Kelet-Magyarország, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-08 / 211. szám
ms szepferrfcer 9. KELET-MAGYARORSZÄG —VASÁRNAPI MELLÉKLET T. oldal KÉPZŐMŰVÉSZEINK VAZT.ATKÖNYVÉBÖL. Nyíregyházi városrészlet. Szilágyi Sándor rajza Új KÖNYVUtolsó kísérlet Szabó László és Sólyom József könyve nemcsak Hitler egyik legügyesebb ügynöke, Gimpel 1944-es amerikai küldetésének történetével ismerteti meg az olvasót, hanem a náci kém egész életpályáját is bemutatja. A történet a harmincas években indul: Gimpel egy dél-amerikai német cég tisztviselődéként kezdi karrierjét de hamarosan az Abwehr ügynöke lesz. Jó ideig Peruban működik, majd komoly kiképzésben részesül; megtanítják mindarra, amit egy hivatásos náci kémnek tudnia kell. Gátlástalansága és hidegvére miatt hamarosan felfigyelnek rá, s komoly terrorakciókat hajtatnak végre vele. Balszerencséjére, több jelentős manőverét félbe kell szakítania, mert a szovjet hírszerzés tudomást szerez a készülő műveletekről és értesíti a szövetséges haderőket, amelyek ellen az akció irányulna. Gimpel azonban mindenképpen ki akar tűnni, ér- debieket akar szerezni. Ezért egyre növeli felkészültségét, többszörösen is bebizonyítja náci érzelmeit s így végül is cseppet sem meglepő, hogy az utolsó játszmában éppen őrá esik a hitlerista hírszerzés vezetőinek választása. (Zrínyi Kiadó) Az „Utolsó kísérlet” igen érdekes s tanulságos história az amerikai fasizálódás szempontjából is. Hiszen Gimpelt, akinek esete oly nagy port vert fel Amerikában a háború végén, s aki többszörösen megérett a villamosszékre, végül is nem végzik ki, sőt börtönbüntetése egy idejének letöltése után szabadon bocsátják. Miután visszatér Európába, természetesen első dolga az, hogy elővegye az álPanaszkodik, panaszkodik, szerencséjét úgy elrejti, hogy már akkor se lel rá, mikor nem látja senki. Attól is fél, hogy valaki olykor boldognak látja Mindig a böjtre gondol, sosem a jóllakásra. Esküvőjén se öltözött tetőtől talpig újba. Világítanak tárgyai mélyből, szekrénybe csukva. tata mikrofilmre fényképezett és egy svájci bank széfjében őrzött atombomba-gyártási leírást és átnyújtsa azt a nyugatnémet állam illetékeseinek. Ha tehát valaki ma Nyugat-Németországban járva egy elegáns, dúsgazdag úrral találkozik, aki Erich Gimpelnek nevezi magát, ne csodálkozzék. Valóban az utolsó náci kém áll előtte, az, aki Hitler parancsára ellopta az atomtitkot ... (H) A kalap megöregedik polcon, selyempapíröan a vasalt ágynemük között, rejtett, kultikus sírban. S már múmiák: a vágyai örök gondokba zárva tartják, hogy szét ne essenek, kegyelmes szarkofágba, Élete kijelöltetett születésemtől fogva. Azóta fog egy szatyrot. Az meg a kezét fogja. Mezei András? Anyám mindaddig csak a munkásotthon faliújságján jelentek meg, hallgatósága is többnyire egy-két emberből állt. Sokan, akik ismerték, hogy képes órák hosszat verset mondani, eliszkoltak mellőle, amikor előráncigálta kabátja zsebéből azt a kockás füzetet. Mindig volt azonban tábora sgy-egy sarokban, s köztük voltam én is. Lángolása, sietsége is a betegingéből eredt. Dániel Gyula műszerész tüdőbajos volt és gyógyíthatatlan. Talán maga is erezte, hogy neki szűkösen mérik az életet, s ezért valami nagyszerűt, csodálatosat szeretett volna csinálni. 0 már tudta akkor, hogy a nyolc esztendőt, melyet a katonai bíróság bőkezűen kimert rá. nem fogja letölteni. Erezhette, hogy őt nem a történelem következő fordulata hozza ki a börtönből, hanem a tbc. Lehet-e pálcát törni felette, ha egy drámai hős igazi mozdulataival, szavaival tört ki ott a bíróságon zubbonyos bírái előtt. En egy ütt éreztem vele. Amikor kijöttem a gyárból estefelé, meglátogattam Danit a lakásán. Sejtettem, hogy leromlott állapotban lehet, hiszen csak roncsokat engedtek ki Horthyék a börtönből. Látványa azonban mélységesen levert. Csak a két pofacsontja és hegyes álla látszott az egész arcból, s a szelnek, ezek az égő golyók, — Hallom, te is írsz azóta — ezzel fogadott. Bólintottam. — Már meg is jelentél? — Csak néhányszor — mondtam mentegetőzve, mintha bűnt követem volna el, mialatt ő a börtön foglya volt. — Örülök — szólt, s megpróbált mosolyogni. Aztán hallgattunk. Homlokán lüktetni láttam az ereket, mintha a gondolatai onnan érkeznének. Gondolatai, melyeket nem mondott ki, de amit leolvashattam az arcáról. Lehajtottam a fejem, 's ebben a pillanatban szégyelltem az egészségemet, szégyelltem, hogy szabadlábon voltam, s azt is, hogy az újságok mar közölték próbálkozásaimat. — Én sem hagytam abba — folytatta, és nagy erőfeszítéssel a polchoz nyúlt a füzetért. Kinyitotta, s aztán fürkészett. Most élénknek tetszett, szinte életre kelt. Nézte a verseit, aztán becsukta a füzetet. — Már felolvasni sem tudom őket... Nincs meg hozzá a hangom. A füzet felé nyúltam, de ő elhúzta előlem. — Nem. így nem. Újra csönd támadt köztünk. Szegényes, kopott volt a szoba, ahol Dani feküdt. Anyja bejött nesztelenül, s egy pohár tejet hozott, letette a székre és kiment. Megpróbáltam vidám lenni. — Idd meg, Dani. Meglásd, egy-két hónap és kutya bajod sem lesz. Szeme még jobban kidülledt, felemelkedett a párnahalomból. — Nekem mondod ezt? Mit hazudozol?! Engem az osztályellenség sem tart már semmire. Megdögleni küldtek haza, hogy szegény anyám fizesse a temetési költségeket. Engem ne etess marhaságokkal... Köhögni kezdett, kifulladt és visszahanyatlott az ágyba. Most már a biztatásomért is szégyelltem magam. Hosszú szünet után Dani csöndesen szólt: — Nincs itt valamid? Megráztam a fejem. — Nincs, nem szoktam magamnál hordani az írásaimat. Felemelte a mutatóujját. — Te félsz tőlem, félsz az én kritikámtól. Ráhagytam, s ő most elmosolyodott, örült ennek a beismerésnek. Mi más lehetett volna a legszebb ajándék, négy év után is felnézek rá, mint kamaszkorunk sétáin. Amikor búcsúztam, odanyújtotta a füzetet. — Vidd el, neked adom emlékbe. Verseit jó ideig őriztem, elrejtettem, amikor a város másik részében kellett bujkálnom. Temetésén sem lehettem jelen, s aztán a füzet is elveszett a harcok idején. A vásárosnaményi járás Szabolcs- Szatmár megye északkeleti szélén fekszik. Észak, északkelet és kelet felől a Szovjetunióval határos. Délen a fehérgyarmati járástól a Tisza választja el. Tovább dél felől egy-egy kisebb szakaszon a mátészalkai és a baktalórántházi, nyugat felől pedig a kisvárdai járással határos. A járás 31 községet foglal magába, összes területe: 100 433 hold. lakóinak száma: 36 809. Székhelye Vásárosnamény, a járás nyugati felében épült ki. Ki az az ember, aki végső soron — ahogy régen mondták, az isten előtt, most a nép előtt — felelős ezért a járásért, az itt élő 37 ezer ember sorsának alakulásáért, a hazának ezért a szép fekvésű, kis csücskéért. Milyen ember, honnét jött, hogyan él, (minden kis árnyalat fontos), hiszen ő ennek a területnek az első embere. Amikor munkahelyén felkerestem, a járási kiegészítő parancsok, Bognár István őrnagy tájékoztatott valamiről és kapott tanácsot valamire Szobája kicsi, íróasztal, az obiigát előasz- talkával_ és két fotellal, tárgyalóasztal, és a sarokban még egy kis asztal néhány kárpitozott székkel, könyvszekrény a berendezése. Hegedűs Sándor, a járás első titkára, zömök, szemüveges, 55 éves férfi. Itt született a megyében, Mándokon. Onnan vitte el a szegénység a fővárosba, és hajtűkanyarral tért vissza a felszabadulás után a pártmegbizatás- *al, „két évre vidéki munkára” és ehhez a két évhez azóta húszat hozzásorolt az idő, a munka, a megszeretett táj és a felelősségérzet. © Apja, a mándoki szabósegéd, 1914- ben hősi halált halt az első világháború' egyik frontszakaszán, és a proletárvér elhullása proletár segítséget adott később a gyerekének, aki mint hadiárva kertészeti iskolát végzett, majd az iskola kertészetében kegyeletből ottmaradhatott, havi 10 pengő fizetés ellenében. 1939-ben megnősült. Pesti lány a felesége, varrólány. Hegedűs Újpesten helyezkedik el a bőrgyárban, mint betanított gépi csiszoló. Fiatalok, s talán boldogok is. A korszak ismert akusztikájában mozognak. Egyik albérletből a másikba költöznek; Síp utca, Dohány utca, Kazinczy utca, Ö utca és a többi utcák végtelen sora, miközben pestivé válik. A szegénység, a fiatalság együttes ötvözete néha mélyebben megköt, mint a jólét. Budapesten jegyzik anyakönyvbe 1942-ben Pétert, 1945 januárban az ostromolt városban Jutkát. Január 17-én nagj>körúti pincében hallja valakitől a hírt: „Vigyázzunk emberek, az oroszok már elfoglalták ezt a részt egészen a Nyugatiig!” Hegedűs Sándor feljött a pincéből, óvatosan kinézett a kapun a detonációktól dübörgő széles útra és meglátta a szürke egyenruhás katonákat, prémsapkájukon az ötágú piros csillagot. Mérhetetlen biztonsággal érezte, hogy ezzel a pillanattal megkezdődött a második élete. Arcán valami kis szégyenlős zavart vonás, újból és újból kéri, hogy ne használjam ki a vendégjogot, és ne őróla beszéljünk. Az ő személyes emlékei csak mikroszkóppal tűnhetnek egyáltalán látható valaminek, hiszen senki és semmi volt. Hőstettet se vitt végre, 5 millió ugyanilyen életrajz kaphatna nyomdafestéket, mint az övé. Beszéljünk csak a járásról. Hogy ott mi történik, meg mi a helyzet, az a lényeg. Persze, az a lényeg. De ötmillió mikroszkóppal vizsgálható életsors együtt már a magyar nép életsorsa. Nézzük csak tovább az ő útját. O Ez az út egyenesen a VII. kerületi pártbizottságra vezet. Pártmunkát kér és kap. Hogy mit csinált? Mindent. Ahogy ezt csináltuk annakidején. Mindent De a legfontosabb, a felvilágosító szó. Hogy értse meg a nép is, ami most jön miért jobb. Akkor még csak ízlelgették az emberek milliói a szót. — szocializmus. Féltek is tőle, reménykedtek is benne. Negyed évszázad szórta rá átkát, gyűlöletét, rágalmát. Ezért volt fontos az okos szó, hogy megértsék, miért is gyűlölte annyira ezt az eszmét az úri rendszer. És éppen ezért, mit jelent a dolgozóknak. 1946. Két évre „vidéki pártmunkát” vállal. A szempont, hogy az elvtársak lehetőleg oda menjenek dolgozni, ahová valósiak, így került Hegedűs vissza Szabolcsba. Itt született a harmadik gyerek, (— hová tűnt a „vállalt” két esztendő? —) nyolc év után, 1954-ben, az Ágnes. (Mert Hegedűs Sándor ittmaradt. Persze ideiglenesen. Nem csak ő szerette meg Pestet és vágyódott vissza, hanem a család is unszolta. Az asszony, a pesti lány még akkor sem tudott véglegesen beleilleszkedni a szabolcsi életbe. Jól érezte magát, de kellett ez a kis lelki megnyugvás: „Majd, ha nem lesz ránk szükség, visszamegyünk. ..”) A járásban dolgozik, aztán a megyei pártbizottságon, 1961-től újból a járásban, azóta első titkát« Felrémlik a beszélgetésben 1956 árnya. Az emberek talán még most sem tudják* vagy hiszik — mondja és hangjában 12 évvel ezelőtti keserűség érződik — hogyan is éltek azok a pártmunkások, akiket az ellenforradalmat előkészítő idők uszító hadjárataiban befeketített a reakció. Azok a havi 600 forintos, azok a 800 forintos, azok az 1200 forintos pártmunkások, a 440 forintos konfekcióruhájukban az anyagi gondjaikkal, a lemondásukkal, ha látták volna spáizukat, reggelijüket és vacsorájukat, tartalmatlan üzemi ebédjüket, a szórakozás nélküli szegény és nehéz életüket, amiben csak a felelősség és a felelősségre vonás volt nagy. O Nehéz volt Naményban az első idő. Sok mindent kellett a kommunista kollektíva segítségével, közös erejével rendbe hozni. Akadtak, akik sokat ártottak a párt tekintélyének, a szavak és a tettek egysége nem egy embernél hiányzott. Róla azt mondják, hogy végtelenül következetes. Ami feladatot kap, vagy amit maga elé tűz, abból nem enged Tud húsz órát dolgozni naponta, ha kell. Ez a kitartás segíthette. ö így mondja; — Jó volt a párt programja, megnyerte a nép szívét, értelmét. Ügy éltünk, úgy dolgoztunk, olyan politikai légkörben, ami után mindig vágyódtunk. 61—62 telén az első titkár is ment ellenőrizni a mélyszántást, hogy valóban elvég- zik-e, jártba tsz-ek istállóiba, nehogy a földhöz fagyjanak az állatok. A frissen alakult tsz-tagság még vajúdott, még nem jutott e! az enyémtől a miénkig. Ma már — mosolyog — könnyebb a munka. Nagyszerű káderek, kitűnő vezetők sokasága, amerre csak nézünk a járásban, a szövetkezetben. Elemezhetjük a helyzetet, a problémákat. Elvi iránymutatást, segítséget adhatunk a járásban dolgozó kommunistáknak, politikai és gazdasági munkájukhoz. — Most tehát kevesebbek a gondok. Nevet felszabadultan és a beszélgetés so-l rán először, igazán vidáman. — Sokkal több. De ezek valami jó gondok. Épül a forgácslap lemezgyár, 180 millió forint beruházással modern automatizált, üzem lesz, 290—250 embernek kenyeret ad. Itt vannak a különböző tsz-közi vállalkozások. Ezeket kell gépesíteni, fejleszteni. Sorolja a kis és nagy terveket, a nehéz, de az itteni szorgalmas emberek és a megye segítségével azért sorra megoldható gonő.o* kát. Hiszen ezek mind a fejlődés, a gazdálkodás, az építkezés gondjai. De mit csinál az első titkár szabad idejében? — Szabad időben? — (Látom Ilyet régen kérdezhettek tőle, talán még soha. Mert gondolkozik a válaszon.) —• Vasárnap délelőtt sétálok. Végigjárom a községet, lemegyek a Tísza-partra, aztán ebéd után megint. sétálok. Elég kevés. És nem látszik racionálisnak. Nem sértődik meg. Megmagyarázza: el kell olvasnia az újságokat, folyóiratokat, a nemzetközi szemlét. Követni kell a nyugati lapokban megjelenő cikkeket, mert fontos azt is tudni, hogy azok hogyan látnak minket. Ha egy-két óra egy héten egyszer, vagy két hétben egyszer üres marad, el kell menni a tsz-ekbe. (így mondja egy-egy jó tsz-be) és ott beszélgetni az emberekkel, vezetőkkel a munkáról, a termésről. És az örömükből, bizakodásukból erőt meríteni és tovább adni ott, ahol még kevésbé jó a munka, ahol még kevesebb az eredmény és a vele járó öröm. A négypolgáris kertész időközben elvégezte a közgazdasági egyetemet, volt Egyéves pártfőiskolán. — Mi szeretett volna eredetileg lenni? — Tanító. De nem vettek fel, nem is vehettek, mert nem volt semmi biztosíték, se tandíjra, se megélhetésre. O Na jó, de ez minden? A posta, a panaszok, a tárgyalások, az értekezletek, a tervmegbeszélések, a titkári ülések, a vb-ülések, a megyei 'pártbizottsági ülések, a nyíregyházi értekezletek'’ Mi van még? Ennyi egy ilyen nagyhatalmú vezető élete? Mi az a többlet, az a szórakozás, ami kijár? Még az is érdekelne, mit eszik, hol eszik? — Reggelire otthon aludttejet, este íres- tellkedve mondja) aludttejet. Délben a Csipkében ebédelek, megrendelt üzemi kosztot. Mozi, az nem megy. De ha jön a Déryné, az egész család ott van a kultúrházban. a régiben. Mert mondja, hogy egy új kultúrház kell. Mindenképpen kell. És meg is lesz. A lakása? Központi fűtéses. nagyon jó, jobb mint amilyenre valaha vágyódott. Kár. hogy nincs egy kis kert, ahol hagymát, krumplit, paradicsomot ültethetne, virágot gondozhatna léhát, bérháj|| Urdas Nándoj
