Kelet-Magyarország, 1968. október (25. évfolyam, 227-256. szám)

1968-10-01 / 230. szám

5. dRfaf-------------------------------­--------------------------------------------------------------------------4 srFTJpT.M«! VAnöns7ífl * me. omss# if Külpolitikai összefoglaló Delegációnk Phenjanban és New Yorkban — Szovjet lapvélemé- nyek a csehszlovák helyzetről — A görög junta szemfényvesztése Magyar katonák között Csehszlovákiában Együttes foglalkozáson. Beszámolónkat ezúttal két magyar vonatkozású hírrel kezdjük: a világ egymástól távoli két pontján magas­szintű küldöttség képviseli hazánkat. A Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, az országgyűlés elnöke által vezetett delegá­ció a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság parlament­je alelnökének kíséretében Keszonba és Panmindzson- ba utazott. Phenjanba, a KNDK fővárosába való visz- szaérkezése után küldöttsé­günk — Pék Nam Un nemzet- gyűlési elnök kíséretében — ellátogatott az unbongi Magyar—Koreai Barátság Termelőszövetkezetbe. A lá­togatások tovább erősítik a két nép kipróbált barátsá­gát, a szocialista tábor egysé­gét. Péter János külügymi­niszter vezetésével hétfőn elutazott New Yorkba, az ENSZ-közgyűlés 23. üléssza­kára a Magyar Népköztársa­ság küldöttsége. Külügymi­niszterünk kifejezte azt a reményét, hogy mire vissza­tér, a légkör javulásáról szá­molhat be. „Távolról sincs minden rendben” — ez az alaphangja a legfrissebb szovjet lapok Csehszlovákiával foglalkozó cikkeinek. A Pravda az ellen­forradalmárok még mindig tapasztalható aktivitásának jellemzéséül elmondja, hogy egy községben ledöntötték Lenin mellszobrát. Ilyen tet­teket — hangsúlyozta a lap — csak fasiszták követhetnek el. A Trud közli egy Cseh­szlovákiában állomásozó r A Német Demokratikus Köztársaság külügyminiszté­riuma a müncheni egyez­mény évfordulója kapcsán nyilatkozatban ítélte el a' 30 évvel ezelőtt kötött imperi­alista diktátumot, A nyilatkozat leszögezi, hogy a szégyenteljes münche­ni egyezmény kezdettől fog­va érvénytelen volt, mert erőszakkal való fenyegetés útján, a csehszlovák kormány részvétele nélkül jött létre. És ellentétben állt a nemzet­közi jog már akkor is érvény­ben lévő szabályaival. A nyi­latkozat hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió volt az egyetlen állam, amely több ízben se­gítőkészségéről biztosította Csehszlovákiát, azonban a csehszlovák polgári vezetők elutasították a szovjet támo­gatást szovjet tiszt tapasztalatait, amelyek szerint a jobboldali uszításnak kitett lakosság körében sok a gyanakvás, a meg nem értés a szövetséges csapatok intézkedéseivel kap­csolatban. A Rudé Právo, a CSKP központi lapja nagy cikkben foglalkozik a hírhedt müncheni egyezmény 30. év­fordulójával. A nyugati ha­talmak meghátrálási politiká­ja, Csehszlovákia feláldozá­sa a fasizmusnak, a kapitalis­ta esztályérdekek diktátuma volt — hangsúlyozza a lap, majd megállapítja: a mün­cheni tanulság is bizonyítja, hogy Csehszlovákia nem le­het semleges. Hazánk — írja a Rudé Právo — hasznos tag­ja kíván lenni a Varsói Szer­ződés védelmi rendszerének és a KGST keretén belül történő gazdasági együttmű­ködésnek”. Világszerte visszatetszést keltett a görög katonai junta vasárnap megrendezett „nép- szavazási” komédiája. A kommentátorok hangsúlyoz­zák annak jelentőségét, hogy a szavazás „kötelező” és ter­rorral kikényszerített jellege ellenére csaknem minden ne­gyedik szavazó távolmaradt az urnáktól. Andreasz Pa­pandreu, az ex-kormányfő fia, a görög felszabadítási bizottság Stockholmban élő vezetője nyilatkozatban ítélte el annak a rezsimnek a cini­kus szemfényvesztését, amely éppen a valóban demokrati­kus választások megakadá­lyozására vette át a hatal­A nyilatkozat rámutat, hogy a müncheni diktátumot kezdettől fogva semmisnek kell nyilvánítani, ahogy ezt az NDK már régebben meg­tette. A nyilatkozat a továbbiak­ban hangoztatja: a harminc esztendővel ezelőtti diktátum tanulsága ma is időszerű, mert Bonn csehszlovák el­lenforradalmi ere/, segítségé­vel újabb Münchent készít elő. Csehszlovákia kiszakítá­sával éket akar verni a szo­cialista táborba, veszélyeztet­ve a Szovjetunió, az NDK, Lengyelország és Magyaror­szág határait. Az új Mün­chent akadályozta meg és megvédte a csehek és szlová­kok állami és nemzeti létét az öt szocialista ország augusztusi fellépése — mond­ta végezetül a nyilatkozat. J. A. Furceva miniszterasszony Budapesten J. A. Furceva, a Szovjet­unió művelődésügyi miniszte­re Ilku Pál művelődésügyi miniszter meghívására hétfőn hivatalos látogatásra Buda­pestre érkezett. A Ferihegyi repülőtéren fogadására meg­jelent Ilku Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának pót­tagja, művelődésügyi minisz­ter, Molnár János művelő­désügyi miniszterhelyettes, Erdélyi Károly, külügymi­niszter-helyettes, Rosta Endre a Kulturális Kapcsolatok In­tézetének ügyvezető elnöke, valamint a Művelődésügyi Minisztérium és a Külügymi­nisztérium több vezető be­osztású munkatársa. Ott volt F. J. Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. J. A. Furceva a repülőté­ren az újságíróknak rövid in­terjút adott. — Látogatásom célja, hogy elősegítsem és még szoro­sabbra fűzzem népeink kul­turális együttműködését. Ma­gyarországi látogatásommal régi kívánságom teljesült. Meggyőződésem, hogy a kul­turális élet számos területén sok megbeszélni valónk akad. Megannyi kérdés foglalkoztat bennünket és ezeket — re­mélem — kölcsönösen meg­válaszoljuk majd. Üdvözlő távirat A KÍNAI népköztársaság ÁLLAMTANÁCSÁNAK Peking A Kínai Népköztársaság megalakulásának 19. évfor­dulója alkalmából üdvözle­tünket és jókívánságainkat küldjük a testvéri kínai nép­nek. A Kínai Népköztársaság megalakulását az egész ha­ladó emberiség a haladás, a szocializmus történelmi je­lentőségű győzelmeként érté­kelte. A magyar nép elismerés­sel adózik a kínai népnek a szocializmus építésében eléri eredményeiért és további si­kereket kíván országépítő munkájához. Budapest, 1968. október 1. A MAGYAR NÉPKÖZTÁR­SASÁG FORRADALMI MUNKÁS-PARASZT KORMÁNYA 1. Augusztus 21-én az öt szo­cialista ország hadseregeivel közösen a Magyar Néphadse­reg alakulatai is Csehszlová­kia földjére éi'keztek. Aaóta már több hét telt el. Vajon ho­gyan élnek ott katonáink, ho­gyan telnek hétköznapjaik, mikért teljesítik dolgozó né­pünk, pártunk és kormá­nyunk parancsát, a szocializ­mus védelméből rájuk há­ruló feladatokat? Erre vol­tunk kiváncsiak, amikor a napokban a Csehszlovákiá­ban állomásozó magyar ka­tonai alakulatainkat meglá­togattuk. A szokásos formaságok el­intézése után Volga gépko­csink fürgén vág neki a ki­lométereknek. Csehszlo,'-- kia. földjén járunk. Néhány perc után már csak apró pontként integet vissza a határátkelő állomás. Az or­szágúton nagy a forgalom, gépkocsik százai közlekednek, viszik az árut, a terményt, a rakományt. Itt-ott fiatalok hajtják nevetgélve kerékpár­jaikat, a távolban dolgos munkáról tanúskodva pipál­nak a gyárkémények, a me­zőkön pedig folyik a betaka­rítás... — Rend, nyugalom van. Az emberek dolgoznak — álla­pítjuk meg és átadjuk ma­gunkat a csendes nézelődés­nek. Ahogy egyre jobban az ország belseje felé közele­dünk, feltűnik, hogy a háza­kon, ablakokon, kerítéseken egyre több szlovák, magyar, szovjet felírás akad — igaz nagy részét már lefestették, — valamint sok útjelző tábla mutogatja rossz szándékú emberek okozta sérüléseinek nyomát. /ön a posta A távolban, a város alatt hosszú sötédzöld színű erdő tűnik elő. A földúton őrök és fasorompó állja utunkat, iiogy később