Kelet-Magyarország, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-29 / 202. szám
*xmn trÉLET-MÁGFARORSZAO Í968. augusztus 55.' Külpolitikai összefoglaló |í| Vihar a demokrata párti konvénción a program körül Chicagóban 0 Tüzérségi támadás Saigon ellen Külpolitikai széljegyzet: Feltámadt a „fekete oroszlán44 A moszkvai mogáilapodás visszhangja Luigi Longo, az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára a Moszkvában aláírt közös közleményről nyilatkozva hangsúlyozta, az olasz KP véleménye szerint pozitív fejlemény, hogy egy rendkívül drámai helyzetben sikerült megtalálni a politikai rendezés útját. A Chilei Kommunista Párt Politikai Bizottsága nyilatkozatban megelégedését fejezte ki a szovjet—csehszlovák közlemény felett. A megegyezés azt mutatja — hangzik a nyilatkozat — hogy az öt szocialista ország által hozott intézkedések, ezen országok csapatainak belépése csehszlovák területre, egyedül csak azt a célt szolgálta és szolgálja, hogy megvédjék a csehszlovák munkásosztály és a szocializmus vívmányait ebben az országban. A csehszlovák nép önrendelkezési jogát a szocialista tábor soha sem vonta kétségbe. „Fontos egyezmény” — így értékeli a Trybuna Ludu szerdai számában a Szovjetunió és Csehszlovákia vezetői moszkvai tárgyalásainak eredményeit. A Sztandar Mlodych „Az egész szocialista közösség érdekeit érintő döntés” című cikkében megállapítja, hogy a lengyel közvélemény megelégedéssel fogadta a szovjet—csehszlovák tárgyalásokról kiadott közleményt. A moszkvai találkozó — jelenti ki a lap —, világosan és nyíltan leszögezte a csehszlovákiai politikai válság megoldásának fő elveit. A szófiai Trud vezércikkben foglalkozik a moszkvai tárgyalások eredményeivel. Ezeket úgy értékeli, mint megsemmisítő csapást a nemzetközi reakció ama szándékára, hogy a csehszlovák szélsőségesek és jobboldaliak révén megbontsa a szocialista országok egységét. A szovjet—csehszlovák tárgyalások eredménye, valamint a szocialista országok párt- és kormányküldöttségeinek moszkvai találkozója a mongol sajtó, rádió és televízió figyelmének középpontjában áll. Az Unen című lap a fejleményekkel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy az a segítség, amelyet a testvérországok nyújtottak a csehszlovák népnek szocialista vívmányai megvédéséhez, az internacionalizmus magas rendű megnyilvánulása, s a szocializmus és a béke ügyét szolgálja. A chicagói demokrata párti elnökjelölő gyűlés fő eseménye a párt politikai programja, az úgynevezett platform körül kialakult csata volt. A programszerkesztő bizottság többsége olyan tervezetet terjesztett a konvenció elé, amely gyakorlatilag az elnök vietnami politikájának kriti- kálatlan helyeslése. A háború ellenfelei, akik McCarthy, McGovern, Edward Kennedy hívei közül kerülnek ki, kisebbségi jelentésben javasolták, hogy a konvenció utasítsa el ezt a tervet, s helyette olyan határozatot hozzon, mely a VDK elleni bombázások haladéktalan megszüntetését, az, amerikai csapatok rövid időn belül történő kivonását, Dél-Vietnamban koalíciós kormány megteremtését irányozza elő. A programtervezet vitája botrányba fulladt, mivel a második napi ülés több mint hat órán át foglalkozott különböző ügyrendi kérdésekkel, késő éjjel kezdték ismertetni a többségi véleményt a programról. A kisebbségi erők követelték a vita elhalasztását. Ezt az elnök először ellenezte, majd zűrzavaros kiáltozás keletkezett a konvención, s e botrány hatására el kellett halasztani a vitát. A konvenció szerdán folytatta munkáját. Edward Kennedy újabb nyilatkozatban kérte híveit, hogy tekintsenek el elnökjelöltségétől. Politikai megfigyelők szerint Kennedy nyilatkozata azt jelenti, hogy Hubert Humphrey alelnök már a szerdán éjjel, magyar idő szerint csütörtökön hajnalban sorra kerülő szavazás első fordulójában megszerezheti magának a demokrata párt elnökjelöltségét. Humphrey két fő ellenfele, Eugen McCarthy és George McGovern szenátorok még egy kísérletet tettek a konvenció hangulatának megfordítására. Közös ellentervet terjesztettek be, amely a Johnson által személyesen jóváhagyott hivatalos fogalmazással szemben a háború azonnali befejezését, a VDK elleni légitámadások feltétel nélküli megszüntetését követeli. Kedd este a dél-vietnami hazafias erők ismét rakétákkal támadták Cholont, Saigon kínai negyedét, ahol az egyik rakéta a rendőrfőnökség épületének közelében csapódott be. A főváros elleni offenzi- vában beállt kéthónapos szünet után ez volt a szabadság- harcosok második tüzérségi támadása, az előzőt a múlt hét csütörtökön hajtották végre. Az ország északi részében a szabadságharcosok Quang Ngai városára gyakorolnak egyre nagyobb nyomást. Jelentések érkeztek továbbá arról, hogy folytatódtak a felszabadító hadsereg tüzérségi támadásai a Saigontól keletre fekvő Bien Hoa és a fegyvermentes övezettől délre levő Dong Ha amerikai támaszpontok ellen. „Valósághoz hű harci feltételek között” akartak 1963 szeptemberében hadgyakorlatokat rendezni 30—50 kilométerre Csehszlovákia nyu_ gáti határaitól a bonni tábornokok. A „hadijáték” Gra- fenwöhr és Hohenfelg gyakorlótelepein nemcsak vaktölténnyel folyt volna le. A „fekete oroszlán” fedőnevű hadgyakorlat 36 000 katonát mozgósított volna Csehszlovákia közvetlen közelében: nyugatnémeteket és amerikaiakat. Kiszivárgott hírek szerint a „vörösök” és „kékek” összecsapása Weiden és Cyjm között ért volna véget, — most már 15 kilométerre a Csehszlovák Szocialista Köztársaság területétől. Bonnban július közepén úgy mérték fel a csehszlovákiai helyzet alakulását, hogy a nyugatnémet revan- sista érdekek szempontjából hasznosabb, ha a tervezett hadgyakorlatot, amelyet ország-világ nyilvánvalóan az NSZK agresszivitásának fo. gott volna fel, nem az eredetileg kiszemelt terepen, hanem attól nyugatabbra, Ulm környékén rendezik meg. A „lélektani hadviselés” szakértői kiszámították, hogy egy ilyen taktikai visszalépés olyan színezetet kelthetnek, mintha az NSZK tartózkodnék a csehszlovákiai helyzet bárminő befolyásától, ugyanakkor pedig éppenséggel hatásosabban tudják támogatni a csehszlovákiai belső reakciót. A prágai sajtóban nem késett a nyugtázás: ime a nyugatnémetek tapintatosak, nem akarnak olyan lépést tenni, amely Csehszlovákia elleni fenyegetésnek számítana... S elhangzottak olyan hangok, hogy Csehszlovákia nem fagyasztja be az NSZK-val va_ ló viszonyát, s ha egyesek úgy nyilatkoztak, hogy „még távoli a diplomáciai kapcsolatok felvételének a lehetősége”, akkor a hangsúlyt a „még” szócskára helyezték. ' Az öt szocialista ország lépésének első bonni visszhangjai a meglepetést, a za_ vart árulták el: a sajtó ugyan az első pillanattól kezdve műfelháborodás, a dramatizálás szokásos eszközeihez nyúlt, de például Willy Brandt külügyminiszter még Bonn állítólagos „új keleti politikájának” változatlan folytatásáról szónokolt. Bonnban legalább 24 óráig nem tudták eldönteni, hogy mit is várjanak a cseh, szlovákiai helyzet alakulásában. Természetesen ez nem jelentette azt, hogy ne próbálták volna meg a szocializmusellenes erőket minden eszközzel megsegíteni: nyugatnémet és amerikai gyárt, mányú rádióadóktól kezdve diverzánsokig és szabotőrö- kig sok mindent és sok min. denkit igyekeztek átdobni a csehszlovák határon. Vagy: a rádióadók esetében elég volt az is, ha nagy teljesítményű adókat a határ nyugati oldalán, még az NSZK területén állítanak fel. Amikor Svoboda csehszlovák köztársasági elnök vezetésével küldöttség indult el Moszkvába a politikai megoldás lehetőségének megkeresésére, Bonnban már tudták, hogy számukra a játszma elveszett. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy Kiesinger kancellár ekkor már hivatalosan felvetette a NATO-országok állam- és kormányfői csúcstalálkozójának gondolatát. (A bonni ötPRÄGAIAK. Csehszlovák munkások és a csehszlovák néphadsereg egyik katonája hallgatják a kormány- és a párt vezetőinek rádióbeszédeit. (Telefoto — MTI Külföldi Kép- szolgálat.) letet több mint hűvösen fogadták a NATO-partnerek, Brüsszelben, a NATO központjában csak a hidegháború régi bajnokai mutattak némi rokonszenvet, — a Kiesinger tervezte csúcstaláiko, zó elmaradt.) A második reagálás az volt, hogy a nukleáris fegyverek birtokáról álmodozó militaristák siettek kijelenteni: ilyen körülmények között szó sem lehet arról, hogy az NSZK aláírná az atomsorompó- szerződést, hogy lemondjon az atombombáról. A harma. dik lépés: a bonni kormány elhatározta, hogy több mint 100 millió márkával megnöveli a nyugatnémet katonai költségvetést. A nyugatnémet politikai élet vezetői egyre-másra megnyilatkoztak, a kancellártól Franz-Josef Straussig, a NATO megerősítésének szükségessége mellett. Az elvi kijelentéseken túl gyakorlati lépéseket is sürgettek: Willy Brandt a hamburgi Welt-nek adott interjújában elmondotta, hogy például az úgynevezett „előriasztó rendszert” sürgősen megreformálják a NATO katonai szervezetében, s hogy nyugatnémet részről hallani sem akarnak azokról a korábbi tervekről, amelyek szerint a NATO európai haderőinek csökkentését már végre lehetne hajtani. Felröppentek hírek már arról is, hogy a „fekete oroszlán” hadgyakorlatot az eredeti elképzelés szerint mégis csak a csehszlovák hatar közelében rendezik meg. Ott, ahol „egerland” szudétanémet revansistái vasárnap már nagygyűlésen hirdették meg „vezérük” Walter Treissler szavai szerint „a harcot hazájuk visszaszerzésére”. Korábban a nyugatnémet kormánykörökben gyakran védekeztek azzal, hogy a szudétanémet szervezetek, éppúgy, mint a „menekültek” más landsmann- schaftjai, nem a hivatalos bonni álláspontot képviselik. De mit mondhatnak Bonnban most, amikor Kiesinger kancellár legutóbbi rádió- nyilatkozatában már arról beszélt, hogy — idézi a L’Humanité — „Az európai status quo fenntartására vonatkozó szovjet akarattal, á status quot megváltoztatni kívánó nyugati akaratot kell szembeállítani” ? Pálfy József 32, — Én is féltem magát — mondta és meghökkent a tulajdon őszinteségétől. — Ha rám hallgat, távoltartja magát az akciót. Mindig arra gondoljon, egy parancsnok egy személyben ugyanannyit ér, mint az összes katonája együttvéve, plusz egy fő- Ért engem? A parancs végrehajtását követelje meg. De ne vegyen részt benne. Beszéljen meg Schirmbaummal randevút, de egy pillanatig se várjon rá, ha nem jön. Az akció megtörténtéről magát telefonon értesítsék. Állapodjunk meg abban, ha Schirmbaum hajnali két óráig nincs a randevú színhelyén, maga lóhalálban a határig vágtat és átlépi azt— Dehát altkor— Schirm- foaum? — Maga nem azért felei drágám, hogy Schirmbaum Százhúsz évig éljen, hanem, hogy Wocheck hetedikén reggel már a mennyországban tartózkodjék. Minden cselekedetét ebből a szempontból bírálja el. Jana felállt. Felkattintotta a rádiót, tánczene csendült a hangszóróból— Tudja Páter — mondta — ennek a Schirmbaum- nak jár még egy ötös. Ha visszajön, az övé, de ha nem tér vissza...? — Hát akkor az öné. És én is kapok tizet. — Ez a Wocheck nem is ér annyit— Oké telepedett Jana a Páter karosszékének karfájára. — Akkor megállapodtunk. Nem akarom becsapni magát, nekem nincs tízezer dollárom. Megígérhetném, de tudom, hogy visszatér. Értse meg, az ODESSZÁ-nak nincs tízezer dollárja már. — Én bízom magában Páter. Mielőtt Schirmbaum elment, maga elővette a csekkfüzetét és a töltőtollát- Lássa, kivel van dolga. Nekem egy fillér készpénz sem kell. Nekem jó a csekk is. Tizenötezer dollárról. — Az előbb tízről volt szó. — De Schirmbaum a neki járó ötöt is nekem ígérte. Töltse ki ezt a csekket mielőtt meggondolom magamat. Ahogy ott ült, a karfán, puha fürdőköpenye szétnyil- lott és a combja láthatóvá vált. A Páter igézetten nézte az asszonyt- , Rekedten szólalt meg: — Tudja, hogy nem lenne hülyeség, ha mi ketten... De az anyakönyvvezető előtt... Jana lassan, lustán felállt— Ismerem a trükkjeit. Ma bejegyeztet és holnap megsemmisíti a bejegyzést. De azért hoz nekem egy házasságlevelet is, igaz? Ez most nincs az alkuban. Sem így, sem úgy. Vegye elő a tollát, de nem, adok én tollat magának és tintát. És töltse ki azt a csekket. Tizenötezerről. Hetedikéig rengeteg ideje van. Eberlingtől harmincezret is szerezhet. A Páter kitöltötte a csekket, Jana eltette. — Vonattal utazom? — Mercedesszel. Holnap reggel kilencre ott áll a Rialtó mozi előtt. 2200-as, fehér színű Merci. A kesztyű- tartójában lesznek az iratok- Ott lesz a kulcskészlet is. A baloldali ablakot lenyomja és ott találja a kulcsot az irány jelzőn függve. Preparált kocsi. A baloldali ajtókárpit mögött tízezer forintöt is talál. Végső esetben nyúljon hozzá, megtévesztésre szolgáló hamis pénz. Átadom a fiolát. A használat módszerével, azt hiszem, tisztában van— És ha valami közbejön? — Értse meg, semmi nem jöhet közbe. Tehát nincs hirdetés. sem többé a pesti újságban. Csak cselekvés van. — És az üzlet? — Holnap reggel kinyit, azt mondja, hogy a férje állapota súlyosbodott. Passauba kell utaznia, egy hétre mindenkit szabadságol. Utána a kocsi, majd a határ. Budapesti költségeinek fedezésére váltson át schillinget forintra- Magyar vízumot a határon kap. — Hol az a schilling? — Milyen schilling? — Amit forintra fogok átváltani? — Hát a kasszában, drágám. — Látszik, hogy magának mindeddig csak futó és ócska kis női lehettek. Hol van már az a pénz? Hát nekem ruházkodnom is kellett. És az útra is fel keli készülni. Egy fehér Merciben snasszul érkezzek? A Páter nagyot sóhajtott. Elővette pénztárcáját és ezer schillinget számolt az asztalra. Azután búcsúzott. Menet közben nem Bécs esti fényeit figyelte, hanem azon gondolkodott: a szervezetben milyen szörnyű malomkövek között él mindenki, az egész titkos szövetség tulajdonképpen csak a harácsolásért létezik. Úgy érezte, lesz majd egy pillanat, amikor az ő fejére tűznek ki vérdíjat, amikor egy megvalósíthatatlan paranccsal őt dobják át a határon, amikor őneki személyesen kell majd tüzelnie a Koposz Oroszlánban épp úgy meghallgatja valaki a Páter halálos ítéletét, ahogy ő fellebbezés nélkül vette tudomásul, hogy Gemnert fel fogják akasztani... •..Schirmbaum személyazonossági igazolványának segítségével három napig egy IBUSZ-szobában húzta meg magát A negyedik napon az a hangulat 'vett rajta erőt, amelynek hatása alatt vagy a lehető legnagyobb siker, vagy a legteljesebb katasztrófa az akció eredménye. Hosszú séta után egy Skoda kocsihoz lépett, legnagyobb megrökönyödésére az ajtót nyitva találta. A kocsiba a műszerfalon függve ott volt a klucs is. Gyújtást adott, a hűtővíz hőfoka nyolcvan foknál magasabb volt. Ezek szerint tulajdonosa csak pillanatokra hagyta el a kocsit. Schirmbaum indított, feltúráztatta a motort és si- vitó kerékkel fordult be a sarkon- Valamilyen fur^a szagot érzett, amelyet nem tudott azonosítani. De abban a pillanatban, amikor fegyújtotta a belső világítási és meglátta az orvosi táskát a második ülésen, rögtön felismerte a karból—jodoform— éter kombinált, jellegzetes kórházi illatát is. Már a belvárosban száguldott, rákanyarodott a hídra és nemsokára a balatoni országút betonja sírt a kerekek alatt- Menet közben gyorsan kiismerte magát, meglátta, hogy a benzinóra a holtpont felé közeledik. A benzinkútnál gyorsan tankolt, és boldog volt, amikor akadálytalanul folytathatta útját a Balaton felé. (Folytatjuk) Bodrogi Sándor: | ICémtösríénet
