Kelet-Magyarország, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-01 / 101. szám
Vajon mitől lesz szocialista? NAPLÓ a változó emberről Világszínvonalon is Új szabolcsi termékek a nemzetközi vásáron Két napja azt is felírhatják a Nyíregyházi Dohánybeváltó és Fermentálógyár után, hogy „A szocialista munka gyáregysége”. Nagyon nagy kitüntetés ez, s Szabolcs megyében az első. Vajon mitől lesz egy gyáregység szocialista? Aki erre keresi a választ, annak elmondják, hogy attól, hogy a dolgozók szocialista módon élnek, dolgoznak és tanulnak. És elmondanak néhány apró epizódot, amely ugyan csepp a tengerben, de mutatja a ten. gert. LL_ A Május 1 brigád tavaly márciusban alakult a gépi fermentálóban. 13 taggal. Ahogy Szilágyi István, ez a nyugodt, derűs, nyugdíj előtt álló brigád vezető elmondja, akkor még nem látták a célokat teljesen világosan. De azt igen, hogy a gépeket, amelyeket nekik kell karbantartani, jól előkészítsék. Jobban, mint azelőtt Mert a gépen múlik a terv, a termelékenység, az export Úgy fejezi ki, hogy összefogott ez a tizenhárom ember nagyon. Minden sikerült Senki nem várta, hogy jöjjön a brigádvezető, s ossza á'"'feladatokat, magától Intézkedett vállalt mindenki, Csak ennyi lenne? Nem, ettől sokkal több. Megválogatták azt is, ki Lehet a Május 1-ben. Az alakulásnál például elmondták, hogy mindenkit érhet baleset, mindenkinek lehet problémája, ilyenkor az egész brigád segít Egy ember — ő lett volna a tizennegyedik — azt válaszolta, neki sem hordott a házához vályogot senki, ő sem megy. Nem mész? — válaszolták. — Akkor te a brigádba sem mész. Ahogy mondják, azóta vakarja a fejét, Lehet, hogy ezek után felveszik. Benked István párttitkár azt mondja: „Ha kellett a fermentőr nemcsak Irányított, hanem megfogta a munka boldogabbik végét S nem rés telte megmondani A HÁZ. Földszintes, nemrég tatarozták, rajta emléktábla: „Itt e ház helyén lévő épületben született Ka- bay János, a híres gyógyszerész, az Alkaloida gyár egykori megalapítója.” Később, a huszas években — ahogy a bennszülött tiszavas- váriak mondják — inség- munkával építették fel ezen a helyen a főjegyző házát. Krumplival fizettek a nehéz munkáért ezért maradt a házon a ragasztott név: „Kruplivár”. Később a tanács székelt benne, majd 1B57. elején dr. Uray György orvos névtáblája került a bejárat fölé. AZ UT. Nem volt „sima” az az út, melyen Venesellő- ről, a budapesti egyetemen, 3 honvédségen át ide hozta a fiatal orvost. Diákévek a felszabádulás után, nehéz anyagi viszonyok között. A honvédség segített rajta: azt sem a társának, hogy ne lógjon...” I 2 Hogyan élnek? A brigádban mindenki tud a másikról, mikor ki készül egyetemre, főiskolára, ki szeret olvasni szépirodalmat, s ki nem. A brigád benevezett egy Szovjetunióról szóló vetélkedőre, Majakovszkijt és Gorkijt olvasott a karbantartó lakatos, verset tanult. Összejönnek, szalonnát sütnek, slambucot főznek, kis meccseket játszanak, s sörözgetnek. „Hagyomány, hogy ha valaki külföldről hazajön, gvűlésen számol be élményeiről.” Sokan járnak külföldre? „Miért ne, egyik munkatársunk épp most jött meg Bécsből.” A Béke brigád építőbrigád, tagjai alig találkoznak, járják az ország beváltóit, javítanak, tataroznák. Tóth Béla mégis így látja: „Azt mondhatom, hogy ez alatt a 3 év alatt, amióta megalakultunk, a szellem sokat változott Beszélgettünk ml sok mindenről, a családról a perpatvarokról. Mert azok is vannak — emberek vagyunk. Megbotolhatunk. De mikor valaki sokat botlik, elegyengetjük előtte az utat, hogy sima talajon járjon.” Volt ilyen esetük? Igennel felelnek, az egyik tagjuk sokat nézett a pohár fenekére, a fizetését nem adta haza. Gyűlésen beszéltek vele, fél éve ittasan nem megy be, a felesége sem panaszkodik. „Hát valahogy így gondoljuk...” Hogy is mondták? Valahogy így, stílszerűen, hogy olyan a gyárban a szocialista brigádmozgalom, a jobb munka, a tanulás, meg a rendezett emberi körülményre való törekvés, mint a dohányzás: ha megszokjuk, nehéz már lemondani róla. I_3_ Ebben a gyárban nagyon nehéz volt kezdeni, nehezen alakultak a szocialista brigádok. így a történetük is mindössze hároméves. ösztöndíjasává fogadta, s amikor kézhez kapta a diplomát, felvette az egyenruhát A katonaember élete békében sem könnyű, gyakran kapta az értesítést az átvezényelésekről. Ráadásul fiatal házasok voltak, a felesége csak késve tudta befejezni a vándorlások miatt a bölcsészszakot s amikor taníthatott, ő Mátészalkán élt orvos férje pedig valahol a Dunántúlon, s aDu- na-Tisza közén. A KÖRZET. Elmúlt tíz éve, hogy leszerelése után körzeti orvos lett dr. Uray György Tiszavasváriban. Nemcsak lélekszámra nagy ez a körzet — 3200 lakos egészségén őrködik, a helyettesítéseket nem is számítva — de területileg is óriási. Kilométerekre esik a falu központjától Szorgalmatos tanya, ahol évek De a naplók, amelyeket vezetnek, már irodalom. Pesten volt egy országos kiállítás, az ÉDOSZ-ban, ott azt mondták, a nyíregyháziaké a legjobb. Egy kifogás volt a Május 1 naplóira, hogy szűkszavúak. írj bővebben — biztatták Szilágyi Istvánt a többiek, mire ő azt mondja: „Az a fontos, mondja már, hogy regényírónak képezzem át magam, vagy az, hogy inkább megcsináljuk, amit meg kell?” Azt hiszem, neki van igaza, dehát az életüket ezek a naplók mutatják, másoknak, s az utókornak. UL Még mindig nem adtunk választ arra, mitől is lesz egy gyáregység szocialista? Attól, hogy az a cél, hogy mindenki tanuljon, mindenki lépjen egyet? Vagy attól, hogy valamennyiük közös ügye a gyár szépítése, parkosítása? Vagy attól talán, hagy ma is járják a falut a munkások, munkásnők, viszik a kultúrát az eldugott tanyákra, kisebb üzemekbe? Vagy, hogy közösen és családostól színházba, moziba, Pestre járnak? Esetleg, hogy Ady-verset tanul a munkás, a legfrissebb szakirodalmat olvassa a műszaki? Igen, ezektől. Mert ezekből következnek a számok: a huszonnégymil- liós tavalyi megtakarítás, a 26 százalékos termelékenység-növekedés, a 150 forinttal magasabb havi átlagkereset. Ebből következik a változó ember, aki más lett. Anélkül lett más, hogy ezt észrevette volna. Ebből alakult a közösség, amely segít a gyáron, s egymáson, háztetőt javít, fáskamrát épít, örülni tud a mások őrömének. Úgy él, dolgozik és tanul, hogy tetteit képtelenség naplók ezreibe is rögzíteni. Pedig a szocialista brigádok naplója maga is irodalom. Kopka János óta rendel rendszeresen. Ipari munkás éppúgy van a páciensek között, mint biztosított tsz-tag, értelmiségi. És sok-sok gyermek. Nemcsak a községbeliek szerették meg a munkaidőt, fáradságot nem ismerő orvost, néhány év alatt, felfigyeltek rá a „megyénél” is: tavaly a megyei tisztiorvos helyettese volt néhány hónapig Nyíregyházán, s ha lakást tudtak volna neki biztosítani, talán ott is marad. Mások beszélnek tanácstagi helytállásáról, a Vöröskeresztben kifejtett tevékenységéről, s arról, hogy Uray doktor nemcsak a betegeket gyógyítja, vállán cipelte mindig a közösség gondját- baját. AZ EGYENRUHA. S mindezek tetejébe, — vagy ezek folytatásaként — dr. Uray Május 17—27 között rendezik meg a Budapesti Nemzetközi Vásárt. A magyar ipar reprezentatív seregszemléjén ismét bemutatkozik Sza- bolcs-Szatmár üzemeinek és szövetkezeteinek néhány új terméke. Az Országos Gumiipari Vállalat nyíregyházi gyáregységében Gergely Ferenc igazgató tájékoztatott: — Az idei BNV-n többek között kiállítjuk a gumi- lasztex tömítőlemezt, különféle szigetelőszalagokat. Érdeklődésre tarthat majd számot a Fechnoband ragasztó- szalag, amelyet az ipar bármely területén lehet használni. Uj termék a hegesztett PVC-cikkek, a különféle strandcikkek és a gyermek guminadrág. A szivacs, a mosdó és műszaki áru, a burkolt gumifonal is nagy piacra tarthat számot. Megjelenik a sikeres kísérleti gyártás után a Salta (gumiszőr). Ennek felhasználása igen előRakamaz a múltban is a módosabb községek közé tartozott. Szorgalmas lakóinak a keze nyomán, jó talaja és fekvése (a tokaji hídnál, a zempléni hegyek felől az Alföld kapuja) révén nagyobb haszna volt a munkának, mint máshol. Kevesebb szállítással, jobb áron értékesítették a híres rakamazi burgonyát, a vágóállatokat, mint a nyírségi falvak lakói. Könnyebben jutottak fához, kőhöz, mészhez, maguk is eljártak érte a hegyekbe. Hétköznapok és vasárnapok Vasszorgalommal és a jó adottsággal mire jutottak? A többség éldegélt. Jócskán voltak azonban olyanok is, akik kegyetlen hajszával és kuporgatással egy kis pénzt is gyűjtögettek. Ha Tokajban, vagy más környező községekben eladó volt egy-egy hold föld, azt mondták: „Majd jön a rakamazi ember és megveszi”. Néhánynak futotta rangosabb házra a főutcán. (Ezeket az elmúlt években sorra lebontották és mostani rangost építettek helyébe.) Az akkori rangos házakban többségében volt egy külön szoba. György munkásőr századot*- vas is a tiszalöki járásban. Kínálja magát a kérdés: miért? Nem elég az éjszakákat, nappalokat emésztő körzeti orvosi munka? Hiszen ezért ráadásul nem is fizetnek... „Mi a fényes szellők idején voltunk diákok, akkor kötöttük össze sorsunkat a politikai, a mozgalmi élettel. S az ember látja, a régi szép álmok fokozatosan valóra válnak, érdemes küzdeni. És érdemes őrködni is a vívmányok felett, mert azok az egész társadalom javára vannak.” Ezért vesz részt szívesen a gyakorlatokon, vigyáz a betegségüket sokszor titkolni siető, idősebb munkásőrök egészségére, „szűri” a fiatalokat, készít tervet egy-egy akció egészségügyi teendőiről. örül annak, hogy oklevelekkel jó szóval többször elismerték már igyekezetét S nem tűnik frázisnak, ahogy mondja: rá mindig számíthatnak a munkásőrségben is. Angyal Sándor nyös, szinte nélkülözhetetlen a bútoriparban. A Nyíregyházi Vasipari Ktsz évi 50 millió forint értékű exportkötelezettségének tesz eleget. Különösen villamossági termékei keresett cikkek. A Budapesti Nemzetközi Vásáron új termékkel mutatkoznak be. Erről Pótor Elemér a ktsz elnöke a következőket mondotta: — Csató János villamosmérnök új típusú falazott transzformátorállomást tervezett. A prototípus elkészült, a bemérést és a különféle vizsgálatokat most végzik, majd útnak indul a BNV-re. Ez kisebb lakótelepek, toronyházak áramellátását tudja biztosítani. Az eddigi transzformátorállomások 40—50 négyzetmétert vettek igénybe, a Csató-féle mindössze 15 négyzetmétert. Sorozatgyártására a BNV után kerül sor. Nagy Sándor igazgató örömmel mutatta be világ- színvonalat elért új gyártDe ebbe a „tiszta szobába” hetekig nem léptek be, csak takarítani, szellőztetni nagy ritkán. A 14—16 órás napi munka után már úgy igazából mosakodni sem volt erejük, idejük. Jó volt ledőlni a konyhában, vagy egy kisebb zugban is, ahol a napi poros fehérneműben is lehetett aludni. Az ünneplőt csak vasárnap, délelőtt a templomba öltötték fel, de délutánra többségüket már a munka várta. A sok jószág és a hétfői kezdésre való készülődés. Rendbetet- ték a szerszámokat, megkenték a szekeret, élesre kalapálták a kaszát, hogy hétfőn hajnalban minél korábban kezdhessenek. Azt nem lehet mondani, hogy a rakamaziak éheztek. Ilyen család kevés volt. De itt is a lisztes ételek, a krumpli és a szalonna, avas hús volt a fő eledel. Kedvező fekvésénél fogva ebben a községben több volt a kisiparos, kereskedő és fuvaros, mint máshol. A lakosságnak 90 százaléka itt is földművelésből élt. Ma talán 10 százalék sincs, aki csak a mezőgazdaságból éL Ez természetesen nem azt jelenti, hogy csak ennyien művelik a földet. A többi családokból legalább egy-egy személy máshonnan szerzi a jövedelmet Az utóbbi években, ahogy a termelőszövetkezet megerősödött, újra többen vállalták a földműves mesterséget Ember és elevátor A mai életformát legtöbben a számokkal bizonyítják legszívesebben. Lehetne dicsekedni Rakamazról is szép statisztikával, ilyenekkel: 65 személygépkocsi van a községben, több a motor- kerékpár, mint a múltban a bicikli. Minden harmadik családnak televíziója van, van állandó képzőművészeti kiállítás, könyvtár. Az újságok száma majdnem a hihetetlenségig magas, mégis a szép számok helyett néhány általánosnak tűnő gondolatot jegyeztem fel. Az egyik ember, akivel beszélgettem azt mondja: nemcsak az a lényeg, hogy kevesebbet dolgozunk, hanem hogyan. 12—14 órát ma már csak akkor dolgoznak, ha valamit sürgősen piacra kell előkészíteni, vagy az időjárástól, a túléréstől meg kell menteni. Ha valaki 15— 20 évvel korábban (nemcsak felszabadulás előtt) este 9—10 óra tájban Raka- mazon végigment, lépten- nyomon kivilágítatlan, amemányukat, az Unifruct Szuper gyümölcsosztályozót. A null szériának elkészült az egyes tagja, amelyet április 30-án indítottak útba a Novi- Sad-i kiállításra. A null széria második tagja a BNV-n mutatkozik b& — Termékünket, — mondta az igazgató — a Gépkisér- leti Intézet kipróbálta, és jónak találta. Hozzá hasonlóval csak nyugaton lehet találkozni. Gépünk előnye, hogy három termék: paradicsom, őszibarack és alma osztályozására alkalmas. Bárhol felállítható, mindössze 30 négyzetufréter terület szükséges hozzá. Könnyen kezelhető, nyolc méretre osztályoz, óránként 28 mázsa termék feldolgozását teszi lehetővé. Előállítási ára körülbelül 190 ezer forint. A termelőszövetkezetek körében lesz majd nagy sikere, mert nem szükséges hozzá hűtőtárolás olcsó és termelékeny. zőről hazafelé poroszkáló fáradt emberekkel, igát vonó állatokkal találkozott. Két- három hétig az egész község aratott, ma néhány ember a kombájn nyergében ülve takarítja be a kenyémekva- lót. A zsákosok helyett surranó gumiszalagok, elevátorok hordják a terményt. Egyre több gép dolgozik a burgonyában és a kukoricabetakarításban is. l A pénz arra való«. Amellett, hogy könnyebb lett a munka, a traktoron, gépkocsikon ülő fiatalok, az öntözőgépeket, a villany- motorokat kezelő parasztok, a szakvizsgát tett kertészek, állattenyésztők nem azok a parasztok már képzettségben sem, mint 20 évvel ezelőtt voltak. Az izom helyett egyre inkább az ész „dolgoz1 k”. Nem ipari munka még Ra- kamazon sem a mezőgazda- sági foglalkozás, de nagy lépést tett afelé. Egy éve avatták a községben a törpe vízmüvet. Azóta a vízvezetékszerelők alig győzik bekötni a fürdőszobákat. Azok az emberek, akik néhány évtizede még rendesen mosakodni sem értek rá, most egy hónap alatt kétszázezer forintot hagynak a vegyi boltban, ennyit költenek mosó és piperecikkekre. Olyan emberek, akiknek 20 évvel ezelőtt még a szalmazsákban egér rágta meg a kuporgatott pénzüket, most már nem szégyellnek az unokával beülni a cukrászdába és nem is sajnálják a pénzt magukra költeni. Huszonhárom esztendő folyamatos és fokozatos változásából rajzolódik ki ez a kép. Tűnhet ez a néhány sor valami hurrá-hangulatnak is. Nem az, ez a rakamazi valóság és nem is egyedüli megyénkben. De az is biztos, hogy nem ez még az általános, azonban olyan példa, ami elérhető. Rakamazon sem mondják, hogy itt a kánaán. Uj igények mindig vannak, de jó is hogy lesznek, amiért érdemes dolgozni. Summázásul egynek azonban nagyon lehet örülni: a munka gyümölcse most lesz igazán a sajátjuk, mert megtanulják élvezni is. Csikós Balázs Arcok, ember ok A munkásőr orvos A tiszta szobától a cukrászdáig
