekhez való hűségében, hanem színeiben, alakjaiban, légkörében is méltó a választott témához, forradalmi múltunk egyik kiemelkedő időszakához, a „nagy év nagy hónapjához”, 1848 szeptemberéhez. A regény a Zrínyi Katonai Kiadó gondozásában jelent meg. (mi Hogy lehet, hogy neked ilyen fiatalon már több mint tiz köteted megjelent — támadt Galambosra. Az író egyetlen sértő megjegyzést sem tett. Csak azokat bántja, bírálja, akiket szeret. Kár, hogy ezt sokan nem tudják A közelmúltban összeszámoltam a köteteit — akkor 13 volt. A kis bokortanyai iskolában vasárnap délután nem volt senki. Váci Mihály az emlékek hatása alatt kifeszítette a gyenge ablakkeretet. Bemásztunk. Az egykori tanító leült az öreg kiszuperált harmóniumhoz, s elkezdett játszani. Csak a harmonium volt a régi a teremben, a régi szekrényt amelybe belekarcolta a n- U a pályakezdés magán . veiben, már nem találta. Aztán ntegne- szelték, hogy ott vagyunk, öreg, nyűtt paraszt borult Váci nyakába: isten hozta tanító úr. Bekapcsoltam a magnetofont. A szalag azonban csak a hangokat képes visszaadni. „Ennek a városnak voltam az írója” — mondja Krúdy Gyula Nyíregyházán és Szabolcsban már sok házat megjelölhetnénk hasonló szövegű márványtáblával. Gyarmati Béla Krndy-uiiBepségek Nyíregyházán Krúdy Gyula születésének 90. évfordulója alkalmából a Magyar Irodalomtörténeti Társaság országos jellegű vándorgyűlést rendez Nyíregyházán október 18—20-ig. A háromnapos vándorgyűlést Komlós Aladár, a Magyar Irodalomtörténeti Társasig elnöke nyitja meg. Az első nap programjában két előadás szerepel. Krúdy Gyuláról, városunk szülöttéről emlékezik Szabó Ede irodalomtörténész, majd Katona Béla főiskolai tanár tartelőadást Krúdy és az 1918-19- es forradalmak címmel. Az irodalomtörténeti vándorgyűlés második napi programjában a hatvanéves Nyugatról, a század elejének legjelentősebb haladó folyóiratáról tart előadást Keresztury Dezső irodalomtörténész. Az irodalmi vándorgyűlésen már hagyománnyá vált, hogy a jelenkori magyar irodalom időszerű problémáit is megvitatják. Ez alkalommal a vándorgyűlés harmadik napján Szabolcsi Miklós irodalomtörténész, egyetemi tanár tart vitaindító előadást a mai magyar prózáról. A vitában neves akadémikusok, egyetemi tanárok vesznek részt. A vándorgyűlésre a Krúdy évforduló alkalmából Krúdy emlékkönyv is megjelenik. Á lelki Hirosima ellen... Bessíeígetés Andrej Voznye&tenankij-jel Andrej Voznyeszenszkij a neves szovjet költő már több mint egy hete tartózkodik hazánkban, érthető tehát, hogy először benyomásairól, élményeiről érdeklődünk. „A világ eddig látott városai közül Budapest tetszik a legjobban — mondja, s hozzáteszi — a régi városra gondolok elsősorban.” Véleménye nem csupán udvarias- sági gesztus, hinni lehet neki, mint szakértőnek is, hiszen eredeti „szakmája” építészmérnök. A 35 éves költő apja neves hidrológus, a bratszki és más erőművek egyik tervezője. A családban ismerték, értékelték, szerették az orosz művészetet, kultúrát, így lett Andrejból építész és festőművész. Végül mégis csak a költészetnél kötött ki. Majakovszkij, Paszternák, Garcia Lorca hatott rá erősen, A prózairók közül pedig Gogol. Erőteljes, meghökkentő és rendkívüli tehetséggel megírt versekkel lépett a nyilvánosság ele Hazai, de külföldi kritikusainak véleménye nyomban megoszlott: egyesek érthetetlennek, formális, tának. bravúroskodónak tartották, aki fittyet hány a hagyományoknak. Mások. — és most már nyugodtan mondhatjuk — a többség, mellé állt. Védelmezték, a hagyományokat magába olvasztó korszerűségét dicsér, ték. Hogyan vélekedik verseiről ő maga? „A korszerű vers is. mint a tudomány, a mozgást, az örökké változó világot segít folyamatában megérteni, ábrázolni. Ez a világ pedig hihetetlenül bonyolult. Pásztorversek stílusában már nem ragadható meg a lényege. A ma verse fel kell, hogy vesse, jelezze a kor problémáit, az alkotó ember küzdelmét az anyaggal, amely nemcsak vasban, betonban jelentkezik, az emberek agyvelejében lerakodott, elavult gondolatokkal is csatázni kell. Ami a közérthetőséget illeti, a verset, amit mondjuk egy stadionban mond el a költő vagy tolmácsolója (zá. rójelben megjegyzi: ez divat mostanában a Szovjetunióban, de 6 nem ért egyet vele, mert a stadiont megtöltő hallgatóság vegyes érdeklődésű) jó, ha mindenki megérti. Ez nem azt jelenti, hogy primitív verset írhatunk, hanem azt, hogy a versben minden hallgató találjon magának valamit.” A köliészet és a technika ál vagy valódi ellentmondásairól érdeklődöm, az emberi elgépiesedés tüneteiről hogyan vélekedik vajon? „Valószínű meglepi a ma. gyár olvasókat, de nekem a leghálásabb, legjobb olvasóim, híveim és egyben bírálóim is a technika emberei. A fizikusok, a matematikusok, mérnökök, egyszóval a műszaki értelmiségiek Számukra, akik mélységében ismerik a reális anyagi világot és látják az összefüggéseket, verseim nem idege, nek. ök naponta foglalkoznak, sót létrehoznak elvont gondolatokat, alkotnak, megértik mondanivalómat. Lehet, hogy verseim az első pillanatokban meghökkentőnek, érthetetlennek tűnnek, de az anyagi világban jártas ember megérti hasonlataimat, mondanivalóm tartalmát, összefüggéseit”. Furcsa költő és nagyon emberi. Vékony, szinte ka- maszos, kék szemű, és közvetlen. Legutolsó kötetének a címe: „Achilles sarka”. Valóban a szive ez az achillesi sarok. Ez a legjobban sebezhető pontja — érzékenven jelzi az emberiség minden bánatát, fájdalmát. Lírájában a lelki Hiroshima ellen tiltakozik. az ..emberi” megsemmisítése ellen, a tárgyak Hatalma ellen, ahm ..telkeknek vétót emelnek'' Kifogyhatatlan gondoláid, beszélgető partner Szerelmi lírájában, a hősnő nyugtalansága, planétánk ellentmondásaiból keletkezik Reális ez a nő, hiszen az atomok csodálatos összetéta- le, mint minden a természetben. De milyen könnyű szétzúzni az egvségek ilyen összetételét, mihelyst atomrobbanással „megváltoztatják ezek rendszerét”. Szenvedélyesen óvja hát az emberiséget „Akkor már késő lesz, késő”.
