Kelet-Magyarország, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-16 / 140. szám

SPil JWiWSTfT r wmsT-mmss&mzm w. ftmI r -------------­SZOCIOLÓGIA Divatból MILLIOMOSOK vagy kötelességből? Az íróknak nálunk minden; ől szabad írniuk, igaz lelkiismeretük szerint. E szabadság nem mindig volt meg, de hogy meglett, nagyobb felelősséget is rótt a toll­forgató emberre. S felelősségek sok olyan megyénkről író embert áthatott már, akik az országban a legnagyob­bak közé számítanak. A szigorú szabolcsi valóság folya­matait, gyökereit megfigyelni nehéz, — de nemes fel­adat. A nemes feladat nem sikerülhet mindenkinek- Az írói általánosítás szintjére emelni egy írást, a valóság tiszta tükrét tartani — írói kötelesség, de olykor szinte fájdalmasan kemény küzdelem árán sikerülhet csupán. A küzdelmet, a gondolatoknak és szándékoknak, a való­ságnak és hatásának kemény viaskodását szonban meg is lehet kerülni. Ez a könnyebb és látványosabb megol­dás. Az értő, mélybe hatoló ripoitok mellett ugyanis van­nak ilyen írások is. És néha innen, az ország testének bal­oldalából úgy érezzük, hogy a „fenér foltok felfedezése” ürügyén ezek az anyagok rendre helyet kaphatnak ama fővárosi folyóiratok hasábjain, melyeknek szerkesztői nem bizonyos, hogy a hírén túl ismerik e szigorú sza­bolcsi valóságot. A tengerniélyi áramlásokra érzékeny, írói kötelességből született írások mellett ezek bántóan hatnak itt! Divat lett a szabolcsi sötétség, ha ugyan van ilyen sötét­ség. A divat is megelégszik a külsővel, s mint ahogy az öltözködés után senkit megítélni nem lehet — ezeknek az írásoknak ennyi közük van a szabolcsi valósághoz. A külső, a felszín, a fecsegő nem árulja el, mi áram­lik mögötte, — ezt azonban az igazi szociográfusnak fel kell fedeznie. A divat-író megelégszik benyomásaival, s azt az indulatokkal keverve közreadja. így aztán nyugod­tan bekerülhet bármelyik fővárosi folyóirat oldalaira, hiszen „felfedezett egy fehér foltot.” A fehér folt lehet Jánkmajtis, lehet Ujfehértó, s lehet Penészlek, vagy bár­melyik szabolcsi község. Ha még e benyomások közül is csak ama negatívo­kat választja ki, melyek illenek koncepciójába, — akkor az igazság felbillen. A felbillentett igazság pedig nem al­kalmas semmiféle nemes cél elérésére. Mert itt pótolni kell azt is, ami sok helyen már megvolt, vagy megvan. Mert itt több iskola kellene, mint másutt, több bölcsőde s óvoda, több kollégium és több cserép, s nagyobb ablakok, s több fürdőkád, s több tanító, s több orvos, s több üzem, gyár, gép... De miért gondok ezek? Határozatok, döntések sora van rá. Hogy nem hajtják végre maradéktalan? A „fe­hér foltok” gyökere ebben lenne. E tengernyi gyökerekről azonban nem esik szó a divat-szociográfiákban. Nem is lehet. Mert ez a nehe­zebb megoldáshoz vezetne. Messzebbre vezet, mélyebbre és igazabb válaszra, mint ama torzított tüköré, melyben a jánkmajtisi, újfehértói vagy a penészleki valóság az olvasó elé tárul. És esetleg egyes folyóiratok szerkesztői nem kapnak oly gyorsan a kézirat után. Kun István „Nincs szebb madár, nincs szebb madár a fecskénél, A paszabi, a paszabi me­nyecskénél.” Szárnyal a dal a földek felett kinn a paszabi határban. Harsog a kapa az asszonyok kezében a mentá­ban. Ha két ilyen brigád lenne — Ej, ha legalább két ilyen brigádunk lenne — sóhajt Balogh András a brigádveze­tő. — Az egész falu lefeküd­hetne aludni. Elvégeznének minden munkát — büszkél­kedik. Ott kezdődik egy igazi kol­lektíva, amikor összetart, megértik egymást. Négy éve vannak együtt jóban rossz­ban. Tizenöten kezdték. Két éve tűzték célul a szocialista cím elnyerését. Tavaly sike­rült, s ez évben április 4-re értékelték munkájukat. El­nyerték az oklevelet, s 3100 forint jutalmat is kaptak. Ismeri ezt a brigádot a fa­lu apraja nagyja. Becsülik, tisztelik. Legjobban talán Ka­pitány András, a mezőőr, aki öt éve járja a határt, hétszáz hold felügyelete tartozik hoz­zá. ö újságolta, hogy kezük nyomán olyan tiszta és ren­dezett a fold, hogy még a legirigyebbek sem találnak benne hibát. — Én már reggel ötkor a határban vagyok, de olyan pontosak azok az asszonyok, hogy csodálni való. Jól jár velük a tsz, mert mozgatható brigád. Ha valahol munka­erőhiány van „bevetik” — mondja a mezőőr. Bárány Jánosné és Czene Borbála könyvelők meg el­árulják, hogy a „behemót” férfiak helyett ezek az asz- szonyok szórták ki a műtrá­gyát. A tavasszal, a nagy hi­degben mindenki talált kifo­gást, amikor a krumplit kel­lett felszedni. A Balogh bri­gád mentette meg a helyzetet. Egy szóra munkába álltak. Kétszáz mázsa burgonyát szedtek fel eladásra. Milliomos ez a brigád. Ez évben ennyit jövedelmez a munkájuk a paszabi Petőfi Tsz közösségének. Büszke is rájuk Batári Dániel, a főag- ronómus. Első a közős — Tavaly tűzkár érte a do­hánypajtánkat. Benne égett csaknem nyolcvan mázsa do­hányunk. Nagy érték. Elpusz­tult. Ez a brigád vállalta, hogy az idén, amit lehet pótol belőle. Ezért vállalták el harminc hold menta műve­lését, s tíz hold dohány mun­káját. E mellett tíz hold ré­pát, tizenhat hold kukoricát és négy és fél hold mákot is műnké’ ak. Izzik a nap. Nagy a hőség. Több mint nyolcvan hold a „birtokuk”. Ebben minden­nap helyt kell állni. Es nem akárhogyan. Hajnalban már kapálnak. Ki kerékpárral, ki gyalog jön. Most huszonötén vannak. Csak öt a férfi, a többi gyerekes családanya. Otthon főzés, mosás, gyerek- nevelés, sok gond. És itt a munka. Átlagosan ötven fo­rintot keresnek meg naponta. Nem sok. Lényeges viszont, hogy havonta fizetésként megkapják. Helyt állnak ezek az asz- szonyok. Már másodszor ka­pálják a mentát. Balogh meg olyan pontosan porciózza ki a munkát, mint egy mérnök. Néha mondják is, nem lesz sok egy napra, de csinálják, s estig végeznek. Egy táblá­ba van kimérve a brigádnak minden területe. így van a háztáji földjük is. Ezt is so­kan együtt művelik. De csak legvégül, amikor a közössel végeztek. A bíró és a vádlott Az ítéíeSek és a közvélemény Egy verekedés résztvevőit már abból is meg lehet is­merni, hogy néz ki kívülről az akta. A Petőfi térit — amely előttünk volt az asz­talon — zsinórral kötötték át. Az ügy tulajdonképpen a legfelső, de mellé még három régebbit is csatoltak. A fő­szereplők korábbi viselt dol­gairól és az akkor kiszabott büntetésekről szólnak ezek. A Petőfi téri ügy — Olyan helyen és olyan Időben történt ez a verekedés, mikor sokan jártak és néhány óra alatt megyeszerte elter­jedt a híre — mondja dr. Kiss Lajos, a nyíregyházi já­rásbíróság elnöke, az ügyben az elsőfokú bíróság tanács­vezetője. — Mielőtt bíróságra került volna, már én is tud­tam róla- Ott lakom a közel­ben, gyerekeim ott játszanak a téren, arra járok naponta a villamoshoz, vagy cigaret­táért az áilomásra... S ilyen részegen hangoskodó társasá­got gyakran látok, főleg a nap második szakában. Na­gyon sok kellemetlenséget okoznak az arra járó közön­ségnek. Miért foglalkozunk újra ezzel az üggyel? Mert a köz­véleményt még manapság is foglalkoztatja, hullámai nem ültek el, különösen egy ha­sonló fővárosi eset miatt ke­rült ismét szóba d tavaly augusztusi történet. Mi történt? Egy nő és há­rom részeg férfi megtámadott egy fiatalembert, aki a kert­ben sétált egy kislánnyal és megverték őt. A brutális támadás olyan sokkot okozott a fiatalemberben, hogy a helyszínen meghalt. — Először erkölcsileg íté­lem meg mindig az ügyet — mondja a bíró. — Ezek része­gen, féktelenül mindenkibe belekötöttek ott az úton. Volt, aki átment előlük a túlsó oldalra. Mindez nagyon ismerős volt nekem, az állo­más környékén lakónak. Ar­ra gondoltam, 23 év alatt mennyit törődtünk az embe­rek nevelésével, társadalmi üggyé tettük, — s még most is van ilyen. Az emberi megítélés — Miért fontos az emberi megítélés? — Mert jogászi körökben, elismert szakemberek erősen vitatták a felelősségük mérté­két. Szerintük csak a garáz­daságban bűnösek, nem tud­hatták, hogy a sértett gyenge szervezete egy idegrázkódás miatt felmondja a szolgálatot. Legfeljebb három évet szab­hattunk volna ki, vagy még ennyit sem. Ezért volt fontos az emberi megítélés: én ezt kevésnek tartottam volna, de az ülnökök sem látták sem­miképpen elégnek. Ezután te­hát az volt a feladatunk, hogy jogilag alátámasszuk az ügy emberi megítélését, meg kellett keresni az okozati ösz- szefüggéseket, melyek súlyo­sabb bűntetthez, a halált okozó testi sértéshez vezettek. — Az öt év körüli bünteté­seket a jogászok túlságosan keménynek tartották, a köz­vélemény pedig túlságosan enyhének. — Ismerőseim nekem is felvetették, hogy enyhe, a legutóbbi, Boráros téri eset ürügyén is. Ott egy cigány­prímást terített le egy része­ges verekedő, ököllel. Ahogy a bírói gyakorlatot ismerem s az ügyben nyilvánosságra hozott adatokat, o Boráros téri ügyben sem lesz súlyo­sabb az ítélet, mint a Petőfi tériben, a közvélemény vá­rakozása ellenére sem. Egyik esetben sem akarták megölni a tettesek az áldozatukat, a sértett testi adottságai is közrejátszottak a tragédia bekövetkeztében. A tett te­hát nem emberölés, hanem annál lényegesen enyhébb, halált okozó testi sértés. Az ítélő ember gondjairól, tépelődéseiről beszélgetünk. Említem, hogy olyan tanács­vezetőnek ismerem, aki a tárgyalás közben mosolyog, közvetlen, szinte bátorítja a vádlottakat is. A tárgyalások légköre — Az a véleményem, hogy a tárgyalás légköre ne legyen feszült- Ne érezze a vádlott, hogy „ez a bíró jól elkeni a számat”, ne féljen, felszaba­dultan, nyugodtan mondhas­sa el a védekezéséi. Az ítélet indokolásánál azonban leg­többször az én hangom is ke­ményebbé válik, mert ott a véleményemet mondom el a tettről. — Ez a közvetlen hang­nem lehetővé teszi azt is, hogy a bíró jobban megis­merhesse a vádlottakat? — Igen. A legtöbb vádlott, ha látja, hogy nem érdemes tagadni, — meghunyászko­dik. Meg szeretné indokolni tettét, aztán az egyébként kegyetlen emberek is a sírás­hoz folyamodnak, a szégyen­re hivatkoznak... így viselke­dett a sósavas asszony is. Nem történt régen az eset. Egy bírósági tárgyalás után egy féltékeny asszony sósav­val öntötte arcon ellenfelét, s az mindkét szemére meg­vakult A vádlott önleleplezése — Voltak azon a tárgyalá­son döntő pillanatok, amikoi megismertük a vádlott igazi jellemét. Mikor a bepólyált fejű sértettet bevezette az ápolónő, a vádlott mosolyog­va, diadalmasan körülnézett a rokonain. Az ülnökökkel felháborodottan pillantot­tunk össze. Szünetben a sér­tett az ápolónővel várakozott, a vádlott pedig fennhangon nevetgélt, talán ezzel is újabb fájdalmat akart okozni a már nem látó, csak halló nőnek. Talán e pillanatok is közrejátszottak, hogy a vád­lott nem —- mondjuk — négy évet, hanem hatot kapott. A Petőfi téri esetnél meg­halt egy ember, itt a szeme világát veszítette el. Hogyan lehet, hogy az előbbinél a legsúlyosabb ítélet is keve­sebb két hónappal? — Ott meghalt az áldozat, itt pedig élő halottá vált, akinek csaknem teher az élet- Ott egy italtól elbódult társaság, akik józanon már bánták tettüket, — itt pedig egy mindenre elszánt asszony. Az ilyen, legfeljebb szavak­ban megbánást mutatók ve­szélyesebbek bárkinél. Dr. Kiss Lajos tizennégy éve bíró. — Ha az ember szeret ope­rálni — mert a társadalom fekélyeinek eltávolítása is műtét, — annak szép ez a szokatlan eszközökkel végzett nevelőmunka. Mégis kevés a bíró Szabolcsban, a nyíregy­házi járásbíróságnak is segí­teni kell a többi járást. Ne­héz munka, magasak a köve­telmények, s bár rendezték a fizetésünket, másutt nagyob­bak az anyagi lehetőségek; lakást sem mindig tudunk adni a fiatal jogászoknak... Aki nem hivatásszeretetből jön ide, azt könnyen elcsá­bítják. Fél év alatt egy fo­galmazó és két fiatal bíró ment el tőlünk. De hát akit el lehet csábítani, nem biztos, hogy bírónak való. K. L — Néha még erre sem jut idejük. Tudom, mert az anyó­som is ebbe a brigádbnn van — mondja Hullár Barna az állattenyésztési brigádvezető. — Vasárnap, meg napszá­mossal nekem kellett meg- kapáltatnom. Nem hagyná ott a közöst semmi pénzért. Négy esztendő munkája ez az összetartás. Itt egy min­denkiért s mindenki egyért dolgozik. Czenéné 12 napig nem tudott menni, mert az anyja beteg volt. Elvégezték helyette is a munkát. Van egy állandó betege is a bri­gádnak özvegy Nagy Sándor- né. Tavaly egész évben becsü­letesen dolgozott. Kórházban volt, Itthon ápolásra szorul. Nemcsak a területét munkál­ják, de ellátják a gyerekeit, megfőznek részükre. Széthúzás, irigykedés — Sokszor elgondolkozom. Hová is tűnt a régi paraszti széthúzás, irigy kedés — el­mélkedik Balogh András bri- gádvezető, aki egyben párt­vezetőségi tag is, s képes len­ne tűzbe menni ezekért az asszonyokért. Ha valami nem stimmel az elszámolásnál, ke­rékpárra ül, intézi a brigád ügyes-bajos dolgait. Ss „kive- rekszi” az igazukat. Szeretik IS. Itt meg kell fogni a munka boldogabbik ol’alát. Könnyen megmondják a brigádba ke­rült új tagnak, ha nem végzi el a munkáját úgy mint ők, hogy szedje a betyárbútort és menjen haza. Tíz tagot vet­tek fel maguk közé alakulá­suk óla. Egyenként, brigád- gyűlesen. — Mondjam,kiket nem?—; néz rám a brigádvezető. — Megsértődnének. B. J.-t meg ki akartak zárni az asszonyok a nagy szája és a nőkkel szembeni tiszteletien beszéde mialt. Megváltozott. Néhá­nyat meg törölte!^, mert nem végezték el a munkát. De a gyengébbek melle odaállnak. Segítik, özvegy Biri Simonná beteg volt. Fehér Sándome, a kommunista asszony a háztá­ji földjét lóval megekeka- pázla. Akad azért hiba is. Főleg a szervezésben. Bosszankodnak, mert nem kaptak idejében ekekapát. Egy héttel koráb­ban végeztek volna a do­hánnyal is. Itt látni csak igazán, mi­lyen jellemformáló ereje van a közős munkának. F K. Segítség amivel ötvenmillió forint nagy pénz. Még nagyobb, na tud­juk, évekkel ezelőtt ilyen cél­ra — a termelőszövetkezetek kedvezőtlen természeti adott­ságainak megszűnte lésére, il­letve csökkentésére — 8—10 milliót kaptunk. Még a múlt évben is csak 28 millióval gazdálkodhatunk. Ebben az évben ötvenmilliót használ­hatunk fel talajjavításra, víz­rendezésre, területrendezésre és ezek kiegészítő munkáira, egyszóval (szaknyelven mondva) meliorációra. Az új gazdasági mechaniz­mussal az állami támogatá­sok rendszere is változott. Maguknak az üzemeknek is — elsősorban nekik érdekük a talaj termőképességének fokozása — bizonyos saját erővel hozzá kell járulni a költségekhez. A kémiai ta­lajjavítás 50 százalékát az állam fedezi, 50 százalékát pedig a termelőszövetkezet­nek kell hozzátenni. Az egyéb javátások; digózás, vízrendezés, rónázás, terület- rendezés költségeinek 70 szá­zalékát az állam adja, har­mincat a termelőszövetkezet. Van százszázalékos állami tá­mogatás is, de csak azokon a helyeken, ahol ennek szük­ségességét a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium megállapította, tehát a ki­emelt területeken. Megyénk­ben ilyen a Ecsedi-láp. Nagy dolog ötvenmilliót ilyen célra kapni. Termé­szetesen ez csak erre az évre szól. Ennek az összegnek nagy része az Ecsedi-láp komp­lex rendezésének alapmun­kálataira megy. A következő években — ugyancsak állami támogatással — ez a munka tovább folyik, a közelmúltban a megyei tanács által elfoga­dott program szerint. Már az idén mintegy 300 000 köbmé­ter földet mozgatnak meg az Ecsedi-lápon, készítik a há­rom nagy szivattyútelepet. E jelentős állami támogatáson túl, a főművekre a vízügy külön 18 milliót költ az idén. Ez örvendetes dolog. Nem ennyire kedvező, hogy más területekre kevesebb jut Elsősorban azért, mert a gyenge termelőszövetkezetek saját erő hozzáadása hiánya miatt ebből a kedvezmény bői ki vannak zárva. Előze­tesen mintegy 12 000 holdra volt kémiai javítás tervezve, de mivel 50 százalékot a ter­melőszövetkezeteknek kell biztosítani, az előrelátható­nem élünk lag jóval kevesebb lesz. Azt szokták mondani: a jég is ott szakad, ahol a legvékonyabb. Ezt az állami támogatást csak az erősebb termelőszövetkeze­tek tudják igénybevenni. Ér­demes lenne az illetékeseknek — az egyébként jó rendelke­zést — módosítani a termé­szeti adottságaik miatt gyenge termelőszövetkezetek javára. Megyénkben mintegy száz olyan szövetkezet van, ahol szükséges lenne, de sa­ját erő hiánya miatt ezt a kedvezményt jelenleg nem tudják igénybe venni. Az Ecsedi-lápon kívül a munkálatok egyébként jó ütemben indultak. Merken és Szabolcsveresmarton a ter­vezett területen a napokban végeztek a rónázással, illetve vízrendezéssel. Ahol a felté­teleket biztosították, megy a munka. Ajánlatos azoknak a terme­lőszövetkezeteknek, akik az idén nem részesültek állami támogatásban, de igényelték, a szükséges terveket már most elkészíteni. Ennek a költsége nem vész kárba, ezt annak idején beszámolják az ötven, illetve harminc szá­zalékba. Akik tervet készíte­nek, azok előnyben részesül­nek az elbírálásnál. Az igény­lés bonyolításában 1969 ja­nuártól egyéb változás is lesz. Például csak azok a terme­lőszövetkezetek kérhetnek ál­lami támogatást, akik az „agronómiái előfeltételek ter­vét” is elkészítik. Ennek a tervnek a költségeit, holdan­ként 250 forintot az állam visszatérítés nélkül adja a termelőszövetkezeteknek. Ké­szítsék el ezt a tervet is az érdekelt szövetkezetek, ne­hogy ennek hiánya üsse el őket az állami támogatástó''. Nagy segítséget kap me­gyénk az államtól. Éljenek ezzel a termelőszövetkezetek. Most ugyan aszályos év van, inkább öntözni kellene a volt belvizes területeken, ahol egv- két éve száz holdakon csak sás volt és béka kuruttyolt. Száraz időben ilyen helyen szakszerűbben, könnyebben le­het a vízrendezést elvégezni, másrészt a vizes éveket jobb készenlétben várni, mint ak­kor sóhajtozni. Az sem mel­lékes, hogy a komplex víz­rendezés öntözési lehetőséget is jelent. De jó lenne, ha a mostani területnek két-há- romszorosát tudnának öntöz­ni. CS. »,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom