Kelet-Magyarország, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-12 / 136. szám

*xLvr-vtj:GTAntynsTÄfS WM. TSnt« » C. «MM A huszonötödik rakétaoffenzíva Eltalálták a saigoni hadiígyminisztérimnot Kedden a kora reggeli órákban eddig példátlan he­vességű rakétatámadás érte Saigont. A május 5-e óta végrehajtott huszonötödik Pt'fenziva mintegy 30 raké­tájának célpontja a főváros két központi negyede, egy 500 méter széles és 1 kilo­méter hosszú végy szögletes terület volt az elnöki palo­ta és az amerikai nagykö­vetség között. Az egyik rakéta a posta- ügyi minisztériumra zu­hant és tönkretette az az amerikai nemzetközi távközlési szolgálat egy központját. Ez a találat a többi között elvágta a telex- és telefon- vonalakat, amelyek Saigont a Time-Life céggel, az ABC, az NBC és a CBS rádiótár­saságokkal kötötték össze. Ag AP saigon—New York-i összeköttetése nem a postai hálózaton át bonyolódik te ezt károsodás nem érte. A rakéták a fentieken kí­vül eltalált/: a dél-vietna­mi hadügyminisztérium egyik épületét és egy ame­rikai katonai laktanyát. Szak­értők szerint * rakétákat a fővárostól mintegy 10 kilométernyi­Hadszintér a templomban Egy amerikai tengerészgyalo­gos a vietnami harcok során egy katolikus templom oltára előtt keresett fedezeket. (MTI Külföldi Képszolgálat) re délkeletre fekvő állá­sokból lőtték ki. Az AFP saigoni helyzet- jelentésében utal arra, hogy a DNPF rádiója napok óta felhívásokat intéz a város központjában levő kerüle­tek lakosaihoz, hogy kői. főzzenek el a katonai cél­pontok közelében álló épü­letekből. Westmoreland tábornok, a vietnami fegyveres erők távozó főparancsnoka ma reggel elutazott Saigonból. Hazafelé vezető útjának el­ső állomása a Fülöp-szige- tek. Washingtonba érkezé­sét július elsejére várják. a marxizmus nyugat-németországi terjedéséről A PRAVDA CIKKE Moszkva (TASJ5SZ) A Pravda hétfői számában Zarodoé, a lap különtudó- sitója rámutat arra, hogy Hyugát-Nérpetországban egy­re növekvő érdeklődés nyil­vánul meg a marxizmus, mint a világot átalakító for­radalmi elmélet iránt. Ez a nyugat-németországi hely­zet követke«m^pye. Az em­berek kiutat keresnek abból a zsákutcából, amelybe a ka­pitalizmus juttatta őket. Az érdeklődés eredménye­ként — jegyzi meg a cikkíró -r- csupán az 1964—1967 kö­zötti időszakban Nyugat- Nénietországban több mint négyszáz mű jelent meg Marxról és Engelsről, s kiad­ták a marxista elmélet meg­alapítóinak 18 munkáját is. Ez év elején hat gyűjtemé­nyes kiadás jelent meg Marx műveiből és néhány tucat értekezel; a marxizmusról. Nagyszabású tevékenységet fejtenek ki a marxizmus ter­jesztése terén a nyugatné­metországi marxisták—leni­nisták. Körülbelül hatvan egyesület és kör csinál pro­pagandát a marxizmusnak az NSZK-ban. A marxizmus—leninizmus terjedésében új szakasz kez­dődött a Német Kommunista Párt programtervezetének az év elején történt megjelené­sével. Ez a fontos dokumen­tum összegezi az osztályharc általános tapasztalatait, fel­mutatja az ország demokra­tikus és szocialista átalakulá­sának módozatait. Izrael újabb agressziót tervez Jordánia elten Kairói lap jelentések sze­rint Izrael újabb csapatössze­vonásokat hajt végre a Jor­dán folyó mentén és a gazai övezetben. Az Akhbar bármely pilla­natban várható újabb