Kelet-Magyarország, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-18 / 115. szám

VILAG PROLETÁRJAI, EGYES AZ MSZMP SZABOLCS-SZA TMÁR MEGYE! BIZOTTSÁGA ÉS Ä MEGYE! TANÁCS LAPJA xxv. évfolyam, 115. szám ÁRA: 70 FILLÉR 1968. MÁJUS 18, SZOMBAT A LAP TARTALMÁBÓL: A kínai helyzetről — Púja Frigyes előadása (2. oldal) A tiszalöki járás sportja (4. oldal) Elutazott a lengyel párt- és kormányküldöttség Pénteken reggel elutazott Budapestről a Lengyel Kép­köztársaság párt- és kor­mányküldöttsége, amely a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága és a magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány meghí­vására hivatalos baráti lá­togatást tett hazánkban. A küldöttséget Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Józef Cyrankiewicz, a Lengyel Egyesült Munkás­párt Politikai Bizottságá­nak tagja, a miniszterta­nács elnöke vezette. A lengyel párt- és kor­mányküldöttséget ünnepé­lyesen búcsúztatták a Feri­hegyi repülőtéren, ahol több ezren gyűltek össze. A búcsúztatásra megje­lent Kádár János,, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára, Lo- sonczi Pál, a népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány el­nöke, Fehér Lajos, Gáspár Sándor. Komócsin Zoltán, Nemes Dezső, Nyers Rezső, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­jai, dr. Ajtai Miklós, Czi- nege Lajos, Németh Károly, a Politikai Bizottság pót­tagjai, Aczél György, Pul- lai Árpád, a Központi Bi­zottság titkárai, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke. Jelen volt az elutazásnál a Központi Bi­zottság, az Elnöki Tanács és a kormány számos tagja, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok más ve­zető személyisége. Ott volt a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. Díszjel harsant, majd a díszzászlóalj parancsnoka jelentést tett Wladyslaw Gomulkának. Felcsendült a magyar és a lengyel him­nusz, közben 21 tüzérségi díszlövést adtak le a Len­gyel Népköztársaság párt­ós kormányküldöttségének tiszteletére. Wladyslaw Go­mulka Kádár János társa­ságában ellépett a díszzász­lóalj arcvonala előtt, s kö­szöntötte az egységet. Ezután W. Gomulka bú­csúbeszédet mondott: Wladyslaw Gomulka beszéde — Kedves Kádár elvtárs! Kedves Losonczi elvtárs! Kedves Fock elvtárs! Kedves barátaink! Még egyszer szeretném kifejezni legszí vélyesebb köszönetünket a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának, a Ma­gyar Népköztársaság kormá­nyának, valamint Budapest lakóinak azért a rendkívüli vendégszeretetért, testvéri barátságért, amit küldöttsé­günk magyarországi tartóz­kodása idején tanúsítottak. Úgy vélem, nem kell bi­zonygatnunk, hogy ezeket az érzéseket a lengyel társada­lom teljes egészében viszo­nozza. — Látogatásunk rövid volt, de lefolyása és ered­ménye hasznosnak és rend­kívül gyümölcsözőnek bi­zonyult mindkét fél számá­ra. Látogatásunkat orszá­gaink új barátsági, együtt­működési és kölcsönös se­gítségnyújtási szerződésének aláírása tetőzte be. Ez a szerződés tartóssá teszi és megpecsételi országaink és népeink megbonthatatlan szövetségét. A magyar elv­társakkal folytatott beszél­getéseink során megállapí­tottuk, hogy a kétoldalú po­litikai, kulturális együttmű­ködés továbbfejlesztésének, gazdasági kapcsolataink gazdagításának és a kölcsö­nös műszaki- és tudományos segítségnek tág lehetőségei és széles távlatai vannak. — Meggyőződésünk, hogy látogatásunk, valamint a teljes nézetazonosság szel­lemében lefolytatott meg­beszélések és a megkötött szerződés