Kelet-Magyarország, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-02 / 128. szám

GYEREK EK NEK Törd a fejed Jó tanács üdülőknek Mit tegyünk a bőröndbe? Elsősorban a fiatalabb kor­osztálynak, főként a lányok­nak okoz gondot: mit is rak­janak az útibőröndbe, mit vigyenek magukkal az üdü­léshez, hogy ott csinosan, változatosan, divatosan öl­tözködhessenek. Semmikép­pen se vigyük magunkkal az egész ruhatárunkat. A sú­lyos, nagy bőröndök cipelése kellemetlen és fáradságos. A túlölfözöttség hivalkodó és a sok ruha, amelyet magunk­kal cipeltünk rendszerint fe­leslegessé is válik. Szükséges azonban, hogy minden időre és eshetőségre — kelleme­sebb és hűvösebb időre is — felkészüljünk. Egy közepes nagyságú bőröndben mind­azokat a ruhadarabokat ma­gunkkal vihetjük, amelyek egy kéthetes üdüléshez, uta­záshoz szükségesek. A legfontosabb, hogy le­gyen egy jól használható kosztümünk; ez lehet egy­színű, vagy mintás vászon, könnyű szövet. Ha a termet megengedi, a divatnak hó­dolva, az utazásnál és az üdülőhelyen is nagyon jó szolgálatot tesz a kosztüm anyagából készült nadrág. Ezt elsősorban pulóverekkel és bűvösebb napokon a kosz­tüm kabátjával együtt hord­hatjuk. Feltétlenül szükség van «gy reggeltől estig jól hasz­nálható ruhára, lehetőleg gyfirtelenített anyagból. (Minden alkatra úgy a leg­előnyösebb és legdivatosabb, ha enyhén karcsúsított dere­kú és lefelé bővülő szoknyá- jú.) A fürdőruhán és a szük­séges fehérneműn kívül szük­séges egy olyan kis sport­nadrág, amely a shortot is helyettesíti. Az idei nyáron nagyon divatos a csíkos frottírból készült short ruha, a rajzunkon is látható csí­kos, frottírnadrág, amelyhez egyszínű frottírból készült, ingjellegű felsőrészt viselhe­tünk. Ez azért is praktikus, mert nedves testre is fel­vehető és üdülőhelyen, utcán is viselhető. Aki este szórakozni, tán­colni kíván, az egy, de leg­feljebb két, ünnepélyesebb (shantung, burett, gyűrtele- nített műselyem, stb.) al­kalmi ruhát is tegyen a bő­röndbe. Több azért sem szük­séges, mert apróbb kiegészí­tőkkel (gyöngysor, öv, vi­rág, stb.) az alkalmi ruha is változatosan variálható. A férfiaknak még köny- nyebb a dolga. Egy-két nad­rág (az egyik lehet rövid) nappalra színes ingek — eb­ből jó, ha több van — kerül­jenek a bőröndbe. Az uta­záshoz használt világos ter- liszter, vagy tropikál öl­töny estére is divatos vise­let üdülőhelyen- Legalább egy fehér inget és egy nyak­kendőt is vigyenek maguk­kal. Egy „rossz szokásról" Miért szopja a kisgyerek az ujját ? Nem egyszer hallunk pa­naszkodni szülőket, hogy gyermekük, bár már óvodá­ba jár, elalvás előtt még mindig szopja az ujját. Mások a fölött elégedetlenkednek, hogy kétéves fiacskájuk akár reggeltől estig is a szá­jában tartaná ujjait, ha nem szólnának rá. Hiába próbál­kozik bármivel, nem tudják leszoktatni. Az újszülöttnek spontán kialakuló szokása az ujjszo- pás. Szívesen teszi, egyrészt mert az éhségével járó kel­lemetlen állapotot megszün­tetheti, másrészt, mert az ajakkal végzett szopó mozgás bizonyos kielégülést nyújt számára. Ha már „megtalál­ta” egyszer a kezét — a sok rázúduló új inger között bi­zonytalanul érezve magát — reflexszerben fogja szájába dugni, bármilyen baja van. Később nemcsak a kezét, de minden ismeretlen tár­gyat szájához emel. Ilyenkor a száj, mint a tapintás ér­zékszerve szerepel a csecse­mőnél, általa szerez ismere­teket a dolgokról. S minél szélesebb lesz ez a külvilág­ból szerzett ismeretkör — melyhez idővel alkalmazkod­ni is képes — annál keve­sebbszer szopja az ujját. Le tudja magát mással is kötni: elszórakozik gőgicsélő hang­jával, csörgőt ráz, mozgásait gyakorolja, stb. Mindez egy­úttal nemcsak egy új öröm­szerzési módot jelent, de azt is, hogy ujjai mindig vala­milyen tevékenység szolgá­latában állnak: „nem ér rá” szájába venni a kezét. így marad el lassan-las- san a kéz és az ajkak még természetesnek nevezhető kapcsolata — körülbelül az első év végére. Ha az egy éven felüli gyermek nappal is rendszeresen szopja az ujjait, annál valami nincs rendjén. (Az elalvás előtti ujjszopás normális körülmé­nyek között is elhúzódhat a 3—4 életévig). Mi hát a teendő? Semmi esetre sem az ujjszopásról való „leszoktatás”, hanem az ujjszopás okainak felderíté­se és megszüntetése. Ame­lyik gyerek jól érzi magát környezetében, érdeklődése a külvilág felé irányul, ab­bahagyja az ujjszopást. Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6. Morsejel. 7. Ibolyka. 8. Urbán Kálmán. 9. ... Ceasar! 11. Török rang. 12. Gon­dolt, feltételezett. 14. Férfinév. 16. Megfejtendő. 18. Római 51. 20. Helyet foglalt. 21. Gyepet al­kot. 22. Büntető törvénykönyv rövidítése. 24. Húz (+’)• 25. Né- velős évszak. 27. Sportág. 28. Minket, oroszul. 29. Kortyolhat. Függőleges: 1. Divatos ital. 2. Vissza: za­mat. 3. Ilyen hal is van! 4. Lí­tium vegyjele. 5. Palackot tö- míti el. 6. Messze. 10. TYÜ. 14. Káros. 15. Megfejtendő. 17. Tal­pon van. 19. Kortyolta. 8L Északi emlős áUat, tengerben éí. 23. Vágóeszköz. 24. VEH. *6. I.Z. 27. Személyes névmás. Megfejtendő: A vízszintes 1. 16 és függ. IC. Múlt heU megfejtés: — Uttörővasút — Csillebérc — Könyvjutalmat nyertek: Bu­zásy Erika Nyíregyháza, Far­kas Ilona Csenger és Kalydi Dóra Fehérgyarmat. A fekete tárca A barkácsolás és ami szükséges hozzá A barkácsolás a világ minden részében kifejlődött. Az elektromos készülékek otthoni javítását kivéve, amelyek feltétlenül szakem­bert kívánnak, mert a hoz­zá nem értéssel végzett mun­ka életveszélyes is lehet, sok-sok apró munkát, javí­tást, természetesen megfele­lő szerszámokkal, a nem szakértő emberek is elvégez- getnek. A barkácsolást ma már nálunk az ezermester bol­tok is elősegítik, amelyek az ipar által nem használható segédanyagokat, kézi szerszá­mokat, félig kész vas- és faipari anyagokat árusítanak. Specializálódó pesti és vidé­ki boltjai is egyre inkább berendezkednek a barkácso­lás minden fajtájára. Már nálunk is találhatók ezek­ben az üzletekben olyan kombinált fogók, amelyek­kel úgy lehet rögzíteni a kü­lönböző nagyságú szegeket, hogy azok ne görbüljenek el és ne üssünk az ujjúnk­ra. Kaphatók elektromos pákák, kisebb forrasztóké­CÍTRQMLEVÉS: 2 jókora citromot felszeletelünk, és csipet cukorral, sóval és egy kis darabka fahéjjal másfél liter vízben puhára főzzük. Átpasszírozzuk, és 1 evőka­nál liszttel elhabart 2 tojás sárgájával besűrítjük. Tála­lás előtt még egyszer meg­kóstoljuk, nem túl savanyú- e ízlésünknek, esetleg még adunk hozzá kevés cukrot. Hidegen is kitűnő. TEJFÖLÖS LEPÉNY: 6 tojás sárgáját habosra ke­verünk 6 evőkanál porcu­korral, 6 evőkanál tejföllel, majd felváltva adjuk hozzá a tojások kemény habbá vert fehérjét és a 6 evő­kanál lisztet. Kizsírozott, ki- lisztezett, vastag falú tepsi­ben, lassú tűznél megsütjük, akár a piskótát, de azon melegen kockákra vágva, forró ribizli- vagy barack­ízzel kínáljuk. szülékek, satuk, reszelők és egyéb furfangos munkához szükséges kéziszerszámok. Sajnos, még elég drágák a barkácsoláshoz szükséges ké­zi szerszámok és azok a komplett készletek is, ame­lyekkel minden otthoni munka elvégezhető. 1780 fo­rintba kerül az a hazai készlet, amelyben fűrésztől, kalapácsig, speciális resze- lőktől a csavarhúzóig min­den szükséges szerszám együtt van. (Igaz, a kész­letben elektromos, asztalra rögzíthető fúrógép is talál­ható, amellyel késeket lehet köszörülni, sőt bútorpolíro- zás, csiszolás is végezhető vele). Helyes, hogy az ezermes­ter boltok alapanyagokat, félig megmunkált fém- és fa­alkatrészeket is forgalomba hoznak. Aki egy asztallapot, vagy széklábat meg akar javítani, kívánatra az előre megadott méretekben meg­kaphatja a szükséges ido­mokat is; az összeszerelés otthon már egyszerű eszkö­zökkel is elvégezhető. SERTÉSCSÜLÖK TAVA- SZIASAN: Fejenként egy kis mellső csülköt vásáro­lunk, megmossuk és besóz­zuk. 2 evőkanál zsiradékon megforgatjuk a csülköket, mellédobunk 2—2 szál apró kockára vágott sárgarépát és petrezselyemgyökeret, kis fej reszelt vöröshagymát, és 1—2 kanálka paradicsomve­lőt. Rövid pirítás után ke­vés vizet öntünk hozzá, és addig pároljuk (a vizet ál­landóan pótolva), míg a hús nagyon puha lesz. Ekkor jón bele kb. negyed kiló zöldborsó, 15 deka, cikkek­re vágott gomba; lefedve ezzel együtt még 5 percig puhítjuk. Végül 1 evőkanál lisztet kevés vízzel simára keverünk, besűrítjük vele a pecsenye levét; az egészet alaposan átforraljuk és rá­hintünk 2 csokor, finomra vágott petrezselyemzöldet Rizzsel körítjük. A faluvégi domboldal üde­zöld füvén hat fiú rúgta a labdát. Iskola után rendsze­res focimeccsüket játszották. A hetedik, egy szőke kis gyerek, Varró Marci, a kö­zeli bokor tövében ülve, bosz- szúsan kiáltott feléjük: — Szabálytalanul játszó­tok! •••• .» ■ — Tudjuk, há nem is mon­dod! Bíró szeretnél lenni, ugye? — vágott vissza az egyik. — Majd éppen egy hatodi­kos irányít bennünket! — morogta a jobbszélső Csiga Lali, egy barna, megtermett nyolcadikos.­Marci elkeseredetten hagy­ta ott őket... Nagyon szere­tett bíráskodni, játékot ve­zetni, de a nagy fiúk nem hagyták. Mérgében a közeli kiserdőbe futott, s ott a gya­logösvényen rugdosta a ka­vicsokat. Egyszerre csak egy fekete, foszlott szélű tárcába bot­lott. Olyan ócska volt, hogy futballként rugdosta már egy negyedórát, amikor nagy meglepetés érte!... A fosz­lott, ócska tárcából százasok repültek szét! Amulva, dobogó szívvel torpant meg... Százasok!... Nem akart hinni a szemé­nek• Gyorsan odafutott, s összeszedte őket. öt piros százas lapult a kezében. So­ha ennyi pénz még nem volt a markában! Mit tegyen ve­le...? Kié lehetett...? Hivata­los helyre kellene vinni, hi­szen ezt kívánja az úttörő­becsület.. Igen, de 6 már régen sze­retne egy jó horgászfelsze­relést. Es ő ezt a pénzt ta­lálta, ez az övé — súgta a rosszabbik énje. Ilyen töp­rengések közepette ért ki a kiserdőből, s onnan már csak egy ugrás volt a falu végén a vegyesbolt. Kiraka­tában tábla csokik integettek feléje. Hirtelen elhatározással bent termett, s máris meg­vásárolt belőle 40 forint árát. Mi tagadás, se neki, se a fiúknak nem elérhetetlen .a csoki, de ki ne szeretné a potyát? Szaladt hát a csoki­val a fiúkhoz, akik éppen félidőt tartottak. — Ki kér csokit? — kiál­totta már messziről. Mire odaért, Csiga Lali már készült is egyet a nyaka közé sózni, mert azt hitték, ugratja őket.-. De aztán, akármilyen nagy legények is voltak, pillanatok alatt el­tüntették a csemegét. — De most már lehetek bíró? — kérdezte remény­kedve Marci. — Lehetsz! — zúgták a többiek, s ő határtalanul boldog volt. * Este, vacsora után, Mard édesanyja, aki a zöldséges boltban dolgozott, elmesélte, hogyan járt náluk egy néni. Vásárolni akart, de elvesz­tette a pénzét, ötszáz forin­tot. Szinte az egész nyugdí­ját. Hogy miből él most egy hónapig szegény? Ki tudja„ Senki segítsége... Marcit mintha fejbe kólin­tották volna. Nemsokára nyugovóra tértek, de az ő szemét elkerülte az álom. Nagyon bántotta a lelkiisme­ret. Nyugtalanul hánykoló­dott, forgolódott az ágyá­ban- Vissza kell vinni a pénzt az öreg néninek, de ho­gyan? Csak azt a negyven forintot ne pocsékolta volna el — kínlódott. Nincs más hátra, elveszem a nyaralásra eltett 50 forintomból — nyugtatta meg végre magát és elaludt. Reggel nagyon korán éb­redt, de nem az iskolába sie­tett, mint máskor, hanem az Ötelepre, ahol az öreg néni lakott, mint este édesanyjá­tól megtudta. Harmadnap az igazgató bácsi hivatta az irodájába Marcit, az ellenőrzőjével együtt... Az egész osztály kí­váncsian várta vissza, mi történhetett Amikor belé­pett a tanterembe, izgatot­tan kérték el a kiskönyvecs- két. „Becsületes tettéért igazgatói dicséretben része­sítem” — ez állt többek kö­zött a könyvbe írott sorok­ban. így került be Marci neve, az örsi naplóba is, még hoz­zá aranybetűkkel... És bár még csak hatodikos, volt, a nyolcadikosok is szívesen elhívták ezentúl bíráskodni, Potya csoki nélkül is.„ Balogh Béni Recepiek

Next

/
Oldalképek
Tartalom