izraeli agresszió veszélyéről ír. A lap rámutat arra, hogy az újabb csapatösszevonások nagyobbak, mint amelyek a Karamah jordániai városka ellen intézett támadást meg­előzték. Ä folyó mentén fel­sorakozott erőket 45 000 főre becsülik. A Golan hegyektől Ariháig igen sok izraeli pán­célost vontak össze. A meg­szállt területen a Jordán folyó mentén fekvő falvakat az izraeli katonák sorra megszállták és a polgári la­kosságot eltávolították. Iz­rael tartalékos két kategó­riát behívott. Jószomszédság, jó barátság H 'VS^tom ' *- «je-, A FORDULAT EVE ÓTA, vagyis amióta mind Magyar- országon, mind Csehszlová­kiában a szocializmus erői javára dóit el a hatalomért folyó harc, országaink kap­csolatait mindig a jószom­szédság, a jóbarátság mintá­jaként szokták emlegetni. S erre minden alap megvan. Testvéri együttműködésün­ket a szocializmus tál Iján húsz év munkájával a köl­csönös segíteni akarás, egy­más érdekeinek és előnyeinek tiszteletben tartásával alakí­tottuk ki. Megismertük egymást, megtanultuk becsülni és tisz­telni egymás alkotásait. Ál­lampolgáraink kölcsönösen százezrével utaznak hosz- szabb-rövidebb túrákra Ma­gyarország és Csehszlovákia között. Kapcsolataink messze túlhaladtak a hivatalos kere­teken, a magyar szólásmon­dás kifejezésével élve, „lak­va ismerjük meg egymást.” Ez a tény minden korábbinál közvetlenebbé, bensőségeseb­bé tette a két ország viszo­nyát. Országaink földrajzi, gaz­dasági adottságai olyanok, hogy nemcsak egymásra utal­nak bennünket, hanem igen szerencsésen ki is egészítik egymást. A magyar mezőgaz­daság például közeli és ter­mészetes piacot talál Cseh­szlovákiában, egyes csehszlo­vák iparágak pedig nem utol­só sorban a magyar piac fel vevő képessége folytán fej­lődtek. 1950-ben még a Csehszlovákfába irányuló magyar export 68 százalékát mezőgazdasági termények és élelmiszerek tették ki. Évek folyamán gazdasági kapcsolataink magasabb szintre léptek: a viszonylag egyszerű árucserék mellett napirendre került az ipari termelés összehangolása, a termelés szakosítása egyes iparágakban, nagyobb válla­latok, intézetek között a közvetlen együttműködés. Gazdasági kooperációnk előtt új lehetőségek nyíltak akkor, amikor mindkét or­szág reformokat vezetett be a népgazdaság irányításában. Az új mechanizmus rugalma­sabbá, operatívabbá tette a kapcsolatokat, tág teret nyi­tott mindkét félnek a kezde­ményezések előtt. Ha rövid történelmi visz- szatekintést kívánunk adni, akkor elsősorban az 1949 áp­rilis 16-án aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmé­nyünkre kell hivatkoznunk. amely új alapokra helyezte Magyarország és Csehszlová­kia kapcsolatait- Az egyez­ményt annak idején húsz évre kötöttük. A hazánkba érkező csehszlovák párt- és állami küldöttség utazásának célja éppen e szerződés meg­újítása lesz. Ezt az alapegyezményt több részletmegállapodás kö­vette, amely kormányközi szinten szabályozta kereske­delmi, műszaki-tudományos, kulturális kapcsolatainkat. Jelentős például az 1955-ben aláírt okmány az alumínium- feldolgozásra és kölcsönös elektromos energiaszállításra. A fejlett ipari potenciállal rendelkező Csehszlovákiának közismerten nincs bauxitbá­nyászata, holott a modern ipar és építészet egyre több alumíniumot igényel. Hazánk viszont