Kelet-Magyarország, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-16 / 140. szám

i dkfaJ KELE7-MAGYARORSZAÖ 1988. fúnlus lft Problémák az almával Falusi ellátási guüdok Hütőtárolók hiányra — Árcsökkenés a világpiacon Óriási almatelepítések — Mi a végső határ? r — Nem építettünk idejében elég hűtőtárolót! — ismerte be a földművelésügyi minisz­ter egy képviselő írásban be­nyújtott kérdésére válaszolva. A parlamenti vita éles vi­hart váltott ki. Kiderült, hogy októberben és novemberben, a termés betakarításakor bi­zonyos zűrzavar volt a szál­lításokban, nem volt hová tenni a nagy alma termést. Az első osztályú „Golden” ára ezért negyven százalékkal csökkent a világpiacon, nagy volt a nedvesség miatt a rom­lás is és az egész termés há­rom százalékát kivont aií cl forgalomból, hogy tartsák az árakat. Ezeket az ismerős gondo­kat egy távoli országban tet­ték szóvá, amely most nagy válságot él ét. E válság egyik része az ország mezőgazdasá­gi termelésének értékesítése. Franciaországról van szó. Idézeteink szóról szóra fordí­tottak az Agrikulture fruitíére című (gyümölcstermesztés) francia folyóiratból. A cikk címe: Kárbaveszett fáradt­ság... Elveszti-e értékét az alma ? A cikk áprilisban jelent *neg. Márciusban — írja — az egész termés negyedrésze eladatlanul hevert az alma- teltolókban. Nagy termés volt. (Franciaország alma termése pontosan ötszöröse annak, ami Szabolcs-Szatniúrfcon termett: közel másfél millió tonna.) Robin úr, a francia almater­melők szövetségének elnöke már évekkel korábban kifo­gásolta a járulékos beruhá­zások — de ismerős szó! — légióként a hütőtárolók épí­tésének elmaradását. Ezen gyorsan segítettek. Az Európai Gazdasági Közösség illetékes szerve a hozzá tar­tozó országok terveiből 152 beruházást támogat összesen 26 millió dollárral A tervek között feltűnően nagy szám­ban vannak álmaraktárak, tá­rolók, hűtőházak, gyümölcs- válogató üzemek a Német Szövetségi Köztársaságban, Olaszországban. Hol'andiá- fcan. Ezek a kiemelt beruhá­zások — ml így mondanánk — végig első helyén szerepel­nek a közösség mezőgazdasá­gi beruházásai között. Kérdés ezek után— mivel Ismeretes, hogy az egész vi­lágon hatalmas almatelepíté­sek folynak — nem fog-e vég­legesen és jelentősen csök­kenni az alma világpiaci ára? A kérdés jogos. Érdekli a a™-." f ".Misáig1 t: ■ ni* i ,i ■ssí-sst.-:­Ahogy ajkán bocsánatkérő mosollyal, behúzott nyakkal, udvariasan hajlongva belépett Zamárdi Arvéd a kis tanács­terembe, a jelenlévőknek ösz- szeszoruit a szivük csak le­galább ne lenne Ilyen esett, ennyire összement colstok, mindjárt könnyebben neki lehetne esni szériában elköve­tett baklövései miatt. Mert csakugyan hátborzon­gató dolgokat művelt, mint az ÉPITÉRT technikusa. Gipsz helyett nulláslisztet rendelt. — Hogy mást ne mondjak —, néhány segéd­munkás éberségének volt kö­szönhető, hogy a végén pogá­csát süttettek belőle! Az is szép volt, hogy két mázsa ácskapocs helyett két mázsa faszöget juttatott el a Hibrid utcai toronyház építéséhez Vihogva mutogatták azt a levelet is, amelyben száz tu­cat'villámhárító helyett öt­száz tucat hajszárító kiutalá­magyar külkereskedelmet és a szabolcs-szatmári almater­melőt is. A válasz azonban meg­nyugtató. Almára mindig szükség lesz, egyre nagyobb mennyiségben, mert a fo­gyasztás is nő. Legfeljebb át­meneti nehézségekről van szó, mert a termelés olyan hirte­len