Kelet-Magyarország, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-26 / 174. szám

m Túiiui a* trixrr magyar őrs? á es $ ni««? Gondok, tervek a városiasodé Mátészalkán nyilván, akiknek lakásgond­ja van. A lakásgond egyik oka, hogy felszabadulástól napjainkig Mátészalkán ösz- szesen 44 állami lakás épült. Állami lakás a jövőben fog több épülni. Építenek azonban az üzemek, intéz­mények: az OTP tizenkettőt, a MÁV 16, a kórház 12, a TITÁSZ 24, az ipari szerel­vények gyára 32 lakást épít­tet meg rövidesen. Túlzás enne azt mondani, hogy a lakásgond így egycsapásra megszűnik. A városiasodáshoz sürgő­sen rengeteg kisebb-nagyobb, a község mai arculatát még meghatározó dolgon kellene változtatni. A víz. az üzlet- probléma mellett sok kilo­méter utat kellene épileni, meg kellene oldani a műve­lődés gondjait, a fiatalok kulturáltabb szórakozását. Ehhez pénz, és sok pénz kel­lene. Mátészalkának például kevesebb a községfejlesztési alapja, mint a járás bár­melyik nagyobb községének. Mondhatná bárki e ke­veset jelentősen lehet­ne növelni társadalmi munkával. Lehetne és nincs is ezzel baj, mert a lakosság, az üzemek dolgozói évente mindig több, mint 300 ezer forint értékű társadalmi munkát végeznek, E közös munkának szép példája, amikor a strandot építették meg, amely több millió fo­rintos értékű és dísze a köz­ségnek. SZATMÄR KAPUJA Má­tészalka. Ott minden vonat­nak végállomása van. Na­ponta több, mint kétezer ember tart kényszerpihenőt az átszállásig. Jó alkalom, hogy az átutazók Mátészal­kával megismerkedjenek. Az első látnivaló rossz élményként hat. Szembetűnő az állomás és az állomási tér­ség. Főleg a higiénia?! A szűk várótermek! Egy eny- nyire forgalmas, gazdasági­lag kulcsfontosságú vasúti csomópont mást érdemelne. Nem csoda, ha ezen az állo­máson nem szívesen időznek az emberek. Akinek pár perc ideje van, elkívánkozik on­nan. Ee a községbe. Ott le­galább rendezett parkot talál, nyáron időtöltésre kellemes árnyékos hely. Csak ne kí­vánjon senki kirakatot néz­ni. A község főutcája a Baj- csy-Zsi)inszuy utca 32 üzlet­tel. Akad ezek között esz­presszó, italbolt, étterem. Mindez többnyire megrok­kant épületekben, virit a vakolatlan fal. Amilyenek az épületek, olyanok a kiraka­tok. Rendezetlenek, piszko­sak. A községnek is rossz kirakat. De talán ez lenne a kisebbik baj. Mátészalka lakossága érzi, hogy a ke­reskedelemben még nem ju­tottak el arra a szintre, amely ma mindenütt elemi követelmény. Egy példa: a zöldség, a gyümölcs, a ba­romfi drágább mint Nyír­egyházán. Nyilván azért, mert az áru többnyire más megyékből érkezik. (A köz­ség vezetői elmondtak egy olyan meglepő dolgot is, hogy a helyi termelőszövet­kezet vezetője, amikor tudo- domására jutott, hogy egy közeli tsz üzletet kíván nyit­ni Mátészalkán, kijelentette, Mátészalka a mátészalkai tsz területe, idegen tsz épít­sen másutt üzletet.) Nemcsak ez Mátészalka. A már említett főutcán akad szép épület is, de még több lesz egy éven belül. Nem messze az állomástól új épü­let alapjait rakják és pár száz méterrel arrébb beton­vázak magasodnak. Szálloda- készül, ABC áruház. Az épít­kezések nyomai a község belterületén és túl minde­nütt megtalálható. A köz­ség határain kívül például kútfúrók serénykednek. Pró­bafúrást végeznek, amely a vízmű előhírnöke. A vízmű és csatornázás 78 millió forintba kerül majd, s ennek jelentős ré­szét a község lakosai ad­ják. de szívesen, mert jó vizet akarnak inni, mert fü­rödni akarnak. MÁTÉSZALKA, a hajdani megyeszékhely város kíván lenni. A helybeliek a lakos­ság, de a község vezetői is régóta és gyakran ízlelgetik ezt a szót. A jelen minden kapavágása, téglarakása is azt példázza, hogy a község I várossá növi ki magát. A szálloda például több emele­tes, 103 ágyas lesz, éttermé­ben 150 fő kiszolgálására lesz lehetőség. Az épülő ABC áruházzal Mátészalka kor­szerű üzletet kap. Sőt a vasúti bérházaknál meg egy Ids ÁBC áruház felépítését is tervezik. A városiasodás azonban nemcsak a jövő nagy épít­kezéseitől függ, annak mag­ja már megvan, létezik. A községnek jelenleg 11200 lakosa van, és 63 kisebb-na­gyobb intézménye, üzeme. A 63 bői jelentős az ÉR­DÉRT, a faipari, a tejipari vállalat, az ipari szerelvények gyára, a gépjavító, a sütő­ipar. valamint az állami gaz­daság és a termelőszövetke­zet. Ezek az üzemelt, a község férfilakosainak tartós mun­kaalkalmat biztosítanak. Csak az asszonyok nem tud­nak elhelyezkedni. Több, mint ötszáz asszony van a községben, akik szívesen vállalnának munkát, de nincs munkaalkalom. És ha már erről szólunk, bizonyos mértékig ehhez kapcsolódik az a probléma, hogy a gim­náziumban, technikumban igen sok lány is tanul. A végzős tanulók közül a fiúk, főleg ha ipari tanulónak mennek, könnyen el tudnak helyezkedni. A lányok azon­ban elkallódnak. A község vezetői hangsúlyozzák, ez a jelen problémája. Megoldja majd a tervezett iparosítás. BÁRMENNYIRE is sze- retué az ember, nem lehet a jelent a jövőtől elvonatkoz­tatva szemlélni. A jövő, az a szó, hogy lesz, mindunta­lan előbukkan. A lakásgond is a jövőben oldódik meg. Építkeznek most is Mátészal­kán, elég ehhez csak a vá­sártér környékén körülte­kinteni. Ez az építkezés azon­ban nem tünteti el azt a tényt, hogy a községi tanács­nál több, mint háromszáz olyan családot tartanak Több levélét kaptunk a nyíregyházi üzemek dolgozói­tól a Nyíregyházáról kora délután induló vonatok új menetrendjével kapcsolatban. A lapban is foglalkoztunk a dolgozók panaszával, s erre az alábbi választ kaptuk: Az 1968—69. évi menet­rendi időszakban a 6124 szá­mú (mátészalkai) személy- vonat indulási ideje 14 óra 20 perc, korábban 13 óra 59 az Átutazó sokat lát­hat, tapasztalhat. Képeslapot is vásárolhat, amelyen egy pár jellegzetes épület lát­ható. Üdvözlet Mátészalká­ról. A képeslapok képei ré­gen készültek, láttukon olyan érzés támad, Mátészalkán megállt az idő. A problémák ellenére nem így van. A ké­peslapokra jócskán lehetne már olyan új képeket rakni, amelyek azt példázzák, fej­lődik a község. Seres Ernő perc volt. Az új indulási idő beállításával az volt a törek­vésünk, hogy az üzemek dolgozói és az iskolások nagy többségének kedvezőbbé te­gyük az utazást. A jelenlegi menetrendi időszakban a menetrend kötöttsége nem teszi lehetővé a későbbi in­dításra vonatkozó kérelem teljesítését. MAv igazgatóság Debrecen A lap megírta, az illetékes válaszol Vasúti menetrend változtatásra most nincs lehetőség Konkurrencia Most megírom nagy elbe­szélésemet. itt érzem már az ujjamban. Csak elő gyorsan a tollat. Papirost. No rajta: „Akkor a fagyos hóra kiraj­zolódott fekete nerebundájá- r.ak árnyképe. Egy nercbun­dáért tettem? Kérdezte ma­gától, és retiküljéböl vad el­szántsággal elővette...” De mi ez? Beszorult egy dongó az ablakok közé? A monoton zümmögés lassan hatolt az agyamig. Elzsib­basztotta. Próbáltam koncent­rálni a r.agy műre. Hol hagy­tam a fonalat? ...A halk, mo­noton hang hol felszakadt, hol mag alászállt. Egyre idegesí- tőbben. Végre felfedeztem a dongót. Egy ősz hajú . bácsi döhgicsélt. Ujjaira támasztot­ta fejét, szemét merően rám­szögezte, és kitartó egyhan­gúsággal dönnyögött. Arrébb ültem a „csöpp” legtávolabbi sarkába. De hallottam. Most már semmi másra nem tud­tam figyelni, csak az agyam­ban egyre hangosabban zúgó ciünnyögéSre. Rettenetes. Fi- xiiozlam az öreget. Semmi. Egykedvűen dünnyögött. A torkom köszörültem. Tovább dünnyögött. Felugrottam és elrohantam. Ismét egy hónapig hordoz­tam a nagy témát, míg végre rámtört. Rohantam a „lovar­da” presszóba. Leültem egy Karokba. No rajta! „...retikül- jéből vad elszántsággal elő­vette...” A dongó!Adünnyögő veszedelem. Ott ül szürke ka­bátjában és egykedvűen dünnyög. Borotvált arcát uj­jaira támasztja. Kitolok én veled. A „lovarda” vége messze van. Ha, ha, ha! Ott aztán írhatok. Azért is írok. „Elővette a... elő... előkelőén.” Jaj! Fizetek. A hónap nehezen telt el. Uj presszót találtam. Ahol csend van és mindenki ír. Ott végre én is megírhatom igazi mestermunkámat. Ká­vét és konyakót rendeltem. Megittam. És megkezdődött a várva várt alkotó pillanat. „Akkor a fagyos hóra kiraj­zolódott fekete nercbundájá­nak árnyképe. Egy nercbun­dáért tettem? Kérdezte ön­magától, és retiküljéböl vad elszántsággal elővette a...” nyavalya törje ki ezt az ala­kot. Megint itt van a hátam mögött. Hallom, hogy düny- nyög. Mit vétettem, hogy pont nekem dünnyög. Hátranézek. Ott ül. Elegánsan, jólfésülten. Állat aranygyűrűs újjára tá­masztja. — Kicsoda ön kérem? — A dünnyögő író — mondta csendes egyszerűség­gel. — ön író? — írásom sösem jelent meg. De rájöttem, hogy min­denkit zavar a monoton dünnyögés. — ön szándékosan?... — Kis üzlet ez, kérem. — Hogy érti ezt? — Nézze, előbb utóbb rmn­DOHANYSZORET. Naponta 100 mázsa hevesi dohányt raknak szárítóba a nyírgyulaji telepen. Hammel Jötset teiv. 91EDDIG TART cs iiófmitYOS helyzet ? intézkedések a munkás-paraszt gyerekek jobb tanulmányi gondozása érdekében Még tart az iskolai szün­idő, de az oktatási szervek már javában dolgoznak az 1968—09-es iskolai év előké­szítésén. Egyik égető problé­ma országszerte a munkás­paraszt szülök gyermekeinek eredményesebb tanulmányi gondozása, hogy ezek a gye­rekek azonos, vagy hasonló alapképzettséggel végezhes­sék el az általános iskola nyolc osztályát s ne legyenek hátrányos helyzetben a to­vábbtanulásban. Korszerű szemléltetés Ezzel a szerteágazó problé­mával foglalkoztak e héten a Vásárosnaményi Járási Ta­nács VB ülésén. Mint az ülé­sen is megállapították — az 1967—68-as tanévben a ta­nulmányi eredményeket vizs­gálva sokat javult a helyzet. Megyei szinten elsők között van a járás. Kétszáznegy­venöt tanuló ismételt évet a denki üzletet köt velem. Fizet és én égy másik presszót ke­resek. S dünnyögök, az otta­niaknak. Elvégre dünnyögni csak szabad? ön még ugye, nem fizetett? Ezért mostan­ság önnek elég sokat düny- nyögök. — Mennyit fizessek? Szégyellősen lehunyja a sze­mét. — Amennyit tetszik. Irány­ár húsz forint. Fizetek. Számlát ad. Igazol­ja. hogy dünnyegésért felvett húsz, azaz húsz forint hono­ráriumot. Most már szabad vagyok. Fellélegzem. Végre megírom életem fő művét. Előveszem a toliam. .....és retiküljéböl vad elszántsággal elővet­te...” Mümümüm... — Hé, ki­áltottam. mi ez? HiUzegés?! Én már fizettem! Emberem széttárja a kar­ját. Ujjával a szájára mutat. — Én csendben vagyok ké­rem. ö dünnyög, a másik asz­talnál. A konkurrencia' Regös István gyerekek 3,67 százaléka, a megyei 5,06 százalékkal szem­ben. A járás iskoláiban a leg­nagyobb gondot továbbra is az oko2za, hogyan lehetne csökkenteni a bukások és az osztályzatlan tanulók számát, milyen eszközökkel segíthetik eredményesen a hátrányos helyzetű munkás-paraszt származású tanulókat. Milyenek az adottságok a járásban? A korszerű isme­retnyű j tás mellett a modern iskolai eszközök alkalmazása az egyik „titka” a hátrányos helyzetű tanulók eredményes oktatásának. A járás minden iskolájában van magnetofon, rádió, lemezjátszó, 27 helyen televízió is segíti az oktató­nevelő munkát. Nagy gondot fordítottak a szemléltető kí­sérleti eszközök szinté töme­ges beszerzésére. A nevelők megtették a kezdeti lépéseket, hogy elterjesszék a tanulók önállóságát, aktivitását növe­lő munkaformákat. Megdup­lázódott a szakkörök száma, a járásban 76 szakkörben 1774 gyerek tökéletesítette isme­reteit. A tóvábbtanulni akaró tehetséges gyerekeknek hoz­ták létre Vásárosnaményban a kis matematikusok baráti körét, melynek 53 tagja van, a gyerekek helyből és a kör­nyező községekből járnak a foglalkozásokra. Önbizalmat adó munkák Legfontosabb eredmény­nek tekintik a járásban, hogy a pedagógusok felismerték: az árnyalt, differenciált ta­nítási órákon nyújthatják a legtöbbet a hátrányos hely­zetű tanulóknak. Az órákon differenciáltan foglalkoznak gyerekekkel, felmérik milyen területen szorulnak korrepe­tálásra, egyéni tanításra, cso­portos munkára. Már a taní­tási órákon igyekeznek meg­alapozni ismereteiket. Az 1967—68-as évben egyik fc feladatnak azt tekintették hogy kiküszöböljék az első és az ötödik osztályok bukta­tó jellegét. Sokat segítettek ebben az új típusú órák, melyek a gyerekek öntevé­kenységére, aktivitásara épülnek. Különösen fontos ez a munkás-paraszt gyere­kek esetében, akiknél az ott­honi segítségadás, a különü l« eszközök elérése, az otthoni tanulás helyes megszervezése nehézségekbe ütközik. Ezek­nek a gyerekeknek nyújtanak eligazítást a pedagógusok az ifjúsági, iskolai könyvtári órákon, és a községi könyv­tárakban. Hogyan zajlanak a korre­petálások? Általában fejlő­dött a korrepetálás módja, jobban igazodik a gyerekek egyéni megismeréséhez a gátlásos tanulóknak önbizal­mat ad. Egyéni feladatokat is kapnak itt a gyerekek, ami­ket nem a merev iskolai ke­retek között hanem kötetle­nebb formában végeznek, a mindez hozzájárul önbizal­muk, kezdeményező készsé­gük kifejlesztéséhez. Jobb kapcsolat a szülőkkel A hátrányos helyzetű gye­rekek érdekében külön csa­ládlátogatásokat végeznek a pedagógusok. Egyszerr* szol­gálják ezzel a gyerekek ott­honi nevelési-tanulási körül­ményeinek „feltérképezését” és a szülők pedagógiai tájé­koztatását, mondhatjuk úgy: nevelését. Több község­ben a szülői értekezleteken megismertetik a munkás-pa­raszt szülőkkel, miképpen foglalkozzanak a gyerekekkel. Megvizsgálták a járási ok­tatási szervek a tanterem­problémát, a napközi otthon hálózat fejlesztését, a járás iskolának pedagógusellátott­ságát — melyek mind össze­függnek a hátrányos helyze­tű tanulók nevelésével. To­vábbi intézkedéseket dolgoz­tak ki a 7—8 osztályos mun­kás-paraszt gyerekek terv­szerű előkészítésére a to­vábbtanulásra. Megerősítik a szakköröket, minden tantes­tület elsőrendű kötelességé­vé teszik a hátrányos helyze­tű tanulók segítését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom