Kelet-Magyarország, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-01 / 127. szám

Szeptemberre összehívják a Csehszlovák Kommunista Párt rendkívüli kongresszusát Prága (MTI) A CSKP KB csütörtök délutáni ülésén a felszólalók egyetértésüket fejezték ki Alexander Dubcek javas­latával, hogy a CSKP 14. rendkívüli kongresszusát szeptember 9-re hívják ösz- sze. Több felszólaló hangsú­lyozta, hogy meg kell te­remteni a demokrácia ér­vényesítésének biztosítéka­it, hogy a demokrácia fej­lesztését a dolgozók létszük­ségletnek tekintik. Többen kiemelték a jelenlegi politi­kai folyamat történelmi je­lentőségét és kijelentették, hogy támogatják a párt of­fenzív politikáját. Óta Sik miniszterelnök-he­lyettes elemezte bizonyos politikailag szélsőséges áramlatok jelentkezésének okait, amelyek veszélyezte­tik a demokratikus folya­mat nyugodt és eredményes előrehaladását. Az a véle­ménye, hogy a meg nem ol­dott belpolitikai problémák összefüggésben vannak az össztársadalmi politikai prob­lémák növekedésével, vala­mint a baloldali szektás és a jobboldali antikommunista szélsőséges áramlatokkal. A délutáni ülés végén Josef Smrkovsky elnök be­jelentette, hogy már a KB ' ülésének megkezdése előtt lemondott tagságáról Ru­dolf Cvik (megj. —volt kö­zépszlovák kerületi titkár) és betegsége miatt Václav Skoda (volt nemzetgyűlési alelnök). A KB tagjai között írásban szétosztották az Oldrich Cernik vezette bi­zottság jelentését a Sej- na-ügy kivizsgálásáról. A CSKP KB ülése pénte­ken reggel Oldrich Svestka elnökletével folytatta ülé­sét. A harmadik ülésnap megkezdésekor még 40 KB- tag kért szót. Moszkvában közleményt adtak ki arról, hogy az SZKP Központi Bizottságá­ban május 30-án tárgyalá­sok folytak, egyfelől az SZKP és a szovjet kormány vezetői, másfelől a Német Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttsé­ge között. Mint ismeretes, az NDK párt- és kor­mányküldöttsége Walter Ulbrichtnak, az NSZEP Párizs: A hatodik ülés A Vietnami Demokrati­kus Köztársaság és az Egye­sült Államok megbízottai pénteken 10,30 órakor meg­kezdték a párizsi előzetes tanácskozások hatodik munkaülését. A megbeszélés színhelyére érkezve Xuan Thuy és Harriman moso­lyogva integetett a fotóri­portereknek. Az AFP hanoi tudósítója jelentette, hogy Le Dúc Tho, a VDK neves közéleti sze­mélyiségeinek egyike csü­törtökön Hanoiból repü­lőgépen Párizsba indult, hogy ott mint Xuan Thuy különtanácsadója részt ve­gyen a megbeszéléseken.' Központi Bizottsága el­ső titkárának, az állam­tanács elnökének vezetésé­vel érkezett a Szovjetunió­ba. Az SZKP KP. Politikai Bizottsága és a szovjet kor­mány pénteken ebédet adott az NDK küldöttségének tisz­teletére. Az NKD párt- és kor­mányküldöttség pénteken repülőgépen hazautazott. Az NDK párt- és kormányküldöttsége hazautazott Moszkvából Fokozódik a feszültség Franciaországban (Folytatás az 1. oldalról) nek a munka felvételére szóló felhívását. A minisz­terelnök sztrájkellenes bi­zottságok alakítására hívta fel a postásokat. A magániparból a tárgya­lások eredményes folytatá­sáról nem érkeznek hírek, a sztrájk azonban változatlan erővel tart. A vegyipari dolgozók szakszervezete nyilatkozatában a kormány mesterkedéseit tette felelős­sé a benzinellátási nehézsé­gekért. A szakszervezet rá­mutatott, a hatóság intéz­kedései akadályozzák a sztrájkoló dolgozókat ab­ban, hogy — mint a lakos­ságot ellátó más iparágak munkásai — gondoskodja­nak a lakosság szükségle­teinek kielégítéséről. A ha­tósági intézkedések mester­ségesen idézik elő a sor- banállást. A CGT közleményt adott ki arról a találkozóról, amely csütörtökön a szak- szervezeti központ, a kom­munista párt és a demok­rata szocialista baloldali szö­vetség képviselői között le­folyt. A CGT küldöttsége ismertette a két baloldali párt képviselőivel azokat a lényeges követeléseket, amelyekért a dolgozók har­colnak. Emlékeztette őket a CGT szakadatlan akciójára a baloldal összefogása érde­kében, abból a célból, hogy demokratikus rendszerrel váltsák fel a gaulleista kor­mányzatot. A három kül­döttség megállapítottá, hogy törekvéseik a jelenlegi kö­rülmények között azonosak, s állandó érintkezésben maradnak egymással, hogy szembe nézhessenek bármi­lyen eshetőséggel. Személyi változások a kormányban Lényegesen megváltozott formában péntek délután megalakult Georges Pompi­dou új kormánya. Ugyan­akkor június 23-ára és 30- ra tűzték ki a franciaorszá­gi nemzetgyűlési választá­sokat. Pompidou új kormányá­ban a legérdekesebb vál­tozás, hogy Michel D ebre pénzügyi és gazdaságügyi miniszter, valamint Maurice Couve de Murville külügy­miniszter tárcát cseréltek. René Capiíant, az úgyneve­zett baloldali gaulleisták ve, zetője, aki a legutóbbi bi­zalmi vita során a Pompi­dou-kormánnyal való egyet nem értése miatt lemondott képviselői mandátumáról, igazságügyminiszterként be­lépett a kormányba. Bel­ügyminiszter Raymond Mar- cellin eddigi tervezési mi­niszter lett. Az oktatási tár­cát Francois Xavier Ortoli volt lakásépítésügyi minisz­ter kapta meg. Maurice Schumant szociális ügyek­kel megbízott államminisz­terré nevezték ki. Tájékoz­tatásügyi miniszter Yves Guéna, eddigi postaügyi miniszter lett. Változatlanul megtartotta tárcáját André Malraux, a kulturális ügyek államminisztere, Pierre Messmer hadügyminiszter, Edgar Faure földművelésügyi miniszter. Több más miniszter pedig tárcát cserélt, és né­hány új ember is került a kormányba. Az előző kor­mány ismertebb tagjai kö­zül kimaradt a kormányból Christian Fouchet belügy­miniszter, Louis Joxe igaz­ságügyminiszter, és Georges Gorse tájékoztatásügyi mi­niszter. Mint ismeretes, Alain Peyrefitte közoktatás- ügyi miniszter már néhány nappal ezelőtt lemondott. 3 Jerzy Edigey bűnügyi regénye tOMS kulcs " Fordította : Szilágyi Szabolcs te. ~m Hová nyílik? — csodál­kozott a százados. — Azt mondták nekünk, hogy a banknak csak egyetlen ki­járata van, amely a két ut­ca sarkára nyílik. — A konyha ajtaja egy kis belső udvarra vezet. Ez az udvar mintegy hat méter széles és húsz méter hosszú földsáv a bank és a mellette emelkedő hatalmas bérház között. Ezt az ajtót állan­dóan zárva tartják. — Ott van ez a lépcsőház melletti helyiségben? — Pontosan. A konyhának az udvarra nyíló ajtaja vas­tag lemezből készült és két retesz, valamint egy kereszt­vas zárja- A bankban min­denki azt állítja, hogy ezt az ajtót nem nyitják ki egész éven át. Alá új bútorokat hoztak a bankba. Az öreg, széteső asztalok helyett a hivatalno­kok szép vonalú, modern íróasztalokat kapnak. Gép­kocsival hozták az asztalo­kat, és hogy ne zavarod­janak a bank hivatalos ide­jében, a szállítmányt az ud­varon rakták ki. Természe­tesen elvállaltam, hogy rész­legünknek én választom ki az íróasztalokat. A konyha­ajtót ez alkalommal kinyi­tották. Megállapítottam, hogy ez az évek óta ki nem nyitott ajtó könnyedén jár. A kulcs akadálytalanul fordul a zárban. De ennél is különösebb, hogy a záron egészen friss kenőcsöt talál­tam. Legfeljebb két héttel ezelőtt olajozhatta meg vala­ki jó alaposan. — Ez fontos felfedezés. De miért olajozhatták meg az ajtót? Talán a betörést erőszakkal akarták végre­hajtani, és a rablók — akik­nek természetesen voltak cinkosaik a bankban, ezen az úton kívántak bejutni éjszaka a konyhába, s on­nan tovább. A mit sem sejtő éjszakai őrök megle­petése sem lett volna nagy kunszt. — Miért kellett volna be­törniük, amikor volt egy kulcskészletük? — Ez egyszerű — szakí­totta félbe a főhadnagy, — A rabló úgy gondolta, hogy nem talál alkalmat a kasz- sza megközelítésére anélkül, hogy fel ne keltené valaki figyelmét. Tehát előkészítet­te magának az utat az egyet­len elképzelhető éjszakai be­járathoz, felkészült az őrök terrorizálására és a kincs­tár kinyitására. Ezért ola­jozta meg az ajtót. S mi­vel jobb alkalom kínálko­zott a pénz elemelésére, le­mondott első tervéről. „így igaz testvéri“ Napló a szegények Északkeleti menetéről (Boston New York, 1968. május. — A CENTROPRESS telefontudósítása) A szegénység menete csak Washingtonban válik folyammá. Addig csak pa­takocskák folynak az or­szág minden végéből — Alabamából, Mississippiből, Georgiából, Illlnoisból... Ah­hoz, hogy megértsük, ho­gyan ered egy ilyen kis pa­tak, képzeljünk el egy üres telket a Queen’s és a Blu- ehill Avenue sarkán, Bocks- bury-ben, Boston néger ne­gyedében. Egy tarka csacsi a kis, zöld színű kordé előtt, színtelenné kopott házak, rozzant ablakaikon sárga furnérlemezzel, s egy kis csoport ember — lehetnek vagy ötvenen — a washing­toni menet részvevői. Még minden békés és csendes A részvevők az út java részét autóbuszokon teszik meg. A gyaloglás a szamár­vontatta kordé mögött csak jelképes kezdet. Most ez az ötven ember — fehérek és feketék — gyalog indul el a kordé mögött Bluehill- ből a város központja felé. Még minden békés és nyugodt. A kordéban két néger asszony ül, meg egy öreg indián, aki északról utazott ide. ö is tökéletesen modern öltözéket visel. Csak kiugró pofacsontja, szájának kes­keny szöglete és duzzadt szemhéja idézi az amerikai föld őslakóját. Éppen most faggatták az újságírók, miért határozta el, hogy részt vesz a menetben, hogy vol­taképpen mit is akar. Az öreg indián szűkszavúan, de készségesen, sőt, méltóság- teljesen válaszol. Célja olyan egyszerű, hogy már- már a naivitás határát sú­rolja: azért megy Wa­shingtonba, hogy tejet sze­rezzen a passmekodi törzs gyerekeinek. Ez a törzs — alig ilOO ember — északon él, egy rezervátumban, ő, George Francis is onnan jön. A tudósítók jegyzik szavait. Valamelyik fotoriporter megkérdi, nincs-e Francis- nak indián fejdísze? Van. Fel kell vennie. Francis készségesen felveszi, a fo­toriporter megcsinálja a ké­pet. Francis visszateszi a tollat a zsákjába. Ma még minden békés és csendes. Provokáció a gyülekezőhelyen Holnap, amikor a? em­berek ugyanazon a telken gyülekeznek, hogy felszáll- janak az autóbuszokra, ko­rántsem lesz meg a mai nyugalom. Kövér ember érkezik autón: sötét öltönyt, fehér —• Azt hiszem, helyes a főhadnagy érvelése — bó­lintott az ezredes. — Kinek van kulcsa az udvarra nyí­ló konyhaajtóhoz? — Ez és a kapu kulcsai a gondnoknál vannak. De a másodpéldányok az irat­tárban lévő táblán lógnak. Nem szabad azonban elfe­lejtenünk, hogy kívülről le­hetetlen kinyitni ezt az aj­tót, ha előtte nem veszik le a belső keresztvasakat. — Fogadni mernék, ha valaki levenné a keresztva­sat, hosszú időn át senki sem venné ezt észre. Estén­ként a gondnok az őrökkel együtt bejárja ugyan az épületet, de ha be is néz­nek a konyhába, csupán egy pillantás az egész, s a zára­kat nem is ellenőrzik. — Van egy másik észre­vételem is. Ez pedig Franci- szék Zaleskire, az idősebb hivatalsegédre vonatkozik. Ez az ember úgy tesz, mint­ha tudna valamit, vagy le­galábbis lenne valami el­mélete a bankrablással kap­csolatban. — Miből gondolja, őrnagy? — Az íróasztalok váloga­tása közben sétálgattam az inget visel, nevetséges cso­kornyakkendővel. Kikászá­lódik az autóból és gúnyo­lódó plakátot emel a feje fölé. Több ízben is megpró­bálják rábeszélni, hogy menjen el innen. De ő nem megy. Kabátjára a követke­ző jelmondatot írta: „In­kább menjetek harcolni a helybéli vörösök ellen!” Egy ideig eltűrik a jelenlétét, végül megverik. Alaposan. ö egy ideig ott fekszik majd a járdaszélen, teátrálisan széttárja karját a fotóri­porterek gépeinek lencséi előtt. Később, amikor egy kicsit már kifújta magát, feltápászkodik, s „beáll” a kamerák elé, mutatva a vért a nyakán és a tenyerén. A kívánt célt már el is érték. Nem ő, hanem azok, akik ideküldték, akik azért fizetik, hogy verekedést provokáljon. El tudja visel­ni a verést és a saját aljas­ságát. (Elvégre is mindenki úgy keresi meg a kenyerét és úgy küzd a szegénység ellen, ahogy tud.) Honnan verbuválják az ilyen embereket? A válasz első hallásra talán megle­pő, de alapjában véve logi­kus. Ö annak a lengyel emigráns csoportnak a tag­ja, amely magát képmuta­tóan a „lengyel szabadság- harcosok szervezet”-ének nevezi. Aki saját népét el­árulta, az természetesen bár­ki mást is hajlandó elárul­ni. Tevékenységének ered­ményeként a lapokban rész­letes beszámolók jelennek meg, amelyek szerint a me­net részvevői megvertek egy fehér embert. „Miféle békemenet ez?” — írják az újságok. „De mi mégis eljutunk Washingtonba...“ Útközben Massaohuslts- ből Újabb száz ember csat­lakozik a bostoni, százhoz. S a gyűlésén,' á városi park­ban, már ezren lesznek. Az alacsony, testes Aber­nathy tiszteletes, Martin Luther King utóda, aki in­kább hasonlít egy népes család fejéhez (valóban az), mint gyújtó szavú néptri- bunhoz, az egybegyűltekhez fordul: — Ök majd mindent megtesznek, hogy megállít­sanak utunkon! — mondja. — így igaz! így igaz, test­vér! —- visszhangozza a tö­meg. — ök mindent megtesz­nek, hogy visszafordítsanak bennünket! — így igaz, testvér! — ök majd mindent meg­tesznek, hogy zűrzavart provokáljanak. De mi mégis eljutunk Washingtonba és érvényt szerzünk követelé­seinknek. És ez lesz majd a mi békés menetünk, békés kísérletünk arra, hogy se­gítsünk gazdag országunk BS3== I ------- ------------­udvaron. A bútorokat egy­másra rakták, úgy, hogy ha valaki kijött az udvarra, el­ső pillanatban nem vett ész­re engem. Egyszer arra le­szek figyelmes, hogy kinyí­lik a konyhaajtó és kilép rajta Franciszek. Körülné­zett és nem látva senkit, el­kezdte vizsgálgatni a zára­kat és a reteszeket. Majd átsétált az udvaron, mintha keresne valamit, még a sze­métládába is belenézett. Egyszóval megtette mindazt, ami az én feladatom volt. Viszont Zaleski nem a rend­őrség munkatársa és nem vesz részt a nyomozásban- Ez még mind semmi. Igen alaposan megnézegette a ka­put is. Amikor kiléptem az asztalok mögül, az öreg al­tiszt olyan zavarban volt, hogy meg sem tudott szó­lalni. Csak néhány pillanat múltán kezdett arról beszél­ni, hogy kijött rágyújtani és megnézte, vajon nem lehet­ne-e az udvaron növénye­ket ültetni, hogy szebb le­gyen itt a környezet, és a tisztviselők kijöhessenek ide egy cigarettára. (Folytatjuk) szegényein. Ha pedig a bé­kemenet nem segít... — így igaz! így igaz, testvér! A kétszáz északról jött menetelő az éjszakát egy volt kaszárnyában töltötte New Yorkban. Másnap a férfiak, az asszonyok és a gyerekek végigmentek a néger meg a spanyol gettó utcáin és énekeltek: „Csatlakozz! Jöjj velünk! Segíts nekünk!” „Jöjj velünk, mert ez az élet. Gyere velünk kerület! Vagy elég a fele részed: Kerület, vár a menet”! Az emberek le-lelépnek a járdáról. Már az úttesten menetelnek: az első, a má­sodik kerület. Mint megáradt patak New Yorkból már nem kétszázan, hanem nyoleszá- zan indultak tovább; nyolc­száz nagyon különböző" em­ber. Van köztük öreg, fia­tal. Asszonyok csecsemőkkel gyerekkocsikban, csecse­mőkkel a karjukon, s gye­rekekkel, akik a szoknyá­jukba kapaszkodnak. Az emberek ezt éneklik: „Senki sem téríthet vissza utamról”. Mindenki énekel. S még ezt kiáltják: „Addig járjuk Washington utcáit, amíg meg nem kapjuk, amit akarunk, s amire szüksé­günk van, vagy ameddig le nem omlanak a Capitó- lium falai”. Ez nem vers, de az emberek kórusban skandálják a szavakat. S minden mondat után meg­ismétlik : — így igaz! így igaz, test­vér! Elisabethville-ben a rend­őrség nem akarta megmu­tatni az utat a szegények­kel teli autóbuszokból álló menetnek. A rendőrség kü­lön figyelmeztette őket: meg kell állniuk, valahányszor tilosat mutat a közlekedési lámpa! A csapda roppant egyszerű volt: a megállás a tilos lámpáknál azt jelen­tette volna, hogy a kara­vánt darabokra szakítják. A menet szervezői elhatá­rozták: köpnek a rendőrségi lámpákra, köpnek a rendőr­ségre, s majd saját maguk irányítják a forgalmat. így is történt. A rendőrség nem mert nyílt konfliktusba bo­csátkozni. A menet pedig — mint megáradt patak — zú­dult tovább... Fehérek és feketék együtt! ...Trentownban már nem­csak azokon a negyedeken vonultak végig, ahol a sze­gények laknak. Végigmen­tek azokon a negyedeken is, ahol a burzsoázia lakik. Az emberek nézték őket az ablakokból és összehajol­tak, összesúgtak. „Fehérek és feketék együtt! Fehérek és feketék együtt r — énekelték ké­sőbb az úttesten menetelők. Már nem kétszázan van­nak. Nem is ezren. Az északkeleti menetelésben most már csaknem kétszáz­ezer ember vesz részt. Ez már nem erecske és nem pa­tak. Ez már hatalmas folyó, amely egyre bővizübb lesz, mielőtt a folyamba ömlilf’. — Azt mondják ők, — mondja az egyik menetelő —, hogy mi faji kampányt folytatunk. Pedig ml min­den szegény emberért feketéért, fehérért, mexi­kóiért, portoricoiért, In­diánért — egyformán har­colunk. Minden szegény­nek, — függetlenül fajától, bőre színétől, velünk kell jönnie. S mi örömmel fo­gadjuk őket! — így Igaz! így igaz, test­vér! Angolul így hangzik a kan raván refrénje: „Thal’é right! That’s right, brot' her!” Mint négy tompa, las­sú ütés a nagydobra, s két gyors ütés a kisebbre. En­nek a mondatnak a ritmu­sa lett a menet ritmusa. S elérték Washingtont,' ahol szikrázik a napfény-* ben a szuronyok hegye. — így igaz! így igaz, test­vek! K. »

Next

/
Oldalképek
Tartalom