ugrott meg, hogy azt a fogyasztási hálózat nem min­den esetben tudja követni. Ügyes kereskedelmi tevé­kenységgel azonban a nehéz­ségek áthidalhatók. A szabolcsi jonatán jövője Mennyi alma kell a világ­nak? És milyen minőségű? A kérdésre az Egészségügyi Világszervezet tudományos adatai megbízhatóan vála­szolnak. Eszerint a jövő egész­séges emberének évente 120 kiló gyümölcsöt kell ennie és ebből jó ha legalább 40 szá­zalék alma... Óriási mennyiség ez, amit még évtizedekig nem tud ki­elégíteni a termelés növeke­dése. Más kérdés, hogy a fo­gyasztók rászoktatása a gyü­mölcs és az alma igénylésé­re elsősorban a kereskedel­mi propaganda feladata és ez nem minden országban tölti be jól hivatását. Vannak ügyes kezdeményezések. Svájcban például nemrég a hóvégi szabadszombatos hét­végi vonatokon az ország al­matermelőinek kérésére és költségére az ország három­ezer fogorvosa jelent meg, fe­hér köpenyben, karján almás­kosárral és barátságos mo­sollyal ingyen osztogatta a gyümölcsöt, figyelmeztetve ar­ra, hogy étkezés után a leg­jobb fog és szájtisztítás az almafogyasztás. Legerőteljesebben a Szov­jetunió van most azon, hogy Ez év legnagyobb forgal­mát érte el a szombati heti­piac. Mindenben olyan bősé­ges felhozatal volt, amilyen­re régen nem volt példa. A megnagyobbított barom­fipiac árukészlete messze felülmúlta az eddigi hetipia­cok felhozatalát. A termelő- szövetkezetek irányították a csirkevásárt. Az ár nem vál­tozott. Kilogrammonként 30 forintért lehetett kapni. Ha­sonlóan bőséges volt az áru­készlet a zöldség és gyümölcs- piacon. sát kérte az illetékes szerv­től. Amellett még a tervezésbe is belekotnyeleskedett; így adott parancsot a Szakács ut­cában ablak nélküli appart- man építésére, s kis híján el­készültek a lépcső nélküli lép­csőházak is. És most is az utolsó pilla­natban akadályozták meg. hogy az oltott meszet nehogy joghurttal eresztesse föl. Azaz ezt így nem lehetett tovább csinálni, azért is tereltek össze egy villámbizottságot, bogy pontot tegyenek az egészre. Zamárdi leroskadt az eléje tolt székre, s csapottan simo­gatva három szál haját, na­gyokat sóhajtva bámult ma­ga elé, Álmatag szeméből könnyek peregtek, zaklatott szívhangjait még a süket Dó­ba mérnök is jól hallotta. Ilyen körülmények között nehéz volt elkezdeni, végül az ország lakosainak gyü­mölcsfogyasztását három éven belül az Egészségügyi Világ- szervezet által megjelölt évi fejenkénti százhúsz kilóra emelje. Ezenbelül az almafo­gyasztásnak is meg kívánja adni a több mint negyven százalékos arányt. Kiszámí­tották, hogy a fejenkénti ter­melést ehhez 138 kilóra kell emelni. El is érik ezt a het­venes évek elején. Fantaszti­kusan nagy almatelepítések folynak a szovjetek országai­ban. Kiterjedésük 450 000 hek­tár. És a Szovjetunió, amely csaknem teljesen önellátóvá válik almából, mégis igényt tart továbbra is, sőt még az eddiginél is nagyobb mérték­ben a szabolcsi jonatánra. Idén is 100 000 tonna szállí­tására kötött szerződést a HUNGAROFRUCT-tál. Miért? Szakvélemény: mert a sza­bolcsi jonatán íze, aromája, nélkülözhetetlen a j 5 minőségű csemege árukészlethez, a vá­lasztékhoz, éppen a rászokta- tás problémájához. Tudósok javaslata Van még belföldi piac is kihasználatlan. Magyarorszá­gon az egy főre eső gyümölcs­fogyasztás hetven kiló, de ezenbelül az almafogyasztás csak tizenhat kiló. Feltételez­ve a tudósok által említett fejenkénti évi 120 kilót, amin belül az alma negyvennyolc kiló legyen, az elmúlt évi ki­emelkedő almatermés csak alig valamivel több, mint fe­lét tudta volna kielégíteni az optimális hazai szükséglet­nek. A szabolcsi almának tehát bel- és külföldön van jövője, piaca. Csak jó minőségben kell termelni és ügyesen el­adni. G. N. Z. A nagy felhozatal ellenére nem volt olcsó a piac. A ka­ralábé darabja 1,50 Ft, az új­burgonya kg-ként 5,— Ft. Különösen magasnak tartjuk az árakat az uborka, paradi­csom és a paprikaféléknél. A málna kilója 15 Ft volt. A tejtermékek árufélesége is kielégítő volt. Minőségben és mennyiségben egyaránt. El­lenben indokolatlanul meg­drágult a tojás ára. Páronként 3 forintért árusították. (F. P.) ajánl Stekli termelési igazgató vál­lalta a hálátlan szerepet, s papírlapokat lobogtatva, dúltan keseregte: — Értik? én nem értem! Egyszerűen nem értem! Min­denünnen a legjobb ajánlóle­veleket hozta! Csak úgy hem­zsegnek az elismerő jelzők. A szuperlativuszok! Néhány idézettel támasz­totta alá a mondottakat. Az Épentyű főmérnöke például ezt írta: „Zamárdi Arvéd kiválóan kolosszális anyagismerete, tervezési műveletekben való abszolút jártassága mindvégig bámulatos volt.” Automatikusan összeban­dzsítottak a szemek — csak­ugyan érthetetlen, és ez az ember rendelt volna beton­lap helyett spanyolviaszkot? Szikláncs, az szíj tagja töp­rengve jegyezte meg: — Talán megőrült! Mint a Slágula a Fradi meccsen, mi­Akit mindenki Árubőség a szombati piacon — maron & ü!é.g mindig Békés megyéből szállítják a zöldségféléket Kánikula, szinte kihalt köz­ségek, aratás. Ez az az idő­szak, amit a tsz-tagok és a falusi boltok dolgozói szezon­nak neveznek. A verseny és a primőr A felkészülésről beszélget­tünk Mándokon a íöldmű- vesszövetkezet kereskedelmi előadójával, Jámbrik László­val. — Igaz, még nem tartunk ott — mondja. — De egy kis keseregni valónk azért már az „előzetesben” is van. Kü­lönösen a zöldségfélék eladá­sával, beszerzésével kapcso­latban. Ugyanis a nyíregyhá­zi MÉK túlságosan drágán kí­nálja áruit. Gyakran egy fo­rinttal kellene drágábban ad­nunk. így kénytelenek va­gyunk messziről, Békéscsabá­ról beszerezni szükségletein­ket. És érdekes módon, még így is, a szállítási költségek­kel együtt olcsóbban jutunk hozzá és olcsóbban adhatjuk Mielőtt erre a beszélgetésre sor került volna elmentünk a helyi zöldségüzletbe. Bizony nem volt túl sok a választék. Zöldborsón, káposztán, kar­fiolon és uborkán kívül sem­mit nem lehet kapni. Nincs zöldpaprika és paradicsom. Az előadó: — Nincs. Ez igaz. De ezek az áruk még primőrnek szá­mítanak. Drágák és csak né­hány vásárlónk van, aki eset­leg megvenné. Viszont nevet­séges lenne, ha a békéscsabai MÉK-től például két kiló pa­radicsomot rendelnénk. Valóban az lenne. Viszont érdemes elgondolkodni azon, hogy egy mezőgazdasági te­rületen, mint a mándoki is, miért nem gondoskodnak kel­lően a zöldségellátásról. Miért nem termelnek a tsz-ek töo- bet, változatosabbat? Úgy hiszem ez a megrendelőtől, a mándoki fmsz-től is függ! Népszerűtlen az aratási szalonna Mostanában nehéz gond Mándokon a kenyér. Mikor ott jártunk, akkor sem lehe­tett kapni. A földművesszö­vetkezetnél is elmondták, hogy bizony ez nekik is ne­héz. Hiszen sohasem tudják biztosan, mennyi lesz az a mennyiség, ami kell, ami el­fogy. Mert ha jó az időjárás, mindenki megy a földekre és az üzletekben vásárolják a kenyeret. Viszont ha hirtelen esőt kapnak egy-két napra — mint most is —, akkor otthon sütnek a háziasszonyok. — Időjósnak is kell lennie Mándokon egy jó elárusító­nak. Hogy megközelítőleg sejt­se, mennyi kenyérre lesz más­nap szüksége. — Viszont aratásra lesz — mondja ezután. — Ekkor nem hiszem, hogy lenne idejük a kon két öngóllal kaptak ki Flóriék a Dunaújvárostól. Jobban megnézték Zamár- dit — csakugyan őrült vol­na? De nem, minden szabá­lyos volt rajta, viszont most már hangosan zokogott. Az­tán hangtalanul csuklóit, majd pár említett hajszalát kitépve, bűntudatosan nyö­szörögte : — Kartársak! Kövezzetek meg! Főzzetek olajba! Én va­gyok a bűnös, semmihez nem értek! Egy... egy sajtkukac­nak több szakértelme van, mint nekem. Hosszantartó csend támadt, aztán ismét megtelt a szoba a férfisírás megrendítő hang­jaival. Több női szem árkai­ban szintén árkot vástak a könnyek. Salamonnak, aki eddig legtöbbet szidta Za- márdit, önkéntelenül is kisza­ladt a száján. — De izé, Zamárdi kartárs! De izé, mi nem akartuk meg­bántani. Mi csak... izé... A meghurcolt beléfojtotta a szót. — Hallgasson! Buta va­gyok, mint a... mint a... Valaki kisegítette: háziasszonyoknak a sütéssel bajlódni. És a másik, az ecet? — Már előre gondoskod­tunk róla, és a befőzések idő­szakára lesz elegendő. És húskonzerv is. Érdekes, hogy az utóbbi években már r.em nagyon megy aratáskor a sza­lonna. Inkább a konzervek meg a hús. Tavaly még — különösen nyáron — protek­ció kellett ahhoz, hogy húst kaphasson az ember. Az idén van belőle bőven. Közel har­minc százalékkal emelkedett a húsboltunk forgalma. Vegyeskereskedés a határban Mindig probléma volt, hogy a legnagyobb szükség idején — aratáskor — a falusi üz­letekben nem lehetett kapni kaszakövet, kalapácsot és to­kot. Nagy bosszúság az, ha nincs, hiszen kenyérről var- szó. Jámbrik László nemcsak engem nyugtatott meg: — Két oka is van, hogy nem kell ettől félni az idén Az egyik az, hogy egyre kevé- sebb kell belőle, hiszen ege­re több a gép. így ma mär egy-egy községbe elég hai­tiét darab. Szinte már hagyományos Mándokon, hogy na eljön az aratás, felszerelik a mozgó árudát. Mit >'isz az idén? — Nyugodtan nevezhetnénk vegyeskereskedésnek. HistEn a sör, a cigaretta, a hűsít ' a cukor és a csokoládé rr,< 'tt kaszakövet, tokot, kalapácsot és élelmiszert is árusítanak majd. Ott. ahol kell. » hely­színen. Mi meghallgattuk a szövet­kezetei, ők elmondták, nem lesz baj, fennakadás.' S' hogy ez mennyire sikerült Mámán­kon és környékén ezt azok tudják majd e'mondáik akik­nek aratás után sem lesz pat nászuk a környék kereskedel­mére. (Horváth S. János) Fantasziikus héhfe$dal<t«*h Nemrég járta be a világ­sajtót a fantasztikusan hang­zó hír, hogy Brit-Guyana 1856-ban kibocsátott piros színű, egycentes bélyege, amely csak egyetlen példány­ban maradt meg, 560 ezer dollárért cserélt gazdát. A világ legritkább bélyegét az utóbbi időben egy New York-i és egy londoni kiállí­táson tűz- és bombabiztos vitrinben elhelyezve bemu­tatták és jobban vigyáztak rá, mint a Louvre-ban a Mona,kására.,. Tűsbe kerül a világritkaság A filatéliának ezt a legna­gyobb sztárját 1873-ban egy brit-guyanai fiatalember ta­lálta meg házuk padlásán, ré­gi újságpéldányon. A bé­lyeg tulajdonképpen hírla­pok bérmentesítésére szol­gált, s éppen azért maradt csak egy belőle, mert az újsággal együtt eldobták. Azóta ez a kis piros papírra nyomott, vitorláshajót áb­rázoló, fakó, a postamester kézjegyével ellátott bélyeg példátlan karriert csinált. El­ső tulajdonosa még jó üz­letnek tartotta, hogy hat schillingért túladott rajta. Azóta rohamosan felszökött az értéke. Utolsó tulajdonosa, akinek nevét épp úgy titok­ban tartották, mint a jelen­legit, 200 ezer dollárért sze­rezte meg, és most majdnem háromszoros áron adott túl rajta. — Mint a tök. Zamárdi hálásan bólintott. — Úgy van! Mint a tök! Az egész egy nagy humbug! Min­denütt adtak ajánlólevelet, csakhogy szabaduljanak tő­lem. De én ezt nem csinálom tovább! Inkább a Dunának megyek! Vagy a tengerbe, az mélyebb! Isten veletek, kar­társak, bocsássatok meg, hogy köztetek éltem! Ha már nem leszek, imádkozzatok értem egy Ave Mariát! És már indult is az ajtó felé! Halálraszánt lélekkel! Már nem is ember volt, csak porhüvely. Alig győztek utá­nakapni! Megbolydult méhkasként zúgtak körülötte. De az egész hangzavarból tisztán kicsen­dült a műszaki igazgató hang­ja: — Nyugalom Zamárdi kar­társ nyugalom — éppen teg­nap hallottam, hogy az ÉPLAK-nál üresedés van ha­sonló munkakörben! Még ma átszólok nekik! S kap egy olyan ajánlólevelet tőlünk, hogy két kézzel kapnak maga után... Nagy S. József A kaliforniai aranyláz óta olyan vadászat még nem volt kincs után, mint ahogy újabb példányokat kerestek ebből a ritkaságból, de ered­ménytelenül. Bár a filatélia krónikája szerint 1930-ban akkori tulajdonosához, egy amerikai bankárhoz beállí­tott egy fiatalember és el­adásra kínált neki egy ha­sonló bélyeget. A bankár hor­ribilis összegért megvásárol­ta, majd gyufát gyújtott -és — elégette. ; J — Csak egy példányban .le­gyen belőle — mondta. Tu­lajdonképpen igaza volt; mert ha megmarad, akkor most mindegyik csak a felét érné­A szórakozott órásmester A bélyeg világritkaságok rangsorában az élen állnak a legendás hírű, regényben, filmben megörökített Mauri- tiusok. 1847-ben Mauritius szigetén a postahivatalban elfogyott a bélyegkészlet; sürgősen újakra volt szükség, mert 'a kormányzó felesége estélyt adott és nem tudták -a meghívókat kiküldeni. Az egyik nyomdában megrendel­ték az 1 és 2 pennys bélyege­ket. A klisék készítését egy órásra bízták. A szórakozott mester azonban nem az uta­sítás szerinti feliratot: Post Paid (portó fizetve), hanem; Post Office (postahivatal) szöveget megszette a bélye­gekre. Két évtized múlva fe­dezték fel a ritkaságot és azóta 25. Mauritius került elő. Egy olyan boríték, amelyen a két hibás Post Office bé­lyeg szerepel, öt évvel ezelőtt egy londoni aukción 28 ezer angol fontért kelt el. Másik két példány, amely nem volt levélen, „mindössze” 8250 fontot ért el. Postamesteri bélyegek Nagy ritkaságok az ameri­kai postamesteri bélyegek, amelyeket az első amerikai bélyeg megjelenése: 1847 előtt, sőt még ebben az év­ben is, a postamesterek ma­guk készítettek. így leg­utóbb a Virginia állambeli Alexandria postamesteré­nek 1846-ban házilag készült bélyegéért 15 ezer dollárt fi­zettek. De más hasonló ki­adványok is négy-nyolcezer dollárt érnek el. Európa legritkább bélyegei közé tartoznak az 1856-ban kiadott cinóber színű. Mer-' kur-fejes osztrák újságbélye­gek, amelyekből szintén csak kevés maradt meg. Legutóbjj egy ilyen bélyeg 25 ezer már­káért cserélt gazdát. 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom