Kelet-Magyarország, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-30 / 152. szám

1. ötös) ' ÍOT.ÉT-MAGYAROnSZAG 19SS Mnlus SÍS. FEHÉRGYARMAT, 1968 MEGJEGYZÉSEK: Városiasodik a „szatmári végek11 * * <*... ^ otthon az „árvizeseknek“ — Vízmű, vendéglátó KÖZpOníJGI kombinát — Fedett strand, tisztálkodás Utópia lenne várossá vá­lásról beszélni Fehérgyarma­ton. de a lépések — különö­sen, amelyeket az utóbbi két évben és mostanában tesznek itt — a városiasodás felé tartanak. Aki most köt ismeretséget a sza'mári „vé­gek” járási székhelyével, va­júdó gondoknak és lázas ké­szülődésnek lehet tanúja. Fehérgyarmat 6050 lako­sú nagyközség. Centruma, egyben gondjainak hordozó­ja egy, a természet formál­ta, sújtotta mezőgazdasági vidéknek. Az elemek önké­nye elleni harc itt igen sok emberi és anyagi erő* köt le, hogy csak az ár- és belvíz- védehnet említsük. A káro­sult családok elpusztult ott­honai helyett újak épülhet­tek: a községi tanács 77 házhelyet alakított ki a volt Dénesi kertben az „árvize­seknek”. A községben a la­kásépítkezés szokatlan mé­reteket öltött: az utóbbi egy esztendőben 180 új lakás épült itt. N Csatornázási tervek A község kommunális fej­lődését évtizedek óta gátolja az állandó magas talajvíz­szint és főképpen a közmű­vesítés hiánya. A szennyvíz- levezetést hagyományos, pontosabban ósdi módszer­rel oldották meg. Ez sok pénzt emészt fel, és állan­dóan veszélyezteti a lakos­ság egészségét. A közműve- sítési gond megoldódóban van: most készül a csator­názás tanulmányterve, s az ígéret — 1969-es átadás. A hét elején tárgyaltak a köz­ség vezetői a debreceni ter­vező mérnökkel, s a tervet a jövő tavaszi munkakezdés­hez kérték. A közművesítés első lépcsőjében három kilo­méternyit csatornáznak a község 22 kilométeres teljes utcahosszából. Ezzel párhu­zamosan kívánják megvaló­sítani az ivóvízvezeték és a vízmű építését is. Törpe víz­mű itt mit sem oldana meg, ezért a területi igényeknek megfelelő vízmű épül itt. A vízügyi igazgatóság szakem­bereivel is megbeszélést tar­tottak a tanács vezetői, s az 1973-as átadásra tervezett vízmű építésének előbbre hozását kérték. „Már be­szélnek róla, kezdünk re­ménykedni,,.” (Németh Sán­dor vb-elnök szavai-) Csak javító jelleggel? A község, mint maga a járás is, mezőgazdasági jel­legű. Agrokultúrájának ha­gyományai a közös gazda­ságok, a mezőgazdasági ter­melés színvonalának emelé­sére köteleznek. Ipari fej­lesztésre nem is jelölték ki a járási székhelyet, pedig a foglalkoztatottság itt is nyo­masztó gond. A hatezer fe­hérgyarmati lakosból alig 250-en dolgoznak az iparban. Az ipari foglalkoztatás ará­nyain a százmilliós beruhá­zással már csaknem elké­szült téglagyár sem sokat ja­vít. Ebben a korszerűen au­tomatizált üzemben az idén csupán ötvennel emelkedik a munkáslétszám. A község másik munkásbázisa a Nyír­bátori Vnstömegcikkipari Vál­lalat helyi üzemegysége, amelyet — a bátori központi üzemhez képest — alig alig fejlesztenek. Ugyancsak fej­lődési perspektívát nélkülöz a gépjavító állomás. Csak javító jellegű munkákat vé­gez. Különös, de így van: munkásainak egy része Ménként Csepelre jár dol­gozni. Munkaerő lekötésben sokat segíthetnének itt a tsz-ek segédüzemek létesíté­sével, valamint jó kezdemé­nyezésekkel a ktsz-ek is... Sokat mondanak a község- fejlesztés adatai, de a szá­raz felsorolás helyett érde­mes végigsétálni az utcákon, s nyomon követni a városia­sodás szemmel látható jelzé­seit, Az állomástól a postáig feújított járdán érkeznek ma be a község vendégei a köz­pontba Nem tapossák a sa­rat a Tavasz utca lakói, új járdán közelíthető meg a fürdő, a vásártér, s még az idén készen lesz a Széche­nyi utca nyolcszáz méternyi új járdája is. Vagy sétáljunk végig az Ady utcán, a Dózsa György utcán és a Lenin utcán... Ez a hét eseményekben és eredményekben gazdag volt Fehérgyarmaton. Említettük: megbeszélés a csatornázás ügyében... bíztató jelek a vízműépítésről... S végül: hosszú vajúdás után a hét elején dőlt el az új fmsz yendéglátó kombinát — a szálló és étterem — helye — Szeretném én látni azt a traktort, amelyik meg­mássza a Dolláros hegyet. — ez a szinte dokumentum ér­tékű kijelentés summázta évekkel ezelőtt az állami gazdasági dolgozók vélemé­nyét a technikáról. A pa­raszti munka nyűgéből a nagyüzemi gazdálkodásba átlépő paraszt kételkedését fejezték ki a szavak. Benne volt ebben a paraszt gép­gyűlölete, a technika iránti mélységes megvetése, idegen­kedése. Gariscsák Sándor, a Ho- dászi Állami Gazdaság igaz­gatója emlékezett a gazda­ság első „honfoglalására”, az első gépek megérkezését kí­sérő közhangulatra. Moso­lyogva, anekdotikus megér­téssel. Mert hol van már az a paraszti szemlélet, ame­lyik így fogadta a gépek munkába állítását. A szemlé­let eltűnt, de az emberek többsége, akik így véleked­tek, ma is az állami gazda­ság dolgozói. Azóta persze, nem csak a gépekkel ismer­kedtek meg, minden harma­dik ember ért hozzájuk, de elegendő ez? A szakbarbár nem iraűveSfi... A kérdést így tettük fel a gazdaságban. Elegendő-e ha a gazdaság 80 százaléka tud motort vezetni, ért a gépekhez. Pontosabban, mi­lyen a szakmai műveltség, és elegendő-e az „üdvösség­hez”. A hodászi gazdaság sok millió forinttal gazdagította már az évek során a nép­gazdaságot, nem kevésbé a gazdaság dolgozóit. Az el­múlt évben a megperzselt gyümölcsös, melyről nem el­sősorban ők tehetnek, — mondják — mégis elgondol­koztatta a gazdaság vezetőit és dolgozóit. Soha sem elég a szakműveltségből, állapí­tották meg. Azt ma már senki sem kétli, hogy a trak­tor meghódítja a Dolláros hegyet. Ma már más szak­mai kérdések kerülnek na­pirendre, a vegyszerek, a növényvédőszerek alkalma­zásának problémái, és egye­bek. Sőt olyan kérdés Is. A szövetkezeti áruház mögött egy új utca nyitásá­val építik fel. Elbontják a „Kaszinót“ Az elavult régi ét­termet, vagy ahogy a gyarmati ember rossz száj­ízzel még ma is nevezi, a „Kaszinót” lebontják, de csak az új szálló elkészülte után. A községben elég nagy anyagi áldozattal strandfür­dőt építettek. A strandidény rövid, a fürdő működése nem rentábilis. Az építéssel nem pótolták a köztisztasági für­dő hiányát. A tanács veze­tőinek fejében teremtő gon­dolat született: megpróbál­ják visszaszerezni a fürdő téliesítésére felhasználható 130 ezer forintot, amellyel a gyarmati járás tsz-ei a sóstói fürdő fejlesztéséhez, pontosabban egy meg nem valósult tsz-íidiilő épLéséhez hozzájárultak. Szeretnék a medencét betetőzni, üvegez­ni, őszi-tavaszi strandolásra is alkalmassá tenni. Az épí­mit kell tenni ahhoz, hogy ne legyenek „szakbarbárok”, ne csak a szakmai művelt­ségben legyenek az