Kelet-Magyarország, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-02 / 128. szám
Egy hét a világpolitikában Ahol a madarak letőpontján a francia válság # Ilona és a szükségállapot-törvény fis} Kennedy oregoni veresége A Csehszlovák KP Központi Bizottságának ülése PÁRIZSBAN DRÁMAI GYORSASÁGGAL peregnek az események: a hét elején még arra kezdték meg az előkészületeket, hogy június 16-án népszavazás formájában szólítsák az urnák elé a franciákat: „igen”-t vagy „nem”-et mondanak-e De Gaulle tábornok politikájára. Egyhamar bebizonyosodott azonban, hogy az óriási sztrájk miatt lehetetlenség megszervezni a „referen- dum’’-ot. Most már szinte teljesen megbénult az élet Párizsban és a vidéki nagyvárosokban: több mint egy hete. nem közlekednek a vonatok s mert leálltak a teherautósofőrök is, nem jutott friss élelmiszer és benzin a nagyvárosokba, — az áramszünetekkel együtt akadozott a gázellátás, — több mint egy hete nem járnak a postások és nincsenek nyitva a bankok, sokan kerültek pénzszűkébe, — változatlanul óriási gond, hogy lehetetlenné vált a közlekedés, hiszen nincs metró, nincsenek autóbuszok, stb. A nagy sztrájk súlyosan hat ki a francia frankra is, amelynek. értéke a nyugati tőzsdéken zuhanni kezdett, sőt: egyes országokban a bankok nem fogadták el, nem váltották be a francia pénzt. A KORMÁNY KUDARCA láttán a hét közepén De Gaulle tábornok meglepetésszerűen és szinte rejtélyes körülmények között vidéki birtokára távozott, majd egy nap múlva visszatért Párizsba és rádióbeszédben közölte döntését: elhalasztja a kitűzött népszavazást, feloszlatja a parlamentet és új törvényhozási választásokat ír ki. Bejelentette, hogy megmarad posztján és nem váltja Je miniszterelnökét sem. Az nyilvánvaló Volt, hogy a Pompidou-kormány nem folytathatja eddigi összetételében a tevékenységét: egész sor miniszter kompromittálta magát az elmúlt hetekben a diáktüntetések kemény elfojtásakor, s a munkáskövetelésekkel szembeni merevséggel. Uj emberek kerültek a belügyi, az oktatásügyi, az igazságügyi tárca élére, Couve de Murville, az eddigi külügyminiszter lett a pénzügyi és gazdaságügyi miniszter. A francia belpolitika ki. bon.takpzásának kulcskérdése mindjobban előtérbe került: képesek-e a baloldal erői összefogni és egységes, demokratikus kormányprogramban megállapodva döntő harcra indulni a hatalom megszerzéséért? A nem- kommunista baloldal, az úgynevezett demokratikus szocialista baloldali szövetség, ismertebb nevén: a föderáció, Mitterrand köz- társasági elnökségét és Men- des-France miniszterelnökségét javasolta, A föderáció vezetői az olyan kérdések elől, hogy részt vennének-e a kormányukban a kommunisták, olyan homályos válaszokkal tértek ki, hogy „nem zárnak ki senkit” ugyanekkor a Francia Kommunista Párt rámutatott arra, hogy vannak magukat baloldalinak mondó politikusok, akik jobb felé kacsingatnak. A párt nem adja magát oda olyan manőverhez, amelynek az lenne a következménye, hogy egy állítólagos baloldali kormány jobboldali politikát folytasson, és újra az amerikaiak csatlósává züllessze Franciaországot. Amikor köztudomásúvá vált, hogy június 23-án és 30-án lesznek a törvényhozási választások, a föderáció ajánlatot tett a kommunista pártnak közös képviselőjelöltek indítására. A párt kész a választási szövetségre, de mindennél előbbrevalónak tartja a jövő népi egységkormánya programjának közös meghatározását. Látnivaló, hogy az FKP kétfrontos harcot vív: küzd az ötödik köztársaság csődöt mondó rendjének újrafeltámasztása ellen, de az ellen Is fellép, hogy álbaloldaliak elárulják a munkásosztály ügyét. Párizsra figyelt a világ ezen a héten azért is, mert a zavaros körülmények ellenére folytatódott a vietnami—amerikai tárgyalássorozat. (Legközelebb a jövő hét szerdáján ülnek össze.) A VDK képviselője feltűnő sajtónyilatkozatban . leplezte le, hogy az amerikaiak negatív magatartása miatt nem mutatkozik előrehaladás a párizsi Kiéber sugárúti palota tárgyalóasztalánál. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN a közfigyelmet a választási versengés köti le. Az előválasztásokból már kevés van hátra. Az oregoni próbaszavazás Robert Kennedy vereségét hozta. McCarthy szenátor kapta a demokrata párthívek szavazatai közül a legtöbbet. Robert Kennedy kijelentette, hogy ha a június 4-i, kaliforniai próbaválasztáson nem szerzi meg a demokrata választók többségének bizalrepülve fagynak meg! mát, visszalép a versenytől. Ezt a bejelentését azonban kortesfogásnak is tekinthetjük. A párizsiaknál kisebb méretű, de nem kevésbé elszánt tömegtüntetések színhelye volt a héten a nyugatnémet nagyvárosok egy része. Főleg diákok és munkások tiltakoztak az ún. szükségállapot-törvény ellen. A bonni parlamentben a Kiesinger—Brand kormány keresztülhajszolta a törvényt, amely nemzetközi vagy belső feszült helyzet esetében a szükségállapot meghirdetését teszi lehetővé. A szükségállapot idején pedig a legelemibb demokratikus szabadságjogok is semmivé válnak. A szükségállapot-törvény jogot ad a NATO beavatkozására is. Szovjet és NDK figyelmeztetések hangzottak el Bonn irányában, felhívja a figyelmet arra a veszélyre, hogy a törvény révén tovább erősödik a nyugatnémet mi- litarizmus. Ezt Európa népei jogosan tekintik fenyegetésnek. A CSEHSZLOVÁK KP Központi Bizottsága plenáris ülésre ült össze a héten Prágában. Dubcek, a párt első titkára nagy beszédben szólt a kétfrontos harc fontosságáról, és javasolta, hogy ez év szeptemberére hívják össze a párt rendkívüli kongresszusát. A Központi Bizottság személyi kérdésekkel is foglalkozott: Antonin Novotny, a *völt köz- társasági elnököt törölte a Központi Bizottság tagjainak sorából, az ő és több más volt vezető személyiség párttagságát pedig felfüggesztette addig, míg nem tisztázzák felelősségüket a törvénysértésekben és a politikai perek szervezésében. Pálfy József A csukcsok földjén Csukcsföld. Innen indul útjára, végig a Szovjet földön a Nap. Itt . élnek a csukcsok és az eszkimók. Az Októberi Forradalom előtti Oroszországban életük nagyon nehéz volt. Orosz kereskedők fosztogatták őket, kicsalták vodkáért és dohányért az értékes nemesprémeket. A szomszédos Alaszkából pedig kalandorok intéztek ellenük állandó rablótámadásokat. A helyi jóhiszemű és vendégszerető lakosok,, táboraiból mindent, ami értékes volt elvittek. s maguk után csupán fertőző betegségeket hagytak. A forradalom előtti időkben Csukcsföldön csupán két orvosi állomás volt, két orvossal. A csukcsok, valamint az eszkimók részére azonban ide tilos volt a belépés. Jelenleg a körletben több, mint húsz kórház és több tucat községi poliklinika működik. A Csukcsföld távol van. Sarki, dermesztőén zord tájak. Ha rátekintünk a térképre, önkénytelenül is eszünkbe jut a tradicionális jellemzés: fehér némaság, hatalmas tundra, az örök fagy birodalma, a vakító hóviharok hazája. Mindezek azonban csupán irodalmi képek. S valójában milyen a Csukcsföld? Ez az arany vidéke. Tíz évvel ezelőtt még nagyon sokan úgy gondolták, hogy ezen a tájon nincs arany. Az aranyat azonban hamarosan itt is felfedezték, A kutatások kezdetben csupán egy körzetre szorítkoztak, a későbbiek során azonban a tundra centruA Pravda egy NATO hadgyakorlatról az ilyen hadgyakorlatok igén megszaporodtak. Ez egyáltalán nem véletlen. Az ilyen nyilván provokációs célzatú katonai demonstrációk egyenesen következnek a NATO vezetőségének a nemzetközi feszültség további fokozására irányuló vonalából. Jellemző, hogy egyre gyakrabban vesznek részt ezeken a hadgyakorlatokon Nyugat-Németország fegyveres erői, Kuznyecov arra is rámutat, hogy Norvégiát azért igyekeznek fokozottabban bevonni a NATO vezetői kalandor játékaikba, mert az országban fokozódik a vita az ország további NATO tagságának célszerűségét illetően. Moszkva (TASZSZ1 s,.-. A Pravda szombati számában Jurij Kuznyecov kommentárt fűz az Észak- Norvégiában és a környező vizeken június 2-től 22-ig sorra kerülő „polaris expressz” elnevezésű NATO hadgyakorlathoz. Megállapítja, hogy a hadgyakorlat céljai közé tartozik egy úgynevezett „légi híd” feltételeinek a kidolgozása. E „légi hídon" át nagy létszámú külföldi csapatot juttatnának Norvégia területére fegyverekkel és hadi- technikai felszereléssel. — Ismét egy újabb NATO hadgyakorlat a Szovjetunió határainak közvetlen közelében — mutat rá Kuznyecov. — Az utóbbi időkben — Itt Moszkva beszél! — Csukcsok a rádiónál. mára is kiterjedtek. így tárták föl a híres . Bili- binszkij, valamint Otrozs- nij, Poljarnij lelőhelyeket. Természetesen felfedezésük, s ezen lelőhelyek által termelt első fémmennyiség előtt sok kutatócsoport ment végig a nagy és a kis Anjuj folyó völgyeiben. Átvizsgáltak a' patakokat, a jégkori lerakódások masz- szivumait, majd átadták a ba'rtyöSsíóknafe föld alatti kincsekhez vetető „kulcsot’: ílov fsm '. 5,“ így jelentek meg hét évvel ezelőtt sátrak a Ka- raljvaama lakatlan partjain. A település gyorsan fejlődött, s á későbbiek során a neves geológus után Jurij Bilibinnek nevezték el. Majd felépítették az első faházat. És most?... Ma a település már város, háromemeletes kőépületekkel. A lakásokat gőzzel fűtik. Van itt filmszínház, s üzletek is vannak, Ebben a városban elsősorban bányászok laknak. Természetesen Csukcs- földnek is megvannak a maga nehézségei: nehéz a helyzet a gyümölcsök és a zöldségfélék terén. Repülőgépen nem sokat lehet szállítani, viszont teherautókon... A Csukcsföldön olyanok a fagyok, hogy a madarak repülés közben fagynak meg’ A gépkocsi- vezetők azonbn speciális teherutókat alakítottak ki, amelyeket a kipufogó gázokkal tudnak felmelegíteni. Ha a motor felmondja a szolgálatot, ott van a benzinkályha. A Csukcsföld nemcsak aranyban gazdag. Van szene és feltételezik, hogy az olajkészletek is nagyok. A tundra fölött több száz kilométert átrepülve, a levegőből a geológusok számtalan csoportját láthatjuk. Fiatalok, a technikumok és intézetek frissen végzett hallgatói elmennek a Csukcsföldre, hogy aranyat, wolframot, ólmot keressenek és átalakítsák a csukcsok földjét iparvidékké. Az iparral együtt fejlődnek majd a Csukcsföld gazdaságának tradicionális ágai is — a rénszarvastenyésztés, a prémipar, a prémesállattenyésztés, a tengerpartokon pedig a fókavadászat APN w. — Tudjuk, hogy Zaleski keres valamit — mondta a százados. Az öreg Potulic- kinénál is járt előttem és a kulcsok iránt is érdeklődött. — Az egész bankban szimatol. Tegnap dekádzárást tartottunk, A könyvelőség- nek ezt munkaidő után kell elvégeznie. A részleg nyolcig dolgozott. Megfigyeltem, hogy Fránciszek szüntelenül az alagsorban mászkált, az irattárban és abban a lomtárban, ahol a jégszekrény is áll- Hallottam, amint a jogi részleg egyik tisztviselője elmondta, hogy az öreg folyton az ő szobájában szaglászik. Tegnap hirtelen kedve támadt rendet rakni a hatalmas vas iratszekrényben. S mivel a fiatalabb hivatalnokok mindannyian tartanak egy kicsit az öregtől, csupán a délután megérkezett jogtanácsosnak sikerült elkergetnie attól a szekrénytől. — Kétségtelen, hogy az Öreg tud, vagy tervez valamit — helyeselt az ezredes. — Jó lftnne megnyerni a bizalmát. Esetleg az őrnagy megpróbálhatná. — Nehéz lesz! Nincs semmiféle hozzá vezető utam. — Mi lenne, ha megcsillantanánk előtte a jutalom lehetőségét? — Arra nem fog harapni. Nem örvendhetünk Fránciszek úr szimpátiájának. Jobb lesz őt látszólag békén hagyni, de szigorúan figyeltetnünk kell, hogy mit csinál. Talán ily . módon sikerül megállapítanunk, mit tervez gondolatban az öreg altiszt. Az ezredesnél folytatott megbeszélés értelmében Wi- dera főhadnagy másnap este Alsó-Sziléziába utazott. Ugyanis a rawiczi börtön tájékoztatása szerint büntetése letöltése után ott telepedett meg Kazimierz Cokól. Ezalatt a százados érdekes jelentést kapott Tadeusz Ligman, az egyik gyanúsított az ezrednél összehívott tanácskozás napján találkozott egy fiatalemberrel. Á két ifjút követő nyomozó megállapította, hogy alapos mulatozásokat csaptak jó néhány varsói kocsmában. A számlákat felváltva fizették. Egyébként a találkozás azzal kezdődött, hogy Ligman átadott egy bizonyos összeget barátjának. Hogy mennyi volt ez a pénz — a nyomozó képtelen volt megállapítani. Mindenesetre látott néhány ötszázas bankjegyet. A fiatalemberek késő éjszaka váltak el. Ligman a lakása, a Wilcza utca felé távozott. Cimborája taxiba szállt. A nyomozó felírta a kocsi rendszámát és másnap megtudta, hogy a fiatalember a Zoliborz negyedbe ment, a Dygasinski utcába, és Potulickiék háza előtt szállt ki. S mivel a nyomozó hallotta, hogy Ligman „Czoslaw”-nak szólította barátját, nem volt nehéz minden kétséget kizáróan megállapítani az ismeretlen személyazonosságát Jarkowski százados elhatározta, hogy elbeszélget Stanislaw Nawrockival, az ifjabb hivatalsegéddel. Most is a Tamka utcai kávéházban beszélték meg a találkozót. A százados még meg sem rendelte a kávét, a fiatalember már meg is jelent. A százados kérdésére elmondta, hogy a bankban nem vett észre semmi olyan gyanús dolgot, amiről értesíthette volna a rendőrséget. Hacsak azt nem, hogy Helski igazgatót az utóbbi időben elhagyta a jókedve. — Ma tíz percnél is többet késett a bankból. Fran- ciszek úr azt mondja, hogy az igazgatóval ilyesmi még sohasem fordult elő. A telefonközpontos kiasszony meg elmesélte, hogy az igazgató sürgős beszélgetésre meghívatta Wrocláwot, s a beszélgetés után nagyon mérges volt. — Kivel beszélt? Valamelyik építőipari vállalattal? — Nem tudom. Nem mondta a központosnő. Illetve... említette, hogy először egy magánlakást kapcsoltak, majd egy kórház számát. Biztosan valamilyen doktorral tárgyalt. Mintha egy ismerőséről érdeklődött volna az igazgató úr. Aha. Értem — dörmögte a százados. — Ha a százados úr akarja, kikérdezhetem a kisasz- szonyt. Jó viszonyba vagyok vele. ö biztosan mindent lehallgat. Helski igazgató sohasem szokott in- terurbán beszélgetést kérni, ez felkelthette hát az érdeklődését. — Nem. Nincs erre szükség. Kitalálom én, hogy miféle ügyben telefonált Helski úr. Azért hívtam ide magát, hogy mondjon el egyet és mást Potulickiék- ről. Ismeri talán Czeslaw Potulickit? — Ismerem én az egész családot. A bank igazgatósága igyekszik segíteni nekik. Nem is egyszer jártam Fránciszek úrral a Dygasinski utcában, hogy rendbe tegyük a kertet, vagy megjavítsunk valamit. Czeslaw úr néhány hónapig a bankban dolgozott, de otthagyta a munkát. Azt mondta, hogy túl sokat követelnek és keveset fizetnek. Czeslaw helyére egy barátja, vagy talán távoli rokona, Ligman úr jött. Mostanában pedig Potulicki űr gyakorta benéz « bankba. Leginkább Ligman úrhoz jön, akivel továbbra is barátkozik. De előfordul, hogy meglátogatja Rzeszewska asszonyt, vagy Helski urat is. — Nem tudja miért? — Ki tudja? Biztosan pénzt kér kölcsön. Czeslaw úr ugyanis állandóan pénzzavarral küzd. Hányszor kért tőlem is 10—20 zlotyt... — Megadta? — Amikor nagyobb ösz- szeg üti a markát, akkor eljön a bankba, elővesz egy százast és amikor ideadja, közli, hogy megadja a tartozást és itthagyja a többit a következő kölcsönök kontójára. Azt pedig, hogy a nénjének megadja-e és hogy kért-e az igazgatótólis, azt én már nem tudom. — A nénjének? — Rzeszewska asszony ugyanis Czeslaw nagynénje. Az édesanyja nővére. — Annak, aki egy tejvendéglőben dolgozik? — Potulickiné valóban í Starynkiewicz utcai tej' vendéglő vezetője. — És mikor járt utoljára a bankban az ifjú Po' tulicki ? (Folytatjukf 3 Jerzy Edigey bűnügyi regénye Coms kulcs ■ / Fordította t Szilágyi Szabolcs