gazdag bauxitban. Mivel a bauxit feldolgozásá­hoz igen sok elektromos energia szükséges, kézenfek­vő volt az 1955-ös egyez­mény. Ennek nyomán Cseh­szlovákiában haialmas bau­xit- és tim/óldf eldolgozó gyár létesült a magyar nyers­anyagbázisra, hazai iparunk pedig bizton támaszkodhat a csehszlovák energiaszállítá­sokra. MINŐSÉGI FEJLŐDÉS­NEK TEKINTHETŐ az 1961- ben kötött megállapodásunk, amely létrehozta a magyar— csehszlovák gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési vegyesbizottságot. E szerv időről időre rend­szeresen egyezteti a két or­szág távlati terveit, foglal­kozik a nyersanyagproblé­mákkal, a gépipari és vegy­ipari szakosítással, a koope­ráció bővítésével. Gondos­kodik arról is, hogy az or­szágainkban folyó tudomá­nyos kutatások, kísérletek kölcsönösen ' kiegészítsék egymást, a lehetőséghez ké­pest kiküszöböli a párhuza­mos kutatásokat, ajánlásai­val, terveivel előnyösen be­folyásolja a beruházási kere­tek legcélszerűbb felhaszná­lását. Számtalan példát le­hetne felhozni arra, hogy egyik vagy másik ország előnyösebben hozott létre valamely gyárat vagy egyéb objektumot és ezzel a másik országot sok milliós tehertől mentesítette. Az 1966—1970 közti idő­szakra kötött hosszú lejáratú árucsereforgalmi és fizetési megállapodásunk már ezek­nek a tapasztalatoknak a fel- használásával készült, S hogy kapcsolataink fejlődésé­nek üteme jó mederben ha­lad, arra mi sem jellemzőbb, hogy például 1968-ban a két ország közötti kereske­delmi forgalom várható érté­ke 20—25 százalékkal meg­haladja azt az összeget, ame­lyet 1965 decemberében a hosszú lejáratú egyezmény megkötésekor előirányoztak.. Hosszan lehetne sorolni gazdasági kapcsolataink té­nyeit és adatait, ám az sem érdektelen, ha az ember sa­ját közvetlen környezetében, a fogyasztási cikkek válasz­tékában tapasztalja ennek a* együttműködésnek minden­napi nyomait. Elmondhatjuk, hogy mind Csehszlovákiá­ban, mind Magyarországon a közvélemény elégedett a másik országból importált áruk minőségével. Hogy igen közismert és egyszerű példára hivatkozzunk: a magyar autósok tízezrei es­küsznek a Skoda márkára és a csehszlovák tv-vásárlók ugyancsak tízezrei semmi mással nem cserélik fel Orion készüléküket. EGYMÁS MEGISMERÉ­SÉBEN, az egymás irántit nagyrabecsülés fokozódásá­ban fontos szerepe van kul­turális kapcsolatainknak' A művészcserék, a színdarabok lefordítása és előadása, film- forgalmazás, egj-mar, irodalmi alkotásainak kiadása — mind olyan része a kulturális együttműködésnek, amely külön-külön Ismertetést ér­demelne. Közülük itt csak egyet emelünk ki: a közös könyvkiadást. Ebben nem­csak arról van szó, hogy cseh vagy szlovák szerzők művei magyarul, illetve magyar szerzők alkotásai csehül vagy szlovákul is napvilágot látnak. A közös könyvkiadás fel nem becsülhető kultúr- missziót teremt a Csehszlová­kiában élő magyar nemzeti­ségű lakosság soraiban. A magyar nyelvű tankönyvek, a magyar szépirodalom klasz- szikusainak terjesztése 9 csehszlovákiai magyarság ‘ kultúrigényeit magas szín­vonalon elégítik ki. A csehszlovák—magyar gazdasági, tudományos-mű­szaki, kulturális és más ter­mészetű kapcsolatokban a* évek során maradtak kihas?» nálatlan lehetőségek is, A fejlődés azonban egyenletes és folyamatos, barátságunk