Kelet-Magyarország, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-02 / 153. szám

1 «Mai RTSTLf T MAGYARORSZAO 1988. jtWTus f, Barátsági nagygyűlés Tallinnban (Folytatás at 1. oldalról) ködés szüntelen fejlesztése a szocializmus első országával. Ezt jól kifejezi a múlt év szeptemberében megkötött új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésünk, amelyet híven betartunk és tartalommal töl­tünk meg. Országainkat érintő minden fontos kérdés­ben tanácskozunk szovjet ba­rátainkkal, s érdekeinknek megfelelő egyeztetett állás­pont szerint járunk el. Internacionalista és saját népeink iránti hazafias köte­lességünk, hogy erősítsük a szocialista országok kapcso­latait, az összefogással meg­sokszorozzuk erőnket, mert az imperialisták nem nyugszanak bele a szocializ­mus térhódításába, pozícióik elvesztésébe. Az ellenforra­dalmi puccsok szervezésétől kezdve az ideológiai diver- zión át a brutális, agresszív háborúk ki robban ta-sáit; minden fegyvert bevetnek. Csak az vallhatja magát iga­zi internacionalistának, az vállal valóban felelősséget sa­ját népe és más népek sorsá­ért, az méltó a megtisztelő kommunista névre, aki min­dent elkövet a szocialista or­szágok összefogása, az anti- imperialista akcióegység ki­kovácsolása, a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom megbontott egységé­nek helyreállítása érdeké­ben. Mi, magyar kommunisták, I. KÁBIN: a nemzetközi élet alapvető kérdéseinek megítélésében a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­val, a szovjet kormánnyal azonos nézeteket vallunk. Együttérzünk a vietnami néppel és minden lehetséges módon támogatjuk hősi har­cát, amelynek kimenetele nem lehet kétséges: a nép győzni fog. Megoldásra váró felada­tok közé tartozik az európai biztonság szavatolása. - Ébe­ren figyeljük a Német Szö­vetségi Köztársaság kormá­nyának lépéseit, tetteit, ame­lyek nyomán a militarista, revansista, újfasiszta örök nagyobb mozgási lehetőséget kapnak és felemeljük tilta­kozó szavunkat e jelenségek ellen. Mi szolidárisak va­gyunk és teljes erőnkkel a szocialista országokkal együtt a Német Demokratikus Köz­társaság oldalán állunk. Teljes a nézetazonosság pártjaink és kormányaink között a nemzetközi munkás- mozgalom előtt álló feladatok tekintetében is. Közösen vall­juk, hogy különös jelentősége van annak, hogy minden párt politikája homlokterébe helyezze az internacionalista kötelékek erősítését. Az előt­tünk álló feladatok megvaló­sítása érdekében úgy véljük, soha nem volt nagyobb szük­ség a kommunista és munkás­pártok nemzetközi tanácsko­zására, mint most. November 25-én pártunk képviselői is Moszkvában lesznek, a kom­munista- és munkáspártok tanácskozásán és képviselni fogják az összefogás, az egy­ség, az antiimperialista front gondolatát. Kedves elvtársak! A Szovjetunió Kommunista Pártjának és kormányának képviselőivel eddig folytatott tárgyalásaink megelégedé­sünkre. szolgálnak. Hozzájá­rulnak a népeink közötti kap­csolatok további erősítéséhez, a magyar—szovjet barátság elmélyítéséhez és nemcsak az országaink ügyét szolgálják, hanem hasznára vannak a szocialista országok közössé­gének is. Emlékezetes marad szá­munkra tallinni látogatásunk. Hazánkba visszatérve szép emlékeket, maradandó élmé­nyeket viszünk magunkkal. Megcsodáltuk városukat, sok új barátot szereztünk, na­gyon jól éreztük magunkat. Engedjék meg, hogy még egyszer köszönetét mondjak a meghívásukért, szívélyes ven­dégszeretetükért. Úgy érzem, küldöttségünk látogatása hoz­zájárul népeink barátságához, s ezen belül az észt—magyar barátság és együttműködés elmélyítéséhez. őszintén köszönjük pártunk és a magyar nép iránt tanú­sított barátságukat, a szívé­lyes üdvözleteket, amelyeket küldöttségünk hazavisz magá­val. Mi a magunk részéről még egyszer szívből új, nagy sikereket kívánunk önöknek a kommunizmus építésében. A magyar nép sikerei elismerésre méltóak és lelkesítsek A gyűlésen beszédet mon­dott I. Käbin, az Észt Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának első titkára. Be­vezetőben meleg szavakkal köszöntötte Kádár Jánost és a magyar küldöttség minden tagját. Köztudott — mondot­ta —, hogy a ^lagyar Szocia­lista Munkáspárt és személy .-jer nt Kádár János elvtárs fontos szerepet tölt be az or­szágaink közötti testvériség erősítésében. — örömmel tölt el bennün­ket — folytatta —, hogy a testvéri magyar nép magabiz­tosan halad a szocializmus építésének útján. Az önök sikerei valóban elismerésre méltóak és lelkesítőek. I. Kabin ezután a küldött­ség észtországi látogatásának jelentőségét húzta alá. Rá­mutatott arra, hogy a Szov­jetunió és a Magyar Népköz- társaság gazdasági kapcsola­tai erősödésének kedvező ha­tását az Észt Köztársaságban is érzik. Nagyon sok észt üzemben működnek magyar szerszámgépek, különböző berendezések. Autóbuszaink több mint egynegyede az Ikarusz gyárból került ki. Vannak autóbuszvezetőink, akik az önök gyárában ké­szült Ikaruszon generálja- vitás nélkül több mint egy­millió kilométert tettek meg. Ugyanakkor mi exkavátoro­kat villanymotorokat, kazán- berendezéseket, fényképező­gépeket, vlllanólámpákat, ze­negépeket, pamutszövetet és különböző mezőgazdasági ter­mékeket szállítunk önöknek. Az Észt KP vezetője ezután arról beszélt, hogy köztudo­mású a magyar és az észt nép is a finnugor népek csa­ládjához tartozik. Szoros kap­csolat a két ország között azonban mégis csak akkor alakult ki, amikor Magyaror­szágon és az Észt Köztársa­ságban is győzött a szocialis­ta forradalom. A magyar és az észt nép nagyjából azonos időben ünnepli az első ta­nácsköztársaság 50. évfordu­lóját. 1918 novemberében ki­áltották ki észtorszóg munka­kommunáját és 1919 márciu­sában a Magyar Tanácsköz­társaságot. Történelmi tény, hogy március 23-án Anvelt, az észt munkakommuna nép­biztosa tanácsának elnöke az­zal fordult a Magyar Tanács- köztársasághoz, hogy mutas­son példát a többi országnak, amelyekben a proletariátus még nem vívta ki a győzel­met. A magyar és az ^észt dolgozóknak azonban akkor még nem sikerült végérvé­nyesen megszerezniök a ha­talmat. Végül azonban az önök küzdelmét és a mi har­cunkat is siker koronázta. Győzelmünk záloga, hogy hí­vek voltunk és maradunk a nagy Lenin zászlajához és ta­nításaihoz. I. Kabin beszédét a leni- nizmus, a szovjet—magyar barátság, a szociálista tábor egysége, a béke, a demokrá­cia és a szocializmus, a ma­gyar nép, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt éltetésével fejezte be. A forró hangulatú nagygyű­lés az Internacionalé hang­jaival zárult. 30, — Kendben ván — ígérte a százados. — A kihallgatás után hazamehet és elláthat­ja az apácáit. De most be­széljen. Hogyan jutott a kincstárhoz? Honnan vette a kulcsokat. Figyelmeztetem, igazat mondjon. Úgyis min­dem, tudunk Az őr csodálkozva pillan­tott a századosra és biztos hangon mondta: — Egyáltalán nem voltam a kincstárnál. Az ilyesmivel régen felhagytam. — Hogyhogy? — Ismétlem, százados úr, nem én loptam el a pénzt. — Akkor miért szökött meg?- — Féltem, hogy minden kiderül. Tudtam, hogy a rendőrség nyomozni kezdett utánam. Átgondoltam, hogy­ha elkezdenek piszkálódni. akkor kikaparják a teljes igazságot. Megszöktem de nem tudtam megválni a halaktól. Nélkülem ők meghalnak és ezért jöttem el önként. <■» Ugy látszik nem értjük meg egymást Kezdjük élői­ről — mondta a százados és elővéve egy jegyzőkönyv nyomtatványt, megkezdte a kérdezgetést: — Neve? — Zdzislaw Paczewski. — Paczewski? De hiszen az irataiban Zaczewski áll. — Valójában engem Pa- czewskinek hívnak. Később változtattam a vezetéknevem Zaczewskire. A keresztne­vem, a születési helyem és évem ugyanaz. — Miért hamisította meg az iratait? — Elmondom a teljes igazságot, csak ne feledje az ígéretét százados úr, a ha­lakkal kapcsolatban, mert cserélnem kell a vizet az akváriumban... — ígértem és meg is tar­tom. Beszéljen! — A háború előtt betörő voltam. Alkulcsokkal és egyéb saját készítésű kulcsok­kal üres lakásokat nyitottam ki és raboltam. Nem volt számomra olyan zár, amit ne tudtam volna kinyitni. Négy­szer kaptak él. Több, mint tíz évet ültem különböző börtönökben. A háború ki­törésekor még három évem volt hátra. Bialistokban ül­tem éppen, amikor bejöttek a németek, kiengedtek ben­nünket, mert az oroszoktól foglalták vissza a várost. — Lassabban beszéljen, jegyzetelnem kell. — Akkor elutaztam Czes- tochowába. Onnan szárma­zom és sok rokonom élt ott. — És újra elkezdte nyito- gatni az „üres” lakáso kát? — Nem. Annál is rosszab­bat tettem. Beléptem a csendőrségbe. Vagyis a grá­nátos csendőrökhöz. (Volks- bundista fegyveres testület a ném^t megszállás idején; a megszállók terrorakcióinak segítője, előkészítője — a ford.) Zsidókra nem vadász­tam, lengyelekre sem lőttem. Csupán a komisszariátuson teljesítettem szolgálatot és nem is egy emberen segítet­tem. Megadhatom azoknak a neveit, akiket megmentettem — Azután megszökött? — Mihelyt a Vörös Had­sereg elfoglalta a várost, azonnal elszöktem Dabrowa Erős gaulleista többség az új nemzetgyűlésben Párizs (MTI) Raymond Marcellin bel­ügyminiszter közzétette a két fordulóban lebonyolított fran­ciaországi választások ered­ményeit. A 487 parlamenti mandátum közül 485 sorsa dőlt el, két mandátumról az úgynevezett tengerentúli terü­leteken július 7-én megtar­tandó választások alkalmá­val döntenek. Pártok: Gaulleisták Kommunisták Baloldali szövetség Centrum Különböző baloldali pártok Ultra baloldali pártok Jobboldali csoportok Összesítve a gaulleisták 6 762 170 szavazatot kaptak, a baloldal pedig összesen 6187 474 szavazatot. A gaulle­isták — a számukra kedvező választási rendszer következ­HÍRMAGYARÁZÓNK A francia nemzetgyűlési választások eredménye nagy meglepetés a baloldal, de a gaulleisták számára is. A baloldali pártok az első for­duló után remélték, hogy a második fordulóban sikerül megfékezniük a jobboldal előretörését, a gaulleisták legfőbb törekvése pedig az elsőnél kényelmesebb parla­menti többség biztosítása volt. Az eredmény, a gaulleisták minden várakozását és ál­mát felülmúlta, hiszen az ötödik köztársaság alatt ed­dig még nem tapasztalt nyomasztó többséget szerez­tek. Az eredmény okainak kutatása hosszú elemzést ér­demel, de most szorítkoz­zunk néhány ténymegállapí­tásra. A választásokra olyan rendkívüli események után került sor, mint a párizsi diáktüntetések és a több hé­ten át tartó, jelentős sikere­ket elért tízmilliós követelé­si mozgalom. Ezek után a baloldal elő­retörését lehetett volna vár­ni, — és a fordítottja követ­kezett be. Ez elsősorban a gaulleista választási pro­paganda eredménye. A dol­gozók követelésének jelentős kielégítése után sikerült el­hitetniük a választók nagy részével, hogy a gaulleisták bukásával anarchia, polgár- háború, pusztulás zúdulna az országra és kérték: tömörül­jenek De Gaulle elnök kö­Gómiczába. Ott átírtam a „kennkarte”-mat Paczewski- ről Zaczewskire és néhány évig a helyi pamutszövő gyárban dolgoztam. De min­dig féltem és ezért rábeszél­tem egyik rokonomat, aki a „Czestochowianak”-ban dol­gozott, hogy hagyja ott a gyárat és kérjen egy munka­helyi ajánlást. Ö akkor az egyik építőcéghez ment dol­gozni, ahol nem volt szüksé­ge semmiféle papírra én pe­dig ezzel az ajánlással, ame­lyen a „P” betűt „Z”-re ja­vítottam felutaztam Varsóba munkát keresni. A Lengyel Rádiónál éppen őröket ke­restek. Nem volt jelentkező mert az őröknek keveset fi­zetnek. Jelentkeztem Úgy látszik nem ellenőrizték az igazolásomat, mert azonnal felvettek. Ott hat évnél is tovább dolgoztam. A rádió­hoz azonban odakerült egy czestochowai ember. A há­ború idején elemi iskolai ta­nító volt. Csendőrségi mun­kám idejéből ismertem. Ez az ember azonnal felismert és szüntelenül nézegetett en­gem. Megrémültem, hogy még a végén visszaemlékezik arra, hol is találkoztunk. Amikor azután megtudtam, hogy a bankban őröket ke­resnek, gyorsan átmentem oda. Ennyi a mondanivalóm. Most lecsukhatnak, de szá­zados úr, megígérte... (folytatjuk) A mandátumok megoszlása a következő: gaulleisták 355. kommunisták 33, baloldali szövetség 57, centrum 29, ult­ra baloldali pártok 1, egyéb baloldali pártok 2, különbö 7.6 jobboldali csoportosulások 8. A belügyminisztérium ada­tai szerint a szavazatok meg­oszlása abban a 316 válasz tási körzetben, ahol a máso­dik fordulóban szavaztak, a következő volt: Szavazatok: Százalék: 6 762 170 46,39 2 935 775 20,14 3 097 338 21,25 1141 305 7,83 60 584 0,42 83 777 0,47 496 463 3,41 tében ugyanakkor az alig több mint félmillió szavazat­különbség ellenére az új par­lamentben csaknem négyszer annyi helyet szereztek, mint a baloldal pártjai. ÍRJA : rül a köztársaság, a szabad­ság védelmére. Maga az el­nök is erre szólította fel a választókat közvetlenül a szavazás előtt. A vad kom- munistaellenes hangorkán­ban sikerült elfeledtetni, hogy a válságot magának a (Folytatás az 1. oldalról) fegyverkísérleteket. Aztán szerződést kötöttünk a kozmi­kus térség katonai célokra való felhasználásának eltil­tásáról. E szerződések az atomsorompó-egyezménnyel együtt gyakorlati lépéseket jelentenek a fegyverkezési hajsza csökkentése felé, ked­vezőbb feltételeket teremte­nek a leszerelés előmozdítá­sához. A szovjet kormány fontos jelentőséget tulajdonít az atomsorompó-egyezmény té­teleinek, amelyek a résztve­vőket arra kötelezik, hogy a jóakarat szellemében tárgya­lásokat folytassanak a nuk­leáris fegyverkezési hajsza csökkentését és a nukleáris leszerelést célzó hatékony in­tézkedésekről. Ezért a szovjet kormány döntést hozott és az összes kormányhoz felhí­vást intézett a fegyverkezési hajsza beszüntetését és a le­szerelést célzó egyes halaszt­hatatlan intézkedésekről. Ezek között van a nukleáris fegyver alkalmazásának be­tiltása, a nukleáris fegyver gyártásának megszüntetése, Hétfőn a moszkvai Kreml­ben aláírta az atomsorom- pó-szerződést Péter János magyar, Ivan Bascv bolgár, Jiri Hajek csehszlovák kül­ügyminiszter, Jozef Winie- wicz lengyel ideiglenes kül­ügyminiszter. Csimiddorzs mongol külügvminiszter-he- lyettes, Otto Winzer az NDK és Manescu Románia kül­ügyminisztere. Rajtuk kívül a szerződést kézjegyével lát­ta el Frank Aiken ir mi­niszterelnök-helyettes és kül­ügyminiszter, Thompson, az Egyesült Államok és sir Jeffrey Harrison Nagy-Bri- tannia moszkvai nagykövete is. A szerződést aláírta Auszt­ria, Finnország, Tunézia, Szenegál, Dánia, Izland, Gö­Csehszlovákia területén va­sárnap délben a terveknek megfelelően befejeződtek s Varsói Szerződés tagállama, egyesített fegyveres erőinek törzskari gyakorlatai. A gya­korlatokat Ivan Jakubovszkij marsall, az egyesített fegyve­rendszemek belpolitikai csődje idézte elő. A választással tehát sem­mi sem oldódott meg, hi­szen a rendszer válságát nem a nemzetgyűlés válsága okozta. A gaulleistáknak ed­dig is többségük volt a par­lamentben, most is az van. A különbség az, hogy most sokkal kényelmesebb ez a többség. Az igazi problémák, nevezetesen a gazdasági ba­jok, az áremelkedés, az inf­láció, a munkanélküliség, az egyetemi reform, — vagyis a válságot kiváltó okok — mind megoldatlanok marad­tak. Ezeket a propagandc- trükkökke] nem lehet eltün­tetni. A baloldal szamára saj­nálatos a szavazók egy részé­nek elvesztése. A mandátum- veszteségek a nemzetgyűlés belső életét tekintve jelen­téktelenek, hiszen a kisebb­ségnek eddig sem volt az ügyeket befolyásoló hatása. A parlamenten kívül vi­szont sürgősen le kell vonni a politikai tanulságokat, amint arra az FKP vezetői már fel is hívtak. Ez a ta­nulság pedig az, hogy minél előbb meg" kell teremteni a baloldali erők egységét, ki keli dolgozni a közös politi­kai programot, hogy n de­mokratikus és köztársasági erők hatásosan szembeszáll- hassanak a jelenlegi jobbra- tolód ássál. tartalékainak csökkentése és felszámolása, a stratégiai fegyverek célba juttatását szolgáló eszközök korlátozása és azt követően a csökkentése, valamint más intézkedések. E felhívásnak a szovjet kor­mány rendkívül nagy jelen­tőséget tulajdonít, minthogy annak célja a béke erősítése. A szovjet“ kormány által ja­vasolt leszerelési intézkedések egyidejű vagy szakaszonkénti megvalósítása komoly hozzá­járulás ahhoz a harchoz, amely a fegyverkezési hajsza beszüntetéséért, a leszerelés problémájának gyökeres meg­oldásáért folyik. Engedjék meg kifejezésre juttatni reményemet, hogy felhívásunkat a szükséges figyelemmel fogják megvizs­gálni a világ országainak kormányai, s hogy e felhívás a sokoldalú és konstruktív vi­ta tárgyává lesz a tizennyolc­hatalmi leszerelési bizottság­ban, amely a közeljövőben felújítja munkáját. Reméljük, hogy ennek következtében le­hetővé válik konkrét eredmé­nyek elérése a leszerelés te­rületén. Ezt várja a világ minden népe. rögország, Laosz, Libanon, Nepál, Ceylon, Irak, Nigé­ria, Norvégia, Cteád, Szomá- li, és az EAK nagykövete, Szíria, Afganisztán, Ghana, Marokkó és Ciprus ideigle­nes ügyvivője. A szerződést hétfőn 36 állam képviselői írták alá. A londoni Lancaster Hou­se-ban hétfőn 11 órakor Michael Stewart brit kül­ügyminiszter, Mihail Szmir• novszkij szovjet, és David Bruce amerikai nagykövet, majd húsz ország misszióve­zetője, köztük Varsányi György, magyar Ideiglenes ügyvivő írta alá az atoms» rompó-szerződést. Az ünne­pélyes aláírás után Harold Wilson brit miniszterelnök mondott beszédet. rés erők főparancsnoka í »- nyitotta. Amint azt Cepicky vez •- őrnagy, a gyakorlatok szó (- vője közölte a gyakori' k eredményeit Július 2-án y 3-án sajtóértekezleten r­tetik. koszicin beszéde Aláírás Moszkvában és Londonban Befejeződtek a törzskari gyakorlatok Jervy Edigey bűnügyi regénye Fordította: Szilágyi Szabolcs

Next

/
Oldalképek
Tartalom