Kelet-Magyarország, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-29 / 202. szám

'ftGS augusztus 29. fTELET-MAGVARORSZAO í. oMst Válasz aggályokra A reform indulásának ta­pasztalatait számba véve, aligha lehet okunk a pesz- szimizmusra. A magyar nép­gazdaság mozgásának „nyomjelző” mutatói túlnyo­mórészt eredményes és meg­lehetősen gyors gazdasági fejlődést tükröznek. Vonat­kozik ez a megállapítás az ipari termelésre, a lakosság bevételeinek alakulására, és a belkereskedelmi forgalom­ra, egyaránt. De jól alakult — az időszakhoz képest — a külkereskedelmi forgalom is. Sikerült valamelyest tör- lesztenünk a külkereskedel­mi adósságainkból. Változatlanul szilárd a bi­zalom a forintban, amit a takarékbététállomány rekord színvonalú, több mint 3 mil­liárd forinttal való növeke­dése is jelez. A betétállo­mány ilyen gyors ütemű nő. vekedése általában nemcsak pozitív, hanem bizonyos ér­telemben negatív jelensége­ket is tükröz. Arra hívja fel a figyelmet, hogy a lakosság nem mindig találja meg azokat az áruféleségeket, amelyekre pénzét szívesen elköltené. Nos, az idén a takarékos­ság fokozódó üteme elsősor­ban nem erre a negatívum­ra utal, hiszen köztudott do. log, hogy a belföldi áruellá­tás és a kereskedelem áru­kínálata jobb volt, mint a korábbi években bármikor. Érezhetően bővült a kínált áruk választéka, s a lakos­ság keresletét általában va­lamennyi fontosabb cikkből sikerült kielégíteni. Különö­sen javult az ellátás, illetve választék élelmiszercikkek, bői (ezenbelül is húsból és tejtermékekből), valamint az úgynevezett tartós fogyasztá­si cikkekből. A takarékbététállomány növekedéséhez valószínűleg, az is hozzájárult, hogy az árszínvonal a fél év végén is mintegy 1 százalékkal ala­csonyabb volt, mint az elő­ző évben. (S most már az is biztosnak látszik, hogy az árak az év végére sem ha­ladják meg azt a színvonalat, amit a reform bevezetésekor elképzeltünk. S ez nem kis dolog, hiszen olyan váratlan tényező zavarja e „kalkulá­ciót”, mint a nagy száraz­ság). Az árszínvonalnak ez a stabilitása az új gazdasági irányítási rendszer egyik fontos próbája is volt. Köz­tudott dolog ugyanis, hogy a közvélemény a reformmal kapcsolatban talán legin­kább éppen az áremelkedés­től tartott. Az első fél év kedvező ta_ pasztalatai, a javuló, bővülő áruellátás egyébként választ adott azokra a kimondott, ki nem mondott aggályokra is: vajon lehetséges-e szo­cialista tervgazdálkodást folytatni kötelező tervutasí­tások nélkül? Ismeretes, hogy az idén a népgazdasági tervet már „nem bontották le” a vállalatokra, mégis gazdálkodásunk jobban al­kalmazkodott a központi terv célkitűzéseihez, a nép. gazdaság igényeihez, mint korábban bármikor. A reform bevezetésének első éveiben az a legfőbb gazdaságpolitikai cél, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott piaci viszonyokat teremt­sünk. Olyan gazdasági szitu­ációt, amikor az árukereslet és kínálat nagyjából össz­hangban van. E cél érdeké­ben a reform 1970-ig érvé­nyes szabályozói a későbbi­eknél viszonylag kisebb ön­állóságot adtak a vállalatok­nak. Szerényebben állapítot­ták meg a vállalatok saját beruházási forrásait, és ala. csonyabban állapították meg azokat az összegeket is, ame­lyeket jó munka esetén a bérek növelésére lehet fordítani. Sajnos, ez a piaci egyen­súly nem minden területen volt meg. Ha elvétve is, de hiány volt egyes anyagféle­ségekben. Az építőipar és a beruházási javak piaca pe­dig még távolról sem a bő­ség. piaca. A kereslet itt — gyakran — még lényegesen meghaladja á kínálatot. Persze ez nyilvánvalóan nem az új irányítási rendszer hi­bája, hanem annak a beru­házáspolitikának „maradvá­nya*’, amikor rendszeresen „többet markoltunk, mint amennyit meg tudtunk fog­ni”. Negatív tapasztalatként ér. tékelhető az is, hogy a lét­szám az üzemekben valame­lyest gyorsabban' nőtt, mint ahogy azt eredetileg számí­tottuk. Nem érvényesült még eléggé az a „gazdasági kény­szer”, amely a vállalatokat a munkaerővel való takaré­kosságra ösztönözné. A létszám mintegy 20 ezer fővel való növekedése sem­miképpen sem jelenti azt, hogy a reform alapvető el­vein gyökeresen változtatást kellene eszközölni. Inkább arra figyelmeztet bennünket, hogy a munkatermelékenység növekedése terén még ko­rántsem sikerült olyan vál­tozást elérni, amikor már megpihenhetünk babérain. kon. Amikor azonban kevesel- jük, hogy a termelékenység az első fél évben csak 3 szá­zalékkal növekedett, amikor hibaként említjük meg a létszámnak a tervezettnél gyorsabb ütemű növekedését, azt is látnunk kell, hogy amennyire ez a jelenség gazdasági tekintetben prob­lémát jelent, annyira nem gond politikai, hangulati vo­natkozásban. Az áremelkedés miatti aggodalmon kívül a reform bevezetése sok em­bernek azért okozott prob­lémát, mert tartottak a munkanélküliségtől. Nos, er­re az aggályra választ adott az első fél év gyakorlata, kissé még meggyőzőbben, mint szerettük volna. Éppen ezért a foglalkoztatottság színvonalának növekedése és az ebben rejlő kedvező han­gulati hatások mellett is fő feladatunk, hogy tovább ja­vítsuk azokat az ösztönző­ket, amelyek a vállalatoknál a termelékenység növekedé­sét eredményezik, hiszen a reform egyik legfontosabb célja a termelés hatékonysá­gának növekedése, vagyis az, hogy azonos mennyiségű munkával egyre több, hasz­nálhatóbb, korszerűbb ter­méket tudjunk a népgazda­ság, a fogyasztók rendelkezé­sére bocsátani. G. Olvasónk írja: Apagy áruellátáséról Községünk lakóinak áruval való ellátását az Apagy és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet biz­tosítaná. Nem tévedtem a fel­tételes mód alkalmazásával: ugyanis rossz az áruellátás Magyon. Több éven keresztül egy romos épületben volt a vegyesboltunk. Több éven ke­resztül ígérgették a felújítá­sát. Végül ez év tavaszán hozzá is kezdtek. Mi, az ille­tékes szervek hozzájárulásá­val a községi tűzoltószertárat utaltuk ki a szövetkezetnek a felújítási idő tartamára. A kiutaló határozatban feltün­tettük mindazokat a munká­kat, melyeket a bolttá való át­alakítás megkívánt. Amit ezekből elvégeztek, az is erő­sen kifogásolható. Ám alig­hogy megkezdték az építke­zést a régi boltnál, abba- hogyták a munkát, s a meg­maradt anyaggal együtt elvo­nultak a munkások. Ennek okát a szövetkezet vezetőség, azzal magyarázta, hogy nem áll rendelkezésükre a szüksé­ges anyagi fedezet. Slirgeté sünkre a MÉSZÖV ezt csak megerősítette válaszában. Az ideiglenes bolthelyiság terüle­te alig 18 négyzetméter, a raktározás sem kielégítő. A mellette működő házibolt is bezár, ilyen körülmények kö­zött el sem tudjuk képzelni, hogy a szövetkezet milyen fórmában kívánja megoldani a község áruval való ellátását — írja Tóth István vb-elnök Magyról. ANNA a körzeti orvos Táblát nem láttam a rende­lő falán. Ha lenne, ez állna rajta: dr. Adorján Anna kör­zeti orvos. Délután öt óra. Még min­dig jönnek, s ő rendel. Ma már a hetvennyolcadik bete­get vizsgálja. Sok, vagy ke­vés? Mondja, hogy naponta száz körül van az átlag. Es a fekvő betegeket is „le” kell járni. Arca kissé fáradt. De nem panaszkodik. Boldog. Orvos lett. Felszabadultan, hévvel magyarázza, érzi a kiegyensúlyozottságot, benne van a munkában. Amikor tavaly szeptember­ben idekerült Kemecsére, azt hitték, hogy egy most érett­ségizett kislány. Mögötte mag is jegyezték az asszonyok: „hogy férhet annyi tudomány ebbe a kis teremtésbe.” Emlékszik, őszi szeptembe­ri vasárnap volt, amikor meg­érkeztek. A ház előtt teher­autó, pakolászás, de 5 csak a műszerekkel törődött. Iz­gatta, jönnek, s mit mond? Hiszen az orvosnak készen kell lennie mindig. Első kis betege az állami gazdaság agronómusának a lánya volt. Fejetetején állt még minden, de Anna először az életében orvosi táskával a kezében el­indult. Sok minden megfor­dult a fejében. „Tudja más az, ha érzi az ember, ott van­nak mellette a kollégák, a professzorok. Ha téved, segí­tik, s ez jó. De most! Egye­dül. Szorongás fogott el.” A kislány meggyógyult. Még friss a diploma. De már helyettesített is, két kör­zetet látott el egyszerre. Gép­kocsin, szekéren, motorkerék­páron. Kemecsére, Túrára, mikor hová hívják. Éjszaka is. „Hetekig éjszaka csak fél­álomban tudtam aludni. Min­den zörrenésre felébredtem. Ha kocsi ment el az ablak alatt, ha motor állt meg, no most értem jönnek, menni kell. Ez ld«*í kimerített, de már megszoktam”. Néhány érdekes betegét említi. Egy idős asszonyt, aki­nek a lábán két tenyérnyi fe- kélyes rész volt, s magyaráz­za, próbálkozott az egyete­men tanult módszerrel, avér- lepényes kezeléssel. Sugárzik a szeme. „Ilyen picire zsugo­rodott” — mutatja. Aztán egy másik esetet említ, amikor egy asszony a szomszéd fa­luból taligán tolta Kemecsé­re férjét, hogy segítsen rajta. Feketével kínál, de ő köz­ben még dolgozik. Hat óra, amikor lepihenhet kicsit. Itt hiába van megszabva a ren­delési idő, állandóan jönnek. Még vasárnap is, hiába van kiírva, hogy nem ő rendel. „Nehéz rászoktatni az embe­reket a rendre, azt meg nem mondhatom, menjen el.” Is­merik, szeretik a faluban a doktornőt. Megérkezik a fér­je is, Vámos Tibor agrár­mérnök, a nyíregyházi Dózsa Tsz agronómusa. Kér egy fe­ketét. Hetvennyolc beteget látott el. Ettől több szokott lenni. S nem ritka, amikor férje mö­gé ül a motorra, s az este kilenc-tíz óra veti haza őket Dr. Adorján Anna öt évig kíván körzetben lenni, itt Ke- mecsén. Mai tanyavilág Hiolcíanpiop szabolcsiról van szó! A kulturális elmaradottság felszámolásának sikerei9 gondjai A tanyavilág kulturális gondozása, a fehér foltok fel­számolása évek óta egyik fő problémája a megyének. Me­gyei, párt és tanácsi, műve­lődéspolitikai tervek készül­tek a hátrányos helyzetben lévő tanyai lakosság kulturá­lis elmaradottságának foko­zatos felszámolására. Ezek a távlati munkatervek lépcső­zetesen tartalmazzák a leg­szükségesebb kommunális, egészségügyi és művelődési feladatokat. A tanyavilág fe­lében még nincs villany, az utak az év jelentős részében járhatatlanok. A művelődési, szórakozási lehetőségekre jel­lemző, hogy a 83 ezer tanyai lakos közül mintegy 20—25 ezerre tehető azok száma, akik a művelődési termek, klubok, mozik rendezvényeit látogatják. Havonta csak egyszer? Felmérések bizonyítják, hogy a tanyaviíág a leghálá- sabb és a „legszomjasabb” a művelődésre, a tartalmas szó­rakozásra. Hisz a tanyákon kevés a népművelésre alkal­mas helyiség — negyven­negyvenöt — a mozihálózat 75 települést fog át, a könyv­tárhálózat 129 tanyára terjed ki, a művelődési autók 45 településre járnak rendszere­sen, azonban egyes tanyákat havonta csak egyszer láto­gathatnak. Érthető, hogy tel­jes megértésre talált az a megyei kezdeményezés, hogy a nagyobb tanyákon épülje­nek kisebb klubkönyvtárak, melyek a klub és a könyvtár helyiségén kívül az egészség­házat is magukban foglalják. Mintegy 35—40 ilyen épület­re volna szükség, így 8—10 év alatt megvalósítható len­ne a tanyák legszükségesebb tárgyi felételeinek megterem­tése. Ezenkívül az iskolaépü­letekhez csatlakoztatva 45— 50 helyen szükséges könyv­tári szobát építeni. S mivel a tanyai lakosság könyvellá­tása igen minimális, megyei vonatkozásban 85—90 fiók- könyvtár létesítésével szá­molnak. Autó, tv, vetítő Az utóbbi két évben — ha nem is rohamléptekben — de folytatódik a tanyavilág dif­ferenciáltabb, átgondoltabb kulturális gondozása. Uj mű­velődési autó állt munkába, számos nagyobb településen Lakásuk szépen berendez­ve. Ha kis szabad ideje van olvas, tévét néz, vagy társa­ságba megy férjével. Partne­rek az állatorvosék, a gyógy­szerész, s az itt élő értelmi­ségiek. De őt ilyenkor is „el lehet érni.” Nem panaszkodva jegyzi meg, hogy a tanács többet fordíthatna a lakásra. „Volt ez már tsz-iroda, tűz­oltóiroda, sok minden. Most orvosi lakás és rendelő. De ott — mutatja — ha esik, be­ázik. Egyik helyre a padláson lavórt raktak. A padlót is ki kellene cserélni, parkettáz­ni. Szülész szakorvos szeretett volna lenni, de erről lemon­dott. Ha letelik az öt eszten­dő, el szeretné végezni a bel­gyógyász szakot.” És utána vissza a körzetbe. Fejlődnie kell az orvosnak is. ma már csak úgy simán körzetbe or­vosnak lenni kevés. Többet várnak az emberek.” Gyerek még nincs. „Két húgomnak már van, de mi is szeret­nénk” — mondja határozot­tan. Most két és fél ezer ember egészsép--7vi e’tátása tartózik hozzá. Alig múlt huszonnégy éves. F. K. készültek el klubkönyvtárak, központi költséggel is több klub, egészségház épült, a járá­sokban lépéseket tettek a ta­nyai művelődési termek, lé tesítmények felszereléseinek javítására. A Nagvkállói Já­rási Pártbizottság kezdemé­nyezésére korábban a Mozi­üzemi Vállalat agregátorok- kal látta el a tanyákat, a ti- szalöki járásban a tanácsok tv-t, lemezjátszót, bútorokat, s egyéb felszerelési tárgyakat juttattak a külterületeknek. A megyei tanács végrehajtó bizottsága évente saját erőből 10—15 rádióval, tv-vel, 4—5 lemezjátszóval, 5—6 filmvetí­tővel kívánja segíteni a ta­nyai lakosság művelődését. Több járásban hagyományos­sá váltak a tanyanapok, me­lyeken színes kulturális mű­sor, tapasztalatcserék, talál­kozások teszik élmény szerű­vé a dolgozók összejöveteleit. Számos tanyán öntevékeny művészeti élet bontakozott ki elsősorban a klubokban. A Szennyes pusztai tánccsoport a nyírbátori járásban elisme­rést vívott ki magának, több helyen van hangszeres együt­tes, — Reje tanyán citeraze- nekar — melyek a járás ha­tárain túl is ismertek. A na­gyobb tanyákon indokolttá válik népművelési ügyvezetőt és fiókkönyvtárost alkalmaz­ni, távlatokban nem keve­sebb, mint ötven népműve­lési ügyvezető és kilencven tiszteletdíjas könyvtárosra lesz szükség. Segítség az anyakozségtől A tárgyi feltételek javítá­sában nagyobb támogatást várnak a tanyák az anyaköz­ségektől, a különféle erőfor­rásokból — kofa, kulturális alap, szövetkezeti támogatás, stb. — a jól gazdálkodó tsz- ektől, állami gazdaságoktól. Nem ártana felújítani és te­vékenyebbé tenni az üzemek és a tanyák kapcsolatát, a patronálás során egyes fel- szerelési tárgyakkal, rádióval, tv-vel segíteni a hátrányos helyzetben lévő települések lakóit. A tárgyi és személyi feltétel javításával egyidőbén korszerűsíteni szükséges a tanyai népművelést, a bevált tanyanapok színvonalasabb lebonyolításával, a települé­sek kulturális programjának differenciálásával. Csak társadalmi összefogás­sal tudnak felzárkózni foko­zatosan a tanyákon élők a községekhez, szűnik meg a vi­szonylagos kulturális elmara­dottság. Ez vonatkozik mind az anyagi, tárgyi feltételek megteremtésére, mind a nép­művelésben részt vevők szá­mának, arányának növelésé­re. Ahol nemcsak a pedagó­gusok, hanem az egészségügyi és az agrárértelmiségiek is feladatuknak tekintik a ta­nyavilág művelődésének gon­dozását, az eredmények ki­mutathatók. Hosszabb távon valósulnak meg az átfogó megyei tervek, melyek akkor kecsegtetnek sikerrel, ha egyetlen párt, tanácsi és társadalmi szerv sem veszi le napirendről a tanyavilág sokoldalú támoga­tását. Több mint nyolcvan­ezer szabolcsiról van szó! Páll Géza U T / K É P Reggelizés a vonaton Hétfő. Az a nap, amely új munkahétré szólít. Másók ro- konlátogatásról indulnak naza, vagy éppen rftost ódá, eset­leg munkára, ügyet intézni mozdulnak ki az állandó lakó­helyről. A Nyíregyháza felé induló vonatszerelvény megtelik Má­tészalkán. Fél hét. Az utazás miatt korán kelők legmegfele­lőbb reggelizési ideje. Sokan sok mindennel kapcsolatban leírták már, hogy a szabadban társasán étkezők dugják egymás elől az elemózsi­át. Ne érdekeljen az mást, ki mire bontott tarisznyát, tás­kát. Ez a dugdosás azonban nem mára szól. Most nem dug, nem takar senki semmit. Rögtönzött asztalkát varázsolnak megannyian a kofferekből, táskákból, szatyrokból. Mellettem egy nyirt bajuszú, ötven körüli férfi csizmá­ban, kalapban, és egy szőke göndör hajú fiatalember. Reggeli­zésre bontott csomagjuk semmivel sem kevesebb külön-külön is, mint egy-egy jól fejlett kacsa sült részei. Jóízűen esznek. Zsebkéssel vágják le a csontokról a rántott húst. Sőt, a fia­talember változatosságot csinál: jókora főtt szál kolbász ka- rikázásával elegyíti a kacsahúst. Mind ezután gyönyörű sár­ga körtéket harapnak, szívják a cukorédes levét. Nagy zerű együttes étek. De a húsoknak legalább fele megmarad. Nem bírhatnak vele. Az idősebbik ember a megyeszékhelyre, Nyír­egyházára utazik telekkönyvi ügyet intézni, a fiatalabbik Vi~ sontára, gyárat építeni. Egy faluba valók, a szatmári részen. De lehet tovább nézni az étvágyas reggelizőket. Pörkölt­ből való csirkecomb, főzött disznósonka, rántott kacsa és U- barészek a legtöbb kézben. A „változatosság” a vonat indu­lásáig már Szálkán vásárolt bolti felvágott, kolbász, disznó­sajt. Két kisfiúcska — négy-ötévesek lehetnek — anyjuk fi­gyelme mellett fehér üvegből tejet isznak, hozzá héjavágott kenyeret harapnak. Aztán sütemények, kalácsok, gyümölcsök. Otthonról ho­zottak. Idősebb néni, aki mellett horgolás pihen, kekszét eszik, s közben hőpalackból gőzölgő teát iszik. Reggelizés a vonaton. Az étkek változata. Bőségben. Nem dug senki semmit. Csak egyetlen fiatal nő nem eszik, vaskos könyvet tart a térdén, abból olvas. (Móricz Zsigmond: Ro­konok című regénye.) Kis bizalmas kérdésre elmondja az ifjú nő, ő már Csenger felől Mátészalkára érkezésekor letud­ta a reggelizést. Rántott tyúkhúst, almésbélest és szilvát reg­gelizett. Mellette kiürült bambisüveg, az ablak keskeny pár­kányára téve. Nagy szerelmese az olvasásnak, s ezt a hosz- szabbik utat teljesen azzal akarja eltölteni. Egyébként kezdő tisztviselő a megyeszékhelyen, következő szombaton utazik vissza a szülőfaluba. Hetenként teszi meg az utat. A teljes látvány önkéntelenül kényszerítő: hangtalanul is jó étvágyat kívánni az utazó reggelizőknek, ismeretlen úti- társaknak. (asztalos)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom