Kelet-Magyarország, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-13 / 189. szám

5 oWaL ITELCT-MAGYARÖRSZAO 1868. aügusziii« IS. Pravda: DSatf csapás érte az imperialista reakció terveit Romén pórt- és állami küldöttség látogat Csehszlovákiába Az erőszak férges gyümölcse! Serdülő bűnözők Amerikában Moszkva, (TASZSZ): Az SZKP Központi Bizott­sága Politikai Bizottságának és a CSKP Központi Bizott­sága enökségének ágcsernyői találkozója, valamint a szo­cialista országok kommunis. ta és munkáspártjainak po­zsonyi tanácskozása w írja a Pravda vasárnapi számá­ban Alekszej Lukovec nem­zetközi összefoglalójában — döntő csapást mért az im­perialista reakcióra, annak elképzeléseire. A tanácskozás eredményei megleckéztették mindazokat, akik éket sze­rettek volna verni a szocia­lista államok közé, akik ab­ban bizakodtak, hogy ellen­téteket és ellenségeskedést szíthatnak közöttük és belül­ről megingathatják a szociá­list* közösséget. A tanácsko­zás legfőbb eredménye az. hogy a szocialista országok egysége és közös imperialis, taeilenes arcvonala nem Berlin: A Neues Deutschland, a tprSZEP KB központ} lapja vasárnapi számában a fenti eímmel fűz kommentárt a nyugatnémet kormány „új keleti politjkájá”-bak „ered­ményei "rhez. A cikk utaj a Frankfurter Rundschau meg­állapítására, amely szerint a bonni kormány a pozsonyi tanácskozás után immár csa­lódni kényszerül az úgyne­vezett új keleti politikájá­nak eredményességében. A lap idézi Strgusst, aki köny­vében hangsúlyozta, hogy — „Lengyelország, Csehszlová­kia, Magyarország, Bulgária, Románig, stp. ugyanúgy Eu­rópához tartozik, mint Svájc, Hollandia és Belgium”, s hozzátette: „A feladat tehát hosszantartó befolyásolással odahatni, hogy ezek az or­szágok is részei legyenek Európának". Ezt a ráhatást „fellazít ási” politikával kí­vánja Strauss elérni — jegy. ri meg a kommentár. — Világos — folytatódik a gyengült, hanem ellenkező­leg, megerősödött. A Pravda cikkében ezután megjegyzi, jóllehet, a bur- zsoá újságírók minden szá­mítása összeomlott, az im­perialista monopóliumok lap­jai tovább mesterkednek, hogy a pozsonyi nyilatkozat sorai 'tűzött valamiféle hát­só gondolatot találjanak. A burzsoá lapok azt állítják, hogy a „megbékélés” csupán „ideiglenes”, hogy az „ellen­tétek elkerülhetetlenek” és a „viszony újabb kiélező­dését” jósolgatják. Uj érve­ket agyainak ki, hogy ideeló- gia,- nyomást gyakoroljanak egyes szocialista országokra. Lukovec végezetül megál­lapítja: a testvérpártok meg. bonthatatlan szolidaritása és nagyfokú ébersége súlyos esapás az imperialisták csel­szövéseire és a reakciós erők minden olyan próbálkozására, hogy meggyengítsék a szocia­lista közösséget. lap eikke •*», hagy milyen eredményt várnak ettől a keleti politikától: olyan Eu­rópát, ahonnan kiszorítanák a szocializmust és amely im­perialista uralom alatt len­ne. A harci módszer ez idő szerint elsősorban a „békés” aknamunka és a lélektani hadviselés. A kommentár hosszan elemzi a szociáldemokrata Brandt nyugatnémet külügy­miniszter ssérepét és tevé­kenységét ebben „az új ke­leti politikában”, majd felte­szi a kérdést: „nos, mit is jelent Brandtnak és a bonni keleti politikának a hat testvérpárt által aláírt po­zsonyi nyilatkozat?” Soha senkinek nem engedik meg, hogy éket verjenek a szocia­lista államok közé. A kom­mentár leszögezi: „A pozso­nyi okmány valójában a bonni keleti politika veresé, gét jelenti.” A lap végül fi­gyelmeztet, „senki ne higgye azonban, hogy az el­lenség feladja terveit.” Bukarest: A Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökének és a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására Nicolae Ceau- sescunak, a Román Kommu­nista Párt Központi Bizott­ság* főtitkárának, a Román Szocialista Köztársaság ál­Hevas harcok színhely« volt hétfőn Dél-Vietnam északi területén lévő Da Nang haditengerészeti tá­maszpont térsége. Amerikai egységek és dél-vietnami ha. zafias erők több órán át tartó csatát vívtak egymás­sal. Hivatalos források az amerikaiak veszteségeit 90 főre becsülik. Saigani szóvivő hétfőn ki­jelentette, hogy Da Nang könnyen válhat a partizánok Újabb támadássorozatának célpontjává, éppen ezért a támaszpont környékén meg­Egy délkelet-kínai város­ban válságosra fordult a vezetőség helyzete, mert a helyi ellenzék nem hajlandó letenni a fegyvert. Csöcsiang tartomány déli részén Ven- csou városban egy „tömeg­szervezet” fegyveresen dacol a „törvényes szervekkel” és a frakciózás beszüntetését elrendelő legfelső utasítások­kal. A Csöcsiang Ribao című hangcsouj újság cikke drá­mai felhívásban szólította fel ezt a meg nem nevezett tömegszervezetet, hogy szá­moljon le vezetőivel és te­gye le a fegyvert. A lap azt állítja, hogy a fegyveres csoport fegyvereket és más katonai felszereléseket zsák­mányolt egy támaszpontról, „rátámadt a katonákra és parancsnokaikra”. Kirabolták az állami bank helyi fiók­jait — írja a lap — kifosz­tották az áruházakat és rak­lamtanácsa elnökének veze­tésével román párt- és ál­lami küldöttség tesz látoga­tást Csehszlovákiában 1968. augusztus 15. és 17. között A látogatás során a Ro­mán Szocialista Köztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között új barát­sági, együttműködési és köl. csönös segélynyújtási szerző­dést írnak alá. erősítették az amerikai jár­őrszolgálatokat. Mint az AP Washingtonból jelenti, Donald Fraser ame­rikai képviselő levelet inté­zett Clifford hadügyminisz­terhez és ebben teljes ma­gyarázatot követel arra, mjért használnak az ameri­kai csapatok Dél-Vietnam- ban vegyi mérgező anyago­kat. A képviselő emlékeztet ar­ra, hogy hivatalos adatok szerint csupán 1967. január­jától 1967. szeptemberéig Dél-Vietnamban mintegy llo ezer hold területet szórtak be mérgező anyagokkal. tárakat. A harcok követkéz, tében megszakadt Vencsou város telefon és t.ávíróössze- köttetése a külvilággal. A Csöcsiang Ribao cikkéből kiderül, hogy a várost el- őzönlötték más illetőségű személyek, közöttük olyan vörösgárdisták, akiket a „oktatásügyi program” értel­mében falura akartak kül­deni. A csoport közúti és vízi járműveket foglalt le önkényesen, s politikai el­lenfeleit saját támaszpont­jaira, táboraiba hurcolta. Testi épségük szavatolásáért a Csöcsiang Ribao külön szót emel. A vencsoui események ar­ról tanúskodnak, hogy Pe­king nehezen tudja érvé­nyesíteni Mao Ce-tung jú­lius 3-án és 24-én kiadott utasítását a frakcióharcok megszüntetésére. A Csöcsiang Ribao nyíltan kimondja, hogy a vencsoui ellenzéki csoport „sárba tiporta a jú­lius 3-i közleményt”. Azon az éjszakán, amikor Robert Kennedy haláltusáját vívta a kórházban, a New York-i parkok elhanyagolt részein négy ember életét ol­totta ki a serdülők, a 18 éven aluli gyerekek terrorja. Egy fiatal lánynak tőrt döftek a hátába. A gyilkos így vallott: „Hát csak azért, mert ránk se bagózott.” Ugyanazokban az órákban egy 74 éves aggas­tyánt agyonvertek a Central Parkban. Addig ugráltak pá­ros lábbal a fejére — társaik röhögésétől és tapsától bíztat­va —, míg meg nem halt. Egy 16 éves gyéréit leszúrt egy 14 éves, „mert már régen tudni akarta, milyen érzés ha csontig hatol a kés.” A véres éjszaka után moz­gósították a New York-i rendőrséget. Néhány napig csend volt és nyugalom. Azu­tán kezdődött minden elölről. A bűncselekmények jelenté­keny részét szervezett bandák követik el. New York-ban, 110 „harcos” bandáról tudnak, de tucatszámra tevékenyked­nek a többi népes nagyváros­ban, Los Angelesben, Det- reitban, Chicagóban, San Franciskóban és másutt is. A bandatagok 12—20 év kö­zötti fiúk és lányok. Minden banda élén egy vezér és há­rom alvezér áll. Az amerikai újságok, a szenzációt hajhászva, címol­dalon, feltűnő tálalásban szá­molnak be a gyermekbandák garázdálkodásairól. Minden újságbódé tömve a lapok­kal. Mellettük ott tarkállanak a „comics”-füzetek fantaszti­kus kalandokat, sok gyilkos­ságot, véres verekedést ígérő címlapjai. A falakat elborít­ja a mozireklám: ütésre len­dült kar, fetrengő áldozat, in­gerlő idomok— Otthon a televízió vár. Az amerikai adások szorgalmas nézője (a legtöbb gyerek az) a Daly Express szerint éven­te mintegy 16 ezer, szadista, naturalista részletességgel bemutatott gyilkosságot „él­vezhet” végig. „Az ilyen fiúgyerek szá­mára — idézem az újságot — az a hős, aki vasöklével le­teríti ellenfelét és megszerzi magának a lányt. Nővére szá­mára viszont példakép a szeszélyes szirén, aki elcsa­varja mindenki fejét ég moz­gásba hoz minden izmot” Az eszmény: keménynek (tough) és csábítónak (sexy) lenni. Az amerikai pszichológu­sok többsége a comics-ban. a cowboy-regényekben, a film ben, a televízióban látja a ser­dülök eldurvulásának, az if­júsági bűnözés elszaporo­dásának fő okát. Egyikük sze­rint az USA-ban az erőszak valahogy a levegőben lóg. Felgyülemlik. így kerül sor az első gyilkosságra A többi gyerek olvas róla, látja a képeket az újságokban, a falakon. Mi is vagyunk olyan vagányok — gondolják ma­gukban. Megtörténik a má­sodik gyilkosság. Olyan ez, mint a láncreakció. „Amerikában — írja az ifjúsági bűnözésről szóló cikkében a Combat című francia lap washingtoni tu­dósítója — az erőszak hatal­masabb és elterjedtebb, mint valaha. Ennek a jobbra hi­vatott országnak a fiataljai az erőszak kultuszában nőnek fel...” A második világháború óta világszerte növekszik az ifjúkori bűnözés. Nem vélet­len azonban, hogy az Egye­sült Államokban éri el leg­nagyobb arányokat, a legdur­vább formákat A hivatalos amerikai politika: az atom­őrület, a háborús pszichózis, a kémhisztéria, a fegyverke­zési hajsza a haladó emberek, a haladó gondolat üldözése — valójában az erőszak poli­tikája. Az állam totális erő­szakot hirdet „a világ prob­lémáinak megoldására”, s az ifjúság egy része totális erő­szakhoz folyamodik — egyé­ni problémáinak megoldásá­ban. Persze az amerikai ifjúság tekintélyes hányada nem bű­nöző. De a rossz útra téved­tek száma egyre emelkedik. Éppen az erőszak, a politikái gengszterizmus legfrissebb ál­dozata, Robert Kennedy fo­galmazta meg az elgondol­koztató következtetést: „A2 amerikai ifjúság férges gyü­mölcs. Egy furcsa életforma, az erőszak életformája rág­ja”. K. F, „Az űj keleti politika64 csődje 110 ezer hóidat mérgezi eh meg az amerikaiak Déi-Yietnamhao ..ri—..»» I.,.. ii ..................................... Fegyveres villongások Vencsou kínai városban Peking, (MTI): 20. J&n* * vezető mellé ült, aki azonnal gázt adott és ve­szett iramban száguldani kezdtek. — !4iiga sem valami illat­szergyárban volt eddig — is­merte fel a volt SS legény a „Páter” hangját. — De sebaj, ahová most elvisszük, ott megfürdik, megborotválko- tik. nagyszerű vacsorát kap és lefekszik aludni. — A körözés? — kérdezte Schirmbaum rettegő hangon. — A nehezén már túlva­gyunk. Mór vagy nyolcvan fényképét kiadta a rendőrség A rendőrfőnök akár kitape- táztathatná velük a dolgozó- szobáját. Persze el kell tűn nie, mert a maga volt tábo rából néhány fogoly életben maradt és ha meglelik, nem adok az életéért egy lyukas garast. \ , —» És most hov* visznek? — Agyba. De ott is egyedül kell aludnia. Bár azt hiszem, — nevetett a „Páter” — ez idő szerint nem vágyik háló­társra. Jana egy szót sem szólt, ügy tűnt, őt is elnyomta az álom. A kocsi már egy másik külvárosban száguldott és egyre nyugatra tartott. El­maradoztak a vasúti sorom- Rók, a vágányok is, amikor végre egy kastélyszerű épü­let előtt torpant meg a kocsi. A „Páter” ügyes manővere­zéssel a garázsajtó felé irá­nyította a járművet, majd háromszor egymás után fel­villantotta a fényszóróját. A garázsajtó ekkor emberi kéz érintése nélkül feltárult és a kocsi után automatikusan bezáródott. A garázsban száll tak ki a kocsiból. A „Pátér” ment elől, középen Schirm­baum tántorgott, a sort Jana zárta be. így haladtak ajtó­kon és meredek folyosókon át egyre feljebb, míg végül egy hatalmas hallba érkezték. Vastag szőnyeg nyelte el lé­pésük zaját. Villanykapcsoló­hoz egyikük sem nyúlt. Ahogy haladtak, úgy gyúltak ki a falikarok villanylámpái és ahogy elhagytak egy-egy sza­kaszt, úgy borult mögöttük sötétségbe a folyosó. Úgy lát­szott, teremtett lélek sem tar­tózkodik rajtuk kívül a nagy házban. Schirmbaum nagyon elesettnek, kiszolgáltatottnak és gyengének érezte magát, elvesztette tájékozódó képes­ségét. Rettegett. Végre, egy ajtó előtt állt meg a kis csoport. A „Páter” kulcsot illesztett a zárba és az ajtót felnyitotta. Ebben a pillanatban valamilyen ör- döngős szerkezetnek engedve, a szobáhan és a belőle nyíló két helyiségben felvillantak a fények, kigyúltak a csillá­rok lámpái és pazar fényárt szórtak a kényelmes bútorok­ra. Schirmbaum hunyorgó szemmel állt és amikor ön­magára tekintett, rosszullét környékezte. Ruhája tollal és a tyúkólak jellegzetes mocská­val volt tele, keze koromfeke­te és térdei még mindig resz­kettek a gyengeségtől. Jana a fürdőszobában ma­tatott, csakhamar a kádba zuhogó víz zaja töltötte be a helyiséget. A „Páter” a sarok­ból egy drótfonatú kosarat rúgott oda Sehirmbaum elé. — Minden ruháját ide dobja. Vigyázzon, semmi ne maradjon magán, mert a kö­rözőlevélben ez a ruhája sze­repel. Rajta, vetkőzzön! Sehirmbaum akarat nélkü­li bábként engedelmeskedett. Jana jelent meg az ajtóban. — Menj fürdeni — mond­ta csendesen — és némi saj­nálkozás is rezgeti a hangjá­ban. Sehirmbaum körülnézett és megindult arra, amerre a „felesége” mutatta. Alighogy eltűnt, a folyosón fehér kabátos pincér tűnt fel, gördülő asztalkán rengeteg ennivalót hozott. Amikor az ajtó becsukódott, a „Páter” egy üvegfiolából néhány csepp folyadékot töltött az egyik csészébe, majd levessel telemerte azt. Jana is a szo­bába érkezett és ekkor fi­gyelmeztette őt arra, hogy melyik lesz Sehirmbaum terí­téke. A volt SS legény hamaro­san végzett a tisztálkodással, egyszerre kínzó éhség gyö­törte, fáradtsága mintha a kád vizében feloldódott volna, tisztának és kipihentnek érez­te magát. A törülközők alatt pizsamát is talált, felöltötte. A „Páter” és Jana az asz­talnál ülve várták. Mindhár­muk előtt egy csésze erőle­ves párolgott. Falatozni kezdtek, Schirm­baum mohón kihörpintette a maga levesét. A többiek még a tojást kanalazták, amikor ő már bíztatást sem várva, a borjúfiiét tányérjára helyez­te. Nagyon szerette a sárga­répát és a zöldborsót, külö­nösen akkor, ha így gőzben párolták puhára. A „Páter” elmerülten néz­te az izzadásig faló Schirm- baumot. Tudta, már csak percekig tud enni, hiszen ál­mosság vesz majd erőt rajta, olyan kínzó és olyan gyötrő álmosság, hogy talán ahhoz sem lesz ereje, hogy ágyához menjen. Jana is tudta, hogy Schirm­baum most aludni fog, le­galább holnap estig, ez hozzá­tartozik a Sziget módszerei­hez. Teljesen kipihent és ide­gileg is akcióképes alanyo­kon lehet csak az itteni fá­rasztó vizsgálatokat végrehaj­tani Visszaemlékezett arra. hányszor ült így itt,, ő maga is az éhségtől gyötörve, a bőség asztalkáján válogatva, hogy aztán kébultan vesse magát a tiszta ágy pihenést kínáló takarói közé. Sehirmbaum eltolta maga elől a tányért és azt mondta: — Engem megmérgeztek. Komolyan mondta és nem csengett félelem a hangjában. Jóllakott, és számára most mát minden mindegy volt. El­vesztette az erejét, feje a mellére csuklóit. Érezte, hogy a „Páter” mint gyermeKeí, a karjára veszi, egy mozdulat­tal felnyitja az ágyat és a hús, fehér habok közé eresz­ti. — Mint egy gyerek — mondta Jana csendesen, és halkan. — Ezzel drágám ma este még a maga bájai sem bír­nának — nevetett a „Páter”. Azután felvették kabátju­kat és kiléptek a szo'pából. Amikor becsukták az ajtót, emberi kéz érintése nélkül a három helyiség minden csil­lárja kialudt. Csend borult a szobára. Csak az ágy felett egy speicális kamera szegző- dött az alvó férfi arcára Fenn, a harmadik emeleten egy szigorú arcú asszony fel­nyitott egy füzetet. A vil­lanyórára nézett és a követ­kezőket írta le: „0 óra 14 perc. A l?-es el­aludt”— (Folytatjuk} I Kémtörtéuet Bodrogi $ándor•

Next

/
Oldalképek
Tartalom