Kelet-Magyarország, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-09 / 58. szám

Megkezdődött a DÍVSZ Végrehaftó Bizottságának rendkívüli ülése (Folytatás U 1. oldalról) A legutóbbi vietnami ese­mények — a dél-vietnami népi felszabadító fegyveres erők széles körű támadó hadműveletei, a népi hata­lom szerveinek létrehozása a felszabadított területeken, ar­ról tanúskodnak, hogy a vi­etnami nép felszabadító har­ca új szakaszba lépett. A dél-vietnami hazafiak ismét bebizonyították, hogy nemcsak a dzsungelben és a falvakban képesek sikeres hadműveletekre, hanem a városokban, sőt a legnagyobb városokban, így Saigonban is. A felszabadító erők tá­madása Dél-Vietnam népé­nek aktív támogatásával alapjaiban rázta meg az egész amerikai—saigoni ka­tonai rendszert Újból és tel­jesen megmutatta a nép nemzeti törekvéseit és az ag- resszorok kiűzésére irányuló elszántságát kifejező felsza- badítási mozgalom forradal­mi erejét A Vietnami Demokratikus Köztársaság szocializmust építő népe erősíti országa védelmi képességét és fegy­veres erői hatékonyan verik vissza az amerikai légi- és tengeri támadásokat. Nagy nemzetközi jelentő­ségük van azoknak a sike­reknek, amelyeket a vietna­mi nép az imperialista ag­resszió elleni harcában el­ért Az értekezlet részvevői országaik népei nevében for­rón üdvözlik a Vietnami Dolgozók Pártját, a Vietna­mi Demokratikus Köztársa­ság kormányát, Észak-Viet- nam hős népét és fegyveres erőit szocialista hazájuk fej­lesztésében és védelmében elért nagyszerű eredményeik és győzelmeik alkalmából: forrón üdvözlik a Nemzeti Felszabadítási Frontott an­nak fegyveres erőit, Dél-Vi- etnam hazafiait az imperia­listák és a korrupt saigoni klikk elleni harcban elért sikereik alkalmábóL A vietnami helyzet rende­zésére igazságos alapul szol­gál a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság kormányá­nak négy pontban összefog­lalt ismert álláspontja, és a Dél-vietnami Nemzeti Fel­szabadítási Front programja, amely a szocialista országok teljes támogatásának és a világ közvéleménye széles körű helyeslésének örvend. Az Egyesült Államok ag- ressziós szándékkal vonul­tatta be csapatait Vietnam­ba. Neki kell beszüntetni a háborút és kivonnia az ame­rikai, valamint a szövetsé­ges csapatokat Vietnamból. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya kife­jezte arra vonatkozó készsé­gét, hogy tárgyalásokat kezd­jen, mihelyt az Egyesült Ál­lamok bebizonyítja, hogy va­lóban minden feltétel nél­kül beszüntette a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni bombázásokat és min­den más háborús cselek­ményt. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának ezt a kezdeményezését még az Egyesült Államokkal szö­vetséges ország államférfiai és a nemzetközi közvéle­mény széles rétegei is aktí­van támogatták. Teljes mér­tékben az Egyesült Államok kormányára hárul a felelős­ség azért, hogy a tárgyalások mindeddig nem kezdődtek meg. Az Egyesült Államok elnökének a vietnami kérdés békés rendezésével kapcso­latos képmutató kijelentése­it — beleértve a San Anto- nio-i nyilatkozatot is — min­den esetben olyan feltételek kísérik, amelyeket egyetlen szuverén állam sem fogad­hat el. A békeszólamokat kö­vetően újabb és újabb lépé­sek történnek az amerikai agresszió kiterjesztésére. Ez meggyőző erővel mutatja, hogy az Egyesült Államok kormánya lényegében nem óhajtja a tárgyalásokat. A Varsói Szerződésnek e nyilatkozatot aláíró tagálla­mai teljes komolysággal fi­gyelmeztetik az Egyesült Ál­lamok kormányát arra a fe­lelősségre, amelyet a vietna­mi