Kelet-Magyarország, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-12 / 136. szám

J968. június 12. KELET-MAGYARORSZÄG S oldal Az összefogás első eredményei Beszélgetés Szabó Istvánnal, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnökével r Épül a szálkái tároló Három szakaszban készül a 200 milliós beruházás Májusban múlt egy éve, hogy munkához látott a Ter­melőszövetkezetek Országos Tanácsa, s több mint fél éve működnek a termelőszövet­kezetek területi szövetségei. Munkatársunk arra kérte Szabó István elvtársat, a TOT elnökét, hogy válaszol­jon a tsz-ek érdekképviseleti szí. .emek eddigi tevékeny­ségével, tapasztalataival összefüggő kérdéseire. • — Hogyan igazolja a ier- melöszí ékezetek Orszá­gos Tanácsa azt a sok vá­rakozást, amelyet megala­kulásához majd működé­séhez fűztek? — Nem vagyunk hatóság, nem vagyunk minisztérium, így a mi munkánkat nem olyan eg'*~’-'erű lemérni. Az a hivatásunk, hogy képvisel­jük a termelőszövetkezetek érdekeit és segítsünk a kor­mánynak olyan agrárpolitika kialakításában, amely leg­kedvezőbb a parasztságnak és a népgazdaságnak. Ennek a munkának az eredményei nem mindig látványosak. — El kell viszont monda­nom, hogy létünkkel kapcso­latban minden érdekelt mi­nisztérium és főhatóság tisz­teletben tartja a párt irány­elveit, a termelőszövetkezeti törvény előírásait. Ha a moz­galmat érintő bármilyen rendelkezés jelenik meg, azt előzetesen megtárgyalják ve­lünk. Ha a kormány, a Mi­nisztertanács. a mezőgazda­ságot akár csak részben is érintő kéixlést tárgyal, akkor az ülésen mi jelen vagyunk, kifejthetjük véleményünket. — Ez természetesen nem jelenti azt, hogy mások nem törődnek a parasztság, a ter­melőszövetkezeti mozgalom érdekeivel, vagy hogy koráb­ban ezeket az érdekeket sen­ki nem viselte szívén- Most azonban létünkkel és közre­működésünkkel a kormány talán közelebb került a moz­galom vérkeringéséhez, köz­vetlenebbül kapja a szükséges információkat és állásfogla­lásokat. — Tudjuk, hogy ennek a folyamatnak az előrehala­dása nem mérhető. Sze­retnénk azonban mégis va­lami konkrét példát halla­ni. — Sok példát tudnék em­líteni. Korábban például a Magyar Nemzeti Bank mere­ven ragaszkodott a fogyasz­tás és a felhalmozás előírt aranyaihoz, olyan tsz-ekben is, ahol ez komoly bonyodal­mat okozott. Sikerült elér­nünk, hogy a bank elnöke rendelkezést adjon ki: ezen­túl egyedileg vizsgálják meg az eseteket és ne ragaszkod­janak mereven korábbi elő­írásokhoz. A Belkereskedelmi Minisztérium egy tervezett rendelkezése előírta volna, hogy a tsz-bormérésekben ugyanazokat az előírásokat alkalmazzák, mint az állami üzletekben. Ez az „egyenlő­ség” a tsz-eket versenykép­telenné tette volna. A rendel­kezés végül iS úgy jelent meg, hogy a tsz-ek maguk dönthetnek milyen árakat al­kalmaznak. — A területi szövetségek azonban talán közelebb esnek a szövetkezetekhez. Mi a véleménye a szövet­ségek mai helyzetéről? — Érdekes folyamat iátszó- dott le a megalakulás óta el­telt hónapokban. Amint dif­ferenciáltak az egyes terme­lőszövetkezetek, úgy differen­ciálódtak a területi szövetsé­gek is. A jobb adottságokkal rendelkező vidékeken alakul­tak magasabb anyagi alappal rendelkeznek, apparátusuk­ba a legjobb szakértőket tud­ták egyesíteni. Ezek a szö­vetségek — számuk az ösz- szesnek mintegy a felére te­hető — nem jönnek hozzánk kérdezni, hogy mit csinálja­nak, inkább mi járunk hozzá­juk tanulni. Nagy ambícióval képviselik tagszövetkezeteik érdekeit; közös vállalkozá­sokat, értékesítő irodákat hoznak létre, szakembereket küldenek az áruátadásokhoz és munkájuk általában csak­nem kitaposottnak nevezhető úton halad. — A szövetségek másik fe­le még nem érte el, hogy munkája ilyen színvonalon alakuljon. Ezek inkább kér­nek tőlünk tanácsot és mi szívesen segítünk, gyakran úgy, hogy összehozzuk őket az erősebb szövetségek képvise­lőivel. — Emlíhetnénk-e olyan területet, ahol valamennyi szövetség azonos, vagy legalábbis hasonló felada­tokat talál? — Természetes, hogy ilyen terület jó néhány van. Én egyet emelnék ki közülük, a sokat emlegetett egyenjogú­ságot a vállalatok és a tsz-ek között. Jogilag egyenrangúak vagyunk, a termelőszövetke­zet ugyanolyan szocialista szektor, mint az élelmiszer- ipari vállalat, sőt, a minisz­tériumuk is közös. Amíg azonban a 3100 tsz szétfor­gácsolt erejével a vállalaton, sőt trösztök koncentrált ere­je, nagy jogügyi apparátusa állott szemben, az egyenlő partnerségről alig beszélhet­tünk. Ma már elértük, hogy sok száz jogász dolgozik a termelőszövetkezetekben köz­vetlenül, ezenkívül pedig eg.v-egy területi szövetség több tucat tsz egységes fellé­pését teszi lehetővé- Persze az út az egyenlő partneri viszony teljes megvalósulá­sáig hosszú lesz még. — Sok a vita a tsz-tag- ság soraiban. Vitákat vál­tott ki a háztáji földek új rendezése, a tagnyilván­tartások felülvizsgálata, vagy például az a tény, hogy egyes gyenge tsz-ek­ben is magas prémiumokat vesznek fel a vezetők. A TOT munkája kapcsoló­dik-e ezekhez a kérdések­hez? — Hatósági feladatokat mi nem láttunk el és nem aka­runk ellátni a jövőben sem. Azonban a pártoló tagokkal való embertelen bánásmód, vagy az öregek kisemmizése mozgalmi, politikai kérdés is. Az érdekvédelmi szervezetek legfontosabb feladata sze­rintem itt az, hogy flnberség- re neveljék .saját tagszövetke­zeteik vezetőit és tagjait. A tsz-vezetők javadalmazásáról a közeljövőben ad ki javas­latot a TOT. Persze sok rész­letkérdés is nyitott még, például a tsz-ek és közös vállalkozások pénzgazdálko­dásával, anyagi elszámolásai­val kapcsolatban. Én úgy gondolom, nem ellentétes az érdekképviseleti feladattal, ha a TOT, vagy a szövetsé­gek erre is megpróbálják majd tevékenységüket kiter­jeszteni. Gondolkodnunk kell ezen és reméljük, talá­lunk megoldást. Már áll Mátészalka határá­ban a teendő hűtőtároló el­ső épületének hatalmas váz- szerkezete. A pirosra festett szerkezetből hamarosan kia­lakul majd a szegező épület, később pedig az almatároló szociális létesítihéhyei is eb­ben kapnak helyet. A Gazdasági Bizottság ha­tározata értelmében a két­százmilliós hűtőházas alma­tárolót 1971. júniusának vé­gére kell befejezni. Az épí­tés három szakaszban bonyo­lódik le, s az elsőt májusban kezdték az ÉVM Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói. Szeptemberre keli Első, 27 milliós szakaszban a szegező- és szociális épü­letnek kell elkészülnie, a szennyvíz- és csapadék el­vezetésére szolgáló berende­zéseknek. s az útrendszernek. A beruházást lényegében azért bontották így fel, mert a legelső szakasz tervezése a- legkönnyebb és a teljes befe­jezéstől függetlenül, ebben hamarabb is megkezdődhet a termelés. A beruházónak — a SZÖ- VOSZ beruházási irodájának — igen komoly igényei vol­tak, például azt is kérték, hogy az első nagytermet *— a szegezőépületet — az építők ideiglenesen adják át szep­temberben, hogy ott már az idén is folyhasson almafel­dolgozás. Két vállalat összefog A szerződést április végén kötötték meg, s á beruházó képtelen volt egyik vállalását teljesíteni: nem tudta besze­rezni a csarnok falának me- revítéséhez szükséges acélt. (Országosan rossz az acélellá­tás.) Amikor május elején lát­szott, hogy a beruházótól acélt aligha kaphatnak az építők, a VAGÉP-hez for­Kőműves a pártban Reggeltől estig a nyíregy­házi niakat járja Csatorná­kat épít és javít a karban­tartó kőműves. Nem kenyere a szó. „Sok beszéd szegény ség” — tartja. — reszeljen a kőműves he­lyeit :■ munkája — mondja. Kaznbarcikán a Békevárc: építés -né] került először a kezébe a kőmövesserpenyő. a kanál, kalapács és a füg gő. Al’g volt tizenhét esz íenőős. OH élt a tánulóott honban, onnan járt az épít­kezésre. — Mi voltunk az első kísér leti nyulak az építőiparban, akkor vezették be az egyéve tanulóképzést. Hirtelen akar­lak sok építőmunkást képez ni. Aki bírta, maradt, ák ó m. kihullott Egy év után szabadult. Négyesre vizsgázott. Vizsga­munkája a falazás volt. Mes­terei jó kezű, jó szemű kő­művesnek tartották. Pedig még csak most harmincegy éves, s tizennégy esztendeje rakja a falat, építi a háza­sat. A kőműves, aki Kazinc­barcikán palotákat épített, Nyíregyházán a Kopogó ut­cán a nagymama öreg vis­kója mellé, ahonnan útnak indult szakmát tanulni, ki.- cgyszoba konyhás kertes há­zat épített, összekuporgatta a forintokat, szabad idejét, vasárnapját áldozta fel az otthonért. Innen jár munká­ba. Két kislánya van: Ilike és Anni. Ilike ősszel lesz elsős. — Vizsga után itt dolgoz­tam a megyei építőipari vál­lalatnál. Építettem a VAGÉP szerelőcsarnokát, télen a böl­csődét, hogy mikorra a mal­tert a faira dobtam, az is megfagyott. Épített lakásokat, s munka közben a gondok mellett vál­lalta, Rogy elvégzi a VIII. osztályt. — Úgy gondoltam, szüksé­ges egy ilyen magamfajta embernek is legalább a nyolc általános. Meg őszintén szól­va szere item volna továbbta­nulni az építőipari techni­kumban. Sok volt a jelent­kező. Legalább százan vol­tunk a felvételin Debrecen­ben. — Kevés munkás volt kő-1 zöttünk, akik jól ismerték a serpenyőt, a malterszagot, mégis ezek kerültek háttér­be. Kertész József nem mon­dott le a tanulásról. Most művezetői tanfolyamra jár Strapás. Munka, otthoni gondok, s hetenként kétszer este nyolcig iskola. — És keresni is kell. eltar­tani a négytagú családot A kereset néhány évvel ezelőtt bizony kevés volt. Ezért is hagytam ott az építőipari vállalatot, s jöttem el a Nyíregyházi Városgazdálkodá­si Vállalathoz. Utat épített. Növekedett a keresete. Később itt lett kar­bantartó kőműves. Már tizen­két esztendeje. Látványos munkát most nem végez, de annál hasznosabbat. Olyat, amellyel megelőzhetők a bal­esetek. Ezerha százötven fo­rint a keresete. — Nem sok. s előfordult ez évben már, hogy két-há- rom nappal később kaptunk fize*ést. Gondolom nem volt munkája a vállalatnak. Most nedjg az új mechanizmus töb­bet és jobn minőségű mun­kát követel. Há igv van, fi­zessék is meg. Gond van, fog­lalkoztál most bennünket az átszervezés, ami hálunk lesz. Jobb lesz-e nekünk, vagy nem? Eddig órabérben dol­goztunk, így jött össze az 1650. Most teljesítménybér lesz ök nem félnek a munkától. Csak egy kérdés foglalkoz­tatja: lesz-e munka dúltak- Rendkívül rugalma­san, szinte „összedobták” a szükséges 20 tonnányi acélt, s a VAGÉP vállalta ennek feldolgozását. (Ez a rugal­masság a két vállalat közötti Kapcsolatokban nem egyedü­li, így történt a Nyíregyházi Almatároló lakatosmunkál­nak esetében is. Cserébe azt kérte a VAGÉP az építőktől, hogy „mellékesen” építsenek fel náluk egy 5,3 milliós üzemcsarnokot. Meglesz.) A VAGÉP segítségének is köszönhető, hogy a szegező épületet az építők már szep- temberbet) legalább ideigle­nesen átadhassák. Persze, ez a — most még önmagában — hatalmasnak látszó épület szinte eltörpül a későbbi hű­tőtároló 260x120 méteres fő­épülete mellett. Ez a második építési sza­kasz legfontosabb munkája, amelyet — a Gazdasági Bi­zottság határozata értelmé­ben — szeptember elsején kellene megkezdeni. Ez a kezdés azonban nem látszik olyan bíztatónak, mint az el* ső szakasz szinte menet?* rendszerű építése. Sürgős a terv A nehézségek abból adód­nak. hogy csak nemrég kez­dődött meg az épületszerke­zet tervezése a SZÖVOSZ Tervező Vállalatánál. A terv­re július végén legkésőbb szükség lenne, hogy az anya­got megrendelhessék. A fő­épülethez több száz tonna acélra lesz szükség. amely­nek egyébként Is nehéz az előteremtése Addig azonban, míg terv nincs nem tud ren­delni a kivitelező. Ha pedig a második sza­kasz építését nem tudják megkezdeni szeptemberben, ez a vizenyős mátészalkai te­rületen azt jelenti majd, hogy az építkezés üteme le­lassul. s azt a félévet később igen nehéz lesz pótolni. Kun István MEGJEGYZÉS: Ameddig a takaró ér... Nagy tervekkel — szinte elsőnek a megyéből — a nyír­bátori tsz-közi társulás tagszövetkezetei kezdeményeztek egy nagy elárusítóhely létesítését. Debreceni üzletházról volt szó. Arról, hogy telket vásárolnak, s azon nem szerény boltot, de árudát létesítenek. Az elgondolás tetszetősnek ígérkezett, gaz­daságosnak és hasznosnak, az előzetes számításba azonban egy kis hiba csúszott. Egy komplett üzletház felépítése, be­rendezése nem olcsó mulatság, még akkor sem, ha több ter­melőszövetkezet között oszlik meg az anyagi teher. így tör­ténhetett, hogy több mint másfél év után se üzletház, se el­árusítóhely, csupán anyagi kiadás és sok utánajárás az ered­mény. Pedig egyik-másik tsz már az idei termelési tervében az üzletházra, mint árufelvevőhelyre is alapozott. Végül is lesz áruda „nem üzletház”, Debrecenben. Most már helyesen a társult tsz-ek csupán egyetlen helyiség be­rendezését szorgalmazzák, és majd a jövedelemtől teszik füg­gővé, hogy a boltot üzletházzá fejlesszék. Magvas tanulsága van ennek az esetnek. A közmondást juttatja eszünkbe, addig nyújtózzunk, ameddig a takaró ér. Az új gazdaságirányítási rendszerben e közmondásra kettő­zötten figyelni kell, mert sok helyütt eltúlozva a mechaniz­mus adta lehetőségeket, elszakadnak a realitás talajától. Seres Ernő * Érettségi overaiiban Tanterem az udvaron — Kréta helyett kavics­hányó lapát — 32 vízügyi szakos vizsgája Ha kedden délelőtt valaki elment a vízügyi igazgatóság Derkóvits utcai telepe mel­lett, s benézett az udvarra, kék munkaruhás 18 éves fiú­kat látott: kavicsot lapátol­tak, műszerekbe kukucskál­tak, mészet oltottak. Bármi­lyen hihetetlen: érettségi vizsgát tett itt, ezen a dél- előttön a Nyíregyházi Kos­suth Szakközépiskola negye­— És főleg olyan, amivel lehet keresni — mondja. — Ez már a vezetők szervező­képességén múlik. Mit tud­nak adni! Ne olyan tedd ide, tedd oda munka legyen, ami­vel nem lehet teljesíteni, s nem is hozza a forintot. Ez foglalkozhat most bennünket. A kőművest tizenkét évi jó munkája után két hónappal ezelőtt felvették a párttagság sorába Eddig mint KISZ-tag dolgozott — Remélem, így többet tudok tenni a köz érdekében és a munkástársaimért. Talán jobban szólhatok, jobban oda­figyelnek a pártszervezetben is, ha a problémákat elmond­ja az ember. Erre meg min­dig szükség van. Úgy gondo­lom, jó ha tudja a pártveze­tés, hogyan gondolkodnak, s miről, mi a véleményük a munkásoknak. Erre mindig, mindenhol nagy szükség van. És ha a munkások monda­nak véleményt, arra oda kell figyelni. Farkas Kálmán sík F. Osztályának 32 vízügyi szakos tanulója. Ezekben a napokban adnak számot négy év tanulmányai­ról: vízgazdálkodási ismeré­tekből, foldméréstanból és építéstanból. Szabolcsi és bor­sodi fiúk bizonyítják, hog} képesek aira, amire a jövő­ben hivatottak lesznek, az ár- és belvízvédekezés munká­latainak elvégzésére, vízren­dezési feladatokra, gépészeti és geodéziai munkákra. Ma még érettségiznek, hol­nap már 40 státusz várja á fiúkat Hajdúban, Borsodban és itt, a megyében. Az osztály tanulóinak több mint fele a tanult szakmában helyezke­dik majd el, vízügyi igazga­tóságok területén- A többiek továbbtanulnak — műszaki egyetemen, felsőfokú vizgai- dálkodási technikumban é* közgazdasági egyetemen. Négy év heti 14 órájában ismerkedtek a fiúk a „vizes” szakmával. Kezük nyomét őrzi számos Tisza menti fo­lyószabályozási munkálat és az Ér patak rendezése is. Azok pedig, akik majd az érettségi bizonyítvány átvé­tele után is a szakmában maradnak. építésvezető he­lyettesként, munkavezető­ként folytatják mindazt, amit itt, a Kossuth szakközépisko­lában elkezdtek. Érettségi overaiiban, szer­számmal a kézben — ma még kissé szokatlan Szók­nak, akik a fehér inges, sö­tét öltönyös maturandusok- hoz szoktak. De az életben — ahova maholnap „kilépnek" — gyakran viselik majd * kék munkaruhát, — érettsé» gi vei­ls*. S&l

Next

/
Oldalképek
Tartalom