Kelet-Magyarország, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-02 / 128. szám

Hátér István; £® volt H&úkty HUUtas avagy A tengerész mégsem lett király Tudomány—‘technika Ember és világ 11. A „zöld köpeny“ foltjai Nürnherghen: csak tanú Közben azonban fordulatot vesz az amerikai és általá­ban a nyugati politika. Hor­thy egyelőre még szabad, a nürnbergi börtönben tartják fogva, de már csak tanúként. S a nyugati hatalmak 1945 decemberében lehetővé teszik ifj. Horthy Miklósnak, hogy Nürnbergbe utazzék, s na­ponként meglátogathassa édesapját. A különleges bör­tönlátogatási engedélyre azonban már nem sokáig van szüksége, mert karácsonyra a kormányzó kiszabadul. Egy hónap sem telik el, s 1946 januárjában az amerikai és angol katonai hatóságok hi­vatalosan is bejelentik, hogy nem hajlandók Horthy Mik­lóst háborús bűnösnek tekin­teni. Azok az erők, amelyek annak idején Szegeden támo­gatták öt, most sem marad­nak tétlen. S igazán nem rajtuk múlik, hogy többé nem áll hatalmukban visz- szajuttatni Horthyt a budai Várba. Horthy Miklós békésen élde­gél a bajorországi Weilhe- imben, anyagi gondjain pe­dig különböző amerikai urak, sót maga az akkori pápa, XXI. Pius segít szeretetado- mányaival. Horthy Miklós azonban nem sokáig szorul erre a megértő támogatásra- Fia Braziliába utazik, s visz- szahopa Európába azt a há­rom és fél millió pengő érté­kű értéktárgyat és valutát, amelyet még 1939-ben helye­zett ott letétbe. S miután a volt kormányzót tanúként kihallgatják a nürnbergi per­ben — pedig a vádlottak padján lenne a helye — már módja van arra is, hogy szá­mára nyugodtabb lakhelyet keressen. Salazar, Portugália fasiszta diktátora nagy szere­tettel ajánlja fel, hogy a bu­kott diktátor költözzék hozzá, így telepszik le Horthy Es- torilban, amely néhány ki­lométerre fekszik Lisszabon­tól Kicsiny és kellemes üdü­lőhely a tenger partján. Ide tart vele valamennyi csa­ládtagja is. A számkivetés meglehető­sen keserű sors. Horthy más­képpen képzelte el maga és családja jövőjét. S nem nyugszik bele abba, hogy nap­ja leáldozott. Továbbra is „Magyarország alkotmányos államfőjének” tartja magát, szeretne nyilvános szerephez jutni az emigrációs politiká­ban, de a nyugati hatalmak képviselői, akik céljaik érde­kében egyre többet foglalkoz­nak a horthysta emigránsok megszervezésével, maguk is lehetetlennek tartják, hogy Horthyt magát nyilvánosan felhasználják. A kormányzó egykori tábornokai és tisztjei, akik Weilheimben még sű­rűn látogatták, az estorili tartózkodás időszakában csupán leveleikkel keresik fel. s lassan elfeledkeznek a „legfőbb hadúrról”. Uj „had­urat” szolgálnak, hiszen 1951- ben az amerikai szenátus 100 millió dollárt szavaz meg a „nemzetbiztonsági törvény keretében” a népi demokrá­ciák elleni felforgatás céljai­ra. A pénzből jut a tábor­nokoknak is, akik különböző bizottságokat, s törzseket alakítanak. Utolsó ügyködés Szó esik arról, hogy az emigránsokból odakint kato­nai egységeket is szerveznek. Horthy utolsó kormányának, a Lakatos-kormánynak volt külügyminiszterétől, Hen- nyey Gusztávtól értesül ezek­ről a tervekről. Hennyeynek sikerül magával Mr. Kers- tennel, a nemzetbiztonsági törvény javaslattevőjével tárgyalnia. Kerstennek na­gyon tetszik Hennyey elkép­zelése, amely szerint odakint „nemzeti hadsereget szervez­nének. Ez az amerikai csapa­tok oldalán vonulna be Ma­gyarországra, mint az előző, Horthy vezette „nemzeti had­sereg” 1919-ben tette. Csak­hogy most nincsen olyan ha­tározott vezető egyéniség, mint annak idején volt. S jól­lehet Hennyey szerint Sónyi Hugó a rangidős, aki meg is szervezi a Magyar Katonai Emigráció Képviseletét, egy másik vezérezredes, Kisbar- naki Farkas Ferenc létrehoz­za a Magyar Szabadság Moz­galmat, sőt Zákó András ve­zérőrnagy sem átallja, hogy a magyar katonai emigráció fejének kiáltsa ki magát, s a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége nevű szervezetet nem hajlandó feladni. Itt nem segíthet más, mint a „legfőbb hadúr” határozott döntése. S Horthy dönt, Hennyey javaslatára Sónyi Hugót ki­nevezi az emigráns katonák vezetőjévé. Mekkora azonban csalódása, amikor Farkas, akit pedig valamikor még a mi­niszterelnöki székkel is meg akart tisztelni, épp úgy szem­beszegül akaratával, mint Zákó András. Nem hajlandók tudomásul venni Horthy pa­rancsát, sőt azt állítják, hogy ő már csak volt „legfőbb hadúr”, hiszen 1944 októberé­ben lemondott, tehát nincs joga sem nekik, sem másnak parancsolni. Zákó annyira elragadtatja magát, hogy so­kak előtt egészen tiszteletlen kijelentést tesz az exkor- mányzóra, s Horthy, Hennyey jóvoltából, erről is értesül. Sónyi Hugót megbízza, hogy becsületügyi eljárást foly­tasson le Zákó ellen. Az MHBK vezetőjének, aki közben már régen a Gehlen- kémszervezet egyik jól fize­tett felhajtója és kiképzője lett, persze esze ágában sincs alávetni magát a processus- nak. Az estorili száműzöttet csak az vigasztalhatja, hogy Hennyey következő levelé­ben megírja: Mr. Kersten fel van háborodva Farkas és Zá­kó viselkedésén, s jóllehet a kommunizmus elleni harc­ban, mivel rájuk is szüség van, kénytelen továbbra is mindkettőjükre számítani, a maga részéről tiszteletben tartja Horthy akaratát, s el­sőnek mindig Sónyi Hugóval tárgyal. Az azonban Kersten szerint természetes, hogy amíg a magyar tábornok urak egymás közt nem tud­nak egyezségre jutni, nem lehet megkezdeni a tárgyalá­sokat az egységes katonai ve­zető szerv költségvetéséről... így aztán — bármilyen 1875 június 4-én halt meg Mörike Eduard, német költő és író. Beküldendő: vfzsz. 1. függ. U és 6. Vízszintes: 1. Magyarra Is lefordított mü­ve. 12. Levegő latinul. 13. A kabátot „téliesítetté”. 14. Női név. IS. Azonos mássalhangzók. 16. Már a temetőben van. 17. Az egyik nem, névelővel. 19. Aroma. 20. Bégi római köszön­tés (+’■) 21. Borít. 22. Sár be­tűi keverve. 25. Velence ura volt. 27. Törvényes. 29. RS! 31. Végtelenül elhatárol! 33. Két­séges. 35. Nagyhatalom. 36. Tel­jesen oda lett a hírtől. 38. Két azonos darab. (—’) 40. Kelle­metlenség, galiba, latin ereA-tű szó. 43. HL 45. Európai nép. 46. Meghatározott időpont. 48. Oszt­rák sportegyesület. 50. Művelte- tő képző. 52. Rádióhullámok út­ján való helymeghatározó ké­szülék. 53. Algiri kikötőváros. 54. Nevezetes. 56. Ilyen őr is van. 57. Nóta. 56. Két szó: test­rész névelővel, és testünkben keringő éltető folyadék. 60. AAA. 61. Személyes névmás. 62. Ere betűi keverve. 63. Televízió. 65. Argon vegyjele. 66. Finom na­gyitó lencse. 68. Pipafajta. 70. Szabószerszám. 72. Borvidéken a hegyen sok van. Függőleges: 1. Sportöltőzet 2. Kóróban van. 3. Vissza: német folyó. 4. Kaszáló. 5. Tallium vegyjele. 6. Eltűnt szerelméhez írott költe­ményeinek összefoglaló címe. csábító is lehetett számára ez a vágyálom — Horthy Miklós másodszor nem lehe­tett a „nemzeti hadsereg fő­vezére”. Utolsó évei már a reményvesztettség jegyében telnek el. A pénz fogy, fia üzleti vállalkozásai rendre csődöt mondanak. örömet legfeljebb az okoz, hogy Mr. Bowden, az angol hadsereg egyik ezredese udvarolni kezd a már régen özvegy menynek, feleségül veszi, s részt vállal a kormányzói unoka neveléséből is. Ifj. Horthy István előtt, akinek a kormányzó a királyi koronát szánta, nemigen beszélnek a múltról, el akarják titkolni előtte, hogy tulajdonképpen egy lecsúszott családból szár­mazik. A kormányzó maga sem akar hallani már Magyaror­szágról- Egyszer azért még felcsillan számára a remény. 1956 októberében, az ellen- forradalom idején, állandóan a rádiókészülék mellet ül, iz­gatottan, reménykedve hall­gatja a híreket. Nyilatkozatot tesz közzé, amelyben a ma­gyarországi eseményekkel kapcsolatban felajánlja szol­gálatait. Később, amikor Ma­gyarországon leverik az el­lenforradalmi lázadást, a New York Herald Tribune riportere előtt keserű szem­rehányásokkal illeti a nyugati hatalmakat. — Arra számítottam — mondja —, hogy a Nyugat a felkelést az alkalmazottnál hathatósabb eszközökkel is támogatja majd. Életének utolsó csalódását mindössze három hónappal éli túl. 1957 január 26-án, hajnalban rosszul lesz. Az elégtelen szívműködés követ­keztében légzési zavarok lép­nek fel. 89 éves. Állapota fo­kozatosan romlik. Február 9-én hajnalban elveszti esz­méletét és még azon a napon meghal. A lisszaboni angol temető­ben kap sírhelyet, nem a kenderesi családi sírboltban. Egy emigráns temetése jut osztályrészéül, nem egy di­nasztiaalapítónak kijáró bú- / csúztatás. Hiszen mielőtt ő sírba szállt volna, már ré­gen sírba szálltak vágyálmai. Nem lett belőle király. S nem lett egyetlen Horthyból sem. A terveket, amelyeket egy­kor a budai Bárban dédelget­tek, komikusnak mondhat­nánk, ha nem olyan tragikus időkben szőtték volna őket. Vége 7. Libanoni gépkocsik betűjel­zése. 8. „Bota” Ikerszava. 9. Nemzetség, családi kötelék a természeti népeknél, latinul... Földünk felületének két­harmad részét tengerek bo­rítják. A szárazföldek nagy része — leszámítva a siva­tagokat és havasokat — zöld övezet, a növényvilág birodalma. Ha kellő távol­ságról és a légkör zavaró hatása nélkül láthatnánk bolygónkat, feltűnő lenne a kontinensek zöld színe, a Föld „zöld köpenye”. Mint a szamárbőrt ? Balzac híres regénye, a Szamárbőr arról szól, hogy valakinek minden kívánsá­ga teljesül, csak éppen köz­ben mindig kisebb lesz a szamárbőr, s ezzel együtt fogy az élete. Hasonlatunk jó is, rossz is — ahogy a következők­ben látjuk. Kétségtelen, hogy alig 2—3 ezer évvel ezelőtt sok­kal nagyobb volt a zöld kö­peny. Gondoljunk csak Eu­rópa térképére Franciaor­szág, Anglia, Németország területén hatalmas erdősé­gek zúgatták lombjukat. Az emberi települések, városa­lapítások mindig erdőírtás- sal kezdődtek, illetve Af­rikában, Dél-Amerikában ma is úgy kezdődnek. Ugorjunk át a mába. A nagy, milliós példányszám­ban megjelenő világlapok egy-egy számához átlagosan 40—50 holdnyi területen élő fa szükséges. Néhány óra alatt újsággá alakulnak át a 60—70 esztendeig növek­vő fenyőfák tízezrei. Pá­rizs város híres parkját, a Beis de Beulegne-t 12 nap alatt felemésztené egyetlen világlap, a mi Városlige­tünk pedig ugyanilyen cél­ra egy-két napig lenne ele­gendő. Ijesztő számok — és még­sem. A természet bőkezűsé­ge határtalan, s a Föld mé­retei is lenyügözőek az em­berhez képest Ugyanezt a fogyasztást tekintve, a világ erdei akkor is sok száz évig ellátná a sajtót papír­ral, ha az ember nem gon­doskodna új telepítésekről. Az erdőültetés minden ország gazdasági prog­ramjában elsőrendű helyet foglal el — egyelőre azon­ban az irtás miatt csökken a zöld köpeny felülete, na­gyobbodnak a „foltok”, zsugorodik a szamárbőr. Hasznos foltok Nézzük most az ellenke­ző folyamatot. Képzeljünk el egy repülő- ; gép-utazást a szárazföldek fölött, kétezer évvel ezelőtt. Azt látnánk, hogy a föld­művelés teljesen „háztáji” jellegű. Aránylag kis terüle­teket műveltek meg a távo­10. IE. 11. . Számla is, csomag is van ilyen. 12. Elmondhatjuk róla, hogy ez volt ő, 16. A nö­vények egy csoportja. 18. Észa­li korokban, mert kevesebb volt az ember, ennek ará­nyában kevesebb az igény és a fogyasztás. Az emberiség létszáma azonban az utóbbi évszá­zadban a kétszeresére nö­vekedett. Ehhez mérten na­gyobb területeket kellett művelés alá venni. A régi, képzeletbeli repülőút ma már bárki számára valóság lehet: TU—104-es gépen — nem is szólva az űrha­jókról — úgyszólván órák alatt átrepülhetünk min­den kontinensen. És mit lá­tunk? Nagyüzemi táblákat, óriási kiterjedésű kultúrnö- vényzetet, amilyen a búza, a kukorica, a burgonya. A mezőgazdaság megbon­totta a természet képét, ez kétségtelen. A vadon termő — kis hozamú — növénye­ket arra kényszerítette az ember, hogy nagy területen és bőven teremjenek. Ele­gendő táplálék, ruházkodási, építkezési és egyéb anyag nélkül nem maradna más az ember számára, mint a nomád, vándorló élet, a rablógazdálkodás. A kultúrnövények tehát hasznos foltokként mutat­koznak a zöld köpenyen. Természetellenes ? Az állatvilágról következő cikkünkben lesz szó. Most csak abban az összefüggés­ben említjük, hogy a nö­vénytermesztés, az állatte­nyésztéssel együtt a legmé­lyebb beavatkozás a termé­szet működésébe. A vadnövények száz és százmillió éven át fennma­radtak, minden gondozás, ápolás nélkül. Amelyik nem tudott megbirkózni a ked­vezőtlen környezettel, az elpusztult, a már ismert természetes kiválogatódás törvénye értelmében. Az ember tevékenységé­vel — munkájával és ér­telmével —- új mozzanat je­lent meg a Földön: a mes­terséges kiválogatás. Az ember észrevette egyes nö­vények előnyös tulajdonsá­gait (gyors érés, bő termés HUMOR ki ország pénzegysége. 30. Női név. 21. Lovardában van! 22. Valaminek a helyettesítésére szolgál. 24. Portéka. 26. ÖZE. 28. Panaszkodik, sopánkodik. 30. Leszállított zenei hang. 32. Boltíves oszlopsor. 34. Szén, ce­ruzarajzon árnyékolt rész, rö­viden. 37. Tudomány. 39. A kulcsot ráfordítja (—’) 41. Fo- lyamkavlcs. 42. Közismert fran­cia szó: kisér. őriz. 44. Ázsiai sivatag. 45. Az erő fizikai mér­tékegysége. 47. Rangos egyik fe­le. 49. Férfinév. 50. Pápai ko­rona-e? 51. Olasz folyó. 54. Azonos mássalhangzók. 55. Fordított kötőszó. 58. Klasszikus ,,é”. 59. Részvénytársaság. 61. Kevert tea. 64. Német viszony- szó. (előtt.) 65. Helyhatározó szó. 67. Egyik minisztériumunk röviden. 68. MT. 69. Kereskedel­mi rövidítés. 71. LH. A megfejtéseket legkésőbb jú­nius 10-ig kell beküldeni. Csak levelezőlapon beküldött meg­fejtéseket fogadunk el. A május 19-1 rejtvénypályáza­tunk megfejtése: A sevillai borbélyból G. Rossini. A Figaro házasságából W. A. Mozart. Eugénie. Nyertesek: Kalotal Andrásné, Téglási Mária és Tóth Imréné nyíregyházi, Mazur Rozália má­tészalkai, Szemző Sarolta nagy­halász!, dr. Bíró József és Fülöp Jánosné nyírbátori. Tamási Sándor nyírmadai, Zatureczki Mária piiiesei és Sárga László­dé tiszavasvári kedves rejt­vényfej tőink. A könyvsorsjegyeket postán elküldtük. stb ), s az ily módos hasz­nos egyedeket es fajokat részesítette előnyben a töb­biekkel szemben. Ezeket gondozta és szaporította. Nem szükséges sorolni a példákat: a növényápolás és nemesítés napi munkánk és gondunk. Legfeljebb nem gondolunk közben arra, hogy ezt a munkát a ter­mészet ellenére végezzük. Saját céljainkért mindin­kább eltávolodunk a ter­mészeti folyamatok szintjé­től, azok fölé emelkedünk. A mag nélküli dinnye és szőlő, vagy a keresztezés útján létrehozott, soha nem létezett gyümölcsök nem szerepelhettek a természet, még kevésbé valamilyen „felsőbbredű lény” tervei­ben. Ilyen „tervek” egyéb­ként sincsenek, hanem az anyag örök mozgásának és önszabályozásának vagyunk cselekvő részesei. Az ember alkotó, ha úgy tetszik: „teremtő” tevé­kenységében nincs megállás. Az izotópok alkalmazása a mezőgazdaságban, a radio­aktív besugárzással végzett, növekedést és terméshoza­mot serkentő kísérletek új, talán még alig sejtett lehetőségek útját egyenge­tik. A természet, okosan kényszerítve, lassan min­den erejét átadja az em­bernek. öreg Földünk nem tart­hatja meg „zöld köpenyét”, ahogy azt évmilliók ki­szabták. Itt erdőket írt az ember (igaz, néhol még fe­lelőtlenül), máshol kultú­ráit méri ki. A szovjet szűszföldek kopársága he­lyén néhány év óta, az em­ber kezemunkája nyomán, növényi élet pezsdül. Vagy a magunk házatáján: nem­rég olvashattuk, hogy Va* megyében, 600 milliós költ­séggel, jelentős területeket tesznek újra termővé. Még sokoldalúan látni fogjuk, hogy a természet mindinkább nyersanyag az ember kezében. Gyen es István KERESZTREJTVÉNY

Next

/
Oldalképek
Tartalom