immár hagyományossá vált és garanciát nyújt arra, hof?y a következő esztendők együttműködése az eddiginél is gyümölcsözőbb lesz. ......r- , i 22. — Tegnap új íróasztalokat kaptunk — kezdte Ligman. Először a régiből kiszedtem az összps papírjaimat és odarak­tam a fa! mellé. Ugyanezt tette Jaworek kolléga is. Ak­kor kivittük előbb az ő asz­talát, visszafelé jövet pedig behoztunk egy újat az ud­varról, majd mégegyszer for­dultunk. Ezután kezdtem csak átnézni a padlón lévő iratokat. A feleslegeseket ko­sárba dobtam, a többit be­raktam az új asztal fiókjai­ba. Egyszer csak megpillan­tottam egy szürke papírral átkötött csomagot. Mindig Ilyen papírba csomagolja anyám a tízórait. Azt hittem, hogy valami régi tízóraim le­het, amit elfelejtettem, vagy nem kívántam megenni. Ki sem akartam csomagolni, majdnem bedobtam a szemét­kosárba De felülkerekedett a kíváncsiságom. Megláttam, bogy egy köteg ötszázast tar­ánk a kezemben. Első pilla­natra teljesen megbolondul­tam- Szinte félájultan oda­mentem Górecki úrhoz. Kor­ban ő a mi részlegünk leg­öregebb dolgozója. Okos és tapasztalt embernek ismer­tem meg. Megmutattam ne­ki a pénzt és megkérdeztem tőle, mit kell tennem ezután. Górecki úr azt tanácsolta, hogy azonnal menjek a fő­nökünkhöz, Bilski úrhoz. Ve­le együtt azután mindjárt fel­jöttünk a főigazgató úrhoz, akinek Bilski úr a jelenlé­temben átadta azokat a bank­jegyeket. — Nem a maga pénze volt? — Ugyan már! Nem vagyok és olyan gazdag, hogy 50 ezer zlotyt tartsak az íróasz­talomban! — Vagy talán egyszerűen megfeledkezett az egyik cso­magról, amelyet a kincstár­ból kivett? Hova tette az összeg többi részét? A fiatalember megremegett és elvörösödött. Gyorsan, kissé reszkető hangon felelt: — Ez nem igaz. Nem vettem el pénzt a kincstárból. — Nekünk mégis vannak bi­zonyítékaink ennek ellenke­zőjéről, Két nappal ezelőtt maga a motorszak üzletben egy „Osg” robogót vásárolt Tizenhétezer zlotyt fizetett. Már csak azért is ügyetlen volt, Ligman úr, mert ott is új ötszázasokkal fizetett. Ugyanolyanokkal, mint ami­lyenek ebben a csomagban vannak — akkor a százados elővette zsebéből az ötszázas köteget. — S ami meg ennél is rosszabb — tette hozzá — ezeknek a bankjegyeknek ugyanaz a sorozatszáma és a sorszámozása is. — Téved, százados úr — a fiatalember hangja most tel­jesen nyugodt volt. — Ezek a bankjegyek az „AH” sorozat­ból származnak, amelyekkel pedig ott fizettem a robogóért sokkal későbbi kiadásuak, a szériajelük: „AN”- E két so­rozat megjelenése között, s ezt megerősítheti a Lengyel Nemzeti Bank is, a legkeve­sebb fél év telt el- Jól emlék­szem, hogy' az én pénzem az „AH” szériából való. — Idennyit keres maga a bankban? — Ezernyolcszáz zlotyi, plusz a prémium, amely ál­talában negyedévenként más­fél ezret is kitesz. Ehhez jön piég a nyereségrészesedés i(s­Ebből tartja el magát, öltözködik és még egy robo­góra valót is összetakarékos­kodik? Gratulálok. Magából ha nem pénzügyminisztert, de legalábbis bankigazgatót kell csinálni. Megadhatná talán pénzbeosztásának mód­szerét ? — A szüleimnél lakom. A kosztra és lakásra egy ezrest adok anyámnak. Nem iszom, nem dohányzom. Igyekszem butaságokra nem költeni és a prémiumomat, meg a nye­reséget félretehetem. Meg­mutatom önnek a takarék- könyvemet az egyenlő részle­tekben befizetett összegekkel. Két éven át gyűjtöttem össze tízezer zlotyt. — Üm — dörmögte a szá­zados. — Egy „Osa” majdnem kétszer ennyibe kerül. — Tizenhétezret fizettem érte. — Tehát honnan vette a többi pénzt? ötezret kölcsönkértem a barátomtól, s egy kicsit üz­leteltem. Egy kis tranzakcióm akadt. Pontosabban egy üz­letközvetítés. — Honnan olyan gazdag Czeslaw Potulicki úr, hogy akár ötezer zlotyt is képes kölcsönadni? Nemrég húsz zlotyt kért kölcsön Nawroc- kitól. A fiatalember csodálkozó ámulattal nézett a százados­ra. —■ Látom, hogy a rendőr­ség valóban mindent tud. A pénzt tényleg Creslawtól köl­csönöztem. Különben neki tettem azt a szívességet. Egy­szerűen ideadott nekem egy brilliáiis gyűrűt, hogy adjam el. Sikerült eladnom 37 ezer zlotyért. Kétezer volt a hasznom, ötöt pedig kölcsön­adott Potulicki. Harmincez­ret a kezébe adtam. Azt az ötöt az év végéig kell meg­adnom neki. Nehéz lesz, de már régóta vágytam egy ro­bogóra. Ezenkívül megígér­ték a fizetésemelést a bank­ban a felszabadulás ünnepére. — Rendben van — mondta a százados. — Ellenőrizni fog­juk, hogy igazat mondott-e. Még csupán egyet: kinek ad­ta el a gyűrűt? — Százados úr, Lengyelor­szágban nincs megtiltva, hogy valakinek ékszere legyen. Mindenki vehet és eladhat. — Igen. Igaza van. Sze­retnénk mégis ellenőrizni, honnan származnak azok a bankjegyek, amelyekkel maga a motorszaküzletben fizetett. — Az a pénz a mi bankunk pénztárából származik. — A bankból? — Majdnem mindegyikünk ki szokta cserélni a pénzét a pénztárosnál új bankje­gyekre. A bankokban ez már így szokás. Ha kikutatná a tisztviselőket, zsebükben csakis új pénzt találna. Én is. miután felvettem a megta­karított összeget és ávettem Potulickitől a hiányzó hétez rét, kicseréltem új ötszáza­sokra. Emiatt volt egymást követő a bakjegyek számozá­sa. A sorozatjelzést is megje­gyeztem: „AN”. — Honnan vette az ifjú Potulicki azt a gyűrűt? — A nagyanyjától kapta, hogy adja el. Az öreg Potu- lickiné külföldre utazik és pénzre van szüksége ahhoz, hogy megfelelően felöltözköd­jön az útra. Hosszú időre megy el, talán örökre is. Egyébként Czeslaw már nem­egyszer adott el ékszert a nagyanyjáéból. S mivel félt, hogy valaki érdeklődik majd a brilliáns származása iránt, vagy hogy egyszerűen be­csapják, s engem kért me& hogy foglalkozzam a dolog­gal. Mielőtt a bankba ke­rültem, néhány hónapig egy ékszerboltban dolgoztam, ep van egy kis ismerettségem. Ezért ment olyan gyorsan és jó áron az ékszer eladása. Maga is tudja, százados úr, mi minden történik, ha vala­ki gyorsan szeretne eladni egy értékesebb holmit. A becsüsök bármilyen tisztes­ségesek is, alapjában véve mégis nagy csalók, mert fél­revezetik, becsapják az el­adót és úgy megszédítik, hegy a százezret érő tárgyat fele összegért képesek tőle meg­venni. Velem, mint „brapcsr belivel”, nem is próbálkoz­nak ilyen viccet csinálni. Ál­lítom, s ez igaz, hogy h# Czeslaw nem sürget, sikerült volna kihúzni belőlük három­négyezerrel többet is, de 8 beleegyezett ebbe az árba. Aj én jutalékomról is tudott; amely egyáltalán nem mond­ható túl magasnak. (Folytatjuk gA| Jerzy Edigey bűnügyi regénye J tútoM kulcs * bordította: Szilágyi Szabolcs

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom