Kelet-Magyarország, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-11 / 213. szám
2. oldal KTOET-MAOVARCRSZAO 1963. szeptember Ifi Külpolitikai összefoglaló (§}:• Humphrey békeígérgetéseit Rusk cáfolja Növekszik a DNFF harci ereje (fp Go won és Hailé Szelasszié nyilatkozata Új hír Csőmbe sorsáról Giancario Pajelta Budapestre érkezett Ahogy közeledik az amerikai elnökválasztás hónapja, a november, oly mértékben igyekszik függetleníteni magát jelenlegi alelnöki pozíciójától Humphrey. A Fehér Ház hivatalos politikája helyett — amelyet pedig jelenlegi állásában még képviselnie kellene — egy majdani, más árnyalatú vonalról szónokol, hogy minél több szavazót nyerjen meg magának. Igaz, hogy erre valószínűleg a közhangulat is szorítja. Most megindított választási kampánya során egyetlen napon három nagy várost keresett fel: Philadelphiát, Den- vert és Los Angelest, és mindhárom helyen nagyszabású háborúellenes tüntetésekkel fogadták. így még érthetőbb, hogy Humphrey egyre mesz- szebb megy a békeígéretek ú" n. Most például kijelentene, a VDK és az USA közötti párizsi tárgyalások kimenetelétől függetlenül még az idén, de legkésőbb a jövő évben sor kerülhet egyes amerikai csapatok kivonására Dél-Vietnamból. Hogy ez mennyire voks- gyűjtögető kortes demagógia csupán, azt bizonyítja Rusk amerikai külügyminiszter felszólalása az amerikai szenátus külügyi bizottságában. Humphrey beszédével foglalkozva, finoman fogalmazva bár. megadva a jelenlegi al- elnöknek és a jövőbeni elnökjelöltnek kijáró tiszteletet, mégis megkockáztatta: a maga részéről helyesebbnek tartja, ha az amerikai csapatok Vietnamból való kivonásával összefüggésben nem szögeznének le határozott időpontot. Humphreynak higgyen tehát az USA állampolgára, vagy Rusknak? A tények pillanatnyilag Humphrey ellen szólnak. Az amerikai hadi- tengerészet ugyanis egyre több hajót összpontosít a Tönkini öbölben, a légierő változatlanul sűrű bevetésben támadja a VDK területét. Méltán ad hangot tehát felháborodásának a New York Times, az USA legkomolyabb napilapja, miután nyíltan megírja, hogy Humphrey választási kampányában csupán az amerikaiak békevágyát akarja meglovagolni, így folytatja: „Egyesek furcsa üzletnek tartják, hogy bárki is politikai tőkét kovácsoljon azoknak félelméből és reménységéből, akiknek fiai, testvérei Vietnamban harcolnak.” Kivált, hogy a félelemre egyre több ok van. A legújabb harctéri jelentések szerint a DNFF harcoló alakulatai már fényes nappal is folytatják kiterjedt tüzérségi akcióikat az amerikai expe- diciós seregek katonái, erődítményei, hídfőállásai és más katonai létesítményei ellen. Katonai megfigyelők szerint a dél-vietnami népi fegyveres erők legutóbbi hadműveletei újabb bizonyítékai a szabadságharcosok egyre tökéletesedő hadműveleteinek, a szervezés és a parancsnokiás mind nagyobb érettségének. A hazafiak tüzérsége kedden 140 mm-es szovjet gyártmányú rakétákkal lőtte az amerikaiak és dél-vietnamiak állását a demilitarizált övezettől délre. Saigoni katonai körökben a szabadságharcosok messze- hordó rakétáinak össztüze általános rémületet keltett, mert a népi forradalmi erők eddig csak 107 és 122-es kaliberű rakétákat irányítottak az ellenséges célpontokra. A 140-esek bevetése újabb előrelépés a szabadságharcosok ütőképességének fejlesztésében, mivel hatósugaruk meghaladja a 15 km-t, s bevetésük — minthogy nehéz szállítani és álcázni őket — az utánpótlási lehetőségek fejlettségét feltételezi. A DNFF általános tüzérségi offenzívájával egyidejűleg a szabadságharcosok változatlanul fenntartják gyalogsági nyomásukat is a demilitarizált övezet több részében. Ami egy harmadik kontinenst, Afrikát illeti: Go won tábornok, Nigéria elnöke sajtókonferenciáján visszautasította a nigériai konföderáció létesítésére vonatkozó javaslatokat. Megállapította, a Bi- afra elleni háború valószínűleg elhúzódik, esetleg két hónapig is eltarthat még. Ugyanakkor Hailé Szelasszié, Etiópia császára, aki személy szerint sokat tesz a nigériai— biafrai viszály rendezése érdekében, derűlátóan nyilatkozott, kifejezve azt a reményét, hogy lehetséges a nigériai válság rendezése. Algírban tanácskozások indulnak Mobutu kongói és Bumedien algériai elnök között. Ezzel kapcsolatban Kins- hasa-Kongó hivatalosan közölte, hogy az algériai fogságban lévő Csőmbe volt kongói miniszterelnök szabadlábra helyezése és Afrikából való kiutasítása ellen nem él kifogással. Kongóban nemrég amnesztiarendeletet hoztak és úgy látszik, ezt Csombéra is vonatkoztatják. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága meghívására szeptember 9- én hétfőn, a késő esti órákban baráti látogatásra Budapestre érkezett Giancario Pajetta elvtárs, az Olasz Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja. Fogadására a Ferihegyi repülőtéren Apró Antal, a Miniszter. tanács elnökhelyettese kedden hazaérkezett Szófiából, ahol részt vett a magyar— bolgár gazdasági és műszaki tudományos együttműködési bizottság 8 ülésszakán, s egyezményt írt alá, amelynek alapján Magyarország kalcinált szódagyártó bérén. New York, (MTI): Kedden délután magyar idő szerint 16,15 órakor ösz- szeült a Biztonsági Tanács, hogy folytassa a közel-keleti Kairó, (TASZSZ): Hétfőn este véget ért az afrikai és ázsiai népelv szolidaritási szervezetének a vietnami nép támogatása érdekében összehívott rendkívüli értekezlete. Az értekezlet részvevői egyhangúlag elfogadták az általános politikai nyilatkozatot, amely hangsúlyozza, hogy a vietnami nép harcát a szocialista országok és az egész világ népei erőteljesen támogatják. „Az amerikai agresszió ellen harcoló vietnami nép támogatását célzó mozgalom, amely mind az öt földrészen kibontakozott, beleértve magát az Egyesült Államokat is, méreteit tekintve példa nélkül áll a történelemben” — mondja a nyilatkozat. A konferencia helyesli a VDK kormányának a párizsi előzetes megbeszéléseken elfoglalt álláspontját, és követeli az Egyesült Államok megjelent Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Várko- nyi Péter, a KB külügyi osztály helyettes vezetője. Kedden megkezdődtek a magyar-olasz pártközi megbe_ szélések. (MTI) dezéseket szállít Bulgáriának, . onnan viszont a gyár termékeit kapjuk. Apró \ntal fogadására a Keleti pályaudvaron megjelent dr. Csanádi György, közlekedés és postaügyi miniszter, továbbá Vaszil Bogdanov, budapesti bolgár nagykövet. helyzet vitáját. A felszólalók sorrendje: Izrael, Etiópia, Brazília, Algéria, az Egyesült Arab Köztársaság Franciaország és Magyarország. kormányától „vessen véget a vietnami háborúnak, feltétel nélkül és végérvényesen szüntesse be a VDK elleni bombázásokat és minden egyéb háborús cselekményt, vonja ki saját és csatlósainak csapatait, ismerje el a Dél-vietnami Nemzeti Fel- szabadítási Frontot a vietnami nép igazi képviselőjeként Az értekezlet felszólítja a világ összes demokratikus és haladó szervezetét: támogassák a jóváhagyott általános politikai nyilatkozatot. Az ugyancsak egyhangúlag elfogadott akcióprogram hangsúlyozza, az értekezlet részvevői szükségesnek tartják egy delegáció Párizsba küldését, hogy ott támogassák a VDK kormányának igazságos álláspontját. Az akcióprogram bejelenti, hogy október 15—21 között szolidaritási hetet szerveznek a vietnami nép ügyének támogatására. Apró Antal hazaérkezett Szófiából Összeült a Biztonsági Tanác§ A kairói szolidaritási értekezlet dokumentumai Megkezdődtek a megyei műszaki napok (Folytatás az 1. oldalról) A továbbiakban arról beszélt, hogy a korábbi ipar- politikai szemlélet alapján a fő cél az energiahordozók, a szén, az acéltermelés fokozása volt sokáig napirenden. Ma már nem a mennyiség, hanem a minőség fejlesztése a cél. Társadalmi céljaink megvalósításához ma már arra kell törekednünk, hogy minél kevesebb anyagot használjunk fel. Egész műszaki-gazdasági tevékenységünket át kell helyezni úgy, hogy a meglévő bázisokra építve, nagyobb társadalmi értéket hozzunk létre. Példának hozta fel az előadó, hogy egyetlen országban sem fordítottak annak idején olyan hányadot az energiahordozók fejlesztésére, mint Magyarországon. Ennek ellenére csak korlátozva tudtuk azt biztosítani az iparnak. Most, amikor egy kilowattóra energia előállítására csak fele annyit fordítunk, mint korábban, már jó az ellátás. A feladat tehát: a hatásfok növelése, az időráfordítás csökkentése. Ugyanez vonatkozik a nne. zőgazdaságra is, konkrétabban a takarmányhatásfok növelésére. Amíg nálunk egy kiló sertéshús előállítására hat kiló takarmányt etetünk fel, addig a fejlettebb államokban kétharmadával kevesebbet. Ha ezt megvalósítanánk, nem lenne szükség egymillió tonna takarmány importálására az idén is. Nagy időráfordítással készül még nálunk a műtrágya. Természetesen vannak ese. tek, hogy egyes termékeknél a hatásfok már nem növelhető. Ekkor új tudományos felfedezésekkel kell segíteni. Tudományos célok megvalósításával kell például áttérnünk a lakosság táplálkozá. sának nagyobb mérvű kielégítésére is. Beszélt Kiss Árpád arról is, hogy vannak termékele, amelyek gyártására automa. ta gépsort építeni nem gazdaságos, mert az újabb tudományos eredmények miatt rövid idő múlva elavulnak. Nem feltétlenül fontos minden esetben késztermék gyártására berendezkedni. Mindinkább érdemes a nemzetközi információ alapján olyan cégekkel kooperálni, ahol alkatrészgyártási igény jelentkezik. Példának említette a MEDICOR—SIEMENS RÖNTGEN kooperációját, amelyet követésre ajánlott. Befejezésül felhívta a megyei MTESZ egyesületeinek figyelmét, hogy olyan társadalmi fórum kialakítására törekedjenek, amelyek képesek rendkívül nagy és hasznos átalakulás végrehajtását segíteni és a megyében intenzív iparpolitikát megteremteni. Ugyanakkor felajánlotta a kormány Országos Műszaki Tanácsadó Bizottságának segítségét, s a továbbiakban sok sikert kívánt ehhez a munkához. Megnyílt az ipari termékbemutató kiállítás A műszaki napok programjának keretében a délutáni órákban került sor a második megyei ipari termékbemutató kiállítás megnyitására. Az ünnepélyes aktuson megjelent Kiss Árpád miniszter, az MSZMP KB tagja, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság és a MTESZ elnöke, Kállai Sándor, a megyei pártbizottság titkára, Nemes Imre, a megyei tanács vb elnökhelyettese, Gál Ödön, a MTESZ központi titkára, a megye számos közéleti vezetője, a kiállító vállalatok igazgatói, megbízottai. A negyvenkét vállalat, üzem és intézmény reprezentatív árubemutatóját Kiss Árpád nyitotta meg ünnepélyesen. A bejáratot jelképesen elzáró üveglánc áttörés« után méltatta a kiállítás jelentőségét, gratulált a rendezésért. Ezt követően a vendéglátók társaságában megtekintette a kiállított termékeket. Már a kiállítás első óráiban nagy számú közönség kereste fel a kiállítási pavilonokat. A termékbemutató ugyan szeptember 20-ig tart nyitva, de — a nagy érdeklődésre való tekintettel — a rendezőség úgy határozott, hogy az eredetileg este hat órára tervezett zárást két órával meghosszabbítják, te_ hát mindennap 20 órakor lesz zárás. 47. ! A „Páter” mindent értett. — Szóval kiszuperálták! Nem kell belőle nagy ügyet csinálni, ebben az országban csak Canaris embereire számíthat. Mondja már... Legfeljebb valamelyik barátja lesz a góré. Eberling kiadta a dühét. Lassan lejött a lépcsőn és helyet mutatott a Páternak. Az inas gyászos arccal konyakot szervírozott. Leültek egymással szemben, két beijedt kövér ember. — Tudom én... — mondta Eberling — a maga helyzete sem irigylésre méltó. Időről időre embereket kell a vasfüggöny mögé dobnia és ott úgy elkapják őket, mint Maxi a pillangót. De higyje el, nekem sem volt könynyebb. Mert én — újra dühbe gurult — ilyen marhákkal vagyok körülvéve, mint maga. Elküld Wochec- kért egy krejzlerájost. Az illető elmegy és mi abban bízunk, hogy majd tálcán hoz nekünk egy Wochecket. — Akinek nagy vaj volt a fején főnököm, az az óceán túlsó partján üdül. Aki pedig a szakmánkat megtanulta, mindenkinek vaj volt a fején. Sokszor kell kezdőkkel operálnunk. Különösen az ilyen „nem hivatalos” ügyekben. Ültek egymással szemben, szaporán kortyoltak és mindketten azon törték a fejüket, hogyan lesz ezután. — Hadügyminisztérium? — kérdezte a „Páter”. — Ott egye meg a fene. Inkább «(megyek »yugalorrv. ba. Legalább harmincöt szolgálati évem van. Nyugdíjnak sem megvetendő. És akkor nem kell törnöm a fejemet azon... — Bár én mehetnék nyugdíjba — mondta a „Páter”. — Ebben a pillanatban üres ég kiégett volt a tekintete, mert valóban egy levitézlett, „nem hivatalos” ügyekkel foglalkozó specialista ugyan honnan várjon nyugdíjat. — Vajon Janával mi lett? — kérdezte Eberling. — Nagy jövőt jósolok annak az asz- szonynak. Fiatal, eszes és helyén van a szive. Öt nem fogják el, legyen nyugodt. — Holnapra minden kiderül — mondta a „Páter”. — Holnap sokkal tisztábban látunk majd. Megérkezik a teherautó és visszatér Jana... A magyar elhárító szolgálat irodáiban szünet nélkül folyt a két elfogott személy kihallgatása. Schirmbaum habozás nélkül vallott, mert tudta, hogy csak így számíthat — esetleg — könyörü- letre. Gömöry-Gemner kezdetben nyugtalan volt, de amikor észrevette, hogy utolsó gyilkosságáról, amikoris Schirmbaum iratát megszerezte — itt nem tudnak, egyszeriben bizakodóvá vált. Gömöry- Gemner nemcsak idősebb és műveltebb, de okosabb is volt Schirmbaumnál, így tudni vélte, hogyan és miképp védekezzen és milyen módon viselkedjen, hogy ne ítéljék halálra. Wochecknak haja- szála sem görbült meg és Gömörv úgy határozott, hogy az akcióért a felelősséget Schirmbaumra hárítja, és Janóra, akiről természetesen tudta, hogy a szomszéd szobában hallgatják ki. Néha. ha nyitották az ajtót, még hallotta is az asszony csendes és szépen csengő hangját — mert nagyon jó magnetofonnal készült az a felvétet. amelyet a másik szobában szünet nélkül forgattak. — Nézzék uraim — mondta végül — én nem vagyok mai gyerek. Tudom, hogy két alternativa között választhatok. Az egyik: tíz-tizenöt év a börtönben, a má_ sík pétiig a szabadság. Rám számíthatnak. Ha önök engem szabadon engednek, megszolgálom a bizalmukat. Ismerek címeket és jelszavakat. Ismerek kódokat és hullámhosszokat. Kössünk egyezséget. Én mindenről beszámolok önöknek, utána veszem a kalapomat és visz- szatérek a kórházba. — Erről majd később — vélte a kihallgató. — ön még fiatalember. Mit tud a mi szakmánkról? — fölényeskedett az orvos. — A hírszerzés olyan, mint a művészet. Arra születni kell. Én megmondhatom, kisujjamban van az egész. Ha egy hozzám hasonlóan képzett emberre akarnak szert tenni, évekig taníthatják, képezhetik, beleölnek egy vagyont és az első feladatnál lebukik. Miért nem tanulnak Schirmbaum esetéből? Engem uraim meg lehet venni. Mondhatnám: itt ül önök előtt egy alkalmi vétel. — Arra kérem, doktor úr, hogy saját feladatairól beszéljen, és arról, milyen szerepe volt a Wocheck elleni két merényletben. — Én nem beszélnék Woc- elleni merényletekről. A professzor életét, de még személyes szabadságát sem fenyegette semmi. Amikor először megláttam a presz- szóban, rögtön láttam, kivel van dolgom. Azonnal tudtam, hogy önök jelennek meg a professzor személyében. Jó — gondoltam — jött ez a Schirmbaum, pisztollyal fenyegetett, most majd lebukik. Azt hiszik, hogy olyan zöldfülű vagyok, akit ilyen trükkel a falhoz lehet állítani?! Tudtam én kérem, mindent előre tudtam. Arra gondoltam, menjen csak ez a Schirmbaum, támadja csak meg az önök emberét, maid móresre tanítják. De önök uraim, szintén kezdővel végeztették ezt a fontos munkát... Nem tudták elfogni, pedig ott volt a markukban, csak az ujjúkat kellett volna szorosra zárni. Ha én itt dolgoznék, ilyen baklövést soha nem követnének el többé. Gömöry kis szünete* tartott, majd folytatta az „előadását”: (Folytatjuk) | KémtSrténet Bodrogi Sándor:
