Kelet-Magyarország, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-15 / 112. szám

Megnyílt a HOST Végrehajtó Bizottságának ülésszaka Moszkva (TASZSZ) Moszkvában kedden meg­nyílt a KGST Végrehajtó Bi­zottságának 34. ülésszaka. Az ülésszakon megvitatják a KGST tagországok gazda­sági és tudományos-műszaki együttműködésének kérdéseit. Az ülésszakon Tano Colov, a Bolgár Népköztársaság mi­nisztertanácsának elnökhe­lyettese, Bulgária képviselője elnökölt. A moszkvai DNFF-képviselet szóvivője harcokról és a tárgyalásokról Moszkva (MTI) Kedden Chuong Quan Than, a DNFF moszkvai képviseletének szóvivője sajtóértekezletet tartott. Je­löl voltak szovjet és kül­földi újságírók. A szóvivő a dél-vietnami helyzetet összegezve, nyoma­tékosan hangsúlyozta: a sza­badságharcos erők támadó lendülete töretlenül tovább tart, a kezdeményezés a dél-vietnami nép kezében van. A mostani offenzíva során — amely a nevezetes támadóhadjárat folytatása — a felszabadító erők meg­semmisítettek több mint 2000 amerikai katonát, to­vábbá a bábhadsereg 7500 katonáját, tönkretettek 27 repülőteret, hat dél-vietna­mi tartományban a népi erők kezében van az ellen­őrzés. A DNFF moszkvai képvi­seletének szóvivője aláhúz­ta: a bábkormány ebben a helyzetben a végsőkig elszi­getelődik, a dél-vietnami nép pedig harcol a teljes győzelem kivívásáig. Az AFV moszkvai tudó­sítójának arta a kérdésére válaszolva, vajon a DNFF a párizsi hivatalos megbe­szélések sikere esetén részt venne-e Párizsban vagy má­sutt az Egyesült Államok­kal folytatandó tárgyaláso­kon, Chuong Quan Than kijelentette: a párizsi tár­gyalások akkor végződnek sikerrel, ha az Egyesült Ál­lamok eleget tett a vietna­mi nép jogos követelései­nek. Ha az Egyesült Álla­mok képviselői találkozni akarnak a DNFF képvise­lőivel, akkor az Egyesült Ál­lamok nyilvánítsa ki jóaka­ratát. Miután Dél-Vietnam egyetlen meghatározó ereje a DNFF, az Egyesült Álla­moknak azzal kellene kez­denie, hogy elismeri a DNFF-t, mint a dél­vietnami nép egyetlen igazi képviselőjét. Lapvélemények a párizsi tárgyalásokról Párizsi diplomáciai körök­ben a Reuter brit hírügynök­ség szerint a párizsi megbe­szélések megindulása mérsé­kelt optimizmust keltett. Amerikai részről hivatalosan nem értékelték a megnyitó ülést, de egyes kijelentések szerint bíztató és viszonylag sima volt az első tárgyalás lebonyolódása, ami „rosszabb is lehetett volna”. Az AP szerint a tárgyaló felek első állásfoglalásaiból arra kell következtetni, hogy csak a kompromisszumokat célzó türelmes és ügyes dip­lomácia Változtathatja e megbeszéléseket béketárgya­lásokká, s lehetséges, hogy ebben közvetítő szerep vár Franciaországra. Az amerikai hírügynökség utal arra, hogy a tárgyalások folyamatában a keddi napot kihagyták, s hozzáteszi, valószínű, hogy a további programban is lesznek ilyen üres napok, amelyek lehetségessé teszik a titkos megbeszéléseket is. Csehszlovák pártvezetők a szocialista útról Május 12-én és 13-án Prá­gában megtartották a Cseh­szlovák Kommunista Párt kerületi, városi és járási bi­zottságai első titkárainak ér­tekezletét, a május végére tervezett központi bizottsági ülés előkészítésének része­ként A titkári értekezleten Alexander Dubcek, a Központi Bizottság első titkára tartott bevezető előadást. Jellemezte a végbemenő folyamat po­zitív ée negatív vonásait Felvázolta az elkövetkező időszak pártfeladatait. A felszólalók elsősorban a ja­nuári plénum óta eltelt idő gyakorlati tapasztalatait is­mertették, mégpedig abból a szempontból, hogy hogyan kell szembeszállni azokkal a törekvésekkel, amelyek a demokratizálódási folyamat­tal visszaélve azt a kom­munista párt és a szocializ­mus ellen próbálják felhasz­nálni. Rámutattak, hogy az új munkamódszereknek meg kell felelniök a CSKP áp­rilisi plénuma után kezdő­dött politikai fejlődési sza­kasznak, amelyre az jellem­ző, hogy a pozitív irányza­tokkal párhuzamosan az el­lenzéki, szocialistaellenes erők is megpróbálnak színre lépni. A tanácskozás résztvevői arra az egyöntetű következ­tetésre jutottak, hogy az az út, amelyre 1945- ben a Szovjetunióval és á többi szocialista erő­vel vállvetve léptek, a szocialista demokrácia teljes kibontakozásához, a szocializmus sokoldalú fejlődéséhez vezet. Végezetül a tanácskozás résztvevői bizalmukat nyil­vánították a munkásosztály, a parasztság és az értelmi­ség szocialista és demokra­tikus erői iránt Kifejezték azt a meggyőződésüket, hogy ezek határozottan vissza­utasítják a szocialistaelle­nes erők bármiféle kísérle­tét De Gaulle üo mániában De Gaulle tábornok, a Francia Köztársaság elnöke, a kíséretében lévő szemé­lyiségek társaságában ked­den, magyar idő szerint ti­zenegy órakor különrepülő- gépen Romániába érkezett A határtól Bukarestig a ro­mán légierő gépei díszkísé­retet adtak a gépnek. A zászlódíszbe öltözött repülőtéren a Francia Köz­társaság elnökét és feleségét Nicolaé Ceausescu, a román államtanács elnöke és felesége, Ion Gheorghe Maurer, a román minisztertanács elnö­ke és felesége fogadták. Véres összetűzéseb Panamában A vasárnapi panamai el­nökválasztásokat követően hétfőn az ország fővárosában véres zavargások törtek ki. Miután közölték, hogy a vá­lasztások végeredménye még nem ismeretes, a kormány és az ellenzék egyaránt magá­nak igényelte a győzelmet. A kormánypárt híveinek na­gyobb csoportja támadást in­tézett az ellenzék Panama városának közelében lévő egyik rádióállomása ellen. A támadókat gépfegyvertűzzel verték vissza. Amulfo Arias ellenzéki el­nökjelölt, aki korábban már két ízben betöltötte az ál­lamelnöki tisztséget, hétfői rádióbeszédében nyugalomra intette híveit, ugyanakkor le­mondásra szólította fel Boli­vár Vallarino dandártáborno­kot, a kormány irányítása alatt álló nemzeti gárda pa­rancsnokát. A kormány be­jelentette, hogy mindaddig nem közlik a választások végeredményét, amíg Pana­ma városában helyre nem állt a rend. MlY EpIGlY PÚP ÜGY! 3. — Nem feltétlenül hár­man. Elegendő volt összebe­szélni, és a kulcsokat egyikő- j üknek átadni. A zár kinyi­tásához nem szükséges há­rom ember, csupán három kulcs. — Hisz maga abban, szá­zados, hogy kiraboltuk sa­ját bankunkat, amelyben mindnyájan legalább 25 éve dolgozunk ? — Az én hitemnek ehhez semmi köze. E pillanatban számomra a bank minden egyes tisztviselője gyanús. Az igazgató urak is. Önök a leginkább, hisz kizárólag önöknek van kulcsuk a kincstárhoz. Talán létezik egy másik kulcskészlet is? — Létezik. Arra az esetre, ha a mi kulcsaink közül va­lamelyik megrongálódna, vagy elveszne. — Hol ez a kulcsgami tú­ra? — A tartalék kulcsok le­tétben vannak a fővárosi rendőrkapitányságon, a Mostowski Palotában. MÁSODIK fejezet — A rendőrkapitányságon — ismételte visszhangként Pi- otr Jarkowski. —• Két kulcskészletünk van a kincstárhoz. Az egyik, mint már maga is tudja, szét van osztva a bank há­rom tisztviselője között, hogy csak közösen nyithas­sák ki a páncélajtót A má­sik készletet eleinie a Len­gyel Nemzeti Bankban tar­tottuk. Később, a népi ellen­őrző bizottság felhívta a figyelmünket, hogy ebből veszély származhat, — az az ember, akinek kulcsa van a Lengyel Nemzeti Bank széf­jéhez, egyúttal a mi kulcsaink­hoz is hozzájuthat. Bizonyos megfontolás és elég hosszú levelezés után — minthogy a rendőrkapitányság a leg­kevésbé sem iparkodott ilyen letétet elvállalni — elhe­lyeztük az egyik kulcsgami- turát a Mostowski Palotá­ban azzal a kikötéssel, hogy szükség esetén a rendőrség kiszáll a kulcsokkal a bank­ba és jelen lesz a kincstár nyitásánál. — Ezek szerint — fejezte be Helski igazgató — maguk minket gyanúsítanak, mi pe­dig hasonló eredménnyel ál­líthatjuk azt, hogy a kincs­tárt a Mostowski Palotában lévő kulcskészlettel nyitot­ták ki. A százados elmosolyodott — Valóban, ezt a lehető­séget is ellenőrizzük, de en­nek kisebb a valószínűsége. Szóval tegnap fél háromkor, miután elhelyezték a kasz- szában a napi bevételt a pénz még ott feküdt érintet­lenül a felső polcon. Ezek szerint a bűncselekményt tegnap délután három óra és ma reggel nyolc óra között követték el. Szeretném meg­nézni mindegyik kulcsot — Azonnal behívom ide Jan Lisak és Adam Jarosz igazgatókat. Tessék, itt az én kulcsom. A százados átvette és fi­gyelmesen nézegette. Lapos kuics volt, valamiféle, az ezüsthöz hasonló lemből. Olyan, mint egy közönséges „Yale” ajtózáré, csak sok­kal hosszabb. Lapos felső ré­szén, egy kerek lyuk felett a rendőrtiszt írást fedezett fel: „Henry Kané”. Alatta pedig: „London, England”. A kulcs fejének egyik oldalára „1902”, a másikra „6755” volt rávésve. Azok a kul­csok, amelyeket a százados a másik két tulajdonosnál megnézett, azonosak voltak. Csak a fogazatuk elrendezé­se tűnt kissé eltérőnek. Amazokon a következő szá­mok voltak: „6754”, 6756”. Megnézte mindhárom kul­csot, de karcolásnak, vagy csorbulásnak nyomát sem találta rajtuk. A rendőrtiszt megvizsgálta súlyukat is. Feltűnően nehéznek bizo­nyultak. — Ez ugye nem acél? — Nem százados. Ez pla­tinával ötvözött iridium. Al­kalmasint a világ legkemé­nyebb fémje. Bankunkat 1901-ben építették, de csak egy év múlva adták át ren­deltetésének. A korabeli technikának e területen ez a kincstár volt az utolsó mű­ve. Az angol „Henry Kané” cég készítette. A kulcson olvasható dátum a kassza ítésének évét jelöli, a másik szám pedig az egyes kulcsok sorszáma. — És azok ott a rendőrka­pitányságon ugyanilyenek? — Nem. A varsói felkelés idején nyoma veszett máso­dik kulcskészletünknek. Ezért egy újabb tartalékot készíttettünk, de ez már csak a „Yale” gyártmánynál használatos közönséges öt­vözetből van. Pontosan ezt a „közönséges” készletet he­lyeztük el a rendőrségen. — Úgy tudom, hogy a páncélszekrényt készítő gyárak rendszerint három kulcsgamiturát csinálnak. Hol a harmadik garnitúra? — Igaza van. Eleinte a mi kincstárunknak is három garnitúrája volt Mind­egyiknek különböző a sorsa. Könyvet lehetne írni róluk. Az első világháború idején bankunkat egészen Szama­idig, a mai Kujbisevig köl­töztettük. Két kulcskészlet Varsóban maradt, a harma­dig Oroszország különböző városain át vándorolt és a bank irattárával együtt csak 1922-ben került vissza Lengyelországba. A két há­ború között az egyik készlet, ez a mostani „szolgálati” garnitúra a mi elődeinké volt, a másik Jacek Potulickié, a bank elnökéé, a harmadik Artúr Sliwowskié, a felügye­lő tanács elnökéé. — Potulicki Lublinban halt meg? — Úgy látom, százados űr számos ügyben kitünően in­formált. Valóban, Potulicki elnök a Lengyel Bank kincs­tárának egy részét valamint a takarékpénztár iratait és pénzét kísérte, s 1939. szep­tember 8-án egy légitámadás JELEK A HOLDRÓL HORST MUILER fontairtifcus regénye nyomán Irtó CS. HORVATH TIBOR, rabolta SEBOK IMRE 21 # tű setesséGMurAró láttAn meg borzadt:-// KM/MPf HA AZ ŰRHAJÓ ILYEN SEBESSÉGGEL FÚRÓDIK BELE A i£d BUROKBA. ÁT/ZZ/K Es ATOMJAIRA HULUK SZÉT. RESZKETQ KEZZEL KAPOTT A VEZERLÖMŰ FOGANTYÚI UTAM. tiszencTuéKéLNi...! J|S alkalmával Lublin egyik ut­cáján vesztette életét. Egy bomba beletalalt a gépkocsi­ba, amely utasaival együtt ' a szó szoros értelmében ap­ró darabokra szakadt szét. S mivel mellettük egy benzi­nes hordókkal megrakott te­herautó állt, a tűz mindent elemésztett; ami még meg­maradhatott volna a bomba robbanása után. Ily módon vesztettük el az első kulcs- garnituránkat. — Potulicki elnöknél ott voltak azok a kulcsok? Biztos ön ebben? — Teljesen. Az elnök ta­pasztalt, gyakorlott bankár volt. A kulcsokat mindig magánál tartotta. A mellé­nyében egy különleges kis láncon hordta és soha sem vált meg tőlük. Potulicki el­nök halála után állását Ar­tur Sliwowski vette át. Meg kell, hogy mondjam, Sli­wowski úr a takarékpénztár felügyelő tanácsának elnöki funkciója mellett az Ameri­kai Bank főigazgatói tisztét is betöltötte. Sliwowski el­nök a Focha utcán lakott, nem messze a Teatralny tértől és a felkelés kirobba­nása után néhány nappal en­nek a kerületnek számos la­kójával együtt őt is kivégez­ték a hitleristák, a Nagyszín­ház épületében. A lakása le­égett. Ily módon tűnt el a második kulcsgarnitura. — És a bank? Az is égett? — A mi bankunk megme­nekült, csupán a legfelső emelet fogott tüzet. A löve­dékek a nagytermet is ala­posan megrongálták. Ugyan­akkor az alagsort elöntötte a víz, s ez megmentette a kincstárat és a széfeket a hitlerista rablástól. Szeren­csés véletlen folytán a „szolgálati” kulcsok mind­három birtokosa, köztük Ja- rosz úr, én és a később el­hunyt Dzierzanowski igazga­tó mindnyájan megmenekül­tünk a háborús viharban, s megmenekültek kulcsaink is. 1945 nyarán megkezdő­dött a bank újjáépítése. Ki­szivattyúzták az alagsorból a vizet. A páncélszekrény vizsgázott: a páncéllemez, mint mindig, akkor is köny- nyen nyílt, belül pedig egy csepp víz sem volt. Ugyan­csak megmenekült minden széf, bár némelyikbe belo­pódzott a nedvesség. , — Próbáltak-e Londonból újabb kulcskészletet szerez­ni? — Természetesen. Eleinte az országban senki sem akarta elvállni a másolatok készítését. Angliai követsé­günk közvetítésével igyekez­tünk megkeresni a gyárat, hogy újabb készletet rendel­hessünk. Kiderült azonban, hogy az a cég már több mint húsz éve nem létezik, s ilyen fajta zárak jelenleg nem is készülnek. Végül számos sikertelen próbálko­zás után a precíziós gép­gyár szakemberei elkészítet­ték a pótgarniturái De fi­gyelmeztettek minket arra, hogy az eredeti kulcsokat kell használnunk, az újabba­kat pedig tekintsük tarta­léknak. A százados néhány másod­percig csendben jegyzetelt, majd kérdőn tekintett Helski igazgatóra. Az sápadtan elmosolyodott, s így szólt; — Igen. Valóban ez min­den, amit a kulcsokról tu­dok. — Vegyük úgy, hogy min­den így történt. Természete­sen alaposan ellenőrizzük majd ezeket az ódon histó­riákat. Ezzel azonban nem merült ki a kulcsok kérdé­se. A kincstárba való beju­tástól, amint láttam, két acélrács is védi. Azokban is vannak zárak. Kinek van kulcsa azokhoz? (Folytatjuk) ums YtäiZiZßr. z&fnsBtssí­BEN. OTT RAGYOGOTT 4 HOLD. SIKERÜLT. A rHOENtX AZ UTÓLSO PILLANATBAN KÖRPÁLYÁRA TÉRT. A SZÁGULDÁS MEGFELELŐIRAMÚCSÖKKENÉSÉRE AZONBAN MAR NEM FUTOTTA AZ ÜZEMANYAGBÓL. AZ.ŰRHAjS TÜZES SZÖRNYETEGKÉNT. BQGff ÜVÖLTÉSSEL, MINDJOBBAN AJUZESEDO TESTIVEL FÉNYPÁSZMÁT HÚZVA MAGA UTÁN, EGYRE KÖZE LEDET A FOLD FELSZ/NÉHEZ.

Next

/
Oldalképek
Tartalom