agresszív háború folyta­tásával és kiszélesítésével az egész emberiség előtt magá­ra vállal. Ha az Egyesült Államok kormánya képes hallgatni a józan ész szavára, akkor él­nie kell a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság kormá­nyának, valamint a Dél-vi­etnami Nemzeti Felszabadí­tási Frontnak a javaslatai­val, amelyek teljes egészük­ben megfelelnek az 1954. évi genfi megállapodások­nak, megfelelnek a délkelet­ázsiai béke és a világbéke érdekeinek. A Varsói Szerződésnek e nyilatkozatot aláíró tagálla­mai kijelentik, hogy határo­zottan támogatják a Vietna­mi Demokratikus Köztársa­ság és a Dél-vietnami Nem­zeti Felszabadítási Front ál­láspontját. Követelik, hogy az Egyesült Államok hala­déktalanul, véglegesen és minden feltétel nélkül ves­sen véget a Vietnami De­mokratikus Köztársaság el­leni bombázásoknak és min­den más katonai tevékeny­ségnek, szüntesse meg a dél­vietnami beavatkozást, hívja vissza az amerikai csapato­kat, valamint szövetségesei és csatlósai csapatait Dél- Vietnamból és tartsa tiszte­letben a vietnami népnek azt a jogát, hogy maga döntsön sorsáról. Felhívással fordul­nak minden államhoz, min­den kormányhoz és minden­kihez, akinek a béke ügye drága: követeljék álhatato- san, hogy az Egyesült Álla­mok minden feltétel nélkül térjen rá a vietnami kérdés békés megoldásának útjára. A vietnami agresszió to­Szófia (MTI) A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Nép- köztársaság, a Magyar Nép- köztársaság, a Német De­mokratikus Köztársaság, a Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetsége — á tel­jes egyetértés szellemében — ismertetik a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásával kapcso­latos alábbi álláspontjukat: Kiindulva a szocialista ál­lamoknak a nemzetközi bé­ke és biztonság megerősíté­sét szolgáló politikájából, a fenti országok a nukleáris fegyverek további elterjedé­sének megakadályozását a béke megerősítése szempont­jából időszerűnek és halaszt­48. Galamb visszatért az erőd­be. Az udvar úgyszólván tel­jesen üres volt. Felment a legénységi szobába. Az em­berek, félholtan a kimerült­ségtől, aludtak. Ezeket ugyan alaposan kifárasztotta a me­netelés. De hol a csodában vannak az idevalósi kato­nák? vábbi fokozásának körűlmé- nyei'között a Varsói Szerző, dés tagállamai újból hang­súlyozzák a szocialista or­szágok, az összes haladó, bé­keszerető erők cselekvési egységének szükségességét a vietnami nép igazságos har­cának sokoldalú támogatá­sában. A Varsói Szerződés tag­államai a proletár interna­cionalizmus eszméihez hí­ven, kifejezik testvéri szo­lidaritásukat az amerikai imperializmus agressziójával szemben önfeláldozó harcot vívó hős vietnami néppel, megerősítik, hogy a továb­biakban is teljes támogatást nyújtanak és minden szük­ségé segítséget megadnak a testvéri szocialista ország­nak, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaságnak, a vi­etnami népnek — gazdasági és védelmi eszközöket, tech. nikát és szakembereket. Ezt a segítséget mindaddig meg­adják, amíg a Vietnami De. mokratikus Köztársaságnak, a vietnami népnek arra szüksége lesz az imperiaiis- ta támadás győzelmes visz- szaveréséhez. A Varsói Szerződés tag­államai ismételten kifejezik készségüket arra, hogy amennyiben a Vietnami De­mokratikus Köztársaság kor. mánya kéri, lehetőséget ad­nak önkénteseiknek, hogy Vietnamba utazzanak. Az Egyesült Államok im­perialista agressziója elleni fegyveres harc élvonalában álló vietnami nép, a Viet­nami Demokratikus Köz­társaság mellett állnak a testvéri szocialista országok, az összes antiimperiallsta és békeszerető erők. Azok tá­mogatására és segítségére tá­maszkodva a vietnami nép győzni fog. Igaz ügye. ame­lyért harcol, diadalmasko­dik. hatatlannak tekintik. Meg­győződésük, hogy a nukleá­ris fegyverek elterjedésének megakadályozására vonat­kozó nemzetközi szerződés megkötése kedvezőbb felté­teleket teremt a fegyverke­zési — különösen a nukleá­ris — verseny beszüntetésé­ért folyó harc, a nukleáris fegyverek betiltását és meg­semmisítését célzó 'hatékony intézkedések megvalósítása szempontjából. Kifejezik azon eltökéltségüket, hogy folytat­ják harcukat e célok meg­valósításáért. A megnevezett államok úgy vélik, hogy az atomso- rompó-egyezmény terveze­te, amelyet a Szovjetunió ja­nuár 18-án a tizennyolcha­talmi leszerelési bizottság elé terjesztett megvizsgálásra — A napos tizedes valami táblázatot csinált az asztal­nál. vonalzóval és tollal húzta alá a sorokat. — Mondja, kérem, igaz az, hogy a most érkezett szá­zadon kívül itt nincs kato­na? — Hát én mi vagyok? Gardedám? Marha! — És még hányán vannak altisztségeden kívül? — Ha nem számítom azt, aki holnapra meghal, ak­kor: én, az őrnagy, két al­tiszt és kilenc közlegény meg én. Az összesen tizen­négy. — Magát már egyszer mondta. Vagy két példány­ban intézkedik? A tempós beszédű, mély hangú, nyugodt tizedes fel­nézett, és szelíden csak eny- nyit mondott: — Fogja be a pofáját! Azután gondosan odail­lesztette a léniát, húzott egy sort, majd szótagolva el­mondta, amit írt: — Há-rom tisz-ta kö­peny. Pont. Galamb végigdőlt az ágyon. Igaz volt tehát, amit Mur- zuktól idáig szokásos légió­rémhírnek tartottak: Aut- Taurirtból senkit sem válta­A Bolgár Népköztársaság részéről: Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt KB első titkára, a Bolgár Népköztársaság miniszterta­nácsának elnöke, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság részéről: Ale­xander Dubcek, a Csehszlo­vák Kommunista Párt KB első titkára, Józef Lenárt. a Csehszlovák Szocialista Köz. társaság kormányának el­nöke, a Lengyel Népköztársa­ság részéről: Wladyslaw Go- mulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB első titká­ra, Józef Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság ml. nisztertanácsának elnöke, a Magyar Népköztársaság részéről: Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás., párt KB első titkára. Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. a Német Demokratikus Köztársaság részéről: Wal­ter Ulbricht, a Német Szo­cialista Egységpárt KB első ti’kára. a Német Demokra­tikus ' Köztársaság államta­nácsának elnöke, WiZli Stoph, a Német Demokrat!, kus Köztársaság miniszter- taná'-'ának elnöke. a Román Szocialista Köz­társaság részéről: Nicolae Ceausescu. a Román Kom­munista Párt KB főtitkára, a Román Szocialista Köz­társaság államtanácsának el. nöke, Ion Gheorghe Maurer a Román Szocialista Köz­társaság minisztertanácsá­nak elnöke. a Szovjet Szocialista Köz- társasánok Szövetsége ré­széről: L. 1. Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunis'a Pártja KB főtitkára, A. N. Koszigin, a Szovjet Szocia­lista Közfá’-saságok Szövet­sége minisztertanácsának el­nöke. és amely a tárgyalások kü­lönböző szakaszaiban számos állam között elmélyült kon­zultációk tárgyát képezte — megfelel a megjelölt fela­datnak. Kijelentik, hogy tá­mogatják ezt a tervezetet és állást foglalnak a tizen­nyolchatalmi bizottságban folyó tárgyalásoknak a meg­határozott időre (1968 már­cius 15) való befejezése, a tervezetnek az Egyesült Nem­zetek Szervezete közgyűlésé­ben való jóváhagyása, majd az egyezmény aláírása és életbe léptetése mellett. A megnevezett államok ki­fejezik azon reményüket, hogy minden ország hozzá­járul a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadá­lyozásához és a nemzetközi béke megszilárdításához. nak le. Már több századot küldtek ki, és mindössze ki­lenc közlegény maradt élet­ben. Hadnagy egy sem... ...Ezen a szomorú statisz­tikán tűnődött Gardone is. Ott állt az őrnagy előtt. — És nem lehetne jobb egészségügyi felszereléssel segíteiw ezen a helyzeten ? — kérdezte. Delahay fáradt arcán ra­vasz grimasz futott át: — De mennyire... Már ma­gam is gondoltam ilyesmire. Kérünk a hadtestparancs­nokságtól egy kis magaslati levegőt. — Hogy ne sértse meg a tréfával Gardonet, nyomban hozzátette: — Nyugodjon bele, barátom, hogy a földnek van néhány pontja, ahol nincs megfele­lő környezet arra, hogy az emberek életben maradja­nak. Katonáknak lehet arra­felé dolguk, és akkor nem szabad a részletkérdésekkel törődni. Ez a helyzet itt is... — Csak azt csodálom, hogy az emberek itt engedelme­sen százszámra meghalnak, és sohasem fordul elő lázon­gás. — Nem lehet... lázadás... A hátsó erőd... udvarban —van egy páncélszekrény, Pénteken az Ifjúság-szál­lóban megkezdődött a De­mokratikus Ifjúsági Világ- szövetség Végrehajtó Bizott­ságának rendkívüli ülése. A tanácskozást eredetileg már­cius 5-re és 6-ra hívták ösz- sze, s Párizsban kívánták megtartani. A francia kor­mány azonban — a külügy­minisztérium előzetes ked­vező válasza ellenére —, az utolsó pillanatban megvonta hozzájárulását. így került sor arra, hogy a tervezett­nél később, a magyar fővá­rosban lásson munkához a világszervezet végrehajtó Bizottsága. A rendkívüli ülésen, amely­nek a vietnami nép iránti szolidaritás erősítése áll kö­zéppontjában, több mint öt­ven ország ifjúsági szerveze­teinek delegátusai vesznek részt. A küldöttek a legkü­lönbözőbb földrészek fiatal­jait képviselik s ott vannak közöttük a Vietnami Dolgozó Ifjúság Szövetség, továbbá a Dél-vietnami Nemzeti Fel­szabadítási Front ifjúsági szervezete követei is. A tanácskozást Rodolfo Forró hangulatú szolidari­tási nagygyűlésen emelte fel tiltakozó szavát Budapest fiatalsága az amerikai be­tolakodók vietnami gaztettei ellen pénteken az építők Ró­zsa Ferenc művelődési házá­ban. Az elnökségben helyet foglalt Méhes Lajos, a KTSZ Központi Bizottságának első titkára, Rodolfo Mechini, a DÍVSZ elnöke, Hoang Luong, a VDK budapesti nagykövete és Le Huu Van, a Dél-viet­nami Nemzeti Felszabadítási Front budapesti állandó kép­viseletének titkára. A termet Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsága első titkára vezetésével pénteken délután visszaérkezett Szó­fiából a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testű, létének ülésszakán részt vett magyar küldöttség. A küldöttség tagjai vol­tak: Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács elnöke, Czinege Lajos, a Politikai Bizottság póttagja, vezérezre. des, honvédelmi miniszter és Péter János külügymi­niszter. A küldöttséggel együtt visszaérkezett Budapestre Vaszil Bogdanov, a Bolgár Népközfársaság magyaror. szági nagykövete. A küldöttség fogadására amelynek hihetetlenül bo­nyolult kombinációs zá­ra van... Nyolc betű és nyolc szám... A pán­célszekrényben van a víz­csap... Minden nap kétszer... egy órára... én magam ki­nyi tóm... Rajtam kívül egy tiszt ismeri... a kombinációt ...Ha az adjutánsom és én hirtelen meghalunk... akkor huszonnégy órán belül... szomjan hal a helyőrség, és szomjan hal valamennyi rab... Mert az erődbe