élvonal­ban. — Minden héten két al­kalommal jönnek össze a dolgozók, főleg a fiatalok a klubszobában — kezdi a gazdaság KISZ-titkára, La­banc Gusztáv. De, mint ki­derül, legtöbbször az alkalmi társasjátékok. Igen ritkán, főleg az őszi, téli estéken csinálnak klubrendezvénye­ket, vetélkedőt, könyvanké- tot, mikor mit— Hat-hét községből Járnak dolgozók a hodászi gazda­ságba, többségük az estét otthon tölti, csak a2 őszi, téli hónapokban népes az ötven fős munkásszállás. így van ez az alkalmi klubszo­bával is. Hogy „alkalmi” azt nemcsak a nyári csúcsmun­kákkal magyarázzák. A na­pokban itt kaptak szállást az állami gazdaságok birka- nyírói, akik járják az or­szágot. Mesélik, milyen „hu­morosan” nézték a tv-t, amely a klubszobában áll, s ott pihentek a juhnyíró munkások is. Sajnos jelenleg nincs állandó helye a műve­lődésnek, a tartalmas szóra­kozásnak. Talán két év múl­va, amikor bővül, új beru­házásokat kap a gazdaság, sikerül végleges helyet ta­lálni a klubnak. Kuífturbusz ? — Nem vagyunk persze helyhez kötve, — magyaráz­za a gazdaság igazgatója. Van egy buszunk, igaz, most rossz, de nem ritka, hogy szervezetten megyünk egy- egy színházi előadásra, Ho- dászra, vagy kirándulást te­szünk a közeli részeken. Színházjegyet a gazdaság kulturális alapjából vásáro­lunk. Van elegendő sajtó, fo­lyóirat. Vasárnaponként a közeli Mátészalka a szóra­kozási központ, mostanában repülőnap, tánczenei est, színházi rendezvények ér­deklik a dolgozókat, — egé­szíti ki az igazgató. Szóba kerül még a szakkönyvtár, szakfolyóirattár, s mindun­talan a „szak”-kifejezés. De hol marad az esztétikai, íz­lésnevelés, a kön**» a íilm­tészek véleménye: műszaki­lag is megoldható ez... Fehérgyarmat mindennapi problémáiról szólva nem utolsó helyen említik a köz­ség vezetői az orvoshiányt. A két orvosi körzet egyikét állandó helyettesítéssel a kórház orvosai látják el. A községnek volt két társadal­mi ösztöndíjas medikusa, de csak az ösztöndíjukat fizet­ték vissza, nem jöttek ide. Ok? Lakás... Megoldás? Már épül a második orvosi szol­gálati lakás is. A városiasodás csirái ezek a hónapok, évek Fehérgyar­maton. S hogy az új utak keresésében mennyire nem magukra hagyottak a köz­ség vezetői, elég két tényt idézni: a harmadik ötéves terv hátralévő éveire több milliós összeg jut a község­nek a járási székhelyek fej­lesztési keretéből; a fejlődés másik fontos összetevője a lakosság társadalmi tevé­kenysége. A 450 ezer forin­tos évi fejlesztési alapot 351 ezer forinttal növelte a fe­hérgyarmatiak társadalmi munkája. Szilágyi Szabolcs művészet, a tv- és egyéb népművelési eszközök széles körű megkedveltetése? Sokoldalú műveltség Termelési adatok és egyéb statisztikai tények sorakoz­nak a gazdaságban tett lá­togatásunk során. Nehézsé­gek arról, hogy a dolgozók zöme más községből jár be, sok az időszaki munkás. Vagyis: nem egyszerű itt kulturális nevelésről, állan­dó programokról gondoskod­ni. A gazdaság telepén mindössze 23 család lakik, közülük 12 családnak van tv-je. S létezik 20—22 kilo­méterré fekvő üzemegység is, a Boglya-tanya, ahová nemrég vezették be a vil­lanyt, tv-t kapott az üzem­egység. Vannak akadályok, sőt, nem Iris akadályok állják útját a nagyüzemi gazdaság munkásainál annak, hogy kö­zelebb jussanak a művelődés­hez. Mégis: annyit meg le­het állapítani, a szakmai, főleg technikai műveltség messze elmarad az általános műveltségtől. S ez nincs így rendjén. Tartalmas művelő­dési programok kidolgozásá­ra lenne szükség a valóságos helyzetre alapozva, hogy a gazdaság ne csak kenyér­adója legyen a községnek, s a környéknek, hanem a ma­gasabb művelődés centruma is. Mindehhez az állami gaz­daságban nemcsak a tárgyi nehézségek vannak meg, ha­nem a tárgyi feltételek is, többek között az anyagi le­hetőségek. És a szervezett mezőgazdasági szakmunkás- gárda, a nagyüzemi gazda­ság fejlett keretei, formái. Hogy ne csak azt vegye át a község a gazdaságtól, ho­gyan kell metszeni, perme­tezni, vetőburgonyát ter­meszteni, milyen gépeket kell vásárolni. Hanem, ho­gyan kell művelődési, szó­rakozási lehetőségeket te­remteni. S ebben még van­nak tennivalók, kiaknázat­lan források Hodászon, s va­lószínű más állami gazda­ságban is. ráU Gém A „csoda traktor“ a Dolláros hegyen EJegendő-e a technikai műveltség? | ■ A címzett: Neszmély Az épülő mátészalkai almatároló megyénk egyik legna­gyobb beruházása. Népgazdasági beruházás, ami a szakem­berek szerint mindenütt zöld utat kap. Most mégis lelassult az építés és erről nem az ott dolgo­zó brigádok tehetnek. Ök dolgoznak becsülettel, hogy az el­ső épület, a szegező szeptemberre legalább ideiglenesen üze­melhessen. Már az idén nagy szükség van rá. Hát akkor miért lassult le az építés? Nincsenek gépek, vagy vasbetonelemek? Hiányzanak a tervek? Vagy valami­lyen nehezen megoldható műszaki probléma vetődött fel? Nem, ilyenekről nincs szó. Tégla nincs, egy bizonyos faj­ta tégla. Alighanem tartósan megakadt a szállítás. A munká­sok egy részét átirányították a közeli áruházépítkezésre. Ilyen körülmények között vajon át tudják-e adni időre a kért szegező épületet? Bizonyosak vagyunk benne, hogy át, mert az építők manapság már hozzászoktak, hogy esyes aka­dályokat rugalmasan át kell lépniük. De az eset a nem szál-" lító neszmélyi téglagyárra nem vet valami jó fényt. (kun) I ü Lenézett (?) haszon Teljes kapacitással üzemel Nyíregyháza, sőt az egész Szabolcs-Szatmár megye egyik ipari centruma: a konzerv­gyár. Termelése természetesen különböző hulladékot, mellék- terméket hagy. De mert nem mehet veszendőbe semmi, ami­nek még valami haszna lehet, utóbbiakat is igyekszik a gyár - elhelyezni. Az még csak érthető, hogy a további ipari feldolgozásra alkalmas melléktermék (cseresznye-, meggyszár, barackmag és szárított meggyszár, cefrék) az ország különböző gyáraiba kerül termelési segédanyagnak. Vagy, hogy az alma- és kör­temagot a nyírteleki faiskola igényli vetés céljára. De az. olyan hulladékok, selejttermékek zöme is, melyek mezőgaz­dasági állattenyésztésben hasznosíthatók, miért kerülnek messze a megyétől? A zöldborsóhüvely, a zöldbab, karfiol, sárgarépa, burgonya, paradicsom, alma visszamaradó része, a különböző törkölyök ezek. S csak a zöldborsóhüvely és bizo­nyos selejt termék egy része marad azonban a jegyében: egy-két állami gazdaság és a tiszavasvári Petőfi Tsz igényli. Más tsz-eknek, nagyüzemi gazdaságoknak miért nem kell? Annyira bővében lennénk takarmányellátottság dolgában, hogy meg kelljen vetni ezeket az egyébként jól hasznosítható gyári hulladékokat? (asztalos) I ü Kevesebb haszon 1 több lenne! ____ Alig egy éve, a Mátészalkai Községi Tanács kérésére a debreceni ruhagyár a községben bedolgozó részleget létesí­tett. A gyár és a tanács közötti szerződésben a ruhagyár vál­lalta, hogy a dolgozók munkabére után nyolc százalékot fi­zet a tanácsnak, s ebből köteles a bedolgozó üzem fenntartási költségeit: villanyt, vizet, fűtést, sőt egy csoportvezető, egy karbantartó, egy adminisztrátor és két takarítónő bérét fedez­ni. Mennyi ez a nyolc százalék? Mivel a bedolgozók többsé­ge nem szakképzett varrónő, s ennek ellenére magas minősé­gi követelménnyel exportruhákat gyártanak, havonta a tény­legesen kifizetett bér 40—50 ezer forint körül mozog. A ta­nács tehát 40 ezer forint után a nyolc százalék erejéig 3200 forintot kap. Különösebb számtantehetség nélkül állíthatjuk, hogy ebből nem telik ki a csoportvezető, a karbantartó, az adminisztrátor, a takarítónő munkabére plusz az áram, a fűtés költségei. A tanács tehát ráfizet, a KÖFA alapból kény­telen kiegyenlíteni a veszteséget. Kétséget kizáróan helyes volt a tanács törekvése, amikor munkaalkalmat kívánt teremteni. Nem lehet helyeselni azon­ban a ruhagyár nyerészkedési tevékenységét. Ugyanis míg a tanács ráfizet, addig a ruhagyár indokolatlanul jelentős ha­szonhoz jut. A mátészalkai bedolgozó üzem fenntartása a debreceni ruhagyárnak, de Mátészalka községnek is szükséges és elő­nyös lenne, ha a tanács nem fizetne rá. Ezt annál is inkább meg lehetne tenni, mert a debreceni ruhagyárnak még akkor is busás haszon marad, ha a tanács járandóságát növeli. (seres) ü Itt az alkalom! Július elsejétől a nábrádi Békeharcos Termelőszövetke­zet tulajdonába és kezelésébe kerül az új, pár hete felavatott községi művelődési ház. Ezzél új fejezet kezdődik a falusi kultúrmunka hazai történetében. A nábrádi kultúrház, mely a megyében elsőnek, de ta­lán az országban is először lesz egy mezőgazdasági termelő- szövetkezeté, híven fejezi ki a nemrég Tunyogmatolcson tar­tott országos jelentőségű vita szellemét: a kultúrház legyen azé, aki használja. Márpedig Nábródon — és sok más falunk­ban — ki más használja, mint termelőszövetkezeti tagok és családjaik? 1Az új formában számos hasznos előny jelentkezik. Amit eddig a termelőszövetkezetek félve, szinte dugva adtak — mert a falusi kultúrmunkának eddig is ők voltak a fő párt­fogóik — azt most nyíltan, a sajátjukba adhatják. Számos félreértés tisztázódik. Amit a falu népe helyesnek lát és a közgyűlés vagy a vezetőség megszavaz, ahhoz nem kell sem­mi különösebb jóváhagyás, engedély. Magukra költik. Meg­van a lehetőség az állandó klubéletre is, nyáron kertes asz­taloknál, fák alatt, a kulturált kuglizás, a kulturált táncolás, a kulturált társas élet, a kulturált ultizás és — ki merjük mondani! — a kulturált, beszélgetéshez való ivás megvalósí­tására, amire a számos szabállyal sújtott falusi italboltok, ezek a „kiskaszinók” végképpen nem alkalmasak. Sokmindenre megvan az alkalom, a forma, csak tudjunk vele élni is. Az ajtók nyitqttak. A fiatalok ne várják a ren­dezvényeket, hanem kezdeményezzék. Majd meglátjuk. Addig is ünnepeljük az első termelőszö­vetkezeti kultúrházat, melynek megvalósításával Nábrád, e kis Szamos menti falucska — nem először már — politikai, társadalmi érettségről, és élelmességéről tett tanúságot (geaztelj-Q

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom