Kelet-Magyarország, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-22 / 223. szám
tW8. szeptember 22. STXLVT- WWSV AROnST A Ö 3. oldal Fellendíteni egész pártéletünket Beszélgetés Danes József elvtárssal, a Csengeri Járási Pártbizottság első titkárával Szabolcs-Szatmár legtávolabbi járása a csengeri, ahol csaknem 1200 kommunista, 39 alapszervezet készül a pártvezetőségek újjáválasztá- sára. A pártélet fejlődésének olyan tanácskozásai lesznek ezek, amelyeken újabb két esztendőre választanak pártvezetőséget, párttitkárokat, akiknek a tevékenységüktől nagyrészt függ az, hogyan fejlődik tovább ez a járás. Felelősségteljes munka a pártvezetőség választás. Előkészítése kommunista gondosságot igényel. Erről beszélgettünk Danes Józseffel, az MSZMP Csengeri Járási Bizottságának első titkárával. KÉRDÉS: Hogyan készül a járási pártbizottság a pártvezetőségek újjáválasztására? Milyen segítséget nyújt ebben a munkában az alapszervezeteknek? VALASZ: Első és legfontosabb feladatunk, hogy minden párttaggal, sőt a párton kívüliekkel is megértessük a pártvezetőségek újjáválasz- tásának jelentőségét. Erre intenek bennünket a két évvel ezelőtti tapasztalatok is. Akkor egyes pártszervezeteknél lébecsülték ezt a munkát. Szokásos aktusnak tekintették csupán. A taggyűlési beszámolók szürkék, érdektelenek voltak, nem keltették fel a párttagság érdeklődését. így több helyen az emberek közömbösen szemlélték az eseményeket. Hogy most ilyen és hasonló esetek ne forduljanak elő, s a párt alapeivét a demokratikus centralizmust mindenhol következetesen megtartsák, alaposabban készülünk erre a munkára. Pártszervezeteink többségénél megválasztották már a jelölő- és szavazatszedő bizottságokat, a taggyűlés elnökeit. Különösen fontos feladatuk van ezekben a napokban a jelölő bizottságoknak. Hogy munkájuk alapos legyen, már a szeptemberi taggyűléseken név szerint osztották meg egymás között, ki hány párttaggal beszélget. E munkában is nagyon jelentős, hogy a demokratikus centralizmus elve a gyakorlatban érvényesüljön. Ennek érdekében pártbizottságunk megkeresi a jelölő bizottságokat, s véleményt mondunk mi is a pártvezetőségek elmúlt időszakban végzett munkájáról. A beszélgetés széles körű, felöleli a pártéletet, pártvezetést, a pártépítést, a nevelést, a termelés segítését és ellenőrzését stb. Elmondjuk tapasztalatainkat és arra is felhívjuk figyelmüket, hogy mivel új, friss erők kerültek soraikba, ezekre is számítsanak a választásoknál, jelöléseknél. Eddig harminc jelölő bizottsággal beszéltünk. Tapasztalataink azt igazolják, hogy jól láttak munkához, reálisan értékelik a régi pártvezetőségek munkáját, s megvan az elgondolásaik a jelöltekre. Úgy ítéljük meg, hogy az előkészítés alapos, megfelel a KB határozatának, s reméljük, hogy a vezetőségválasztó taggyűlések betöltik feladatukat A járási párt-vb. értékelte a szeptemberben megtartott taggyűléseket, a tapasztalatokat megbeszéltük a párttitkárokkal. Nem volt hiábavaló, mert néhány párt- szervezetet: a császlóit, cse- göldit és a csengerújfaluit figyelmeztetnünk kellett a taggyűlések jobb szervezésére, a beszámolók alaposabb elkészítésére. De a továbbiakban is figyelemmel kísérjük az előkészületeket, s ahol szükséges, segítünk. KÉRDÉS: A vezetőség- választással kapcsolatos munka nem vonja-e el a pártszervezetek figyelmét egyéb fontos teendőkről? VÁLASZ: Erre mi is gondoltunk. Bár a legfontosabb ez, de mellette sok fontos tennivaló van. A pártélet fontos része a pártoktatás előkészítése is. Ezt is most végezzük. Idén a pártoktatással kapcsolatos elvünk: kevesebbet, de minőségileg jobbat. összesen 41 különböző tanfolyam indul, mintegy 1000 hallgatóval. Ez évben újra lesz osztálya a marxista—leninista esti egyetemnek Csengerben. Fontos feladat ebben az időszakban is a pártépítés. Ebben az évben 37 új párttagot vettek fel pártszervezeteink. Többségét az újjáválasztás szakaszában. Erre most is gondolni kell, különösen a pártonkívüliekkel való beszélgetéskor. Párt- szervezeteinknek most sok munkára kell egyszerre koncentrálni az erőt. Ez a munkacsúcsok időszaka. Elsőrendű feladat a termelés, a betakarítás. a kenyérgabona vetése. Járásunkban tízezer holdon vetünk az ősszel kenyérgabonát. Ennek sikeres elvégzése is egyik fokmérője lesz annak a politikai munkának, amelyet a kommunisták ezekben a hetekben végeznek. KÉRDÉS: Milyen gondok foglalkoztatják a járási pártvezetést? VÁLASZ: Többről lehetne beszélni, de csak egyet említenék. Ez a káderutánpótlás, a szakemberellátás problémája. Mi elég távol vagyunk a központoktól, s nehezen kapunk szakembereket. Közös gazdaságainkban a vezetés szilárd, jó. A 22 tsz- elnök közül 12 már több mint 10 éve áll a szövetkezet élén. Hasonló a helyzet a párttitkárokkal is. A huszonkét közös gazdaság 1963- ban 39 főiskolai és egyetemi ösztöndíjassal kötött szerződést. Ezek a fiatal szakemberek eljöttek, de többsége egy-két év után elment. Már alig 14 található a járásban. Hogy mi az oka? A várostól. a kulturális centrumoktól való távolság mellett főleg az, hogy egyes tsz-ekben a régi vezetők nem becsülték meg őket. Sőt, egyesek még szívesen is vették távozásukat. Az jó, hogy régi, bevált tsz-elnökeink és párttitkáraink vannak, de szemléletükön feltétlen változtatni kell, különben szakemberek hiánya miatt egyes tsz-ekben megáll a fejlődés, a termelés stagnálni fog, s ezt mindenképpen a tsz-tagság érzi meg. Ezen a szemléleten próbálunk változtatni, ami nem lesz könnyű. Ha sikerül, úgy a továbbfejlődés lehetősége biztosítva lesz közös gazdaságainknak. De ezért még sokat kell tennünk, vitáznunk, hogy megértsék: mit akarunk. Farkas Kálmán A fejlődő Nagykálló impozáns látképe 70 méter magasból, előtérben az új szolgáltatóház. Elek Emil felvétele Elefántcsonttorony ? Gyorsfénykép 9 falu értelmiségéről Nemrég hasznos felmérést végzett a nyírbátori járás kilenc községében a megyei tanács vb. népművelési csoportja. A kérdések arra vonatkoztak, milyen a falusi értelmiség közéleti érdeklődése, önművelési igénye, hogyan vállal részt a község társadalmi, kulturális feladataiban? Gyorsfényképnek is nevezhetnénk, hisz nem lehet általánosítani a válaszokat. Néhány tanulságra azonban felhívja figyelmet a válaszokból kialakítható kép. Melyek ezek? Többségük 40 év alatt Kilenc község 209 értelmiségi dolgozóját szólaltatták meg, kiknek 62 százaléka pedagógus, 15 mezőgazdasági, 9 tanácsi, 4 egészségügyi, 9 százalék egyéb — vasút, posta, stb. — dolgozó. Pusztán az arányok is beszédesek, a legnagyobb létszámban a pedagógusok vannak. Érthető, hogy rájuk vár zömében a kulturális élet irányítása, a kezdeményező szerep. Bíztató az is, hogy a megkérdezettek 79 százaléka negyven éven aluli, vagyis, ezekben a községekben az értelmiség átlagéletkora is egyik alapja a közéleti aktivitásnak. Hasonlóan előnyös, hogy 69 százalékuk öt évnél hosszabb ideje dolgozik jelenlegi munkahelyén. A helyi ismeret, a közvetlen munka és emberi kapcsolatok szintén a falun élő értelmiségiek kulturális „kisugárzó" képességét segítik. Hasonlóan jó, hogy a megkérdezettek 68 százalékának van tv-je, — a pedagógusok 75 százalékának. Kitűnik a kérdőívekből, hogy a falusi értelmiségiek közül elsősorban a pedagógusok és a mezőgazdasági szakemberek vesznek részt rendszeresen a népművelésben. Az orvosok az egészségügyi felvilágosításban fejtik ki közéleti tevékenységüket. Nem arányos azonban a munkamegosztás: egyesek 8—10 társadalmi funkciót is ellátnak, mások arra hivatkoznak: nem kérték fel őket ilyen munkára. Hatvanegyen időzavarra hivatkoztak, huszonötén így válaszoltak: nem keresték meg őket. „Nem kértek feL.6Í A válaszok mögött természetesen sokféle ok húzódhat meg, tényleges túlterhelés, közöny, sértődöttség, kényelem, elzárkózás. Nem is említve az „ingázó” értelmiségieket, mert ilyenek is vannak szép számmal. Ök nem élnek együtt a község, a tanya problémáival, nagyobb településről járnak ki dolgozni. Közülük kevesen tudnak azonosulni környezetük kulturális gondjaival, haza- menve bezárkóznak a tv, a könyvek, folyóiratok közé. Az egyik tanárnő — nem ingázó — hétszázkötetes könyvtárral rendelkezik, szívesen foglalkozik zenei, filmesztétikai kérdésekkel, jelenleg a marxista esztétika alapjaival ismerkedik esti egyetemi szinten. Mégis, semmilyen társadalmi munkát nem végez. „Nem kértek fel..— válaszolta. Tanulságosak az ilyen válaszok. Egyfajta alapállásra mutatnak rá, melyet meg kellene változtatni, s talán nem is lenne nehéz megváltoztatni. Néhány kérdőív az értelmiség művelődésében fellelhető fehér foltokat hozta közeire: mindössze a megkérdezettek 37 százalékának van száznál több saját könyve, a 209-ből nyolcnak van ötszáz köteten felüli házi könyvtára. Az olvasmányok zöme a klasszikus magyar és külföldi irodalom, elvétve mai nyugati irodalom, kevés a mai magyar művek skálája. Vannak, akik nem olvasnak rendszeresen, legfeljebb újságot Mérleg kérdőjelekkel Sokan szívesebben beutaznak színházi előadásokra a megyeszékhelyre, kevésbé látogatják a helyi vagy szomszédos községekben rendezett színházi esteket. Egyesek évek óta nem voltak színházban. Igen figyelemreméltó a szabad idő mérleg, ugyanis a művelődésre fordított idő csupán 29 százalékuknál haladja meg a napi két órát. Ha ezt nem is leSzíne és visszája Láttam fenn az állványon, több emelet magasan. Felfedeztem a színházi díszünnepség elnökségében. Hallottam nevét a termelési tanácskozáson, amikor éppen a legjobb kollektívákat dicsérték. Gondoltam, megismerem közelebbről. Akkor még csak félkész állapotban voltak a Nagykörút kockaházai, az ő brigádja hófúvó kályhák mellett vakolta egy második emeleti kétszobás lakást. Órákon át beszélgettünk, ahogy éppen a munka engedte. Megtudtam, hogy az ő brigádja általában ott található, ahol szorít a cipő. Leginkább mégis a lakásoknál ütik fel a tanyájukat, nagy szükség van azokra, várják a családok. Hirtelenjében össze sem tudta számolni: későbbi riportom brigádvezető alanya, hány lakást is épített már ő a csapatával a két új városnegyedben. Sokat, nagyon sokat. Kiderült aztán az is, hogy a tnált évi belvíz után magukra vállaltak romos ház helyreállítását is. Munkaidőn túl, ingyen, az egyik szegény családnál. Rákérdeztem az emberemre: és mondja, magának milyen a lakása? Kis szünet után válaszolt. Nem modern, nem komfort, csak udvari földszintes, a szülői háznál, úgy ragasztotta oda évekkel ezelőtt a régi épület végibe, de azért megvannak, megteszi az is. Nem kért ő a vállalattól újat, talán majd egyszer hozzájut olcsóbb bontási anyaghoz és a fiúkkal együtt talán sikerül tágasabbat kialakítani, hitel segítségével... Pontról pontra így állt minden a róla írt riportban. Talán két hét múlva akadtam rá egy levélre a szak- szervezetnél. Az én brigádvezetőm felesége írta, tele panasszal, mert már nem bírja tovább abban a lyukban, ahol laknak, ahol vizes a fal, nem zár jól az ajtó, amit télen nem lehet kifűteni. Pedig az ő férje már mennyi lakást épített és mindig csak másnak... Az aláírás után még az állt: ...ötszörös szocialista brigádvezető felesége... * Másik ismerősöm kapott el a minap az utcán. Fújtatva invitált egy üveg jégbe hűtött sörre. A fehér asztalnál, az első pohár után aztán nekikeseredve sorolta, milyen nagy az ő gondja. Képzeljem csak, már egy hete a szomszédos lépcsőházból, a pincejáraton át tudja elérni lakását. Mert az ő szekciójuk ajtajába valaki véletlenül beletörte a kulcsot. Megtörténik ilyesmi, a baj nem is ez. Hanem most figyeljek jól: jelentették az esetet az IKV-nak, mindjárt, aznap. Mondták, jó, majd kijönnek. Azóta egy hét telt el és sehol semmi. „Hát nem borzasztó, most mondd? Ennyit nem képesek elintézni a lakókért...” Öntött a hideg sörből, hízott a hab a pohár tetején. Közben folytatta: „Tavaly is hiába rimánkodtunk, hogy tönkremegy az új bérház padlása, mert két cserép eltörött a tetőn. Nem és nem jöttek ki, a felső lakás már be is ázott...” Azért nem kellett volna hagyni — szóltam közbe. — Valaki csak ki tudná piszkálni azt a törött kulcsot, a két cserép se a világ... — De, hogy gondolsz ilyet? — csodálkozott rajtam ismerősöm, s gyorsan asztalt bontott. ^ A. S. hét mennyiségre mérni, valamit mutat, jelez és figyelmeztet. Kilenc falu értelmiségi dolgozóinak válaszaiban tallóztunk. Nem mindegyik válaszból lehet általános következtetéseket levonni, né- hányuk érzékelteti a felszín alatti okokat, összefüggéseket. Az időzavar, az elzárkózás nem végzetes „csapás”, az önművelődés „rövidzárlata” is megszüntethető. A tanulságokat nemcsak a nyírbátori járás művelődéspolitikai életében hasznosíthatják. Megyénk falun élő értelmiségi dolgozói nem élhetnek és nem is akarnak légüres térben élni. De automatikusan nem tud mindenki felzárkózni, meg kell ízleltetni velük a közért való munkálkodás örömét, izgalmait. Páll Géza