elvezessenek bennün­ket a parancsnokságra. — Nézzenek széjjel, beszél­gessenek az elvtársakkal, is­merkedjenek meg az életük­kel — mondja a parancsnok. Fejünk fölött éppen helikop­ter húz át, majd leszáll a rétre. A napi postát és az új­ságokat hozta meg Magyar- országról. —■ MindeánafT kopunk le­velet et és újságot. így tájéko­zódva vágyunk az otthon'tör­téntekről. A rádiót is hallgat­juk, — magyarázza Poncz Barnabás, majd társaival együtt beletemetkezik az új­ságokba. A sátrak felől Tóth Sán­dor tisztelvtárs siet felénk. Előbb ő kérdezősködik, majd elmondja, hogy a katonák példamutatóan látják el fel­adatukat, maradéktalanul végrehajtják a parancsokat. Harckészültségből, interna­cionalista kötelességteljesí­tésből kitűnőre vizsgáztak. Hív, tartsunk vele. Harckocsik, kétéltűek, sát­rak, ágyúk, rádióskocsik, jár­művek között sétálunk, ahol szolgálatot teljesítenek, vagy karbantartást végeznek a ka­tonák. Mindenkinek akad munkája, de azért jut idő a beszélgetésre is. Az egyik fa árnyékában szov­jet és magyar katonák széles gesztusokkal ma­gyaráznak egymásnak vala­mit, s hogy szót értene*, bi­zonyítja barátságos vállvere- getéseik és mosolyuk. A má­sik helyen viszont a levélírás a legfontosabb teendő Gyorsan telik az idő és szinte mi is táboriak. iná válunk. Már otthonosan moz­gunk az erdőben, eligazo­dunk az ösvények, a sátrak tengerében. Az egyik egy­ségnél, ahol hosszabban idő­zünk, Szabó Géza és Kádár Sándor tisztek mondják el, hogy beosztottjaik fegyelme­zett emberek. Értik és is­merik feladataikat, készek a további parancsok teljesíté­sébe. ­- .'■vjo. r (w> /ipvohi'i' a. Tábori menu Nagyon jólesett és esik, hogy sok szlovák inter acio- nalista, kipróbált kommunis­ta, volt partizán felkeres ben­nünket, virágokat hoznak, szorongatják kezünket és megköszönik segítségnyújtá­sunkat — veszi át a beszélge­tés fonalát Kozma László. A katonák egyhangú vélemé­nye: addig maradunk itt, míg pártunk és kormányunk ezt kívánja tőlünk. — Pedig sok dolgunkat hagytunk félbe odahaza — folytatja Takács Miklós —, van, aki házat épít, szüretel­ne, én például nősülnék. Már minden elő volt készítve a lagzira, amikor elszólított otthonról a kötelesség... Ezen aztán valameny- nyien akaratlanul is jót de­rülünk, s amikor leszáll az est, magasra csap a tábortűz lángja, az előbbi beszélgetés­re célozva, jegyzi meg tréfá­san Káló István: — Egyszer talán még hálás is leszel érte. Lehet, hogy egy elhamarkodott lépéstől mentettek meg téged... S a kis közösség nagyot kacag az iruló-piruló vőle­gényjelöltön. Egyszóval a humor nem hagyja cserben katonáinkat, még a legkényesebb helyzet­ben sem. Balogh József és Dávid István újságolják, ho­gyan vágta ki magát nehéz helyzetből egyik kollégájuk. Öreg nénike zsíros kenyérrel akart kedveskedni neki. Nem akarta elfogadni, mert nem sokkal előbb ebédelt, nem volt éhes. — Tegye el, jó lesz ké­sőbb — hajtogatta az öreg­asszony. — Köszönöm néni­ké — válaszolt — fogyassza csak el ön- egészséggel. Ha elhízok, hát odahaza nem fo­gad be a feleségem. A „kajára” igazán semmi panaszunk nem lehet — mondja Forgó István. — íz­letes, bő, tápláló. Érzem, hogy legalább egy kilót híz­tam. — Mi volt a mai menü? — Borsógulyás, túróscsu­sza, alma, csokoládé — vála­szol a főszakács, Szilágyvá­ri István főtörzsőrmester. — S repeta is volt. (Folytatása következik) /. Satunovszkij: CuU e&wde$ kudaua Fordította: Szántó András (Kémregény) — Végül átléptem a ha­tárt. Lettország területén ta­lálkoznom kellett volna „Imanttal” és „Herberttel”. Ám a megbeszélt találka­helyre nem mentem el, ha­nem egyenesen szülőfalum­ba siettem. Lidumsz őrnagy már má­sodik hete feküdt a kórház sebészeti osztályán. Zarinys golyója a ballábát találta el, és enyhén megsértette a csontot. — ...Mindez olyan hirte­len történt. Éppen, amikor el akarta állni a menekülő kém útját Zarinysnak azonban még volt ideje lőni. Az első pillanatban, amikor a várat­lan erő földre taszította, Lidumsz nem érzett fájdal­mat. De még mindezt át sem gondolhatta, amikor Zarinyst elfogták és kocsiba tuszkol­ták. _____v Álksznisz alezredes, hogy megállítsa a vérzést, hamar­jában egy szíjjal szorította el a térd felett Lidumsz lá­bát. Azután elkísérte az őrnagyot a kórházba, s mind­addig haza se ment, amíg az orvosok meg nem vizsgálták és veszélytelennek nem nyil­vánították a sebet. Attól kezdve is mindennap meglátogatta Lidumszot, aki­nek ágya mellett minden al­kalommal ott üldögélt egy idős, ómódi ruhát viselő asszony, az édesanyja. Hegy ne izgassa fel a kisöreget, Lidumsz azt mondta: a tor­nateremben esett le a nyúj­tóról. Füllentésébe beavatta az orvosokat, s természete­sen az alezredest is. Most, hogy a sajgó fájda­lom alábbhagyott, Lidumsz- nak különösen nehezére esett a kórházban lenni. Egyre gyakrabban hozta szóba ki­írását, s Alkszniszt állandó­an a Zarinys-ügy eredményé­ről faggatta. De az alezredes minduntalan másra terelte a szót. Csak egyszer mondott annyit: — Ne izguljon, Lidumsz. A munka megvárja. Nagyon érdekes és felelősségteljes feladat vár magára. De er­ről majd később. Egyelőre gyógyuljon meg.,. És eljött a nap, amikor Lidumsz, bár még kissé bi­cegve, újra megjelenhetett az alezredes szobájában. — Üdvözlöm felépülése al­kalmából — Álksznisz meg­ölelte a fiatalembert. — Most már tárgyalhatunk a munkáról. Foglaljon helyet, — mondta Álksznisz, miköz­ben vaskos dossziét kerített elő — Uj ügybe kezdünk, amiben különleges megbíza­tást teljesíthet... ...Elegánsan öltözött fiatal­ember lépett be a ruhasza­lonba. — Öltönyt szeretnék csi­náltatni, — fordult az el­adónőhöz. — Ma már nem veszünk fel rendelést! A fiatalember elkeseredett: — Most mit tegyek? Hol­nap elutazom. Nem lehetne valahogy mégis felvenni a rendelést? Megbeszélem a vezetővel. A fiatal férfinek nem volt szerencséje: a vezető a köz­pontba ment. Az irodában csupán egy molett, kedves arcú gépírónőt talált. A fia­talember tétovázva toporgott egy darabig, majd hozzá fordult: — Magához jöttem. — Hozzám? — csodálko­zott el a nő. — Igen, magához, — is­mételte a fiatalember. — Az együttérzést keresem magá­ban. Okvetlenül meg kell ma rendelnem egy öltönyt. Szól­jon már az érdekemben. Lá­tom, hogy jó szive van. A gépírónő zavartan mo­solygott: — Nem tudom, mit tehe­tek... de... próbáljuk meg. A fiatalemberrel együtt ki­ment az üzletbe. — Kátya, mit tehetünk ezzel az állha­tatos vevővel? Annyira kéri... — Félek, hogy a vezetőnő megszid minket. Hiszen is­mered az előírásokat, Milda. — Azt hiszem, hogy a fiatalember a vezetőnőt is meggyőzné, ha itt lenne — nevetett Milda. — Köszönöm, kislányok! — mondta hálásan a fiatalem­ber és kék szövetdarabot tett a pultra. — Valódi angol szövet! Mennyiért vette méterét? A fiatalember kissé zavar­ba jött: — Nem is tudom. Külföld­ről kaptam... Huszonnégy nap múlva el­készült az öltöny. Elegáns volt, jószabású. Figyelembe vették a rendelő minden kí­vánságát. Az átvétel napján nagy csokor virággal állított be a fiatalember a szalonba. — Felvette új öltönyét, majd végigsétált a termen és át­nyújtotta a csokrot Mildá- nak: — Magának hoztam. Milda csak kisvártatva is­merte fel benne az állhata­tos fiút. írógépét már le­takarta, hazafelé készülő­dött. öt perc híján hat óra volt. — Igazán nem kellett vol­na... — mondta zavartan. — Nagyon hálás vagyok magának — lelkendezett a fiatalember. — Ha nem lép közbe... Ne utasítsa vissza a virágot. Megérdemli. (Folytatjuk) mat. Hz HÓK kiiSligyminisztériomának állásfoglalása 14

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom