Kelet-Magyarország, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-01 / 101. szám

n narozásri!

és

veszéiyeirll

Talán nincs is olyan ember, aki ne sóvárogva várná az első éltető, langyos, a természetet is új életre keltő tavaszi napsugarakat. Az éltető napsugarakat, amelyeknek a hiányát a borús, ködös korán sötétedő téli napokon az emberi szervezet is érzi. Azután azt az időt, amikor fürdőruhára, vagy a mezőn foglalatoskodva, az inget is ledobva, „félmeztelenre” vetkőzve, egész testünket kitárhatjuk a napsugarak felé.

Amilyen jótékony hatású azonban a napfény a szervezetünk számára, olyan káros is lehet, ha nem fokozatosan szoktatjuk hozzá. Kezünk és arcunk bőrét, amelyet rendszeresen ér a napfény, levegő, nem kell any- nyira félteni a napsugarak égető hatásától. Az állandó napfényhez nem szokott testrészeinken azonban — a mélyebben kivágott nyári ruhák által szabadon hagyott vállon, nyakon is — a hirtelen és nagy adagban vett napfürdőzés strandolásnál és mezei munkáknál egyaránt könnyen okozhat fájdalmasan égő, gyulladásos, felhó- lyagosodó égési sebeket. Fedetlen fővel a hirtelen erős és perzselő napsütéstől hamar kaphatunk könnyebb, vagy súlyosabb, lázzal, émelygéssel, hányással és fejfájással járó napszúrást is.

A napsugarak perzselő ereje a déli órákban a legerősebb és legveszélyesebb, amikor nyáron csaknem merőlegesen érik a Földet. Ezért a napfénytől még nem edzett testrészünket különösen kezdetben a 10 óra utáni és a délután 2 óra közötti időszakban, feltétlenül védjük a napsugaraktól, ha nem akarunk a felégéstől napokig szenvedni. A napfényhez fokozatosan hozzászoktatott és lebarnult bőr már nem olyan érzékeny és ellenál- lóbb. Rendkívül érzékeny azonban a már egyszer felégett és lehámlott bőrréteg alatti gyenge bőr: pillanatok alatt újra felég, ki is sebe- sedhet, s mélyen elgennyesedve, csúnya foltok maradhatnak a nyomában bőrünkön.

A strandolás, a napfürdőzés, amellyel csak szép nyári színt akarunk nyerni, nem kényszerít arra, hogy kifeküdjünk a tűző napra. A sürgető mezei munkáknál azon ban nem húzódhatunk a perzselő Nap tüze elől a fák árnyékába. A déli órákban ezért ajánlatos, ha valamilyen könnyű, lenge, (lehetőleg fehér, vagy világos, a napsugarakat visszaverő, jól szellőző karton, zefir, pamut, de semmi esetre sem műszálas) inggel, vagy blúzzal védjük testünket. Különösen addig, amíg nem szoktunk hozzá az erős naphoz, fedetlen fővel ne tartózkodjunk, ne dolgozzunk a szabadban. A könnyű, szellős. nagy szélű szalmakalap véd a napszúrástól, nem luxus munka közben sem. A nők legalább egy kis fehér, vagy ▼ilágos könnyű kendőt kössenek a fejükre.

Az égető napsugaraktól egyébként bőséges olajozással, krémezéssel védhetjük a bőrünket. Az illatszerboltokban többféle napolaj, napozáshoz alkalmas krém (Caola, Parasol, Alba Regia, Balaton, stb.) kapható. Használatuk is csökkenti a gyors felégés veszélyét.

H. I.

MIBE ÖLTÖZTETHETJÜK

a gyerekeket nyáron?

A tavaszi és nyári szezonra több mint száz új fazonban, csaknem kétmillió fürHagyományos, pöttyös anyagú, piké napozó a legmelegebb nyárra, színes rátét díszítéssel.

dőruha, short, halásznadrág, női, férfi és gyermek strandcikk kerül az üzletekbe. Az új fazonok csaknem fele a gyermekek számára készült; a kislányoknak, bakfisoknak például húsz új fazonú fürdőruha, kartonból. pikébő’, élénk, vidám színekben, többségében kétrészesen, de egybeszabottan is.

A még kisebbeknek 25 új fazonban és sok ezres szériában készült napozó. Alapanyaguk és mintájuk az egyszerű kartontól a műszálas anyagokig, igen változatos. Díszítésük: hímzés, rátét, szalag, cakk. fodor, de némelyik fazon divatos kis pe- lerinnel készült.

Az idei szezonra az eddig ismert lenvásznon kívül divatos pasztellszínekben, könnyű műszálszövetbő! is készültek halásznadrágok a kicsiknek és a nagyobbacska lányoknak. A teenagereknek igen divatos a kantáros halásznadrág; ezek egy része virágmintás anyagból készült. A nagykereskedelem ígérete szerint zavartalan lesz az ellátás fiú úszónadrágokból is.

íme, néhány csinos, a kis manekenek által bemutatott, gyermekholmi. Reméljük, hogy az ipar és a kereskedelem, ígéretükhöz híven, valóban kifogástalan ellátást biztosítanak belőlük.

A. E.

Shortnadrágog fürdőruha cakkhímzéssel; ugyanolyan cakkhímzéssel díszített, színes kendővel.

Ni legyen a nászajándék?

Nemrégiben lakodalomra voltam hivatalos. A meghívást boldogan fogadtam, * azonnal kíváncsi örömmel kérdeztem meg az ismerős kislánytól, a menyasszonytól:

— Milyen nászajándékot vehetek?

ö azonban csak zavartan

legyintett:

— A, ne tessék hozni semmit, nem azért hívtuk meg...

Később is hiába próbáltam azután megtudakolni, hogy mire lenne szüksége az ifjú párnak a közös élet megkezdéséhez, az semmiféle fondorlattal nem sikerült. így hát saját ötletemre, találékonyságomra bíztam magam. Hosszas utánjárás, keresgélés után végre egy modem faliórát vettem.

A lakodalomban a mama örömmel mutatta meg a fiatal pár szépen berendezettszobáját a családi házban, ahol természetesen ott pompáztak a nászajándékok is, kicsomagolva, kirakva. Volt ott három kávéfőzőgép is, kettő véletlenül teljesen egyforma, azután likőrös és boroskészletek gyűjteménye, zománcozott lábas és fazékhegyek. Hirtelenében három asztali lámpát is láttam a nászajándékok között, s arra gondoltam, mennyi utánjárással tudják majd az üzletekben becserélni ezeket az ajándékokat — ha a blokkot figyelmesen mellékelték volna, vagy legalábbis éltették volna az ajándékozók. Ha pedig az ifjú pár mellőzni szeretné a sértődés lehetőségét — ami ilyen esetben kétségtelenül előfordulhat — akkor rakosgathatja a lakásában a felesleges presz- szógépeket, asztali lámpákat a számtalan pohárral és poharacskával, edénnyel együtt.

Még új, de már terjedőben lévő szokás, hogy amikor az ifjú pár meghívja a vendégeket, s felteszik nekik a kérdést — mi legyen a nászajándék — őszintén meg is mondják mire lenne szükségük. Sokkal okosabb, természetesebb és reálisabb dolog

ez, mint pirulva szabadkozni. A határozott választ megkönnyíti néhány közvetlen szó arról, hogy hiányzik még... például a háztartási

felszerelésből egy jénai

edénysorozat, vagy egy kukta fazék... Szükségünk lenne még a lakásban egy állólámpára, vagy egy ébresztőórára... És így továb. így azután sokkal könnyebb a lakodalmi vendégek dolga is.

Nem kell tehát szabadkoznia az ifjú párnak, ha felteszik a kérdést, mi legyen a nászajándék és nem kell restelkednie az ajándékozónak sem, amikor megkérdezi, mire lenne még szükségük. Nem tapintatlanság ez és rokonok, barátok, jó ismerősök között semmit sem von le az

ajándék értékéből, az ajándékozás öröméből, ha a szándékot és a szükségességet ösz- szeegyeztetik.

A legegyszerűbb és legkorszerűbb megoldás azonban az áruházaknak vidéken is terjedő legújabb szolgáltatása, a „nászajándék utalvány”. Lényege, hogy az áruházban az ajándékozó által befize tett 200—300 forintos, vagy nagyobb összegből, az ifjú pár azt vásárolhat, amire szüksége van, ami nekik legjobban tetszik. Ez még olyan esetben is hasznos, ha a lakodalomba nem tudunk elmenni, de ajándékunkat a jókívánságokkal együtt, legalább postán szeretnénk el küldeni az ifjú párnak.

K. M.

Vasal és locsol

A hőfokszabályozós vasalókat már általában ismerik és a gyakorlatban jól beváltak. Időközben továbbfejlesztett típusaik is sok országban megjelentek. Ezek közé tartozik víztartállyal ellátott vasaló, melynek alsó lapját úgy alakítót ták ki, hogy vasalás közben gőzölje az anyagot. Ez a megoldás szükségtelenné teszi az előzetes „belocsolást”. mindamellett egyenletesebbé, könnyebbé válik a vasalás.

GYEREKEKNEK

Tusnádi Varga Éva;

Eső után

Eső után így szól a szél:- zölden ragyog a sok level, ullyacska fürdik friss patakban, zarvasok táncos lába dobban, messziről harkály hangja szól, bárját keresi valahol.

Fűszál kiáltja: — Kikirics!

Tavasz van, ajtót, kaput nyiss'. Megjött a tavasz, hát nem érzed? eső mosta a drága rétet, és tölgyfa-anyó halkan int:

— dús lomb borítja ágaink, tegnapról esővíz maradt zizegő, zöld szoknyánk alatt, de fénylik már a napsugár,

s örül a mókus, nyúl, bogár.

A FÖSVÉNY

(JAPÄN MESE,

Élt egyszer, valaha régen egy gazdag paraszt, akinek hatalmas gyümölcsöse volt, s akiről messze földön mindenki tudta, hogy nála terem a legszebb és legjobb ízű gyümölcs. A paraszt nagyon zsugori volt, és ezért a falujában senki sem kedvelte. A neve csak a „fős- véni/’ volt.

A fösvény minden reggel telerakta a taligáját a legfinomabb szilvával, almával, körtével vagy őszibarackkal és elindult a piacra hogy áruját ott eladja.

Egy napon teli taliga körtével ment a piacra a fösvény. Körtéi valóban rendkívül szépek és ízesek voltak. A fösvény így szólt magához: ..Mivel az én körtéim a legjobbak a világon, ma is egy halom pénzzel kell hazatérnem.” Olyan elégedett volt, hogy észre sem vette azt a koldust, aki a piaccal szemben álldogált, rongyos ruhában soványan és láthatólag kiéhezetten. A koldus egy nagy botot tartott remegő kezében. Kinyújtotta másik kezét és a fösvényhez közeledve, valami kis ennivalóért könyör- gött. A fösvény azonban elfordította tekintetét, és közönyösen dudorászni kezdett.

— Jó uram — szólt a koldus — légy kegyes egy szegény, beteg emberhez. Adj egyet pompás körtéidből. Ettől bizonyára nem leszel szegényebb.

A koldus azonban hiába kért és könyörgött, a fösvény rá sem hederített. Mert a gazdag paraszt még sohasem adott ingyen egyetlen körtét sem, még a feleségének, vagy a gyermekeinek sem.

A koldus hosszú ideig állt a fösvény előtt, de nem tudta meglágyítani a szívét, A fösvény végül haragra gerjedt és kiabálni kezdett:

— Ne erőszakoskodj! Miért nem kérsz másvalakitől körtét?

De a koldus nem tágított, és tovább könyörgött.

— Hej, te sakál-fajzat! — ordított a fösvény. — Lódulj innen és ne merj többé a szemem elé kerülni!

Uram — szólt a koldus —, sok száz körte van a taligában, én csak egyetlen egyet kérek. Ez igazán csekélység!

— Csekélység — ordított a fösvény — az emberek jó árat adnak ezekért a csekélységekért Azt mondom takarodj!

A fösvény úgy kiabált, hogy hamarosan tömeg gyűlt köréjük,

— Adj neki egy kis hibás körtét — mondja valaki — akkor majd elmegy.

— Az én taligámban csak finom körték vannak, egyetlen hibás sincs köztük — felelte a fösvény — aki körtét akar enni fizesse meg.

— Itt von a fizetség —

mondta az előbbi közbeszóló — adj a szegény embernek egy körtét, de aztán finom legyen!

A fösvény megolvasta a pénzt, kikereste a legkisebb körtét, és azt adta a koldusnak, aki meghajolt pártfogója 'előtt, majd a tömeg felé fordult:

— Kedves és jó emberek, sok-sok finom körtém van, kérlek egyetek belőle.

Mindenki elcsodálkozott.

— Miért könyörögtél egyetlen kis körtéért ha neked sok van? És hol vannak a körtéid? — kérdezték.

Majd mindjárt meglátjátok! — felelte a koldus, megette a körtét, összeszedte-a magokat, botjával )Ukat vájt a földbe, beleszórta és betemette a magokat, vizet hozott, meglocsolta a földet. Az emberek tágra nyílt szemmel lesték mit fog tenni ezután a koldus. A fösvény roppant mérges volt mert senki sem vásárolta a körtéit, A tömegen a csodálkozás moraja futott végig, mert a betemetett magból kis csíra bújt ki. Gyorsan növekedésnek indult, előbb ágacska, majd fácska lett belőle, melyen bimbók, később virágok fejlődtek, végül apró, legvégül pedig pompás nagy körték nőttek. A koldus leszedte a körtéket, és szétosztotta a körülállók között. A körték olyan érettek és édesek voltak, hogy aki egyet megevett, rögtön egy másodikat ú kért.

A fösvény, aki még egyetlen darabot sem adott el a körtéiből egymás után falta fel a pompás gyümölcsöket.

Rövidesen minden körte elfogyott a fáról, és az emberek szétszéledtek. Csak a koldus és a fösvény maradt a fa mellett. A koldus most a botjával megbökdös- te a földet mire a fa hirtelen kisebbedül kezdett, végül úgy összezsugorodott, hogy a helyén már csak egy kis mélyedés látszott. A fösvényt nagyon meglepték a látottak, s azon törte a fejét, hogy a koldus mennyi pénzt kaphatott volna az elfogyasztott gyümölcsért.

Tudjátok mi történt ezután? A fösvény a taligához ment, és kétségbeesve látta, hogy finom körtéi egy szálig eltűntek. Most értette csak meg, hogy a koldus tulajdonképpen bűvész aki az ő körtéit varázsolta a fára. Dühbe gurult, és a koldus után futott, de hiába kereste, sem az utcákon, sem a házban nem lelt rá. Már erősen sötétedett, amikor visszatért a piacra, s közben ellopták a taligáját.

A fösvény letörten és dühösen ért haza, körtéi és taligája nélkül, de persze pénz nélkül is.

Úgy kellett neki!