Kelet-Magyarország, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-08 / 211. szám

f. oldal irrtFP MAGYARORSZÁG - VASÁRNAPI MELLÉKLET lAdt ««ptemSer S. HÁZTARTÁSI gépesítés Ember es motor iS Azt kérdezi, hogy kirándulnál e vele a tó partjára, ahol <pk a matter... ........■___ _____ .... Nádass József: Palásti László: fiáiul is van szamain Egy napi szabadság Szokásos, hétköznapi mó­don kezdődött. Ahogy minden éjfélkor, most is egészségügyi sétámat végeztem kedvenc őserdőm­ben, amikor kétségbeesett, vese-vellőt rázó kiáltás hasí­totta át a vadon csendjét. Egy pillanatig sem ha­boztam. Az irodalomkritiku­sok tanácsaira gondoltam és belevetettem magam az élet és a vadon sűrűjébe, a kiál­tás irányában. íme: gyönyö rűséges, karcsú, fiatal őzt pillantottam meg mindenre elszánt, fogaikat és csekkfü­zeteiket csattogtató duvadak karéjában. Már majdnem martalékául esett az orda­soknak, amikor én __ a magas röptű filmek hőseitől ellesett, egyébként is nálam megszokott — halált megvető bátorsággal, öklömben egy táncdalfesztivál programmal feléjük sújtottam. Megré­mültek. Behúzott farokkal hátracsapott fülekkel, nyü­szítve elmenekültek. ...Af. ózike azon nyomban tündérré változott. Megigazí­totta harisnyakötőjét, lesi­mította szoknyáját és így rebegett: — Csau! Én Édes Juci tün- derkirálylány vagyok — ha nem hiszed, itt a személy- azonossági igazolványom — és mivel megmentetted az életemet, hálából teljesítem egy kívánságodat. Nos? Terpeszállásba ugrott, ki­csavarta a csípőjét, rettene­tes nehéz szögben égnek emelte karjait — nyilván azt. hitte, hogy le akarom fény­képezni divatlap számára, én viszont nagyon sután visel­kedtem. — Ha már strapáim akar­ja magát, mélyen tisztelt tün­dérkirálylány kisasszony, és megvannak a megfelelő ösz- szeköttetései, intézze el, hogy hátul is legyen szemem. Látszott rajta, hogy csaló­dott bennem. — Ez is valami? Még mormolt valamit, fél­hangon, Az igéket betáplálta egy, a BÁV-nál vásárolt alig használt komputerbe, csavarintott egyet, aztán to- vaszökellt. Én pedig ott ál­lottam a vadon közepén és most már hátul is volt sze­mem. Másnap reggel — mihelyst hátul is kitöröltem az álmot a szememből — büszkén a városba indultam. Dölyfössé- gem mindjárt az elején kissé csorbát szenvedett, mert az SZTK-rendelőben érthetetlen módon, nem akartak szem­Kosztolányi Dezsőnek a függ. 28. sorban lévő verséből idézünk két szakaszt a vízsz. 1. és függ. 13. sorokban. Ezeket kell bekül­deni a vers címével együtt. Vízszintes: 13. Délnyugat-afrikai folyó. 14. Lábaihoz. 15. A római mitológia­emberhez hasonló, de szarvakat viselő és szőrrel borított, kecs­kelábú erdei és mezei' istensége, névelővel. 16. Korok. 19. Szél­ütés. 20. Ilyen szó is van. 21. Mutató szó és személyes névmás. 23. Egymást előző betűk. 25. ROR. 26. Régi római pénz. 27. Kisipa­ros névelővel. 30. Helyhatározó rag. 31. Szovjet repülőgéptípus. 32. Irodalmi tárgyról szóló érte­kezés, (fonetikusan). 33. Fordí­tott határozott névelő. 35. Tz. 38. Beszédünkben konkrét kifejezést helyettesítő helytelen szó. 39. Csípős állatka. 41. E cukrász- sütemény. 42. Test latinul fone­tikusan (utolsó kockában kétje­gyű mássalhangzó.) 43. Igen jó kedve van. 44. Szó a Ha­lotti beszédből. 46. Üdülő­hely a Velencei-tó mellett. 47. AM. 48. Éghajlat. 50. Hiányos ér­zékszerv. 51. Kicsinyítő képző. 53. A cipő javítás egyik fajtája névelővel. 56. ZC. 57. Alma-. . . 59. Ibolya egyik része. 60. Japán pénz. 61. Éktelen vágószerszám. 62. Meztelen latinul. 65. Sorszám­név. 66. Becézett fiúnév. 68. Be- cézett női név. 70. Fűszer névelő­vel. Függőlegest 2. Következő 3. Göngyöleg. 4. Koktélban van' 5. Kuba közepe 6. A mélybe. 7. Erdélyi folyó. 8. Mássalhangzó kiejtve. 0. Feltéte­les kötőszó. 10. Egymást követé betűk. 11. A nem mohamedánok gúnyneve a törököknél, (első kockában kétjegyű mássalhang­zó). 12. Lakásberendezési tárgy 17. Készít-e vásznat? 18. Utca’ árusításra szolgáló házikó. 21. Ku­tya. 22. Közismert írónk (Ferenc). 23. Végtelen egoizmus! 24. Az egyik nem. 27. Szövetségi állam az USA-ban. 29. Ilyen állat a hangya és a méh. 31. Ritka női név. 34. Egykor! neves színész­nőnk (Gitta). 36. A legerősebb üveget adni a hátul lévő szememre, arra hivatkoztak, hogy csak két szemre va­gyok jogosult, egy harmadik­ra nem. Elülső és hátsó sze­mem rebbenese nélkül kö­zöltem velük, hogy állításuk szemenszedett valótlanság. Még szemre vételeztem né­hány csinosabb nőt, akik kö­zül az egyik szemfelszedőnő volt, aztán felpattantam egy villamosra. Ügyesen helyez­kedtem, mindig ott álltam, ahol nem volt kalauz, ezt megtehettem, hiszen hátul is volt szemem. Ezért vettem észre a hátul felszálló ellen­őrt is, és sietve leugrottam a mozgó kocsiról. Egy robo. gó autó majdnem elütött, de a hátulsó szpmem idejeko­rán megpillantotta és én szerencsésen kitértem előle. E kis kitérés után betértem egy húsboltba. — Kérek tíz deka párizsit, de csont nélkül — harsog­tam dölyt'ösen. A kiszolgáló rögvest sze­letelte a nagyszerű húst. Én a pénztárhoz léptem, de fi­zetés közben észrevettem, hogy egy darab ősrégi, az aquincumi ásatásoknál lelt zöldes szeletet csempésznek csomagomba. — Mi történik itt? — ki­áltottam. — Azt hiszik, hogy ezt lehet? Nekem hátul is van szemem. Tegyen friss párizsit a romlott helyébe. Nem akarom további si­kereimet ecsetelni. Oly dia­dalmas voltam, mint Hanni­bál a portálok előtt, vagy amikor átlépte a Rubicon szorost, ahol minden csen­des! így andalogtam az utcán, dicsérve magamban a bölcs közmondást, hogy: „Szemes­nek áll a világ”, amikor há­rom legjobb barátommal ta. lálkoztam. Laci megölelt” Pista evikipuszit adott, Sán­dor pedig így kiáltott fel: — Olvastam, olvastam! Te vagy korunk Petőfi Attilája! Elbúcsúztam tőlük, ők még egy ideig ott álldogáltak, mert fontos megbeszélésük volt. Ekkor szemem, ami hátul is volt, rémületében kerekre nyilt: Laci az öklét rázta utá­nam, Pista rámnyújtotta a nyelvét, Sándor szamárfület mutatott. Azóta hunyva tartom a- szemem — azt, amelyik há­tul van. Végső tanulság: Ha tün­dérre] találkozol éjféltájt az | őserdőben, mást kérj tőle. kártya. 37, TOT. 39. Nem mér­ges óriás kígyó. 40. Hegedütarto- zék. 44. Olajfajta. 45. Város Bel­giumban. 48. Hajdú-Bihar megyei község. 49. Rostnüvény névelővel. 52. A küzdelem. 54. Személyes névmás. 55. Dátumrag. 56. Része betűi keverve. 53. A nóta. 61. Ké­miai elem. 63. Kevert bab!!! 64. Egykori királyunk (Sámuel). 65. Kutyája. 67. IO. 68. Egykori fegy­ver. 69. Papírmértek. 70. Végte­lenül öreg! A megfejtéseket szeptember 16-ig kell beküldeni. Csak levelezőlapon beküldött megfejtéseket fogadunk el! Amikor hétfőn visszatér­tem szabadságomról, a vál­lalat titkárnője jóakaratúan figyelmeztetett: — Még maradt egy napi szabadsága! — Komolyan? Akkor szer­dán kiveszem. Úgyis s°k az elintézni valóm. így történt, hogy szerdán kilenckor keltem, de féltízre mégis bementem a munka­helyemre, mert a kölcsön- könyvtári könyvet ottfelej­tettem. Alig léptem be az ajtón, Elekes örvendezve fogadott: — De jó, hogy eljöttél. A Rimóczi-aktát keresem. — Átadtam Benkőczínek — Azt mondja, nem kap­ta meg. Keresd elő, az öreg kéri. Másfél óráig kerestem a Rimóczi-iratokat eredmény. telenül. — Ott lesz a szekrény te­tején, a dossziékban — vélte Elekes. Felálltam a székre, azután a szekrény szélére, de el­vesztettem egyensúlyomat, és leestem. Ebben a pillanatban Benköczi átszólt telefonon: — Ne keressétek, megta­láltam az aktát. Hónom alá vettem a kere­sett könyvet, és el akartam menni De elcsípett Irén. — Magát az ég küldte! At kell vinnem a kultúrterembe a Révay-lexikonokat. Négyet én viszek, fogja meg ezt a tizennégy kötetet. Azt állítják rosszakaróim, hogy a szórakozottság orszá­gos rekordere vagyok, de ezt határozottan túlzásnak tar­tom. Ez az emberi gyengesé­gem már egészen kiskorom­ban jelentkezett. \ Kétéves lehettem, amikor apám egyik jóbarátja jött hozzánk látogatóba. Mesélte, hogy az én koromban a ne­bulók már lerántják a térí­tőt és összetörik a porcelá­nokat. Tüstént ráncigálni kezdtem a csipketeritőt a pohárszékről. De csodálatos­képp a feketéskészlet a bú­tordarab szélén megállapo­dott, kicsit táncolt ugyan, de egyben maradt. Szüleim ezt kivételes szerencsének minő­sítették és összecsókoltak örömükben. Esküvőm napján sem ha­gyott el állhatatos feledé­Augusztus 25-1 rejtvénypályáza- tunk megfejtése: Faraday Michael dinamók, generátorok és transz­formátorok kialakítását. Nyertesek: Hárs Erzsébet, dr. Iváncsik Miklósné, Mátékó Zsó­fia, dr. Nádassy Andrásné és Zupkó Ilona nyíregyházi, Jeney Ferencné hodászi, Agárdi László- né kántorjánosi, Márton Piroska nagykállói, Kocsár Lajos nyírbo- gáti és Bartha Imréné tiszavidi kedves rejtvényfej tőink. A nyereménykönyveket postán elküldtük. Irénnek ellenállhatatlan mosolya van, és én meggör­nyedve cipeltem az ötven ki- lónyi lexikont a kultúrte­rembe. Kicsit kifújtam magam és már az ajtóban voltam, amikor szembe találtam ma­gam a főnökkel. Csodálkozva nézett rám: — Hát maga itt van? Azt hittem, kivette egy napi sza­badságát. Ugyebár tud né­metül? — Igen — nyögtem rósz- szat sejtve. — Akkor jöjjön be hoz­zám, van nálam egy hol­land vendég, tud egy kicsit németül. Beszéljen vele, én már kimerültem. Több mint két óráig szó­rakoztattam a hollandust. Végre bejött az igazgató, és felváltott engem. De még mindig nem menekültem meg, Jolánka, a bérelszámo­lóból, átölelt és behúzott a szobájába: — Már órák óta igyekszem ezt a számoszlopot összead­ni, de mindig más az ered­mény. Nálam sem egyezett az összeadás. Végre az ötödik kísérlet után sikerült megál­lapítani, hogy mindketten hatosnak néztünk egy nullát. Késő délután léptem ki a kapun. A villamoson vettem észre, hogy a kölcsönkönyv. tári könyvet ismét ottfelej­tettem... kenységem. Áz ébresztő csőr. gött, én kinyúltam a paplan alól és elzártam a berregöt. Egyszerűen kiesett az emlé­kezetemből az anyakönyvve_ zető. Később a násznép törte rám a lakásajtót. — A menyasszonyod kint vár az autóban és te még az ágyban horkolsz? — för- medt rám az ellen oldal nász. nagya. — Igazatok van. Teljesen kiesett az emlékezetemből — simítottam végig a homloko­mon. — Most mit csináljunk, — toporzékolt az apósjelölt. — Kérjetek másik termi­nust az anj'akönyvvezetőtől. Jobb később, mint soha — ezzel párnáimra hanyatlot­tam. Külön szerencsém, hogy nem tartottuk meg az es­küvőt. Megtudtam, exme- nyasszönyorn később a férje kisujját harapta át félté­kenységében. Két hónapot kapott ezért az apró felhe- vüléséért. Ekkor eszméltem rá, milyen hatalmas szövet­ségesem a feledékenység. Egyik reggel osztályveze­tőm asztalához ültem le té­vedésből. Pillantásom rögtön a határidős jelentésre esett, melyet főnököm elmulasztott elkészíteni. Ijedten felszisz- szentem, mert még nem jöt. tem rá, hogy másik íróasz­talnál ülök. Gyorsan legépel­tem tehát a jelentést. Félóra múlva az osztály- vezető is megérkezett, akit „nyakcsavaró”-nak ismertek a munkatársak. — Maga mit keres ennél az asztalnál? — hallom a főnököm hangját, amely be­illett egy gorilla üvöltésének. — Ez az én asztalom — szóltam határozottan é$ mé_ lyen a szemébe néztem. — Maga megőrült! — harsogta egyenest a dobhár­tyámba. Ekkor már magam is rá­jöttem újabb balfogásomra. De nem vesztettem el a nyu­galmam. — És a jelentés, a tizen­két exkavátorról? Az sma- fu? Ma kilencre kellett volna készen lennie! Az osztályvezető a fejéhez kapott és lényegesen lehal­kította a hangját. — Igaza van. Mit lehet itt tenni? öt perc múlva ki­lenc. — Ne izguljon. Itt a kész jelentés. Mehet vele az igaz­gatóhoz... KERESZTREJTVÉNY Hunyadi István: Szövetségesem a feledékenység — íme. a mosogatógépem... Szoros kötelék

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom