Kelet-Magyarország, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-16 / 140. szám

a dife* ÄÄOT-ÄÄGTARÖBS2Ä3 196S. tönte* IC Szabolcs-szatmári tálakon Nyírbogát, a tehetős község Van esemény Nyírbogáton. Tsz küldöttgyűlés, ballagás az iskolában, egy színházi előadás, három film, egy sparta- kiádverseny. baleset a debreceni kanyarban — és kiadják az 1001. ház építési engedélyét a községben. Egy találomra kivá­lasztott 72 órában A mindennapi munka, a megszokott mellett. A történtek közül bármelyiket vesszük, mindnek külön története van. Még a balesetnek is. Mert a község központjá­ban, a hajtűkanyarban van egy ház, amelynek az oldalát is bevitte már a házba egy autó, s előtte minden fiatal akác kérge ott viseli a nyomot: „megcsókolta” egy gépkocsi. De egy elmaradt küldöttgyűlésnek is. A végsőkig sűrítve, de tükrözi az állásfoglalást egy utólagos mondat: „most do­logidő van, ilyenkor csak úgy megyek, ha van mit mondani, vagy kijavítani.” Most nincs. A bogáti embernek nincs kifo­gasa. és nem megy. Az építkezésnek is megvan a maga története. Úgy száz évvel ezelőtt nyeregtetős házakat építettek. Az épületek vá­za erős akácfaoszlopokon nyugodott. A felső gerendákhoz szegeit rudak közét szalmás sárral rakták meg. A teteje zsupszalma, vagy nád volt. Ahogyan idővel a faoszlopok tö­ve elkorhadt, úgy süllyedt az ilyen épület lejjebb. Kétvégű. nyitott tornácú házakat építettek. Az utca fe­löli nagyszoba, vagy ahogyan gyakran még most is nevezik, a „tiszta szoba" csak ünnepélyes alkalmakra, vagy különö­sen kedves vendég elszállásolására szolgált- A hátulsó, vagy kisszoba. egyúttal téli konyha is volt. Most téglaházak épülnek, két három szobával. A leg­többen ott van már a fürdőszoba helye is. Épülnek házak speciális rendeltetéssel is. Négyet a tsz épít. Nagy szükség van rájuk. Uj szakembereknek kelL Szol­gálati lakások. Kettőbe már most beköltöznek: az üzemgaz­dász és az agronómus. Jövőre újabb kettő: a főállattenyész­tő és a most még ösztöndíjjal Budapesten tanuló gépészmér­nök. JUBILEUMI BALLAGÁS A ballagas jubileumi volt most. 42ü éves a nyírbogáti is­kola. A századfordulón három tanítói állás volt Bogáton, s 1940-ben szervezték meg a hatodik tanítói állást a faluban. Most 21 tanulócsoportban 26 nevelő végzi az iskolai munkát. Szombat délután ballagtak a nyírbogáti gyerekek. A fiú­kon sötét ruha, vasalt nadrággal, a lányokon fehér blúz nyakkendővel. Elegánsak, frissek, kipirultak. Szinte szertartás a ballagás Nyírbogáton. Lentről, a kas­télyiskolából indultak. Több mint félórás menetben, valóban ballagás. Kétkilométeres út után, talán száz embertől is kö­rülvéve érkeztek meg az iskolába. Zúgtak az iskolai csengők, ott volt a község apraja nagy­ja, s a diákok énekelték a ballagó nótát. Százból hatvanan továbbtanulnak. Főleg a technikumok­ba, szakközépiskolákba pályáznak. De sokan jelentkeztek a nyírbátori gimnáziumba is. A nyírbogáti továbbtanulókból kevesen állnak meg a középiskoláknál- Többen igyekeznek a felsőfokú mezőgazdasági szaktechnikumokba, a tanárképző főiskolára. Szombat, vasárnap délutánonként megelevenedik a főut­ca. Az iskolától a kultúrházig, a község sétálóutcáján meg­jelenik a bogáti fiatalság — bemutatva a legújabb divatot: miniszoknyát s a szintetikus kiskomplékat. De hová mennek a lányok, és fiúk? Bizony, sehová. És ez az egyik nagy baj Bogáton. Sétálnak le s föl a főutcán, de nincs hová menni. Azaz lenne, de a Pálma cukrászda ti­zenöt asztala hamar megtelik, s a íagylaltozóktól alig lehet bejutni a helyiségbe. Sorbaállnak a mozijegyekért is — bár a filmeket sokan látták már Nyírbátorban, Nyíregyházán, Deb­recenben vagy Pesten. De megnézik újra, mert nincs más. A fiúk, fiatalemberek gyakran kikötnek a két italbolt­nál. Van is forgalom: évi másfél milliót „isznak meg” ott. S hol van még a száz hektó pálinka, amit a lakosságnak főz a helyi szeszgyár. És a bor, amely sok háztájiban megtalál­ható. Program kellene, de dologidőben nem is kísérleteznek vele. A művelődési házra várna a megoldás, azonban még mindig nem alakultak ki a nyári szokások. Sokan bevallják: inkább ide jönnének most is, mint az italboltba. Ám nincs ami összefogja a fiatalokat, mozgékonyabb KISZ-szervezet is kel­lene! Mert mit ér a szép ruha, az elegáns viselet, ha csak sé­tálni lehet benne! Pedig a fiatalokat igencsak megbecsülik Nyírbogáton. A Rákóczi Tsz-ben a hatvan fős ifjúsági brigád az egyetlen, amely havonta száz százalékban megkapja a bérét. Úgy, mint az állami gazdaságokban. Csak itt éppen magasabbak a fizetések. Megszavazta ezt a kollektíva, s jó szívvel, mert erre az ifjúsági brigádra bármikor számíthat a vezetőség. Lenne is jelentkező, mert nem akárhová kerül, aki ide belép. Most nem kell több. Minden korszerű ismeretről tudnak, így nem is vallanak szégyent az idősebbek előtt sem. Hatalmas a Rákóczi Tsz gazdasága, több mint hatezer hold. 500 családnak, hétszáz tagnak ad megélhetést. Ehhez képzett nagyüzemi szakemberek kellettek. Hogy talpra állít­sák ezt a nagy kollektívát. Már három agrármérnökük van, s két ösztöndíjasuk rövidesen végez az egyetemen. De ez már újra az elmaradt küldöttgyűlés történetéhez tartozik. Voltak itt nagyon viharos közgyűlések is. 1960-tól öt el­nököt „fogyasztott” a szövetkezet- És mind nagy szócsata, rá­olvasás után intett búcsút. Ezt a változatos múltat még mozgalmasabb évek kö­vették. mire 1960-ra rájöttek a bogátiak: hiába rétegződik még mindig a község, hiába van Kis utca, Nagy utca, meg Uj bogát, és István tanya. Csak együtt boldogulhatnak. A te­hetősebb gazdák, a néhány holdasok és a volt cselédek, a nincstelenek is. Először fizetett év végén 1967-ben a tsz. Harminc forint helyett 33-mal zártak. Korábban év közben kiosztottak min­dent­És azóta, most már két éve, a gondos bogáti gazdák is jónak tartják a vezetők munkáját. Tudják, most újra fizet­nek majd legalább harmincat, s ezért maradtak el nyugod­tan a küldöttgyűlésről is. Pedig közben fő a fejük a vezetőknek. Havonta 12 fo­rint előleget adnak pénzben, s hetet természetben. Minden hónap biztos 19 forintot ér. Ezt meg is kapják. A többit év végén. A tsz-vezetők nem is ezért vannak gondban. Azt számolgatják, vajon elérhetik-e a minimális tízórás munka­napokat a tagok. Most gondolkodnak ezen, nehogy később bajban legyenek, s a munkát kérő embernek ne tadjanak adni. A háztáji még most is nagyon erős Nyírbogától». As el­maradt küldöttgyűlésen is e fölött zajlott sok vita. Mert a járási kiküldöttek nem tiszták meg mnks nélML A nyírbogáti porták járásszerte híresek. Bármelyiket meg lehet nézni, mintaszerű. A nyírbogátiak nagyon dolgos, szorgalmas emberek- És szeretik a kertészetet. A gyümöl­csöst és a dohányt is. Van, aki iskolázottan, van aki sok év­tizedes gyakorlattal a háta mögött csiszolta szinte tökéletes­re ezt a munkát. A KULTÚRHÁZ MARAD... A jövedelem jó a tsz-ben, de egyébként is magas. Je­lentkezik ez a takarékban is: négymillió forint kamatozik a betétekben. (Hozzáértő ember mondta: ha egyszer valamiért kellene, egyik napról a másikra megduplázhatnák ezt az ösz- szeget) Ez viszont néha egyfajta befelé fordulást is eredményez. Ha a dolgok „úgy nagyjából elmennek” a községben, nem nagyon emelik fel a szavukat. Aztán meg elemi erővel csap­nak fel az érzelmek. így aztán nem is csoda, hogy 1960-tól nemcsak hat tsz-elnököt, hanem hat tanácselnököt, s nyolc párttitkárt is megértek a faluban. A mostani vezetők két és tél éve dolgoznak posztjukon. Megpróbálják pótolni a koráb­biakat is. A legenyhébb szellő is felkavarja a nyírbogáti utcák po­rát. Rohamosan fejlődik a község, még járdákkal sem érték utói a legújabb házakat, nemhogy kövesúttal. Tíz év alatt egy híján 250 új lakás épült a községben és sokat felújítottak. De építkezésekről amúgyis sokat beszélnek. Úgy szavazta meg a község 1964-ben a kétszeres község- fejlesztési hozzájárulást, hogy új művelődési házat építenek belőle­Ma sincs. Amikor megvolt a pénzük, mindig közbejött valami- Fel­tették a kérdést: orvosi lakás, rendelő kell, vagy kultúrház? Az orvosi lakás mellett döntöttek. Gyógyszertár legyen vagy kultúrház? Gyógyszertár. Kultúrházba csak egészséges em­berek járhatnak. Aztán a járda mellett szavaztak, mert bármilyen homo­kos talaj van itt a községben, csak kell járda. Van már 2600 méter. Az iskolától az állomásig, és a tsz-ig. Van egy le­ágazás a bölcsődéig is. Most községi térkép, meg rendezési terv kell. Mert még­is csak négyezer ember lakja már Nyírbogátok s nem lehet akárhogy bővíteni, mindent a helyére kell tenni. A járás második-harmadik községének tervszerűen kell fejlődnie. A kultúrház megint maradt — ezúttal 1970-re. Gondok ezek, és nem is akármilyenek. A bogáti ember egykettőre megmondja, mit akar, milyennek szeretné a köz­ségét. Tavaly a tanácsválasztások idején olyan leckét kaptak a megválasztott vezetők, hogy igencsak munkálkodni kell a teljesítésen­Konkrét, egyenes kérések. Közben már kinőtték a tavalyit, a tavalyelőttit. A nem­régen még modern orvosi rendelő szűknek bizonyult. Napon­ta 60—70-en keresik fel a körzeti orvost. Sok a gond: kinn állnak a terhes anyák, a kisgyermekesek is. Kellene már az anya- és csecsemővédelmi helyiség, körzet is. Kevés idő jut egy betegre, és az is gátolja az elmélyült munkát, hogy egy­szerre öt-hat ember van benn a rendelőben. így nem mond­ják el őszintén bajukat, gondjukat az emberek. Nehéz így az orvos munkája is. Érthető, hogy a községben mindenki várja már az új orvost, a második körzetet Most végez az ösztöndíjasuk, ta­lán rövidesen kész az új lakás, a rendelő is. És egy gonddal kevesebb lesz Bogáton. 650 ÉV TÁVLATÁBAN Bogáton, az örökké változó ősi községben. Űsi, mert még egy hónapja sincs, hogy 650 éves fennállását ünnepelte a község lakossága. A régebbi lexikonok már a századfordulón nagy szabol­csi községként tartják nyilván, 2800 lakossal. Mellette szere­pel még Maros-Bogát, Torda-Aranyos megyében és Oláh-Bo­gát Alsó-Fehér megyében. Ez a község valószínűleg megkü­lönböztetésül kapta a „nyír” előnevet, s lett belőle — állító­lag 1908-ban — Nyírbogát- A lexikon egyébként a nevet az ószlovén „bogatu”, gazdag szóból származtatja. A megkülönböztető jelzés ma is, de különösen régebben jellemző volt Nyírbogáton. Van nyolc-tíz gyakori családnév a községben. A Balogh, Barát, Bákonyi, Dibáczi, Kocsár, Pa- ióczy, Somlyai, Tóth, Szabó és még néhány más nevet év­tizedek, de talán évszázadok óta mindig több család is vi­selte. Ha azonos nevű kettő, vagy több is volt, akkor a nevük elé megkülönböztető betűt tettek. Ilyen volt például a „Gy”, ami azt jelentette, hogy György fia. De jelenthette valami­lyen megkülönböztető névnek a rövidítését is: K. Barát, azaz kis Barát. Vagy N. Barát, azaz nagy Barát. A nagy családok gyakran összefogtak, s a gazdaságot nagy szorgalommal teremtették meg. Az új iránti érzék ki­fogástalan. Mert nemcsak a gyümölcsösökben rejlő lehetősé­get, a nyíri homok nagyszerű hasznosítását ismerték fel az elsők között, de a szövetkezését is. A vasútért, útért is sokat harcoltak­A gyors utazás azonban csak elméletben van meg. A gyakorlatban hiányos a közlekedés. Nyíregyházára Nyírbáto­ron át naponta kétszer juthatnak a bogátiak — átszállással. E helyett legtöbben az autóstopot választják, Nyírbátorig. Mire elhagyják a község központját, s mennek a bátori úton, valamilyen jármű akad a hétkilométeres útra. Ha nem a húsz bogáti személygépkocsiból, vagy a nyolcvan helyi Pan­nóniából, akkor egy éppen arra haladó. (Nem lenne rossz, még üzletnek sem, ha az éppen szabad nyírbátori autóbu­szok egyike megtenné napjában néhányszor ezt az utat ) Van gond is, esemény is Nyírbogáton. A ballagás és a közelmúlt községi jubileumai után ismét emlékeznek az em­berek. Most az ötvenéves tanácsköztársasági évfordulóra ké­szülnek. Az iskolában már gyűjtik a helyi adatokat. Sok idős ember él a faluban, túl a nyolcvanon. Ök személyesen beszél­nek ezekről az időkről. De a direktóriumi tagok közül egy sincs már az élők sorában. Pedig Pálvölgyi Miklós, Gáspár József, Tibenszki István, Kursinszky László, Puskás Elek is sok mindenről tudna be­szélni. Az első adódó alkalommal fegyvert fogtak, igyekez­tek juttatni a szegényeknek. Elfoglalták a községházát, hoz­záláttak a szervezéshez. De sok konkrét cselekvésre nem ke­rülhetett sor. Ide a környező községeknél is hamarabb érke­zett meg a székely hadosztály, s a túlerő napok alatt vetett véget a még csírájában lévő terveknek. _ De a haladó tervek nem maradtak d, legfeljebb késnek Bogáton. Maiik Sándor £^»/ szamoshafi parasztomber 250 meséje Beszélgetés Erdész Sándorral Az ünnepi könyvhétre jelentette meg az Akadémia Ki­adó az Üj Magyar Népköltési Gyűjtemény XIII. XIV. és XVJ kötetét. Öröm számunkra, hogy ehhez a jelentős tudómat nyos értékkel bíró munkához nekünk szabolcsiaknak, szat­máriaknak is sok közük van. A kötetek ugyanis — a híres szamosszegi mesemondó — Ámi János meséit tartalmazzák, melyeket az ismert nyíregyházi kutató dr. Erdész Sándor gyűjtött és rendezett sajtó alá. ÚJSÁGÍRÓ: — Ámi Lajos — jórészt Erdész Sándor jó­voltából — eddig sem volt ismeretlen az újságolvasók előtti Idézzük fel most róla a legfontosabbakat­ERDÉSZ S.: — Ámi Lajos 1886 október 2-án született Vásárosnaményban. Négyéves korától 75 éves koráig Szamos} szegen élt. 77 éves korában 1963. aug. 16-án Apagy község­ben halt meg. Méltán nevezhetjük korunk egyik legnagyobb mesemondójának. Összesen 262 mesét mondott szalagra. (Eb­ből 250 került kötetbe.) Az ilyen nagy meseanyag ritkaság.' Ámi Lajos több mint félszáz mesével szárnyalja túl pl. aa „Ezeregy éjszaka” meséinek számát. ÚJSÁGÍRÓ: Tulajdonképpen hány év munkája fekszib ebben a három kötetben? ERDÉSZ S.: Négy évig tartott a 32 km hosszú magneto­fonszalagra vett szöveg sajtó alá rendezése, ill. a bevezető tanulmány és jegyzetek elkészítése. A gyűjtést 1958-ban kezdtem és 1962-ben fejeztem be az anyag összeállítását. Ámi Lajos nem barátkozott könnyen, mikor 1958 végén először meglátogattam, hallani sem akart arról, hogy mesét mondjon- Valamivel több mint egy hónap alatt aztán sike-j rült 153 mesét felvenni. Ezt már az újságok is hírül adták, meg én is sokat „meséltem” a néprajzi kincseink megőrzé­sének fontosságáról, úgy, hogy Lajos bácsi tovább gondolko­zott és 1959 áprilisában már a 185. mesénél tartottunk. Ezévj júliusában eljutottunk a 209. meséig, augusztusban pedig ki} tüntették Ámi Lajost a „Népművészet mestere” címmel. Ek-Í kor már sűrűn váltottunk levelet, s ha a mesemondónak eszébe jutott valami, gyorsan felírta a „címjét.” Egyszóval — ahogy mondtam — 1962-re befejeztem a gyűjtést. ÚJSÁGÍRÓ: Nem volt kis munka a hatíves bevezető taP nulmány megírása sem. Ennek hogyan summázhatnánk # tartalmát? ERDÉSZ S.: A bevezető tanulmányban Ámi Lajos mej séinek értékével foglalkozom. Ezek a mesék színesek, gördül lékenyek és a magyar népmesekincsnek szinte a keresztmetp szetét adják. A szakemberek részére páratlan értékeket re}-} tegetnek. Ámi Lajos meséit hallgatva, feltűnő volt, hogy igen sok kozmogónikus elemet, mondát tartalmaznak. Bennüld van sámánisztikus világképünk, különböző mitikus lények — természetfeletti erővel rendelkező emberek, ember alakúi sárkányok szerepelnek a mesékben. Mikor befejeztem á gyűjtést, napokig beszélgettem Ámi Lajossal. Ö hogyanképp zeli, hogyan hiszi a meséket — erre voltam kíváncsi. A döbp benetes az volt, hogy Lajos bácsi szó szerint — úgy ahogy! elmondta — élő valóságként fogta fel a meséket. Haláláig hitt a sárkányok meg a vont arany égbolt létezésében. Hadd említsek meg egy érdekes esetet: 1960-ban a Magyar Népp rajzi Társaság egyik tudományos ülésszakán előadást tarp tottam Ámi Lajos világképéről. Az egyik folklorista félig tréfásan megjegyezte, hogy amit én elmondtam, az tulajdonp képpen nem más, mint Unó Harva egyik jelentős könyvéneid magyarra való átültetése. (Unó Harva ugyanis egy ragyogói munkát írt az ural-altáji népek sámánisztikus elképzelései-} ről.) Tagadhatatlan, hogy Ámi meséi igen sok rokon vonási őriznek ezekkel. Most már tudom, hogy ebben semmi csop dálatos, vagy meghökkentő nincs, hiszen Ámi Lajos írástup datlan ember volt, szájhagyományból vette át ezeket a mep séket, melyek több száz, talán több ezer éves múltra tekintp hetnek vissza. Azóta már Diószegi Vilmos „A sámánizmus emlékei a magyar népi műveltségben” c. könyvében bebizo­nyította, hogy a magyar folklór — tehát a magyar népmese} kincs, részben balladakincs — egy ősibb korra nyúlik vissza; ez pedig nem más, mint a honfoglalás illetve a honfoglalás# megelőző kor sámánisztikus vallása. Ámi egyike azoknak a mesemondóknak, akik ezeket a primitív vallási elképzelése} két, hiedelmeket megőrizték. ÚJSÁGÍRÓ: Jó lenne, ha ez a páratlan értékű tudomáp nyos munka népszerű formában is megjelenne. Vagy Árui Lajos meséit nem olvashatnák gyermekeink? ERDÉSZ S.: De igen. Ami meséi nagy nyersanyagot táp rolnak. A tündérmesék, novellamesék, a trufák — tréfás pap raszti novellák — a nagyközönség számára is élvezetes ol} vasmányt jelenthetnek, ha tehetséges író vállalkozik feldől} gozásukra. Gyarmati Beid Erkel Ferenc emlékezete Hetvenöt esztendeje távozott el az élők sorából a magyag zenetörténet legragyogóbb tehetségeinek egyike, Erkel Fe} renc, első jelentős operáink alkotója, a kiváló karmester és zongoraművész, az önmagára ébredő, eszmélni kezdő magyar nemzeti zenekultúra sokoldalú és fáradhatatlan szervezője^ Családjában több muzsikus is akadt, édesapja, a német} gyulai iskola tanulója, oltotta 1810-ben született fiába, Fe- rencbe a muzsika szeretetét s az atyai házban kapta első leckéit is a zene tudományából. Erkel Ferenc művészi magatartásának kialakulásában! három város kultúrájának és hagyományainak volt döntő ha­tása. Pozsonyban, ahol középiskolás diák volt, ismerkedett! meg az európai zene eredményeivel. Kolozsvárott, ahol a fiatal muzsikus zongoratanárként kezdte meg pályafutásáig ébredt rá arra, hogy életét a magyar zene felvirágoztatásá­nak kell szentelnie. Pest-Budán, csaknem hat évtizedes munp kásságának színhelyén érett nagy művésszé, korszakos zene} szerzővé, karmesterré és pedagógussá. Erkel Ferenc ismerte korát, amelyben élt, megértette; hogy a valóban magyar zeneművészet sorsa egybeforrt a szabadság és a haladás eszméivel. Annak a közönségnek írta operáit, amely szenvedélyesen követelte a szabadságot, a demokratikus emberi jogok biztosítását. Az 1844-ben bemup tatott Hunyadi Lászlóban tágas zenei formákat tölt meg aí reformkor tipikus hangszeres zenéje, a verbunkos. A mű isp mert kórusa a korszak mozgósító tömegdala volt, forradalmi harcra szólította a tömegeket­A szabadságharc bukása hosszú hallgatást jelentett Er­kel életében. Az 1861-ben bemutatott Bánk bán keserűbb 4 korábbi színpadi műveknél. Szintézis ez a mű Erkel alko} tásai között, a magyar hangvételt magasrendű eszközökkel kapcsolja a kortárs olasz és francia opera eredményeihez! „Kevesen tudják és sohasem emlegetik, hogy aiár Erkel Ferenc elindult azon az úton, amelyen a zenét a nép felé, 4 népet a zene felé közelíteni lehet-* — mondotta róla egy} kor Kodály Zoltán. Ma már azonban sokan tudják ezt köz- kincs Erkel Ferenc munkássága.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom