Kelet-Magyarország, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-02 / 128. szám
BESZÉLGETÉS DANCS JÓZSEFFEL A pártmunkáról, az ifjúság helyzetéről a csengeri járásban Lapunk munkatársa felkereste Danes Józsefet, a Csengeri Járási Pártbizottság első titkárát, és beszélgetést folytattak a pártmunka néhány időszerű kérdéséről, valamint az ifjúság helyzetéről. Az életből fakadó terrek — A pártmunkáról röviden nagyon nehéz beszélni — kezdte mondanivalóját Danes elvtárs, — hiszen az egész életnek tükröződni kell benne. Talán a terveinkről néhány szót és a módszereinkről. Munkánk fő vonalát elvekben a IX kongresszus, a KB határozatok és a megyei pártbizottság éves terve szabja meg. Talán felesleges is mondanom, hogy járásunkban is előtérbe kerültek a pártirányítási munkában a gazdasági kérdések, különösen az új gazdasági mechanizmus bevezetésével. Mint ipar nélküli járásban, szinte mind a két kezünkkel a mezőgazdaságot segítjük. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a kulturális, ideológiai kérdések, a lakosság ellátása, a kereskedelem háttérbe szorulna. Járásunkban nehéz három esztendő volt. Sokat küszködtünk a belvízzel, különösen a lápi területen- A zárszámadások sem úgy alakultak, ahogyan terveztük. Ezért tervünkben nagy szerepet kapott a zárszámadások politikai előkészítése. Amikor az emberek a számításukat nem találják meg, ott bizony türelmetlenséget, elégedetlenséget várhatunk. Az alapszervezetekben, brigádgyűléseken sok szó esett a nehézségek okairól. Minden községben sajátosan. Mire a zárszámadásokra került a sor, a tagok döntő többsége reálisan ítélte meg a helyzetet. Látták, hogy nem a szövetkezeti gazdálkodás és nem a vezetőség az oka a sikertelenségnek. így a viták nem az eredménytelenség körül folytak, hanem a javaslatok özönét kapta a vezetőség az 1968. évi tervhez. Ezzel növekedett a szövetkezeti demokrácia és sokkal reálisabbak lettek a tervek is. Tavaly az egy ledolgozott munkanapra jutó kereset 42 forint volt, idénre 66 forintot terveztek. A lakosság ezt reálisnak tartja és amilyen szép, gondozott a határ, azt mondjuk ez is meg lesz. Keresni az újat A pártszervezeteket mindig arra biztatjuk, keressék az újat és karolják fel. Csak egy példát: a télen Csenger- be meghívtuk Horn professzort egy állattenyésztési előadás tartására. Ott hallották a szövetkezetek vezetői, hogy a világpiacon a marhahúsfogyasztásban egy új igény van kialakulóban, a hathónapos hízott bikának legnagyobb az értéke. Erre a „bébi” vágóállatra máris több szövetkezetünknek van szerződése. A gyümölcsös mellett nálunk az állattenyésztés a másik pénzt hozó termelési ág. Ez nem új dolog, százados hagyomány. Viszont az igényesebb állattenyésztés új dolgokat kíván. Járásunkban igen előrehaladott a minőségjavítás- Például 22 termelőszövetkezet közül 18- ban már a gümőkórmentes állomány van. Ez a szelektálás a szövetkezettel együtt a háztáji állatoknál is megtörténik. A minőség sarkalatos kérdés az állattenyésztésben, hiszen a rossz egyed legalább annyi takarmányt fogyaszt mint a kiváló, a haszonhajtása pedig csak töredéke. A minőség nálunk még azért is döntő, mert ilyen sűrű állatállomány kevés helyen van: 100 holdra 33 számosállat jut. Sikereink egyik segítője, hogy a párt és a szövetkezeti vezetésben is több a tíz éve funkcióban lévők száma, mint az ennél rövidebb idejűeké. Mi, amikor a gazdasági kérdésekről tárgyalunk, egy pillanatra sem téveszthetjük szem elől a vezetők nevelését. Érzékenynek lenni a helyi adottságra, de ugyanígy a problémákra is. A dolgozók tájékoztatása, felvilágosítása „a mit miért kell így végezni”, nagy segítség a tervek tudatos végrehajtásában. Nem problémátlan a helyzetünk, mégis azt mondhatjuk: járásunkban ilyen bizakodó még nem volt a hangulat, de a határ sem volt ilyen szép. Nemcsak