kedvezni fog or­szágaink és a szocialista ál­lamok egész közössége sike­res fejlődésének. A jelenle­gi nemzetközi helyzet az összes szocialista országtól fokozottabb szolidaritást és akcióegységet követel meg, mint eddig bármikor. Megköveteli a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom egységét az imperia­lizmus elleni harcban, a né­pek szabadságáért, a bé­kéért és a szocializmusért. — Elhagyva Budapestet, köszönjük lakóinak irán­tunk tanúsított szívélyessé­gét, amely sokáig megma­rad emlékezetünkben. — Uj sikereket kívánunk önöknek a Magyar Népköz-' társaság felvirágoztatásáért végzett, munkájukhoz. Éljen a lengyel—magyar testvéri barátság! Éljen a béke és a szocializmus. (Taps.) Kádár János beszéde — Kedves Gomulka elv­társ! Kedves Cyrankiewicz elvtárs! Kedves lengyel vendégeink! Kedves elvtár­sak! — örömmel és megelége­déssel állapíthatjuk meg, hogy megbeszéléseink és találkozónk a lengyel párt­ós kormányküldöttséggel el­érte célját: megkötöttük az új magyar—lengyel barát­sági, együttműködési és köl­csönös segítségnyújtási szerződést. Megvitattuk a két országot és népeit, vala­mint a két pártot érintő kérdéseket, tájékoztattuk egymást a szocializmus épí­tésének tapasztalatairól, esz­mecserét folytattunk külön­böző nemzetközi kérdések­ről. örülünk annak, hogy nézeteink minden megtár­gyalt kérdésben azonosak és meggyőződésünk, hogy ez az egyetértés szilárd alap a további együttműködés még szélesebb kibontakoztatásá­ra. — Az új barátsági szerző­dés népeink érdekeit szol­gálja, s hozzájárulás a ha­ladás, és az egyetemes bé­ke ügyének győzelméhez. Együttes kiállásunk az im- períalistaellenes erők él­vonalában a vietnami nép mellett, határozott és közös törekvésünk az európai biz­tonság megteremtésére, kö­vetkezetes békepolitikánk az emberiség javát szolgál­ja. — Ismételten szeretném biztosítani önöket kedves lengyel elvtársaink arról, hogy népünk minden erejé­vel a szerződés maradékta­lan végrehajtásán fog mun­kálkodni. Így kívánjuk a nagyszerű hagyományokon nyugvó és az qj társadalom építésének közös valóságá­ból táplálkozó igaz magyar —lengyel barátságot, a test­vériséget és az egységet pártjaink, országaink, népe­ink kapcsolataiban tovább fejleszteni. — Kérem önöket, haza­térve tolmácsolják a lengyel kommunistáknak, a lengyel dolgozóknak, az egész len­gyel nemzetnek a Magyar Szocialista Munkáspárt, a magyar nép forró üdvözle­tét és szívből jövő jókíván­ságait Népünk örül a len­gyel nép országépítő sike­reinek és további eredmé­nyeket kíván a szocialista társadalom megteremtésé­ben. Kérem, mondják el otthon, hogy a magyar nép a maga frontján mindent megtesz a szocializmus győ­zelméért, teljesíti internaci­onalista kötelességét, a nem­zetközi munkásosztály iránt. Ez az internacionalista tö­rekvés vezérel bennünket a két ország, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt és a Lengyel Egyesült Munkás­párt kapcsolatainak fejlesz­tésében is. — Ismét szeretném meg­köszönni látogatásukat és a küldöttség minden tagjának jó utat, jó egészséget, to­vábbi sikereket kívánok. — Éljen és erősödjék a megbonthatatlan magyar— lengyel barátság! — Éljen a szocializmus és a béke! (Taps). Ezután Wladyslaw Go­mulka, Józef Cyrankiewicz és a küldöttség tagjai szí­vélyesen búcsút vettek a megjelent magyar közéleti személyiségektől, a diplo­máciai testület képviselői­től, majd Kádár János, Lo­sonczi Pál és Fock Jenő társaságában elhaladtak a búcsúztatásra megjelent fő­városi dolgozók sorai előtt. Magyar, lengyel és vörös zászlócskák emelkedtek a magasba, a budapestiek me­leg szeretettel köszöntötték a lengyel nép képviselőit, akik mosolyogva, barátsá­gosan integetve viszonozták az üdvözlést. A díszőrség díszmenete után úttörők virágcsokrokat nyújtottak át Wladyslaw Gomulkának, Józef Cyran- kiewicznek és a delegáció többi tagjának, akik Ká­dár Jánossal, Losonczi Pál­lal, Fock Jenővel, Nyers Rezsővel, Péter János kül­ügyminiszterrel és Némety Bélával, hazánk varsói nagykövetével a betonon várakozó ktilönrepülőgéphez indultak. Kádár János szívélyes kézfogással, baráti öleléssel búcsúzott Wladyslaw Go- mulkától, Józef Cyrankie- wicztől. A küldöttség tag­jai. mielőtt beszálltak a re­pülőgépbe, még egyszer bú­csút intettek a megjelent fővárosi dolgozóknak. A repülőgép ezután a magasba emelkedett. Ven­dégeink különgépét a ma­gyar légierők vadászgépkö­teléke kísérte a határig. A lengvel párt- és kor­mányküldöttség' különrepü- lőgépe 9.30 órakor szállt le a varsói repülőtéren. A küldöttséget Marian Spychalski marsall, a len­gyel államtanács elnökével az élen a LEMP Politikai Bizottságának és a kor­mánynak a tagjai fogadták. Ott volt Jakus Jenő taná­csos. ideiglenes ügyvivő ve­zetésével a Magyar Nép- köztársaság nagykövetségé­nek több tagja. Megnyílt a BNV Dr. Btró József külkereskedelmi miniszter beszede Pénteken reggel ünnepé­lyesen megnyílt az 1968. évi Budapesti Nemzetközi Vásár. A megnyitón részt vett dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, Bondor József építés­ügyi- és városfejlesztési, dr. Dimény Imre, mezőgaz­dasági és élelmezésügyi, dr. Horgos Gyula, kohó- és gép­ipari, Nagy Józsefné, köny- nyűipari miniszter, továbbá a magyar gazdasági és tár­sadalmi élet számos vezető képviselője. A vendégek előtt dr. Bíró József külkereskedelmi mi­niszter nyitotta meg a vá­sárt. A miniszter bevezetőben üdvözölte a megnyitó ün­nepség részvevőit, a vásár valamennyi kiállítóját, kü­lön köszöntötte a BNV-n első ízben részt vevő Algé­ria, Argentína és Ausztrália képviselőit, majd így foly­tatta: — Ez évben is örömmel állapíthatjuk meg, hogy a Budapesti Nemzetközi Vásár iránti érdeklődés tovább fokozódott. A kiállításon részt vevő 36 ország föl­dünk mind az öt kontinen­sét képviseli. Ez évben a külföldi résztvevők száma meghaladja az 1400-at és az általuk elfoglalt terület az 57 ezer négyzetmétert — Céljaink megvalósítá­sa: az életszínvonal növelé­se, a termelőeszközök ha­tékonyságának fokozása ér­dekében január elsején új gazdasági mechanizmust ve­zettünk be. Ez új utat nyit gazdasági kapcsolataink szá­mára, mert megvalósul a termelés és értékesítés gaz­dasági egysége. A termelők érdekeltté válnak abban, hogy a piac igényeit kielé­gítsék, ezért sokkal szoro­sabbra fűzik kapcsolataikat a külső és a belső piacok­kal. A gazdaságos termelés érdekében korszerűsítik termelőeszközeiket s újakat szereznek be. — Tovább kívánjuk nö­velni gazdasági kapcsola­tainkat a szocialista orszá­gokkal, még szorosabbra akarjuk fűzni egységünket és hozzá akarunk járulni ahhoz, hogy a szocialista piacokon világszínvonalon álló áruk cseréljenek gaz­dát — Ugyanakkor szélesíteni és modernizálni akarjuk kereskedelmi kapcsolatain­kat a fejlett tőkés orszá­gokkal és a kölcsönös elő­nyök elve alapján szívesen kereskedünk velük, hogy ezúton gyorsítsuk termelő­erőink műszaki-technikai fejlődését s hogy terméke­inknek újabb szilárd, keres­kedelmi korlátozásoktól mentes piacokat teremtsünk. — Meggyőződésem, hogy a Budapesti Nemzetközi Vásár — híven hagyomá­nyos feladatához — az idén is teljesíteni fogja a hozzá fűzött reményeket ezzel az 1968. évi Budapesti Nemzet­közi Vásárt megnyitom. Dr. Bíró József megnyitó beszéde után a vendégek körsétára Indultak a vásár­városban. fl csekként monkaképességiiek helyzetéről tárgyalt a megyei tanács vb és az SZMT elnöksége együttes ülése A Szabolcs-Szatmár me­gyei Tanács Végrehajtó Bi­zottsága és a Szakszerveze­tek Megyei Tanácsának elnökség pénteken együt­tes ülésen tárgyalta a munkaviszonyban lévő csök­kent munkaképességű dolgo­zók helyezetének rendezé­sével kapcsolatos problé­mákat és feladatokat. E témával kapcsolatban Fazekas János, a megyei tanács vb. munkaügyi osztályának vezetője és Ribóczy Pál, az SZMT Tár­sadalombiztosítási Bizottság elnöke többek között a kö­vetkezőket mondta: Az 1968. január 1-én ha­tályba lépett MŰM.—EÜM. —PM. együttes rendeletnek és a SZOT-szabályzatnak az az alapvető célja, hogy a munkaviszonyban álló csökkent munkaképességű dolgozók egészségi állapo­tuknak megfelelő munka­körbe kerüljenek és teljes értékű munkavállalóként vegyenek részt a termelés­ben. A rendelet részletesen tartalmazza az ezzel kap­csolatos állami, vállalati és társadalmi szervek felada­tait. A megyében a csök­kent munkaképességűekkel foglalkozó vállalati bizott­ság 163 egységnél alakult meg. Feladatuk, segítséget nyújtani a gazdasági veze­tőknek a szükséges intézke­dések megtételére. A csökkent munkaképes­ségű dolgozók rehabilitásá- ban érintett különféle szer­vek általában körültekintő­en látták el feladatukat. A felmérések szerint a mun­kaviszonyban lévő csökkent munkaképességűek száma 1123 fő. Túlnyomó többsé­gük szakképzettség nélkü­li segédmunkás. A rende­letből eredően a rehabili­tálás az eddieknél is job­ban igényli azt, hogy a hagyományos állásokon — portás, éjjeliőr, kapus, stb. — túl, a dolgozó képessé­gét és egészségi állapotát jobban figyelembe véve, szé­lesebb munkakörben keres­sék a megoldást. Első és legfontosabb kívánalom, hogy a dolgozót — szük­ség szerinti átképzéssel, esetleg munkahelyi átalakí­tással — saját üzemében foglalkoztassák. Emellett számításba kell venni az üzemek közötti munkaerő koordináció lehetőségét. Most már a felmérések alapján tovább kell bővíte­ni azokat a munkahelyeket, amelyek alkalmasak csök­kent munkaképességűek fog­lalkoztatására. Az említett dolgozók foglalkoztatásával kapcsolatban nem elsődle­ges cél a gazdaságossági elv. Fő törekvés az legyen, hogy a rehabilitálandó dol­gozó új munkahelyén min­den tekintetben megtalálja számítását, s az anyagi és erkölcsi elismerés mellett élvezze a kollektíva állan­dó segítségét. A határozat végrehajtásá­ra a szakszervezeteknek is erőfeszítéseket kell tenniük. Élen kell járni a felvilá­gosító munkában, rehabili­tálás esetén segíteni kell a gazdasági vezetőket és sa­játos eszközeikkel védeni a csökkent munkaképessé­gűek érdekeit. Szakszerve­zeti szerveinknek figyelem­mel kell kísérni azon csök­kent munkaképességű dol­gozók helyzetének alakulá­sát, akik egészségi állapo­tuk miatt sem saját, sem más vállalatnál nem reha­bilitálhatók. Ilyen esetek­ben kezdeményezzék a ta­nács egészségügyi szakigaz­gatási szervei útján a segé­lyezést. A rendelet, amennyiben a közreműködő szervek kö­rültekintően és gondosan járnak el, megteremti és biztosítja a lehetőségét an­nak, hogy a munkaviszonjr- bari lévő csökken munkaké­pességűek teljes értékű dol­gozóként hasznos munkát végezzenek. Hódi László

Next

/
Oldalképek
Tartalom