Kelet-Magyarország, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-15 / 112. szám
Elosztották a szövetkezeti lakásokat Jövőre előnyben tesznek, akik most kimaradtak AZ I ELET I KAPUJÁBAN Matematika írásbeli a kertészeti technikumban — Sikerül? Úgy érzem, igen? — S ha vége a szóbelinek, s az is sikerül? — Akkor dolgozni szeretnék. Márki vagyok, ott tsz- tag édesapám is. Van ott egy jó kertészet. Szüleim is azt mondták, ha kedvem van, menjek haza. — És van? — Persze. Megpróbálom ott, remélem, felvesznek. Dísznövényt szeretnék leginkább, de a Nyírségben csak egy van Nyíregyházán, ahol dolgozni lehetne, oda pedig nagyon sok a jelentkező. Reményi Mária, a Nyíregyházi Kertészeti Technikum végzőse a matematika- péddák fölött gondolkodik. De ott jár a fejében a holnap. Kereki Tibor magabizto- •abb. — Hogy megy? — összetett példák, csak ki kell csomagolni. Ettől féltem jobban, a szóbeliig még elég időm van, fel lehet jól készülni. Ott szeretnék még jobban kirukkolni. — És azután? — Felvételi a Kertészeti Főiskolán, ugyanerre a szakra, gyümölcs-szőlő. — Felveszik? — Nagyon szeretnék bejutni. Itt is ösztöndíjas vagyok, és ott is az lennék. Már megvan a tsz-szel a szerződésem a következő évekre is. — Gyorsan ment, hogyan? — Igyekszik az ember. — S ha minden sikerül? — Jövök vissza a tsz-em- hez, Nyírmiháiydiba. Hogy milyen beosztásba? Még nem tudom, de hogy az ember hogyan kezdi, az szinte mindegy. Az viszont már nem, hogyan folytatja. Nem lehet mindenki mindjárt főkertész, de később, ha belemelegszik, akkor léphet előre. Magabiztos. Nemcsak azért, mert jó tanuló, s mert az iskola KISZ-titkára volt Hanem, mert nem fél a jövőtől, érzi magában az erőt. Társa, Fiatal László csendesebb, de meggondolt O is a főiskolára jelentkezett — S ha nem sikerül? — Akkor elmegyek egy tsz-be gyakornoknak, s egy év múlva újra megpróbálom. Akkor már sikerülnie kell. Az ember soha ne adja fel a reményt Különösen ne, ha olyan elmélyült tudású, mint Fiatal Laci... A negyedik az osztályból Toka Zoltán enc3encsi. — Haza szeretnék menni dolgozni, a szövetkezetbe. — Már beszélt velük? Még nem, előbb meg kell oldani ezeket a bonyolult példákat, s aztán megfelelni a szóbelin. — Mit gondol, szívesen fogadják? — Nem tudom, esalc nagyon szeretném. Szép gyümölcsösük van és én szeretem a kertészetet. Ez ment a legjobban eddig is. Huszonötén most képesítőznek. Az igazgatóhelyettes, Kiss Ar'.nl is ünnepélyes, hisz az érettségi itt is, minden évKészül az írásbeli „matck”-ból. ben megható pillanatok sora. Említi, hogy tizenkilenc végzős jelentkezett továbbtanulni. — Hová? —- Kilencen ittmaradnak a felsőfokú technikumban, hatan a Kertészeti Főiskolára, ketten a Debreceni Agrártudományi Főiskolára adták a kérelmüket, egy tanuló szándékozik menni Keszthelyre, a felsőfokú növényvédő technikumba. Egy fiatalunk az Irodalmi színpadban5 szerepelt, s itt jött rá, hogy az ő területe a népművelés — oda jelentkezett. Hatan maradtak itthon, a termelésben. — Jó az arány? — Feltétlenül. A gyerekek érzik, hogy a szakmából Két hónapja indult nagyszabású szolidaritási akció Záhonyban a hős vietnami nép harcának megsegítésére. A pártszervezet, szak- szervezet és a KISZ alapszervezetei röpgyűléseken beszélte meg a dolgozókkal: ki, mivel segíthet. Záhony és térsége munkásai lelkesen csatlakoztak a szolidaHammel J. felv ma már még többet kell tudni. — S akik maradnak? — Megvan a helyük, a községük tsz-ében, egy-kettőnek a konzervgyárban, felvásárló—termeltető lesz. — Szívesen fogadják őket? — Nem mindig. Pedig ezek a tizennyolc évesek már sokat tudnak. S ha foglalkoznak velük a gyakorlatban, évek múltán örülhetnek nekik. A teremben még birkóznak a feladattal. Nylonblúzban és sötét szoknyában a lányok, fehér ingben és ünnepi ruhákban a fiúk. Az arcokon ott az izgalom. Azután jön az újabb lépcső. A felsőfok, az élet. Kopka János rítási akcióhoz, s 190 ezer forintot fizettek be a SZOT szolidaritási számlájára. A záhonyi MÁV pártbizottság e munkában kiemelkedő elvtársainak elismerését fejezte ki, s külön dicséretben részesítette Eperjeske és Tuzsér állomásokat, amelyek elsőként indították el és fejezték be a szolidaritási akciót. Változatlanul a lakáshiány az egyik legnagyobb társadalmi gond továbbra is Nyíregyházán. Az állami lakás kiutalására a jogos igények száma jóval meghaladja a két és fél ezret. Hétszáz kérelem 167 lakásra Ha nem is ilyen súlyos, de hasonló a helyzet a szövetkezeti lakások terén. Idén hétszáz igénylés érkezett a városi tanácshoz szövetkezeti lakásra. Ezzel szemben mindössze 167 idén megépülő szövetkezeti lakás szétosztására volt lehetőség! Mikor, kik és milyen meggondolások alapján döntöttek az elosztásról? — erre a kérdésre kerestük a választ a városi tanács illetékeseinél. Megtudtuk, hogy a kérelmeket végső soron április 24-én bírálták el' s akik ennek alapján szövetkezeti lakáshoz jutottak, azokat már értesítették is. Ezúttal is tíztagú társadalmi bizottság mérlegelte az igények jogosságát, sürgősségét E testületben egyrészt a vállalatok, üzemek, másrészt a társadalmi és tömegszervezetek képviselői foglaltak helyet. Kik miért kaptak ? Elsőként vették számításba azokat, akik több éve hiába várnak állami lakásra, s helyzetük tarthatatlan. A szétosztásra került szövetkezeti lakásoknak közel egy harmadát kapták tehát olyan — jobbára népes, több családos — igénylők, akik a várakozás éveiben, szűkösebb anyagi viszonyaik mellett is az induló pénzösszeget össze tud iák gyűjteni. Másodsorban azoknak a kérelmét igyekeztek kielégíteni, akik — hogy lakásgondjukat enyhítsék — állami lakást „adtak le”, amit aztán a tanács azoknak utalhat ki, akik képtelenek nagyobb összeget félretenni szövetkezeti lakásra. így mintegy húsz család — vállalva a lakbérrel szembeni lényegesen nagyobb kiadást — jutott most az igényének megfelelő szövetkezeti lakáshoz. A szétosztó bizottság különös tekintettel volt a fizikai munkásokra. A 1a- nács tájékoztatójából kitűnik: a szétosztásra került 167 lakásnak máj de: a hetven százalékát kétkezi, fizikái munkások családjainak juttatták. Szem előtt tartották azt a rendelkezést is, mely szerint az új lakásoknak legalább a 20 százalékát a családi élet elején tar*ó fiatal házasoknak kell juttatni. Közel 3o ifjú pár költözhet be nemsokára összkomfortos szövetkezeti lakásába Nyíregyházán. Orvosok, állatorvosok is szerepeltek a szövetkezed lakásigénylők között. Jóllehet, a Nyíregyházán való letelepedésük közvetlenül társadalmi érdekhez kötődik — s emiatt állami, ingyen lakásra is felettébb jogosultak — mégis megértették a város szorult lakásviszonyait s pénzükért akarnak otthonhoz jutni. Érthető, hogy akik ezúttal nem jutottak lakáshoz, hiába várták a nagy szerencsének számító értesítést, most a legkülönbözőbb fórumokon tesznek panaszt. Mi lesz most már a több, mint félezer teljesítetlen kérelem sorsa, mikor juthatnak ezek a családok is szövetkezeti lakáshoz? Lj igénylés nélkül Válaszul a tanácsnál elmondták: eddig minden évben új kérelmet kellett eljuttatni a szé‘osztó bizottsághoz, tehát minden évben mindenki „tiszta lappal” indult. így több esetben elsikkadt az, hogy egyesek már évek ó'a várnak, eredménytelenül. Most ennek a félezernél is több igénylőnek nem kell jövőre úiabb kérelmet benyújtani, jövőre ők már elsőbbséget élveznek, az épülő szövetkezeti lakásokból. A szétosztott 167 szövetkezeti lakások építése egyébként jó ütemben halad. Egv-két héten be'ül megkezdődhet a beköltözés az V-ös és a IV-es jelzésű tömbökbe a Nagykörúton. Ezt követően folyamatos lesz az átadás. (A. S.) 190 ezer forint Vietnamnak Nagyszcbású szolidaritási akció Záhonyban Gesztelyi Nagy Zoltánt A valóság Penészleken HL PEZSEG AZ „ÁLLÓVÍZ“ ? Már harmadik napja laktam Penészleken, amikor végre sikerült megtudni, honnan ered a neve. Semmi köze a penészhez. Volt itt egy uraság, Penicnek hívták. Az ő kúriáját neveztek Penic-lak- nak. Ebből fordult át valahogy a századok folyamán a Penészlek. Sokkal érdekesebb volt, amit dr. Timafíy Endre görög katolikus lelkésztől megtudtam a falu történetéről. Hiteles anyakönyvi adatok szerint a XVIII. században nagyszámú ruthén lakosságot telepítettek a községbe. A félreérthetetlenül orosz nevek mellett másik bizonyiték is van. A görög katolikus gyülekezet idős emberei ma is tudnak oroszul. Úgy mondják: a régebben Itt élő magyarok megtanulták a ruszint, megbecsülték a jövevényeket, mert az új telepesek ugyanolyan szorgalmasak voltak, mint a kolera által megtizedelt régi lakosság. Ezt tisztelik Penészleken a leginkább: a szívós munkát, a makacs törekvést és — hadd mondjam ki bátran: — az új iránti érdeklődést. Az uraságok mind eladósodtak, tönkrementek. Mert itt lusta, gyenge ember nem él meg. Jött ide már vállalkozó szellemű bihari ember, eladta ott az öt hold jó földjét, vett belőle Penészleken húszat, aztán tönkrement, elvérzett a talajjal való küzdelemben. így lett kisparaszti falu, zömmel 3—10 holdas gazdaságokkal. Mert ez nem egyszerű homok. Néha húszméterenként változik. A lá- pos medence anyaga keveredik más és más módon a szabolcsi homokkal. Ember legyen, aki kiismeri magát benne. Nadrágszíj-parcellá- kon sem ritka, hogy ötféleképpen vetik be, ide burgonyát, amoda mást. TÖRTÉNETEK A SZORGALOMRÓL Egy reggel fél négykor végignéztem, hogyan vonul ki dolgozni az egész falu. Asz- szonyok a bakon, öregek kapával. Mindenki. Ugyanaznap délben Panyikó Mihály postakézbesítő tréfásan panaszolta, hogy az egész faluban csak 16 helyen talált embert a házban. Pedig csak újságot 230-at kézbesít. Ezért az itthon tanult szorgalomért van becsülete az iparban is a penészleki munkásnak. Azt mondják — és én ezek után el is hiszem, — hogy minden vállalatnál felcsillan a munkaügyisek szeme, ha a munkára jelentkező penészleki. Nem véletlen, hogy a Debreceni Építőipari Vállalat két busszal minden este hazahozza a penészleki férfiakat. A Dunaújvárosban dolgozókat pedig szabad szombaton hozza egy csuklós, egyenesen Dunaújvárosból. Sofőr, kocsi itt éjszakázik, s innen viszi vissza a dolgozókat. A táncos klubdélután egy héten sem maradhat el. Két lemezjátszó is adja hozzá a zenét, ha más nincs. És nincs táncoshiány? — kérdeztem a lányokat. Egy kis szőke, pirulva: „Nincs, mert a határőrök kisegítenek.” (Nesze neked, súgta a barátnője, most belekerülsz az újságba.) — No, és lesz belőle házasság is? — De még mennyi! — válaszolták kórusban. Megérdeklődtem: valóban nincs olyan év, hogy 4r—5 leszerelő kiskatona el ne venne feleségül penészleki kislányt. Az a meghökkentő, hogy sok nem viszi haza, hanem ideköltözik. Itt épül ház is a fiatal párnak. Mégis csak van valami vonzóereje a falunak. Mi lehet ez? „A népek” — mondták a kiskatonák. „Ilyen lányt máshol nem kap az ember” — így egy másik. Szorgalmas, türelmes, ügyes, nincsenek mindjárt nagy igényei. Az anyák elpanaszolták: rosszul jár az a fiú, aki ide idegenből hoz asszonyt, pláne városból. „Nem bírja a tempót” De penészleki lánytól 10 éve nemigen vált el senkt MÁLNA, ERDŐ, FÜZVESSZÖ Az erősen munkaigényes, változékony földek okozzák, hogy meglepően kiegyenlítettek a birtokviszonyok. Há- romszáznyolcvanhat gazdának van három és tíz hold föld közötti birtoka, kevesebb 199-nek, több 76-nak. Tizenöt holdnál többje csak egynek. Állandóan visszatérő szava- járásuk: „kicsikartam a földből.” Szűcs Mihály párttikár mondja: A penészleki homokon jó, ha megterem 4 mázsa rozs holdanként. Azért én. aki a falu felvásárlója is vagyok, idén már 1120 forintot adok. (Tavaly még csak 960-at adtam érte.) Igen ám, de ez nem a jövedelem! Azt az 1 holdat be kellett vetni 1 mázsa rozzsal: erre elment 280 forint. Fel is kellett szántani. Ára 240 forint. A csép- lésért a 11 és fél százalék, (fél mázsa) 140 forint. És az adó. Bizony, nagyon kevés marad. És ez tipikus példa, így kell megbecsülni azt az adatot, hogy Penészlek tavaly eladott 296 mázsa málnát, 35 mázsa baromfit, 185 ezer tojást, 110 mázsa babot és még sok gyógynövényt, mézet, almát, burgonyát, gyapjút, dohányt, állatot, tejet, csak az állami felvásárlásnak. Piacra, vásárra is visznek. Nagyon kemény munka van emögött. Persze. így valóban nem lehet gazdagodni. Négy mázsa rozzsal nem. Nem próbáltak hát segíteni a helyzetükön? Dehogynem! Ezerféle fogással sajtolják ki a földből, amit adni tud. Terjed és jövedelmező a dohánytermelés. Rengeteg juh legel a száraz földeken. Kerti János Biharból idehozta a málnatermesztést. (Tízezer forint van benne holdanként, de azért a tízezer forintért darabonként nagyon keservesen meg kell küzdeni.) Kondás György pedig nemrég almatelepítésbe kezdett, sikerrel. Láttunk néhány meggyfát, kitünően megél itt Már terjed. Holló János iskolaigazgató most a fűzvesz- sző-telepítést és vele a kosárfonást szorgalmazza. Ebben az „egyéni” faluban idén is húszán fejezik be nagy fáradsággal a mezőgazdasági szakmunkástanfolyamot, többen, mint sok tsz-községben. Termeltek már kendermagot, fodormentát, tormát. Mégsem haladnak elég gyorsan előre. Miért? A „KÖZÖS- CSIRÁI Mert kicsi a szervezettség. A Nemzeti Bank nyelvén: hol az a csatorna, amin át az állami segítség beáramolhasson a faluba? Kis szervezettséggel pedig nem lehet messzire jutni. Ma különösen. Az egész falu lélegzetvisz- szafojtva figyelte Ajtay Ödönnek, Westsik Vilmos munkatársának itteni homokkísérleteit. Sikerült, de a vitában túl költségesnek találták az eljárást. Erre mondta nekem egy itteni gazda: — Lehet, hogy az első évben nem kifizetődő. De ha szívósan csinálják, fel tudnánk javítani vele ezt a homokot is. És szomorúan teszi hozzá: — Beruházás kellene. De miből? Érdekes, hogy ebben az „egyéni” faluban menny* „közös” vállalkozás van máris. Van vízügyi társulás. A községnek már 317 hold telepített erdeje van és egy nagy legelője. Ez is közös. A legeltetési bizottság gyűlése olyan, mint egy tsz-közgyű- lés. (Tagosítani kellene, már ezernél több szarvasmarha legel, de nyolcvanegy gazda földje a legelő közepébe van beleékelődve. Ugyanez az erdővel: harmincegy kis darabban van. így valóban nem lehet.) Legérdekesebb talán a málnatermelők „egyszerű szövetkezete”. Már negyvenhat család lépett be és 26 holdon dolgoznak. Szeretnének háziipari szövetkezetei. A tavukon számyasnevelést. Ki merné ezt a vajúdó, lázasan kereső községet „állóvíznek” nevezni? És ha igen, miért? Mi az igazán fontos tennivaló Penészleken? Ezekre a kérdésekre próbálom meg a választ a következő, befejező írásomban.