fogyasztók — A fiatalokra azt mondhatom — kezdte a második kérdésre a válaszát Danes elvtárs — jobbak, mint amilyennek a felnőttek többsége megítéli őket. Mi ezt a véleményünket hangoztatjuk párttaggyűléseken és más összejöveteleken is. A nyolc általánost elvégző fiatalok közül mintegy 4000 maradt a járásunkban a 30 éven aluli korosztályokból. Középiskolába jár 35 százalék, ipari tanuló 20 százalék, a többi mint tag, vagy családtag a szövetkezetekben dolgozik. A gépesítés szinte a fiatalok vállán nyugszik. Az 500 traktoros többsége 30 éven aluli. Az új módszerek az állattenyésztésben, növénytermelésben majdcsak mindenütt a fiatal szakemberek nevéhez fűződik. A korábban elvándoroltak közül sokan visszajönnek és egyre csökken az elvándorlás is. Ehhez elsősorban a körülmények változása, a biztos kereseti lehetőség, a villany megjelenése, a televízió, kultúrházak, a gépek térhódítása mind-mind hozzájárult Már 330 fiatal dolgozik 15 ifjúsági brigádban, közülük 10 brigád a szocialista címért küzd. Bátran mondhatjuk, a fiatalok a javakat nemcsak fogyasztják, a termeléséhez is hozzá j árulnakA megbecsülés A véleményalkotás, a megbecsülés kölcsönösen alakul. Vagyis, ahol olyan körülményeket teremtettek a fiataloknak, hogy megtalálják gazdasági és kulturális számításaikat, kiválóan dolgoznak. Magától értetődően itt a felnőttek véleménye is változik, nagyobb a megbecsülés. Szamostatárfalváról például a Szovjetunióba küldték kirándulásra, a becsiek a Balatonhoz vitték, a sá- lyiak Budapestre a nemzetközi kiállításra segítették el a fiatalokat. így lehetne sorolni a példákat. Sok helyen 2—3 hold földet adnak művelésre a fiataloknak és annak a termésével szabadon gazdálkodnak. A járásban 14 fiatal van a pártvezetésben, 37 tanácstag és 35 gazdasági vezető került ki közülük. Mi még mindig elégedetlenek vagyunk és arra szólítjuk fel a pártvezetőségeket, még több fiatalt a vezetésbe. Ha most nem tanítjuk meg őket vezetni, kinek adjuk át a stafétát. Pedig azt át kell majd adnunk és olyan lesz az öreg korunk, ahogyan ők intézik. Lehetne beszélni arról, hogy kevés fiatal jut el a járásunkból főiskolára, egyetemre. így az ösztöndíjasokat is hiegenből kapjuk, akik nem mindig maradnak meg ezen a távoli vidéken. Jobb lenne, ha minden orvos, agronómus a mi járásunkból kerülne ki, illetve ide jönng majd vissza. Befejezésül még a szakmunkásképzésről szóit Danes elvtárs. Egyre javul, de nem elégséges a szakmunkásképzésben résztvevők száma, másrészt eléggé spontán a felvétel, illetve a jelentkezés. Ahol hely van, oda mennek. Még dísznövény- termesztést is tanulnak járásunkból, pedig most borjúnevelőkre, jó szerelőkre és más szakmunkásokra volna szükség. A szakiskolákat decentralizáltan jobban az igényekhez kell alakítaniCsikós Balázs Mikes György: ÉLETEM í1 sillárszerelés közben kicsúszott alólam a szék. Miközben lefelé zuhantam, lepergett előttem életem filmje, azaz hogy előtte reklámfilmeket láttam: Tedd a pénzed takarékba! Igyunk Almuskát! Vásároljunk mindent egy helyen! Aztán még mindig nem az életem filmje jött. Híradó következett: X. nagykövet bemutatkozó látogatása, erőműépítés, vizierő- műépítés, ügyes kezű, csinos, fiatal lányok vaskarikákat készítenek fából, csirkeetetés, ürgeöntés Bretagne- ban,, árvíz a Szaharában, részletek az örök rangafáról, beszélő Szepesi György. Na. láttam már jobb EírFILMJE adót is, gondoltam, miközben aláhullottam a mélybe, mint egy sebzett liszteszsák. Nagy izgalommal vártam életem filmjét. De még mindig nem az jött. Előzetest láttam Lipták Ottó élete filmjéből. Nem tudom, ki az a Lipták, de az előzetes nagyon izgalmas volt, a hős óriáspontyokkal harcolt hináros zöld víz mélyén, habos szájú vasderesen vágtatott az alkonyi pusztán, nyergében egy áléit, ifjú leánnyal, züllött vértesekkel verekedett egy omladozó csárdában és egy csodálatosan szép, mandulaszemű asszonnyal csókolózott sötét rajzú szivarfák alatt. Irigykedve nézegettem a képeket. Ennek aztán volt egy élete! Magamban irigykedtem és szégyenkeztem: vajon milyen lesz az én életem filmje? Megéri-e a kék foltokat és a tipliket? Azt hiszem, már mondtam, hogy közben lefelé hullottam, mint egy csillag az augusztusi éjszakában. Na, most jön a nagy film, az életem filmje — izgultam magamban, — de nem az jött Még mindig nem. Népszerű, tudományos kisfiún következett. Most már kezdtem türelmetlen lenni. Legnagyobb megdöbbenésemre, a tudományos népszerűsítő kisfiún rólam szóit. Szakértőként a feleségem működött közre. A kisfilm úgy kezdődött, hogy a nap méltóságteljesen felkelt a lakásomban, valahonnan a szekrény *ö- gül és nemsokára ébredezni kezdett a természetem. Láttam magamat, amint ási- tozva, nagyokat nyújtózva kilépek az ágyból. FantasztitJjabb két 56 lakásos épület Összeszerelésén dolgoznak az építők Nyíregyházi«, m j északi városnegyedben. Hammel Józseí »elv. Ellentmondások magánerejű lakásépítkezésben Egy nagyszerű rendelet és a buktatók Rendkívül kedvező fogadtatásra talált a lakosság körében az a rendelet, mely a magánerős lakásépítés állami támogatásáról intézkedik. Azért, hogy a végrehajtott árváltozások miatt ne kerüljön többe egy lakás megépítése, mint a reform előtt, az ÉVM, a PM és az ÁH január elsején életbe lépett 2/1967. (XII. 31) együttes rendelkezése jelentős terhet vesz le az építtetők válláról- Lényege ennek az, hogy amennyiben állami vállalat, vagy ktsz készíti a lakást, úgy a végszámlából számottevő kivitelezési költséget az állam térit meg a leendő tulajdonos helyett. A segítség típusonként változik, egy 3 szobás társas lakásnál például az állami dotáció 41 (!) ezer forint. Joggal remélhettük, hogy ezáltal tovább fokozódik a magán erőből történő építkezés üteme. Mi a helyzet megyénkben öt hónap elteltével? Idézet Szabó József nyíregyházi társasházépítő közösség megbízottjának panaszából: „Nyíregyházán, a Mező utca 5—7 szám alatt építtetjük 16 lakásos társasházunkat. Tavaly, hogy az építkezés gyorsabban haladjon, magunk vásároltuk meg a szükséges tégla egy részét. Közben átlagosan 100 ezer forint induló összeget fizettünk be. Most kiderült, hogy saját magunknak ártottunk a téglavásárlással, mert így már úgynevezett „vegyes kivitelezésnek” minősítik az építést. Ilyen esetben pedig a lakásonkénti 41 ezer forintos állami dotációnak csupán a 45 százalékát kapnánk lakásonként. Tizenhat család esetében ez 360 ezer forint veszteséget jelent, amit az OTP pótlólag egy összegben kér tőlünk.” Kitűnik még a továbbiakban, hogy a Mező utcai társulok egy kapavágás erejéig sem voltak „kivitelezők”, minden munkát a kisvárdai ktsz végez. Szabó Józsefék hiába érvelnek: az együttes rendelkezés kizárólag kivitelezésről szól, vagy avval, hogy eddig a saját erőnél az anyagot az OTP mindig szívesen vette — ügyük függőben van. Megjelent ugyanis belső utasításként az illetékesek elvi állásfoglalása, mely az ilyen eseteket kategorikusan „vegyes kivitelezésnek” deklarálja, tehát olyannak, mintha magánkisiparos működnék közre az építkezésben. Lényegében ez a sajátos eset segített felderíteni azt a tarthatatlan helyzetet, mely a magánerős építkezéseknél tapasztalható jelenleg megyénkben. A számtalan tavalyról áthúzódó építkezést nem is számítva, az állami támogatásról intézkedő rendelkezés helytelen értelmezése több új kezdeményezés kerékkötőjévé vált. Megyénkben kb. 80 lakásépítési hitelkérelem po' rosodik a takarékpénztár fiókjaiban, mert — kiáltó ellentmondás miatt! — lehetetlen rögzíteni az állami támogatás mértékét- Súlyosbítja a helyzetet, hogy jobbára ár- és belvizes lakások újjáépítéséről van szó! íme az ellentmondás: Egy korábbi, még mindig hatályban lévő rendelkezés előírja, hogy az árvizes lakásoknál a bontás közben megmenthető anyag utolsó darabját is fel kell használni az újjáépítéskor. Tehát ez saját anyagként szerepel kus! Nem tudtam, hogy filmeznek. Valószínűleg te- leobjektíwel fényképeztek, miután megismerkedtek életkörülményeimmel, időbeosztásommal, szokásaimmal. A következő képeken behúzott nyakkal, kilógó nyelvvel, lekonyult fülekkel, csapzottan, autóbuszvadászatra trappoltam a házrengetegben. Ezerszeres nagyításban láttam a bajuszomat. A beszélő — kellemes, bársonyos hang-, éppen azt magyarázta, hogy én a bajuszom billegetésé- vel szoktam kifejezni érzelmeimet. A türelmes operatőr kileste, mikor billegte- tem a bajuszomat. Mennyi munka volt ezekben a képekben ! A későbbiek folyamán ** az operatőr élelemszerzés közben örökített meg. Morogva, vicsorogva törtem magam előre a közértben és szimatolva, idegesen néztem körül a pultnál. Hirtelen nagy, kövér férfi lépett elém s könyökét belevágta az oldalamba. Dühösen csattogtattam rá a fogaimat és ugrásra görbítettem a hátam. Miután beszereztem a betevő falatokat, vidoran, edégedetten ügettem ki az üzletből. Mellső lábammal ügyesen fogtam az aktatáskát és olyan okosan néztem bele a felvevőgép lencséjébe, hogy magam is elcsodálkoztam. A kisfilm még azt is bemutatta, hogyan szövöm hálómat Piriké, a gépírónő körül, hogyan dürrögök a büfében. Láttam magam gyermekeim körében is: fiókáim nyakukat nyújtogatták, midőn beléptem és összevissza csipogtak: mit hoztál? mit hoztál? A film azzal ért véget, hogy a nap lassan begurult a szekrény alá és besötétedett. A nagyfilmet, életem filmjét, amely nagydíjat nyert Papalacualpában és Rákospalotán, sajnos, már nem láthattam. Parkettet értem. a költségvetésben. Ugyanakkor az említett elvi állásfoglalás saját anyag megléte esetén „vegyes kivitelezésről” szól, amiatt csökkenteni kell az állami támogatást. Példával élve: ha valaki megmentett 2 ezer forint értékű anyagot a bontásnál, ezzel elveszít akár tízezret is az állami támogatásból! Ilyen körülmények között nehezen képzelhető el, hogy a kormány jószándékú intézkedése eléri a célját, s hogy fokozódik a magánerős lakásépítés. Lehet vitatkozni a Mező utcaiak panaszának jogosságán. Talán tudták: januártól drágább lesz a tégla, s ezért vásárolták meg előre, tehát nyertek rajta. Most pedig az államtól is juttatást remélnek. Kérdés azonban, mi van akkor, ha azt a téglát a ktsz átveszi tőlük, s ők az egész ügyről hallgatnak? Ráadásul nem minden társuló részes a téglavásárlásban... Feltétlenül vigyázni kell arra is, hogy az állam segítsége ne váljék manipuláció tárgyává. A ren" delkezés és a gyakorlat közötti ellentmondás azonban a jószándéknak is gátja marad, ha nem történik gyors intézkedés. Az állami támogatásról szóló rendelet szettemének megtartása mellett elképzelhető olyan megoldás, hogy a saját anyag mértéke szerint, méltányosan arányosítsák a dotáció összegét. így nem „vész el” a saját erő eddigi legtipikusabb része, az apránként összegyűjtött anyag. Nemeseik szabolcsi gondról van szó, a probléma országos. Látszólag nyitott kapukat dönget írásunk, mert illetékes helyen erről már vitáztak, ígéret is elhangzott az ellentmondások valamiféle feloldására. De mikor következik ez be? Több száz áthúzódó építkezés a végéhez közeledik, fizetni kell a végszámlát- Ekkor kellemetlen meglepetések érhetik az építtetőket. Aztán: hiába az építésre alkalmas jó idő, igen sok munkát a hitelkeret rendezetlensége miatt nem lehet elkezdeni. Indokolt tehát, hogy lassan fél évvel a magánerős lakásépítési kedvet növelő rendelkezés életbe lépése után minél hamarabb döntés szülessék az állami támogatás mértéke körül Csak így csappanhat a kívánt ütemben egyik égető társadalmi gondunk, a nagymérvű lakáshiány. Angyal Sándor 3
