Kelet-Magyarország, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-10 / 212. szám
S. oldal CTLET-MAGYARORSZA« 1968. szépfémEer ÍHJ Külpolitikai összefoglaló O Egy saigoni tábornok halála í|i's Bírrenbach Washingtonban (jp Kuznyecov prágai tárgyalásai <Kjji'! Tovább folyik a nigériai—biafrai háború fa? Véget ért a kairói szolidaritási értekezlet Mit látott a levegőből, felderítő utat végző helikopterén Trueng Quang An ezüstcsillagos dél-vietnami tábornok? Ö maga ezt már soha senkinek nem tudja elmondani, A dél-Viethámi népi felszabadító erők légelhárító tüzérsége megsemmisítette a felderítő repülést végző katonai helikoptert, s a saigoni rezsim magas rangú tisztje — valamint katonai tanácsadója, egy meg nem nevezett amerikai ezredes — szörnyethalt. Ha a saigoni tábornok és amerikai ezredes kollégája többé nem képes senkinek sem beszélni a látottakról, fni azért el tudjuk képzelni, mit láthatlak és miről beszélhetnének, ha csakugyan nyitva tártották a szemüket és ha alkalmuk nyílt volna őszinte szóra. • Akár helikopterről, a levegőből, akár hadihajóról, a tengerről, akár gépágyuk mögé besáncolva a szárazföldről — a látvány mindenhonnan és mindenképpen egyértelmű. Közeli és távoli nézők és megfigyelők egyaránt azt láthatják, hogy a DNFF meg nem törhető lendülettel és elszántsággal küzd az ország felszabadításáért mindaddig, amíg a tízezer mérföldnyi távolságból betolakodó amerikai agresz- szorok utolsó katonái is el nem távoznak Vietnam sokat szenvedett földjéről. Addig azonban még hosz- szú az út. Noha világszerte nőttön nő a közvélemény felháborodása a vietnami agresszió miatt, a katonai tervek kovácsolói, az imperialista kalandorpolitika képviselői még folytatják manővereiket. Ennek jele a többi között, £jes}ngg£,,egyik.,legbensőbb katonai tanácsadójának, Birrenbach bonni képviselőnek washingtoni útja, amelynek során á nyugatnémet katonai monopóliumok és az Egyesült Államok hadi trösztjei közötti együttműködés bővítéséről tárgyal. Továbbá arról, hogy a Bundeswehr tábornokainak befolyása növekedjék az amerikai atomstratégiára. Ha ezt összevetjük azzal, hogy az NSZK-ban éppen ezekben a napokban terjesztették elő a jövő évi költségvetést, amely szerint 1969-ben már húszmilliárd márkára emelik a hadikiadásokat, valamint azzal, hogy Franz Josef Strauss pénzügyminiszter, a revan- sista erőpolitika egyik fő exponense a nyugatnémet kormányban, újra meg újra az atomsorompó-szerződés aláírása ellen foglal állást, akkor jogosak az aggodalmak a jelenlegi bonni politikát illetően. A csehszlovákiai helyzet normalizálódásának folyamatában fontos tárgyalásokra került sor Prágában. Kuznyecov, a szovjet külügyminiszter első helyettese tanácskozott Svoboda köztársasági elnökkel, Dubcekkel, a CSKP KB első titkárával és Cernik miniszterelnökkel. Megfigyelők megállapítása szerint a két országot érintő legfontosabb politikai és gazdasági kérdések kerültek a tárgyalások napirendjére. Szomorú hír érkezett Ad- disz Abebából, ahol hetek óta — ha sok megszakítással is — folytak a béketárgyalások Nigéria és Biafra képviselői között. Most bejelentették, hogy egyetértés hiánya miatt meghatározatlan időre elnapolták a tárgyalásokat. A vérontás viszont tovább folyik, az éhínség még- inkább fokozódik az érintett területeken. Az arab szocialista unió Nilus-parti székházában hétfőn este ünnepélyes keretek között véget ért az afrikai és ázsiai népek szolidaritási szervezetének a vietnami nép támogatása érdekében összehívott rendkívüli értekezlete. A résztvevők nagy tapssal fogadták és egyhangúlag jóváhagyták az értekezlet dokumentumait: a világ anti- imperialista erőihez, az igazságosságért küzdő valameny- nyi néphez, szervezethez és sfSftOiélyisgghe^ intézett felhívást; az általános politikai deklarációt és az akcióprogramot. Ezenkívül az értekezlet üzenetet intézett Ho Si Minh-hez, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökéhez, valamint Nguyen Huu Tho-hoz, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front Központi Bizottsága elnökségének elnökéhez. A konferencia ugyancsak üzenetben biztosította Nasszer EAK-elnö- köt, hogy teljes egészében támogatja az arab nép harcát az izraeli agresszió következményeinek felszámolásáért. Nguyen Fu Szoaj dél-viet- nami küldött mondott mindkét vietnami delegáció nevében köszönetét az afro-ázsiai szolidaritási szervezetnek. . •• Ünnepi gyűlés Szófiában A külpolitika híreiben szerepelnek A Varsói Szerződés Szófia (MTI): Szófiában vasárnap este ünnepi gyűlést tartottak a bulgáriai szocialista íorradal- lom 24. évfordulója alkalmából. Az élnökségben helyet foglaltak a párt és a kormány, valamint a társadalmi szervezetek vezetői és a külföldi vendégek, köztük Apró Antal, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsánek elnökhelyettese. Az évforduló alkalmából Ivan Pramov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára mondott beszédet. Mély tisztelettel emlékezett meg azokról a hősökről, akik életüket adták a haza szabadságáért. Az ország jelenlegi helyzetéről szólva a szónok hangsúlyozta, hogy Bulgária példája szemléletesen megmutatja a kommunista igazság, a szocialista rendszer legyőzhetetlen életerejét. Ma Bulgária 15 nap alatt termel annyi iparcikket, mint amennyit 19.39-ben egy teljes esztendő alatt termelt. Az ország iparosítása megteremtette az anyagi bázist minden népgazdasági ágazat Intenzív fejlesztéséhez. Ivan Promov kijelentette: „A Bolgár Kommunista Párt megingathatatlanul hű a marxismús—leninizmus eszméihez és a saját tapasztalatai alapján elutasítja az „új szocializmus minden modelljét”, amely megtagad minden egységet a szocialista világrendszerrel, megtagadja a Szovjetuniónak a szocializmus építésében szerzett tapasztalatait, a kommunista párt vezető szerepét, tagadja az osztályharcot és revízió alá veszi a marxista—leninista ideológia szent elveit.” Mi elutasítjuk a szocializmus olyan modelljét, amely mellett a gazdasági élet' a kapitalizmus törvényeinek hatására ösztönösen fejlődik, s amely teret ad a magán részvénytársaságoknak és a törvénytelen meggazdagodásnak. Mi elutasítjuk a szocializmus kínai modelljét is, amely a kommunista párt vezető szerepét felcserélte egy klikk önkényével a vezetés kollektív módszerét egy istenné avatott személy önkényével. Marx, Engels és Lenin alkotó eszméit a Mao Ce-tung dogmáival. A magasabb anyag és szellemi kultúrára való törekvést a primitivizmus és a szegénység idalizálásával, a nemzetközi proletárszolidaritást a legvadabb sovinizmussal, a forradalmi folyamat józan értékelését álforradalmi frazeológiával és kalandorság- gal, a kommunista mozgalom egységéért vívott harcot a kommunista pártokban folytatott szakadár tevékenységgel és a szovjetellenességgel. A szónok idézte Georgi Dimitrov megállapítását, amely szerint: „csupán saját népünk érdekeinek tudatos árulói a mentheWIen kalandorok és az elvakult nagyravágyók akarhatják eltávolítani népünket az egyedül helyes útról, a Szovjetunióval való őszinte. megbonthatatlan barátság útjától, a béke, a demokrácia és a szocializmus Szovjetunió vezette nemzetközi táborától”. A csehszlovák eseményekről szólva Ivan Pramov rámutatott, hogy az ellenforradalom, szövetkezve az imperializmussal, Olyan helyzetet teremtett Csehszlovákiában, hogy a szocialista országok nem teljesítették volna internacionalista kötelességüket, ha nem siettek volna a csehszlovák nép segítségére. Ezzel kapcsolatban súlyosan elítélte a kínai és a jugoszláv magatartást, majd kifejezte meggyőződését, hogy a Csehszlovák Kommunista Párt, a csehszlovák hazafiak, élve az öt szocialista ország által nyújtott támogatással, normalizálni tudják a helyzetet, megmentik és fejlesztik a szocialista rendszert, biztosítják és megszilárdítják Csehszlovákia függetlenségét. A szónok hangsúlyozta, hogy a bolgár kormány külpolitikájának fő iránya: szilárdítani az egységet a szocialista közösséggel és elsősorban a Szovjetunióval, erősíteni a KGST-t és a Varsói Szerződést. Hétfőn délután a magyar munkásosztály történetének egyik ragyogó fejezetéről emlékeztek meg a Diósgyőri Gépgyárban. Huszonöt évvel ezelőtt, 1943. szeptember 9-én a kommunisták és a szociáldemokrata párt baloldali tagjainak szervezésében a nagyüzem dolgozói béketüntetésen vettek részt, amelyen követelték: Magyarország lépjen ki a háborúból! A tüntetők az ágyugyár megmunkálóműhelyéből és szereldéjéből indultak el, s mire a hivatalházhoz értek, A Szovjetunió és a többi éurópai szocialista ország közös védelmi szervezete 1955 májusában jött létre, azok után, hogy az imperialista hatalmak az ENSZ alapokmányát megsértve 1949-ben támadó jellegű katonai szervezetet alakítottak, az Északatlanti Szövetséget, a NATO-t, s ebbe 1954-ben felvették az újra felfegyverzett Nyugat- Németországot. Varsói Szerződés néven vonult be a történelembe a lengyel fővárosban aláírt fontos okmány. Célja a béke védelme, a szocialista országok biztonságának megszilárdítása, a szocialista országok együttes kötelezettségvállalása alapján. A védekezés hatásosabbá tételére a Varsói Szerződés országai megalakították fegyveres erőik egyesített parancsnokságát. A szerződés végrehajtáséival kapcsolatos politikai kérdések megvizsgálása céljából politikai tanácskozó testületet hoztak létre, ame’y- ben minden ország egyenlően képviselteti magát. A Varsói Szerződés védelmi jellegét kétségtelenné teszi, hogy a szerződést úgynevezett nyílt szerződésnek jelentették ki, amelyhez ..társadalmi rendszerükre való tekintet nélkül csatlakozhatnak olyan más államok is, amelyek hajlandók elősegíteni a békeszerető államok erőfeszítéseinek egyesítését a békének és a népek biztonságának érdekében.” A szerződést húsz évre kötötték, de a 11. cikkely kimondja, hogy ha sikerül olyan európai kollektiv biztonsági rendszert megteremteni, amelyben valamennyi európai állam részt vesz, akkor a Varsói Szerződés érvényét veszti. Ilyen cikkelyt hiába keresnénk a NATO alapokmányában! már csaknem kétezren követték őket. A tömegből sűrűn hangzottak a „békét akarunk!”, „le a háborúval” felkiáltások. A diósgyőri munkások politikai megmozdulásáról szóló hírt a moszkvai rádió magyar nyelvű adása sugározta világgá. A gyár kommunistái, pár- tonkívüli dolgozói a nagy békemegmozdulás emlékét azóta is hagyományként őrzik, és 25. évfordulójáról méltó módon emlékeztek meg a megyei és városi veKöztudomású, hogy a szo4 cialista országók vezető: kü* lön-külöii is, a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének bukaresti, 1966 júliusi ülésén együttesen is leszögezték: ha a NATO feloszlik, azzal egyidőben megszüntetik a Varsói Szerző-; dést. A Varsói Szerződésben annak idején leszögezték, hogy a Német Demokratikus Köztársaság megszűnik a Varsói Szerződés tagja lenni, mihelyt megalakul az egységes, demokratikus Németország. Ilyen kitételnek nyoma sincs az Északatlanti Szerződésben; ellenkezőleg, a NATO azzal, hogy az NSZK-t ismeri el az egyetlen német államnak, egyfelől tápot ad a nyugatnémet revansizmusnak, a bonni hódító államoknak, ríiásfelől örökössé kívánja tenni Né-; metország megosztottságát. Fennállásának tizenhárom esztendeje alatt a Varsói Szerződés igazolta azokat a reményeket, amelyeket a békére vágyó szocialista népek fűztok működéséhez. A Varsói Szerződés politikai működése az európai problémák megoldásának keresésére irányult, katonai téren pedig olyan erővé fejlődött, amelyen megtört az imperializmus minden támadó szándéka. A demokratikus Berlintől Budapestig. Varsótól Szófiáig a szocializmust építő emberek milliói tudják, hogy békés építőmunkájukat, de ezen túlmenően egész Európa biztonságát a Varsói Szerződés biztosítja. A Magyar Népköztársaság szilárd tagja a Varsói Szerződésnek. Néphadseregünk mindenkor a legnagyobb felelősséggel, híven teljesíti a szerződésből rá háruló kötelezettségeket. dt.» zető személyiségek jelenlété., ben. Koszorút helyeztek el az emléktáblán, majd az egykori ágyugyár művelő, dési termében ünnepi nagygyűlésre került sor. A jubileumi ünnepség résztvevői 1943 szeptember 9-re emlékezve felemelték tiltakozó szavukat az amerikai imperializmus vietnami háborúja ellen. Állásfoglalásukról táviratban értesítették a Vietnami Demokratikus Köz. társaság, valamint az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségét. lonepi nagygyűlésen emlékeztek meg az 1943. szeptemberi bcketüntetésről a Diósgyőri Gépgyár dolgozói Bodrogi Sándor: 40. Erről persze a két gépkocsivezető nem tehetett. Valaha mindketten SS tisztiis. kólát végeztek és azóta egyfolytában katonai fegyelem alatt élnek. A különbség most mindössze annyi, hogy a táncosnők és énekések lapból kivágott fényképei nem a laktányai körlet helyiségéit, és szekrényeit, hanem a gépkocsi vezetőfülkéjét díszítik. Ezt a vezetőfülkét igen ügyesen kiképezték. Az ülőhelyek mögött szabályos szobácska helyezkedett el, fekvőhelyül bő burkolatú heverő szolgált, kis felcsapható asztallal pedig a menet közben való olvasást, írást is lehetővé tette. Az asztaUap fémcső lábakkal volt rögzíthető. Ha viszont ezeket a lábakat kiemelték és összéíl! esztették ég a belsejükbe rejtett teleszkópokat kihúzták, nagy hatósugarú rádióantennára tettek szert. Ez az antenna a kocsiból, kinyújtva és innenső végével a heverőbe rejtett rádiókészülékhez csatlakoztatva a legnagyobb távolságokról is lehetővé tette, hogy müncheni főnökeikkel a sofőrök értekezhessenek. Ez az értekezés persze igen egyoldalú volt. A rádiókészülék ugyanis csak a vétel céljára volt alkalmas és mindössze egy hullámhosszon dolgozott. Az adott sávon reggeltől estig zenei műsort sugárzott egy „amatőr”. A gépkocsivezetők eligazítása arra is kiterjedt, pontosan hány órakor kell a berendezésüket üzembe helyezni. Azt is tudták, ha a parancs nem változik, milyen dalt sugároz majd az a távöii rádióadó. Abban az esetben, ha a gramofontű „megbotlik”, vagy a zeneszám közvetítését bármilyen zavar nehezíti, az eredeti parancsot nem szabad végrehajtani. Most is, nem sokkal a magyar főváros elhagyása után a kéttagú csoport vezetője készenlétre helyezte vevőberendezését. A nagy teljesítményű készülék csendes zümmögéssel dolgozni kezdett, és néhány másodperc múltán a „varázsszem” zöld fénye is ragyogni kezdett. A vevőberendezés csak fülhallgatóval működött, olyan aprócska alkatrésszel, amelyet ügy lehetett a fülbe iŰeszteni, hogy a rohand gépkocsiba belátó gyalogosok, vagy akár rendőrök, sem vehette!? észre semmit. A müncheni adó a megbeszélt zeneszámot sugározta. A gépkocsivezető alaposan megfigyelte á muzsikát, majd kikapcsolta a rádiót, szétszerelte az antennát és a társa mellé ült. — A feladat nem változott — közölte lakonikus rövidséggel. A gépkocsi mintha vesztett volna sebességéből. Mindketten az utat figyelték. Tudták, hogy néhány száz méter után egy parkoló kocsi hátsó helyzetjelző lámpáinak kell elővillanniok. A „Páter” aggódott... Sokan gyanúsították azzal, hogy egyfajta jóstehetség rejtőzik benne, sok mindent előre megérez é$ főleg a nem várt megpróbáltatásokat jelzi érzékeny idegrendszere. Mint máskor, ilyen esetben, most is motorikus nyugtalanság vett erőt rajta. Legszívesebben kettéosztotta volna önmagát, hogy egyik fele Eberíingnél Münchenben, másik fele pedig a határon, az átkelőhely közelében legyen. A hír, hogy Wocheck ellen merényletet kíséreltek meg, és a két merénylőt elfogták, nem is érte őt váratlanul. Szokásához híven, a nagy bajban is a kevés bíztató körülményt mérlegelte leginkább. Schirmbaum és Gemner fogoly, — gondolta — de Jana szabad és bízott abban, hogy az asszony a parancsnak megfelelően „le_ zárja” a Wocheck-ügyet Minthogy híreket akart kapni, és erre Bécsben nem volt lehetősége, hosszú száguldás árán Eberlinghez utazott. Nagyon meglepte őt, hogy főnöke hivatali vonalán n l.i tudott a parancsnokkal beszélni. Noha Eberling korábban határozottan megtiltotta neki, hogy a lakásán keresse, most mégis a kis villához autózott. Ez a nap a meglepetések napja volt: Eberling otthona előtt nem állt őr. Amikor becsengetett, a megszokott inas nyitott ugyan ajtót — ezt a férfit pincér ruhában Eberling gyakran vitte magával a Kopasz Oroszlán-beli megbeszélésekre — de a férfi most letört volt, csaknem szomorú. Meglepődve fogadta az inas — „pincér” a „Páter” köszönését, de azután beljebb invitálta. — Nem hiszem, hogy Eberling úr nagyon örülni fog önnek, pillanatnyilag elég nehéz stádiumban van, senkit nem enged magához. — Engem fogadni fog — fölényeskedett a „Páter” — jelentsen csak be, biztos lehet abban, még örül is, hogy lát. Az inas megvonta a vállát — Ha gondolja — megpróbálhatom. Az emeleti szobából kisvártatva oroszlán üvöltés hallatszott. — Lője le! — lője le az istenért. Nem elég, hogy tönkretesz, még idejön, röhögni a kínjaimon?! A „Páter” a fülét hegyezte és sóhajtott. Legnagyobb meglepetésére fent a lépcső fordulójában egyszerre Eberling vörös feje nézett vele farkasszemet. — Mit csinált maga szerencsétlen? Kiküld két pojácát és azt hiszi, hogy ezek a figurák eredményt tudnak elérni?! Először el akarnak lopni egy elhárító tisztet, utána pedig belesétáinak a legegyszerűbb kelepcébe is. — Nem bírtam a magányt ezért jöttem, főnök. Mindenki követhet el hibát. — Ez nem hiba, ez bűn. És ne szólítson főnöke ek. Nem vagyok a maga főnöke. Elegem volt az ilyen szol- gálatosdiból. Lemondok, hiába is akar a kormányzat a titkosszolgálatnál tartani. Nem vállalom, ilyen emberekkel, mint maga, nem lehet együtt dolgozni: Maguk olyanok, mint a vízbe ugró nyakán a malomkő. Egyre mélyebbre rántják az embert. (Folytatjuk) | Kém történet