is in­nen vezet egy elágazó cső. — És hol van az adju­táns? — kérdezte Gardone kissé hökkenten. Delahay nyomban látta, hogy gyáva emberrel van dolga. — Én vagyok az utolsó tiszt az erődben — felelte. — Az adjutánsom tegnapelőtt meghalt. — Akkor mondd gyorsan... kiáltott Gardone, elrémülve a gondolattól, hogy a beteg öregember minden pillanat­ban meghalhat, és magával viszi a sírba a vízcsap pán­célszekrényének a nyitját. — Miután most két tiszt van, mert olyan állapotban vagyok, hogy helyettes pa­rancsnokról is gondoskod­nom kell. neked és Finley- nek egyszerre mondom meg. Mechini, a Demokratikus If­júsági Világszövetség elnöke nyitotta meg. A továbbiak­ban Le Phuong, a Dél-viet­nami Nemzeti Felszabadítási Front ifjúsági szervezete küldöttségének vezetője tar­tott referátumot: „A vietnami nép harcának jelenlegi döntő szakasza az amerikai imperialista agresz- szorok ellen, a szabadságért, a függetlenségért, a békéért vívott küzdelemben” cím­mel. Ezután Rodolfo Mechi­ni adott számot azokról a kezdeményezésekről, ame­lyek célja, hogy tovább erő­sítsék a világ ifjúságának a vietnami nép igazságos ügyé­hez nyújtott támogatását. Részletesen foglalkozott a DIVSZ-nek a IX. Világifjú­sági Találkozó sikeres előké­szítésével és lebonyolításával kapcsolatos feladataival is. Hangsúlyozta: a szófiai VIT legyen impozáns demonstrá­ció a vietnami nép szabad­ságharca mellett, s adjon ké­pet az új nemzedék testvéri szolidaritásáról. A referátu­mokat vita követte. zsúfolásig megtöltő diákok, ifjúmunkások, katonák előtt Nádasdi József, a KISZ Köz­ponti Bizottságának titkára mondott beszédet, majd ezt követően Rodolfo Mechini, a DÍVSZ elnöke emlékeztette a nagygyűlés részvevőit a‘ dél-vietnami partizánok im­már több hete tartó offenzi- vájának sikereire. Felszólalt és a harcoló dél-vietnami if­júság forró üdvözletét tol­mácsolta Le Phuong, a DÍVSZ végrehajtó bizottsá­gának vietnami delegátusa is. a Ferihegyi repülőtéren megjelent Biszku Béla, a Központi Bizottság titkára, Fehér Lajos, a Miniszterta. nács elnökhelyettese. Ko­mócsin Zoltán, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tag« jai, Benkei András, belügy­miniszter, dr. Csanádi György közlekedés- és pos­taügyi miniszter, dr. Gál Tivadar, a Minisztertanács titkárságának vezetője, Szarka Károly külügymi­niszter-helyettes, Kovács Pál vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes. Jelen volt a fogadtatásnál Ászén Evlogiev, a Bolgár Népköz- társaság budapesti nagykö­vetségének tanácsosa. Gardone nagyokat nyelt. Csak jönne már az az átko­zott Finley! Hiszen ez a vén, beteg ember minden pilla­natban meghalhat. A kapitány nagy megkönjr- nyebbülésére belépett Fin­ley. — Kérlek, Finley, az őr­nagy úr a kombinációs zár­ról akar közölni valamit... — Igen, igen... — mondta Delahay, és lassan kiválasz­tott sovány, apró ujjaival egy szivarl a tárcájából. Le­vágta gondosan a végét, és rágyújtott. Ebben a barnára sült, markáns arcú. szigorú szemű tisztben volt valami különös keménység. Az orr- cimpái sokszor rezdültek meg a visszafojtott indulat­tól. — Ami az itteni viszonyo­kat illeti, a gyarmati hadse­reg szemétjét küldik ide Aut-Taurirtba. Ezenfelül ra­bok... A létszámukat nem tudjuk. Közéjük vegyülni nem ajánlatos. A mérnökö­ket valahogy megtűrik. — És nem lehet rendet te­remteni? (Folytatjuk) Nyilatkozat a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról Vietnami szoiidaritási gyütéa Hazaérkezett a Kádár János vezette magyar küldöttség Szófiából 2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom