Kelet-Magyarország, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-13 / 189. szám

IMS. atiguszfu* IS. ■RELET-MAGYARORSZAG » oldal Takarmánygondok enyhítése jp Állami segítség és saját erő Ma már végleges, hogy ál­latállományunk részére a csapadék nélküli meleg idő­járás miatt a tervezett meny- íiyiségű szálas takarmányt, abraktakarmányt termelő- szövetkezeteink nem tudják betakarítani. A szálastakar- mány-hiány leginkább a szarvasmarha-tenyésztésben érezteti hatását, különösen a háztáji és egyéni gazdaságok szarvasmarha-tenyésztésében tapasztalható emiatt a te­nyésztési kedv csökkenése. A háztáji gazdaságok igye­keznek megszabadulni szarvasmarha-állományuktól. Ennek jelei megmutatkoznak a nagyarányú félvásárlásban, másrészt, hogy a termelőszö­vetkezetek az első fél évben tervén felüli mértékben vet­tek át háztáji gazdaságokból hízó alapanyagot. A jelenlegi takarmánygond átmeneti ál­lapot. Ezzel szemben az állat- tenyésztés fejlesztése szüksé­ges és hosszabb távlatokra Szól. A szarvasmarha-te­nyésztés alapjait tehát nem ingathatja rat J az aszályból következett takarmányhiány. A kormány döntését is ez a cél vezette, amikor a szálas takarmány kiesések pótlására 600 ezer tonna abraktakar- mány importját határozta el. Az importtakarmány nem Csupán a nagyüzemek meg­segítését szolgálja, de figye­lembe vészi az egyéni és ház­táji állattartók szükségletét is. A háztáji és egyéni állat­tenyésztés fejlesztése érdeké­ben a MÉM az alábbi intéz­kedéseket tervezi. Minden vemhes tehén után három mázsa abraktakarmányt ad­nak el a háztáji és egyéni gazdaságoknak. Emellett ér­vényben marad a vemhes üsző szerződések utáni há­rom mázsa abraktakarmány eladás. Ez a takarmányjutta­tás lehetővé teszi majd, hogy a háztáji gazdaságok, egyéni termelők állatállományukat megtartsák, sőt bizonyos mér­tékű fejlesztést is elérhesse­nek. Mindezek mellett azon­ban továbbra is érvényben marad és szükséges, hogy a közös gazdaságok erejükhöz mérten megfelelő támogatást nyújtsanak a háztáji gazda­ságoknak. Konkrétabban az szükséges, hogy ahol lehetsé­ges a háztáji gazdaságok ré­szesüljenek a másodvetésű zöldtakarmányokból, illetve silóból. A háztáji gazdaságok ilyen irányú segítése a ter­melőszövetkezeteknek lega­lább olyan érdekük, mint a háztáji állattartóknak. Ugyanis terrftelőszövetkezéte- ink nagy része hízó alap­anyagának egy részét eddig is és a továbbiakban is a háztáji gazdaságokból vásá­rolja. Ha a háztáji gazdasá­gok állománya megcsappan ez a későbbiekben alapanyag- hiánnyal járhat majd együtt. A takarmánygond enyhíté­sére az állami intézkedés mellett élni kell azzal a le­hetőséggel, hogy az időjárás kedvezett a másodvetésnek. Még van néhány nap lehető­ségük a tsz-eknek, hogy ku­koricát, mustárt, kölest, ta­karmánykáposztát, tarlórépát vessenek. Ehhez a vetőmag- szükséglet is rendelkezésük­re állhat. A tizedik A 10. tárlat Ayfit fneg va­sárnap á rakámaZi Kisgalé- riéban. Egy idős művészt, Z. Szaiay Pált köszöntötték mű­vésztársai, tanítványai és az érdeklődők, kiállításának megnyitásán. Húsz kép — szépiák, akvarellek, víz- és olajfestmények — reprezen­tálják a több, mint öt évtize­des festőművészi munka állo­másait, emlékeit. És dicséri ez a kiállítás az itt űjszefű kezdeményezest, az egyetlen parányi helyiségben is kul­túrahintést. Ahol most első jubileumát — igaz, még csak a tizediket — ünnepelheti az a sorozat, amelynek minden darabját szabolcsi, megyénk­ben élő művész adta. Remél­jük, további jubileumokon is ott lehetnek majd a rákarhazi Kisgálériában a város, a me­gye művészetszerető tár­sadalmának képviselői. (marik) Aranyhoz vivő hétköznapok m .«tea. Vers a szolidaritásról Segítség és kritika Jutalom mindenkinek Van egy faliújság az erdő- gazdaság Ofehértói rakodóján. Láthatók rajta a termelési adatok, a tervek. Ott van a bérek kimutatása és a szo­cialista brigádok versenyvál­lalása. És egy vers, amelynek címe: Tiltakozás. Vietnamról, s a Kennedy-gyilkosságról szól. Papp Imre, Öfehértó. Ez van aláírva, de egy kollektí­va írta, esiszolgatta. Öfehértón szocialista üzem­rész az erdőgazdaság telepe. Nem sokan dolgoznak itt: öt brigádban huszonnégy ember. Egyszerű, falusi emberek, egy kivételével ófehértóiak. A kivétel Morvái Mihály, be- regdaróci. ö a brigádvezető. Finom, ködszerű por, a fű­rész acélszalagjának ritmiku­san visszatérő visítása, pil­lanatra sem féireforduló em­berek, állandó figyelem — ez a fűrészterem. Itt dolgozik az egyik gépnél Nádasi József rátoló, Rocska András lehúzó és Lázár Gyula elhordó. Pontosan összehangolt mozdulatokkal emelik a nyolcvan kilós akácrönköket, hogy a következő pillanatban engedelmeskedve az embe­reknek és a gépnek, kész bányadeszkáként vegye váll­ra Lázár Gyula. Naponta 40— 50 mázsa vagy még több rönk kerül kézről kézre csak ennél a gépnél, hogy feldolgozott deszkaként, vagy parketta­ként hagyja el a fűrésztele­pet. *- Ha a munkát nézem, a minőségben jelent legtöbbet a szocialista brigád — mond­ja Ipolyi József munkás. Kö­zösen dolgozunk, egyforma a felelősség. Ha egy valaki lá­zit, vagy selejtet csinál, min­denki megérzi. Segítjük mi de ha meglátnám, a hibát, rögtön rászólnék rmré&cn kizártuk az egyik brigádtagöt. mért többször italozott, s úgy jött be dol­gozni. Mindenkinek családja, gye­KŐBE FARAGOTT VERS ÖKÖRÍTÓN Egy csendes falu, csendes szombat délutánja reké van. Még a legfiatalabb, 25 éves Lengyel Istvánnak is. Munkáról, televízióról, pénz­ről beszélnek. Évente nyolc, tíz, tizenkét ezer forintot kapnak az érté­keléskor az ófehértói szocia­lista üzemrész dolgozói. — Természetesen egyenlő­en osztjuk szét —* veti közbe Morvái Mihály brigádvezető. Azt mondják, ők év közben osztanak, munka közben. Le nem maradhat senki. Tízéves ez az üzemrész. Amikor Lóránt Antal telep­vezető 58-ban idekerült, egy sátorban kezdték a munkát Most büszkén mutatják az új szociális épület helyiségeit: hideg-meleg vizes zuhanyozó, mosdó. Van külön öltöző, ebédlő. Először 1960-ban nyert itt dolgozó brigád szocialista cí­met. Négy éve minden mun kás tagja valamelyik kollek­tívának. A szocialista üzem­rész most az arany jelvény megszerzését várja. Sok közvetlen megbeszélést tartottak itt az emberek: ho­gyan lehetne ésszerűbben, gazdaságosabban dolgozni. Fölvetették: nem szükséges a nappali őrség A következő évben a szocialista vállalás­ban már ott szerepelt, a teiep rendjére magul; vigyáznak — a szocialista erKölcs szerint. Felelősséggel, mint sajátjuk­ra. Azt is odaírták: hogy a tisztaság megőrzése minden­kinek kötelessége. Eleinte volt csak nehéz lehajolni, s eltüntetni egy-egy nemkívá­natos hulladékot, papírdara­bot. Most már erre sincs szükség. Ilyen közvetlen megbeszé­lések követnek időnként tv- filmeket. Van, amikor „ráhaj­tanak”, hogy félórával hama­rabb elmehessenek megnézni valamelyik műsort a községi kultúrházba. Utána összeül­nek, ott van a párti tikár, bri­gádvezető, néha mások is Nem elméleti társalgások ezek. Egyszerű szavakkal, de értékelnek, s az egyszerű munkásember véleményét mondják. Évek kellenek, míg egy kollektíva így átalakul, for­málódik. Ezért értékes az a 24 alá­írás ott. a szocialista vállalás alatt. \ két oldalon látszik: íráshoz nem szokott kezek kanyaritották a betűket. De szívvel. M. S. Lassú export Kapta, áz értésítést Az an- csenósi Virágzó Tsz az Állat- forgalmi Vállalattól: 17 nő- vendékbikát készítsen elő export átvételre. A tsz annak rendje-módia szerint megtet­te az előkészületeket, elvégez­tette a nagy gonddal nevelt és hizlalt jószágok — ilyen­kor szükséges — állatorvosi oltását is. Az előkészíttető értesítéstől kezdve azonban telt-múlt az idő. Azaz majd mégis, egy hónap után átvett a vállalat 12 bikát, öt viszont még az­után is maradt Még mindig tartja őket a tsz. Márpedig az „elkészült” állatokat nem gazdaságos tovább tartani, ráfizetéses a termelési ár. A többszöri sürgetésre mán ráunt a tsz az olyan válaszoK- ra, melyek egyszer diszpozí­cióhiányra hivatkozik, más­kor „legközelebbi” átvételt ígér. miután marad mieden, A tsz-ben úgy vetik — jog­gal —, lassú a nővén jó­szágok ilyen expo; .ja Nem okozhat megelégedést. S va­jon a vállalatnak...? (asztalos) A vencsellői Szabadság Tsz-ben 20 hold szőlő kezelését a nyugdíjas tagokra bízták! Jó munkájukat dicséri a szép termés. A napokban a kaccsolást végezték. Elek Emil felvétető Elkésett Medárd HóSsZŰ, szárat hetek — sőt hónap — után a minap is néhány nap múlva kánikulás nyár? a mostani — időjárás lé­nyege? Egy kiegyenlítődési „Vésznek helye itt e tér Égre láncolt tűzi máglya Százak mentek halálba Aki jár itt félve lél...” Hogyan emlékszik vissza a mái húszéves az 1910-es húsz­évesekre, akik szerettek vi­gadni és mertek „húsvéti ün­nepeken is”? Akiknek emlé­kükből babonát csinált a vallási elvakultság? A név patinás Valóban az! Csak éppen nem azért, amiért szeretnék. Az általános iskola igazga­tóhelyettese még fiatalember. Már csak az elbeszélésekből ismeri a „nagy égést”. — Bárhová mentem eddig az országban és mondtam ökörjtóról jöttem, mindenki bólogatott. Ja, igen! A tűz­vész! És senki sem monda vé­letlenül sem: igen, az Ököri- tói Fergeteges! És nekünk, ökön fiiaknak ez esik a leg­rosszabbul, Mi már egyáltalán nem akarunk vezekelni. A faluban egyik fiatal sem akar. Az idősebbek ugyan elmondogatják még az intést: azok is (1910-ben) azért égtek el, mert húsvét másnapján mertek vigadni! Két kislány állt szombaton a tanácsháza előtt.. Másodikos gimnazisták voltak, Máté szálkára jártak be, beszélget­tek. Egyikük azt mondta: — Ha nincs semmi dolgom én pedig „vigadni” akarok. Táncolni, nevetni, vidámnak lenni, jól akarom magam mindig én mindenütt érezni. És ez nem bűn. Ez nem bűn. Nem kérdi, hanem kijelenti. S nemcsak ő az egyetlen vélekedik így, hanem tíz, száz más fiatal Szórakozni akarnak. És per­sze dolgozni. Munkahelyük van. A tsz egyre jobb. Nem is dolgoznak rosszul. A fia­talokra nincs panasz. És szó­rakozni? Egy kérdéssel fe­lelnek a kérdésre: — Mikor jön el? Kultúrház van, A kedvenc ott is a különféle klubfoglal­kozás. — Most kezd újjászületni a Fergeteges — mondja a tánc­csoport vezetője —, s ha lesz elég kitartás, ismét a régi hírű együttes lehet belőle. Az első alkatiam És kitartás lesz? A fiatalok, jobban mondva a gyerekek, hiszen valamennyien az álta­lános iskola tanulói, bizonyí­tani szeretnének, vizsgázni. Erre pedig az első alkalom most kínálkozik. Augusztus 19 én részt vesznek az első nemzetközi Duna menti Nép- művészeti és Táncfesztiválon. A községi könyvtár vezető­je: Nagyobb otthon kellene a fiataloknak. Hogy tudjanak alahová is menni. Hiszen már sokan vannak. A tanácstag Bálint István: — Ahhoz persze sok pénz kell. A fiú, ipari tanuló Máté­szalkán.: — Nem is pénz. Hiszen he­lyiség az van. Csak még kel­lene szervezni az egészet. Legyen olyan aki törődik vé­lünk, aki ott van. Nagy István már idős em­ber. Tiszta ősz a bajusza. Legelő és pajta — Az már igaz, akkoriban nem nagyon mentek el a fa­luból az ifjak. Igaz, hová is mentek volna? Cselédnek a harmadik faluba, amikor itt­hon is csak azok voltak? De nekünk abban az időben nem­igen volt kultúrházunk sem. Mi csak akkor táncolhattunk, ha nem esett az eső, mert a mi helyünk a legelő volt kint a faluvégen. Meg persze a pajta... aztán sokáig a helyét is elkerültük. Ilyenkor, szombaton dél­után csendes egy falu Ökö- ritófülpös. Az idevalósiak azt mondják, hogy a pihenésre, a szórakozásra is fel kell ké­szülni. Szombaton kevés em­berrel találkozni az utcán. Csak az öreg, fekete kendős nénik ülnek ki a kapu elé a lócára bámulni a világot. Aztán két fiú jött a főtér felé. Az emlékműnél megáll­tak, de nem emlékezni akar­tak. A könyvtárba mentek be. Amikor beléptem Népsza­badság volt a kezükben meg Képes Újság. Az ablakból odalátszott a fehér egyenes kőoszlop, csupán á verset, a kőbe faragott verset nem le­hetett kibetüzni. Horváth S. János esett, mégpedig a csapadék- jelentések az országból rend­kívüli magasak: sok helyiin- nén felhőszakadásról kap­tunk jelentéseket, a nyugati határszélekről pedig o víz­ügyi igazgatóságok intézke­déséről, az árvízvédelmi há­lózatot mozgósították. Kő­szegnél a kis Gyöngyös fo­lyócska vízszintje igen rö­vid idő alatt több mint két és fél méterrel megnőtt, ri­asztani kellett as üzemeket., a lakosságot. Kőszeg utcáin bokáig érő viz állt. Kaposvár környékén a vasútvonalat rongálta meg az ár. Mi okozta most, augusztus­ban az ég csatornáinak ezt a bő áldását? Egyszerű lenne a meteorológiai helyzet ma­gyarázata. Az óceán felöl be­szivárgó hűvösebb, nedve­sebb légtömegek találkoztak a Földközi-tenger felöl be­áramló melegebb légtöme­gekkel. Az összecsapás — a találkozás — eredménye, hogy Közép-Európában be­borult az ég, zivataros, esős az időjárás. De ez csak a konkrét, napi magyarázat. De mi a magya­rázat arra a szeszélyes sza­kaszra, amelyet nap mint nap átélünk: füllesztő meleg, majd zivatart borult ég, s Egy mondatban a válasz: semmi csoda, ilyen a me­dárd időjárás. Dehát Me­dárd mikor van? Június de­rekán! Ma pedig lassan au­gusztus közepe felé hala­dunk. Dr. Berkest Zoltán, az Országos Meteorológiai Inté­zet távprognózis osztályának a vezetője így adja a magya­rázatot: — Pontosan egy hónappal később jött el hoz­zánk idén Medárd. Benne vagyunk a medárdi időjárásban. Hisz tudjuk, a népi megfigyelés szerint ilyenkor „negyven napig esik az eső’. Szó szerint ezt a negyven napot természete­sen sosem szabad hinnünk, mert Magyarországon még negyven napig sosem esett az eső, de ez a negyvennopos esőzés a régi népek nyelvé­ben: a sokat jelenti. Vagyis Medárd idején sok eső esik Egy teljes hónapot késett idén. Az évszázados stattsz tika szerint Magyarországon nyáron a legtöbb csapadék és a leghidegebb idő június 18-án van. Idén pedig kerek egy hónappal később mér­hettük ezt: július ét-én. Ek­kor 19 fok volt a hőmérsék­let maximuma. Rekord, amit eddig még sosem jegyeztek fel. Mi c medárdi — tehát folyamat. A szárazföld és xa óceán hőmérsékletének a ki­egyenlítődése. Június elejére — ez lenne a szabályos — a szárazföld már nagyon fel­melegszik. A meleg léveaó feláramUk, s az Atlanti- óceán felől, ahol hűvösebb van, megindul a hideg leve­gő nagy beáramlása a kon­tinensre: a nagy kiegyenlí­tődés az óceán és a száraz­föld között megkezdődik. De idén miért, késett meg ez a folyamat? A június — válaszolja Berkest doktor — olyan erős meleggel érkezett, hogy „ellent tudott állni” at nyugati szélnek, vagyis az óceán felől érkező légtöme­geknek. Az ilyen elkésett Medárd igen ritka. Legutóbb U esztendeje. 1957-ben volt, a mostanihoz hasonló. Akkor ifién nehezen javult meg az időjárás, a nyár (hangsúly' z- zuk: akkor!) hátralévő részét alaposan szeszélyességével elrontotta Viszont az 1957- ősz igen szép volt. Még a következő nanok időjárása felöl érdeklődünk, a távprognózis osztály veze­tőjétől. ..Kis átmeneti meg­nyugvás után ismét rosszab­bodást. felhősödéi várha­tunk”, (Kőbányai)

Next

/
Oldalképek
Tartalom