Kelet-Magyarország, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-01 / 101. szám

fi Á.J lis I SZÁM VETÉS Mátészalkától D olgos hétköznapok után újra elérkezett május eiseje, a teremtő munka, a beke, a munkásszolidari­tás nemzetközi ünnepe. Szer. te a világon ezekben az órák­ban emlékeznek meg a dol­gozó emberek százmilliói a chicagói munkásvértanúkról, akik a századforduló előtt elemi jogukért, a 8 órás munkanapért tüntettek, s áldozták életüket. A vérbe- fojtott tüntetés emléke im­már közel nyolc évtizede erősíti, bátorítja a proletár milliókat a kizsákmányolás elleni harcban az öt világ­részen. A természet májusi megújulása is méltó a de­monstrációhoz: a napfény, a mezők harsogó zöldje, a nyiló virágok kavalkádja jelképesen hirdeti az élnia- karás, a küzdelem, a sza­badság egyetemes jelentősé­gét Május elseje világformáló értékét mégis az a jelszó adia meg igazán, mely egy­kor a Kommunista Kiált­ványt az elnyomott, verej­tékező munkások vezérlő do­kumentumává tette: „Világ proletárjai, egyesüljetek!” 1890. óta világvárosokban épp úgy, mint távoleső, ki­sebb településeken ez a prog­ram vonzza, hívja a má­jusi menetekbe, tömeggyű­lésekre az embereket Egy­re erősödött és erősödik a felismerés mindenütt, hogy a tőke, a kizsákmányolás el­len, a békéért folytatott küzdelemben az erők egye­sítése vezet eredményre. El­sőként a világon, Oroszor­szágban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom te­remtette meg a lehetőséget a májusi jelszavak, követe­lések valóra válásához, s adott új lendületet a nem­zetközi munkásszolidaritás­hoz. J oggal lehetünk büszkék rá, hogy hazánkban sem kellett sokáig várni az etső szabad május elsejére. A Magyar Tanácsköztársa­ság győzelme fényes bizony­sága volt október hatásának, a példa követésének. S bár az ellenforradalom felülke­rekedett, mégis eljött az örökké szabad májusok kor­szaka a felszabadulás. Azó­ta huszonnegyedszer ünne­peljük a munkát, mely át­formálta hazánkat, egész né­pünk életét, s ápoljuk a pro­letár nemzetköziséget, mely létünk alapja volt és marad a jövőben is. Szükebb hazánkban, Sza- bolcs-Szatmárban is Ígére­tes változások cselekvő ré­szesei, szemtanúi lehetünk. Munkánk, fáradozásaink nyomán válik mind telje­sebbé május elseje eszméje. Tengernyi a dolgunk, so­Íría: Randa Pál, az SZMT vezető titkára v kasodnak tennivalóink, s eközben javulnak a munká­sok, a parasztok életkörül­ményei. Szocialista mezőgaz­daságunkban biztos megél­hetésre, gazdagodásra lelt parasztságunk. Fiatal, ki­alakulóban lévő iparunk mind nagyobb részt vállai magára a lakosság ellátásá­ból, népgazdaságunk erősí­téséből. Számos nagy jelen­tőségű beruházást valósított meg államunk csak az el­múlt években ezen a tájon. Konzervgyárat kapott Nyír­egyháza, bővül a világhírű Alkaloida, gumigyárunk gyors tempóval válik a könnyűgumiipar egyik ha­zai centrumává, fejlődnek fafeldolgozó üzemeink, vil­lanymozdony szeli a vasúti távolságokat végig a Nyír­ségen. Szilárdulnak a terme­lőszövetkezetek, melyeknek közös vagyona már megha­ladja a 3 milliárd forintot A becsületesen elvégzett munka gyümölcsözik életünk minden terüle­tén. Elég, ha az új lakóne­gyedeket említjük, vagy azt, hogy a 20 év előtti 878 ál­talános iskolai tanteremhez képest tavaly már több, mint 2 ezret számláltak me­gyénkben. Az egykor legel­maradottabb Szabolcsban ma már 21 általános gimná­zium, 15 szakközépiskola, 5 technikum, tanárképző főis­kola működik, szinte vala­mennyi községnek van mű­velődési háza, terme. Fo­kozatosan javulnak a mun­kakörülmények: sorra épí­tik, adják át rendeltetésük­nek a szociális, kommunális létesítményeket városon, fal­vakban, s az üzemekben. Szabolcsban, Szatmárban amíg emelkednek az új gyá­rak falai, szemmel láthatóan nő fel egy fiatal munkásosz­tály is. A felszabadulás előtt alig néhány ezer munkás talált itt szűkös megélhetést Jelenleg a megye iparában foglalkoztatottak száma csaknem 23 ezer fő! Gon­dolkodásban is egy új típusú munkásság születik Sza­bolcsban. Ahol nem is olyan régen még testvérharcok dúltak a kevéske vagyonért, ott ma testvérként segítik egymást a jórészt falvakból verbuválódott ipari mun­kások. És nemcsak közvet­len munkatársaikért, isme­rőseikért képesek áldozatra. Jól tudják, hogy a szabad­ságukért küzdő népek — kö­zöttük a hős vietnami test­vérek — az egész világ dol­gozó embereinek érdekeiért is hullatják vérüket. Ezért erejükhöz mérten segítik megyénk dolgozói vietnami barátainkat, sokasodnak a forintok a szolidaritás szám­láján. M egyénk 86 ezer szerve­zett dolgozója mind na­gyobb erőt képvisel a szocialista tudat formálásá­ban. Élharcosai ennek azok a kollektívák, amelyek nem­csak a napi termelési fela­datok teljesítésére vállalkoz­nak, hanem arra is, hogy szüntelen tanulással, a munkamorál és a szocialista erkölcs erősítésével még bo­nyolultabb tennivalók ellá­tására is képesekké válja­nak. Tavaly 1800 brigád 17 ezer tagja küzdött megyénk­ben a megtisztelő szocialista címért. Csaknem tízezer em­ber méltóvá vált ez idő alatt a cím viselésére. Négyezer ember vett részt a szocialis­ta üzemrész címért kibon­takozott versenyben, másfél ezren kaptak kiváló dolgo­zó jelvényt, 2 ezernél is töb­ben oklevelet. Példázza a szabolcsi munkásság erősö­dését az is, hogy egyetlen év alatt közel hétszáz újí­tási javaslatot fogadtak el, vezettek be a munka, a ter­melés hatékonyságának fo­kozására, anyagi javaink gyorsabb gyarapodására. Az új idők új feladatokat rónak ránk. Ahhoz, hogy megvalósíthassuk \ a prole­tármilliók örök álmát, a szocializmust, a kommuniz­must, békére van szüksé­günk. Ahhoz, hogy útját áll- juk az USA vezette imperia­lista kalandorságnak Viet­namban és másutt szilárdíta­nunk, erősítenünk kell a nemzetközi munkásmozga­lom egységét, összeforrd tsá- gát. Hazánk fővárosa újra a színhelye annak a tanácsko­zásnak, ahol előkészítik a kommunista és munkáspár­tok nemzetközi értekezletét. Ezen túl is minden fórumon küzd népünk a béke megőr­zéséért, az elnyomottak fel­szabadításáért. Amikor mind sikeresebben teljesítjük a szocializmus teljes felépíté- j sét szolgáló gazdasági re­form követelményeit, nem- | csak közvetlenül saját ma­gunk és népünk érdekét szolgáljuk. Gyarapítjuk a szocialista tábor anyagi-mű­szaki erejét is. amely — élen a Szovjetunióval — legfőbb biztosítéka a terme­lő munkához szükséges bé­kének. K öszöntjük megyénk dol­gozóit, szervezett mun­kásait a 24. szabad má­jus elsején. Üdvözöljük a jó munkájukért kitüntetett üzemek kollektíváit. Kíván­juk, hogy a rájuk váró fela­datok megoldásában. cél­jaik elérésében újabb sike­rek bizonyítsák a szorgal­mat a szocialista haza sze- retetét. Nyíregyházáig Vonaton, ablak mellett ** reggel min­m marcio dig nyüzsgő szálkái állomás. Rövidesen a négy gyárkémény is eltűnik, majd az ÉRDÉRT fenyőfá­val tömött telepe is. Úgy nő, fejlődik Szalka, mint kövér időben a pöfeteg. Nagy ívben kanyarodik a vonatszerelvény. A sima Szatmárbó] a dombos-homo­kos Nyírségbe fut. Ablaknál ülök. Menetirány szerint a jobb oldalon. Mit mutat az út Nyíregyházáig? Bátorig nincs megállás. Három állomáson robogunk át addig. Mindhárom új: Nyírmeggyes, Hodász, Nyír- császári. Modern stílű pavi­lonok, szolgálati Irodák. A meggyesi határban cse­metenevelő kert Sorjádzik a magról kelt zsenge faerdő. Hodásznál két telepi keríté­sen belül óriás ládapirami­sok. Császárinál hatalmas vasbetonelemek. Ugyan mi lesz belőlük? Az állomások között szétterülő határban emberek és gépek. Vetnek, munkálják a földet a vár­ható termésért Gabonave­tésben enyhén látszó kerék­nyomok: vegyszert szórtak a gyom ellen. A vasútra nyúló udvari kerteket már nem is lehetne jobban rendben tar­tani. Fatelep — két éve híre sem volt Többszintes daráló, egész kis gyár. Ez se régi. Aztán hat magasra ívelő be­tonóriás, alig pár éve készül­tek; újjászületettnek tetszik a régi Bóni telep. Nyírbátor. gő fiatal száll le. Diákok. S a megérkezett személyvonat mellett hosszú teherszerel- vény, a kocsik rönkfával, új mezőgazdasági gépekkel, szénnel, építési kaviccsal, só­derral, téglával rakottak. A zárt kocsikon ólompecsétek. A szerelvényt húzó gőzös Szatmár felé tart Tanyaközpont. megszámlálhatatlan gazda­sági épülettel. Különösen sok a dohánypajta. Az egyik, illetve két fehér falú, lapos tetejű ház csirkenevelő le­het. (Azokat építik ebben a stílusban.) Akácercíő. azúttal lágyan zöld színbe bomlott. Április utolsó he­tében árnyékot vet. Előre­haladott lombosodással kö­szönti a májust Közel fut az országút. Au­tók, motorkerékpárok su­hannak egymás után erről is, arról is. Egyik motorkerék­páron hátulról nő öleli a vezető férfit Gyümölcsös mind­**" *• két oldalon, amed­dig a szem ellát. Almás. Vi­rágzásban tomboló. Gyönyö­rű látvány. Nagyon nagy művész vállalkozhatna rá, hogy ezt az eredeti szépséget vászonra festéssel adja vissza. Ha nem jön valami előre láthatatlan baj, gaz­dag lesz a termés. A közös állomástól távo­labb Kisléta és Máriapócs. A vonattal tovább fut az or­szágút. Csak Semjénnél for­dulnak el egymástól. Fiatal leányka kislibákat őriz a a dús hajtású árokparton. A nyakukat nyújtogató anyák ellen göcsőrtös nyelű ostor van a kezében. A selymes zöld füvek özönében már elvirágzott a gyermekláncfű. Gomba alakú plhéik kiszür­kéinek a zöld egyvelegből. Sok új ház s“S£"S: niszterelnök volt a másik világban. De ez nem segített azon, hogy felcserélődhesse­nek jobbra a nád- és szal­matetős kicsi házak. Most pótol a falu. Egyik udvaron szabad kemencébe kenyeret vet be Idősebbnek látszó asszony. Mikor felegyenese­dik, kezefejével töröl végig homlokán™ A ház tetejéről galambsereg röppen fel. Ke­cses röptűkben villódzanak a tavaszi tiszta légben. Vályogvetés. Abból Is hé* lesz. A dűlőúton traktort kormányoz vezetője; fel­emelt saraboló szerszámot visz maga után a gép. Borsóvetés. s^fö?£ je. Kövéren, jó erőben van. Arrább legalább félszáz em­ber, férfiak, nők vegyesen. Kezükben kapa jár. Aligha­nem a kikelt répavetésnek adják meg az első gondos­kodást. Vagy máknak? Vagy egyébnek? Nem látszik. Csak az, hogy jár a kezükben a kapa. Ládatomyok megint a nagykállói állomáson. (Vajon lesz-e elég láda?) Rengeteg erre a gyümölcsös és egy-: szerűen gyönyörű. Meg vala­milyen gépalkatrészek »• vannak itt lerakva. Aza* emelik is fel darabonként teherkocsira. Legalább két tucat ember erőlködik. Kö­telekkel is segítenek ma­gukon, egy részük azokkal húz fel a kocsira. Kálié után vasút árkát szinte végig kí­sérő fasor. Nyár-, akác- 6» nyírligetek. Ezen a részen különösen figyelek. Közvet­len a háború után jártam erre. Nagy csata „nyoma* volt mindenütt Itt, a vasút menti fasor között egymást érték a földvályatok. Lapot gödrök. Gyalogsági harcfe­dezékek. A front többször la változott míg végleg sike­rült elűzni a fasiszta ellen­séget Katonasisakok hever­tek szerteszét Meg halotta­kat tettek hevenyészve ásót* gödrökbe... Ezt tudva nézem e vidéket. Történelmi hely. A harci állásos gödrökből azonban semmi. Betemetta őket az idő, a megindult másik élet ideje. Egyik fán gerlice költi nyugodt békes­séggel tojásait. A fészek ép­pen hogy látszik a lombtóL Arrább, a vasúti árokban szalonnasütés helye. Kör ala­kú hamús hely. Bizonyosan vasúti munkások ebédeltek. A réten gólyapár lépked. Hosszú csőrükkel le-lekap- nak a fű közé. Odább me­legágyak özöne. Leszedve róluk az ablakfedő. Jó as idő. Szokatlanul nyárias™ Nők tarka serege. Gyomlál­ják a gyenge palánták közül a kártevő gazt Kintebb meg ütemesen hajlókáznak. Már ültetnek is. De ez már Nyír­egyháza, a megyeszékhetv határa. Színes, kocka alal«6 házten­ger látszik előre. Tetejűk tele ágas fémrudacskákkal. Valahogy úgy tetszik a hir­telen látvány, mint fiatal, tarka ruhás lányok óriási csapata... Lassít a vonat. Aztán meg­áll. Végállomás. Asztalos Bálint Ordas Nándor: Szomorúj-uz Hogyan írjunk korszerű szociográfiát? élapátfalvára autóa­ír tunk ki, hogy meg­keressük a mestert, aki oly megnyerő színekkel számolt be a falu gazdasági, politi­kai, kulturális, etnográfiai, morfológiai és azon kívül minden elképzelhető szem­pontbeli tragikus elmara­dottságról. A falu határá­ban hegyes bajuszú kisöreg állította le kocsinkat, a ke­zében szeretettel szorongat­va egy szekérlőcsöt. — Kit keres? — kérdez­tük az öreget. — A mestert! — vála­szolta elkomorodva, miután látta, hogy nincs a ko­csinkban. — Mi is őt keressük, azt hittük, itt van a faluban. — Nem, nincs itt már. Ígérte, hogy visszajön. Azért ts várakozók itt — magya­rázta az öreg. — Szeretném megköszönni neki a falunk tránt mutatott szíves segít­ségnyújtását. A közeli városka esz­presszójában sikerült felfe­deznünk a mestert, aki ép­pen azt dalolta asztaltársa­ságának, hogy „Nem, nem, nem, nem megyünk mi in­nen el, míg a gazda, házi­gazda, stb.” örömmel nyújtotta a ke­zét, mikor megtudta célun­kat, hogy a munkamódsze­re iránt érdeklődünk. — Tessék, tessék, nagyon szívesen válaszolok kérdé­seire., — Mester, hogyan tud úgy írni, hogy mindaz, ami szociográfiájában fog­laltatik, csaknem megfelel a tényeknek, és mégis olyan könnyedén farba tudja rúgni vele az igazságot? Elnézően nevetett — Nézze fiacskám! Ez egyszerű. Kiragadom a té­nyeket a környezetükből és az összefüggések híjával már minden nem úgy van, ahogy v*t' Kértük, magyarázza meg kissé részletesebben. — No, figyeljen ide. Pél­dául, ülök a tanácselnök szobájában, bejön vitéz Vat- tay Battay Egon és azt mondja, hogy itt van neki a kérvénye a kétszáz hold földjének a visszaadása tár­gyában. A tanácselnök mo- rózusan így válaszol: — A tanácsnak erre nincs hatásköre, kérését nem tel­jesíthetem. Még le sem ülteti! Én elhagyom a vitézt és a földbirtokot, marad a görnyedt tartású ürge és a szék, amire nem ültetik le. — Még, még meséljen! — kértük csillogó szemmel. — Aztán meg apuskám, a fürdőszoba. Engem na­gyon bánt, hogy a faluban nincs minden házban für­dőszoba. Ha most nem uta­lok arra, hogy a múltban vízvezeték sem volt, vil­lany sem volt, vályogház sem volt, hanem a hegyol­dalban laktak, akkor én nem kenem el a bírálatom élét, hanem mozgósítok a tettekre! Nemde? — Mester, önnek ezer százaléka van. — Aztán kicsikém, hi­vatkozom Marxra, Engelsre és ennek kapcsán megkér­dezem, járt-e már itt a bel­kereskedelmi miniszter, hogy megvalósuljon végre a két­száz szobás szálloda. Vilá­gos, hogy nem járt itt, esze ágában sem volt ittjárni. No már most, ha nem írom, hogy a falunak csak 198 la­kosa van, és bekötő út is csak 10 éve épült, minden­ki jogosan gondolja, hogy lám Célapátfalvára nőn gondolnak az Illetékesek! És milyen jó, hogy végre a mester, — már mint én, mutogatott önmagára — ki­mondta az igazságot Megköszöntük a mester felvilágosítását és búcsúz­kodás közben megjegyez­tük, hogy Célapátfalván sok szeretettel várják, szeretné­nek elbeszélgetni a szociog­ráfiájáról. Kezével elhárító mozdula tot tett. —- Nem megyek most oda! Minek mennék? Feltártam a valóságot, örüljenek neki. Most Délapátfalva követke­zik, ahol most vagyunk. Már értékes alapanyaggal ren­delkezem. Nézze meg ezt a prímást, — mutatott a ze­nekar főnökére — 40 éve muzsikál itt és csak Tra­bantja van. Egy kis vacak Trabira telt mindössze ne­ki... Elkomorodva nézett ki az ablakon a messzeségbe, egy árva szomorúfűzre és búsan legyintett. — Sajnos öcsikém, ez a helyi valóság!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom