Kelet-Magyarország, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-26 / 174. szám

fm.vr wA<FrAT?0Fsz*f5 *988. Július 2t' Ünnepélyesen búcsúztatták a magyar VITtieiegációt (Folytatás a 1. oldalról.) — Megbízzuk küldöttein­ket, szerezzenek hazánknak a Magyar Népköztársaságnak, a szocializmusnak új barátokat, régi barátainkkal pedig fej­lesszék tovább kapcsolatain­kat. Népszerűsítsék történel­mi eredményeinket, céljain­kat, ismertessék országépítc terveinket. Legyenek büsz­kék, hogy felszabadult or­szágban élnek, ahol a szocia­lizmus építése sikeresen ha­lad előre. Rendszerünk szi­lárd, megingathatatlan. Szocialista utunkat, ame­lyen járunk, a felszabadító Szovjetunió nyitotta meg, népünket, ifjúságunkat el­szakíthatatlan testvéri kapcsolatok fűzik a szovjet néphez. Sikereink feltétele a munkás­osztály hatalma, a kommu­nisták pártjának vezetése. Ismertessék népünk, ifjú­ságunk elhatározását; soha nem engedjük, hogy szocia­lista vívmányainkat, orszá­gunk függetlenségét és biz­tonságát bárki is veszélybe sodorja. Erőinket nem kímél­te készek vagyunk a szocia­lizmusnak, a szocialista or­szágok kollektív biztonságá­nak, az egész szocialista kö­zösségnek megvédésére. — Legyenek delegátusaink a békés egymás mellett élés, az általános és teljes leszere­lés, a világbéke meggyőző erejű szószólói. Hirdessék azt a humánus és mélysége­sen igaz elvet, hogy a szo­cializmus a jövője az egész világon az emberiségnek. A szocializmus biztosíthatja csak az ember örök álmát, a József Attila-i szép szó vilá­gát, a szocialista szabadság­ból megszületendő rend s a szocialista rendből megszüle­tő szabadság szép, értelmes világát. — A szocialista orszá­gokban végbemenő építő- munkához békére van szükség. A szocialista kö­zösség országai, a Szovjet­unióval az élen mindent megtesznek, hogy elhárít­sák a termonukleáris ka­tasztrófát, megmentsék az emberiséget. — A világ ifjúságának egészében felfelé ívelő és nemes célokért küzdő moz­galmai, néhol még ennek a zavaros hullámai is mutat­ják, hogy a kapitalisták által hirdetett úgynevezett „jóléti társadalom” hamis eszméje megbukott. Uj világért har­colnak a fiatalok is. Nálunk azért küzdenek, hogy fejlet­tebb, még vonzóbb legyen a szocialista társadalom, nyu­gaton azért küzdenek, hogy legyen náluk is szocialista társadalom. Arról szólt ezután Biszku Béla, hogy a Világifjúsági Találkozók hagyományait kö­vetve, a IX. VIT városa, Szófia nemcsak a nagy viták, véleménycserék, hanem a fia­talság. az erő, az ügyesség és a szépség ünnepeinek színhe­lye is lesz. — Kívánjuk — mondta — hogy a magyar ifjúság képviselői szerezzenek dicsőséget, megértést, és meg­becsülést a Magyar Népköz­társaságnak. A fiatal művé­szektől, táncosoktól, éneke­sektől, sportolóktól is azt kérjük, képviseljék méltón hazánkat. Ápolja küldöttségünk a vendégszerető Bulgáriá­ban a bolgár és a magyar ifjúság testvéri kapcsola­tait. Vigyék el és adják át testvéri üdvözletünket és jókívánságainkat a szocia­lizmust építő bolgár nép­nek és ifjúságnak. Beszéde végén Biszku Béla hangsúlyozta; „VIT-küldott- ségünk tagjaira nagy és fe­lelősségteljes munka vár. Amikor pártunk Központi Bizottsága nevében búcsú­zom, biztosra veszem, hogy méltón fogják teljesíteni kül­detésüket. Érdeklődéssel fi­gyeljük tevékenységüket, si­kereket kívánunk, jó utat, kedves fiatal barátaink! Vi­szontlátásra a magyar föl­dön! Viszontlátásra Budapes­ten! Fergeteges taps felelt a VIT-delegáció és a megjelen­tek részéről Biszku Béla sza­vaira. Ezután a Szófiába in­duló küldöttség vezetője. Mé­hes Lajos, a KISZ Központi Bizottságának első titkára kö­szönt el az itthonmaradóktól, a delegáció részéről. Méhes Lajos beszéde Méhes Lajos a IX. Világif­júsági Találkozóra induló magyar delegáció nevében megköszönte a párt Központi Bizottságának üdvözletét és jókívánságait. Köszönetét mondott a nagygyűlés rész­vevőinek, hogy a búcsúztatás­ra egybesereglettek a Parla­ment elé. Köszönjük — mondta — a magyar ifjúság, a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség megtisztelő bizalmát, amelynek eredményeként mi, •100-an képviselhetjük hazán­kat a szófiai fesztiválon. — Érezzük és tudjuk — folytatta —, hogy soha nem volt még olyan nagy szükség a világ ifjúsá­gának egységes fellépésé­re, harcos kiállására és | szolidaritására, mint nap­jainkban. Amikor az Amerikai Egye­sült Államok agresszív, gyil­kos háborút folytat a vietna­mi nép ellen, amikor a nem­zetközi imperializmus a világ különböző pontjain összees­küvéseket sző a béke és a haladás erői ellen, veszélybe sodorva az emberiséget, a vi­lág ifjúságát. — Delegációnk minden tag­ja — folytatta — megérti és át- érzi felelősségünket, felada­tainkat. Optimizmussal indu­lunk útnak. Bizakodásunk, magabiztosságunk alapját azok a nagyszerű eredmények jelentik, amelyeket a szocia­lizmust építő népünk az élet minden területén kivívott magának. Azon leszünk, hogy a VIT-en részvevő valameny- nyi nemzet fiaival megis­mertessük és megszerettes­sük az új életű Magyaror­szág eredményeit, dolgos munkás hétköznapjait, or­szágépítő terveit. — Ma sokan keresik a vá­laszt a kérdésre: merre tart a világ ifjúsága? Minden erőnkkel hozzá kívánunk já­rulni, hogy ez a nagy nem­zetközi ifjúsági seregszemle barátnak és ellenségnek egy­aránt bizonyítsa: a világ if­júsága egyre fokozódó öntu­dattal és lelkesedéssel a sza­badság, a függetlenség, a né­pek közötti barátság, a tár­sadalmi haladás oldalán áll. Legfontosabb feladatunknak azt tekintjük, hogy a Világ­ifjúsági Találkozón erősítsük a világ fiataljainak, a földke­rekség haladó ifjúságának egységét, barátságát és szoli­daritását. Erre készültünk, ezek jegyében mértük fel küldetésünk célját, köteles­ségünket és felelősségünket. Felelősek vagyunk el­sősorban a magyar fiata­lok előtt, akik lehetővé lették, hogy ezen a Világ­ifjúsági Találkozón az ő képviseletükben részt ve­gyünk. Felelősnek érezzük magunkat népünk és pár­tunk előtt, egyben az egész világ haladó közvéleménye előtt is. A búcsú perceiben ígérjük és fogadjuk, — mondta Méhes Lajos — hogy a VIT-delegá­ció minden tagja pártunk po­litikájának szellemében, né­pünkhöz és ifjúságunkhoz méltón képviseli szeretett ha­zánkat, a Magyar Népköz- társaságot! Mindent megte­szünk a fesztivál sikeréért, a szolidaritás, a béke és barát­ság, a világ ifjúsága egysé­gének erősítéséért! A zenekar az „Egy a jel­szónk, a béke..." dallamaival töltötte meg az embersoka­sággal teli teret. 200 egyen­ruhás úttörő futott a nagy­gyűlés elnökségéhez és a de­legációhoz, virágcsokrok, nemzeti színű és piros zász­lócskákat nyújtottak át, A kö­vetkező pillanatban öt óriási léggömbtől „vezérelve” a magasba röppent egy hatal­mas transzparens, rajta szí­nesen megformálva a szófiai fesztivál jelvényképe, körben a „Szolidaritás, béke és ba­rátság" felirattal. Nyomában rengeteg apró, sok színű lég- gömböcske kúszott a tér fölé. Este a budapesti ifjúsági parkban műsoros, táncos rendezvények, majd vacsorá­val zárult „szófiai ifjúsági követeink” utolsó itthon töl­tött napjának gazdag ese­ménysorozata. Pénteken reggel indul el Budapestről a magyar fiatalok VIT-delegá- ciója. Kiülteti ék Szergej líexawlrovics alfábcrnagyot A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Szergej Alek- szandrovics Andrjuscsenko altábornagynak, a Szovjet­unió Hősének, az ideiglene­sen Magyarországon állomá­sozó szovjet csapatok pa­rancsnoka első helyettesének Magyarországról történő vég­leges eltávozása alkalmából, a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok és a Magyar Néphadsereg alakulatai közöt­ti eredményes együttműködés kiépítésében végzett tevé­kenysége elismeréséül a Vö­rös Csillag érdemrend kitün­tetést adományozta. A kitüntetést Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke nyújtotta át. Jelen volt a kitüntetés átadásánál: Cseterki Lajos, az Elnöki Ta­nács titkára, Csémi Károly altábornagy, a honvédelmi miniszter első helyettese, Borbándi János, az MSZMP KB osztályvezetője, Kaszás Ferenc vezérőrnagy, honvé­delmi miniszterhelyettes, K. I. Provalov vezérezredes, az ideiglenesen Magyarországon állomásozó szovjet csapatok parancsnoka és I. M. Golo- vány alezredes, a Szovjetunió budapesti nagykövetsége ka­tonai attaséhelyettese. Külpolitikai összefoglaló § A clevelandi sortüzek <jjjj> Humphrey „előlege44 Tizenegy halálos és 19 se­besült áldozata van a cleve­landi tűzpárbajnak, amely szerda hajnalban zajlott le a rendőrség és négerek egy csoportja között. A clevelandi néger nyomornegyeden vé­gigsöprő sortüzek ismét rá irányították a figyelmet az amerikai szegénység kilátás talanságára, az elkeseredett­ségre és a néger gettók re­ménytelen helyzetében rejlő veszélyekre. Jellemző egyéb­ként, hogy a clevelandi tűz­harc nyomán, amely egy he­lyi incidensből robbant ki, az FBI „az egész országot behá­lózó összeesküvésről” adott ki nyilatkozatot. A néger probléma része an­nak a csődtömegnek, amelyet a Johnson-kormányzat a vá­lasztás után a következő ad­minisztrációnak átad. A vá­lasztási előhad járat most már naponta hoz új és új nyi­latkozatokat a várományosok mellett és ellen. Humphrey alelnök, demokrata párti pá­lyázó tíznapos határidőt adott önmagának egy szerda esti televíziós beszédében, amíg kidolgozza nyilatkozatát az Egyesült Államok külpoli­tikájáról. Ez válaszul hang­zott el McGovern dél-dakotai szenátor követelésére, hogy Humphrey sürgősen határolja el magát Johnson politikájá­tól — különösen a vietnami kérdésben. Humphrey „elő­legben” kijelentette: „képte­lenek vagyunk arra, hogy mindent mi intézzünk a vi­lágban és nem lehetünk a világ rendőrei.” Egyre többen fejtik ki azt a véleményüket, hogy Edward Kennedy lesz a demokraták alelnökjelöltje, bár ilj'en köz­lést a Kennedy család még nem tett. A vietnami jelentések kö­zül figyelmet érdemel az a saigoni hivatalos közles, hogy június 2-án egy ameri­kai helikopterről kilőtt raké­ta megölt hat magas rangú dél-vietnami katonatisztet. E hírt nem hivatalos formá­ban már korábban is közöl­ték. Most azért folytattak vizsgálatot, mert az áldozatok hozzátartozói azt állították, hogy a dél-vietnami kormány politikai okokból tette el láb alól a tiszteket. Az epizód éles fényt vet a dél-vietnami bábrezsim urai közt folyó hatalmi harcra. BUDAPEST Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, Losonczi Pál, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, és Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány el­nöke táviratot küldött dr. Fi­del Castro Rúz őrnagynak, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első tit­kárának, a kubai forradalmi kormány miniszterelnökének és dr. Osvaldo Dorticos Tor- radonak a Kubai Köztársaság elnökének, a nemzeti felkelés napja, a Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából. PRÁGA Prágában szerdán ülést tar­tott a XIV. rendkívüli párt- kongresszus előkészítésére alakult Politikai Bizottság, amelyet a CSKP KB májusi teljes ülésén • választottak meg. Alexander D léceknek, a bizottság elnökének a CSKP KB első titkárának vezetésé­vel megtárgyalták azokat az alapanyagokat, amelyeket az egyes munkabizottságok a XIV. rendkívüli pártkong­resszus tárgyalásaihoz előké­szítettek. MOSZKVA Koszigin, a szovjet minisz­tertanács elnöke csütörtökön a Kremlben fogadta Vaclav Vales csehszlovák külkeres­kedelmi minisztert. Mint hi­vatalosan közölték, Koszigin és Vales baráti légkörben megvitta a feleket kölcsönö­sen érdeklő kérdéseket. PHENJAN A koreai fegyverszüneti bi­zottság csütörtökön ülést tar­tott Panmindzsonban. Az ülé­sen Pák Csun Guk vezérőr­nagy a KNDK képviselője határozott tiltakozását fejezte ki amiatt, hogy az amerikai csapatok nem hagynak fel fegyveres provokációikkal a KNDK ellen. GENF A genfi leszerelési értekező let csütörtöki üléséről csu­pán egy felszólalás híre ér­kezett. A nyugati hírügynök­ségek beszámolója szerint Foster amerikai delegátus fejtette ki nézetét a békés cé­lú nukleáris robbantásokról. s. Másnap egy öreg férfi ko­pogott be. kezet nyújtott egyenként mindenkinek, majd .Schirmbaumhoz lépett és megszólalt. — Odesszából érkeztem. — Az én nevem meg Wladislaw. Az öreg férfi ekkor Sehirmbaumba karolt. — Nagyon fáradt vagyok, nem kísérne haza, itt lakom a közelben. Lekocogtak a lépcsőn, már az utcán jártak, amikor az idegen férfi megszólalt. — Szeretek emeletes bu­szon utazni. — Nekem jegyem is van hozzá — mondta Rudolf és zsebe mélyéről eiőhalászta a buszjegyét. Az idegen is elő­vette a sajátját, s ezután így szólt: — Most velem «art, el­vezetem a végleges lakásá­ra. Beköltözik, rendbeszedi magát;. Holnap délután pon­tosan 16,35-kor három régi barátja érkezik. A jövőjére részletes tájékoztatásra szá­míthat tőlük. Később egy lány jelentkezik majd akitől megtudja, mi mindenre lesz szüksége jövendő életéhez. Nyakkendőt, harisnyát, apró cikkeket kell árusítania. A jelszava: „Nagy forgalom, kis haszon”. El kell érnie, hogy naponta száz vevője is legyen, hogy elvegyülhesse­nek köztük a látogatók. Ezek mindig letépett sarkú ötvenessel fizetnek majd. A bankjegyet ne helyezze a kasszába. Jön majd ugyanis egy másik vevő, aki ugyan­azt az árut kéri magától, .pint aki korábban, sérült ötvenessel fizetett. A meg­jelölt pénzt e második sze­mélynek kell átadnia. Jó, ha tudja, a bankjegyekre em­bereink információkat je­gyeztek fel. Most már lát­hatja, maga lesz a mi köz­ponti összekötőnk. Még jó ideig gyalogoltak, mire egy frissen újjáépített ház elé érkeztek. Felmentek az emeletre. A szép lakás fürdőszobájában forró víz bugyogott ki a csapból. Ru­dolf megfürdött, tisztálkodott. Harsogóan friss, illatos ágy­nemű rejtőzött a heverő­ben. Megágyazott.. Lefekvés előtt megtisztogatta vadonat­új fegyverét. „Az SS él, parancsol, ellátja az embe­reit” — gondolta félálomban. Másnap jókor reggel éb­redt. A lakás déli ablakai a nap aranyló fényében fü- rödtek. Félrehúzta a füg­gönyt és napozott. Később az előszobafalba épített szekrényt fedezett fel. Katonai konzervek. k;|- vé és egy gyorsforraló rei- tőzött az ajtaja mögött. Ugv érezte, most foglalta el iga­zán a lakást: a kis helyisé­geket a piritós, a frissen főtt kávé és az olvadó vaj fűszeres illata lengte be. Pihenéssel, semmittevéssel töltötte a napot Pontosan 16,35-kor csen­gettek. Három férfi lépett be a lakásba, kemény arcú emberek, egyikükön fekete papi reverenda volt, a másik két férfi jellegtelen, díszte­len, egyszerű polgári ruhát viselt. Amikor Schirmbaum be­csukta mögöttük az ajtót, köszönésre lendítették kezü­ket. Bementek a szobába, le­húzták a redőnyt, villanyt gyújtottak. — Maga az előszobában őrködik — mondta csende­sen a reverendás. — Kávé, vaj, piritós, son­ka az előszobái kisszekrény- ben. Szolgálják ki magukat — invitálta vendégeit a há­zigazda. A jövevények fesztelenül falatoztak. Schirmbaum a lépcsőházi ajtó közelében helyezkedett el. Kezében volt a pisztolya, de úgy érezte, hogy őrködése puszta forma­litás, hiszen semmiféle meg­lepetéstől nem kell tartamok A három vendég a szobá­ban úgy ült, hogy Rudolf egyiküket, sem tudta alapo­sabban szemügyre venni. Eb­ből megértette, hogy „őr­szolgálata” tulajdonképpen ürügy. Részt is vesz a ta­nácskozáson. meg nem ts, nem látja, ki szól; nem tud­ja megjegyezni az arcát. „Vigyáznak magukra”,., meg­értette elgondolásukat és egyre fokozódó csodálatot érzett vendégei és a titokza­tos szervezet iránt. — Uraim — mondta va­laki — mostantól kezdve hosszú ideig nem találko­zunk. Tisztáznunk kell a tennivalóinkat Kérem tá­bornok, terjessze elő jelen­tését. — A mai napig kétszáztíz bujdosó SS-katonánkat és tisztünket derítettük fel és kapcsoltuk munkánkba. Bécsben egy zászlóalj erejé­vel felérő szervezettel ren­delkezünk. Az organizáció gyakorlatilag két irányú te­vékenységet folytat: egyrészt összeköttetést teremt a buj­káló és letartóztatott SS-ek és az Odessza között, más­részt pedig anyagiakkal, ira­tokkal és minden lehető mó­don segíti bajtársainkat ab­ban, hogy az amerikai meg­szállási övezetbe, München­be jussanak. Ott a Deutsches Múzeum raktárában dolgozó Simmy nevű alkalmazottat kell keresniök. Érti és figye­li ugy-e a dolgokat Schirm­baum?! — Igenis! — Elsején azután megnyí­lik üzletünk — folytatta az előbbi hang. — Megbízot- taink ott cserélik ki értesü­léseiket. Erről már tájékoz­tatták Schirmbaumot. De vészjelzésről is gondoskod­nunk kell. Abban az eset­ben, ha az üzletben bárki olyan tíz schillingessel Q* zetne, amelyet legalább há­rom darabból ragasztottak össze, összekötőnk azonnal Svájcba utazik, de előtte né­hány gyöngysort helyez az üzlet kirakatába. Addig egyetlen darab ékszer sem lehet az üzletében. E jellel riasztja szervezetünket Az ODESSZA ekkor talpra ug­rik és megteszi a helyzet kívánta szükséges védelmi intézkedéseket. — Schinnbaum nem tu­dott tovább parancsolni kí­váncsiságának. — Elnézést uraim — szólt — de mi ez az ODESSZA? Bent hosszú ideig senki nem válaszolt. Azután egy eddig csendes, de Schirm­baum által valahonnan már ismert hang szólalt meg. Ta­goltan mondta: — Odessza — egy város­név. Győzelmünk egyik ál­lomása volt. Városnév..,' amely akár rövidítésként is felfogható. Organization D-er E-hemaliger SS A-ngehöri- ger. Az Egykori SS Katonák Szervezete. Vagyis: ODE­SSZA. A holnapi győzelem dicsősége. Aki ezt érti, élve többé nem vonulhat vissza- ODASSZA — most már ma­ga Is. Egy mindenkiért. Mindenki egyért. Van ko­nyakja? — fordult Schirm- baumhoz. 1 (Folytatjuk) | Kémfopíénet Bodrogi Sándor;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom